Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-03-13 / 125. szám
Vasárnap Martius 13. 1842 125. Megjelenik e’ hírlap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. __ Klófiz,ülhetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban1881-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’s egyegy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Halálozás. Vezérczikk (Széttekintés). Nyilatkozat. Nemz. színház. Fővár, újdons. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: Bihar (előleges értesítés). Torontál (népviség). Árva (határnap főispánhelyettesi székfoglalásra, bandérium, tisztválasztási előmozgalmak, igazítás). Baranya (részvét-tolmácslás a' nádorhoz Hermina főherczegasszony halála felett, l’écs város tanácsnoki nem honoratiorok, remnélüli per, törvényhatóság, controversia, Vörösmarty vásárjoga, haramiák, bank és vasut-ügy, gr. Keglevich, judicium delegatum militate, Zala panasza, szatmári palinódia). Rövid közlés Gölllőrből, Közgyűlési határnapok martiusban. Keszthely (olvasó egyesület). Külföldi napló. Abiról, Franczhon. H 1 harang. Értekezés List 111. Közlés. — A’ honi juhtenidelökhöz. A’ m. gazd. egyesülettől. — Hivat. tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Halálozás. Duka Károly, torontálmegyei nemesi pénztárnok, fde febr. 17-kén élte 41-ik évében meghal’lozott. Vezérczikk. (Széttekintés.) Minden időnek megvannak szükségei, ’s a’ kor szelleme, ama’ láthatlan hatalom, mit egy daemonnak tart, más istenit, de lételéről amannak gúnyharagos boszankodása, lobbanjon bár ki tagadásokban, nem kisebb bizonyságot tesz, mint emennek bálványozása;—e’ láthatlan hatalom nem egyéb, mint az idők szükségeinek érzete, minek természetében van, hogy a’ szükséget test nyugalomban meg ne szenvedje , hanem vagy fedezze, vagy ellenséges hatalomtól leveressék, ’s önenyésztével enyésztesse a’ szükséget is, idővártatva mindenhatóbban föltámadandót, hogy követeljen, hol most csak kért, ’s kicsinyeivé vesse meg, a’ mit most tőle megtagadtanak. Mert a* *) szükség érzetében fekszik a’létfentartás mysteriuma; ’s nemzetekben a’ szükség érzete nem egyéb mint a’ mesés Antaeus, ki újult erővel fölkele, valahányszor földhöz fujtaték;—a’ levegőben kellett megfíjtatnia; nemzeteknek ki kell a’ népek sorából töröltetniük, különben előbb vagy utóbb a’ kor szüksége fedezve lesz. — E’ meggyőződésnek köszönjük, hogy minket nem emészt föl az ingerültség, egy vagy más eszme bukása fölött. Ha valóban a’ kor szükségének szülötte vala, majdan győzni fog minden bizonynyal. Mi veszhetünk, ’s velünk igen sokan, de az eszme nem. A’ ki azt hinné, hogy ő ’s a’kor egy botor gőgével kinevettetnék. Ha pedig egy vagy más eszme a’ kor szükségét nem tolmácsoló: veszszen! életre nem volt érdemes. Álarczviselns nem mesterségünk. Positivitások zászlója alá esküvőnk; nem akarunk azok sorába számíttatni,kik (abnormam jeruzsálemi templomtörténet) fenhangon kiállják: ,,mi a’józan fontolgató haladás emberei vagyunk!