Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-12-08 / 98. szám
bácsi csatatért is mint nemzetünk elvérzett jobbjainak sirhalmát méltán dicsőíthetné egy emlék.—Ezelőtt két évvel minden erőnknek megfeszítése mellett sem valánk képesek kivíni azon jogot, hogy a’ közgyűlések határnapjait az egybegyült RR határozzák meg — ’s ime ! mostan egy, sikert alig reménylett indítvány következésében — mondhatom, közakarattal—végeztetett, hogy egyik közgyűlés a’ másik határidejét tűzze ki, ’s igy az első évnegyedes közgyűlés határnapjául 1842-ik évi martius 14-ke határoztatott. — Nem vesztette hatását a’ dunántúli helv. superintendentia levele, mellyben törvények’s rendeletekre hivatkozólag panaszt tett a’ Szent István kath. ünnepen hitsorsosinak minden munkát tiltó megyei rendelet szerinti főbírói parancsok szigorú következése miatt, melly a’ vallási függetlenséget a’ falusi biró pálczája alá alázva, törvényt ’s felsőbb rendeleteket sért ; — ezen fontos tárgy felett több óráig heves, komor ’s mulatságos szónoklatok váltak fel egymást; végre győzött a’ kor intéseit felfogó, számra ugyan kisebb de okok nézve nagyobb részt), ’s határozatba ment, hogy az 1790-ki rendelet életbe lépjen, azaz: dolgozzék a’ nem-catholicus, mit akar, a’ határban, csak az isteni szolgálatot háborgató lármás munkától tartózkodjék, ’s ez a’ superintendentiának megiratni rendeltetett. — Turócznak az egyházi személyek főispánsága iránti levele több ellenvetések ’s felvilágosítások után tudomásul vétetett. —Csanádnak pedig megiratni rendeltetett, hogy a’ mészárszéki jog kárpótlásáról említés nem tétetvén, felhívásukat magunkévá nem tevők. — Két, felette nevezetes ’s közfigyelemre méltó tárgyat, a’ még előfordulandókkal együtt, a’ gyűlés bevégeztével közlendők. —Besze János. Néhány borsodi szó a’ hevesi ügyben. Miskolcz, nov. 27.— Ma érkeztem Egerből a’ forradalmak honából, hova Almássy Gedeon főispáni helyettesnek e’ hó 24-én tartott iktatási ünnepélye csalt. Diadalmi ünnep napja volt ez az egyik pártnak, de szomorú jelenet a’ másiknak. Nekem mint idegennek — kinek keblét a’ pártérdekek és szenvedélyek lánghabjai nem dúlják—némelly látott és hallott dolgok fölött elég mulatságom lehetett volna, ha municipalis szerkezetünk, alkotmányunk ez egyetlen kincsének jövendője szünetlenül ijesztő rémekkel nem gyötri képzetemet. Mert ki csak magányos hit és közhirlapok utján ismeri e’ megye állását, annak még csak gyönge árnyéklatát birja. Látni kell itt és hallani, hogy magunknak e’ dologról hű képeket alkothassunk. — Valóban ki e’ városban a’ békés polgári hajlékok falait apró pisztolykákkal megrakva, a’ tűzoltó szereket kikészítve, ’s magának a’ főispáni helyettesnek tiszteletére adott ’s úgy szólván csaknem minden ellenpártbeliek nélkül ’s igy teljes bátorságban tarthatott tánczvigalomban az insurectionalis kardokat a’ teremen keresztül ki és be csörömpölve vonczoltatni látá , a’ mulatságok elvadult jellemét ’s ezeknek bélyegző nyomait, a’ vendéglő terem falain palaczkok által ejtett számnélküli töréseket, széles terjedésű borfoltokat, reggelenkint a’ padozaton szerteszórt ’s vékára seperhető üvegdarabokat szemléli, ’s az ellenséges előkészületeket ismeri, kétségbe kell jőnie, valljon a’közelgő tisztválasztási ünnepély nem leendő Dobó várának újabb ostroma! És mi lehet valódi oka e’ hallatlan ingerültségnek? e’ kérdéssel fordultam én az érintett tánczvigalomban egy ifjúhoz. És válaszul kaptam, hogy az egyik párt P. J. eddigi másod alispánt erőködik elsővé emelni, mit ők erejök végfogytáig készek akadályozni. Hogyan — kerdem ismét — hát önök az érintett férfiút, kinek külsejét annyi szelídség ’s egyenesség bélyegzi, ’s ki az iktatás alkalmával az átnyújtott pecsétet olly páratlan lelki nyugodtsággal vévé által a’ főispáni