Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)
1841-11-24 / 94. szám
Szerda 94. November 24 1841. Megjelent’ hírlap minden héten kétszer , szerdán élt szombaton. Féléri előfizetés »’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 0 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizettetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébitt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’* egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajezár számittatik. Előfizetés a’ „Pesti Hírlap“ 1842-ik évi folyamára. A’ „Pesti Hírlapinak—mindig több tökélyre törekvés mellett — továbbá is Kossuth Lajos ur szerkesztése alatt úgy alakja, mint előfizetési föltételei 1842-ik évre változatlanul maradnak. Helyben ,ha tetszik, házhozhordással egész évre 10 pengő ft, fél évre 5 p. ft; postán küldve egész évre 12, fél évre 6 pengő ft. — A’ czímek hibátlan beküldése ’s a’ megrendelés siettetése kéretik, hogy a’ nyomtatás a’ kellékhez alkalmaztathassék. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. fő postahivatal utján történhetik. Landerer Lajos __ ___ ______________________________________a’ »Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Halálozás. Vezérczikk. (Választási rendszer városokoan). Pesti vásári árjegyzék. Magyar gazd. egyesület rendkivüli nagy gyűlése. Fővár, ujdons. Megyei dolgok. Pest (bűnvádi eljárás). Borsod (helyettesítés, honoratiosok, adókérdés). Vidéki levéltárcza. Udvarhelyszék (az erdélyi vontatók ügyében). Szilsárkány (prot. lelkészek tisztválasztási szavazatjoga). Nagy-Bánya (egy pápai supplicans szerencsétlensége.) K o m áro m (a’hidleszakadás ügyében). Versecz (gr. Bethlen Józsefné jótékonysága.) Külf. napló. Angol-, Francz-, Spanyolhon. Belgium. Török birodalom. Egyveleg. Értekező. Vallásos nevelés. — Váry. Gömör vármegyei rabok tízévi táblázata. — Bodon Ábrahám. — Felelet dr. Henszlmannak. — Libay. .— Hív. tudósítások. Hird. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. Andrássy Mihály kir. udvarnok, több megyék táblabirája, és hg. Grassalkovics javainak kormányzója elte 62-ik évében meghalt. Vezérczikk. (Választási rendszer városokban.) Miután meg lesz határozva, kikből áll a’ városi polgárság öszvege, Verbőczynek ama’ civium unitása, mellyet— ’s csak egyedül ezt— őseink a’ magyar alkotmány boltozatának negyedik oszlopául fogadtak, önkényt következik a’ választás kérdése, minélfogva a’ polgárság az országos törvényhozásban aránylag képviselve legyen, a’ városi beligazgatásban pedig kellő befolyással bírhasson. — Már megmondottuk, hogy nézetünk szerint az országgyűlési követeknek az összes polgárság által kellene választatniok, mert mi máigsan is úgy vagyunk meggyőződve, hogy a’ hol törvényhozási képviseletről van szó, ott az 1812-iki spanyol alkotmányszerű indirect választási diluttio nem egyéb, mint a’ népképviselet mystificatiója. Mikor eredett még e’ választási rendszerből olly törvényhozás, mellyet a’ tények a’ nemzeti közvéleménynyel öszhangzónak mutattak volna? — De mondottuk azt is, hogy az országgyűlési követeken kívül, még a’ városi képviselőknek is az összes polgárság által kellene (talán három évre, ’s minden évben egy harmadrészbeni megújítással) választatniok, melly képviselőtestület a’ tisztviselőkkel egyetemben megyeközgyűlési szerkezettel birjon, ’s mint illyen a’ megyei közgyűlések minden jogait és hatóságait gyakorolja (tehát az országgyűlési követeket is utasítsa, a’ városi tisztviselőkart is válaszsza). Itt mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy nézetünk szerint e’ képviselőtestületnek olly számosnak kell lenni, miszerint egy részről a’ polgárság benne mindennemű érdekeit képviselve föltalálhassa, más részről magok a’ választottak is az időknek minden viszontagságain a’ nemzetélet jó ’s bal szerencséjén keresztül önmagokból annyi erkölcsi önállást meríthessenek, a’mennyi kell, hogy a’ városi gyűlések az alkotmányos jogok valódi rakományosainak, a’ királyi szék tehetős védjeinek ’s törvény és szabadság hatályos