Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-12-11 / 99. szám

Szombat 90. December 11 1841* Pesti Hírlap Megjelen e’ hírlap minden héten kétezer , szerdán és szombaton. Féléri előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 6 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal fi ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények föltétet­nek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1843-ik évi folyamára. A’ „Pesti Ilirlapu­nak — mindig több tökélyre törekvés mellett úgy szerkesztése, mint alakja ’s előfize­tési föltételei 1842-ik évre változatlanul maradnak. Helyben (sha tetszik, házh­ozhordással) egész évre 10 p.frt, fél évre 5 p.rt; postán küldve egész évre 12, fél évre 6 p.frt. — A’ czímek hibátlan beküldése ’s a’ megrendelés siette­tése kéretik , hogy a’ nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassék. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tarto­mányokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik. Több rendbeli tudakozások következésében szerencsém van azt is jelenteni, hogy a’ „Pesti Hírlap“ folyó első évi számaiból kezdet óta teljes számú példányokkal szolgálhatok. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Kinevezések. Megtiszteltetések. Halálozás. Ve­­zérczikk. (H­­­t e 1). Adakozás. Kisfaludy-társaság. Termeszté­si és kereskedési jegyzetek. Tűzmentes építés. Az imsósi duna­­görbület átvágása. Fővár, újdons. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok. Hont­­kisgyűlések megszűnnek, Csanád, Borsod, Bereg ,stb. körlevelei , választmányok, tervezések.) Trencsin (az elrendelt fenyitő per megkezdve.) Szatmár (hanyagság törvényszéki megjelenésben.) Kir. vár. k­öré­b­ő­l. S­z­a­b­a­d­k­a (adókivetés, kir.,biztosság, közintézetek, borsodi körlevél). G­y­őr (közszellem, városhatósági adatok, idegenke­dés). Szege­d (a’ nagyváradi isk. kerület főigazgatójának ren­deletei ) Selmecz (a’ szláv iskola iránti vád ügyében.) Vidé­ki levéltár ez a. H. Szoboszló (superintend, egyházke­rületi főjegyző választás iránti nézetek.) Orosháza freal-is­­kola.) Külf. napló. Francz-, Spanyol- és Némethon. É­r­t­ek­e­­z­ő: Még egy felszólamlás a’ pozsony-nagyszombati vasút ügyé­ben. Hír tud. Hird. MAGYA1ORSZAL ES ERDELL O cs. ’s apost. kir. felsége Noszlopy Ignáczot soproni váltó-törvényszéki elnököt udv. tanácsosi czímm­el felruházni. — Reviczky Imre kir. itélő­-tábla ülnökét k­étszemélyü­ tábla ülnökévé, Golner Péter terebesi plebánust ugocsai főesperestté, Tolnai Fes­tetics Dénest kir. kamarássá kinevezni, Dury Anasz­­táznak Szepes megyei Laczkova jószágot Laczko­vái melléknév viselhetésével adományozni, Meneg­­hetti Ferenczet pedig a’ cs. kir. Venere fregát első rendű­ matrózát egy törökgyermek tűzveszélyből­ szerencsés megmentéséért, ’s az ezért ajánlott pénz­jutalom nagylelkű visszautasitásáért, polgári kisebb arany érdempénzzel, szalagostól megajándékozni kegy. méltóztatott. A’ rm. m. kir. udv. kamara Farkas Jánost The­­rezovaczra sóbeszedővé, Losonczy Alajost ellenőr­ködő sómázsamesterré, Machik Károlyt sómázsa­­mesterré, Bacskó Andrást sómázsálóvá, Takács Miklóst sópajtaőrségre,­ Szilágyi Mihályt Ipolysági sómázsálóságra, Szabó Miklóst pedig körmendi só­pajtaőrségre alkalmazd. (N­.k.) Halálozás. Lovassy István neje Illésy Erzsé­bet, hét gyermeknek anyja, dec. 5-kén N.­Vá­­radon meghalt. Ő kiszenvedett, de családja, két­­szerte boldogtalan! Legyen szabad nyiltan kifejez­nünk, hogy testvérileg osztozunk fájdalmaiban. Vezérczikk. (Hitel.) Közel egy éve,hogy a’vál­tótörvénykönyv az illető biróságok felállításával élet­be lépett, és csőd és bukás napirenden van; magas há­zakat látunk naponkint összeomlani, mint Pesten az árvizkor, ’s ha kérdjük miért? csudálkozva látjuk,hogy a’ kívülről csinosra vakolt épületfalak vályogból rak­­vák; a’vályog pedig vízben szétázik, ép’úgy mint Pesten árvíz idején; és vannak, a’kik megfélem­lenek, ’s látva, mikint a’ visszafizetési pontosság, mellyről a’ kérlelhetlen „váltó“ kezeskedik, koránsem pattantá