Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-12-29 / 104. szám
Szerda ■•W 104. December 29 1841. hirlan min.'e.i heten ket.zer • »rer,Un é. «orr,baton. Féléri olafizetés •’ két fóváro.ban há*hothordá..*l 5 f* , boritékban fl fi , portán borítékká! fl ft pangó pántban. — ElöBrethkal^helyben I « n e r . r. . i n ■ ki»,),. t.iUjdooo.nál , h»t»»ni-utc»»i Horrith-házban 481-ik »rám alatt, «gyebütt minden or. kir. po*Uhivatalnál. — Mindanféle hír,iatményak fölvétetey * ) ,§ egy egy hasábsorért, petit betűkkel., 5 pengő krajczár számitttatik. TARTALOM. Névváltoztatás Kinevezések. Halálozások. Vezérczikk. (Visszapillantás.) Gróf Széchenyi István nyilatkozatára. Perczel Móricz. Váltsuk meg az újévi köszöntéseket. Fővár, ujdons. Figyelmeztetés. Megyei dolgok. Béregh (törvényszéki eljárás, nyilvános botozás eltörlése, börtönügy). Bihar (a’ megye állapota, adókérdés, uj szolgabirák, statistical bureau, vontatók, tbirák választása). Békés (büntetőjog-ügy, szinházajánlati tartozások, megyei körlevelek, vita Hevessel, haza bocsátott ujonc/ok). Bács (tisztválasztás). Bars (kibékülés). Rövid közlések. Vid. levéltár ez a. Lovi in (a’ csapszéki hitelezés szomorú következményei). Unió. Miskolc z. (az ág. hitvallásnak helv. vallási egyházi tanácsot választanak). Károly-Fejérvár (választási késleltetés). Journalisticai különös tapasztalás. Hivatalos levelezés. Külf. napló. Angol-, Francz-, Spanyolhon. Portugalva. Némethon. Török birodalom. — Hiv. tud. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Czierlein Károly kir. helyi, számvivőségi tiszt, felsőbb engedelem mellett, nevét Ékessy-re, Giinsburg Ignácz győri polgár pedig, Kőszegváry-ra változtatta. A’ rm. m. kir. h.tanács Simonchich Jánost és Oláh Istvánt díjas fogalmazókká léptette elő. (H — k) A’ rm. m. kir. udv. kamara Schultz Móriczot az ujfalusi bányatörvényszék-helyettességnél tollnokságra alkalmazd. (H—k.) Halálozások. Fiuméban dec. 14-kén Lichtenberg Miksa gróf cs. kir. aranykulcsos, élte 47-ik évében,— Thaly Zsigmond több megyék tábirája f. h. 18- kán élte 84-ik évében hat napi súlyos szenvedés után Csepen jobb életre szenderültek. VezérCZikk. (Visszapillantás.) „Hogyha nem vagyunk szükségtelenek, hogyha sem későn, sem korán nem jövénk, egy szóval: hogyha megérdemeljük, bizonynyal pártfogást is lelendünk e’ nemzetnél; ha pedig mindez másképen vagyon, le a’ színpadról, ügyesbbek elől, nem érdemtettük meg az életet.“ E’ szavakkal lépett föl hírlapunk egy év előtt a’ nyilvánosság mezején, becsületes versenyben megfutni a’ pálya homokát vetélytársaival. Egy honnak fiai, kiket, véleményben különbözők bár, a’ haza szent szerelme egyesít, végczélban nem különbözhetnek; ’s kiknek czéljok egy, azoknak versenyezni kell csak, — gondolánk — nem küzdeni. Küzdj elleneddel, kivel az enyészet mélysége fölött késfoknyi pallón találkozói, hol kitérés nincs, csak férfias harcz, vagy hátat fordító gyáva futás. De a’ pályatárs nem ellenség. A’ versenyezők nem szemközt futnak, ’s a’ nyilvánosság pályahomoka nem keskeny hid, melylyen az erősb „vaskarral kénytelen sötétbe sodorni“ az elől-menőt, csak hogy ő maga czélhoz érjen. Nem, a’ tér széles, a’ mező nyílt, ’s indulópontját minden pályázó , a’ mikint tetszik, úgy választja. És a’ czél nem díj, mit csak egy nyerhet. Czél a’ közjónak, emberiségnek ’s nemzetnagyságnak épülete, mellyet évezredek sem végeznek be. És mi mindnyájan, kicsinyek nagyok, hivatva vagyunk munkásokul. Legyen, hogy egyik később érkezik, legyen, hogy másik kevesb követ hoz, csak hozzon mindenik, ’s csak érkezzék, ’s csak legyünk munkások, anyagot hordók: a’ nemzet, e’ nagy építész — bízzunk, reméljünk — majd elrendezi; mert hiszen írva leljük, hogy: „ki várakat épít, legkisebb szögnek tudja mi haszna vagyon.