Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-03-03 / 122. szám
Csütörtök Pesti Hírlap, 122. Megjelenik e’ hírlap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fit, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’s egyegy hasábsorér petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. Martius 3. 1842 TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk (Örökváltság.) Ifj. Bezarédj István. — Igazítás. Nemzeti színház. Megyei dolgok: Szatmár (előizgatások, népes de csendes gyűlés, Kende Zs. elleni ügyészi kereset megsemmisítve, rendőr- ’s sz. birák, kicsapongás extra senatum , Szamod szabályozás). Vas (még valami a’ tisztválasztási kérdéshez; zsidó-türelmi taksa , hathéti oktatás, csempészet, átcsinálás) Tolna (dunaszentgyörgyi villongás, vegy.ház. Statut, közrendelet, vasutak, hivatalbeli incompatibilitások). Középszolnok (az engeszteltnek vélt egyenetlenség éledez, élelmezés, választási kérdés). Hajdúkerület (Tolna levele, az erdélyi unió, Vasé a’ börtönügy iránt, tisztválasztásróli intézkedés). Varasd (latin levelezés és horvát igények , gyűlést tárgyaló hirdetés , világos örökösödés, bormérési jog). Kir. vár. köréből: Szabadka (Mukics búcsuvétele, biróhelyettesítési kérdés, megyei körlevelek folytábani felírások, vasut-részvény, jótékonyság, szóbeli perek, bűnt. jogi szelidebb eljárás botvirtuozitási exercitium). Vid. levéltárcza: Selmecz (az ev. lyceumban a’pol. és hisz, tudom, magyar tan. szék-iktatói ünnepély, humanismus). Nyitra (kölcsönző tár). Ráczkeve, Lestin. Külföldi napló. Angol, Franczhon. Értekező: Örökváltság. — Lanyay Gábor. •— Hív. tudósit. Hirdet. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY O cs. ’s apost. kir. felsége gróf Zichy Domokos, rozsnyói püspököt veszprémi püspökké, — Bárczay József tornai, Bittó Benjámin pozsonyi első alispánokat , Hubay József ’s Melczer István kir. ügyigazgatósági fiscalisokat, és Beniczky Ágoston zólyomi volt alispánt a’ kir. itélő-tábla ülnökeivé, — gróf Serényi Lászlót a’ m. kir. helytartó-tanácsnál tiszteletbeli titoknokká, — báró Apor Károlyt az erdélyi kir. itélő-táblánál tiszteletbeli ülnökké, — Priviczer Istvánt a’ fiumei kir. kormányzóságnál, Tosoni József Ágostont a’ fiumei váltó-törvényszéknél megürült ülnökségekre,— Röszner Károlyt radabósi bányászigazgatóvá és bányatörvényszéki helyettessé, Rébay Józsefet pedig oláh-láposbányai bánya- és hutamesterré kinevezni kegy, méltóztatott. (H.k.) Vezérczikk. (örökváltság.) Sajnos szemlélet, mi csekély ’s említést is alig érdemlő foganat követé mindekkorig hazánkban, a’ kilenczed megváltása ’s az általános úrbéri örökváltság iránt hozott uj törvényeket. Egy-egy év alig birt létre hozni országszerte egy-két példácskát.E’részben legalább nincs mivel hízelegni magunknak; annyira nincs, hogy talán ez állapot rész voltának valóban nem kedves érzetéből magyarázható némi részben legalább ama’ boszankodás-féle hang, melly az e’ tárgy feletti vitatkozások nagy részén hírlapokban ’s azokon kivül, és pedig majdnem politicai szinezet különbsége nélkül átvonul. Látszik t. i. hogy minden rész érti, vagy legalább minden résznél ösztön és sejtés sugalja, mikép mindnyájunknak életérdekében áll, hogy ama’ megváltási törvények igéi közöttünk testté legyenek , és pedig késedelem ’s halasztás nélkül, nehogy teljesedésbe menjen fölöttünk, mit a’ Sybilla mondott könyveiről, ’s mi ez állapotra is olly igen alkalmazható. Érezzük, hogy e’ tárgyban magunkkal elégedetleneknek lenni okunk van; ’s ez érzés, a’ mint tudjuk, gyakran mások ellen is boszuságot szokott az emberben gerjeszteni, sőt az emberi természet sajátságihoz tartozik, hogy hajlandók lennénk okokat keresni, miknél fogva magát a’ tárgyat roszszalhassuk, mellyre nézve érezzük, hogy önmagunk előtt némi szemrehányást érdemlünk.