űrjeinek bizonyodjanak. — Talán hogy városaink különböző népessége szerint 200 és 1000 közt lehetne a’ számnak forognia, mire nézve azonban biztos statistiai adatok hiánya miatt bajos határozottan nyilatkozni. A’ mi már a’ választás módját illeti: szabad legyen erre nézve is a’ porosz rendszert megismertetnünk. Poroszországban a’ városi képviselők (Stadtverordnete) a] szavazatjoggal biró polgárság által választatnak. És pedig, az 1808-iki rendszer útmutatása szerint, a’ 800 lakosnál kevesebbet számláló városok nincsenek választási kerületekre felosztva; a’ 800-nál népesebb városok pedig geographice több kerületekre osztyák, mellyeknek azonban nagy városokban sem 1500-nál több, sem 1000-nél kevesebb lakost nem szabad számlálniok; kisebb városokban e’ szám 400 és 1000 közt változik. A’ választandó egyedeknek száma ezen kerületek közt a’ szavazattal biró polgárságszám aránya szerint felosztatik, ’s a’ választás kerületenkint, nem pedig ezedek, rendek vagy testületek szerint történik, ’s tekintet nélkül állapotra ’s magányviszonyra, a’ választók egyedül mint a’ városi polgárság tagjai választanak. — Ezen rendszabályt igen megegyeznek találjuk az utóbbi számunkban idézett királyi szó irányával, melly a’ volt városi szerkezet hiányai közé számitá, hogy a’ polgárok érdeke osztályok ’s ezekek szerint el volt darabolva. — Azonban változás nem mindenkor javítás. Az európai életfejlemény kiáltó bizonyságot nyújt, hogy ipar és szorgalom a’ szilárdult socialis állapotban nem csak kellő védelmet talál, sőt az anyagi érdekek talán tulnyomossággal is dicsekedhetnek, különös szövetkezésekre tehát koránsem szorultak . Poroszországban mégis a’ testületi önzés szelleme rést tudott magának találni; minélfogva a’ választási mód 1831-ben oda válthatták ,hogy az első törvényben világosan tilalmazott ezédek ’s osztályzatok szerinti felosztás ’s a’ választó polgárságnak foglalatosság vagy életmód szerinti széttagolása megengedtetnék.— Mi, szemünk előtt tartva, hogy ha valamelly nemzetnek, minden bizonynyal nekünk magyarokul a’ javítva haladás ösvényén minden lépést akkint kell intéznünk, hogy a’ szakadozott nemzet osztályai egybeforrasztassanak, ’s magánytestületek szűkkeblű érdeke a’ közérdeknek ellene ne szegeztessék, sőt inkább állapot, születés, vallás és személyes viszonyok a’ honpolgár magasztos nevezetében együvé olvadjanak,— a’ vezérelvül tűzött assimilatio ’s egy testté forradás érdekében óhajtjuk, hogy az életmód ’s ezedek és testületek szerinti elkülönözés szigorúan mellőztessék, ’s a’ választás (bizonyos nap kitűzésével, mellyen át minden szavazattal biró polgár választási jegyzékét titkos szavazatképen beadhassa) kisebb városokban egyetemesen, nagyobbakban pedig városkerületenkint történjék. A’ választási cselekvény részleteibe bocsátkozást nem tartjuk körünkbe tartozónak, de igen is ide tartozónak véljük, két elvet kimondani. Egyik az, hogy minden választás a’ választók absolut többségének legyen eredménye, mert a’ választók öszvegét csak a’ többség személyesítheti, ’s a’ kevesebbségi választás — mikint ezt a’ szegény hannoveriak tapasztalák — nagyban kicsinyben országgyűlési követ vagy városi képviselő választásánál, csak gúnynak valóság, jognak satyra. És így a’ kik absolut többséget nem, de mégis relativ többséget nyertek az első választáskor, azoknak új választás alá kellene nézetünk szerint bocsáttatniok. Másik az, hogy ha már legyen a’ hatalmi elemek súlyegyenlítésének helyes vagy helytelen theoriája, legyen a’ lelki függetlenséget külviszonyokban kereső féltékenység, legyen a’népműveletlenség ürügyét kizárásra használni szerető, de arról, hogy jog és szabadság által válik az emberfia leghamarabb éretté a’ szabadságra, örömest felejtkező nemakarás, legyen akármi jó vagy bal tekintet, melly a’ városi fekvő vagyonnal nem biró polgároktól, a’ választási jog gyakorlatára bizonyos censust kiván, ebben béke kedvéért örömöst nem ellenkezünk; különben is tudjuk, hogy e’ kérdés a’ határozatlanok közé tartozik, miszerint itt a’ census