Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-12-15 / 100. szám
dók,— Kulcsárné asszonyságra nézve csak annyit jegyezvén meg, hogy boldogult férje emlékezetét magam is illő tiszteletben tartom, ’s a’ nevezett aszszonyság ellen, hirczáfoló tudósításomban egy betű gyanúsítás sincs, sőt ellenkező van. A’ furcsa tactica azoknak szólott és szól, kik dolgokról, mikről úgy Kulcsárné asszony mint én soha sem álmodtunk, pletykát költenek, de alkalmasint nem a’ végett, hogy a’ Nemzeti Újságnak publicumot szerezzenek, hanem hogy a’ P. Hírlapnál publicumot csökkentsenek. — „Azt hallottuk felőle, semmi sem lesz belőle“ — szól a’ közmondás. Buda, dec. 12. A’ sinlők intézetének közönségesen méltánylott üdvös volta folyvást gyámkezekre talál, ’s mindinkább gyarapszik. Legközelebb magos gróf Batthyány Józsefné , született Tarnóczy Antonia, csillagkeresztes, szaporította azt egy betegágygyal. Melly nemeslelküség követésreméltó buzdításul ezennel hálásan köztudomásra hozatik. — Magas meghagyásból Külkey Henrik, titoknok. Nyilvános köszönet. A’ magyar nagylelkűségnek és felebaráti szeretetnek tündöklő jelét adá e’ napokban mélt. Forray született Brunszvick grófnő, midőn egy szerencsétlen és a’ balsors által szüleitől és vagyonaitól megfosztott ifjút részint tulajdon bőkezűségéből, részint több nagyérdemű barátnéinál tett közbenjárása által 148 párttal segíteni kegyeskedett, a melly nagylelkű tettét legforróbb hálájával nyilván megköszönni, kötelességének tartotta a’ jóléttel halmozott ifjú,Fő városi újdonságok. Valóban, a’ ki nem tudná, hogy az égnek ’s némelly epekóros pessimistának épen a’ tiszta helyekre van passiója, időnk felett kétségbe eshetnék. Alig bújik ki a’ nap és támad egy kis szél, melly az utczákat felszántja, imen ismét esőterhes felhők nehézkednek le városunkra , ’s a’ rövid gyönyörűségnek hosszit jár a’ vége. Hatóságunk gondosan lisztittat és sepertet; a’ mi igaz, az igaz; de valódi sisiphusmunka ez! Nem használ itt más, mint türelem és bagariacsizma! . . . Tavai a’ sóháznál esős időben járni nem lehetett, a’ tisztet majdnem csónakokra szorultak, hogy a’ sáron és pocsolyákon keresztül a’ raktárakba evezhessenek, ’s hogy az idén mégis tűrhető átjárásunk van, azt csupán rendőrségünknek köszönhetjük; a’ régi úgynevezett „mészáros-utcza“ ugyan még most is megpróbálja a’ szekereket és lovakat, de itt a’ tisztítás valamint hasztalan, úgy lehetetlen is volna, mert a’ sár feneketlen. Egy igen tisztes hatósági személytől hallottuk, hogy jövő tavaszra ezen utcza is ki fog köveztetni; mi annál óhajthatóbb, mivel a’ közlekedés itt sokkal nagyobb, mint a’ külváros egyéb részeiben , ’s az itten tervezett nagyszerű épületek sorait, mellyek az Emmerling-féle pompás kétemeletű házzal máris megkezdvék, ugyancsak furcsa contrastban hasítanák keresztül ollyan utak , mellyeken az átmenet télen langyos időben a’ jámbor óhajtások közé tartoznék, és az átelleni szomszédok e’ miatt, egészségük és ruházatuk veszélyeztetése nélkül, egymást csak az ablakokból látogathatnák meg. — Egy másik örvendetes hírrel is lepettünk meg: a’ dunai átjárás az idén (ha t. i. a’ hajóhidat még az idén, azaz: december végéig kiszedik) katonák által fog eszközöltetni; szívünk mélyéből sóhajtjuk: ,,hála istennek!