Pesti Hírlap, 1841. július-december (53-104. szám)

1841-10-16 / 83. szám

Szombat Pesti Hírlap Megjelen e’ hírlap minden héten kétezer, ezer dán és szombaton. Féléri előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft, borítékban fi ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadótulajdonosnál, hatvani-utczai Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egyegy hasábsorért, petit betűkkel, 5 pengő krajczár számittatik. October 16 1841 TARTALOM. Kinevezés. Halálozás. Vezérczikk. (Polémia). Kötetválasztás Erdélyben. Fővár, ujdons. Megyei dolgok. Zemplén (élelmi szükségtől nincs mit tartani, veszekedések, ass/.ubolcsinálási tilalom felfüggesztve, káromkodás). Mosony (pesti , győri- pozsonyi (vasút iránti) körlevelek, kisdedóvás, árvák ügye , beretválási egyedáruság, MÓvár óvás miatt dorgálva). Borsod (törvényszéki dolgok). Kolozs (követválasztási gyűlés). Rövid közlés. Árvából. Egyh. kér. dolgy h. Perkupa (tiszáninneni helv. hitv. egyh. kér. gyűlés, unió pártoltunk , ’s a’ két felekezet miskolczi lyceuma egyesitetni terveztetik). Tula’ tiszai egyhér. superintendens választása. Kis-Varsány (unió). Egy kis zsarnokság Nyiregyházáról. Vid. levéltár ez a. Béla (felső magyarországi bányapolgári egyesület közgyűlése). Losoncz (városi tisztválasztás). Sümegh (népnevelés, haramiák). Külföldi napló. Angol, Franczhon. Éjszakamerika. Értekező. A’ tisztujitószékek reformjáról. — Balogh János. — Örökváltság. — Szolóssy Balázs. — A’ Libay-féle mellszobor ügyében. — Dr. Henszmann Imre. •— Hivat. tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. A cs. ’s apost. kir. felsége Meszlényi Lajost a’ dunántúli ker. tábla tiszteletbeli ülnökévé méltóztatott kegy. kinevezni. Eiszner Alajos Pest városi tanácsnok meghalt. Adjon isten neki örök nyugalmat. Vezérczikk. (Polémia.) Mióta a’„Világ“ más kezekbe menvén át, színét változtatá, vagyis—mikint a’ „nominális“ szerkesztő mondá — megfordult: minden száma teli van stereotyp oppositióval, nem annyira a’ Pesti Hirlap ellen, mint az Athenaeum állitja; hanem inkább, mikint azótai számainak legtöbbjei mutatják, a’P. Hírlap szerkesztőjének személye ellen; és minket unszolnak, faggatnak különféle kísérletekkel: miért nem felelünk? és sokan küldöttek be hozzánk dolgozatokat, mellyek majd a’logica éles fegyverével, majd a’tudomány axiómáival, majd a’ satyra csípős ostorával, majd egy kis tanulságos mesécskével; majd ismét néhanéha olly durván-goromba személyeskedéssel is, mint minő durván-goromba személyeskedés ama’stereotyp oppositio; majd végre a’ nemtelen gyanusitgatások ellenében holmi adatokkal támogatott gyanusitgatásokkal a’megfordult Világ egyik másik czikkére felegetnek , mellyel esetek közül azonban mi inaiglan még egyet sem adunk. Erre, és mi magunk hallgatására nézve is, lapjaink tisztelt olvasóinak és dolgozótársainknak nyilatkozással tartozunk. — Íme tehát nyilatkozásunk: Mi már lapjaink 1-fő számában megmondottuk, hogy „egy nemzet életében több színvegyület ’s több árnyéklat van , és egymás mellett mindenik megfér, ’s azért baráti kezet nyújtva pályatársaiknak, becsületes versenyre szólítok föl; — ha versenyzésünk egymásnak viszonos jótékony ösztönül szolgálandott, miden dicsőséget örömest átengedendők,— elégülve , ha szerényen szabad lesz éreznünk , hogy a’ közjó nagy építményéhez egy-két kődarabbal mi is járulhatunk.