— Azonban kár volna, hahogy az érintett váltsági törvények sikeretlenségében létező rosznak érzete, csak illyféle boszankodásban, legfölebb egymás elleni panaszokban ’s gúnyban önilenék el, a’ helyett, hogy kiki főleg önmagában ’s a’ vele egyállásuakbanigyekeznék nyomozni ’s fölfedezni, mit mulasztottak vagy hanyagoltak el ők e’ részben? minő mód, minő eszköz áll hatalmukban, ’s minőket találhat- ■ nának ki ő és társai, hogy részükről e’ megváltásokra nézve kisebb-nagyobb mértékben valami történjék, valami kísértje legyen? Erre pedig igenigen sokan, aránylag a’ telkes, vagy kis házas jobbágy úgy, valamint a’ nagy birtokos úr, meghíva érezhetnek magokat, és könnyen megtörténhetnek , hogy illy, magából a’ népélet elemeiből eredő kisérletek, bár egyenkint kisebb mértékben, de sok felől keletkezvén, ’s összeszövődvén, mind közvetlen eredmény, mind serkentő példa tekintetében , egy roppant ténynyé alakuljanak. — És nekem úgy tetszik, hogy az e’ tárgy fölött értekezők igen jótékony feladatnak tekinthetnek illy cselekvésre úgy a’ legparányiabb, mint a’ legroppantabb tehetségűeknél kedvet és bizodalmat gerjeszteni; mert kedv és bizodalom már magában is hatalmas erő, eszközt pedig ’s módot legkönnyebben talál, ’s legsikeresebben czélra fordít. Jó volna továbbá, ha olly javaslatoknál, mellyekkel a’ dolog tetleges eszközlésén kivül állók is azt előmozditani igyekeznek — mi kétségtelenül méltánylást ’s köszönetet érdemel — jó volna — mondom — ha illy javaslatoknál mások ne csupán a’ nekik inpracticusoknak látszó eszméket vadásznák, ’s ne csupán a’ vélt hibák megrovását vennék feladatúl, hanem a’ czélszerű eszmék kiemelésén ’s az alkalmazásbani nehézségek megoldásán, elegyengetésén is iparkodnának, ’s általában mindenki főczélul nem a’ negativ hanem a’ létrehozás mezejét választaná. Igaz , hogy a’ létrehozás biztosítására eddigi törvényeink alig tevének valamit, kivévén hogy a’ nemzet tagjait ünnepélyesen felszóliták, lássanak önjavuknál fogva, földesúr és jobbágy önmagok a’ dologhoz. És fájdalmas volna ugyan, ha a’ törvény illynemű sanctiójának köztünk semmi foganatot sem lelehetne reményleni, mindazáltal nem csak magából a’ dolog természetéből következik, hanem sok más nemzetek példái után is biztosan föltehető , hogy az úrbéri váltságnak, mint olly czélnak eszközlésében, melly a’ nemzet köz és egyedi, anyagi és szellemi legfőbb érdekei közé tartozik, a’ törvényhozás nem fog a’ jelen ponton megállapodni, hanem positiv rendszabályokkal, direct és indirect módokkal rajta lesz ,hogy a’ minden részre nyomasztó úrbéri viszonyok jótékony átalakulását hathatósan elősegítse és biztosítsa; ’s ez egyenes és mellékes módok között a’ közérdek és szükség némelly tárgyaiban már törvényesített kisajátítás elvét is az úrbéri váltságokra minden bizonynyal alkalmazandja. Azonban ha mindezekre nézve a’ jövendőt figyelmünk ’s elmélkedésünk tárgyául venni igenis méltó*), mindazáltal még közelebb áll, a’ nem kevésbé