Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-07-07 / 54. szám
Szerda 54. Pesti Hírlap Meriden e’ hirlan minden heten kétszer : szerűsül és szombaton. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban f ft. postán bortokkal fi ft pengő pénzbeli. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnék, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajezár számíttat k. Julius 7. 1841 Brg Lapjainkból a’ második félévre, sőt az első félév második kiadásából is folyvást teljesszámu példányokkal szolgálhatunk. — Kik lapjainkat az ausztriai örökös tartományokba járatni kívánnák, méltóztassanak— felsőbb rendelés szerint — az illető postahivatal által remleléseket a bécsi föpostahivatalnál megtenni. TAKTAIJOM Vezérczikk. (Védelem és nyivánosság.) Kliegl ügyében. Fővár, ujdons. Jutalomkérdés a’ pesti ref. főiskola tanítási rendszerére nézve. Egy kis szóváltás (szerb-magyar ügybeni nyilatkozások.) Megyei dolgok. Heves (a’ múlt gyűlések érvényességének kérdései, nyomozó küldöttségi eljárás.) Zólyom (Kmnuttátiók, a’ gyűlésen minden szó magyar, táblabirák törvényszékeken, babona és előítéletek özönnel.) Rövid közlések Temes és Thuróczból. Magyar nyelv állapotja Lőcsén és Iglón. Külföldi napló Angolhon, Svédhon, Törökország és Egyiptus. Igazítás. Értekező. Törvénykezési statistica Gömörből. Bodon Ábrahám: Figyelmeztetés a büntetőrendszer ügyében. Szemere Bertalan: Hivatalos tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. "Vezérczilík. (Védelem és nyilvánosság.) Előbbi számunkban a büntetőperekbeni eljárás egyik alapelvének az esküttszékeket óhajtók; szabad legyen ennek folytában megmondanunk, hogy ez egy másik alapelvet föltételez, mellynek amaz már csak képlete, eredménye ’s ágazata gyanánt jelenik meg; és ez: nyilvánosság és szóbeli eljárás. — Hahogy a’ büntetőtörvénykezés históriáját írnék, meg tudnék mutatni, miképen nem volt szabad nép, mellynek rendszeréből e’ kettő egykoron hiányzott volna. És elkövetkeztek az idők, mikor a’ sötétség közepette itt az ármány malomkövet, amott a’ hatalmas kardot vetett a’mérlegserpenyőbe, és a’másikban két puszta szócska: „jog“, „emberiség“ nem ritkána’légbe billent. — Ekkor a’ büntetőtörvényszolgáltatásból száműzetek a’ nyilvánosság és a’ szóbeli eljárás is. Csak kevés népek maradtak a’ jogeszméknek asylumai (mert jog- és szabadságnak minden időben volt asyluma), és ezek után legszerencsésebbek, kiknél a’ törvényben egy-két horogkapocs épen maradt, mellyhez a’ régi jogot az uj kor gyaluló fejleménye szerint hozzáilleszthetni ; mert igy elnémulásra kárhoztatvák, kik a’ korszellemet sűletlen elménezséggel korszellemnek csúfolva, „feszítsd meg“-et szeretnek mindenre, a’ mi uj, kiáltani. — Ezt nem tehetik olly eszméknél, mellyekről a’ törvényekből megmutathatjuk, hogy nem uj lények, miket teremteni, hanem csak aluvók, kiket ébreszteni kell. — És itt fekszik oka lapjaink 45-ik számábani Ígéretünknek , hogy el mondjuk, mit a’ büntetőtörvénykezés körében a’ közelgő országos nagy munkát előzőleg teendőnek vélnénk. — És az időkben egy sajátlagos ösztön van, melly a’ kor szükségeinek mezejére késztet sok külön erőt; és az ember gondolkozásában szilárdul, meggyőződésében erősödik, ha illy mezőn a’ gondolatban külön másokkal is találkozik. Emlékezni fognak tisztelt olvasóink, miképen Nyáry Pál főjegyző Pest vármegye múlt közgyűlésén indítványt tön, hogy a’ rövid útón ítéltetni szokott büntetőjogi esetekben a’ vádlottak szintúgy, mint perekben szokás, ügyvédek által védelmeztessenek. Az indítvány küldöttséghez jön utasítva; keblünkben azonban több mint egy oldalról viszhangra talált: legyen hát szabad sajtó útján is eszmecserére egy kis alkalmat nyújtani. Hogy a’ személybiztosságnak emberi gyarlóság ’s emberi kény ellen, melly bíróban is (minthogy ember) létezhet, kezességre van szüksége , azt minden törvényhozás elismeri, és e’ garantia időkülönbség szerint különbözőkben kerestetett. Kezdetben a’ nyilvánosság ’s a’ szabad szónak védereje volt a’ kezesség; utóbb, midőn ármány és hatalom, mikről fentebb szó vala, e’ két ellenőrt a’ törvényszékből kiszorították, helyettük a’ fö l e b b v