Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-08-11 / 64. szám

zerda BS- Lapjainkból a’ második félévre, sőt az első félév második kiadásából is folyvást teljesszámu példányokkal szolgálhatunk. — Kik lapjainkat az ausztriai örökös tartományokba járatni kívánnák, méltoztassanak— fel­sőbb rendelés szerint — az illető postahivatal által rendeléseket a’ bécsi főpostahivatalnál megtenni. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Közlekedés.) A’ m­agy. orvosok és term. vizsgálók 2-ik ügyülése ügyében. Fővárosi ujd. Bank. Elveszett leány. A’ váczi siketnémák próbatétele. Megyei dolgok. Zala (rendőrségi szbb­ák, gyámsági választmány, közmunkák, v. házasság). Somogy (fölirás a’ katonaöszpon­­tositás tárgyában, tűzvész, az iparegyes, nagylelkűen pártolta­­tik, hála ’s jelentés ennek nyomán a’ szerkesztőségtől). Sza­bolcs (alispánválasztás). Ugocsa (polit. életpangás oka’s javaslat ellene). Csongrád (testvérgyilkolási eset, kereskedők bejegyzése). Kir. vár. köréből. Korpona (a’ beléletrajz­­ból ismét néhány vonás, harag és háború a’ P. Hírlap ellen). Szabadka (börtön, bot, rendőrség, szomoritó adatok a’ nép erkölcsállapotjáról). Iskolai ügyek. Sopron és Bártfa (az ág. vall. tanodák örvendetesen haladnak a’ nemz. oktatás ös­vényén). Vidéki levéltárcza. Marmaros-szigethi leány­­iskola. Nyilt levél Hontból Bory Páltól. Zágráb, ma­gyar nyelvtanítás akadályai. Külföldi napló. Angol-, Francz-, Spanyolhon. Egyveleg. Értekező. Védokok az örökváltság mellett. Gindely János. Hivat. tudósit. Hirdetések. MAGYARORSZAG ES ERDELY. 6 cs. ’s apost. kir. felsége Hochreiter Izidor zág­rábi kanonokot és fő­esperest berucioi czenzetes apát­tá,— Vukovics Máté kanonokot és urbóczi főespe­­rest drusmai vagy dusmai czímzetes apáttá, — végre Király János canonicus a’ latere ’s püspöki cancel­­lariaigazgatót uhodi B. Sz. M. czímzetes apátjává méltóztatott legkegyelm. kinevezni. — (H.k.) A’ tiszántúli ker. táblánál Szuhányi János és Cso­­may Pál halála által megürült valóságos ülnöki hi­vatalokra Szentpály László Ugocsa megyei főszolga­bíró ’s Kossuth András ugyanazon Ítélőtáblái jegy­ző , ennek helyébe pedig Pózner Antal Szabolcs me­gyei főszolgabíró neveztetett ki. — (H.k.) A’ rm. m. kir. h.tanács kebelbeli kiadóhivatalá­nál Holczer József halála által megürült hites jegy­zői hivatalra Frenreisz Vinczét, — ennek helyébe pedig járulnokságra Pyber Sándor kebelbeli díjno­­kot alkalmazd. (Hivatalos tudósítás.) Vezérczik­k. (Közlekedés.) Aggasztó hí­rek érkeznek nem egy vidékről. Bihar úgy valamint Somogy a’ katonagyakorlati öszpontositás ellen fel­ír , mert a’ népnek magának sem lesz mit ennie; de­rék gazdasági hírlapunk a’ „Magyar Gazda“ in­nen is amonnan is rossz aratásról tudósít, ’s hogy egy szóval sokat mondjunk, még az áldott Torontál országos hírű Háczfeldén is Ínségről beszélnek. Mi azonban a’téjszakára előrelátható élelemszűkét még­is csak részes ínségnek hiszszük, ollyannak, mely­­lyet természetes forgásukban könnyen enyhítenének a’ körülmények, hogyha jó ’s olcsó közlekedési mó­dok hiánya nem akadályozná a’ belkereskedés sza­bad mozgását. Ám vessen csak majdan tél derekán akárki egy összehasonlító tekintetet a­ gabona piaczi árára, csaknem előre jóslani mérnök, hogy világ­részek