Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-12-08 / 98. szám

bácsi csatatért is mint nemzetünk elvérzett jobbjai­nak sirhalmát méltán dicsőíthetné egy emlék.—Ezelőtt két évvel minden erőnknek megfeszítése mellett sem valánk képesek kivíni azon jogot, hogy a’ köz­gyűlések határnapjait az egybegyült RR határoz­zák meg — ’s ime ! mostan egy, sikert alig reménylett indítvány következésében — mondha­tom, közakarattal—végeztetett, hogy egyik közgyűlés a’ másik határidejét tűzze ki, ’s igy az első évnegyedes közgyűlés határnapjául 1842-ik évi martius 14-ke határoztatott. — Nem vesztette hatását a’ dunántúli helv. superintendentia levele, mellyben törvények­­’s rendeletekre hivatkozólag panaszt tett a’ Szent István kath. ünnepen hitsorsosinak minden munkát tiltó megyei rendelet szerinti főbírói parancsok szigo­rú következése miatt, melly a’ vallási függetlenséget a’ falusi biró pálczája alá alázva, törvényt ’s felsőbb rendeleteket sért ; — ezen fontos tárgy felett több óráig heves, komor ’s mulatságos szónoklatok vál­tak fel egymást; végre győzött a’ kor intéseit felfogó, számra ugyan kisebb de okok nézve nagyobb rész­t), ’s határozatba ment, hogy az 1790-ki rendelet életbe lépjen, azaz: dolgozzék a’ nem-catholicus, mit akar, a’ határban, csak az isteni szolgálatot háborgató lármás munkától tartózkodjék, ’s ez a’ superintenden­­tiának megiratni rendeltetett. — Turócznak az egyházi személyek főispánsága iránti levele több el­lenvetések ’s felvilágosítások után tudomásul vétetett. —Csanádnak pedig megiratni rendeltetett, hogy a’ mészárszéki jog kárpótlásáról említés nem tétetvén, felhívásukat magunkévá nem tevők. — Két, felette nevezetes ’s közfigyelemre méltó tárgyat, a’ még előfordulandókkal együtt, a’ gyűlés bevégeztével köz­­lendők. —Besze János. Néhány­ borsodi szó a’ hevesi ügy­ben. Miskolcz,­­ nov. 27.— Ma érkeztem Eger­ből a’ forradalmak honából, hova Almássy Gedeon főispáni helyettesnek e’ hó 24-én tartott iktatási ünne­pélye csalt. Diadalmi ünnep napja volt ez az egyik pártnak, de szomorú jelenet a’ másiknak. Nekem mint idegennek — kinek keblét a’ pártérdekek és szenvedélyek lánghabjai nem dúlják—némelly lá­tott és hallott dolgok fölött elég mulatságom lehetett volna, ha municipalis szerkezetünk, alkotmányunk ez egyetlen kincsének jövendője szünetlenül ijesztő rémekkel nem gyötri képzetemet. Mert ki csak ma­gányos hit és közhirlapok utján ismeri e’ megye ál­lását, annak még csak gyönge árnyéklatát birja. Látni kell itt és hallani, hogy magunknak e’ dologról hű képeket alkothassunk. — Valóban ki e’ városban a’ békés polgári hajlékok falait apró pisztolykák­­kal megrakva, a’ tűzoltó szereket kikészítve, ’s magának a’ főispáni helyettesnek tiszteletére adott ’s úgy szólván csaknem minden ellenpártbeliek nélkül ’s igy teljes bátorságban tarthatott táncz­­vigalomban az insurectionalis kardokat a’ tere­men keresztül ki és be csörömpölve vonczoltatni látá , a’ mulatságok elvadult jellemét ’s ezeknek bélyegző nyomait, a’ vendéglő terem falain palacz­­kok által ejtett számnélküli