helyettestől, ezt—mondom—ezt a’ férfiút önök annyira alkalmatlannak ismernék az alispánságra? Nem, uram! — volt a’ felelet — ő egy tiszta keblű, e’ hivatalra minden tekintetben alkalmas és szeretetreméltó ember, ’s ellene semmi szavunk; de a’ borsodi vallásos türelmetlenségnek itt kell megboszultatni; a’ borsodi múlt tisztválasztást nekünk nem szabad visszonzás nélkül hagynunk. (!!) És ime, érdemes olvasó! e’ szavakban rejlik magva a’ hevesi vésznek. Ez eszmék gyűjták lángra a’ hevesi nemességben a’ fanatismus tüzét; ezek után útfélen hallhatók, ugyannyira, hogy jelszó gyanánt hangzanak az egyik felekezetbeli szegény nemes szájában ez igék: „adjuk vissza a’ borsodit!“ Ha visszaemlékezik e’ sorok írója a’ múlt időkre, még most is zúgni érzi körülre azon fenyegetőző ’s boszút ígérő szavakat , amellyeket ezen pártnak mostani főnökei közül többen a’ múlt borsodi tisztválasztáson nyilvánosan elszórtak. Akkor azonban még nem tekintheti azokat máskép, mint a’ felhevült szenvedélynek szikrázó füstjét, mellynek az ész hideg fontolása alatt bizonyosan szét kell foszlani. De e’ remény meghiúsult. E’ vezérek hazaérkeztökkel azonnal felüték az ellenséges zászlót Hevesnek még akkoron békés téréin, ’s hirdetői lettek a’ Borsodban látottaknak és hallottaknak, ’s csaknem harmadfélévig folytaták a’ éorteskedést, a’ nélkül hogy az alispánságra kijeleltjök vagy más jelszavok lett volna, mint P. J-t, a’ reformátust, elzárni az elnöki székről. Nem czélja e’ sorok írójának magát egyik vagy másik pártnak ügyvédéül tolni föl, ’s igy nem kívánja fejtegetni, mennyire igazságos idegen hibáért ártatlant büntetni,’s mennyire egyezik a’jellem eszméjével illynemű visszatorlás végett még politicai hitet is változtatni ; de az érintett visszonyokat mint megyéjét érdeklőket, szó nélkül hagynia lehetetlen. És föl kell azt világositnia már csak azért is , hogy a’ nép ismerje az annyira hiresztelt borsodi türelmetlenséget. Borsodnak 1839-ik évben két közszeretetű alispánja volt, az 1-ső Sz. J. tiszta szabadelvűségéért, igazságszeretetéért, népszerű bánásmódjáért ’s páratlan elnöki tulajdonaiért; a’ 2-ik B. S. különösen tisztviselői lelkismeretes buzgalmáért ’s férfias szilárd jelleméért becsülte ett ; az 1-ső ref., a’ 2-ik r. kath. vallású. E’ valláskülönbséget azonban a’ megye nem látszott ismerni, ’s előre örült a’ békés jövendőnek ; mert az elsőnek lelépése után általános készség mutatkozott az utóbbinak előléptetésére. De a’ tisztválasztás közelgésével tiszta egyik fájdalom felborult. Első alispánunk — mint hallók — magánykörökben hivataláróli lelépését emlegetvén, a’ megye intelligens részéről egy csapat egy bizonyos napon jó kedvében zenekiséret mellett vonult el laba előtt, ’s hangoztatá nevét a’ birodalom másik jelöltjének B. S-nak. — Az első alispánt—ki érdemeinek érzetében ha nem marasztalást is, legalább ünnepélyes felszólítást várt szándéka felől — e’ jelenet mélyen megható, ’s e’ pillanattól határozottan kijelenté továbbá is maradni kívánó szándékát. És itt vőnek kezdetet a’ nyilvános párt-működések. Ekkor történt, hogy a’ Sz. J. hívei közül némellyek túlságos félelmekben a’ vallást is segédül hivák, ’s a’ Sz-hoz különben is hévvel tapadó nemességet ennek nevében részvétre buzditák. De,’uraim! értsük meg jól, ez csak néhány egyedek factuma volt, mit a’ műveltebb közönségnek és reform közönségnek nagy része anynyira rosszalett, hogy egyedül e’ miatt érdemekkel diszlő első alispánjától— kinél e’ hivatalra a’ megyében senki méltányosb igényeket nem formálhatott—hidegen fordult el, ’s B. S. addigi másod alispánhoz csatlakozót; bár e’ türedelmi példát a’ másik rész egy általában nem követte. — De maga a’ türelmetlenségből leginkább vádolt első alispán, miután sérült önérzetét boszulva látá, nem vonult e félre 4000-nyi győző seregével, ’s nem volt e készebb leghűbb embereit nem pártolni, mint pártolásukkal, a’ vallásos türelmetlenségnek gyanúját erősíteni ?