Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-12-15 / 100. szám

dók,— Kulc­sár­né asszonyságra nézve csak annyit jegyezvén meg, hogy boldogult férje emlékezetét magam is illő tiszteletben tartom, ’s a’ nevezett asz­­szonyság ellen, hirczáfoló tudósításomban egy betű gyanúsítás sincs, sőt ellenkező van. A’ furcsa tactica azoknak szólott és szól, kik dolgokról, mikről úgy Kulcsárné asszony mint én soha sem ál­modtunk, pletykát költenek, de alkalmasint nem a’ végett, hogy a’ Nemzeti Újságnak publicumot szerez­zenek, hanem hogy a’ P. Hírlapnál publicumot csök­­kentsenek. — „Azt hallottuk felőle, semmi sem lesz belőle“ — szól a’ közmondás. Buda, dec. 12. A’ sinlők intézetének közön­ségesen méltánylott üdvös volta folyvást gyámke­zekre talál, ’s mindinkább gyarapszik. Legközelebb magos gróf Batthyány Józsefné , született Tar­­nóczy Antonia, csillagkeresztes, szaporította azt egy betegágygyal. Melly nemeslelküség követésre­­méltó buzdításul ezennel hálásan köztudomásra ho­­zatik. — Magas meghagyásból Külke­y Henrik, titoknok. Nyilvános köszönet. A’ magyar nagylelkű­ségnek és felebaráti szeretetnek tündöklő jelét adá e’ napokban mélt. Forray született Brunszvick gróf­nő, midőn egy szerencsétlen és a’ balsors által szüleitől és vagyonaitól megfosztott ifjút részint tu­lajdon bőkezűségéből, részint több nagyérdemű barát­­néinál tett közbenjárása által 148 párttal segíteni ke­gyeskedett, a melly nagylelkű tettét legforróbb há­lájával nyilván megköszönni, kötelességének tartotta a’ jóléttel halmozott ifjú,­­Fő városi újdonságok. Valóban, a’ ki nem tudná, hogy az égnek ’s némelly epekóros pes­­simistának épen a’ tiszta helyekre van passiója, időnk felett kétségbe eshetnék. Alig bújik ki a’ nap és támad egy kis szél, melly az utczákat felszántja, imen ismét esőterhes felhők nehézkednek le váro­sunkra , ’s a’ rövid gyönyörűségnek hosszit jár a’ vége. Hatóságunk gondosan lisztittat és sepertet; a’ mi igaz, az igaz; de valódi sisiphusmunka ez! Nem használ itt más, mint türelem és bagariacsizma! . . . Tavai a’ sóháznál esős időben járni nem lehetett, a’ tisztet majdnem csónakokra szorultak, hogy a’ sá­ron és pocsolyákon keresztül a’ raktárakba evezhes­senek, ’s hogy az idén mégis tűrhető átjárásunk van, azt csupán rendőrségünknek köszönhetjük; a’ régi úgynevezett „mészáros-utcza“ ugyan még most is megpróbálja a’ szekereket és lovakat, de itt a’ tisz­títás valamint hasztalan, úgy lehetetlen is volna, mert a’ sár feneketlen. Egy igen tisztes hatósági személy­től hallottuk, hogy jövő tavaszra ezen utcza is ki fog köveztetni; mi annál óhajthatóbb, mivel a’ közle­kedés itt sokkal nagyobb, mint a’ külváros egyéb ré­szeiben , ’s az itten tervezett nagyszerű épületek so­rait, mellyek az Emmerling-féle pompás kétemeletű házzal máris megkezdvék, ugyancsak furcsa con­­trastban hasítanák keresztül ollyan utak , mellyeken az átmenet télen langyos időben a’ jámbor óhajtások közé tartoznék, és az átelleni szomszédok e’ miatt, egészségük és ruházatuk veszélyeztetése nélkül, egymást csak az ablakokból látogathatnák meg. — Egy másik örvendetes hírrel is lepettünk meg: a’ du­nai átjárás az idén (ha t. i. a’ hajóhidat még az idén, azaz: december végéig kiszedik) katonák által fog eszközöltetni; szívünk mélyéből sóhajtjuk: ,,hála istennek!