Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-11-24 / 94. szám

Szerda 94. November 24 1841. Megjelen­t’ hírlap minden héten kétszer , szerdán élt szomba­ton. Féléri előfizetés »’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 0 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­tetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébi­tt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ’* egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajezár számittatik. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1842-ik évi folyamára. A’ „Pesti Hírlapinak—mindig több tökélyre törekvés mellett — továbbá is Kossuth Lajos ur szerkesztése alatt úgy alakja, mint előfizetési föltételei 1842-ik évre változatlanul maradnak. Helyben ,ha tetszik, házh­ozhor­­d­ással­ egész évre 10 pengő ft, fél évre 5 p. ft; postán küldve egész évre 12, fél évre 6 pengő ft. — A’ czímek hibátlan beküldése ’s a’ megrendelés siettetése kéretik, hogy a’ nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassék. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. fő postahivatal utján történhetik. Landerer Lajos __ ___ ______________________________________a’ »Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Halálozás. Vezérczikk. (V­ál­asz­t­á­si rend­szer vá­ros­o­koa­n). Pesti vásári árjegyzék. Magyar gazd. egyesület rendkivüli nagy gyűlése. Fővár, ujdons. Megyei dolgok. Pest (bűnvádi eljárás). Borsod (helyettesítés, ho­­noratiosok, adókérdés). Vidéki levéltárcza. Udvar­helyszék (az erdélyi vontatók ügyében). Szilsárkány (prot. lelkészek tisztválasztási szavazatjoga). N­a­g­y-B­ánya (egy pápai supplicans szerencsétlensége.) K o m ár­o m­ (a’hid­­leszakadás ügyében). Versecz (gr. Bethlen Józsefné jóté­konysága.) Külf. napló. Angol-, Francz-, Spanyolhon. Belgium. Török birodalom. Egyveleg. Értek­ező. Vallásos nevelés. — Váry. Gömör vármegyei rabok tízévi táblázata. — Bodon Ábrah­ám. — Felelet dr. Henszlmannak. — Libay. .— Hív. tudósítások. Hird. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Andrássy Mihály kir. udvarnok, több megyék táb­­labirája, és hg. Grassalkovics javainak kormányzó­ja elte 62-ik évében meghalt. Vezérczikk. (V­álasz­tási rendszer városok­ban.) Miután meg lesz határozva, kikből áll a’ vá­rosi polgárság öszvege, Verbőczynek ama’ civium unitása, mellyet— ’s csak egyedül ezt— őse­ink a’ magyar alkotmány boltozatának negyedik oszlopául fogadtak, önkényt következik a’ válasz­tás kérdése, minélfogva a’ polgárság az országos törvényhozásban aránylag képviselve legyen, a’ városi beligazgatásban pedig kellő befolyással bír­hasson. — Már megmondottuk, hogy nézetünk szerint az országgyűlési követeknek az összes polgárság által kellene választatniok, mert mi má­­igsan is úgy vagyunk meggyőződve, hogy a’ hol törvényhozási képviseletről van szó, ott az 1812-iki spanyol alkotmányszerű indirect választási diluttio nem egyéb, mint a’ népképviselet mystifica­­tiója. Mikor eredett még e’ választási rendszerből olly törvényhozás, mellyet a’ tények a’ nemzeti köz­véleménynyel öszhangzónak mutattak volna? — De mondottuk azt is, hogy az országgyűlési követeken kí­vül, még a’ városi képviselőknek is az összes polgár­ság által kellene (talán három évre, ’s minden évben egy harmadrészbeni megújítással) választatniok, melly képviselőtestület a’ tisztviselőkkel egyetem­ben megyeközgyűlési szerkezettel birjon, ’s mint illyen a’ megyei közgyűlések minden jogait és ható­ságait gyakorolja (tehát az országgyűlési követeket is utasítsa, a’ városi tisztviselőkart is válaszsza). Itt mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy né­zetünk szerint e’ képviselőtestületnek olly számos­nak kell lenni, miszerint egy részről a’ polgárság benne mindennemű érdekeit képviselve föltalálhassa, más részről magok a’ választottak is az időknek min­den viszontagságain a’ nemzetélet jó ’s bal szeren­cséjén keresztül önmagokból annyi erkölcsi önál­lást meríthessenek, a’mennyi kell, hogy a’ városi gyűlések az alkotmányos jogok valódi rakományo­­sainak, a’ királyi szék tehetős védjeinek ’s törvény