“ Így gondolkozunk a’ magyar időszaki sajtónak előttünk létezett orgánumairól; ’s hogy sem érdemeik becsmérlése, sem hiányaik kitüntetése, sem a’ nemtelen kenyéririgység epéskedése, hanem a’ positiv ügyekezet ’s elvbarátaink közredolgozó munkasegélye volt az, mi által pártolást nyerni ’s velők mellettök megállni törekedénk: ezt egy éves pályafutásunk minden léptével megbizonyitánk. Mert nekünk úgy tetszett, hogy a’ viszontagságos idők, miknek dicsőséges zárjelenetét az 1840-iki epochalis országgyűlés képezé, végeredményül nemzeti betétetünk politicai láthatárán, jeleket hagytak komolyan intőket, hogy olly kort értünk, mellynek igényeit, a’ mi eddig volt, egészen ki nem elégítheti; minélfogva nem vala prometheusi lélekre szükség, hogy érezzük, mikint az időszaki sajtónak stationarius állásban nem lehet maradnia, ’s hogy a’ tér mellett, mely lyen munkálni, az irány mellett, a’ mellyben hatni időszaki lapjaink szabad akarattal vállalkozónak, még van egynél több tér, és van irány, melly munkás kezekre várakozik, ’s hol még a’ kötött kéz is munkakört szabályzó korlátai közt némi kis hasznot mégis tehetend. — Mert a’ nemzet és kormány 1840- ben Europa színe előtt nyiltan őszintén kibékültenek, és mi azt gondolok, hogy vétkeznék a’ kormány közelítése, vétkeznék a’ nemzet jelleme ellen, a’ ki föltenni képes volna, hogy az egész csak egy tünékeny szikrajelenet, melly elenyészem hatástalanul. Mi bennünk jobb hit keletkezett, ’s ha talán volt perez, mellyben a’ gyarló kebel kételkedésre vala hajlandó, hitünket edzé a’ meggyőződés, hogy az eseményeknek bizonyos logicája van, melly előbb-utóbb, de bevégzendi az előzményes tény syllogismusát. És azért, miután nemzet és kormány nyiltan elismerék, hogy javítói akarnak, javitniok kell: lehetetlen vala kételkednünk, hogy a’ sajtó is munkarészvétre leszen hivatva, mert illy munka mellett alkotmányos országban a’ sajtó közredolgozását sem kormány, sem nemzet nem nélkülözheti. A’ kormány azért nem, mert ha kormányzottam és a’ szándéka jóságáróli meggyőződést, a’ vak engedelmességnél többre becsüli (a’ mint nem lehet nem becsülnie, minthogy amabból szeretet ’s kölcsönös bizodalom, ebből csak szolgalelkű indulat tenyész), úgy a’ sajtónál sükeresb segédre nem találhatand; a’ nemzet pedig e’ közredolgozást azért nem nélkülözheti, mivel alkotmányos országban maradandó hatásra csak olly haladási lépés számolhat, mellyet a’ nemzet önmagából önkényt fejtett ki; és ez a’sajtó közredolgozása nélkül csak vagy igen későn lehetséges, vagy tán egészen lehetetlen. Illy körülmények közt, ’s illy bizodalom mellett mi is úgy gondolkozónk, hogy „Magyarország pillanatai drágák“; de innen azt is következtetők, hogy a’ drága pillanatokban, kis tehetségnek sem szabad veszteglenie, ’s az it elhagyva a’ magányos élet bár fáradalmas de viharmentebb szelíd folyamát , megragadok a’ becsülettel ajánlkozó alkalmat, még egyszer megkísérteni erőnk