i t e nyujtatott. Ide a’ poros adák soha sem adják vissza híven az élet eleven képét; soha sem adhatják vissza, habár stenograph tesz föl minden szót, ’s Daguerre heliographia ragad meg minden arezvonást; és pedig — boldog isten! — mikint készül el gyakran ez ada-tömeg! minőkre nem emlékezünk, kiknek valaha alkalmunk volt, illyen perekből ítélet végett kivonatokat készítői; ’s maga e’szó „kivonat“ -----------de hagyjuk ezt most; elég, hogy a’ fölebbviteli kezesség elégtelennek már csak az által is bebizonyodott, hogy ha csak egy főtörvényszék helyett 10—12 nem állittatok, mindenkit, ki előbb a’ nyilvánosságban és szóvédelemben részesült , a’ fölebbviteli, garantiában részesíteni úgy szólván lehetlen volt. Ámde, uraim! (és itt van egy szennyfolt históriánkban, mellyet csak igazsághozi állhatatos hűség, de kegyelem soha le nem törölhet) — ámde, uraim! törvényhozóink érezték a’dolog fontosságát, törvényeket alkottak, és esküt vonnék e’ törvényekre királyaiktól, mik nemes és nemzetes személyeinket minden önkénytől biztosítanák; nem lehet egy bünper, legyen bár egy órai fogság, avvagy 100 frt birságfizetés; hogy körül ne sánczoltuk volna magunkat a’ formalitások védelmeivel, ’s fenne tartottuk volna fölebbviteli jogunkat a’ leg- és legfelsőbb törvényszékig; — és ez helyén van, ezt őseink jól, bölcsen cselekvék; de már az, hogy mig magokat és maradékaikat még csak egy bírói pirongás ellen is mindennemű védszerekkel körülsánczolák, a’ többi népnek igazságszolgáltatási kezességül majd semmit sem nyujtottanak; hogy magunk egy órai fogság ellen a’ hétszemélyi tábláig appellálhatunk, nemetlen polgártársunk ellenben csak akkor, midőn halálra ítéltetett, ’s a’ királyi táblához is csak 3 éves fogság ’s egyszeri 100 bot esetében; ez, uraim! szennyfolt nemzeti lobogónkon, melylyet nem siethetünk eléggé letisztítani. Hogy őseink az uradalom parancsszavával mondák e’ honban: „Domini est terra et penitudo ejus“; hogy a’ fénypolezokat ’s a’ hivatalok méltóságait magoknak megtarták, mindezt, ’s még más igen sokat, sajnáljuk bár, de meg tudjuk fogni; de hogy a’ miben igazságszolgáltatási kezességet kerestek, azt másoktól megtagadták, ezt megfogni nem tudnák, ha eszünkbe nem jutna, hogy olly időkről van szó, mellyekben az igazságszolgáltatás is azon elaljasodásban részesült, mellyet a’ közsötétség, tudatlanság , és egyes hatalmasok, vagy egyes osztályok túlnyomó befolyása egyéb közintézetekre is kiterjesztett. „Igen — mondjátok — de mikint győzné e’ vagy ama’bíróság, ha minden emm. pör felebbvitetnék.“ — Szomorú állapot, uraim! — árva lelkemre mondom, szomorú állapot, hol a’ törvényszolgáltatás illy szempontokból intéztetik; és ha csakugyan igaz, hogy a’ fölebbvitelt igy nem győzhetné, kérdjük, minő jog ’s igazság szerint történhetik, hogy a’ 3 napi fogságra ítélt nemes ur perét megvizsgáltathatja, de ama’nem-nemesét, ki vasban, közmunkával, hetenkint két-napi böjttel szenvedendő 23. évi fogságra ’s félevenkint 50 botra ítéltetett, felülvizsgálni ideje nincs? és ha csakugyan igaz, hogy nincs, úgy ez csak oda mutat, miképen az institutio hibás, ’s másutt kell keresni segedelmet. — Azonban ez csak törvényhozás útján történhetik, addig vigasztalhatnék az illetőket azzal, hogy ha fölebbvitelben nem részesülhetnek is mások, mint kikre az 1832 -iki törvény egy kis engedélyt szivárogtatott, de legalább részesültek védelemben; és mi nem akarjuk említeni, hogy e’ védelem tiz eset közül ötben valóságos satyrája a’ védelemnek, és nem akarunk emlékezni azon bünperre, mellyről a’ tek. kir. táblának lapjaink 20-ik számában közlött ítélete mondja, hogy a’ vádlottak közül ketten akasztófára, többen súlyos fogságra ’s testi büntetésekre ítéltettek, a’ nélkül hogy védelmezőjük volt, vagy védelmükre csak egy szó is beiktattatott volna;— nem is akarunk következtetést vonni, hogy ha illyesmi történhetett olly perben, mellyről tudva volt, miképen felsőbb biró elébe kerülve, a’ megrovást ki nem kerülheti, hányszor nem történik fölebb nem vihető esetekben ? — mindezen ellenvetésekkel önként felhagyva, csupán azt kérdjük: minő biztosítékot hagytunk meg azoknak számára, kiknek