föl a’ penészes tallérok ládazárait, ’s pénz csakugyan nincs (t. i. nemesi jószágra kölcsönözhe­tő nincs, mert kinek isten pesti házat adott, az bi­zony kaphat, mennyit csak fedezni tud), és a’ mi van is, csak kis részletekben , rövid időre ’s száztól 12—60—80 kamatra kapható; félelmükben egész komolysággal azt rebesgetik, hogy ez igy nem ma­radhat, hogy a’váltótörvénykönyvet föl kell füg­geszteni, ’s igy visszaidézni a’ régi jó időt, mi­dőn olly könnyedén oda mázoltuk az „infrascri­­ptus“-t, tudván, hogy abból még fizetés, kivált pedig pontos fizetés egyáltalában nem következik. — Nekünk úgy tetszik, hogy pénzviszonyaink nyo­masztó súlyán e’ régi jóidőknek a’ váltótörvénykönyv felfüggesztésévek­ visszaidézésénél sokkal gyökere­sebben segíthetne az ősiség eltörlése,’s vele a’telek­könyveknek, ezekkel egy tökéletes, jó hypothecalis rendszernek behozatala ’s egy kis bankocska. —Ezt azonban, ha magunk lábán járni rég meg nem szok­tuk volna, csak amúgy súgva mondanék, nehogy vagy agitatiónak vagy indítványozásnak látszassák; mert a’ Pesti Hírlapnak az a’ különös szerencse vagy szerencsétlenség jutott, hogy majd baloldalról reá mennydörgik: „csupa merő agitatio! sem­­mi terv, semmi indítvány, semmi kijelö­lés­e a’ teendőknek!;­—majd jobb oldalról azt piszszegetik: „csupa merő terv! az indítvá­nyok egész özöne; és mi? reá pillantunk poli­ticai hitünk mágnestűjére, ’s követve eltérithetlen ut­­mutatását, megyünk, merre keblünknek istene ve­zet; mennydörgés és pisszegés között, minden jó ta­nácsra örömest ügyelve, akár előlrül, akár hátulról, akár jobb-, akár balfelől jöjjön. A’jó tanácshoz­ szítás emez ösztönéből, melly tanulni szeret, és szükségét is érezi, tehetségünk­ben van hitelviszonyunk említett jelenetei felől tisz­telt olvasóinknak egy avatott fej illetékes (compe­­teris) véleményével szolgálni.— Minap Dr. Wild­­ner Ignácz úrhoz vala szerencsénk, ő hozzá, ki­nek váltótörvénykönyvünk körüli érdemeit az ország ismeri, ’s a’ törvényhozás méltányolá, ’s kérdezők: valljon gondolja e, hogy miután legújabb törvénye­ink a’ váltójog , csődületi-per-szabályozás és betáb­­lázási rendszer által, a’ mennyire csak ősiségi bir­tokviszonyaink engedék, a’ hitelezők biztosságáról gondoskodjanak, ettől pedig a’ közvélemény azt re­ménytélte , hogy a’ kamatláb alá fog szállni, ’s igy a'pénz olcsóbb, a’ kölcsönvétel pedig könnyebb lesz; a’ tapasztalás azonban e’ reményeket mindek­­korig nem valósitá, ’s a’ kölcsönvétel épen nem könnyűlt; a’ kamatláb pedig —mondhatnék — mind a’ mellett is fölebb szökkent, hogy az alig múlt pénz­­ek­sis a’ pesti piaczot, mint a’ magyar kereskedés képviselőjét ’s fokmérőjét, minden reménység fö­lött szilárdnak bizonyította : gondolja e — kérdezők — hogy ezen jelenetet, a’ hitelnövekedési remény eme’ k­iusodását, ősiségi birtokviszonyaink sorvasztó bilincsei eléggé megmagyarázzák ? — És ő igy fe­lelt: „Nem gondolom, hogy e’ tünemény magyaráza­tának kulcsát egészen és egyedül az ősiségi törvé­nyekben feltalálhatnék. Igaz ugyan, hogy a’ nemze­ti hitelnek két ága van, dologügyi (Realcredit) és személyes (Personalcredit), ’s minthogy a’ váltójog leginkább csak ez utolsóval foglalatoskodik, amar­ra nézve pedig betáblázási törvényeink a’ közhitel igényeit egyáltalában ki nem elégíthetik, a’ dolog­ügyi hitel hiányát legjobban végrehajtott legjobb váltótörvények sem képesek helyreütni, ’s igy a’ te­lekkönyveket ’s hypothecalis rendszert lehetlenitő ősiség az inkább reális, mint personalis hitelre tá­maszkodható földbirtokosok nyomasztott helyzetét nagy részben kimagyarázza: mindazáltal a’ dolgot általánosan tekintve, más körülményben gondolom a’ panasztott tüneménynek közvetlen kulcsát föltalál­ni. Abban t. i., hogy a’ váltójog meg sokkal rövi­­debb idő óta van életben, mintsem a’ gyakorlat ké­pes lehetett volna kül- és belföldi tőkepénzeseket meggyőzni arról, hogy a’ szép törvény nem csak irott malaszt, hanem testté vált ige; meggyőzni arról, hogy a’törvény nem csak meghozatolt, ha­nem végre is hajtatik, még pedig