Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-12-01 / 96. szám
honi lapokat, mellyek az unió eszméjének a’ legutóbbi két evang. egyetemes gyűléseken történt lelkes fogadtatását hirdeték. Azt tartják ezen egyház tagjai egyértelműleg, hogy a’ protestáns egyház mai bölcsőjében is a’ tökéletesűlendés elvét rebegé; hogy a’ szabad lelkismerettel ’s józan értelemmel felfogott szent írást ismervén e’ vallás egyedüli kútforrásának, a’ symbolicus könyvek, az ágazati czikkek, nem csalhatlanságot igénylő, hanem korbeli oklevelek a’felől, miképen érték, mikép magyarázák az akkoron élők, a’ szentirásnak emberi tökéletlen szavakkal hirdetett igéit? És fontolva azt, mennyire túl van már koránk ama’ viszongásokon, mellyek 3 század előtt elődinket két vallásra szakasztották; mennyire szembeszökő, hogy az élő protestánsok felülemelkedének már a’ symbol, könyvek ama’ czikkein, mellyek a’ két vallás közti különbözéseket létrehozók vala, édes reményekre gerjedeznek kebleik, midőn a’ közel havakban olly alapok megvetendésinek néznek elébe, mellyek nem csupán névszerü uniót, hanem magára a’ vallástanra, a’ szertartásokra, a’ köznevelésre, egyházi alkotmány- és igazgatásra nézve megszülje elvégre az óhajtott, ’s ez esperesség jegyzőkönyvei által az utolsó évtizedben is többször utasitványilag említett lélekben és testületbeneggyéforradást,megygyéforradást azokkal, kikkel vallásunk közös alapjában, a’ hit, remény, szeretet közös kútfejében mindig egyek valóak, kiket századoknak viszontagságai jó ’s bal szerencsében, jog- és törvényekben osztályosokká tettenek. A’ papválasztás tárgyában előleg elhatároztatott, hogy csak tökéletesen magyarul tudó egyed választatható, ki a’ népnevelésre is üdvösen hasson ; készpénzű ajánlatokkal toldalék fizetése ’s a’ koleda-járás megszüntetett; az eddig megvolt oltári föling divatottának eltörléséül pedig ujonan választandó papunknak a’ templomruhák tárában olylyas nem adatandik által. — A’ helybeli ev. néptanodának jobb füthetése fejében évenkint 8 öt fának ára hagyaték jóvá a’ pártfogók által alapított tőkék kamatjaiból. — Végre a’ járásbeli iskolaügyelők részéről előterjesztetvén Bars vármegyének utóbbi végzéseiben kifejtett azon nézetei, miszerint a’ közfigyelemnek most nemzeti elemi tanodák létesitésére kell főképen intéztetnie, ’s e’ czél minél előbbi elérhetéséül szükséges volna a’ meglevő vallásfelekezetek iskoláit is ’s egyéb elemeket használhatni; az evang. tanodának ezek értelmében felszólított pártfogói készséggel engedének, és alapítvány lön aláírva, hogy e’ tanodában a’ helybeli minden rendű, vallásu, ajkú gyermekek a’ megye tervezte ’s üdvösnek ismert mód szerint és felügyelés alatt nevelést ’s oktatást nyerjenek; mi végre tanító urnák tüstint ki is adattak a’ felolvasott és szabályul szolgálandó megyei végzések. — Hozzon áldást a’ csekélység, melylyet egy birtoktalan egyház a’ nemzeti elemi tanodák tőkéjéhez az ő szegénységéből áldozatul hozott. — Kosztolányi Péter. Ungvár. Azon bűnök hosszú során, mellyekről a’zsidókat gyakran elleneiktől vádoltatni halljuk, legelől áll a’henyeség ’s munkakerülés. A’ zsidó — úgy mondják — minden nehezebb munkától visszarettenvén , csak a’ kereskedéshez ragaszkodik, mint azon egyetlen életelemhez, mellyben jól érzi magát. Ezen vád igaz vala ugyan a’ középkor sötét napjaiban, és nem volna nehéz a’ zsidók akkori polgári állásában annak okait és igazolását feltalálni; de mióta az újabb kor szelid hajnala, egy gyönyörű napnak hirdetője, hazánkra is földerülvén, e’ sötétséget oszlatni kezdé, a’ zsidók viszonyai is kedvezőbb fordulatot vevének, és ők is a’ jobb értelmességre fölébredtek. Büszke önérzettel mondhatja a’ mostani zsidó, hogy elmúlt az idő, mikor kirekesztő keresetmódja a’ kereskedés vala, mert nem csak a’ tudomány, hanem a’ munka és