Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-12-01 / 96. szám

honi lapokat, mellyek az unió eszméjének a’ leg­utóbbi két evang. egyetemes gyűléseken történt lel­kes fogadtatását hirdeték. Azt tartják ezen egyház tagjai egyértelműleg, hogy a’ protestáns egyház mai bölcsőjében is a’ tökéletesűlendés elvét rebegé; hogy a’ szabad lelkismerettel ’s józan értelemmel felfogott szent írást ismervén e’ vallás egyedüli kút­­forrásának, a’ symbolicus könyvek, az ágazati czik­­kek, nem csalhatlanságot igénylő, hanem korbeli ok­levelek a’felől, miképen érték, mikép magyarázák az akkoron élők, a’ szentirásnak emberi tökéletlen szavakkal hirdetett igéit? És fontolva azt, mennyire túl van már koránk ama’ viszongásokon, mellyek 3 század előtt elődinket két vallásra szakasztották; mennyire szembeszökő, hogy az élő protestánsok felülemelkedének már a’ symbol, könyvek ama’ czikkein, mellyek a’ két vallás közti különbözéseket létrehozók vala, édes reményekre gerjedeznek keb­leik, midőn a’ közel havakban olly alapok megveten­­désinek néznek elébe, mellyek nem csupán névszerü uniót, hanem magára a’ vallástanra, a’ szertartások­ra, a’ köznevelésre, egyházi alkotmány- és igazga­tásra nézve megszülje elvégre az óhajtott, ’s ez es­­peresség jegyzőkönyvei által az utolsó évtizedben is többször utasitványilag említett lélekben és testület­ben­­eggyéforradást,megygyéforradást azokkal, kik­kel vallásunk közös alapjában, a’ hit, remény, szere­tet közös kútfejében mindig egyek valóak, kiket századoknak viszontagságai jó ’s bal szerencsé­ben, jog- és törvényekben osztályosokká tettenek. A’ papválasztás tárgyában előleg elhatároztatott, hogy csak tökéletesen magyarul tudó egyed vá­lasztathat­ó, ki a’ népnevelésre is üdvösen has­son ; készpénzű ajánlatokkal toldalék fizetése ’s a’ koleda-járás megszüntetett; az eddig megvolt oltári föling divatottának eltörléséül pedig ujonan vá­lasztandó papunknak a’ templomruhák tárában oly­­lyas nem adatandik által. — A’ helybeli ev. néptano­dának jobb füthetése fejében évenkint 8 öt fának ára hagyaték jóvá a’ pártfogók által alapított tőkék ka­matjaiból. — Végre a’ járásbeli iskolaügyelők ré­széről előterjesztetvén Bars vármegyének utóbbi végzéseiben kifejtett azon nézetei, miszerint a’ köz­figyelemnek most nemzeti elemi tanodák létesitésére kell főképen intéztetnie, ’s e’ czél minél előbbi elér­hetéséül szükséges volna a’ meglevő vallásfeleke­zetek iskoláit is ’s egyéb elemeket használhatni; az evang. tanodának ezek értelmében felszólított pártfo­gói készséggel engedének, és alapítvány lön aláírva, hogy e’ tanodában a’ helybeli minden rendű­, vallásu, ajkú gyermekek a’ megye tervezte ’s üdvösnek is­mert mód szerint és felügyelés alatt nevelést ’s ok­tatást nyerjenek; mi végre tanító urnák tüstint ki is adattak a’ felolvasott és szabályul szolgálandó me­gyei végzések. — Hozzon áldást a’ csekélység, mely­­lyet egy birtoktalan egyház a’ nemzeti elemi tanodák tőkéjéhez az ő szegénységéből áldozatul hozott. — Kosztolányi Péter. Un­g­vár. Azon bűnök hosszú során, mellyek­­ről a’zsidókat gyakran