Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-12-18 / 101. szám

Szombat lól Pesti Hírlap • VWi«U­u «’hirlap minden héten kétszer , szerdán és szombaton. Félévi előfizetés »’ két fővárosban hohozhordással 5 ft, borítékban fi ft, postai borítékkal 6 ft pengő pénzbeli. — Előfizet­hetni Helyben L­anderer l­ajos kiadó tulajdonosnál, hatvaui-utczai Horváth-házban 481-ik szám alatt, egyebütt minden ez. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’h egy egy hasábzárért, petit betűkkel, 5 pangó kraicsal számittatik. December 18 1841. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1843-ik évi folyamára. A’ „Pesti Hirlap“-nak — mindig több tökélyre törekvés mellett úgy szerkesztése, mint alakja ’s előfize­tési föltételei 1842-ik évre változatlanul maradnak. Helyben fba tetszik, házhoz hordással,­ egész évre 10 p.frt, fél évre 5 p.rt; postán küldve egész évre is, fél évre 6 p.frt. — A’ czím­ek hibátlan beküldése ’s a’ megrendelés siette­tése kéretik , hogy a’ nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztath­assék. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tarto­mányokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik. ir£ Több rendbeli tudakozások következésében szerencsém van azt is jelenteni, hogy a’ „Pesti Hírlap“ folyó első évi számaiból kezdet óta teljes számú példányokkal szolgálhatok. Landerer Lajos,________ ______________________________ a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (C­z­é­hr­e­n­d­sz­e­r és ipar­szabadság.) Pulszky Ferencitől. Nyilvános köszö­net. Kézi közgyűlés. Erdélyi országgyűlés. Megyei dol­gok. Zem­­plén (nov. 29-ki közgyűlés). T­em­es (vegyes vá­lasztmányi jelentés, helyettesítés, rendőrség, tiszifakereskedés, megyei körlevelek vegyes házasság). Hevesi tisztválasztás. V­­­d. levéltár ez a. Gömör (türelmetlenség Tisolczon). Czáfolatok I. Losonc­.ró­l (városi tisztválasztás tárgyában), K­. Zalából (kámzsai adószedés iránt). Nyilatkozat. Egy­veleg honi hírlapokból. Belföldi napló. H. M. Vásárhely. Vácz. Kü­lt. napló. És­zakamerika. Franczhon. Norvégia. Némethon. Egyveleg. Értekező: Farkas Ferencs hitelbankja — T­re­fort Ágoston. — Hív. tud. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ’s apost. kir. felsége a’ magyar kir. alapít­ványi ügyek igazgatóságánál Kövesdy Ferencz ha­lála által megürült igazgatósági első kir. fiscalis he­lyébe fokozatos előléptetés utján Hraskó János ed­digi másod kir. fiscalist, ’s ennek helyébe Vaja­y Endre segéd fiscálist méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (H.k.) A’ rm. m. kir. kamara a’ zombori kam. megürült kasznárságra Weindl Ferencz apáthi kam. ispánt, a’ verseczi kir. sóhivatalnál megürült beszedőségre Kallmann János szeredi ellenőrködő sómázsamestert, ugyanitt ellenőrködő sómázsamesterré Zách Jánost, mázsamesterré Pázmán Jánost, mázsáiévá Schweri­ner Lajost lépteté fokozatosan elő, sópajtnőrré pe­dig Raun József hradeki sóhivatali gyakornokot al­kalmazd; a’ hradeki kam. beszedő-hivatal ellenőré­vé Büttner József hradeki erdő-szerszámvivő ellen­őrt nevezé ki. (H.k.) Vezérczikk. (Czéh rend­szer és iparsza­badság.) Tisztelője az életműves testületeknek, soha sem tudtam megbarátkozni a’ franczialiberalismussal, melly következetes központositás által erős kormány alatt a’ társaságot számtalan egyedekre oszlatja fel, kik ellenállásra csak tömegben , tehát forradalom­ban képesek, ’s mindig azt hittem, hogy illynemű alkotmány nem biztosítja a’ szabadságot, hanem csak a’ kamrai többség zsarnokságát. Politicai testü­letben több erőt lehet ’s több szabadságot találni; itt fejlődhetik ki jobban a’ nemzeti jellem és nemzeti élet, ’s jól elrendezett testületek jobban biztosítják a’ szabadságot, mint az atomisti­us franczia rend­szer , hol, ha a’ hatalom rész kezekbe került, csak lázadás útján lehet segíteni. ’S igy a’ testületeket szaporítani hogysem eltörölni hajlandóbb , a’ ezéd­­rendszer