“ E’ szerint nem leszünk kénytelenek árva életünket, mellyel istennek és családunknak tartozunk, sokszor,főkép estefelé, félálmos és egészen részeg hajóslegények vezérletére bízni ’s magunkat azonfelül szemtelen zsarolásaiknak kitenni. A’ csónakok reformjáról is hallottunk valamit. — Egyik német hirlapunk rövid közlést ad a’ pestvárosi tisztek nyugpénz-intézetéről, melly 1808-ban a’ tisztek többsége által alapittatott, ’s 1830-ban k. királyi helybenhagyást nyert. Alapszabályai igen czélirányosak és egyszerűek. Minden várostiszt, a’ 60- ik éven alól, tagja lehet ezen intézetnek, és megmaradhat, ha szolgálatát önkényt elhagyá. Minden tag fölvételekor fizet 8 frtot, és 2 frt pengőt az oklevélért. Huszonnegyedik évét túlhaladván, a’30-ikig fizet 6 frtot, ezentúl 12 frtot p. p. Esztendei pótlék 8 frt p. p. Ezért azután, ha valamellyik tag kora vagy betegsége miatt nem szolgálhatna, ugyszinte ennek özvegye ’s árvái, a’ gyümölcsöző kamatokkal arányos pensióban részesül, melly eredetileg 200 vfrtra van határozva, de a’ nyugpénzesek szaporodása vagy kisebbedése szerint változik, igy 1839-ben a’ nyugpénz 190 frtot, 1819- ben pedig csak 130 frtot tett váltóban. A’ társaság azonfelül az intézeti tagok árvái neveléséről is gondoskodik. Értesítő sajnálja, hogy az utóbbi években választott várostisztek többsége vonakodik ezen jótékony intézethez járulni; ennek fő okát épen abban keressük, mi az értesítés végén áll: „hogy t. i. sokkal titkosabban munkálódik, hogysem az adakozó szemeinek feltűnjék.“ — Panaszt hallottunk, hogy az itteni vívóintézetben rövid idő óta a’ tanítások igen hanyagul folytattatnak, ’s hogy az, kinek legnagyobb fizetése van, ’s igy legnagyobb szorgalmúnak is kellene lennie, csak fölötte ritkán szokott megjelenni a’ vívóteremben; nem csuda, ha az első mester példája után indulnak a’ többiek; de az sem csuda ám, hogy a’ tanulók elvesztvén kedvöket, az olly hasznos intézet látogatásával lassan kint felhagynak, ’s ezek száma máris 60-ról 45-re törpült. Igen-igen sajnálnék, ha a’ lelkes alapítók dicséretes szándéka illy módon kijátszatnék, ’s egy illy szép irányú intézet hanyagság és gondatlanság által zsengéjében már hajótörést szenvedne. — Folyóirataink számát a’ Regélőn kívül, melly iránt mindenütt élénk részvét mutatkozik, egy uj német lap is fogja nevelni, mellynek czíme: Der Ungar, Klein Hermann úrtól, jelesebb magyar műveink ügyes fordítójától. Mint értesülve vagyunk — mert tartalmasabb programmot még nem láttunk — e’ lapnak főiránya: érdekeinket a’ külföld előtt képviselni; ’s ez, ha úgy van, kimenthetné némileg panaszunkat a’ német lapoknak hazánkban szükségtelen szaporítása ellen. A’ Spiegel nevű divatujság is, mellynek szerkesztője ügyes tapintat és igéreteibeni pontosság által szép előfizetői és olvasói kört szerze magának, jövő évben csinosabb és nagyobb alakban fog megjelenni; magyar lapjaink hihetőleg a’ réginél fognak maradni.—Rózsavölgyi zenéje Szőlősi Szabó Lajos ujszerkezetü magyar társas tánczához, Wágner József műárusnál megjelent. — A’ szerelemféltésből gyilkos pióczakereskedő sebei következtében e’ napokban az itteni kórházban meghalt. — Halljuk, hogy az újpesti mészáros, ki helyben egy font húst 11 krért árul, azt a’ pesti közönségnek 12 krért akarja házhoz küldeni, ’s e’ végre már különalakú társzekerekről is gondoskodik. E’ szerint a’ pestieknek naponkint mintegy 2000 frt maradna zsebekben. — Csupa operák és ismét operák a’ nemzetiben úgy, mint a’ nem nemzetiben, és tömjénezések és dicsbeszédek az újságokban. Valóban, nagy tetteknek kell történni , hogy háttérbe szoruljanak azon élhetetlenségek, mellyeket az énekesnők bálványszolgálatában elkövetünk; ezen tömjénezés olly ürességet árul el, minőt eddig a’ történet egy lapja sem mutathat elő. Erdélyi országgyűlés. A’ november 27-kei országos ülésben, mielőtt a’ névsorbani sérelmek felett a’ tanácskozásokat folytatnák a’ BR., az országos elnök jelenté, hogy abrudbányai választott követ Káli Nagy Elek küldői megbizólevelét már bemutatván, a’ város képviselete ki van egészítve, mit a’ BR. tudomásul vettek. Továbbá azon küldöttség, melly a’ múlt napi ülésből a’ kir. főkormány az iránti felszólítására neveztetett volt ki, hogy a’ Beszédtár szerkesztéséért! országos költségnek tekintendő öszveget az országos közpénztárból fizettesse ki, megbizatásában