közt nem lesz gabonaár tekintetében nagyobb különbség, mint Magyarország vármegyéi közt. Hogy is ne? hiszen az európai száraz­föld nagy közleke­dési hálója még nagy részben csak készülőben van, mégis a’már kész töredékek’s Anglia Leviathán-gő­­zösei segedelmével tán kisebb bajjal ’s kevesebb idő alatt juthatnánk Pestről Amerikába, mint Marmaros­ból Pestre meg vissza, ’s egy mérő gabonát bizo­nyosan kevesebb költséggel szállíthatnánk Bajáról a’fekete, közép ’s atlanti tengereken Brasiliába, mint a’ Bánságból Homonnára. És ha ezen abnor­­mis állapot mellett eszünkbe jut, mikint az ország közjavát ’s kereskedését gyarapító magányos válla­latokról 1836-ban alkotott XXV­­. czikk öt esztendő alatt a’ pozsony-nagyszombati vasút egy részecské­jén kívül semmi gyümölcsöt nem termett, ’s igy ám­bár ezen törvény az illynemű vállalatokat adómente­sekké tevén, egy részben legalább nagyobb kedve­zéssel ajánlkozik, mint tudtunkra bármelly ország­nak hasonló törvényei,— annak sikeréről tehát a’tör­vényhozók annyi reményeket tápláltak , hogy ké­szebbek voltak más alkotmányos nemzetek példáját, miszerint minden egyes esetre nézve a’ kisajátítással összekötött engedelmezés országgyűlésen történik, elmellőzni, mintsem az országgyűlések közti időt kipótolhatlanul elvesztegetni, mégis e’ törvénybe vetett reményeik egészen meghiusodtak; valóban le­hetetlen tisztelt hazánkfiait esengve nem kérnünk, méltóztassanak komolyan fontolóra venni, ’s az esz­­mesurlódás mezején kimeritőleg át is taglalni: vall­jon csalatkozánk e, midőn lapjainknak legelső szá­mában mindjárt azon meggyőződést fejeztük ki, hogy nálunk a’ közlekedés nagy eszközeit, a’ nemzed test eme’ vérereit, közköltségen kell építenünk. — Nekünk úgy tetszik, hogy egy vagy más dolognak ajánlatára 99 gyönge okocskánál többet nyom egy ollyan ok, minővel az egykori község a’ harangozás elmulasztását mentette, t. i. hogy nincs harangja. Talán nekünk is elég volna egyetlen okot felhoz­nunk, hogy a’magános vállalatok kecsegtetésére al­kotott törvényünk mellett sem vasutunk sem csator­nánk. — „Igen — mondjátok — de majd lesz , hi­szen a’ bécs-győri ’s középponti vasut-vállalatok fő­nökei bizonyosan nem fognak késni tökéletesen nyug­tató nyilatkozásaikkal a’ hozzájok intézett nyilvános kérdésekre.“ — Nyilatkozásokat magunk is remé­lünk , de megnyugtatókat — legalább a’ bécs-győri vasútra nézve — nem igen. De legyen bár, mégis e’ két vállalat, ha egyetlen éjnek átfordultán fölépíte­nék is a’ tündérek, mint a’ karcsai templomot Bod­rogközön, az ország szükségét egészen egyáltalában nem fedezhetné; ’s ha ki minket több meg több válla­latok elkövetkezésével kecsegtetne, kecsegtetésében csak amúgy gyönyörködhetnénk, mint a’ mezitlábos majdani sarkantyúja pengésében; ’s hogy optimi­­sticus reményekre nem igen van hajlandóságunk ke­­vülni, akul az érdek hatalmas­­ kil­­étét hozzuk fel. Magyarországon egy nagy közlekedési vonal, pél­dául a’ lengyel határszéltől Fiuméig, a’ legközeleb­bi 25 éven át bizonyosan nem lesz nagyon nyeresé­ges vállalat, ’s erős követelés volna magánosoktól remélenünk, szórják ki millióikat legjobb esetben száztól egy vagy két kamatra , midőn más után ha­tot, sőt a’ kinek lelkismerete elég tág, hogy a’ ka­mattörvényt, mivel