Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-12-01 / 96. szám

Deák Ferencz megtiszteltetése. A’ bün­tető- és javitórendszer kidolgozására megbízott or­szágos választmány tagjai, ’s közöttük Deák, Pestre érkeztek már. Minden bizonynyal terjedtebb immár az értelmesség hazánkban, mintsem bizonyítgatnunk kellene, hogy midőn büntetőjogról van szó, nemcsak néhány útonálló, rabló, tolvaj, zsebelő, gyilkos és verekedő megbüntetésének szűk tekintetéből kell a’ dolog fontosságát szemügyre venni, hanem a’ minő igaz, hogy személyekből és személyek végett áll a’ polgári társaság, ép’ olly tagadhatlan, hogy a’ tör­vénykönyv , melly a’ személyes bátorlét fölött hatá­roz , mellynek mérlegében becsület és szabadság ’s minden, minek az életben becse van, sőt tán maga az élet is kérlelhetlenül fölméretnek; a’ polgári lét ügyeinek még akkor is legfontosbika volna, ha hozzá más nagy és szent érdekek meléktekintete nem csatlakoznék. És pedig csatlakozik. A’ büntető­jogi eszmék phasisai az emberi nem civilisatiójának világutjában tájékozó mérföldkövek gyanánt álla­nak. Egy büntetőtörvénykönyv által egy nemzet ci­­vilisatiója fölött tán századokra koczka vettetik, mert büntetőrendszer néperköltsiségnek, népjellemnek, népnevelésnek nem egyedüli, de egyik leghatalma­sabb factora, ’s egyszersmind szögletkő a’ polgári szabadság épületében; mert büntetőtörvény teremt­het, büntetőtörvény ronthat jogállapotot, pedig ebben fekszik a’ kezesség, hogy a’ szabadság írott malaszt­­ja gúnynyá ne változzék az életben. Érezték e’ rop­pant fontosságot az ország rendei, midőn a’ büntető­rendszeri javaslat kidolgozására hazánk legjelesebb fiai, a’ politicai színezetek kitünőbb notabilitásai kö­zül választottak; de érezik e’ fontosságot az ország lakosai is, mert e’ választmány munkálata olly mo­mentum nemzeti életünkben, mellynek tömérdek re­mény, tömérdek aggodalom néz elébe. Mi csuda te­hát, ha ennyi várakozás és aggodalom közt, ha egy kétes, de sorsunkra nézve elhatárzó jövendő küszö­bén — egy jövendőnek, mellynek alakja ’s jó vagy bal irányvétele egyenesen a’ jelen fiainak képessé­gétől függ — mi csuda, kérdem, ha illy jövendő kü­szöbén a’ polgári szabadság és jólét fogalmai szoro­sabban tapadnak a’ lélekhez, ’s az ember szeme olly örömest áll meg olly nyugponton, mellyhez annyi re­mény ’s féltékeny rokonszenv ragad? Mi csuda, ha illy érzelmek közt az országos választmány a’ legfe­szültebb figyelem tárgya, és ha a’ nép már előre ki­jelöli embereit, kiknek lelkületétől és gondolkozásától féltékenyül ápolt reményeinek teljesültét várja? Mi csuda végre, ha e’ népbizalmat, népszeretetet, nép­­szenvet leginkább Deákban látjuk központosulni? Nem igazolja e e’ polgártársunk minden lépése ama’ hallatlan közbizodalmát, mellyel őt, mint Washing­ton előtt és után senkit, egy, ezer osztály- és érdek­­árnyéklatokból álló nemzet fölkarolta, és haladá­sunk fölkent vezérévé szentelé? És Deák meg­érkezése uj és rég óhajtott alkalmat nyujta irán­ta azon szeretetet tanúsíthatni, mellyel iránta e’ hazában minden — de minden viseltetik. Tisztelői november 28-kán esti 10 óra után