parányiságát a’ nyilvánosság rögös mezején, mellyen járatlan csapást törőkre (magunkról tudók) mindig ’s mindenkor sok keserűség várakozott. És egy éve már, hogy a’„Hírlap“ él. És ez első év küzdelemteljes év vala. Erős léptekkel közelgett a’ kor, mellyben megválik, mi alkalmas az igék közül, hogy testté legyen, ’s kik a’ békés, nyugalmas átalakulásnak vasakaratú hű munkásai. És e’ mellett, ha meggondoljuk, hogy alig van institutióink közt valami, a’ mihez több kevesebb századokon át, kisebb nagyobb körnek, osztálynak valódi vagy képzelt magányérdeke nem csatlakozott; következőleg, hogy alig gondolhatni a’ reform ösvényén egy vagy más lépést, melly ha nem a’ majdankori eredmény, hanem a’ közvetlen érintés szűk szempontjából tekintetik, egynek valódi, másnak vélt érdekebe ne ütköznék: igen természetes, hogy illy korban ’s illy körülmények között egy időszaki lapnak, minő a’Pesti Hírlap, bármennyire törekedjék is elveit a’ fenálló viszonyok kímélésével, az igazság követeléseit a’ józan politica sugallásival párosítani, lehetetlen volt tömérdek ellenkezéssel ’s megtámadással nem találkozni. És ebben volt részünk bőmértékben; ama’ hatalmas megtámadástól, melly fájt légyen bár, de tiszteletünket érdemlé, mert az aggódó hazafiság szent érzelmeiből eredett, le egészen a’ magányos élet szende nyugalmát zavaró nemtelen inhumanitasokig. De minden pályának van saját terhe, ’s a’ nyilvános élet kénytelensége gyakran különösen contraszirozik a’ magányos jellem szelíd vonzalmaival. És nekünk nem illik , nekünk nem szabad panaszkodni. Mert ha igaz, hogy mindenkinek tetszeni akarni kábaság volna, talán ép e megtámadások szenvedélyes kikelései legcsalhatlanabbul bizonyítják, hogy vállalkozásunknak hatása van, ’s már is megtermetté gyümölcseit, különben nem igen bántanának. És istennek hála van súly, mit a’ mérleg ellentáljába nemes önérzettel vetnünk szabad És ez a’ csatlakozás elvrokoninktól, dolgozó társainktól, a’ részvét- ’s érdementúli méltánylás pártfogóinktól, melly — megvalljuk őszintén — most, midőn a’ magyar időszaki sajtónak annyi derék orgánuma van, a’ legmerészebb reményt is kielégitné; várakozásunkat pedig bármi sangvinicus volt volna is, felülhaladja. Ha egy illy vállalatnak becsét ’s hatását csak egy embernek ’s közvetlen segédeinek személyessége föltételezné, erőnk parányiságának érzetében tán folytatni sem mernék, mit tán kezdeni sem mertünk volna; de mivel az idők üterének lüktetéseire vetők gyönge belátásunk minden figyelmét, az irányhoz, mellyet elveink szerint választónk, ’s elvhűség mellett egyedül választhatónk, annyi tiszta őszinte közredolgozás, annyi buzgalmas erő, annyi értelmesség csatlakozott, hogy ön csekély személyeinket a’ számolásból méltán kihagyva, bátran kiáltanánk isten és nemzet előtt: Uraim! kik vállalatunkat közredolgozástukkal ápolátok, résztvevéstökkel gyámolitátok, csatlakozástok meddő nem vala, munkátok nem volt haszontalan. Ezt a’ múltra hála ’s köszönet, ezt a’ jövőre remény’s kérelem mondatja velünk. A’ Pesti Ilir- lapnak kétségtelenül megvannak fogyatkozásai, meg hiányai; ’s legtöbbek azokban, a’ mik közvetlen tőlünk erednek. ’S mi nem akarjuk mentségül mondani, hogy egy illy vállalat mindennapos nehézségeiről, ki nem próbálta, tán fogalma nincs, kivált minelunk, hol a’ sajtóra nézve igény ’s gyakorlat olly különböző; hol törvény