elleneiktől vádoltatni halljuk, legelől áll a’henyeség ’s munkakerülés. A’ zsidó — úgy mondják — minden nehezebb munkától vissza­rettenvén , csak a’ kereskedéshez ragaszkodik, mint azon egyetlen életelemhez, mellyben jól érzi magát. Ezen vád igaz vala ugyan a’ középkor sötét napjaiban, és nem volna nehéz a’ zsidók akkori pol­gári állásában annak okait és igazolását feltalálni; de mióta az újabb kor szelid hajnala, egy gyönyörű napnak hirdetője, hazánkra is földerülvén, e’ sötét­séget oszlatni kezdé, a’ zsidók viszonyai is kedve­zőbb fordulatot vevének, és ők is a’ jobb értelmes­­ségre fölébredtek. Büszke önérzettel mondhatja a’ mostani zsidó, hogy elmúlt az idő, mikor kirekesztő keresetmódja a’ kereskedés vala, mert nem csak a’ tudomány, hanem a’ munka és az ipar minden ágai­ban — a’ mennyire nem gátoltatik — szép foga­nattal megkísérti ifjú erejét és ügyességét; és igy korunk örvendetes jelenéseinek egyike az is, hogy Jákob fiai a’ zajos vásárpiaczokat mindinkább el­hagyván, a’ műhelyek csendes falai között teleped­nek meg, kenyerüket a’ szentirás szerint arczuk ve­rítékével evendők, és nincs munka a’világon, legyen ez bármilly nehéz és fáradságos, mellyhez ők nem fognának. Csaknem minden község kebelében külön­féle mesterembereket találunk, és sokan a’ leggaz­dagabbak közül nem vonakodnak fiaikat mesterség­re taníttatni. A’ mi kis számú községünkben is több mesteremberek léteznek, kik családjukat kézimunká­val táplálják, és kitűnő jó magaviseletök és józan életmódjuk által keresztény mestertársaiknak például szolgálhatnak. De mi valóban vigasztaló és a’ zsidók ügyét némi érdekkel kísérő emberbarát szívét legtisz­tább örömmel eltölteni képes, az azon tapasztalás, hogy a’ munkaszeretet a’ szegényebb sorsú zsidóknál im­már szépen fogamzik. Itt nem ritka eset a’ zsidót bér­be vett kis földet, kertet önkezeivel művelni, tulajdon szőlőjét munkálni látni; de még mint napszámost is találjuk a’ zsidót, és nevezetesen Boros nevű hely­ségben, hol most a’ földesur gr. Buttler János ó mél­­tósága egy nagyszerű malmot és gátat építtet, mint­egy 40-en dolgoznak az építésnél, és pedig iparko­dásukat és ügyességüket nagyon dicsérik; minek bi­zonysága az, hogy 13 garast kapnak naponkint, hol­ott a’rendes napszámdíj itten csak 10 garas. Nagy­­mihályban szinte sok zsidó dolgozik a’ malomnál, mellyet gr. Sztáray Albert csináltat; de egy különös szép példája a’ munkásságnak és ez erőködésnek, mellynél szebbet aligha mutathatna fel valaki, és mely­­lyet azért közrebocsátásra érdemesnek tartok, e’ kö­vetkező, ugyanis megyénkben fekvő Antalócz nevű faluban az odavaló vasműgyár haszonbérlője Kiszt­­ler János ur 7 zsidót fogadott egy 200 □ ölnyi csa­torna ásatására, azt a’ zsidók 1 f. 30 kr. egy k­öltési fizetés mellett magukra vállalván, olly feszült és fá­­radhatlan erőködéssel és pedig még a’ holdvilágnál is dolgoztak, hogy az egész munkát valami három hét alatt véghezvitték, és igy e’ rövid idő alatt nem kevesebbet mint 300 vízot kerestek. Vajha e’szellem­dús, nagy képességű és minden jónak csiráját magá­ban rejtő néposztály törekvéseit és hajlamait gátló ’s nyomasztó bilincseiből valahára fölszabadulna­ meggyőződnék akkor a’ világ, hogy a’ zsidók azon néhány erkölcsi kinövését, mikre némelly keresz­tény olly igen szeret mutogatni, csak a’ hosszú nyo­másnak és korlátolt helyzetüknek természetes követ­kezményei, és csak a’ keresztényektől függ, hogy a’ zsidók leghasznosabb polgárokká váljanak. —X.