roppant szám­mal seregjének össze, őt fényes éji fáklyazenével megtisztelendők. A’ tisztelt férfiú az ,,angol ki­rálynédban a’ kishid-utczára nyíló kapu fölötti er­­kélyes szobákban vala szállva. A’ ,,dom Miguel“ ne­vű magyar gyalogezred hangászkara 10 órakor már szeretett vendégünk ablakai alatt állott, az utcza kö­zepén nagy négyszöget képezve. Valami egy negyed múlva lángfelhők vonulának el az úri- és váczi-utczai épületek fölött, ’s nem sokára megérkezék száznál több magasan fellobogó fáklyákkal a’jobbára magyar díszköntösbe öltözött ’s fölkardozott ifjuság. A’ hul­lámzó sokaság, melly a’ kisbid-utczán egymást csak­nem fojtva, végig tolongott, alig bira helyt csinálni a’ fáklyásoknak, hogy a’ zenekar körül nagy négyszöget képezzenek. Ez megtörténvén, megrendült a’ ma­gyarnak olly kedves „Rákóczy“ indulója, mellybe dörögve vegyült az összegyűlt ezereknek légethasitó „éljen“ hársa. Ekkor Deák kilép az erkélyre több tisztelőinek, magas hírű és állású tagtársainak kísé­retében, nyájasan üdvözölve az őt ismét és ismét él­jenező sokaságot. Elnémulván a’ zene, a’ tisztelt fér­fiú lejöve az utczára, hol őt Erdélyi János költőnk ünnepélyes beszéddel fogadá, mellyben különösen kiemelé a’ szónok, miképen az ország zöld asztalá­nál különösen a’ megtisztelten állának meg a’ nem­zet szemei, „így jön — úgy mond — hogy néhány év alatt a’ közvélemény — mi ritka, de annál szebb eset — együtt jár a’ méltányos itélők szózatával, ’s te ott állasz a’ nemzet előtt, hol állani épen olly ne­héz , mint dicsőséges. De ismerjük lelked átlátszó tisztaságát is, ’s meg vagyunk felőle győződve, hogy mikor e’ pályára léptél, előbb számot vetettél ma­gaddal, hogy számot egyébre nem tartasz az öntu­dat egyszerű jutalmánál. Ki pusztán a’ közvélemény karjaiba vetné magát, emlékezzék meg Mirabeau szavaira : „miképen a’ capitoliumtól egy lépés van csak a’ tarpeji szikláig.“ Átmenvén a’ haladás esz­méjének árnyéklataira, ’s festvén a’ kor szükségét, igy foly­tatá: „Épen ezen ponton leléd te, nagy férfiú­ nemzeti gyűlésünk tanácskozásait, ’s elfoglalád he­lyedet nem csak ott, hanem hazád, a’ mi édes hazánk népének szivében is. Jobb- és balfelől egyaránt tisz­telőid állanak, ’s úgy állsz a’ vélemények közepette, mint a’ szikla tengerben, mellyhez — úgy szólván —két halálos ellenség kapaszkodik ’s megbékül örö­mében. Akarja isten! hogy soká élj; tiszta lelkedben ragyogjon vissza nagy nemzeti dicsőségünk, mint a’ nap egy harmatcsepp gyöngyében. Légy példája és példánya folyvást a’ polgári igénytelenségnek. Az isten éltessen tégedet — örömünk és büszkeségünk — a’ haza dicsőségére!“ — Deák válaszában megfon­tolást, cselekvést és egymás iránti türelmet ajánla az ifjabb nemzedéknek, melly nehezebb, mint az ál­dozni kész lelkesedés, melly az ifjú kornak kitűnő sajátsága, melly lelkesedést némellyek tán idő jártá­val szégyenleni is fognak, ámbár igaz marad, hogy a’ ki férfikorában ifjúsága lelkesedését szégyenleni képes, az a’ hont soha sem szereté. Hazánk — úgy mond — nem legvészesebb , de legsúlyosabb idejét éli, és a’ jelen munkásság gyümölcseit csak a’ jö­vendő fogja