eljárván: jelenti, hogy a’ kir. főkormány atyafiságos köszöntése mellett úgy nyilatkozott, miszerint tanácskozva az izenetről, nézetét követei által közlendi. Ezen ülés vége felé az ország, elnek előfigyelmeztetésére a’ múlt napi Jegyzőkönyvben azon hiány fedeztetvén fel, hogy ott a’ Beszédtár nyomatása is országos költségkint tekintendőnek íratott, mi pedig a’gyorsíróval kötött egyezmény szerint általa hordozandó, kifejeztetett , hogy a’ Beszédtárnak csak szerkesztési költsége fog a’ közpénztárból fizettetni. A’ rendes tanácskozás során folytaták a’ BR. a’ névsori sérelmek felett vitatásaikat, jelesen, hogy a’ sérelmek orvoslása mikor és miként eszközöltessék ? E’ szempontból a’ sérelmek kétfélékre osztályoztattak: 1-ször ollyakra, mellyek orvoslata a’ BB. hatáskörében állván, jelenleg elenyészthetők; 2-szor ollyakra, mellyek fölterjesztést kívánnak. Az első osztályba tartoznak a’ már múlt számunkban elősorolt sérelmek közül: a hogy Kraszna *) megye nem küldött követeket. Erre nézve határoztatott, hogy azon ns megye, melly többszöri országos szerződéseknél fogva Erdély kiegészítő része, ’s következőleg ezen nagyfedelemség közbejötte ’s megegyezése nélkül tőle el sem szakasztható, köteles lesz vala az egyesületi hitnél fogva ezen országgyűlésre, hová törvényesen meghivatott, követeit elküldeni a’ törvényben kiszabott büntetés alatt; remélvén azonban a’ KK. és RR., hogy azon kötelességétől nem fog tovább is vonakodni, ezúttal mellőzve a’ büntetés iránti rendelkezést, csupán oda terjesztik ki végzésüket, hogy a’ kir. főkormány utján szólittassék fel követjeit haladék nélkül elküldeni. b) Erzsébetváros követei helye, ez iránt ki lévén már a’ hetedik országos ülés 28-ik száma alatt mondva, hogy az 1791: 61 t. ez. tiszta szavai szerint azon város követeinek helyök mindjárt Károlyfejérvár követei után legyen, már elenyészett tárgynak tekinthető. c) A’ kir. főkormánynak Abrudbánya és Székely-Udvarhely kiváltságos városok követválasztásaba elegyedése. Hasonlag es lévén már az irt napról és szám alatt határozva, hogy a’ kir. főkormány a’ követválasztások feletti kérdések elhatározásába, mint egyenesen az országos RR. hatásköréhez tartozókba ne elegyítse magát, ez is bevégzettnek tekintetik. d) Hogy a’ kir. táblai elnök sem királyi adománylevelét a’ RRhez be nem adta, sem hitét a’ BB. előtt le nem tette. Ez iránt három nézet forgott szőnyegen: 1) hogy a’ kir. táblai elnök a’ jelen gyűlésre mutassa be adománylevelét, ’s hitét is tegye le; 2) hogy a’ kir. tábla színén már egyszer letett hite elégeltetvén, csak adománylevelét ’s a’ letett esküformát mutassa be; 3) hogy előbb adománylevelét és az esküformát terjeszsze megvizsgálás végett az 1791:20 t. sz. nyomán a’RR.elibe, ’s azután határozzanak arról: tegyen e újból a’ RR. előtt is hitet, vagy ne ? Határozattá az utóbbi nézet vált. E’ határozat következtében királyi táblai elnök mélt. Dániel Elek ur köszönetét nyilvánítván a’ KK. és RR. előtt a’ múlt országos választáskor személye iránt mutatott figyelemért, készségét jelentette jelenleg kezénél nem levő adománylevelét úgy a’ letett esküformát mentül előbb bemutatni.—A’ fölterjesztést fölvánó sérelmek miként és mikor fölterjesztése két ülést elfoglaló vitatásra adott alkalmat. A’ vélemények két főágra oszlottak. Egyik főnézet volt a’ rögtöni fölterjesztés, meg lévén úgy a’ törvény, mint a’ gyakorlat nyomán határozva, hogy először a’ névsor vétessék tanácskozás alá, azt a’ fölterjesztés elhalasztásával ezen nézet pártolói félbeszakasztani nem akarák. — A’ BR. a’ névsor feletti tanácskozást mint a’kir. előadásoktól merőben független tárgyat úgy vették föl, tehát a’ tanácskozás eredményét a’ fölterjesztést sem kívánták a’ kir. előadáshoz kötni. Mások későbbi fölterjesztést kívántak, előhozván, hogy 1837-ben