rossz, kötelezőnek nem tartani merészelje, többet is kapnak. Már pedig honunknak ép’ illy nagy fővonalakra van szüksége. Azonban van egy más tekintet is, melly a’ közköltségem­ épí­tést javasolja. Akármint pengesse bár egy vagy más vállalkozó a’ hazafiságot ajkain, puszta hazafiság­­ból soha sem fog vasutat építeni, vagy csatornát ás­ni , következőleg azt mindig akkint is fogja kezelni, a’ mint saját haszna kívánja, és igy a’ szállítási bért soha sem fogja b­ebb vinni, mint épen kell, hogy olcsóbb bérből sokaktól több jövedelmet kapjon, mint drágábból kevesektől. De a’ politicai számtan­nak theoremáját, miszerint olcsóság növeli a’jöve­delmet , nem lehet tovább vinni, mint csak addig, mig a’ fizetés kevesitése arányban marad a’ fizetők szaporodásával; különben a’ haszon elenyészik. El­lenben a’ statusnak, hogy ha nem kölcsönpénzen épit, egyenes jövedelemre ügyelni a’ legnagyobb botlás volna; ő reá sokkal több haszon hárul mellé­kesen , a’ lakosok növekedő jóvoltából, mintsem e’ tekintetet amannak alárendelhetné, és igy közköltsé­gen épített utakon, csatornákon a’ szállítási bért annyira leszállíthatni, hogy épen csak a’ kezelési és fentartási költségeket fedezze, ’s előre nem látott esetekre egy kis takarékot adjon. Az illy olcsóság ha mindenütt jó, mivel magának a’ néptömegnek közvetlen részesülését föltételezi, Magyarországon még mulaszthatlanul szükséges is, mivel nálunk sok okok, többek közt épen a’ közlekedési eszközök hi­ánya miatt a’ pénz nagyon szűk, ’s itt a’ vasutak, csatornák élénk mozgalmat készen nem­ találnak, hanem megfordítva az élénkebb kereskedési mozgal­mat ép’ a’ közlekedés könnyítésével kell még csak teremteni. •Az 1836: XXV­­. czikk azon kezdődik, hogy a’ legközelebbi országgyűlésen illynemü vállalatok iránt a’törvényhozás okvetlenül kimeritőleg fog ren­delkezni.— Ki a’jövendőt akarja megkötni, felejti, hogy a’jövendőnek körülményei nem tőle függnek, ’s az illy okvetlenséggel úgy szoktunk járni, mint Mátyás király örökké tartandó törvényeivel; egy-két év múlva azt mondták reá: „Mátyás újításai eltöröl­tetnek.“ Az okvetlen rendelkezés, a’ mint tudjuk, elmaradt, de a’ rendelkezés szüksége ép’ ez elma­radás által növekedett; minélfogva mi u°­y gondol­kozunk, hogy a közlekedési módok tárgyában gyö­keresen intézkedni csakugyan a’ legközelebbi or­szággyűlés feladatához tartozik. — Mire nézve cse­kély véleményünkkel oda nyilatkozunk, hogy a’mint már az 1827-ki országos küldöttség a’ közlekedési módokat igen helyesen három nagy osztályra soroz­ta, t. i. országosokra, törvényhatóságiakra és hely­­ségiekre, úgy ezeknek létrehozásához az ország minden lakosának aránylag hozzá kell járulnia; ne­vezetesen az országosokhoz mindenkinek , ki az or­szágban, a’ törvényhatóságiakhoz mindenkinek , ki azon törvényhatóságban,’s a’helységiekhez minden­kinek, ki a’helységben lakik vagyok­; ’s a’teen­dők elhatározásának és kivetésnek is e’ szerint kell történni; t. i. az első rendűekre nézve országgyű­lésen , a’ másodikiakra a’ törvényhatósági ’s a’ har­­madikiakra nézve helységi municipiumok utján. — Hiába, uraim! hiába kerülgetjük a’dolgot minden oldalról, hasztalan gondolkozunk az adózó nép ter­­heltetése nélkül előteremtendő ,,fundus publicus“­­ról; adjuk meg magunkat