“ — Ez vala hírlapunkban legelső szavunk , ’s bátran hivatkozunk mindenkire, hogy e’ szavakhoz változatlanul hívek maradónk. Mellyik pályatársunk miképen méltató ez irányt, e’ szabályt, e’ felszólítást? a’ közönség előtt tudva van; mi mind azért, mivel a’nemes versenyzés szabályaihoz férfiasan hívek maradni akarunk, mind pedig (vegyétek büszke öntudatnak bár) hírlapunk állása erejének érzeténél fogva, nem mutatjuk föl egyik vagy másiknak tükörképeit; mindezt mellőzve, annyi higanyos és tagadhatatlan, hogy versenyzésünk a’magyar journalisticában jótékony ösztönül szolgált, melly ösztön következésében az időszaki sajtó minálunk is mindinkább megközelítendi rendeltetését, mi szerint hivatva van a’ nemzet szellemi életében egy igen nevezetes sokszorozót képezni. Ennek azonban föltétele, hogy az időszaki sajtóban képviselve legyen a’ közvélemény minden árnyéklata, és képviselve legyen minden szín, mellynek zászlója nem lehunyt idők sírja fölött áll rideg-magányosan, hanem fülütve áll az élet mezején, a’ hol lobogó csíkjaira ezreknek őrködő tekintete néz. Mi hát jónak, szükségesnek, kívánatosnak tartjuk, hogy minden felekezetnek meglegyen a’ maga orgánuma. Legyen liberális lap; e’szót „Lberalismus,“ azon föltétel alatt, hogy a’liberális kifejtés békés alkotmányos uton, a’ közállomány fenálló formái között történjék lépésről lépésre óvatosan, ’s így kellő figyelemmel arra , mit lapjaink első számában elvünknek vallottunk , hogy ,,a’ századokon át emelkedett országépület roppant boltjainak árnyékában millió élet, millió érdek nyugoszik, melly az igazság mellett gyöngéd figyelmet ’s kíméletet is követel“, illy föltételek mellett e’szót „liberalismus“ színünknek valljuk tartózkodás nélkül,nyiltan, őszintén;—továbbá legyen orgánuma a’ haladási eszmék elleni feudális oppositiónak ; mert hiszen ennek is vannak még nálunk emberei; legyen azoknak is, kik magok sem tudják tulajdonkép, mellyik oldalhoz tartoznak; mert bizony e’ határozatlanoknak sem vagyunk szűkében; és végre óhajtanék, legyen egy tisztán kormánylap is, egy Moniteur, melly a’ politicai pártokon kivül, vagy — ha úgy tetszik — akár felül áll, így, csak így emelkedhetik föl az időszaki sajtó azon poletra , mellyen állania kell, hogy a’ nemzet szellemi mozgalmainak minden árnyéklatban hű tükre legyen. A’ megfordult Világ e’ színek közül a’ haladás ellen intézett feudális oppositio színét, vagyis kereken kimondva, a’tespedés színét viseli. Beszél ugyan megfontolásról, de megfontolása (némi kivétellel, mellyet alább említendőnk) károgó varjúseregkint durva goromba rivalgásból áll, vagy statustudományi axiómák iránti ellenvetésekből, miket az obseurantismus rég elkoptatott fegyvere gyanánt ismer már minden tanodás gyermek; áll csupa „negatio“ból, melly a’magyar nemzetélet Ifi év ótai szellemi mozgalmainak minden lépését kárhoztatja ; a’ nélkül, hogy egyetlenegy positiv javaslattal is föllépne; hacsak azt positiv javaslatnak nem veszszük, hogy javítsa kiki tehetsége szerint gazdaságát, ez van a’ teendők során, és más semmi. — Ezen durván goromba rivalgások, ezen nevetséges szélmalomharczok , ezen örökös negatiók mellett pedig minő fonal vonul keresztül minden lapjain? a’ piszkolódás, daróczos személyeskedés, csürőcsavaró gyanusitgatás epesáros fonala.