megérlelni , midőn az ifjúság hiva­tása leend: bevégezni azt, mit a’ jelen férfiai kezűé­nek, és mit kezdeni is olly nehéz volt. Kitörésre, ’s ismét és ismét türelemre, gyanusitgatásoktóli tartóz­kodásra hivá föl az ifjakat; mert a’ gyanusitgatás — akár az egyik , akár a’ másik fél részéről elkövetve — legundokabb, legocsmányabb polgári bűn egy nemzet életében. (Az ezerekre menő sokaság megérté e’ szavakat, ’s dörgő „éljen“­kiártásokkal jelenté, hogy megértette.) Végül a’ hazát és annak jövendő­jét élteté, és a’ sokaság harsogó ,,éljen“-ei közt té­ré vissza az erkélyre. A’ hangászkar még néhány magyar darabbal mulattatá a’ gyülekezetét, mi köz­ben Vörösmarty genialis „Szózat“-a is elénekel­­teték a’ színházi karszemélyzet által. A’ sokaság 11 óra után oszolt szét, miután ismételt örömkiáltások­kal von búcsút a’ nép és haza ünnepélyétől. — * — Megyei dolgok. Pesti gyűlés folytatása. A’ bűnvádi eljárás ügyében most még kötelességünkben áll megemlí­teni , hogy nov. 22-kén fejeztetvén be a’ jegyző­könyv meghitelesitésével az e’ tárgyról! tanácsko­zás, 25-kén a’ nm. h.tanácsnak egy k. intézvénye lön felolvasva, melly által a’ megye rendei oda uta­­sittatnak, hogy e’ tárgyról szóló rendelésűknek felküldése mellett tökéletes kimerítő tudósítást te­gyenek, ’s további felsőbb utasításig intézkedésük­nek foganatba vételétől magokat tartóztassák. — Erre a’ megye rendel, rendelkezésüket a’ nm. h.ta­­nácscsal is közleni, ’s a’ kívánt kimerítő tudósítást megtenni, egyúttal pedig azt is följelenteni határoz­ták , hogy végzősöket foganatba is is veendik. De még sok egyéb érdekes tárgyak is fordultak elő a’ 14 napig tartott gyűlés folytában, mellyek kö­zül némelly­eket— bárha nem a’fölvételi chronologia szerint is — nem lesz érdektelen a’ közönséggel tudat­ni. — 1) A’ húsárszabásnak Pesten mindig sok bajjal, sok vitatással járó kérdése. — Félévenkint szokott történni a’ limitatio; múlt alkalommal két krral leszállittatott, most a’ téli takarmány drágasá­ga miatt ugyanannyival fölemeltetett: a’ dolog tehát azon lábon van , mint a’ múlt télen is volt. — Midőn utóbbi alkalommal a’ húsát leszállittaték, a’ mészá­rosok próbavágást kívántak, a’ mi meg is történt, ’s a’ küldöttségnek (egyébiránt bizonyos biztos alapul vehetőnek magok a’ küldöttségi tagok által sem ítélt, a’ mészárosok részéről pedig ezer haszontalan kifo­gással illetett) jelentéséből az látszott kisülni, hogy a’ nyári takarmány időszakában egy font húsnak 13 krnyi ára mellett minden fonton mintegy 3 kr haszon volt, tehát mintegy 23 pcent. Itt azonban még nincs számba véve a’ marhavételbe fektetett ezereknek kamatja (Pestnek 493, Budának 228, összesen a’ két városnak 721 darab vágómarhára van hetenkint szüksége, mire a’ legalacsonyabb szám­vetéssel is 40—50 ezer váltósrt kívántatik), továbbá nincs leszámitva a’ mesterség azon polgári nyeresé­ge, melly nélkűl bizonyosan senki sem fog dolgozni, fáradni, kereskedni, ’s mellyből él, és mellyből adót fizet: ez tehát maga oda látszott mutatni, hogy nyáron le volt a’ marhahúsár szállítva, a’ mennyire csak lehetett; mivel pedig most még a’ téli