töréseket, széles ter­jedésű borfoltokat, reggelenkint a’ padozaton szer­teszórt ’s vékára seperhető üvegdarabokat szemlé­li, ’s az ellenséges előkészületeket ismeri, kétségbe kell jőnie, valljon a’közelgő tisztválasztási ünnepély nem leend­ő Dobó várának újabb ostroma! És mi lehet valódi oka e’ hallatlan ingerültségnek? e’ kérdéssel fordultam én az érintett tánczvigalomban egy ifjúhoz. És válaszul kaptam, hogy az egyik párt P. J. eddigi másod alispánt erőködik elsővé emelni, mit ők erejök végfogytáig készek akadályozni. Ho­gyan — kerdem ismét — hát önök az érintett fér­fiút, kinek külsejét annyi szelídség ’s egyenesség bélyegzi, ’s ki az iktatás alkalmával az átnyújtott pecsétet olly páratlan lelki nyugodtsággal vévé által a’ főispáni helyettestől, ezt—mondom—ezt a’ férfiút önök annyira alkalmatlannak ismernék az alispán­­ságra? Nem, uram! — volt a’ felelet — ő egy tiszta keblű, e’ hivatalra minden tekintetben alkalmas és szeretetreméltó ember, ’s ellene semmi szavunk; de a’ borsodi vallásos türelmetlenségnek itt kell megbo­­szultatni; a’ borsodi múlt tisztválasztást nekünk nem szabad visszonzás nélkül hagynunk. (!!) És ime, ér­demes olvasó! e’ szavakban rejlik magva a’ hevesi vésznek. Ez eszmék gyűjták lángra a’ hevesi ne­mességben a’ fanatismus tüzét; ezek után útfélen hallhatók, ugyannyira, hogy jelszó gyanánt hangza­nak az egyik felekezetbeli szegény nemes szájában ez igék: „adjuk vissza a’ borsodit!“ Ha visszaemlé­kezik e’ sorok írója a’ múlt időkre, még most is zúgni érzi körülre azon fenyegetőző ’s boszút ígérő sza­vakat , amellyeket ezen pártnak mostani főnökei közül többen a’ múlt borsodi tisztválasztáson nyil­vánosan elszórtak. Akkor azonban még nem te­kintheti azokat máskép, mint a’ felhevült szenvedély­nek szikrázó füstjét, mellynek az ész hideg fontolása alatt bizonyosan szét kell foszlani. De e’ remény meghiúsult. E’ vezérek hazaérkeztökkel azonnal felüték az ellenséges zászlót Hevesnek még akko­ron békés téréin, ’s hirdetői lettek a’ Borsodban lá­tottaknak és hallottaknak, ’s csaknem harmadfélévig folytaták a’ éorteskedést, a’ nélkül hogy az alispán­­ságra kijeleltjök vagy más jelszavok lett volna, mint P. J-t, a’ reformátust, elzárni az elnöki székről. Nem czélja e’ sorok írójának magát egyik vagy másik pártnak ügyvédéül tolni föl, ’s igy nem kívánja fejte­getni, mennyire igazságos idegen hibáért ártatlant bün­tetni,’s mennyire egyezik a’jellem eszméjével illyne­­mű visszatorlás végett még politicai hitet is változtat­ni ; de az érintett visszonyokat mint megyéjét ér­deklőket, szó nélkül hagynia lehetetlen. És föl kell azt világositnia már csak azért is , hogy a’ nép is­merje az annyira hiresztelt borsodi türelmetlen­séget. Borsodnak 1839-ik évben két közszeretetű alispánja volt, az 1-ső Sz. J. tiszta szabadelvűsé­­géért, igazságszeretetéért, népszerű bánásmódjáért ’s páratlan elnöki tulajdonaiért; a’ 2-ik B. S. különö­sen tisztviselői lelkismeretes buzgalmáért ’s férfias szilárd jelleméért becsülte ett ; az 1-ső ref., a’ 2-ik r. kath. vallású. E’ valláskülönbséget