nem lévén, melly vezércsillagul szolgálhatna működéseinkben, minden csak találgatás ’s máról holnapra megváltozható hullámjáték; nem akarjuk mentségül mondani, hogy a’szőrszálhasogató, betűt bonczolgató critica kérelmesen kérődző taglalatának könnyű, csorbát találni a’ rohanó perez sürgető hatalma alatt futtában mázolt dolgozaton; mellőzve minden mentséget, el kell ismernünk, hogy a’ hiánynak ’s fogyatkozásnak tehetetlenségünkben mindig bő forrása lesz; de minden hiányaink mellett is a’ hálás méltánylat mondatja velünk, hogy elvrokonunknak gyámolitása oda küzdé fel zsenge intézetünket lételének első évében, miszerint ha megindítása hasznos volt,,folytatása már szükségessé lön. És ha végig nézünk nemzetünk szellemi mozgalmainak jelein, kettőt nem lehet észre nem vennünk. Egyik az, hogy a’ politikai pártok határozottabb színezetekben alakultak, mint valaha. És ez tényleges nyereség, mert egy haladni akaró nemzet életében, a’mint az önerő-ismeret legszükségesebb, úgy az önmystificaliónál nincs károsabb. Másik az, hogy a’ nemzet eszmei és gondolkozik szélesebb körben, terjedtebb mértékben, mint valaha. És a’ lefolyt évnek legfőbb nyeresége ebben fekszik; ez már egy positiv lépés előre, egy lépés, mellynek minden esetre jövendője van. Isten óvja meg nemzetünket azon állapottól, hogy helyette csak 10—12 ember gondolkozzék; a’ melly nemzet eléggé indolens arra, hogy szerteágazó akaratját néhányan könnyedén egy kalap alá hajthatnák, hamar kerülne olly kalap alá, melly vaskalapkint nyomná homlokát. Istennek hála tehát, hogy a’ nemzet eszmél és gondolkozik terjedtebb mértékben mint valaha. — Vétek volna tőlünk, a’ hozzánk csatlakozott intelligentták erejét nem méltányolni; ’s azért balgaság volna, tulszerénységből ki nem mondani, hogy ez állapot előidézésére az időszaki sajtó többi orgánumai közt a’ Pesti Hírlap is ten valamit. És ha van érdeme, ez ebben áll, nem egyik-másik javaslatkában, melly ha jó, megtermendi gyümölcseit, ha silány létünk baj és kár nélkül, vagy ha közönbös, elfelejtetik; nem , főérdemét mi abban hiszszük, hogy ösztönül szolgált a’ gondolkozás terjesztésére. Ezt a’Pesti Hírlap szerkesztősége mindenek fölött tisztelt levezői ’s dolgozó társai közremunkálásának köszönheti. Fogadják a’ nyilvánosság útján is legszívesebb köszönetünket, ’s engedjék hinnünk, hogy a’ hatás, mellyre kérkedés nélkül hivatkozhatunk, nemes öntudattal jutalmazandja fáradalmikat, ’s elég ez is leend ösztönül szolgálni, hogy férfias jobbot nyujtsanak továbbra is gyámoltjoknak, mellyet egy év alatt erős férfias állásra juttatni segítettének. (Gróf Széchenyi István nyilatkozatára.) Váratlanul lepett meg gróf Széchenyi Istvánnak a’ Jelenkor ’s Pesti Hirlap utolsó számaiban megjelent felszólamlása, 320 lánczhidrészvényeinek eladása iránti szándékát hirdető. Lehellen elfojtanom a’ belsőmből kitörő hangokat, ’s észrevétel nélkül hagynom a’ magyar jellemének nem épen méltatlanul lett szemrehányásokat; mert borzalom és keseredés tölté el keblemet, midőnszerintök megértém, hogy mentegetés, gyanúsítás ’s rágalom elleni óvás legyenek az egyedüli indító okok, honunk jelen században f első reformátorát e’ lépésre indítók. — Annál érzékenyebben kell hatnia az érintett czikk tartalmának közönségünkre, minél inkább világos leszen ebből, az ország erkölcsi egészségének sülyedése ’s a’ bi 207