“ E’ szerint nem leszünk kénytelenek árva életünket, mellyel istennek és családunknak tarto­zunk, sokszor,főkép estefelé, félálmos és egészen részeg hajóslegények vezérletére bízni ’s magunkat azonfelül szemtelen zsarolásaiknak kitenni. A’ csó­nakok reformjáról is hallottunk valamit. — Egyik német hirlapunk rövid közlést ad a’ pestvárosi tisztek nyugpénz-intézetéről, melly 1808-ban a’ tisztek több­sége által alapittatott, ’s 1830-ban k. királyi helyben­hagyást nyert. Alapszabályai igen czélirányosak és egyszerűek. Minden várostiszt, a’ 60- ik éven alól, tagja lehet ezen intézetnek, és megmaradhat, ha szolgála­tát önkényt elhagyá. Minden tag fölvételekor fizet 8 frtot, és 2 frt pengőt az oklevélért. Huszonnegyedik évét túlhaladván, a’30-ikig fizet 6 frtot, ezentúl 12 frtot p. p. Esztendei pótlék 8 frt p. p. Ezért azután, ha valamellyik tag kora vagy betegsége miatt nem szolgálhatna, ugyszinte ennek özvegye ’s árvái, a’ gyümölcsöző kamatokkal arányos pensióban része­sül, melly eredetileg 200 vfrtra van határozva, de a’ nyugpénzesek szaporodása vagy kisebbedése szerint változik, igy 1839-ben a’ nyugpénz 190 frtot, 1819- ben pedig csak 130 frtot tett váltóban. A’ társa­ság azonfelül az intézeti tagok árvái neveléséről is gondoskodik. Értesítő sajnálja, hogy az utóbbi évek­ben választott várostisztek többsége vonakodik ezen jótékony intézethez járulni; ennek fő okát épen ab­ban keressük, mi az értesítés végén áll: „hogy t. i. sokkal titkosabban munkálódik, hogysem az adako­zó szemeinek feltűnjék.“ — Panaszt hallottunk, hogy az itteni vívóintézetben rövid idő óta a’ tanítások igen hanyagul foly­tattatnak, ’s hogy az, kinek legnagyobb fizetése van, ’s igy legnagyobb szorgalmúnak is kel­lene lennie, csak fölötte ritkán szokott megjelenni a’ vívóteremben; nem csuda, ha az első mester példája­­ után indulnak a’ többiek; de az sem csuda ám, hogy a’ tanulók elvesztvén kedvöket, az olly hasznos in­tézet látogatásával lassan kint felhagynak, ’s ezek szá­ma máris 60-ról 45-re törpült. Igen-igen sajnálnék, ha a’ lelkes alapítók dicséretes szándéka illy mó­don kijátszatnék, ’s egy illy szép irányú intézet ha­nyagság és gondatlanság által zsengéjében már ha­jótörést szenvedne. — Folyóirataink számát a’ Re­gélőn kívül, melly iránt mindenütt élénk részvét mutatkozik, egy uj német lap is fogja nevelni, melly­­nek czíme: Der Ungar, Klein Hermann úrtól, jele­sebb magyar műveink ügyes fordítójától. Mint érte­sülve vagyunk — mert tartalmasabb programmot még nem láttunk — e’ lapnak főiránya: érdekeinket a’ külföld előtt képviselni; ’s ez, ha úgy van, kiment­hetné némileg panaszunkat a’ német lapoknak ha­zánkban szükségtelen szaporítása ellen. A’ Spie­gel nevű divatujság is, mellynek szerkesztője ügyes tapintat és igéreteibeni pontosság által szép előfize­tői és olvasói kört szerze magának, jövő évben csi­nosabb és nagyobb alakban fog megjelenni; magyar lapjaink hihetőleg a’ réginél fognak maradni.