Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-07-28 / 60. szám
Szerda TARTALOM. Halálozás. Vezérczikk. (Emberi kegyeletek, pietások.) Fáy Andrástól. Nemz. színház. Fővár. atd. Figyelmeztetés taetus- és kótamérőre. Megyei dolgok. Gömür (km., udv. parancsok, Hlavacsek iránti levél a’ tótosodás ügyében). Fejér (tárgyaltatási határzat, M.L. ügye, Fáy A. javaslata, lm., czím feletti vita és actio, mérsék. egyes, kivet. kulcs, határzat M. L-ra nézve). Lngh (kett. benef., mez. rend. törvények a’ nép közt elosztatnak, tisztv. mozgalmak). Kraszna (hazánkkali unió óhajtása, a’ 3. és 9. kérdése). Kir. városok köréből. Esztergom (vámsorompók, ezéki ellenkezések, vidéki borok iránti rendelkezések). Bártfa (gymnasium alapítva). Kö r möcz bá ny á n nyomozásnál babona. Nyilatkozatok: 1. Kosnyóiath. gymn. tanító kara; 11. Kramarcaik Károly, 111. Seltenreich Károly részéről. Balassagyarmat (tűz). Eperjeske (tűzveszély babonás kuruzsulásból). N. Kőrös (kisd. ev. int.) Külf. napló. Spanyolhon. Portugallia. Angol-, Francz-, Törökhon. Értekező. Sz. k. Pest városa fenyitő-bizottmánya. Ilemellay Gusztáv. Figyelmeztetés a d r. cath. gymnasiumi tanitokra. Komáromy Hív. tud. Hird. MAGYAROJSZÁG ÉS ERDÉLY. Halálozás. Munkácsy János, a’ „Rajzolatok“ és „Sürgöny“ czimű szépirodalmi és politicai lapok egykori szerkesztője, julius 22-kén sárgaságban meghalálozott. Béke porainak! Vezérczikk. (Emberi kegyeletek, pietások.) Nőnevelésről itt kis munkámban megpendítem vala az emberi kegyeleteket (pietásokat). Legyen szabad itten bővebben fejtegetnem e’ tárgyat, hátha e’ fejtegetés korunk egyik fő bajának eredeti forrására birna vezetni bennünket ?—Számosan vagyunk még a’ magyar hazában , kik a’ múlt XVIII. századnak gyermekei,’s e’jelen XIX-nek aggjai vagyunk. Valóban epochalis időszakokat éltünk, nem egyedül eseményekben dúsakat, hanem jellemben is erősen jegyzetteket. Tegyünk egy kis hasonlítást gyermeki és jelen időkorunk családi életei között. Ne tartsunk azon vádtól semmit, hogy tán gyermeki korunk rózsaszín és aggkorunk hamvas színei látják el majd jellemzésünket, mert naponkinti bús tapasztalás szóland mellettünk. Köznemes házainknál alkalmasint legjellemzettebb lévén a’ magyar házi élet, emlékezzünk vissza: milly otthonos vala azoknál csak a’ múlt század végével is a’ gyermeki tisztelet, minélfogva szülők valónak a’ család főgondjainak, ápolásának vetély tárgyai; viszont szülei gyöngédség, minélfogva apa anya egyedül gyermekeiknek és gyermekeikben látszottak élni; hűség a’ régi szolgálati cselédségben, melly többnyire a’családnál nőtt, nőszült és aggott meg, és viszont gazdai kímélés, gond és ápolás a’ hű cseléd iránt; jobbágyi ragaszkodás az ős földesházhoz, és bizalom iránta, ha szükségben segélyére szorult; vallásnak, becsületnek, rokonnak, barátnak, felsőbbségnek, aggkornak tisztelései; egy szóval: patriarchális számát, békés nyugalom a mit bővebben festeni nem akarok, folyt el kisebb nagyobb változatokban , nemcsak nemes családinkon, hanem paraszt házainkon is; ’s ollykori nyomor, szegénység, nyomatás, ollykori egyes durvaságok daczára is , megová a’ hon lakosát azon szorongó aggodalmasságtól, melly nem hagy az életnek örülni, ’s azt súlyos teherként vonszoltatja. Most korunkban—házi életünket bizonyos neme a’ kérelmetlenségnek (Linbehaglichkeit) és általános