Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-19 / 84. szám

szegülés miatt, ’s ha a’ legszembeötlőbb törvénytelenség előtt térdet fejet nem hajtunk, azonnal anarchiáról, rendgyűlölésről ’stb. beszélnek; ’s most egy bölcs, mérséklett, nemzeti kívánatban alapult kormány ellenében legyezik a’ lázadást, még pedig a’ legveszélyesb, t. i. megvesztegetett katonáktól eredő lázadást, csupán azért, mert azon kormány revolutio gyermekei ’stb. A’ toledoi káptalan tagjai közül, melly a’ pápai „allocutio“ mellett nyilatkozott, ’s ezért törvényszék elébe idéztetett, negyvenketten ítéltettek hivatalvesztésre, mások fogságra, hárman pedig a’ főbbek közül, lánczra. — Napról napra uj ellenmondások érkeznek a’ kormányhoz a’ papság részéről. MISS PARDOE MAGYARORSZÁGRÓL. IV. Beöthy Ödön. „A’ követtábla legkülönösebb (singular) — mond Miss Pardoe — ’• legrettenthetlenebb tagjainak egyike Beöthy Ödön, ki Bihar megyét második ízben képviseli. — Alacsony, izmos ember, korára negyven ’s ötven közt, szava hatalmas és erőteljes, beszéde tüzes és nagyon folyó. Ő, bár maga catholicus, a’ római papság ostora , ’s a’ protestantismus bajnoka. — Ki volt, ki a’ múlt országgyűléseken első inditványozá a’ vallásbeli jogok egyenlőségét; ’Ő gyakorlati bizonyítványt adott őszinteségéről az által, hogy protestáns hölgyet von nejéül. Ellenségei tömérdek pénzt költöttek, hogy megválasztását akadályozzák, a’ mi egy ízben sikerült is. Néhány hét múlva azonban, miután egyike a’ választott követeknek székéről lemondott, Beöthy csaknem minden ellenzés nélkül jön megválasztva. — Történetesen ép’ a’ rendek teremében valék, midőn belépett, hogy helyét elfoglalja; és sohasem felejtendem az enthusiasmust, mellyel fogadtatott. Az örömkiáltások kocsijából leszálltával kezdődtek, ’s mindig hangosabbakká és hangosabbakká lennek, a’ mint a’ lépcsőkön inkább vitetett mint kisértetett föl a’ terembe. Gróf Széchényi volt első, kivel az ajtónál találkozott, és üdvözletük mint testvéreké. — Ifjúságában százados volt a hadseregben; de (hasonlag a’ most nevezett nemes grófhoz) az 1825-ki országgyűlés lelkesedése által elragadtatva, hadi pályáját a’ törvényhozásival cserélte föl. Ez idő óta czéljától soha nem távozott, soha nem ingadozott, ’s a’ melegség, mellyel a’ politicai ’s vallásos szabadság minden eszméjét magába szija, károsultával nem csak nem csillapodik, sőt innkább nőni látszik.“ „1836 —37-ben Bihar vármegye, melly akkorig elveiben szabadelmű volt, nyíltan megfordult egész tömegben fen masse, ’s Beöthy, kinek ott terjedelmes birtoka van, a’közgyűlésekben elveszté befolyását. Ugyanazon teremben, hol egykor minden véleménye hangos helyesléssel fogadtatott, ’s hol az 1836-iki országgyűlés végével határozatba ment őt örökös követté választani ski azonban sokkal okosabb volt, mintsem e’ megtiszteltetést elfogadná), ugyanazon teremben, melly annak előtte örökös diadalának volt színhelye, most minden beszéde hirtelen vesztett ütközetté vált, ’s a’ legbátortalanitóbb hallgatással, vagy az elégedetlenségnek félre nem magyarázható jeleivel fogadtatott. Beöthy azonban félelmetlenül előre küzdött, ’s végre csakugyan sikerült neki, megyéjét a’ szabadelmüek ügyének visszanyerni. — Bihar megye legnagyobb az országban; 200 □ mérföldnél terjedtebb, ’s követje véleményének e’ tény is növeli fontosságát. — Beöthy alakja — mint már emlitém — nem hatásszerű (imposing), de arczán életerő ’s egészség lángol, ’s bizonyos határozottság, bizonyos kihívó duez (defiance) látszik rajta, melly igen jól illik merész és hajthatlan természetéhez. Szemei tűzzel, mozdulatai buzgalommal telvek ’s energiával. Szónoklati stylje teljesen megfelel külsejének; tömve van bátorsággal, ’s erő és őszinteséggel. Ellenét sohasem kimél , akárki legyen; sohasem egyeztet, sohasem időz, nem mosolyg, nem hizeleg; támadásai komoly élesek; vág, szurdal, sebesít; ’s