“ pedig ha elszámláljuk előttük a' tehetségek egész lajstromát, ’s kérdjük: ezt amazt akarjátok el vagy nemmel, vagy még nem tudommal felelnek , ’s igy csupa merő fontolgatásból ö ökös negatióban maradnak. Még egyszer: positivitások zászlója alá esküvénk;megmondjuk tisztán,mit akarunk, és számot adunk lapjaink logicájáról. Korunkban a’ közérdekek igényei küzdésben vannak osztályérdekek igényeivel; de mig némellyek osztályuk érdekeit közérdekek gyanánt árulgatnák , ha vevőkre találnának, mikint Juaurtha Rómában talált, addig az érdek hatalmas osztályból azok, kikről a’ magokat fontolgatóknak nevezők mondák, hogy a’ vezérszerep őket illeti, a’ közérdekek mellé állanak, nyíltan, határozottan, mint nem régiben Lónyay Gábor, mai lapunkban az ős Lója nemzetség tisztelt utódja,’s a’mintten ama’nagy férfiú is, ki modorunkat kárhoztatva, elveinket atyai érzelemmel magáéinak vallotta. (Veszszen a’modor, éljen az elv!) — Az érdekeknek eme’ küzdése, az" élénkebb, elevenebb eszmesurlódást kor szükségévé szenteld, ennek raktárakra, orgánumokra vala szüksége; és e’szükség megteremd az időszaki sajtó uj orgánumit, közöttük csekély igénytelen lapjainkat is, a’ régebbeknek pedig uj irányt, melegebb vérforgást adott,a’ mint nem sokára teremtend mindennapi lapokat is, mellyek a’ hetenkint csak kétszer jelenőket, mint az eleven nemzeti életnek többé meg nem felelőket, háttérbe szoritandják; de úgy valamint a’ mostaniak, nem lesznek a’ kornak idézői, mikint az ellenséges indulat hirdetgetni szereli, hanem lesznek idézettei, ’s csak isten munkára szabad tért adjon, a munkások immár találkozandnak. így idézte elő a’kor hírlapunkat is, ’s midőn vezérletét kezünkbe vevők, ép’azon korszükség meleg érzetében, melly lapjainkat létre juttatá , hivatásunk logicájában fekünni véltük, hogy mindenek előtt széttapintgassunk a’nemzeti test minden üterén, mert e’ nélkül az idő szükségeibe practicus belátást nem szerezhetni; ’s azért meg kellett kisértgetnünk rokon- és ellenszenv nyilatkozatit, hogy jóshitet szerezhessünk magunknak, valljon a’ közeljövendő veteménykertjében mellyik mag kél ki,melyik nem? ’S öt negyedéve, hogy a’ Hirlap él, ’s a’ mint haladónk nehéz pályánkon, úgy vontuk közelebb ’s mindig közelebb a’ fölvetett eszmék általános körét a’ specificus alkalmazáshoz, ’s megkisérlettük a’ nagy kérdések nagyobb részénél, (mint ősiség, adó, kir. városok, unió ’stb.) lerakni egy-két alapkövet, mellyre — nézetünk szerint — részletes művet épitni lehet. E’ munka közben a’ negatiók természetét különös összeségben vala szerencsénk tapasztalhatni. Mondánk: legyen a’ föld e’ honban szabad, miszerint szabad emberek lakhassák; ’s azért siessenek, kiknek módjuk van, az örökváltsággal, különben meglehet a’ kisajátítás elkövetkezendik; és — harezot’s háborút kiáltanak, mondván: a’ tulajdon szentségét támadjuk meg. — De — felelénk—a’ „szabadföld“ eszmének más része is van, töröljük el az Ősiséget! „Nemzetiségünk meggyilkolása!“ harsogták felénk. — Adjunk egy kis jogokat azoknak, kik a’ honnak terheit viszik, tanítsuk őket szeretni, kik most csak félnek, ’s talán gyűlölnek. ,,Ágyút,ágyút,nem jogokat—felelek innen.“ #) „előbb nevelni kell“ mondák amonnan. Jó ! hát neveljük, ez jó gondolat. „Igenis jó — igazító helyre egy nyomadékos szózat tanácsa — de nincs sorában a’teendőknek, előbb jogokat, aztán nevelést.“ Azonban igen sokan a’ mellett maradtak, hogy nevelni kell; de a’ nevelés nem hull az égből, mint a’ manna hűlt, ’s Borsod betekinte a’ tridenti zsinat canonaiba, 's egy kis hamarka indítványt ten, és kiáltanak: „rablás, revolutio, vallásgúnyolás!