az ipar minden ágaiban — a’ mennyire nem gátoltatik — szép foganattal megkísérti ifjú erejét és ügyességét; és igy korunk örvendetes jelenéseinek egyike az is, hogy Jákob fiai a’ zajos vásárpiaczokat mindinkább elhagyván, a’ műhelyek csendes falai között telepednek meg, kenyerüket a’ szentirás szerint arczuk verítékével evendők, és nincs munka a’világon, legyen ez bármilly nehéz és fáradságos, mellyhez ők nem fognának. Csaknem minden község kebelében különféle mesterembereket találunk, és sokan a’ leggazdagabbak közül nem vonakodnak fiaikat mesterségre taníttatni. A’ mi kis számú községünkben is több mesteremberek léteznek, kik családjukat kézimunkával táplálják, és kitűnő jó magaviseletök és józan életmódjuk által keresztény mestertársaiknak például szolgálhatnak. De mi valóban vigasztaló és a’ zsidók ügyét némi érdekkel kísérő emberbarát szívét legtisztább örömmel eltölteni képes, az azon tapasztalás, hogy a’ munkaszeretet a’ szegényebb sorsú zsidóknál immár szépen fogamzik. Itt nem ritka eset a’ zsidót bérbe vett kis földet, kertet önkezeivel művelni, tulajdon szőlőjét munkálni látni; de még mint napszámost is találjuk a’ zsidót, és nevezetesen Boros nevű helységben, hol most a’ földesur gr. Buttler János ó méltósága egy nagyszerű malmot és gátat építtet, mintegy 40-en dolgoznak az építésnél, és pedig iparkodásukat és ügyességüket nagyon dicsérik; minek bizonysága az, hogy 13 garast kapnak naponkint, holott a’rendes napszámdíj itten csak 10 garas. Nagymihályban szinte sok zsidó dolgozik a’ malomnál, mellyet gr. Sztáray Albert csináltat; de egy különös szép példája a’ munkásságnak és ez erőködésnek, mellynél szebbet aligha mutathatna fel valaki, és melylyet azért közrebocsátásra érdemesnek tartok, e’ következő, ugyanis megyénkben fekvő Antalócz nevű faluban az odavaló vasműgyár haszonbérlője Kisztler János ur 7 zsidót fogadott egy 200 □ ölnyi csatorna ásatására, azt a’ zsidók 1 f. 30 kr. egy költési fizetés mellett magukra vállalván, olly feszült és fáradhatlan erőködéssel és pedig még a’ holdvilágnál is dolgoztak, hogy az egész munkát valami három hét alatt véghezvitték, és igy e’ rövid idő alatt nem kevesebbet mint 300 vízot kerestek. Vajha e’szellemdús, nagy képességű és minden jónak csiráját magában rejtő néposztály törekvéseit és hajlamait gátló ’s nyomasztó bilincseiből valahára fölszabadulna meggyőződnék akkor a’ világ, hogy a’ zsidók azon néhány erkölcsi kinövését, mikre némelly keresztény olly igen szeret mutogatni, csak a’ hosszú nyomásnak és korlátolt helyzetüknek természetes következményei, és csak a’ keresztényektől függ, hogy a’ zsidók leghasznosabb polgárokká váljanak. —X.— Felelet a’B.— megyei P.— helységből jött vádra *). „Majd leborotváltatom roppant zsombékaitokat, de előbb szappanozzátok be.“ Jól emlékezem még ezen szavakra, mellyeket a’ körösi berekben az uradalmi erdőcsőszökhöz intézék a’ főtiszttel előre történt egyezkedés ellenére ismételt azon kívánságukra, miszerint a’ tőkéket, melylyeknek némellyikei 50 akós hordó nagyságban századok óta hevernek a’ süppedékeny iszapban, hol fektöket sírkő gyanánt nem ritkán csak egy hüvelyknyi égerágacska jelöli, ezért nyerendő fajokért irtatnám ki tövestül. — Egy romladozott egészségű debreczeni iskolásnak P. helységből az illető uradalom tanúságával, következőleg a’ szerkesztőség jegyzete szerint kezességgel ellátott és a’P. Hírlap 78-ik számában közlétt nyílt levele tehát engem illet, ’s illetőleg megyémet, melly levelet valamint t. szerkesztő úr közlésre, úgy én feleletre alig méltattuk volna, hacsak az illető, tehát S.