—Rózsa­völgyi zenéje Szőlősi Szabó Lajos ujszerkezetü ma­gyar társas tánczához, Wágner József műárusnál megjelent. — A’ szerelemféltésből gyilkos piócza­­kereskedő sebei következtében e’ napokban az itteni kórházban meghalt. — Halljuk, hogy az újpesti mé­száros, ki helyben egy font húst 11 krért árul, azt a’ pesti közönségnek 12 krért akarja házhoz küldeni, ’s e’ végre már különalakú társzekerekről is gon­doskodik. E’ szerint a’ pestieknek naponkint mint­egy 2000 frt maradna zsebekben. — Csupa ope­rák és ismét operák­ a’ nemzetiben úgy, mint a’ nem nemzetiben, és tömjénezések és dicsbeszédek az újságokban. Valóban, nagy tetteknek kell történ­ni , hogy háttérbe szoruljanak azon élhetetlenségek, mellyeket az énekesnők bálványszolgálatában elkö­vetünk; ezen tömjénezés olly ürességet árul el, mi­nőt eddig a’ történet egy lapja sem mutathat elő. Erdélyi országgyűlés. A’ november 27-kei országos ülésben, mielőtt a’ névsorbani sérelmek felett a’ tanácskozásokat foly­tatnák a’ BR., az országos elnök jelenté, hogy ab­­rudbányai választott követ Káli Nagy Elek küldői megbizólevelét már bemutatván, a’ város képviselete ki van egészítve, mit a’ BR. tudomásul vettek. To­vábbá azon küldöttség, melly a’ múlt napi ülésből a’ kir. főkormány az iránti felszólítására neveztetett volt ki, hogy a’ Beszédtár szerkesztéséért! országos költségnek tekintendő öszveget az országos közpénz­tárból fizettesse ki, megbizatásában eljárván: jelenti, hogy a’ kir. főkormány atyafiságos köszöntése mel­lett úgy nyilatkozott, miszerint tanácskozva az ize­­netről, nézetét követei által közlendi. Ezen ülés vé­ge felé az ország, elnek előfigyelmeztetésére a’ múlt napi Jegyzőkönyvben azon hiány fedeztetvén fel, hogy ott a’ Beszédtár nyomatása is országos költség­­kint tekintendőnek íratott, mi pedig a’gyorsíróval kö­tött egyezmény szerint általa hordozandó, kifejezte­tett , hogy a’ Beszédtárnak csak szerkesztési költsé­ge fog a’ közpénztárból fizettetni. A’ rendes tanácskozás során folytaták a’ BR. a’ névsori sérelmek felett vitatásaikat, jelesen, hogy a’ sérelmek orvoslása mikor és miként eszközöltes­sék ? E’ szempontból a’ sérelmek kétfélékre osztá­­lyoztattak: 1-ször ollyakra, mellyek orvoslata a’ BB. hatáskörében állván, jelenleg elenyészthetők; 2-szor ollyakra, mellyek fölterjesztést kívánnak. Az első osztályba tartoznak a’ már múlt számunkban előso­rolt sérelmek közül: a­ hogy Kraszna *) megye nem küldött követeket. Erre nézve határoztatott, hogy azon ns megye, melly többszöri országos szerződé­seknél fogva Erdély kiegészítő része, ’s következő­leg ezen nagyfedelemség közbejötte ’s megegyezése nélkül tőle el sem szakasztható, köteles lesz vala az egyesületi hitnél fogva ezen országgyűlésre, hová törvényesen meghivatott, követeit elküldeni a’ tör­vényben kiszabott büntetés alatt; remélvén azonban a’ KK. és RR., hogy azon kötelességétől nem fog to­vább is vonakodni, ezúttal mellőzve a’ büntetés iránti rendelkezést, csupán