— Felelet a’B.— megyei P.— helységből jött vádra *). „Majd leborotváltatom roppant zsombékaitokat, de előbb szappanozzátok be.“ Jól emlékezem még ezen szavakra, mellyeket a’ körö­si berekben az uradalmi erdőcsőszökhöz intézék a’ főtiszttel előre történt egyezkedés ellenére ismé­telt azon kívánságukra, miszerint a’ tőkéket, mely­­lyeknek némellyikei 50 akós hordó nagyságban szá­zadok óta hevernek a’ süppedékeny iszapban, hol fektöket sírkő gyanánt nem ritkán csak egy hüvelyk­­nyi égerágacska jelöli, ezért nyerendő fajokért ir­tatnám ki tövestül. — Egy romladozott egészségű debreczeni iskolásnak P. helységből az illető urada­lom tanúságával, következőleg a’ szerkesztőség jegyzete szerint kezességgel ellátott és a’P. Hír­lap 78-ik számában közlétt nyílt levele tehát engem illet, ’s illetőleg megyémet, melly levelet valamint t. szerkesztő úr közlésre, úgy én feleletre alig mél­tattuk volna, hacsak az illető, tehát S.— uradalom mint tanú föl nem szólal. Rendes perben, mint ügy­véd, mindenek előtt azt keresném: ki a’fentebbi ta­nú a’ maga személyében ? hogy ellene észrevételei­met megtehessem ; mert e’ szó: „illető uradalom“ nagyon tágas értelmű. Jó minap, midőn bizonyos ka­­czér uracstól — ki egy katonával a’ közmunkások hosszú vonalán végig sétálgatott, a’ nem-uradalmi borokat a’ csempész borárusoktól elkobzandó—kér­­dezém, hogy kicsoda? ’s ezt nyerém feleletül: ,,a’ magos uradalom.“ — A’ ki, p. o. az uradalmi fiscalis védenczére apa- és anyagyilkolásért, mint úriszéki biró, büntetést mert ítélni, az azonnal gyökereikből forgatta ki az uradalmi jogokat, következőleg nem is hivathatik többé uriszékre. Ha valaki olly házat, mellyet az uradalmi ügyész megszeretett, ügyész urnak féláron oda nem ad, illy háznak egyik oldala azonnal az uradalom fundamentális jogai közé tarto­zik ; a’ ki pedig olly elszánt vakmerő, hogy C. hely­ségnek legelőelkü­lönözési perében (ámbár a’helység határa, melly az urbér behozatalakor a’ Dráva vizének rendes kiöntésekor általában, nagyobb áradásoknál pedig Tornya körül is kérelmesen ladikázható volt, későbbi időkben csupán a’ jobbágyok közmunkája által ingyen készített nevezetes drávai töltésekkel ’s irtogatásokkal annyira mentesíttetett, hogy most már rendes időjárásban a’ földesúrnak és jobbágyoknak használható rétjeik és földjeik vannak, úgy hogy a’ helység az említett perbeli irományok szerint össze­sen 907 (egyegy telekre tehát 70) hold legelővel di­csekedhetik ; de mellynek sem szőlőhegye, sem ke­reskedése , sem termesztményi kivitele , erdő és iszap közötte fekvése miatt nincsen , hol 7 más­­félnegyedes, 25 egynegyedes és két féltelkű gazda távolról sem termeszthet elegendő gabonát, hol te­hát a’ számtalan terheket, fizetéseket és a’ lakosok vajmi szűk élelmét épen csak 458 szarvasmarha, 78 ló és 541 sertés, mint egyedüli keresetforrás, fedezi­ az uriszéknek azon ítéletét, miszerint egy te­lek­re 4 hold, tehát a’7 másfélfertályosnak másfél hold, a’25 egyfertályosnak egy-egy hold, a’két félfertályosnak pedig — kik szintannyi erővel kény­telenek munkát tenni, mint mások — egy fűgyöke­­recskének tízezeredik homoeopathica diluitiója ren­deltetik legelőül — a’ megyei törvényszéken mint bi­ró módosittatni kívánja, az az uradalmat egy öldök­lő ágyú gyanánt agyonlőtte; illyen biró ellen minden „czine mintye“ boszú szélivel csordultig tölt oláh dudának föl kell puffadni; ez ellen az uradalmi — egyébkint bölcs és igazságos, de abban, hogy a’ másik részt ki nem hallgatván, sokszor egyoldalúlag­­ rendelkezik, gyakran hirtelenkedő —kormányhoz ravasz feladások történnek, és ha egyébkint lehetsé­ges, illy biró a’jövő tisztválasztásnál, mint túlzó, elmellőztetik. — Hogy is ne? Nem istentelenség­e a’ gazdasági procentuatióról jóelőre biztosított aron­­dirung- tervet igy megzavarni ? Hát hiszen kinek mi köze hozzá , ha ezen helységből egy fillér közadó sem foly be? A’ biró ha illyenek gátlására közbevet­ve megesküszik is, mit gondol ő azzal? hiszen fe­lelet terhével senkinek sem tartozik, istenítélet pe­dig!! ------nincs. — Végre az, hogy jelenleg C.— helységben egy fertály telek, melly most két, de há­rom ezer fára is becsültetik, ha főtámaszától, a’ le­gelőtől, elesik, a’ már nem igen messze levő örök­megváltáskor egy fillérnyi értékű sem leend — meg kell vallani — egyedül a’ tulajdonost illeti. Fölötte nagy kár az egészre nézve, hogy törvényhozásunk az úrbéri viszonyokat bevégezte, mielőtt állandó és valóban független első bíróságokról gondoskodott volna *). Mondom tehát, e’ szó: „illető uradalom“ soknemű alkalmazást enged; arról azonban teljesen meg vagyok győződve , hogy itt az igazi „illető ura­dalom“ t. i. gr. B. K. ő maga nem értethetik; mert ő egy szegényebb sorsú nemes társának — ki mint nyilvános tisztviselő a’ birtokos nemesek azon java­dalmaikkal járó honfikötelesség szabta terhét — mi­szerint legalább három évig a’ közönségnek szolgál­ni legszebb hivatásuk — 200 ft honorarium mellett elég viszontagságokkal, kellemetlenségekkel és te­temes költségekkel viseli; — kinek jó neve egyedüli értéke;—kinek személyes becsülete a’hivatali ter­hek alatti csüggedésében egyetlen vigasztalása — illy fonák és alaptalan megtámadására úri nagy és hazaszerte tiszteletben álló nevét itthon kóvalygó, egészségében megromladozott debreczeni iskolásnak tanúbizonyságul nem kölcsönözheté! — Ez lehetet­len ! Ámbár nem legjobb vadász vagyok, mégis ki tudnám itt ugrasztani bokrából a’ nyulat, és az „il­lető uradalom“ (?) névbitorlóját, mint Krisztus urunk árulóját, ujjal kimutatni; de ez nagy gyöngeség vol­na, kivált a’ nyilvánosság küzdterén, mellyet én mélyen tisztelek, ’s mellyen gyakran a’ puszta szó is meggyőződést idézhet elő. Mert hiszen mellyik az a’ szó az egész nyilt levélben, melly a’ boszú és rá­galom csont