— uradalom mint tanú föl nem szólal. Rendes perben, mint ügyvéd, mindenek előtt azt keresném: ki a’fentebbi tanú a’ maga személyében ? hogy ellene észrevételeimet megtehessem ; mert e’ szó: „illető uradalom“ nagyon tágas értelmű. Jó minap, midőn bizonyos kaczér uracstól — ki egy katonával a’ közmunkások hosszú vonalán végig sétálgatott, a’ nem-uradalmi borokat a’ csempész borárusoktól elkobzandó—kérdezém, hogy kicsoda? ’s ezt nyerém feleletül: ,,a’ magos uradalom.“ — A’ ki, p. o. az uradalmi fiscalis védenczére apa- és anyagyilkolásért, mint úriszéki biró, büntetést mert ítélni, az azonnal gyökereikből forgatta ki az uradalmi jogokat, következőleg nem is hivathatik többé uriszékre. Ha valaki olly házat, mellyet az uradalmi ügyész megszeretett, ügyész urnak féláron oda nem ad, illy háznak egyik oldala azonnal az uradalom fundamentális jogai közé tartozik ; a’ ki pedig olly elszánt vakmerő, hogy C. helységnek legelőelkülönözési perében (ámbár a’helység határa, melly az urbér behozatalakor a’ Dráva vizének rendes kiöntésekor általában, nagyobb áradásoknál pedig Tornya körül is kérelmesen ladikázható volt, későbbi időkben csupán a’ jobbágyok közmunkája által ingyen készített nevezetes drávai töltésekkel ’s irtogatásokkal annyira mentesíttetett, hogy most már rendes időjárásban a’ földesúrnak és jobbágyoknak használható rétjeik és földjeik vannak, úgy hogy a’ helység az említett perbeli irományok szerint összesen 907 (egyegy telekre tehát 70) hold legelővel dicsekedhetik ; de mellynek sem szőlőhegye, sem kereskedése , sem termesztményi kivitele , erdő és iszap közötte fekvése miatt nincsen , hol 7 másfélnegyedes, 25 egynegyedes és két féltelkű gazda távolról sem termeszthet elegendő gabonát, hol tehát a’ számtalan terheket, fizetéseket és a’ lakosok vajmi szűk élelmét épen csak 458 szarvasmarha, 78 ló és 541 sertés, mint egyedüli keresetforrás, fedezi az uriszéknek azon ítéletét, miszerint egy telekre 4 hold, tehát a’7 másfélfertályosnak másfél hold, a’25 egyfertályosnak egy-egy hold, a’két félfertályosnak pedig — kik szintannyi erővel kénytelenek munkát tenni, mint mások — egy fűgyökerecskének tízezeredik homoeopathica diluitiója rendeltetik legelőül — a’ megyei törvényszéken mint biró módosittatni kívánja, az az uradalmat egy öldöklő ágyú gyanánt agyonlőtte; illyen biró ellen minden „czine mintye“ boszú szélivel csordultig tölt oláh dudának föl kell puffadni; ez ellen az uradalmi — egyébkint bölcs és igazságos, de abban, hogy a’ másik részt ki nem hallgatván, sokszor egyoldalúlag rendelkezik, gyakran hirtelenkedő —kormányhoz ravasz feladások történnek, és ha egyébkint lehetséges, illy biró a’jövő tisztválasztásnál, mint túlzó, elmellőztetik. — Hogy is ne? Nem istentelensége a’ gazdasági procentuatióról jóelőre biztosított arondirung- tervet igy megzavarni ? Hát hiszen kinek mi köze hozzá , ha ezen helységből egy fillér közadó sem foly be? A’ biró ha illyenek gátlására közbevetve megesküszik is, mit gondol ő azzal? hiszen felelet terhével senkinek sem tartozik, istenítélet pedig!! ------nincs. — Végre az, hogy jelenleg C.— helységben egy fertály telek, melly most két, de három ezer fára is becsültetik, ha főtámaszától, a’ legelőtől, elesik, a’ már nem igen messze levő örökmegváltáskor egy fillérnyi értékű sem leend — meg kell vallani — egyedül a’ tulajdonost illeti. Fölötte nagy kár az egészre nézve, hogy törvényhozásunk az úrbéri viszonyokat bevégezte, mielőtt állandó és valóban független első bíróságokról gondoskodott volna *). Mondom tehát, e’ szó: „illető uradalom“ soknemű alkalmazást enged; arról azonban teljesen meg vagyok győződve , hogy itt az igazi „illető uradalom“ t. i. gr. B. K. ő maga nem értethetik; mert ő egy szegényebb sorsú nemes társának — ki mint nyilvános tisztviselő a’ birtokos nemesek azon javadalmaikkal járó honfikötelesség szabta terhét — miszerint legalább három évig a’ közönségnek szolgálni legszebb hivatásuk — 200 ft honorarium mellett elég viszontagságokkal, kellemetlenségekkel és tetemes költségekkel