midőn szenvedélytől ragadtatik, megsemmisít. — Kihíni senki sem meri, mert minden csípősséget kamattal fizet vissza. — Sohasem kivan kedvezéskép a’kormánytól ollyat, a’ mit remélhet jogképen követelhetni. Nem használ semmi óvatosságot, hanem heves és rohanó megtámadásaiban a’ kormány, de kivált a’ papság ellen, ámbár maga is catholicus. Declamatiojában nagy gördülékenység (volubilitas) és éleslátás van; elmésségekben ’s csípősségekben kifogyhatatlan. Hajdankori emlékezetekkel ’s elviselt törvényekkel nem sokat gondol; egészen a’ század embere ’s a’ czélszerűség ügyvéde. Parlamentári bajvivásaiban nem annyira számítással győz, mint inkább azzal, hogy örökké készen van, megragadni az ügynek minden phasisait. Vallási dolgokban ő a’ szabadelmű párt vezére ’s a’ protestánsok ügyének legvitézebb bajnoka. A’ papság utálja őt, mint a nyájból megszökött juhot; ’s bizonyos is, hogy akkor van etemében, midőn a’ püspököknek és főpapoknak hadat üzen; ekkor a’ csípősségeket, csipkedéseket, elmésségeket szórja szám nélkül, ’s mindenik szúróbb a’ másiknál.“ „Bezerédy István Tolna vármegyét képviseli másik ízben.“ (Folytatjuk.) A’ TISZTUJITÓSZÉKEK REFORMJÁRÓL. IV. Ha Angol- vagy Frankbonban kellene a’ titkos szaCHINA. Bremer commodore jun. 18-kán érkezett Macaoba, ’s azonnal elküldé hajóseregét éjszak felé, Amoy kis parti szigetet megtámadni. — Az említett cantoni szerződést néhány apró ütközet előzte meg, mellyekben az angolok 15 embert vesztettek; a’ dunaiak pedig, saját vallomásuk szerint, csupán a’ 25kei ütközetben 500 halottat ’s 1500 sebesültet, a’ későbbiekben pedig legalább két annyit. Az angolok 26-kan estve foglalák el Canton külső erősségeit ’s üzék vissza a’ tatárokat a’ városba, mire azután a’ chinaik az említett szerződésre léptek. Angol lapok telvék a’ hadi mozgalmak bő és részletes leirásaival. Canton elfoglalásának dicsősége ezúttal elmaradt ugyan, de a’ szerződésileg nyert 5 millió elég vigasztaló pótlék. Azonban igen valószínű, hogy a’ chinai háború nincs még befejezve, sőt minden oda mutat, hogy első alkalommal folytattatni fog.—Az angolok czélja azonban nem hódoltatás, hanem csak kereskedési szabadság; ’s a’ legtöbb, a’ mi történhetik, dynastia-változás, ha t. i. a’ mostani császár azon szerződést alá nem akarja írni, mellynek alapját Peking előtt ágyukkal vetik meg az angolok. Elliot kapitány helyébe Pöttinger H. van chinai felhatalmazottá nevezve, kinek utasításában áll, 15 millió dollárt kivánni az ópiumért, hadiköltségekért ’s a’ hong-kalmárok adósságaiért kárpótlásul. fi 3 T K Sí: B & J, sa vazatra nézve, melly után e’ nemzetek jobbjai régóta soil városnak, a’ módok iránt indítványt tennem, ott bizonyára más modor javaslatával lépnék föl, mint a’ millyet alább honunk számára javaslandók, mert az idézett nemzetek a’ felvilágosodás és értelmesség magasb fokán állván, a’ titkos voksolásnak bármilly mesterséges bonyolódott módját könnyen megértenék; de még sokban hátralevő honunkban, hol a’ választók nagy része sem írni sem olvasni nem tud, és nem is tanul — addig legalább , mig a’ már czélul kitűzött nevelés őket magasb fokra emelendi - olly egyszerű, olly falusi móddal állok elő, mellyet a’ legegyügyűbb választó is, mintha fejébe tölcsérrel öntenék, felfoghat. Előrebocsátom, hogy én minden szavazatszedő küldöttségeknek esküdt ellensége vagyok, mert azok nem egyebek, mint a’ kedvezések és részrehajlások titkos műhelyei; tapasztalásból tudom és ismerem az illy külön szobákban munkálkodó küldöttségek bűneinek minden árnyéklatait, tagja valék több ízben illy küldöttségeknek, és megvallom őszintén, pirulnom kellene, ha mindazt mi ott a’táblabirói hit ellenére történt, kimondani kénytelenittetném. Hiába emberek vagyunk és maradunk, a’ velünk öszhangzó személyek iránti vonzódás, melly részrehajlást szül, az emberi szívben gyökerezik, ennek alkalmat hajlamai tágas