az igazságnak , adjuk meg magunkat saját javunk­ ’s erszényünket közvetlenül illető érdekünk parancsának: építsünk utakat, csatornákat közköltségen. Ez a’ legköny­­nyebb, legegyszerűbb, legbizonyosabb és — mer­jük állítani —a legkevesebb áldozatba kerülő mód. Ám számítsa fel akárki utazási költségeit, kárát, hátramaradását, miket rossz utak miatt szenved, ve­gye számba, hány jobbágy-vagy béres-napot veszít, csak hogy gabonáját, gyapját piaczra szállíthassa, és igen kevés ember lesz az országban, kire a’ vas- és más jó utak, csatornák közköltségein építéséből évenkint több teher hárulna, mint mennyi vesztesé­gébe kerülnek most a’ rossz utak. És csak ne mond­juk , hogy pénzünk nincs. Csak egyetlenegy megye van az országban (Árva vmegye) , mellynek földé­ből mintegy 2/3 rész van jobbágykézen, több sehol; fele csak Temes, Mosony, Bács és Baranyában, ’/s része csak Tolna ’s Torontálban (’s Körösben mint­egy 4/n, Verőczében 10/33 rész), V* része csak Bé­kés, Győr, Pozsony, Sáros, Soprony megyékben van adó alatt; a’ többi megyékben mind kevesebb és kevesebb egész Fejérig, hol '/m rész, Szatmárig, hol '/m rész, Zólyomig, hol /is, Szabolcsig, hol V21, és Marmarosig, hol '/44-ed rész van csak adó alatt *), ’s mégis a’ jobbágyi tartozásokon kívül, mik nem közadó természetűek, hadi ’s házi adó, köz­munkák , deperditák ’stb. fejében az évenkinti adó bizonyosan felrúg 15 millió pengő frtra, és ez évről évre minduntalan; vegyük fel, hogy országos köz­munkákra évenkint 2—3 millió fordittatnék, ’s ezt aránylag mindenki viselné: a’ nem­ adózó kiváltsá­gos osztályok ezen , nem idegen hatalom által reá­­jok rótt, hanem szabad emberekhez illőleg önaka­ratból , saját felszámithatlan nagy hasznukra elvál­lalandó rendes terhet nem igen neheztelhetnék; az adózó nép pedig az eddiginél nagyobb terhet nem vi­selne, a’mennyiben azt, mit az országos közmun­kákra aránylag adóznék, a’ nemességnek megyei ’s helységi közmunkák terhébeni részesülése helyrepó­tolná; ’s vegyünk fel csak 20—30 évet, és ne fe­lejtsük számvetéseinkből, minden mérföldnyi kész vasút mennyire könnyítené a’ folytatást, mennyire nevelné a’ hozzájárulás kedvét ’s azon mindenható érzelmet, a’ vállalkozási szellem teremtőjét, melly saját erőnkkel létrehozott műveink szemléletéből át­ihletné a’nemzet kebelét, — valóban csudálkoznunk kell, hogy e’nemzet, melly háborús időkben a’sze­rencsétlenség eltávoztatásának nemleges jótétemé­nyéért olly tömérdeket áldozni kész vala, már régen saját positiv javáért, ezen olly igen egyszerű’s nem­ *) Távol vagyunk a­ hiedelemtől, hogy ezen adatokat mathema­ticai bizonyosságunknak állitanók. Honnan is menthetnénk illyeneket ? Azonban alapul van véve az országos összeírás is. Az egész lajstromot, tisztelt barátunk Hegedűs Pál urnak, Verőcze ügye három országgyűlésem érdemes kö­vetének nagy becsű munkáját, közölni fogjuk, midőn adó­ról fogunk szólani. — S­z­e­r­k. 127­ 64. Augustus 111841. Pesti Hírlap M­eghirlap minden héten kétszer : szerdán és szombaton. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6tt pengő pénzben. Előstzet­­ő­­ Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek, ha egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajcrár számittatik. hetni helyben Länderer

Next