szükségét absolutisták és szabadságbarátok, amott pedig az általános választási jogot lángoló legitimisták és ábrándos republicanusok egyaránt védelmezik; és tudjuk azt is, hogy míg az odroghozott alkotmányu badeni nagyherczegségben az 1831-iki községtörvény censust nem határozott, más részről az alkotmányozó nemzeti gyűlés által hozott 1791-iki franczia alkotmány a’ választási jogot három frank adóhoz (tulajdonkép három munkanap értékéhez) kötötte, sőt a’ republicanus Éjszakamerikában is, például Vermont status semmi censushoz, Massachusets ellenben három font sterling (30 párt) tiszta jövedelemhez, sőt a’ rabszolgatartó földbőséges Virginia épen 23 hold föld- vagy városi házbirtokhoz köté a’ választási qualificatiót, ha tehát — a’ mint mondánk — e’ határozatlan színezetű kérdésben a’ félemlékeny tartózkodásnak örömest engedünk is, de már azon divatos eszméhez, hogy a’ ki választó, az még azért nem választható, hacsak még bizonyos számra forintja nincs, véleményünkkel egyáltalában nem járulhatnánk. Értük meg egymást. Vannak hivatalok, mellyek a’ városi község vagyonát vagy jövedelmét kezelik, ezeknél igenis helyén lehet, helyén van, nem valamelly általánosan kiszabott censust, hanem a’ kezelendő vagyon arányához mért értékbiztosítást kívánni; de itt nem hivatalról, nem tisztviselésről van szó, hanem arról: valljon országgyűlési követté avvagy közgyűlési képviselővé ne legyon e közös minden választóval, hanem még magasabb census által korlátozott? Mi e’ kérdésre kereken nemmel felelünk. Ám szabjátok meg a’ politicai nagykorúság föltételeit, mellyek a’ status terheiben osztozó lakost a’ status jogainak is részesévé tegyék, csak ne olly pénzaristocratiai gyűlöletességgel, mint ama’ nagy nemzet, melly 32 millió közül 180 ezernek ad választási jogot, ’s mégsem szégyenes népszuverainitással kérkedni. Mi azonban nem ismerünk képtelenebb gondolatot, mint azt, hogy valaki elég politicai érettséggel birjon képviselőt választani; de mivel néhány forinttal kevesebb jövedelme van, mintha annyival többje volna képviselővé ne választathassék. — Illy politicai jogdestillatiók mindig abnormis kórállapotot idéznek elő. Illy képtelen kísérletek teremtik a’ Founder ’s Owen-eket. Még a’ városi képviselők gyűléséről kell egy-két szót szólanunk; nem formáiról, nem hatóságáról szólunk, mert ezekre nézve véleményünket elég határozottsággal kifejezettnek ítéljük, midőn kimondok , hogy a’ városi közgyűlést a’ megyei közgyűléshez óhajtanák assimiláltatni; hanem szólani akarunk azon közérdekről, melly még az alkotmány érdekénél is fontosabb,’s e’szóban fekszik: „nemzetiség.“ — Hazánk szépreményű ifjai legjelesbikeinek egyike, a’ már is sokat tehető, még többet ígérő Gorove István, e’ napokban egy könyvet adott ki, ugyancsak e’jellemző czím alatt: „Nemzetiség“. Az embernek örömében szíve repes, midőn az utánunk következő nemzedékben viruló vállakon annyi érett fejeket lát. Még néhány rövid év, ’s a’ küzdelmek szakának munkásai korban ’s erőben meghanyatlanak, de a’ halhatatlanság előszletét kell majd érezniök hanyatlásukban, midőn életerősen látják növekedni a’ csemeték erdejét, mellynek magvait annyi küzdelmek közt szórogaták. De semmi sem nyújt olly biztos kilátást nemzetünk jövendőjébe, mint azon tapasztalás, hogy a’ nemzetiség fontos tekintetének méltánylata az utánunk következő nemzedékben — mondhatnék — egy nemzeti religio szent lángjával ég. — Gorove idézett könyve azon sarkelv körül forog, hogy alkotmányos életünket úgy kell javítanunk, miszerint a’ reform minden lépésével nemzetiségünket biztosítsuk. És mi — habár a’ kivitel részleteinek minden pontjánál egyet nem érthetünk is—a’ czélt szentnek, az irányt üdvösségesnek ismerjük; és különös örömünkre válik, hol a’ részletekben is a’ derék szerzővel egyetérthetünk. — Egyetértünk pedig abban, hogy midőn a’ városok szerkezete kijavittatik, midőn a’ polgári rend politicai életünk nevezetes factorává emeltetik; ez csak olly föltétel alatt történjék, hogy a’ városok igazgatási nyelve annak 187