kiterültére adni nem kell; és igy történjék a’ voksolás minden szavazatszedő küldöttség nélkül, az egész választó közönség szeme láttára, őrködjék mindenki valamennyin és valamennyi mindenkin ; de úgy, hogy maga a’ voks olly titok maradjon, mellyet istenen és magán a’ voksolón kívül soha senki se tudhasson. Ezt — mint mondám — előrebocsátván, magának a’ titkos voksolásnak ténye, tekintve a’ választók nagy részének műveltségi alantságára, ekkép volna csekély véleményem szerint eszközölhető. A’ zöld asztalon áll egy oda szorított edény, pusztán minden felírás vagy osztályzás nélkül a’ választók voksait elfogadandó; minden névkiáltás, széksértési fenyíték alatt szorosan tiltva van, a’ főispán, vagy annak helyettese, hangos, értelmes szóval kimondja a’ kijelöltek neveit, például: az alispáni hivatalra candidáltatnak A, B, C, D nevű urak: tehát első helyre A, másodikra B, harmadikra C, negyedikre D; mindenki szabadon lelke és szíve sugalata után választhat: tehát a’ ki A urát akarja alispánnak, rójon egy kezében levő fácskára egyet; a’ ki B urat akarja, rójon kettőt, a’ C urat választandó rójon hármat, a’ D urat választandó rójon négyet; ezt a’ főispán, könnyebb felfogás és a’számokrai sebes, visszaemlékezhetés okáért (sőt a’ voksolás ténye alatt is), ismételve jelentse ki; föl lehet e’ szavakat és számokat egy magasb helyre függesztendő táblára mindenki által könnyen olvasható betűkkel írni. — Ezután megnyílik a’ voksolás, és az előlegesen elkészített lajstromból felszólittatnak a’ választók egyenkinti voksolásra, de nem helységek, hanem ABC szerint; mert a’ helységenkinti voksolás tágas rést nyit a’ pártoskodásnak; — tudjuk, hogy ha nem is mindig, de általánosan véve, egy helységnek nemesei többnyire (milly inditóokoknál fogva, azt most már hagyjuk abban) tisztválasztáskor egyet szoktak érteni, egyet-nem-értés esetében pedig egymást sokszor igen érezhetőleg üldözni,ha tehát ugyanazon helység nemesei egy csoportban voksolnak, könyebb a’ rábeszélés, könynyebb a’ voksok utáni leselkedés, könnyebb a’ titok megtudása, és igy nehezebb a’ teljes szabadsággal voksolás; —de ha A BC szerint megyen a’ voksolás, akkor a’ megye elszólt helységeiből az egymást alig ismerő, p. o. A nevű nemesek közt, nem olly könnyű a’ suttogás, kullogás, integetés és más cselek általi pártoskodás, és igy feszetlenebb a’ választási szabadság; — továbbá minden voksolónak neve, rendre, a’ mint voksolt beiratik, és midőn a’ voksolásnak vége van, akkor a’ beirt nevek öszvege összehasoníttatik a’ beadott rovásokkal, melly két öszveg számainak természetesen egymással egyezni kell, és ha volna is a’ két öszveg számai közt valami csekély különbség, e’ miatt csak akkor volna uj voksolás méltán igényelhető, ha a’ választandók voksai közt csak egy vagy két voks (mi személyek feletti voksoláskor sokkal ritkábban történhetik, mint tárgyfelettinél) tenné a’ különbséget; mert ha a’ választandók voksai közt nagy a' különbség, akkor egy-két voks tekintetet úgysem érdemelvén, e’ miatt kár volna a’ drága időt uj voksolással vesztegetni. Végtére a’ kijelöltek rovásai egymástól elkülönöztetnek, és kinek legtöbb rovása van, azt a’ többség és általa az egész megye szabadon választott tisztjének üdvözlendi. Tudom előre, hogy sokan a’ választók közül, kik a’ nemes cortes urakkal egy tálból cseresznyét még nem evének, kik ezen osztálynak szegénység (miről nem tehetnek) miatti műveletlenségét és felfogási tompaságát nem ismerve, tőle lehetőnél többet igényelnek, vagy kik a’ szalonok sima táblázatin mint zephir ellengve a’ nagyhírű Jaquemare György keztyűibe feszesre burkolt kezeikkel legfölebb a’ nőnem selyemfürtjeibe virágokat tűznek,—tudom, hogy illy urak és uracsok a’ falu zord embere munkás kezeibe illő farovást ízlelni nem fogják — és valóban a’ mindenben szép finom külsőnek és ízletnek én is, mint a’ középrend egyik embere, különös kedvelője vagyok—igen de csak odáig, mig ízlésnek és formáknak dolgokat, elveket áldozni nem fognánk, és ha egy részről a’ titkos voksolást a’ valódi szabad választás egyedüli ! eszközének — és méltán — tekintjük, más részről nejmestársainkat százados választási joguktól megfosztani !