fontos kérdés: valljon mindaddig, mig az úrbéri örökváltság dolgában a’törvényhozás positiv rendszabályt hozand, kisajátítási törvényt alkotand, ’s ennek teljesítésére segédeszközök (például: bank, hypothecai intézetek) jönek létre, mindaddig — mondom— kezeinket ölbe rakjuk el földesúr és jobbágy henyén várjuk e a’ nemzeti élet ez uj időszakának elközelgését? becses személyeinket a’ talán hiábani fáradozástól kimérgetve, könnyűden felhagyjunk e minden eszközléssel, mellyet a’ most hatalmunkban álló módokkal megkísérthetnénk? ’s a’ jelent csak tűrjük, legfölebb hangosan rosznak panaszoljuk e, és a’jót egyedül csak a’ jövőtől, a’ „majd“-tól várjuk? — Illy cselekvés, vagyis inkább elhanyagolás az optimismusnak igen helytelen felfogása volna, még helytelenebb alkalmazása. És pedig sokszor csak a’ „most mindjárt“ kellő cselekvés elmulasztását palástolgatjuk önmagunk előtt, midőn a’jelent csak azért szeretjük igen rosznak, reménytelennek festeni, hogy a’jobbnak előidézését annál nyugtabban várhassuk vesződség nélkül a’jövendőtől. Pedig ki tudja minő alakban hozza isten ránk ama’ jövendőt **), ’s valljon nem egyedül a’jelen, bár némileg bajos és szűkebb körű cselekvés után, fog e majdan jövendőnk óhajtott üdvvel fölviradhatni! ***). Különben is nem minden állapot olly szerencsés, hogy a’ biztos sikerű cselekvéshez már előre mintegy kész mintát találjon; a’ legnagyobb, legszilárdabb dolgok nagy részt csak kicsinyenkint, csak kétes, sokszor hiúsuló kisérletek után létesültek, ’s ha mindenki vonakodott volna a’ cselekvés mezejére lépni, mig a’ siker felől tökéletesen bizonyos nem volt, maiglan is sok megbecsülhetlen dolgot nélkülöznénk, mellynek kísérlete kezdetben gyakran nevetség, gúny, személyes kisebbítés tárgya volt; de miután létre jött, olly könnyen ’s talán szükségeskép bekövetkezettnek tekintetik. — Igaz, kell némi elszántság , hogy az ostromban előlépni ne vonakodjunk, midőn nem tudjuk, jutand e nekünk a’ szerencse, kitűzni a’ diadal zászlóját, vagy talán roncsolt testünk csak az árkot tölteni segitendi, mellyen a’ győzelmi sereg átvonul; ’s igaz, csak némi lelkesedés fogja elszánni tehetségét, élvezetét, életét, hogy ridegnek látszó experimentumokat tegyen, miknek nyomán majd találmányok jöjenek létre, mellyekért az utolsó föllépőt áldandja majdan az emberiség. Azonban szerencsére a’ szóban forgó állapotban, t. i. a’ kilenczedi ’s örökváltságok dolgában, illy ihletésre, illy magasztos példákra semmi szükség sincs; itt az optimismusnak alkalmazása sokkal olcsóbb, biztosb és könnyebbszerű. Az kívántatik csak, hogy jelenre nézve a’ dolog részvoltát magunk előtt ne palástoljuk, jövendőre nézve utat módot keresni,’s jelen körülményinkhez képest lehető, uj meg uj kísérleteket tenni el ne unjuk; a’ jobbágy pedig úgy valamint a’ földesur ne máskép, mint csak tiszta nyilvános nyereséggel tegyen váltsági szerződést; alapul azonban mindenik fél őszintén ’s önámitás nélkül a’ váltság tárgyának azon relativ becsét ’s értékét vegye föl, mellyel az ő reá nézve bir. A’ földesúr például ne azon hasznot kívánja magának megfizettetni, mellyet a’ kilenczed megváltásából a’ jobbágy nyerni fog, hanem csak azon jövedelemért követeljen megtérítést, mellyet a’ kilenczed ő nékre tisztán behozott; a’ jobbágy pedig, például a’ robotváltságra nézve, ne csak azt vegye ajánlatának mértékéül, mit talán a’ földesúrnak