és szabadság hatályos űrjeinek bizonyodjanak. — Talán hogy városaink különböző népessége szerint 200 és 1000 közt lehetne a’ számnak forognia, mire nézve azonban biztos statisti­ai adatok hiánya miatt bajos határozottan nyilatkozni. A’ mi már a’ választás módját illeti: szabad le­gyen erre nézve is a’ porosz rendszert megismertet­nünk. Poroszországban a’ városi képviselők (Stadt­verordnete) a] szavazatjoggal biró polgárság által választatnak. És pedig, az 1808-iki rendszer útmuta­tása szerint, a’ 800 lakosnál kevesebbet számláló vá­rosok nincsenek választási kerületekre felosztva; a’ 800-nál népesebb városok pedig geographice több kerületekre osztyák, mellyeknek azonban nagy vá­rosokban sem 1500-nál több, sem 1000-nél kevesebb lakost nem szabad számlálniok; kisebb városokban e’ szám 400 és 1000 közt változik. A’ választandó egyedeknek száma ezen kerületek közt a’ szavazattal biró polgárságszám aránya szerint felosztatik, ’s a’ választás kerületenkint, nem pedig ezedek, rendek vagy testületek szerint történik, ’s tekintet nélkül ál­lapotra ’s magányviszonyra, a’ választók egyedül mint a’ városi polgárság tagjai választanak. — Ezen rendszabályt igen megegye­znek találjuk az utóbbi számunkban idézett királyi szó irányával, melly a’ volt városi szerkezet hiányai közé számitá, hogy a’ polgárok érdeke osztályok ’s ezekek szerint el volt darabolva. — Azonban változás nem mindenkor ja­vítás. Az európai életfejlemény kiáltó bizonyságot nyújt, hogy ipar és szorgalom a’ szilárdult socialis állapotban nem csak kellő védelmet talál, sőt az anyagi érdekek talán tulnyomossággal is dicseked­hetnek, különös szövetkezésekre tehát koránsem szorultak . Poroszországban mégis a’ testületi önzés szelleme rést tudott magának találni; minélfogva a’ választási mód 1831-ben oda válthat­ták ,­hogy az első törvényben világosan tilalmazott ezédek ’s osz­tályzatok szerinti felosztás ’s a’ választó polgárság­nak foglalatosság vagy életmód szerinti széttagolá­­sa megengedtetnék.— Mi, szemünk előtt tartva, hogy ha valamelly nemzetnek, minden bizonynyal nekünk magyarokul a’ javítva haladás ösvényén minden lé­pést akkint kell intéznünk, hogy a’ szakadozott nem­zet osztályai egybeforrasztassanak, ’s magánytes­­tületek szűkkeblű érdeke a’ közérdeknek ellene ne szegeztessék, sőt inkább állapot, születés, val­lás és személyes viszonyok a’ honpolgár magasz­tos nevezetében együvé olvadjanak,— a’ vezérelvül tűzött assimilatio ’s egy testté forradás érdekében óhajtjuk, hogy az életmód ’s ezedek és testületek szerinti elkülönözés szigorúan mellőztessék, ’s a’ választás (bizonyos nap kitűzésével, mellyen át min­den szavazattal biró polgár választási jegyzékét tit­kos szavazatképen beadhassa) kisebb városokban egyetemesen, nagyobbakban pedig városkerületen­­kint történjék. A’ választási cselekvény részleteibe bocsátko­­zást nem tartjuk körünkbe tartozónak, de igen is ide tartozónak véljük, két elvet kimondani. Egyik az, hogy minden választás a’ választók absolut többsé­gének legyen eredménye, mert a’ választók öszvegét csak a’ többség személyesítheti, ’s a’ kevesebbségi választás — mikint ezt a’ szegény hannover­iak tapasztalák — nagyban­ kicsinyben országgyűlési követ vagy városi képviselő választásánál, csak gúnynak valóság, jognak satyra. És így a’ kik abso­lut többséget nem, de mégis relativ többséget nyer­tek az első választáskor, azoknak új választás alá kellene nézetünk szerint bocsáttatniok. Másik az, hogy ha már legyen a’ hatalmi elemek súlyegyenlí­­tésének helyes vagy helytelen theoriája, legyen a’ lelki függetlenséget külviszonyokban kereső félté­kenység, legyen a’népműveletlenség ürügyét kizá­rásra használni szerető, de arról, hogy jog és sza­badság által válik az emberfia leghamarabb éretté a’ szabadságra, örömest felejtkező nemakarás, legyen akármi jó vagy bal tekintet, melly a’ városi fekvő va­gyonnal nem biró polgároktól, a’ választási jog gya­korlatára bizonyos censust kiván, ebben béke ked­véért örömöst nem ellenkezünk; különben is tudjuk, hogy e’ kérdés a’ határozatlanok közé tartozik, mi­szerint itt a’ census szükségét absolutisták és sza­badságbarátok, amott pedig az általános választási jogot lángoló legitimisták és ábrándos republicanu­­sok egyaránt védelmezik; és tudjuk azt is, hogy míg az od­rogh­ozott alkotmányu badeni nagyherczegség­­ben az 1831-iki községtörvény censust nem határozott, más részről az alkotmányozó nemzeti gyűlés által hozott 1791-iki franczia alkotmány a’ választási jo­got három frank adóhoz (tulajdonkép három munka­nap értékéhez) kötötte, sőt a’ republicanus Éjszak­­amerikában is, például Vermont status semmi cen­­sushoz, Massachusets ellenben három font sterling (30 párt) tiszta jövedelemhez, sőt a’ rabszolgatartó földbőséges Virginia épen 23 hold föld- vagy városi házbirtokhoz köté a’ választási qualificatiót, ha te­hát — a’ mint mondánk — e’ határozatlan színezetű kérdésben a’ félemlékeny tartózkodásnak örömest engedünk is, de már azon divatos eszméhez, hogy a’ ki választó, az még azért nem választható, hacsak még bizonyos számra forintja nincs, véleményünkkel egyáltalában nem járulhatnánk. Ért­ük meg egymást. Vannak hivatalok, mellyek a’ városi község vagyo­nát vagy jövedelmét kezelik, ezeknél igenis helyén lehet, helyén van, nem valamelly általánosan kisza­bott censust, hanem a’ kezelendő vagyon arányához mért értékbiztosítást kívánni; de itt nem hivatalról, nem tisztviselésről van szó, hanem arról: valljon or­szággyűlési követté avvagy közgyűlési képviselővé ne legyon e közös minden választóval, hanem még magasabb census által korlátozott? Mi e’ kérdésre kereken nemmel felelünk. Ám szabjátok meg a’ politicai nagykorúság föltételeit, mellyek a’ status terheiben osztozó lakost a’ status jogainak is részesévé tegyék, csak ne olly pénzaristocratiai gyűlöletességgel, mint ama’ nagy nemzet, melly 32 millió közül 180 ezernek ad választási jogot, ’s még­sem szégyenes népszuverainitással kérkedni. Mi azonban nem ismerünk képtelenebb gondolatot, mint azt, hogy valaki elég politicai érettséggel birjon kép­viselőt választani; de mivel néhány forinttal keve­sebb jövedelme van, mintha annyival többje volna képviselővé ne választathassék. — Illy politicai jog­­destillatiók mindig abnormis kórállapotot idéznek elő. Illy képtelen kísérletek teremtik a’ Founder­ ’s Owen-eket. Még a’ városi képviselők gyűléséről kell egy-két szót szólanunk; nem formáiról, nem hatóságáról szólunk, mert ezekre nézve véleményünket elég ha­tározottsággal kifejezettnek ítéljük, midőn kimon­dok , hogy a’ városi közgyűlést a’ megyei közgyű­léshez óhajtanák assimiláltatni; hanem szólani aka­runk azon közérdekről, melly még az alkotmány ér­dekénél is fontosabb,’s e’szóban fekszik: „nem­zetiség.“ — Hazánk szépreményű ifjai legjelesbi­­keinek egyike, a’ már is sokat tehető, még többet ígérő Gorove István, e’ napokban egy könyvet adott ki, ugyancsak e’jellemző czím alatt: „Nem­zetisé­g“. Az embernek örömében szíve repes, mi­dőn az utánunk következő nemzedékben viruló vál­lakon annyi érett fejeket lát. Még néhány rövid év, ’s a’ küzdelmek szakának munkásai korban ’s erő­ben meghanyatlanak, de a’ halhatatlanság előszletét kell majd érezniök hanyatlásukban, midőn élet­erősen látják növekedni a’ csemeték erdejét, melly­­nek magvait annyi küzdelmek közt szórogaták. De semmi sem nyújt olly biztos kilátást nemzetünk jö­vendőjébe, mint azon tapasztalás, hogy a’ nemzeti­ség fontos tekintetének méltánylata az utánunk következő nemzedékben — mondhatnék — egy nemzeti religio szent lángjával ég. — Gorove idé­zett könyve azon sarkelv körül forog, hogy al­kotmányos életünket úgy kell javítanunk, miszerint a’ reform minden lépésével nemzetiségünket biz­tosítsuk. És mi — habár a’ kivitel részleteinek minden pontjánál egyet nem érthetünk is—a’ czélt szentnek, az irányt üdvösségesnek ismerjük; és kü­lönös örömünkre válik, hol a’ részletekben is a’ de­rék szerzővel egyetérthetünk. — Egyetértünk pedig abban, hogy midőn a’ városok szerkezete kijavitta­­tik, midőn a’ polgári rend politicai életünk neveze­tes factorává emeltetik; ez csak olly föltétel alatt történjék, hogy a’ városok igazgatási nyelve annak 187

Next