agyarát czégérül nem viselve, mint il­lenék , egyedül az olvasó közönség tanúságául íra­tott volna? talán ez, hogy „megyénkben tisztviselők suttonban dolgoztatnak a’ középületeknél ingyen, mi­dőn ezen czélra a’ köztárból pénzt kapnak“? — hiszen ez kézzelfogható és mindenkinek szemébe öt­lő rágalom; egész megyém tanúságot tehet, hogy a’ középületekre szükséges munkások fizetésére vala­mint az itt megszólt épitőnek, úgy egyáltalában egy tisztviselőnek sem rendeltetett pénz a’ pénztárból ;a’ mi, ha másból nem­, már csak abból is kétségtelenül ki­tetszik, hogy bizony 900 egynéhány ezüst forint még e’ czélra nem is elegendő; vagy lehetséges e a’nyilt levél állítása szerint 15 helységet kézről kézre futó levéllel ezen rendkívüli szárazság előtt emberi állat­tól soha meg nem lepett és csekély jutalomért min­denkinek faizásra szabadon álló berekbe hajtani, ’s ott nem öt napig, hanem—egy-egy fertályos ember­re fél öl lévén kivetve — illy fertályos emberrel csak csak három óráig is zöld eperfát vágatni, ezzel a’tég­lát megégetni, elhordani és több eft. önkényt, mun­ka nélkül ugyan nem, de csak nyilván és mindenek szeme láttára történhető építési készületeket megté­tetni suttában?— Végül még a’ nyilt levél írója mint­egy bizonyosnak jósolja, hogy az építő szbi­ó az ura­dalmaktól ingyen nyert építési anyagokat a’ pénztár­nak készpénzül róván fel, majd a’ nyereséget zse­bébe teendi, itt a’ számadást be sem váró és bizony­talan jövendőről csevegő előszámolót a’ szenvedély és indulat kissé nagyon is megvakitá. Ugyan, igen szépen kérem a’ nyilt levél valódi tanúját, próbálja meg ’s azon pénzmennyiségből, melly nekem a’ va­­iszlói tisztilaknak nem is újonnan fölépítésére, ha­nem csupán csak jó karba helyezésére kirendeltetett, mi e’megyében nem csekély fáradságba kerül, fizes­se csak magokat az épitési anyagokat, p. o. 60,000 téglát, 20 és több öt terméskövet, 2000 vályogot, 200 mérő meszet — a’ fát, vasat ide nem értve — a’ nyereséget, melly ebből fenmarad, tiszta szívemből oda szánom neki temetési költségül; hát mi marad még ebből a’ mesteremberek kielégítésére? Ezen megyében néhány kérelmes­ tisztilak létez, és egy sem került többe 1000 egynéhány száz pengő­útnál, mellyik építőmester fog ennyiért tiszti lakást, istál­lót, kutat ,stb. építeni? minő nyeresége lehet tehát itt az építőnek? Ezt mindenki, ki éltében csak egy tyúkólat épített is, át fogja látni, csak az nem, kit szenvedélyei soha sem hagytak egyeben törődni, mint azon: mikép kelljen másoknak vermet ásni. De rég nem nevettem akkorát, mint a’ nyilt levélnek a’ közmunkák fölötti okoskodásán és az ezekkel—ál­lítólag uj esztendőtől kezdve Sylvester napjáig—tör­ténni szokott visszaélések fölötti pöffeszkedő ellen­őrködésén , mellyet más dicsérő hiányában maga az *) Tán csak emlékezik közlő úr az úrbéri törvényhozás históri­ájára? — Szerk.192 *) A’ képesített vádat fölvevén, a’ felelettől sem zárhatók el lapjainkat. A’ válaszoló magát hozzánk írott levelében meg­nevező , nevét itt azért nem vélvén kiteendőnek, mivel vád­lója is névtelenül irt. —­ S­z­erk. 809

Next