—És e’ türelmetlen megyében az általános műveltség ’s a’ hivatalra alkalmas egyedek arányában nem pártoltatnak most is inkább a’ r. catholicusok, mint a’ protestánsok? Sőt az annyira fanaticusnak hiresztelt miskolczi nemesség is nem volt e seregenkint kérni kedvenezének ellenfelét; maradna meg továbbá is másodalispáni székében? Jól tudjuk, hogy ezek 's hasonlók nem mondattak el az érintett vezérek által; mert hisz ezek malmokra nem sok vizet adtak volna. Megismerjük mi, hogy tisztválasztásunkon a’ vallást hallhatták emlegettetni, de azt, fájdalom még mindenütt! ’s tán még hosszú időkig hallhatták a’ népnek ajkain. Annyi azonban—mint már említém—ténylegesen áll, hogy az értelmiséggel biró refor. statusnak legalább *// része ’s igy a’ megyét rendesen képező rész catholicus egyedet pártolt, ’s ezt tévé koszorúzott első alispánjának ellenében leginkább azért, hogy épen a’ vallásos türelmetlenség lehető minden vádját elkerülje. Mind ezeket tudva, és érezve, mi soha sem birók felfogni a’ hevesi visszatorlás jelszavainak értelmét; nem birók felfogni soha, mikint láthatnak ők elegendő okot múlt tisztválasztásunkban, mindenkit inkább mint a* legtöbb igényekkel biró egyedeket alispáni székekbe emelni . És tehát urak az ürügygyel ! mondjátok ki nyíltan — mint férfiúhoz ’s egyenességhez illő — hogy P. J. Ítéletetek szerint az első alispánságra alkalmatlan, vagy hogy hozzá bizodalmatok ’s hajlamatok nincs ; ha pedig ez nálatok csakugyan több, mint ürügy, az előadottak méltánylására szólítunk , és a’ haza szent nevére kérünk benneteket, hagyjátok hideg ágyában nyugodni a’ lehunyt idők átkos szörnyetegét ! ’s ne nyissátok fel a’ szép honnak nyíló tavaszán Pandora szelenczéjét, mire minden honfi szívrepesztő aggodalommal tekint. Rövid közlés. Hont megyének nov. 29-kén kezdett közgyűlésén jövendőre a’ kisgyülések eltöröltettek. A’ megyei körlevelek közül Csanád és Borsodé választmányhoz vasittattak. B. J. bakabányai káplán türelmetlenségre ingerlő egyházi beszéde következtében kiküldött vizsgáló választmány jelentésére határozatta jön , hogy a’ hg-prímás az említett egyed áttétele ’s megfenyitése végett megkeressék; ’s ha elégtétel nem adatnék, a’ megye ő felségénél keresend orvoslást. Az Ipoly szabályzási tervének kidolgozása elrendeltetett, ’s ennek költségeit a’ nemesi és házipénztár egyaránt viselendi; e’ részben kir. biztos kinevezése fog kéretni ’s Nógrád közremunkálásra felszólittatni. Selmecz városa ellen a’ húsár önkényes leszállítása miatt ügyészi kereset rendeltetett. Tibéki levéltárcza Érmellék, nov.5. Olvasván e’ lapok 84-ik számában az érmelléki egyházvidék esperesének a’ felügyelése alatti néptanítókhoz intézett ’s G. P. által közlött szakállirtó körlevelét, ösztönöztetve érzém magamat, néhány soraimmal esperesem mellett föllépni ; ösztönöztetve pedig nem kegyvadászat, alacsony hízelgés nemtelen czéljától, vagy a’szakállelleni harczinditás vágyától; hanem ösztönöztetve azon nem kedves érzettől, melly minden jobb kebelben támadni szokott, mikor a’valódi érdemet, becsületességet , kis hibáért — mit ejthetni mindnyájunkkal köz — rossz akaratból vagy ép’ ellenszenvből megtámadtatni ’s gyanúba hozatni látja vagy hallja. Így történt pedig az érmelléki egyházvidék nagyérdemű becsületes esperesével, tudvalevő körlevelének G. P. általi közlése által. Mi e’ körlevél tartalmát illeti: én is azt mondom , és pedig mindig és örökre azt mondom: valamig a’ lelkészek, néptanítók helyzete, hivatala erősebb alapon nem nyugszik, mig jólétök, békés lakozásuk jobbára a’nép kényétől, kedvétől függ, addig bizony szükség magokat a’ nép tetszéséhez alkalmazniok, ’s