takar­mányt is számba kell venni, az árszabásnak föleme­lése igazságosnak , ’s alaposnak látszott a’ többség előtt; de a’ mi a’ felemelés mennyiségét illeti, erre aligha nagy befolyással nem volt az épen tanácsko­zás alatt, a’ húsárosokra nézve nagyon jókor érke­zett sűrű havazás. Ez alkalmasint rúgott egy kraj­­czárt minden fontnál, ’s igy télen át a’ pesti ember 15 kros húst fog enni. — Csak jót ehetnék, ’s a’ szegény nép ne volna kénytelen a’mérték ellen any­­nyit panaszkodni, mint — ’s bizonyosan igen sokszor teljes joggal — panaszkodik. •— Statisticai adatul le­gyen írva, hogy Pesten bizonyos számbavétel sze­rint 51 húsvágószék van 19 húsárus-társulat birto­kában , Budán pedig 36 szék 12 társulat birtokában. — Annak idejében közlöttük, miképen a’ két királyi város fel vala szólítva nyilatkozni: valljon a’ lakos­ság nem óhajtaná e ’s minő feltételek alatt, a’ bécsi rendszer behozatalát? A’ városok most nyilatkoztak. Pest követe a’ limitatio eltörlését, de szabad con­­currentia nélkül, ’s igy a’ czéhbeli önkénynek kísé­retében javasló, egyébiránt jelenté, hogy Pest vá­rosa a’ bécsi rendszer felől magának tökéletes ér­tesítést szerzett, ’s annak lehető behozatala iránt küldöttjei által a’ megyei választmánynyal örömest értekezendik. Buda városának tanácsa ellenben (el­lenkezőleg mint a’ választott polgárság) oda nyilat­kozott, hogy a’húsárszabás eltörlésének lehetitése végett, kész a’ húsvágásra — természetesen poli­­tialis szabályok ’s adófizetés mellett — tökéletesen szabad csődöt engedni. — E’ nyilatkozás tetszéssel fogadtatott, ’s miután e’ szerint Budára nézve a’ föl­desúri jog tekintete a’ javításnak ellene nem áll; a’ czéhbeli privilegiált statútumoknak pedig a’ rendek több ’s megszoritóbb erőt sem jogilag sem gya­korlatilag soha nem tulajdonítottak, ’s tulajdonitni nem is engedtek, mint a’ mennyi ezekre nézve Wer­­bőczy Ill­ik része 2-ik czímének 7-ik §-ában világo­san ki van fejezve, midőn feltételül tétetik, hogy mások szabadságának sérelmet ne okozzanak (alio­­rum libertatibus praejudicium non inferant), követke­zőleg a’ czéheknek olly zsarnoki hatóságát, hogy akárki mást kenyerének becsületes szorgalommal keresésében akadályozhassanak , soha el nem isme­rők , ’s igy a’ czéhbeli húsvágómesterek másoknak szabad vetélkedését joggal ép’ úgy nem gátolhatnák, mint a’ budapesti molnármesterek a' henger-gőzma­lom lisztárulását nem gátolhatják, nem látták a’ rendek akadályt, hogy választmányuk a’ Buda vá­rosi tanács hajlandóságának lehető valósítása iránt is értekezésbe bocsátkozzék. Ez alkalommal, tárgy­hasonlatnál fogva, szóba hozatván a’ marhatenyész­tésnek, mint a’ honi gazdálkodás egyik legteteme­sebb ágának fontossága, ’s a’tömérdek kár, melly a’ már csaknem állandóvá lett marhadög által okoz­­tatik, inditványba tétetett, soroztassék a’ követuta­­sitási pontok közé, hogy a’ magyar kir. egyetem jó­szágainak minden jövedelme nem más, mint egyedül a’ kitűzött czélra fordittatván, ez intézkedés sege­delmével a’ szaktudomány minden ágait befoglaló tökéletes baromorvosképző-intézet is állíttassák; — melly indítvány a’ megyének