azon robot ér, hanem ne vonakodjék, valamit a’ váltságdíjhoz abból is hozzászámitni mit ő nyer, ha a’ robottól megszabadul, — így mind a’ két félnek nyeresége egymás mellett igen jól megfér; az indirect haszonról nem is szólván, ’s nem azon általános jobblétről ’s kérelmesb helyezetről, mellyet a’megváltás mind a’két félre következtet. — Ha mind ezeknek méltányos felfogása mellett, a’ felek szerfeletti nyereséget azonnal nem igényelnek, hanem nyilván levő biztos haszonnal bárha mérsékeltebb is, meg tudnak elégedni, az egyezés köztük nem leszen igen nehéz. Ezek mellett, az eredményt igazán komolyan akaró földesúr igen czélszerűn fog cselekedni, ’s igen sokszor csak úgy képes a’ valódi ’s képzelt akadályokat elhárítani, ha önmaga foglalatoskodik, ’s egy kissé talán vesződik is a’ dologgal. Nekem úgy látszik, hogy a’ gazdatisztek (legnagyobb részéről szólván) majdnem akkint állanak az úrbéri váltságok iránt, mint az esküttszéki ’s békebirói intézetek tekintetében sok, különben igen becses német turista áll Ezek t.i.nem bírják felfogni’s méltányolni azon soknemű jótékonyságot, azon gyökeres tökéletesítést, mellyet e’ két intézet a’ köz- és magányélet és érdekre magában foglal; nem képesek elérteni, mikép varázsolhatják elő törvénykezési dolgokban azon üdvös eredményeket, miket más rendszer mellett bármelly jóakarat ’s fedhetlen, fáradhatlan eljárás sem bir előidézni. Mind ezen eredményt igy mutatja az elmélet, igy mutatja a’ tapasztalás, ’s ők még sem tudnak az esküttszékekkel ’s békebirákkal megbarátkozni; ’s miért nem tudnak? mert csak saját tanulmányaik, tapasztalásaik, megszokásaik látkörét tekintik, csak ezt tűzik ki határul, mellybe az egész nemzet dolga beszorittassék,’s igy tekintve, nem akarnak helyt adni ama’ két üdvös intézetnek , melly minden polgári alkotmány alatt jó helyet talál, hazánk institutióival pedig különösen olly jól megférne, olly üdvösen rokonulhatna!—így áll a’ gazdasági tisztek legnagyobb része az úrbéri váltságok iránt, ’s azért igen czélszerűen cselekszik azon földesúr, ki a’ dologhoz maga hozzálát, annyival inkább, mivel illy váltságok elközlése, a’ legjobb elmével, legszebb lelkülettel, miveltséggel ’s legmagasb állással dicsekhető ember személyes eljárására is igen méltó dolog; és bizonyára önérzetében ’s magában a’ tárgyban bárki is jutalmát találandja , ha egy kis személyes fáradságot is nem kimél, ’s nem unja el a’ talán ismétlendő próbákat, nem a’hosszadalmas értekezéseket, miket meghalgatni, felvilágosítani, kielégitni , vagy eloszlatni szükséges. Erre az igazán akaró földesúr hatás körében igen sokszor és sokféle módot talál, mellyet másnak föltételezni vagy általában föllelni, alkal- 35 *) F.női tisztelt barátunk Lónyay Gábor szól mai Értekezőnkben , 's mi el nem mulaszthatjuk, férfias határozott nyilatkozatáért szíves köszünetünket nyilvánítani. Szerk. **) Bátorkodunk tisztelt olvasóink figyelmébe lapjaink 13-ik számának vezérczikkét visszaidézni. — Szerk. *** Már Horácz elmondván, mikép „prudens futumi temporis exitum ca 11 iginosano de premit Dens“ azonnal int, hogy quod adest, memento componere; mert csak -----------lile potens sui Lactusque deget , cui licet in diem Dixisse , vixi. Cras vei atra Nube polum occupato Vei sole pttro , non tamen irritum Quodcunque retro est efficiet , neque Diffinget infectumque reddet Quod fugiens semel hora vexit.