elégületlenségnek borította el, ’s az életnek olly bájos derűjét folytonos vesződségek borongtatják. Még a’ békeszeretők is örök védő helyzetben, sőt csatában állnak viszonyaik között. A’ nem anya szoptatott és nevelt gyermek alig polgárilag függ szüleitől, teszi azokat, akit a’ függetlenség és örökölés kora után. A’ cselédnek bér minden rugója, hűsége ritka madár; ’s a’ gazda viszont hetenkint, hónaponkint változtatja cselédjét, különféle szinek alatt elvonja bérét , vagy leró abból, megbetegedett cselédjét ispotályba küldi el házától; a’ férfi és női viszony langy és könnyelmű; a’ földesúr és jobbágy közti viszony folytonos jog- és kötelesség-követelésekből ’s ezekből eredő bizalmatlanságból áll; a’ kegyesség külső szertartásokban határozódik; törvény, kötelezés és adott szó szentségei, lelkismeretesség ritkulnak ; rokonság és barátság kötelékei megszakadoznak —önzés és hiúság súlyai ellenében ’stb.—Ne vélje senki, hogy amott aggkorommal Horáczkint a’ „laudatori temporis acti“ kívánom játszani, vagy poétai ihletésemben feledem: miképen a’régibb korban is valónak zsarnokok, durva erkölcs- és viszony-tapodók, lelketlenek , önkényüek, önzők, erőszakoskodók, ’s kor darabosságához képest, mindezek tán még vadabb irányban mint most. De ezen ritka példányok csak úgy állanak a’ haza testében, mint egyes sérülések, mik bár fájtak, de az assimilatiót nem gátolták, ’s az ép test kiforrá azokat; nem valónak azok általános sorvadás, mellyek felé érleli a’ testet. — Úgy jelen korunk rajzában sem lehet szó általánosságról. Ki merné tagadni, hogy hazánkban mindennemű erénynek olly példányait mutathatjuk elő, mik díszei az emberiségnek . De tegyük szivünkre kezünket , ’s valljuk meg, hogy házi életünk viszonyainak legtöbbnyire ez a’ hiv rajzolatja. Nem szólok én itt teljes nemzeti elerkölcstelenedésről, mert hiszen a’ criminalitásokat nem is említem, hanem azon erkölcsi sorvadásról, melly csak egyes nagyobb kitöréseiben válik fenyíték alá esővé, melly nem öl, gyilkol, rabol, hanem lassú méregként futja el az emberiség testét, ’s mint aqua tofana, lassúban választja el a tagok szerkezeteit egymástól.—Mi lehet ennek oka, ’s épen XIX-ik századunkban, a’ haladás azon századában, mellyben tagadhatlanul sokkal több forrása nyílt meg a’ szellemi és anyagi boldogságnak , ’s eszközökben aránytalanul dúsabbak vagyunk , mint a’ múlt század végével valónk ? Sokan az erőt vett fényűzésben, mások a’ polgári alkotmányok hibás szerkezeteiben, ismét törvények elégtelenségében, vagy iskoláink hiányaiban akarják látni okát azon érintett erkölcsi sorvadásnak, melly mindenfelé kérelmetlenségnek szülő anyja. De ezen előszámlált okok, részint immár okozatok, részint pedig századok óta létezőnek nálunk, a’ nélkül, hogy ezen erkölcsi sorvadást szülték volna. Én máshol keresem a’ forrást. » Vannak az emberiségnek olly varázs érzelmei, mik szintúgy, mikint enyv a’ bútorokat, mint mész az épűleteket, mint külön-féle ragok a’ kézmüveket, s egy testté, családdá alkotják, egybeforradásban tartják az emberi nem minden kisebb és nagyobb társaságait, köreit, viszonyait. Ezen érzelmek koránsem fő, vagy okoskodás és tanítás által lesznek sajátjai a’ szívnek, hanem ősi példa, családi szokás, nevelés és hajlam-képzés által, gyakran némi daczára is az okosságnak. Kényes, gyöngéd színezetűek ezek, mint hamv a’ fris gyümölcsön, mit durva kezekkel illetned nem szabad. Ezen érzelmek azok, miket emberi kegyeleteknek, tisztelményeknek (pie t á s ok nak) szoktunk nevezni. Mig ezek teszik fővonásait valamelly nemzet jellemének, nem vehet azon erőt az erkölcstelenség, nem rongál- hatják, vesztegethetik meg bár legdurvább egyes criminális esetek, csak egyes határok jégverései leendőek azok, mik szűk termést az egész hazában nem okoznak. De ha ezen kegyeletek megereszkednek, vagy épen bontakoznak: a’nemzet együtt-tartó ragai nyílnak el egymástól, ’s kisebb részeiben bomlásnak ered az egész; ’s ekkor nincs alkotmány, szigorú törvény, tanitószék, nincs erő és hatalom, melly a’ bajon egy hamar segíthessen. Ilyen emberi kegyeletek, miknek szent megőrzése teszi az emberséges , becsületes férfiút, példának okáért elkövetkezők: szülők iránti gyöngéd tisztelet, rokoni baráti szeretet, vallásnak, hazának, felsőbbségnek, aggkornak, becsületnek, érdemnek tisztelései, kész hajlam , nem pusztán kénytelenségből, hanem tisztelésből engedelmeskedni a’ törvénynek, ’s némi előszeretettel, ollykor büszkeséggel, bár mindenkor jobbra törekvéssel tölteni be viszonyainkat ’s azon helyet, mit sors tüze élőnkbe. Már a’ XVIII-ik úgynevezett philosophiai század, az ész bonczkése alá foga mindent, foga ollykor a’kegyeleteket is. Esz, mint isteni szikra, tudjuk, egyfelől képes földön, föld felett és alatt felkutatni az igazságot, de másfelől emberi gyarló salakja közt, ha ferdül, hatalmas ügyvéde az emberi szenvedelmeknek is. így jön, hogy az okoskodás nem ritkán levonni tőre a’ kegyeletekről azon gyöngéd, hamvat, melly azokon olly hajoló, ’s rést adni a’ gyarló szenvedelmeknek. A’ franczia forradalom undokságaival tettleg eszközlé ezeket, ’s a’ métely mint dühöngő ragály áradt el a’ nemzeteken. Mindinkább sűlyednek az emberi legszentebb pietások tekinteteikben, feloldatnak az emberi kisebb nagyobb társaságok, köpök, viszonyok varázs ragasztéki; egy mindig általánosabban terjengő erkölcsi sorvadás által leszedetnek az életnek poétái bájai, ’s belopózik azon kérelmetlenség, elégületlenség , mik világi életünk csendének, boldogságának olly eskütt ellenei! ’S aggodalmasan kérdjük itten: átmenő csapás leendő ez az emberiségen és korunkon, vagy maradandó átok azokon ? Epedő szivem az elsőt reméli, de némámul, hogy a’ jelen ivadékot merje teljes kiépüléssel biztatni; jövő ivadékainkat szükség visszavezetnünk a’ szív és élet veszni térő paradicsomába. E’czélra sikeres, bár nem rögtönös eszközökül ezeket javaslanám: 1) A’kegyeletek szívnek hajlamában honolnak. Szivhajlamot nem oskolák, szóvali tanítások (bár ezek is elősegítik) képeznek, hanem gyermekkorunk elsőbb éveiben képződik az, szülei példaadás és vezetés alatt. Ezen vezetés legtöbbnyire anyák gondja alatt történhetik. Neveljük tehát mindenek előtt czélszerűen a’leendő anyákat, nőnemünket. Csak ez, egyedül ez a’ gyökeres orvoslás, ’s egek! mint elhanyagoljuk azt!