azonban a’ me­gye nem látszott ismerni, ’s előre örült a’ békés jö­vendőnek ; mert az elsőnek lelépése után általános készség mutatkozott az utóbbinak előléptetésére. De a’ tisztválasztás közelgésével tiszta egyik fájdalom f­elborult. Első alispánunk — mint hallók — magány­­körökben hivataláróli lelépését emlegetvén, a’ megye intelligens részéről egy csapat egy bizonyos napon jó kedvében zenekiséret mellett vonult el laba előtt, ’s hangoztatá nevét a’ birodalom másik jelöltjének B. S-nak. — Az első alispánt—ki érdemeinek érze­tében ha nem marasztalást is, legalább ünnepélyes felszólítást várt szándéka felől — e’ jelenet mélyen megható, ’s e’ pillanattól határozottan kijelenté to­vábbá is maradni kívánó szándékát. És itt vőnek kez­detet a’ nyilvános párt-működések. Ekkor történt, hogy a’ Sz. J. hívei közül némellyek túlságos félel­mekben a’ vallást is segédül hivák, ’s a’ Sz-hoz kü­lönben is hévvel tapadó nemességet ennek nevében részvétre buzditák. De,’uraim! értsük meg jól, ez csak néhány egyedek factuma volt, mit a’ műveltebb kö­zönségnek és reform közönségnek nagy része any­­nyira rosszalett, hogy egyedül e’ miatt érdemekkel diszlő első alispánjától­­— kinél e’ hivatalra a’ me­gyében senki méltányosb igényeket nem formálha­tott—hidegen fordult el, ’s B. S. addigi másod alis­pánhoz csatlakozót; bár e’ türedelmi példát a’ másik rész egy általában nem követte. — De maga a’ tü­relmetlenségb­ől leginkább vádolt első alispán, mi­után sérült önérzetét boszulva látá, nem vonult e félre 4000-nyi győző seregével, ’s nem volt e ké­szebb leghűbb embereit nem pártolni, mint pártolá­sukkal, a’ vallásos türelmetlenségnek gyanúját erősí­teni ?—És e’ türelmetlen megyében az általános mű­veltség ’s a’ hivatalra alkalmas egyedek arányában nem pártoltatnak most is inkább a’ r. catholicusok, mint a’ protestánsok? Sőt az annyira fanaticusnak hiresztelt miskolczi nemesség is nem volt e seregen­­kint kérni kedvenezének ellenfelét; maradna meg to­vábbá is másodalispáni székében? Jól tudjuk, hogy ezek 's hasonlók nem mondattak el az érintett vezé­rek által; mert hisz ezek malmokra nem sok vizet adtak volna. Megismerjük mi, hogy tisztválasztásun­kon a’ vallást hallhatták emlegettetni, de azt, fájda­lom még mindenütt! ’s tán még hosszú időkig hall­hatták a’ népnek ajkain. Annyi azonban—mint már említém—ténylegesen áll, hogy az értelmiséggel biró refor. statusnak legalább *// része ’s igy a’ megyét rendesen képező rész catholicus egyedet pártolt, ’s ezt tévé koszorúzott első alispánjának ellenében leginkább azért, hogy épen a’ vallásos türelmetlenség lehető minden vádját elkerülje. Mind ezeket tudva, és érezve, mi soha sem birók felfogni a’ hevesi vissza­torlás jelszavainak értelmét; nem birók felfogni soha, mikint láthatnak ők elegendő okot múlt tisztválasztá­­sunkban, mindenkit inkább mint a* legtöbb igények­kel biró egyedeket alispáni székekbe emelni . És tehát urak az ürügygyel ! mondjátok ki nyíltan — mint férfiúhoz ’s egyenességhez illő — hogy P. J. Ítéletetek szerint az első alispánságra