viseli; — kinek jó neve egyedüli értéke;—kinek személyes becsülete a’hivatali terhek alatti csüggedésében egyetlen vigasztalása — illy fonák és alaptalan megtámadására úri nagy és hazaszerte tiszteletben álló nevét itthon kóvalygó, egészségében megromladozott debreczeni iskolásnak tanúbizonyságul nem kölcsönözheté! — Ez lehetetlen ! Ámbár nem legjobb vadász vagyok, mégis ki tudnám itt ugrasztani bokrából a’ nyulat, és az „illető uradalom“ (?) névbitorlóját, mint Krisztus urunk árulóját, ujjal kimutatni; de ez nagy gyöngeség volna, kivált a’ nyilvánosság küzdterén, mellyet én mélyen tisztelek, ’s mellyen gyakran a’ puszta szó is meggyőződést idézhet elő. Mert hiszen mellyik az a’ szó az egész nyilt levélben, melly a’ boszú és rágalom csont agyarát czégérül nem viselve, mint illenék , egyedül az olvasó közönség tanúságául íratott volna? talán ez, hogy „megyénkben tisztviselők suttonban dolgoztatnak a’ középületeknél ingyen, midőn ezen czélra a’ köztárból pénzt kapnak“? — hiszen ez kézzelfogható és mindenkinek szemébe ötlő rágalom; egész megyém tanúságot tehet, hogy a’ középületekre szükséges munkások fizetésére valamint az itt megszólt épitőnek, úgy egyáltalában egy tisztviselőnek sem rendeltetett pénz a’ pénztárból ;a’ mi, ha másból nem, már csak abból is kétségtelenül kitetszik, hogy bizony 900 egynéhány ezüst forint még e’ czélra nem is elegendő; vagy lehetséges e a’nyilt levél állítása szerint 15 helységet kézről kézre futó levéllel ezen rendkívüli szárazság előtt emberi állattól soha meg nem lepett és csekély jutalomért mindenkinek faizásra szabadon álló berekbe hajtani, ’s ott nem öt napig, hanem—egy-egy fertályos emberre fél öl lévén kivetve — illy fertályos emberrel csak csak három óráig is zöld eperfát vágatni, ezzel a’téglát megégetni, elhordani és több eft. önkényt, munka nélkül ugyan nem, de csak nyilván és mindenek szeme láttára történhető építési készületeket megtétetni suttában?— Végül még a’ nyilt levél írója mintegy bizonyosnak jósolja, hogy az építő szbió az uradalmaktól ingyen nyert építési anyagokat a’ pénztárnak készpénzül róván fel, majd a’ nyereséget zsebébe teendi, itt a’ számadást be sem váró és bizonytalan jövendőről csevegő előszámolót a’ szenvedély és indulat kissé nagyon is megvakitá. Ugyan, igen szépen kérem a’ nyilt levél valódi tanúját, próbálja meg ’s azon pénzmennyiségből, melly nekem a’ vaiszlói tisztilaknak nem is újonnan fölépítésére, hanem csupán csak jó karba helyezésére kirendeltetett, mi e’megyében nem csekély fáradságba kerül, fizesse csak magokat az épitési anyagokat, p. o. 60,000 téglát, 20 és több öt terméskövet, 2000 vályogot, 200 mérő meszet — a’ fát, vasat ide nem értve — a’ nyereséget, melly ebből fenmarad, tiszta szívemből oda szánom neki temetési költségül; hát mi marad még ebből a’ mesteremberek kielégítésére? Ezen megyében néhány kérelmes tisztilak létez, és egy sem került többe 1000 egynéhány száz pengőútnál, mellyik építőmester fog ennyiért tiszti lakást, istállót, kutat ,stb. építeni? minő nyeresége lehet tehát itt az építőnek? Ezt mindenki, ki éltében csak egy tyúkólat épített is, át fogja látni, csak az nem, kit szenvedélyei soha sem hagytak egyeben törődni, mint azon: mikép kelljen másoknak vermet ásni. De rég nem nevettem akkorát, mint a’ nyilt levélnek a’ közmunkák fölötti okoskodásán és az ezekkel—állítólag uj esztendőtől kezdve Sylvester napjáig—történni szokott visszaélések fölötti pöffeszkedő ellenőrködésén , mellyet más dicsérő hiányában maga az *) Tán csak emlékezik közlő úr az úrbéri törvényhozás históriájára? — Szerk.192 *) A’ képesített vádat fölvevén, a’ felelettől sem zárhatók el lapjainkat. A’ válaszoló magát hozzánk írott levelében megnevező , nevét itt azért nem vélvén kiteendőnek, mivel vádlója is névtelenül irt. — Szerk. 809