oda terjesztik ki végzésüket, hogy a’ kir. főkormány utján szólittassék fel követ­­jeit haladék nélkül elküldeni. b) Erzsébetváros kö­vetei helye, ez iránt ki lévén már a’ hetedik orszá­gos ülés 28-ik száma alatt mondva, hogy az 1791: 61 t. ez. tiszta szavai szerint azon város követeinek helyök mindjárt Károlyfej­érvár követei után legyen, már elenyészett tárgynak tekinthető. c) A’ kir. fő­kormánynak Abrudbánya és Székely-Udvarhely ki­váltságos városok követválasztásaba elegyedése. Hasonlag es lévén már az irt napról és szám alatt határozva, hogy a’ kir. főkormány a’ követválasztá­sok feletti kérdések elhatározásába, mint egyenesen az országos RR. hatásköréhez tartozókba ne ele­gyítse magát, ez is bevégzettnek tekintetik. d) Hogy a’ kir. táblai elnök sem királyi adománylevelét a’ RRhez be nem adta, sem hitét a’ BB. előtt le nem tette. Ez iránt három nézet forgott szőnyegen: 1) hogy a’ kir. táblai elnök a’ jelen gyűlésre mutassa be adománylevelét, ’s hitét is tegye le; 2) hogy a’ kir. tábla színén már egyszer letett hite elégeltetvén, csak adománylevelét ’s a’ letett esküformát mutassa be; 3) hogy előbb adománylevelét és az esküformát terjeszsze megvizsgálás végett az 1791:20 t. sz. nyo­mán a’RR.elibe, ’s azután határozzanak arról: tegyen e újból a’ RR. előtt is hitet, vagy ne ? Határozattá az utóbbi nézet vált. E’ határozat következtében királyi táblai elnök mélt. Dániel Elek ur köszönetét nyilvá­nítván a’ KK. és RR. előtt a’ múlt országos válasz­táskor személye iránt mutatott figyelemért, készségét jelentette jelenleg kezénél nem levő adománylevelét úgy a’ letett esküformát mentül előbb bemutatni.—A’ fölterjesztést fölvánó sérelmek miként és mikor föl­­terjesztése két ülést elfoglaló vitatásra adott alkal­mat. A’ vélemények két főágra oszlottak. Egyik fő­nézet volt a’ rögtöni fölterjesztés, meg lévén úgy a’ törvény, mint a’ gyakorlat nyomán határozva, hogy először a’ névsor vétessék tanácskozás alá, azt a’ fölterjesztés elhalasztásával ezen nézet pártolói félbeszakasztani nem akarák. — A’ BR. a’ névsor feletti tanácskozást mint a’kir. előadásoktól merőben független tárgyat úgy vették föl, tehát a’ tanácskozás eredményét a’ fölterjesztést sem kívánták a’ kir. elő­adáshoz kötni. Mások későbbi fölterjesztést kíván­tak, előhozván, hogy 1837-ben is ugyanezen sérel­mek lévén fölterjesztve, azokra már kir. válasz is érkezett, ’s igy azon válasz mellőzésével épen azon sérelmeket újból fölterjeszteni ellenkeznék a’ kir. leiratok iránt tartozó tisztelettel, ’s a’ mostani fölirás­­nak sikere nem lenne. Ezen utóbbi véleményhez csatoltatott az ellenkezést egyeztetni kivánó azon in­dítvány, hogy most előlegesen is tétessék egy álta­lános felírás, mellyben a’ BR. jelentsék ki fájdalmo­kat, hogy az 1841 beli névsorban is azon sérelme­ket tapasztalják, mellyekért még 1837-ben felírtak; de fejezzék ki egyszersmind, hogy e’ tárgyban már 1838-ban kir. válasz érkezvén, melly jelenleg nincs szőnyegen, a’ sérelmek részletébe akkor fognak ereszkedni ’s felírni, midőn azon leirat a’ 3-ik kir. előadással