alkalmatlan, vagy hogy hozzá bizodalmatok ’s hajlamatok nincs ; ha pedig ez nálatok csakugyan több, mint ürügy, az előadottak méltánylására szólítunk , és a’ haza szent nevére kérünk benneteket, hagyjátok hideg ágyában nyugodni a’ lehunyt idők átkos szörnye­tegét ! ’s ne nyissátok fel a’ szép honnak nyíló tavaszán Pandora szelenczéjét, mire minden honfi szívrepesztő aggodalommal tekint. Rövid közlés. Hont megyének nov. 29-kén kezdett közgyűlé­sén jövendőre a’ kisgyülések eltöröltettek. A’ me­gyei körlevelek közül Csanád és Borsodé választmány­hoz vasittattak. B. J. bakabányai káplán türelmetlen­ségre ingerlő egyházi beszéde következtében kiküldött vizsgáló választmány jelentésére határozatta jön , hogy a’ hg-prímás az említett egyed áttétele ’s meg­­fenyitése végett megkeressék; ’s ha elégtétel nem adatnék, a’ megye ő felségénél keresend orvoslást. Az Ipoly szabályzási tervének kidolgozása el­rendeltetett, ’s ennek költségeit a’ nemesi és há­zipénztár egyaránt viselendi; e’ részben kir. biztos kinevezése fog kéretni ’s Nógrád közremunkálásra felszólittatni. Selmecz városa ellen a’ húsár önkényes leszállítása miatt ügyészi kereset rendeltetett. Tibéki levéltárcza Érmellék, nov.5. Olvasván e’ lapok 84-ik szá­mában az érmelléki egyházvidék esperesének a’ fel­­ügyelése alatti néptanítókhoz intézett ’s G. P. által közlött szakállirtó körlevelét, ösztönöztetve érzém magamat, néhány soraimmal esperesem mellett föl­lépni ; ösztönöztetve pedig nem kegyvadászat, ala­csony hízelgés nemtelen czéljától, vagy a’szakáll­elleni harczinditás vágyától; hanem ösztönöztetve azon nem kedves érzettől, melly minden jobb ke­belben támadni szokott, mikor a’valódi érdemet, be­csületességet , kis hibáért — mit ejthetni mindnyá­junkkal köz — rossz akaratból vagy ép’ ellenszenv­ből megtámadtatni ’s gyanúba hozatni látja vagy hallja. Így történt pedig az érmelléki egyházvidék nagyérdemű becsületes esperesével, tudvalevő kör­levelének G. P. általi közlése által. Mi e’ körlevél tartalmát illeti: én is azt mondom , és pedig mindig és örökre azt mondom: valamig a’ lelkészek, nép­tanítók helyzete, hivatala erősebb alapon nem nyug­szik, mig jólétök, békés lakozásuk jobbára a’nép kényétől, kedvétől függ, addig bizony szükség ma­gokat a’ nép tetszéséhez alkalmazniok, ’s a’ ki nem alkalmazza, makacsságát gyakran drágán fizeti meg. Tudok néptanítót, kit, mivel a’ temetőben sir-behá­­nyás után az erdődei által mondatni szokott rithmust mondani nem akará, tudatlannak, ostobának kia­bált az együgyűség ; ’s midőn azután sem mondanál, hivatala egész ideje alatt méltatlanul háborgatta. — Hogy pedig a’ nép, szokatlan ruházatban, viselet­ben — hova a’ szakáll is tartozik — szinte meg­­botrátkozik, ’s maga a’ személy iránt is idegenség­­’s hidegséggel viseltetik, arra enmagam vagyok a’ példa, kinek jókora szakállam botránkozásköre jön a’nép nagy része előtt, melly közé népoktató­nak kihozatám, ’s vele és velem kibékülni mindad­dig nem tudott, mig az istenadta szakáll aprónkint nyirbálva, jóformán le nem irtám. A’ szóban forgó körlevél