■ (mit szívemből nem kívánok) nem czélunk, akkor, azt hiszem, olly választási modort kell kigondolnunk, mellyet a’ választók többsége észszel és kézzel legkönnyebben felfoghat.—Azonban koránsem vagyok a’ javaslati rovásos modorba annyira szerelmes, hogy neki örökös hűséget esküdjem; de én, ki a’ tárgy fölött fejemet sokat törtem és csigáztam, véges kis eszemmel jobbra e’jelen perczig akadni nem tudtam—és datpira,dat poma, qui non habet alia dona; és álljon bár ki is elő (mit erősen remélek), könnyebb, czélszerűbb, jelen körülményeinkhez illőbb titkos voksolási modorral, és szegény rovásimat tüstint lángok emésztendik; de egyébiránt is, csak fogadjuk el a’ fődolgot, a’ titkos voksolási elvet, és a’ legjobb, legczélszerűbb modort az idő és gyakorlat talán korábban, mint gondolnék, ki fogják fejteni. És íme ekkép adván elő négy czikkelyben 1-ször a’ régi és mostani tisztválasztások közti roppant különbséget, mindkettőnek életből merített hű rajzaival, 2or a’ jelen tisztválasztásnak a’ valódi szabad választással merőben ellenkezését, 3-szor a’ titkos voksolás általi tisztválasztásnak kiszámithatlan nagy hasznait, 4-szer ugyanennek szerény, egyszerű modorát, a mi már magát a’ tisztujitószékeknek tetőtől talpig eszközlendő javítását érdekli, e’ fölötti gyökeres reformot igénylő eszméimet következőkben tárom a’ közönség elébe. V. Hosszú, terjedt vala előzményem, bocsánat az okozott mnalomért, de nem csekély a’ fa, mellybe fejszémet vágtam, vastag fának vastag törzsöké, szélesek, sűrűk ágai, ennyit egyszerre elvágni tompa fejszém nem bir, de kezem mégis vágni vágyik, és valamint Kossuth barátunk szerencsés, ha a’ hon nagy épületéhez csak egy kis homokot is hordhat, úgy boldog én, ha honunk tűzhelyére, hol egyet főzni, mást égetni szükséges, egy kis fácskát— bár halkan—vághatok. Adjatok tehát, egek erőt a’ szegény favágónak és élt fejszéjének. A’ választók- és választhatóknál kezdem javítási tervemet. Ama’ törvény, melly a’ választási jogot nem birtokhoz, hanem egyedül személyhez köti, régi törvényeinknek legragyogóbb csillaga, és ama’ honi régiségeknek egyike, mellyek jók lenni soha meg nem szünendnek. — Frank és Angolhonnak szabadlelkű polgári , mit nálatok véres és csendes forradalmak, mit kelleitek legforróbb vágyai századok óta kivíni nem bírnak, azzal a’ szegény Magyarhonban legalább Verbőczynek (si populus dixerit sic) népe régóta dicsekszik. Tartsuk meg, istenért! aristocratiai intézetinkben eme dicső elemet, melly egy nyílni kezdő boldog jövendő csiráját rejti keblében; fonák, helytelen, az élet példáival megczáfolt amaz állítás, hogy a’ nagy tömeg okosan választani nem tud ; hagyjuk csak őt szabadon, titkos vokssal, minden külbefolyás nélkül választani, és látni, bizonyosan látni fogjuk, hogy a’ népszava isten szava leend, és a’nagy hazafi javasolja „minimum“ bátran elmaradhat. Ellenben ama’ törvényt, melly a’ választhatási jogot birtokhoz, még pedig nagyobb birtokhoz kötötte, már maga az ellenkező gyakorlat is eléggé czáfolja; és nem látunk e mindennap birtoktalan, de ügyes, becsületes (miről nem csak a’ megyék, de az országgyűlések is bizonyságot adhatnak), és gazdag, de (bocsánatot kérek ez erős szóért! mert nem jut más eszembe) becstelen, (miről a’ legközelebben múlt ujonczállitás tán sokat is szólhatna) megyei tiszteket? legyen csak a’ választhatónak annyija, hogy a' társas élet első szükségeivel küzdeni, vagy másnak béribe állani kénytelen ne legyen, a’ becsület és értelem, két kis, de szép uradalmiban közbirtokos, vagy még jobb pokár is legyen, és ne féljenek, ne aggód.