a’ ki nem alkalmazza, makacsságát gyakran drágán fizeti meg. Tudok néptanítót, kit, mivel a’ temetőben sir-behányás után az erdődei által mondatni szokott rithmust mondani nem akará, tudatlannak, ostobának kiabált az együgyűség ; ’s midőn azután sem mondanál, hivatala egész ideje alatt méltatlanul háborgatta. — Hogy pedig a’ nép, szokatlan ruházatban, viseletben — hova a’ szakáll is tartozik — szinte megbotrátkozik, ’s maga a’ személy iránt is idegenség’s hidegséggel viseltetik, arra enmagam vagyok a’ példa, kinek jókora szakállam botránkozásköre jön a’nép nagy része előtt, melly közé népoktatónak kihozatám, ’s vele és velem kibékülni mindaddig nem tudott, mig az istenadta szakáll aprónkint nyirbálva, jóformán le nem irtám. A’ szóban forgó körlevél tartalma tehát, melly nem szakállirtó, hanem a’ néptanítókat, életből merített tapasztalás után saját jólétökre figyelmeztetni kívánó szempontból indul ki, jelenlegi helyzetükkel együtt tekintve, nézetem szerint nem olly kárhoztatandó. Modora mellett nincs mit szólanom; ez tagadhatlanul nem ollyan, mint a’P. Hírlap modora, ’s ellene G. P. ur nem ok nélkül szólalt fel, — noha a’ benne levő vastagabb kifejezések, mint én is elégszer hallám, nép szájából vétetvék, — csakhogy magyarázta volna ki magát G. P. ur, miszerint a’ körlevélnek csupán modorát rosszalja, nem pedig azt akarja elhitetni a’ közönséggel, mintha az érmelléki esperes a’ néptanítókkal olly durván ’s kíméletlenül bánnék, mint azt talán nép szájából kölcsönzött stíllel irt körlevele modorából következtetni lehetne. Igenis, G. P.úr! ki kell vala magát magyaráznia, ha igazságos akara lenni. És ép’ e’ részben tartozom én különösen az igazságnak, becsületességnek ’s a’ közönségnek egy kis fölvilágositással. Három évig viselek néptanítói hivatalt ez egyházvidékben; de durva bánásmódot esperesemtől sem magam iránt nem tapasztalék, sem más tanítóktól illyesmiről soha nem hallék. De hallám ’s magam is elégszer tapasztalám, mikép esperesünk, az annyi évek terhétől nyomatott, megértve szakonkint a’kor kívánatét, ifjui meleg kebellel simul a’ mai idő szelídebb lelkéhez; ’s hogy népnevelésről beadott ’s tetszéssel fogadott terve nem terjedt ki az iskolamesterekkeli bánásmódra, annak egyéb oka nincs, mint az, hogy iskolamestereinknek az ő elnöklete alatt panaszra okuk e’ részben még eddig nem lehetett, és reméljük, ezután még inkább nem leend. — Ennyi, mit az igazság érdekében esperesem mellett mondani ösztönöztetve érzem magamat. Azonban nem hagyhatom :szó nélkül G. P. urnak „zárt ajtók mögötti“ tanácskozásokról írott és igazsággal homlokegyenest ellenkező tudósítását. Mit tart G. P. úr zárt ajtók mögötti tanácskozásnak ? hacsak azt nem, mikor az esperes ülnöktársaival gyűlés előtti napon megjelenvén a’ kiválasztott helyszínén, a’ másnap megvitatandó tárgyakról egymás közt barátságosan beszélgetnek. — Ekkor bemenni igaz hogy másoknak nem lehet; mert physice nem lehet, mivel még illyenkor tisztséget nem viselő lelkészek ’s néptanítók nem szoktak jelen lenni. Vagy tán azt tartja zártkörű tanácskozásnak — mint soraiból kivehetni — mikor ,,a’ szegényebb iskolamesterségeket ,kend‘ czímmel“ osztogatják? Soha sem hallottam, hogy illyenkor is ha lettek volna az ajtók zárva, vagy hogy valaki, kinek kedve lett volna bemenni, de nem bocsáttatott volna. Hanem azt gondolom, hogy sem G. P. urat, sem mást nem igen érdekel annyira A. vagy B. iskolamesternek kisebb vagy nagyobb tanodába áttétele, hogy hivatalos kötelessége mellőzésével napokat kívánjon tölteni a’ helyosztó-teremben, e’ sokszor nem igen gyönyörű metamorphosis láthatásáért; nem érdekel pedig annyival inkább, mivel az iskoláméi *) Ezt nem értjük. Annyit tesz e ez, hogy nem a’ többség határozott? — Isten őrizzen illyesmitől! — Szerk. 824