tartalma tehát, melly nem szakállirtó, ha­nem a’ néptanítókat, életből merített tapasztalás után saját jólétökre figyelmeztetni kívánó szempontból in­dul ki, jelenlegi helyzetükkel együtt tekintve, né­zetem szerint nem olly kárhoztatandó. Modora mel­lett nincs mit szólanom; ez tagadhatlanul nem ollyan, mint a’P. Hírlap modora, ’s ellene G. P. ur nem ok nélkül szólalt fel, — noha a’ benne levő vasta­gabb kifejezések, mint én is elégszer hallám, nép szájából vétetvék, — csakhogy magyarázta volna ki magát G. P. ur, miszerint a’ körlevélnek csupán modorát rosszalja, nem pedig azt akarja elhitetni a’ közönséggel, mintha az érmelléki esperes a’ népta­nítókkal olly durván ’s kíméletlenül bánnék, mint azt talán nép szájából kölcsönzött stíllel irt körleve­le modorából következtetni lehetne. Igenis, G. P.úr! ki kell vala magát magyaráznia, ha igazságos aka­­ra lenni. És ép’ e’ részben tartozom én különösen az igazságnak, becsületességnek ’s a’ közönségnek egy kis fölvilágositással. Három évig viselek néptaní­tói hivatalt ez egyházvidékben; de durva bánásmó­dot esperesemtől sem magam iránt nem tapasztalék, sem más tanítóktól illyesmiről soha nem hallék. De hallám ’s magam is elégszer tapasztalám, mikép es­peresünk, az annyi évek terhétől nyomatott, meg­értve szakonkint a’kor kívánatét, ifjui meleg ke­bellel simul a’ mai idő szelídebb lelkéhez; ’s hogy népnevelésről beadott ’s tetszéssel fogadott terve nem terjedt ki az iskolamesterekkeli bánásmódra, an­nak egyéb oka nincs, mint az, hogy iskolamestere­inknek az ő elnöklete alatt panaszra okuk e’ rész­ben még eddig nem lehetett, és reméljük, ezután még inkább nem leend. — Ennyi, mit az igazság ér­dekében esperesem mellett mondani ösztönöztetve érzem magamat. Azonban nem hagyhatom :szó nél­kül G. P. urnak „zárt ajtók mögötti“ tanácskozások­ról írott és igazsággal homlokegyenest ellenkező tu­dósítását. Mit tart G. P. úr zárt ajtók mögötti tanács­kozásnak ? hacsak azt nem, mikor az esperes ül­nöktársaival gyűlés előtti napon megjelenvén a’ ki­választott hely­színén, a’ másnap megvitatandó tár­gyakról egymás közt barátságosan beszélgetnek. — Ekkor bemenni igaz hogy másoknak nem lehet; mert physice nem lehet, mivel még illyenkor tisztséget nem viselő lelkészek ’s néptanítók nem szoktak je­len lenni. Vagy tán azt tartja zártkörű tanácskozás­nak — mint soraiból kivehetni — mikor ,,a’ szegé­nyebb iskolamesterségeket ,kend‘ czímmel“ oszto­gatják? Soha sem hallottam, hogy illyenkor is ha lettek volna az ajtók zárva, vagy hogy valaki, ki­nek kedve lett volna bemenni, de nem bocsáttatott volna. Hanem azt gondolom, hogy sem G. P. urat, sem mást nem igen érdekel annyira A. vagy B. isko­lamesternek kisebb vagy nagyobb tanodába áttétele, hogy hivatalos kötelessége mellőzésével napokat kí­vánjon tölteni a’ helyosztó-teremben, e’ sokszor nem igen gyönyörű metamorphosis láthatásáért; nem érdekel pedig annyival inkább, mivel az iskoláméi­ *) Ezt nem értjük. Annyit tesz e ez, hogy nem a’ többség ha­tározott? — Isten őrizzen illyesmitől! — S­z­e­r­k. 824

Next