is ugyanezen sérelmek lévén fölterjesztve, azokra már kir. válasz is érkezett, ’s igy azon válasz mellőzésével épen azon sérelmeket újból fölterjeszteni ellenkeznék a’ kir. leiratok iránt tartozó tisztelettel, ’s a’ mostani fölirásnak sikere nem lenne. Ezen utóbbi véleményhez csatoltatott az ellenkezést egyeztetni kivánó azon indítvány, hogy most előlegesen is tétessék egy általános felírás, mellyben a’ BR. jelentsék ki fájdalmokat, hogy az 1841 beli névsorban is azon sérelmeket tapasztalják, mellyekért még 1837-ben felírtak; de fejezzék ki egyszersmind, hogy e’ tárgyban már 1838-ban kir. válasz érkezvén, melly jelenleg nincs szőnyegen, a’ sérelmek részletébe akkor fognak ereszkedni ’s felírni, midőn azon leirat a’ 3-ik kir. előadással egybefüggőleg tárgyalás alá kerülend. A’ tanácskozások e’ nézet szerint teljesen bevégeztetnek ; a’ felírás pontjai megállapittatnak ’s jegyzőkönyvbe iratnak; az általános felírás mindjárt az első kir. előadás folytában a’ választás mellett felküldendő felírással együtt fölterjesztetik; igy elenyészik azon ellenvetés, hogy egy tárgy bevégzése előtt másra átmenni nem lehet, úgy azon aggodalom is, hogy az 1838-ban érkezett leirat elmellőztetnék. A’ rögtöni fölterjesztés mellett két módosító nézet hozatott fel: 1 ez hogy a’ törvény értelmében a’ fölterjesztés az első királyi előadással, a’ választással, mellyel kapcsolatban van, junctim terjesztesék föl. 2-ik árnyéklat volt, hogy a’ felírás elvei rögtön határoztassanak meg, de megkészitése ne hátráltassa a’ tanácskozásokat, hanem addig is, mig az itélőmester a’ felírást megkészíti, folytassák a’ BR. munkálatukat. Szózatolásra kerülvén a’ kérdés, 98 szózattal 90 ellen ’s igy 188 közül 8 többséggel határoztatott, hogy a’ felirás nem most rögtön, hanem későbbre tétessék meg. Melly határozat után az elnök kérdésül tűzé, hogy az első vagy harmadik kir. előadással kívánják e a’ BR. a’ fölterjesztést összekapcsolni? Határoztatott, hogy a’ névsor magában függetlenül álló tárgy lévén, sem helyesnek sem szükségesnek nem tartják, azt egyik vagy másik kir. előadáshoz kötni, és csupán azért halasztják el a’ fölterjesztést addig, mig a’ múlt országgyűlése’ tárgyi feliratára 1838-ban érkezett válasz kerülend szőnyegre, hogy akkor egy úttal az abban netalán előforduló ellenvetésekre is megtehessék észrevételeiket. Ezután az elnök az első kir. előadást, t. i. a’ választást tűzvén napirendre, a’ BR. nov. 30-kán nemzeti ülésben tanácskozónak a’ választás elvei felett.—December 1-jén országos ülésben tanácskozás alá vevén a’ választás, úgy az a’ mellett teendő felirás elveit, mindkettőre nézve az 1837-ben jegyzőkönyvbe írott elvekben állapodtak meg. Egyszersmind meghatározák , hogy az első kir. előadás szerint legelőbb a’ főkormányzói hivatalra válaszszanak, és szózataikat a’ másnap (dec. 2-án) tartandó országos ülésbe vigyék fel. — (Érd. Híradó.) Megyei dolgok. Abaujból. * Dec. 2. Megyénk főispánja, Károlyi Lajos gróf, november 20 és 21-ik napjain tartó fényes bejövetelét Kassára, Keglevich Gábor gróf koronaőr mint kir. biztos kíséretében, ’s mindketten utjokban díszes küldöttségek által tiszteltettek meg. 22-ken a’jeles főispánt szokott szertartások közben ékes beszéddel iktatá be főkormányzói hivatalába a’ kedves népszerű koronaőr. Ez ünnepélyt követék lakomák, sok beszédek, tánczvigalmak, mellyeknek leírásához sem tollam, sem énekem, nehogy e’ szellemdús lapok komoly olvasói úgy járjanak, mint Flora ünnepével Cato, kiről kérdezve mondja a’ költő Martialis: „an ideo tantum venerat, ut exiret?“ Ne legyen helye e’ kérdésnek— hát a’ dologra! — Jeles főispánunk egy hétig elnökle, na *) Lapjaink 97-ik számában a’ követválasztások közt hibásan állott: „Kővár vidéke nem választott“; mi helyett: „Kraszna megye nem választott“ olvasandó. 838