— 2) Az anyák nem érnek gyakran folytonos gondra gyermekeik fölött, vagy nem is képesek reá, ’s ekkor kisded ovó-intézetek lehetnek az emberiség legüdvösebb menedékhelyei. Csalatkoznak azok, kik a’ kisdedovó-intézeteket csak arra intézetteknek vélik, hogy physical veszélytől, balesettől óvják meg a’ kisdedet. Erkölcsi mételyezéstől, rossz példa-látástól, csábítástól óvni meg a’ gyermeket, egyik főiránya a’ kisdedóvásnak, és szelíd érzelmek csirái által úgy képezni és szoktatni annak sziv-hajlamát, hogy az idővel békés indulattal, bizalommal és szeretettel ölelje az életet és emberiséget; dogmákat nem érintve, vallásos érzelemmel teljék meg lelke, ’s foglalkozások által megszokja a’ munkát és szorgalmat, főőrjeit az erkölcsnek, főrugóit a’ világi boldogságnak. És mégis bár szépen, de idvhez képest milly lassan haladunk ez áldásteli intézetek létesítésében! Ha fontolóra vesszük a’ kisdedóvó-intézeteknek honunk boldogitását tárgyazó alapos idveit , érzeni bírjuk azon örömet, melly elégedett arczok derűjéről sugárzik vissza a’ boldogítóra, érezni bírjuk, milly kéj járdalni, naponkint élni békés, szorgalmas, elégedett honfitársak között, kik az emberi kegyeleteket házi istenek gyanánt őrzik: — lehetetlen áldás gyanánt nem tekintenünk a’ kisdedóvó-intézeteket, annyival is inkább, hogy azok aránylag olly csekély alapítási tőkét kívánnak. ’S kérdjük: hol még helységek ésuraik jelenleg módban nincsenek rendezett kisdedóvó-intézeteket állítani fel, nem közeledhetnének e ezeknek jótékonyságához az által, hogy falusi oskola-tanításokat, sőt házi oktatásokat is, legalább félévre Tolnára a’ kisdedovó képző-intézetbe küldenék, eltanulni annak módszerét, bánását a’ gyermekkel ? Nem lehetne e falusi iskolákkal egybe kötni egy kisdedovó nagy szobát, hol a’ rendes tanító felügyelése alatt egy kiválasztott szelíd jellemű dajka vihetné bővebb alapithatásig a’ kisdedovást; melly tárgyban a’ tolnai képző intézet mindenkép kezet nyújtani késznek nyilatkozott?—: 3) Mennyire lehet , mindenfelől szelíd jó akarat mosolyogjon a’ gyermek felé. Ezért gondosabban óhajtom megválasztatni a’ nép- ’s általánosan minden tanitókat. Ne tartassák elégnek, csupán tudományos vagy jó torkú mestereket, kántorokat vinni ki főoskolákból a’ helységekbe, — szorgalmas, tanult, módos és meg nem rovott nevelőket magányházakba, hanem első megkivántatóság ’s főtulajdon gyanánt, annak járjunk mindenek előtt végére: ha valljon szelíd, jóakaratos, szenvedelmetlen gyermekbarát emberünk? és ha durvának, epésnek, szenvedelmek rabjának , kevélynek ’s botbarátnak inkább, mint nyájas gyermekbarátnak találjuk őt, istenért! ki ne vigyük olkul egy egész helység ivadékaira ! Professor urak pedig, nevelői ajánlásaikban az említett fő tulajdonra lelkismeretesen ügyeljenek.( 4) Sajnosan kell megvallanom, hogy éltemben kevés olly lelkészi tanítást hallottam még, melylyel teljesen meg lehettem volna elégedve. Hallottam lelkes, tanult, jól kidolgozott praedicátiókat, de czélszerűeket ritkán. Általánosan nem a’ hely népe fogalmához és műveltsége fokához valának azok alkalmazva; vagy virágos költői, vagy bölcseleti nyelvbe valának a’ dogma és erkölcs eszméi öltöztetve, ’s a’ köznép szép hangokat hallott ugyan, de a’ templomból ritkán mene ki csak egy jó eszmével, erkölcsi tanulmánynyal is gazdagultan. Szivökre kötöm hitszónokainknak a’ józan kiszámitású előadási népszerűséget, mi által hathatósan segithetik elő a’ kegyeleteket ’s népboldogitást. ( 5) Legyenek a’ szülők csa 119 Julius 28 1841 60. Megjelen e’ hírlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 6ft, borítékban 0 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébitt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajezár számittatik.