— És ebben áll, uraim! a’ kulcs , miért nem tartjuk magunkhoz, ügyünkhöz’s elvbarátainkhoz méltónak illy emberekkel a’ polémiát. Értsük meg egymást. Koránsem azt akarjuk mondani, hogy a’ megfordult „Világ“-ban nincsenek czikkek, és elvek és gondolatok, mik tagadhatlanul igen jeles értelmi kapacitás bélyegét viselik, ’s mik majd magokban, majd legalább sophismakint talpraesettek; ’s azért egy becsületes elmesurlódás faktorainak tekintetni teljesen megérdemlik, hanem csak azt akarjuk mondani, hogy az értelmi notabilitásnak ige’jeles elmetermékei annyi piszok, szenny, mocsok kíséretében és társaságában jelennek meg, minélfogva valóban többre becsüljük magunkat, lapjainkat ’s a’ rokonszenveket, mik lapjainkhoz csatlakoznak, mintsem hogy ne szégyenlenénk e’fertőben turkálni a’végett, hogy sár fenekéről valamit napfényre hozzunk, megvizsgálandók: mi a’ méltó elismerést érdemlő drágakő, és mi cseligyémánt ’s csillogó üveg? — Mig ez igy marad , addig a’„Világ“-ot daróczos rivalgásai és piszkos személyeskedései miatt csaknem ollyba kell vennünk, mint ama’ mázolásokat, mikkel egy pár sötétben kullogó betyár lakásunk táján a’ házfalakat undokítgatja, mig azok, kik kevesebb türelemmel bírnak, mint mi magunk, csitlzgatásunk ellenére az éjmadarakat hurokra nem kerítik. És pedig említénk egy jeles értelmi notabilitást, melly a’ „Világ“ embereivel szövetkezett. Ha jól vagyunk értesítve, úgy a’ „Világ“ nominális szerkesztője tulajdonképen csak a’ piszkolódások registratora. A’ zászlótartás más kezekben van. A’ zászlós felhatalmazó ugyan a’ nominális szerkesztőt, hogy őt akárkinek nevezze meg, ’s igy koránsem vétkeznénk, hahogy a’ nyilvános titkot néven neveznek. Azonban ő nem nevezé meg magát lapjaiban, ’s mi ismerve a’ lovagiasság igényeit, soha sem leszünk indiseretusok. Csak annyit mondunk tehát, hogy ámbár hihetlennek véltük értelmi kapacitásaink notabilitásai közül a’ haladás elleni feudális oppositio vezértollát ép’ annak jeles kezeiben látni, kiről egy bizonyos „Napló“ 476- ik lapján írva van, hogy a’ haladás síkjáni versenyzésre akárkit is bátran elvár: mindazáltal tudjuk, hogy az ember hite az ő mennyországa; ’s azért száműzve minden nemtelen gyanúsítást, nyíltan kimondjuk, hogy valamint gróf Széchenyivel a’ síkon találkozni nem szereténk , úgy ő vele szeretni fogjuk a’találkozást, ’s elveink nemes ellenének személyét tisztelve, értelmi kapacitását pedig érdemlett magasztalással méltatva, megbecsülteknekfogjuk magunkat érezni, hogy hivatva leszünk az elmesurlódás harezjátékát illy derék lovaggal végigküzdeni; de mielőtt a’sorompóba lépnénk, meg kell őt kérnünk: szórja el magától a’piszkos kezeket, ő hozzá nem illik e’ társaság; emlékezzék meg (a’ mit, ha eddig írott czikkeit higgadt kebellel átolvassa , már is lehetlen lesz nem éreznie), hogy a’ ki kéményseprőkkel társalog, kissé maga is kormossá lesz; és ha erre megemlékezve, nyilt vagy zárt sisakkal , de tiszta fegyverrel sorompóba lép, számolhat reá, hogy habár minket gyöngéknek találna is, lesz oldalunkon, a’ki megvijon (tán az is ott lesz, kit egykor maga versenyre hitt). — E’ nyilatkozással olvasóinknak és dolgozótársainknak tartozóak. Brassó városa és vidéke országgyűlési követekül Graef József és Musz Károly tanácsi tagokat választotta. © Fővárosi újdonságok. Múlt hónap végnapjaiban egy, magyar irodalmunk jelenére nézve örvendetes, jövendőjét pedig biztató reménynyel kecsegtető