iránt, ismert mostani visszaélései mellett is, mindig kedvező előitélettel voltam; az iparnak szi­gorún szabályozott életműves elrendezése nem lát­szott czéliránytalannak, ’s a’ ezéheknek, mint ily­­lyeneknek , a’ városi administratióra kiterjesztendő befolyása ’s e’ szerint a’ népszerű iparnak kép­­viseltetése, a’ gazdag kereskedők, az ügyes próká­torok , a’ nagy befolyású régibb családoké mellett, a’ városi rendszernek eszmémben kiegészítő részei valának. Mily előszeretettel vevém kezembe a’ hires Kleinschrodt munkáját a’czéhek helyreállítá­sáról ’s egy közös német iparrendszer­nek meg­állapításáról *), mellyben a’ mély tudományu szerző a’ ezédeknek elrendezését régi alapjaikon javasolja, ’s az iparszabadságnak terhes *) Beiträge zu einer deutschen Gewerbsordnung mit Rücksicht auf die bairische Gesetzgebung von C. Th. Kleinschrodt. Augsburg 1840. következményeit élénken rajzolja. De minél figyel­mesebben ’s tovább olvastam a’ munkát, melly min­denütt a’ történeteken és statisticai számadásokon alapul, annál inkább meggyőződtem, hogy Magyar­­országban a’ ezédrendszer semmiképen föl nem ele­­venittethetik többé, ’s az egyetlen lehetséges ipar­­törvényhozás nálunk csak a’ teljes iparszabadság elveinek alkalmazása körül foroghat; mert a’ezé­heknek alkotmányunk mellett mindig csak rész kö­vetkezményei fognak bennünket nyomni, míg a’ne­mesi szabaditékok ’s alkotmányunk szelleme lehet­­lenekké teszi a’ jótékony következményeket. A’ mint ezen meggyőződés bennem nőtt, úgy nem titkolhat­tam el magam előtt azon nehézségeket, mellyekkel kivitele jár, ’s mellyek Magyarországban sokkal na­gyobbak , mint például Angolhonban , hol a’ ma­gyarhoz hasonlító rendszertől teljes iparszabadság­hoz igen könnyű volt az átmenet a’ testületi reform alkalmával. A’ czéhek eredetét a’ feudalismus középkori zsa­rolásaiban találjuk fel. Az ököljogos időkben csak városban létezett szabadság ’s birtokbiztosság, ’s nem lévén a’ különféle kormánynál elégséges erő a’ rendet felülről fentartani, ’s mindenkit természeti jo­gainak gyakorlatában védeni, azok közt, kiknek ér­dekei közösek valának, jogvédelem tekintetéből egyesületek eredtek viszonyos védelemre és segítség­re , a’ rendnek magok közti fentartására ’s érdekeik előmozditására. így eredtek a’ kolostorok, polgári községek, egyházi lovagrendek és polgári férfi­egyesületek,­ mind kis álladalmak, külön statutarius törvényhozással. így eredtek a’ széhek is, mellyek­­nél azonban mindjárt kezdetben az egyedáruság irá­­­­nya nyilatkozott, ’s kitűnt a’ czélzat: elnyomni mind azon iparűzőket, kik az egyesület tagjaivá lenni vonakodtak. Nem kevesbbé erősen nyilatkozott azon hajlamuk, mellyel politicai befolyást is nyerni töre­kedtek annyira, hogy a’ német szabad városok tör­ténetei a’XII. századtól a’ XVII-ig kimerittetnek,idő­­szakonkint ismétlésével a’ democratiai ezéhek har­­czának az aristocratiai patrícius tanácsok ellen, ’s viszont. — A’ ezéhek ezen visszaélései adtak alkal­mat a’ nagy II. Fridrik császárnak 1232-iki paran­csára , mellyben a’ ezéheket végkép eltörlé ; ezek azonban a’ német birodalom alkotmánya mellett, melly a’ végrehajtó hatalmat csaknem egészen meg­semmisítette, bátran daczolhattak egyedáruságuk­­kal és statutarius szerkezetökkel a’ császári pa­rancsnak, melly soha teljesedésbe nem ment és sok ellenkező szabaditéklevél által eltöröltetett. A’ fej­­delmek gyöngesége, következetlensége és gyakori pénzhiánya a’ ezéhek erősödését ’s egyedáruságuk kiterjesztését elősegité, ’s befolyásuk a’ városi kor­mányzásra annyira nőtt, hogy példájokra a’ lakosok egyéb osztályai is ugyanezen név és forma alatt ha­sonló testületekbe egyesültek. Mind ezen testületek tulajdon, önállásu rendőrséget gyakorlottak tagjaik ellenében, ’s mindnyájan egyért léptek föl megtá­­madtatásuknál. A’ polgárok különváltak nagy con­­solidált tömegekbe, mellyek egymást viszonosan megkímélték, ’s a’ város védelmét külső megtámad­­tatás ellen biztositották. Ezen egyesületek nagy részben olly tagokból álltak, kik ugyanazon iparág­ból éltek; néha azonban belépti díj mellett más sze­mélyek is vettek részt azokban. A’ mint végre az egyes városokban ugyanazon időben hatalmuk érze­te fölébredett, ’s ezek érdekeikben egyesítve, Han­­sa-egyesület név alatt a’ politicai világban is nyomosabban léptek föl: akkor az éjszak uraivá melkedetek, addig, mig nagyobb álladalmak a’ feu­dalisms romjain lassan nem erősödtek, ’s ezek ál­tal a’ polgári testületek túlnyomó hatalma meg nem töreték. (Lásd Kleinschrodt „Beiträge“ ’stb. 21-ik lap.) Azóta a’ ezedek politicai befolyása Németor­szágban megszűnt (nem úgy Angelhonban), ’s csak az ipar tekintetéből nevezetesek. Az ipartörvények alapjául két elv tűzetett ki: egyik Franczia , Angol- és Olaszországban, másik a’ német tartományokban és Oroszországban; Ma­gyarországban mind a’ kettő egymás mellett létezik. Az egyik legrövidebben így hangzik: „ne gátolj senkit keresetében;“ a’ másik: „csak any­­nyit engedj mindenkinek keresni, hogy mellette más is megkereshesse kenye­rét.“ Amaz az iparszabadság, ez a’ ezéh­rendszer eszméje. — Ha a’ ezéhrendszert menten minden visszaélésektől tekintjük, úgy mitint esz­ménye a’ statusgazdáknál létezik: főfeltétele min­dig egy választó fal emelése marad mezőség és város között, úgy hogy a’ mezőség, ki véve, a’ földműveléshez megkivántató molnár, kovács, sütő és kerékgyártó mesterségeit a’ kézművesség min­den ágától eltiltassék *), ’s kizárólag földművelésre szok­ltassék, mig a’ város lakosai egyenesen mes­­terségüzésre ’s földnek csak kerti művelésére utal­tatnak. Ez által eszközöltetik azon viszony, hogy a’ mezőség termékeit ’s nyers anyagait a’ városba hoz­za ’s kézművekért kicseréli Ezen közlekedés élénk­sége , ezen belső kereskedés virágzása a’ leghíre­sebb közgazdálkodók szerint az országok gazdagsá­gának főeszköze ’s a’ művelődésnek hatalmas emel­tyűje. A’ városokba szorított műipar­ágai továbbá csak ezedekben gyakoroltathassanak, mellyekbe azonban csak bizonyos föltételek alatt lehessen jut­ni. Ezeknek főbbjei: a’ teljeskorúság, a’mesterség tudása felőli bizonyítvány (remekelés), bizonyítvány a’ tanulás ’s mesterlegénység felett, végre több mű­­iparágakra nézve bizonyos értékkimutatás. — Ezen ezédszabályokhoz tartozik még, hogy senki több műiparágat ne merjen gyakorolni, kézműveit más városokba vásárokon kivül bevinni, vagy más által készített kézmüveket árulni ne bátorkodjék. Mind ezen szabályok oda czélozvák, hogy a’ kézművesek concurrentia által el ne nyomathassanak, ’s prole­­tariusokká ne aljasuljanak; ’s azért ide tartozik még az álladalomnak vagy kormányszékek, vagy hely­hatóságok , vagy magok a’ ezéhek által gyakorlan­­dó felvigyázása is, hogy egy helyütt a’ hely szüksé­gein felül ugyanazon iparágat űző több mesterek meg ne telepedjenek; továbbá azon szabály is, hogy — kevés mesterségek kivételével, mellyeknél t. i. csak kevesen nyerik meg a’ mesterjogot, miilyen például a’ kőműves- és ácsmesterség — legény ne házasod­­hassék, segédeket ne tarthasson, ’s maga kezére dolgozni ne merészeljen. Az igy elrendezett ezéhek­nek van azután magok körében kormányzási és bün­tetési hatóságuk a’ legényekre és segédekre ’s né­­melly dolgokban a’ mesterekre nézve is; sőt a’ vá­rosi belső igazgatásra a’ ezédeknek mint testületek­nek sokan külön közvetlen befolyást is kívánnak adatni. Azonban ezen rendszer puszta vázlatánál is­­ mindjárt szembetűnik: mikép ez számos visszaélé­­­­seknek kútfeje , ’s természeténél fogva egyedáruság felé vezet. Ugyanazért két szabályozója (regulatif, correctii) van ezen rendszernek: t. i. a’ vásárok, mellyek alkalmával mindenkinek szabad, városok­ba máshol készült kézmüveket behozni ’s eladni,­ ’S a' gyárak, mell­yeknek szinte megengedtetik.­­ *) Ezekhez néhol meg a’ kőmüvesek, takácsok és szabók adat­nak.201

Next