már más országgyűlés­re is adott hasonló utasítása nyomán most is helye­­seltetett. — 2) Adózótelket ülő nemes társaink adó­jukat nem fizetvén, ’s a’ kecskeméti nemesek tar­tozásának lajstroma beadatván, a’ megye tiszti ügyé­sze törvényes eljárásra utasittatott. — 3) Heves me­gyének az ujdon nevezett főispáni­ helyettes beikta­tásának ünnepélyére meghivó­ levele egyszerűn tu­domásul vétetett. — 4) A’ Löwenburg-féle bécsi in­tézetben egy magyar ifjút illető hely megürülése köz­­hirré tétetni határoztatott. — 5) Szóba hozatván, milly nagy behatással van a’ közbisadalomra, midőn az ország nagyai olly egyedekből állanak, kiket a’ nemzet közbirodalma kisér e’ pályán, ’s ennek folytában inditványoztatván, kéretnék meg ő felsége jobbágyi alázattal az iránt, hogy a’ most ürességben levő tárnoki hivatalra a’ nemzet előtt köztiszteletben álló gróf Széchenyi István urat méltóztatnék kegyelmesen kinevezni, ezen indítvány a’ BB. által örömmel ’s egyhangú jóváhagyással fogadtatott, ’s annak értelmében ő felségéhez felirás határoztatott. — 6) Olvastatott Trencsén vármegye arróli tudósí­tása, miképen Csolics tábornok, kit azon megye bi­zony az ifjú őrmester előléptetése végett megkere­sett, válasza végén arra szólitván fel a’ megyét, hogy jövendőben neki német vagy tót nyelven (melly Trencsénnek anyanyelve) írjon, e’ tekintet­ből a’ megye ő felségéhez felírást intézett, fel­írását pedig pártolás végett más megyékkel is közlötte. — Mire Pest megye rendei a’ nm. h.taná­­csot megkéretni rendelők, hogy a’ magyar ezredek kormányait az 1840: VII.cz. 9-ik §-ának rendeletéről szükséges tudomás és hozzá alkalmazás végett uta­sítani méltóztassék. (Vége következik.) Szabolcsból. Kisvársány, nov. 13. Me­gyénknek legközelebb tartott közgyűlésén a’ már közlötteken kívül még ezek fordultak elő. A’ kato­nai élelmezés tárgyában kinevezett országos küldött­ség azon felszólítására, van e megyénkben katonai laktanyának alkalmas épület? a’ Kálléban levő mos­tani megyeház jeleltetett ki, mi ellen a’ Kállay nem­zetség ügyvéde óvást kívánt tenni, ’s a’ mennyiben állítása szerint a’ megye a’ háztelekért évenkint egy gróf személyes hiúsági sugallásokat következtet.— Így, a’ mint a’ gróf idéz, az okoskodásnak egyenesen megfordított értelme van : mintha t. i. mi, kik személyes részt soha sem veendünk a’ törvényhozásban, e’ miatt akarnók a’ megyei hatóság körét szélesíteni ; holott a’ thesis megfordítva áll: azok, kik mint hatalom hatalom ellen , úgy állanak or­­szággyűlésen a’ megyék irányában (tehát nem követek­ről van ’s lehet szó), szeretnék a’ megyehatóság körét szű­kíteni. — A’ gróf e5 megfordított idézete is azon gyanusít­­gatások közé tartozik , miket Deák nov. 28-kán ezerek­nek hallattára olly keményen megrovott , ’s melly gyanú­sítás annál alaptalanabb, mivel én az idézett szavakból csak egy negyedrész betűt sem mondottam. —Ezen bánás­mód hasonlít azon úréhoz , ki minap a’ „Századunkéban reám fogta , hogy én azt mondám : jelenkorunk em­bereinek a’ forradalom dicsősége­­ ütött; ho­lott a’ hírlap idézett helyén „fáradalom“ áll, ’s nem forradalom. — Kossuth, 806

Next