egybefüggőleg tárgyalás alá kerülend. A’ tanácskozások e’ nézet szerint teljesen bevégez­tetnek ; a’ felírás pontjai megállapittatnak ’s jegyző­könyvbe iratnak; az általános felírás mindjárt az el­ső kir. előadás folytában a’ választás mellett felkül­dendő felírással együtt fölterjesztetik; igy elenyészik azon ellenvetés, hogy egy tárgy bevégzése előtt más­ra átmenni nem lehet, úgy azon aggodalom is, hogy az 1838-ban érkezett leirat elmellőztetnék. A’ rög­töni fölterjesztés mellett két módosító nézet hozatott fel: 1­ ez hogy a’ törvény értelmében a’ fölterjesztés az első királyi előadással, a’ választással, mellyel kapcsolatban van, junctim terjesztesék föl. 2-ik ár­nyéklat volt, hogy a’ felírás elvei rögtön határoztas­­sanak meg, de megkészitése ne hátráltassa a’ ta­nácskozásokat, hanem addig is, mig az itélőmester a’ felírást megkészíti, folytassák a’ BR. munkálatukat. Szózatolásra kerülvén a’ kérdés, 98 szózattal 90 el­len ’s igy 188 közül 8 többséggel határoztatott, hogy a’ felirás nem most rögtön, hanem későbbre tétessék meg. Melly határozat után az elnök kérdésül tűzé, hogy az első vagy harmadik kir. előadással kívánják e a’ BR. a’ fölterjesztést összekapcsolni? Határozta­tott, hogy a’ névsor magában függetlenül álló tárgy lévén, sem helyesnek sem szükségesnek nem tart­ják, azt egyik vagy másik kir. előadáshoz kötni, és csupán azért halasztják el a’ fölterjesztést addig, mig a’ múlt országgyűlés­e’ tárgyi feliratára 1838-ban érkezett válasz kerülend szőnyegre, hogy akkor egy úttal az abban netalán előforduló ellenvetésekre is megtehessék észrevételeiket. Ezután az elnök az el­ső kir. előadást, t. i. a’ választást tűzvén napirendre, a’ BR. nov. 30-kán nemzeti ülésben tanácskozónak a’ választás elvei felett.—December 1-jén országos ülésben tanácskozás alá vevén a’ választás, úgy az a’ mellett teendő felirás elveit, mindkettőre nézve az 1837-ben jegyzőkönyvbe írott elvekben állapodtak meg. Egyszersmind meghatározák , hogy az első kir. előadás szerint legelőbb a’ főkormányzói hiva­talra válaszszanak, és szózataikat a’ másnap (dec. 2-án) tartandó országos ülésbe vigyék fel. — (Érd. Híradó.) Megyei dolgok. Abaujból. * Dec. 2. Megyénk főispánja, Ká­rolyi Lajos gróf, november 20 és 21-ik napjain tar­tó fényes bejövetelét Kassára, Keglevich Gábor gróf koronaőr mint kir. biztos kíséretében, ’s mindketten utjokban díszes küldöttségek által tiszteltettek meg. 22-ken a’jeles főispánt szokott szertartások közben ékes beszéddel iktatá be főkormányzói hivatalába a’ kedves népszerű koronaőr. Ez ünnepélyt követék lakomák, sok beszédek, tánczvigalmak, mellyek­­nek leírásához sem tollam, sem énekem, nehogy e’ szellemdús lapok komoly olvasói úgy járjanak, mint Flora ünnepével Cato, kiről kérdezve mondja a’ költő Martialis: „an ideo tantum venerat, ut exiret?“ Ne legyen helye e’ kérdésnek— hát a’ dologra! — Jeles főispánunk egy hétig elnökle, na­ *) Lapjaink 97-ik számában a’ követválasztások közt hibásan állott: „Kővár vidéke nem választott“; mi helyett: „Krasz­na megye nem választott“ olvasandó. 838

Next