nagy mint kicsiny ellen, egyenlő szigorúsággal, ’s nem hasonlítaná a’ pókhálóhoz , mellyen m­ig a’ legyecske fogva marad, a’ dongó keresztültör; ’s meggyőzni arról, hogy magas és alacsony helyzetben nem gondolhat ki a’ találékony ész ollyhátulsó ajtócskát, mellyen az adós a’ törvény kezei közül kisikamlani képes legyen. — Ezen meggyőződés, ezen bizodalom előteremtésére az idő még rövid volt, még nem is fordulhattak elő a’ törvény czéljának meghiusitására irányzott sikamlá­sok minden nemei , következőleg a’ visszatorló jog­szerűség szigorú kezelése sem; a’megéréshez idő kell minden dologban , uj törvényeknek gyakorlat által lehet csak az életbe oltatniok, a’ törvényhozás böltseségének praxisban kell megigazoltatnia; ez pedig rögtön egy „legyen“ szóra nem történhetik, ’s azért igen félszegül ítélne , ki az átalakulás phasi­­sainak megülepedését sem várva be, már is panasz­ra kelne, hogy a’ hitelhiány százados baját az írott törvény egy éjnek álfordulatán egészen egyszerre meg nem orvoslá, ’s minden — tán túlságos — vá­rakozásnak is megfelelni még rá nem ért.“ — így Wildner úr, ’s mi észrevételei helyességéről an­nál inkább meggyőződénk, minél elevenebben er­­­lékezünk, hogy hiszen az adósságok megvételére nézve eddig is valának törvényeink, mellyek pa­­rancsolák, hogy a’ ki mikint kötelezé magát, akkint is kapjon ítéletet, minélfogva kötelezés által világo­san lemondhatott a’ pontos és szigorú igazságszol­gáltatást akadályozható menedékekről, ’s a’ hitele­ző biztosítva mégsem vala; mert a’ végrehajtás éle­tet nem adott a’ törvénynek, ’s a’ törvénykezési gyakorlat találékony termékenysége ezerbuvósdi aj­tót talált föl, mellyen az adott szó beváltása elől ki­surranni köz szokás vala. Épen midőn e’ tárgyról gondolkoznánk, váratla­nul lepett meg ugyancsak dr. Wildner urnak „R­e­­flexion­en ü­ber die Wirkungen der neuen Cre­dits-Gesetze Ungarns“ czimű legújabb röpirata, mellyben a’ tudós szerző e’ tárgyróli néze­teit a’ közönséggel maga részletesen megismerteti, ’s a’még teendők iránt véleményt ad.— Minap Bécs­ben lakos Sauer orvos ur egy gyógyászati tárgyú német munkát csupa magyar patriotismusból latin­ra fordított (kivonatban), hogy azt a’magyar or­vosok is megérthessék; talán nem teszünk kedvet­len dolgot, ha ezen díszes patriotismust azon kis el­téréssel utánozandjuk, hogy Wildner urnak hitel­törvényeink eredményei körüli véleményét saját né­zeteink kíséretében a’ P. Hírlap mag­yar olvasói­val közelebbi alkalommal magyarul megismer­tetjük. — „ Adakozás. Azon hazafiak, kik Deák Ferencz tiszteletére múlt nov.hó 28-kán fáklyás zenét eszkö­zöltek, az e’czélra gyűlt pénz maradékát, 65 ft. 28 krt p. pénzben, a’ népkönyvkiadó egyesület pénztárába rendelték adatai, melly említett összeg ezen pénztár­ba Vachott Sándor ur által hiány nélkül befizettetett. Tóth Lőrincz, egyesületi pénztárnok. Szerkesztőhivatalunkban következő felszólítás van a’ Kisfaludy-társaság részéről letéve, mellynek következtében, a’ hozzá melléklett aláírási ívet min­den , a’ szépirodalmat kedvelő hazafi­as honleány fi­gyelmébe kész örömmel ajánljuk: „Felszólítás a’ Kisfaludy-társaság (Magy.­szépirodalmi Inté­zet) részéről. A’ Kisfaludy-társaság 1838-ban ala­kult azon czélra, hogy jutalomosztások által a’ma­gyar szépműtan és költészet előmozdításához járul­jon. Mint ügyekezett és mint sikerült rendeltetésé­nek megfelelni, arról szóljanak Évlapjai, mely­­lyek, két kötetben , épen most jelentek meg; ’s nem csak a’ társaság eddigi munkálkodásairól számolnak Liven; hanem a’ tagok előadásait ’s a’ jutalommal és dicsérettel megkülönböztetett műveket is előterjesz­tik. — Annál nagyobb megnyugvással hivatkozik a’ társaság ezen munkálkodásra, mennél csekélyebbek voltak eddig pénzbeli eszközei, ’s mennél inkább gondolja az évenkinti versenyzők szép számát ’s népes köz üléseiben a’ literaturát kedvelő közönség mutatott részvételét a’ csekély jutalmon kivül azon bizodalomnak tulajdonithatni, mellyet főleg a’ dol­gai vitelében követett nyíltság gerjeszthetett. —

Next