ügyet rövid uton ítéltetnek el? kiket több hónapos, gyakran egy-két éves fogságra és súlyos testi büntetésre kárhoztatunk, a’ nélkül hogy valaha védelmezőjük volt, vagy védelemről gondoskodhattak, vagy gyakran vallomásuk hitelesitése előtt, midőn nyomban ítélet is következik, sőt itt-ott ítélet előtt, avvagy csak azt is tudnák, hogy tulajdonképen mivel vádoltattak, vagy a’ bíróból is soha ki nem vetkeztethető emberi gyarlóság, indulat, szenvedély, érzéketlen elfásultság, minden vádlottban bűnöst képzelő szokásosság ’s a’ tévedésnek ezer nemes ellen legkisebb biztosítékhoz nyúlhattak volna? — és ezt olly honban, hol a’ nemesnek személye még csak egy pirongató szó ellen is mindenféle módon biztosittatik. Vádoltatván, nyomozás történik ellene, ’s már ez alkalmat nyújt a’ védelemre; a’ nyomozás ügyészi véleményadásra kiadatik, közgyűlésen (mit illy esetekben az angol nagy Juryhez hasonlíthatunk) megvitattatik; — itt magát ismét védelmezheti, ’s ha bünper határoztatok, ügyvédet választ, sok esetben vallatásra még csak föl sem szólittatik , ’s végre hat napi letartóztatásra ítéltetett , fölebb vitellel él egész a’ hétszemélyi tábláig. — Állítsuk e’ képnek ellenébe a’ nemetlen vádlott sorsát, a’ mint az még mai nap is nem ritkán tapasztaltatik; ezt kisebb gyanúra is befogatjuk, vasra veretjük, itt a’kőbányában, ott kitudja miben megdolgoztatjuk; végre hónapok múlva egyszer felhozatjuk vallomását, mi azonban igen gyakran vallomásának nem is árnyéka, felolvassuk; néha, de nem mindig egy-két tanúval —kiről hogy tanú, előbb semmit sem tudott — szembesítjük; ’s ezzel, a’ nélkül hogy a’ földkerekségén egy szó emelkednék védelmére , elitéljük; ’s ha ítéletét halván szólni akar, értésére adjuk, hogy minden beszéd haszontalan. — Igazság és emberiség olly hatalmat gyakorolnak az ember fölött, hogy midőn igazságtalanul jön, legalább színét akarja megmenteni , és szépen hangzó szavakban keres mentséget, hahogy a’ dolog menthetetlen. Szokták ugyanis ellenvetni, hogy a’ biró részrehajlatlanul tartozván az igazságot keresni, kipótolja a’védlő hiányát. Ha istenek ülnének bírói széket, elfogadnék az ellenvetést; de emberekről annál kevesbbé fogadhatjuk el, minél régebben biró valaki; mert—mikint már többször mondottuk— ember szíve megkövesedik az örökös nyomor szemléletén, és annyi gazemberrel van dolga, hogy végre hinni kezdené, mindenki gazember, kivel dolga van. — Azonban halljuk, mit mond erről Livingston: „Törvényünk elméletében biráink a’ vádlott ügyvédeinek tekintvék; gyakorlatban — igen kevés, tiszteletreméltó kivétellel — a’ legbuzgóbb vádosok (prosecutors). A’büntető jog helyes elvei kívánják, hogy egyik se legyen. Tökéletes részrehajlatlanság, e’ kötelességekkel össze nem fér. A’ jó bírónak soha sem kell kívánnia, hogy a’ bűnös büntetlen maradjon; sem álirgalom, sem helytelen szigorúság ne vezérelje ítéletének rendithetlen egyenességét; nyugodt, ha fontolgat; szilárd midőn határoz; türelmes, ha igazságot fürkész; hűn ragaszkodó, ha föltalálta; m illyen legyen a’ biró, ’s benne urbanitás méltósággal, minden gyanút haladó becsületesség tudománynyal egyesüljenek; az illyen biró pártfogója lesz a’ vádlottnak, de nem ügyvéde; bírája, de nem vádlója; nem lesz egyéb, mint a’ törvény szent akaratjának orgánuma. Ellenben szállítsátok le a’ bírói padról az ügyvédi székre, keverjétek össze az egybe nem férő két külön pálya kötelességeit, és nézzétek meg, minő bírót teremtettetek.“ Ez, úgy véljük, elég eloszlatni az egyetlen ellenvetést, mit a’ szavakkal csillogó áltheoria előgördithet; ’s igy elég, meggyőződést is teremteni, hogy Nyáry Pál főjegyző indítványa,melly minden vádlottnak védelmet kiván, olly elven alapszik, melly istennek kedves, ember előtt szent. — Miután azonban elvben elfogadók, még némelly kérdést kell megfejteni, mire külön czikkben felelünk. Kliegl ügyében.— Török Gábor ur , Arad megye alispánja, Kliegl gépének süketíthetésére 48 pengő forintot gyűjtött, azokat visszakövetelésről lemondás mellett kezeinkhez küldötte; mi pedig Antal Mihály n. casinói pénztárnok urnak átadtuk. —■ A’ Krieg 1-könyv dolgozótársainak újabban Lisz-107