ünnepélynek voltunk tanúi. Vörösmarty Mihály , hazánk koszorús költője , az épen olly szerény mint érdemdús szívszónok, névnapja előestéjén fáklyás zenével tiszteltetett meg. A’ magas érdemnek, melly szerény pályán ugyan, de nem kevesbbé boldogító hatással munkál a’ nemzet kifejlődésére *) , ebbeli kitüntetésén annál inkább örvendünk, mivel látjuk az ébredező népben fölhevülni a’ méltányosság érzetét, mellyel tiszteleg azon nagy fiainak, kik lelkét a’ nagy feltámadásra előkészítek. — Sok íratott már a’ széhekről, sok azon önkényről , minek elejét venni olly könnyűnek, ’s melylyet megkezdeni mégis o’ly nehéznek tetszik. Igen jól tudjuk’s hálásan említjük, hogy városi hatóságaink, kivált a’pesti, mitsem óhajtanának inkább, mint megszabaditni magokat és magunkat azon nyűgtől, mellynek mázsányi terhét kicsiny és nagy, több vagy kevesebb mértékben érezi, ’s csak jobb idők reményében mármár kifárasztott türelemmel viseli. Azonban „non omnia possumus omnos“; az idő hatalmas tervcsináló, de végrehajtó is. Pesten e’ tekintetben — ha méltányosak akarunk lenni — az idő késedelmessége ellen nem lehet panaszunk. Utak csináltatnak, hidak készíttetnek , vaspályák terveztetnek, és az utczák köveztetnek: az ember nem sokára mindenütt, még a’külvárosokban is, bátran járhat tyúkszemes lábaival,’s örvendezhet az égből hulló istenáldásnak a’ nélkül, hogy mint közel ez előtt —ha váczi vagy uri utczától kissé távolabb lakik ’s négylovas hintája nincs—úgy kellene felöltöznie, mintha vadrécze-vadászatra készülne. Tiszta szívből örvendünk ezen élénk, és gyors szorgalommal— melly minden esetre az illetők példás buzgóságát bizonyítja a folytatott munkálatoknak, melylyek sok egyéb vállalatainknak már csak azért is mintául szolgálhatnának, mivel kijelölik , miképen kell a’ dolgot kezdeni: alulról fölfelé, ’s nem megfordítva. Vajha a’ új városi tanácsnak sikerülne, és pedig minél előbb , a’ ez éheknek számos viszszaéléseik kiirtását is gyökerüknél megkezdhetni ! A’ törzsök ugyan sokfelé elágazott, de szorgalmatos munka a’ tövön ’s időközben egy kis nyesés, és az óriás vagy kellőleg megtisztul, vagy el fog dűlni. A’ús tanács valamint több ízben, úgy legújabban, midőn néhány hét előtt a’ tej árulókat, kik hasonlókép privilégiumért folyamodtak, ebbeli kérelmüktől egyenesen elmozdította, szóval ’s tettel kijelentette, már elvben némileg kimondotta, hogy nem pártolja a’ kor nyavalyáját, és kész, gyógyítására erősebb szerű ízeket is használni. Mi *) Ha ön e’ szónak ,,s/.erény palya is olly értelmet tulajdonit, mintha más pályához merve csekély volna, vagy hatástalan , úgy Ön véleményében nem osztozunk : ,,Die Dichter stehen auf der IMenschheit 11 ehen.,. Ők az emberiségnek legelső , leghatásosabb nevelői ; ők a’ nemzetiségnek, polgárerénynek leghatalmasabb ápolói ; —mhogy ti. nem haszontalan límfaragók, hanem azok, a’ kiknek lenniük kell, ha képviselőivé emelkednek az emberszíves lélek maradandó nemes typusának, mellynek keresztül kell csillámlani népek es nem etek minden phasisain ; minthogy nemünknek nemeslevele e’ típusban áll; kiket a’ költészet pályáján illy ihletés vezet, azoknak szavai élni fognak, mig csak egy ember szájában él a’ nyelv, mellyen e’ szavak szólottak ; é s övék jobban mint más akárkié a’ földi halhatatlanság. Még egyszer: ,,Die Dichter stehen auf der Menschheit Höhen. — Szerk. §3.