“ Mi kezünket mostuk , mert nem a’ mi művünk vala, hanem csudálkozánk némelly emberek szótára fölött, és mondánk: járuljunk a’ házi adó fizetéséhez birtokaránylag együtt mindnyájan. Fiuméhez vasútra, Fiúméban kikötőre van szükségünk. Országos haszon , országos szükség, legyen a’teher is országos. Vannak továbbá közkellékek (Bedürfnisse), mik egyes megyék,— vannak mások, mik egyes községek körébe vágnak, ’s illyen — gondolok — a’ népnevelés is, mellynek hasznát közvetve, közvetlenül, az avvagy jobbágy együtt élvezi. Tehát ki minek jótékonyságában, ország-, megye-, vagy községszerte részesül, részesüljön aránylag terheiben is. És felkiáltanak: „Bellum nihil habentium contraliquid habentes! hadizenet a’ birtoktalanoktól a’ birtok ellen!“ ’s hogy az üres hang légverdezését szél el ne vigye, egy kis ólomsúlyt kötenek hozzá, ’s Csenger és Tyúkod commando szóra kirukkoltanak, képviselendők a’ birtok érdekét, a’ birtoktalanság merénye ellen. De volt ollyan is, ki Appius Claudius decemviralis tekintélyével monda: „akarom viselni a’ házi adót, de úgy, hogy nekem curiatum votumkint eldöntő szavam legyen,“ mert az csak furcsa volna, hogy az ember valakinek bolondja lenni tartozzék! tehát „akarom gyámság alatt tartani a’tömegeket, ’s kereken kimondva,zabolázni is, akarom a’ parasztot megőrizni a’ nyilvános élet gondjaitól; és akarom ezt és akarom amazt; nekem pedig akarni vagy nem akarni teljes akaratjogom van, mert király, nép, nemzet, nemesség, mind nem eldöntő factorok, tulajdonképen enyém ’s a’ hozzám hasonlóké az ország és a’ hatalom, mert Magyarország tulajdoni joga vagyainké!!“ **) Illy hatalmas látogatásokkal találkozónk, midőn jogról ’s igazságról szólottunk; ha pedig, meghalva a’ tömérdek nyomor szemléletétől, néha élénken festők az ínség képét, rezgésbe hozandók az irgalomnak gyöngéd húrjait: válaszul kapók, hogy: ez olly syllogusmus, mellynek vége: „verik a’ kaputost“ **). Végre, hogy szerfölött hoszszadalmasak ne legyünk,még csak a’ vámszövetséget említjük. Szóba hozatok, ’s megmondok felőle és a’ tárgyrokon érdekekről véleményünket; hogy viszhangra találjon, ha jót mondánk, megczáfoltassunk, ha tévedénk,mert azt hittük, hibásan gondolkozni mégis csak jobb, mint épen nem gondolkozni. És talán szó nélkül maradt merényünk? korán sem : csakhamar megleczkéztenek; ’s volt, ki csak nem ostobaságnak monda, hogy véleményt mertünk olly tárgyról mondani, mellyről még egyvalakinek véleménye nincs! És im, érdemes olvasó ! a’ közel múlt öt negyedévnek eleven képe. Kérdjük már most, ha ezt mind kitöröljük a’teendők sorából, és mégis tenni kell valamit; — mert hiszen boldog boldogtalan azt mondja, hogy kell — kérdjük, mi marad tenni-való? — Szükségesnek tartok ezen kis összeállítást, mert az nézetünk szerint a’ közügyek mezejéni tájékozást hathatósan elősegíti. Mi legalább valahányszor a’ negatiók ime tömegén eszméletünket végigfuttatok, mindannyiszor melegebb ragaszkodással függesztjük szemeinket a’ jog ’s igazság positiv zaszlára, mellyhez megtörhetlen hűséget esküvénk mnmagunknak. Követvén tehát a’ logicának fonalát, melylyet kezdetben munkálatunk vezéréül kitűztünk volt, úgy vélekedünk, hogy miután a’ reformkérdések mezején bátor szándékkal széttekintgetünk, ideje az eszmecserét néhány speciális tárgy körül központositni, miket mi csekély belátásunk szerint országgyűlésileg minden mások fölött elintézve látni óhajtanánk, minthogy nélkülük a’ kor- és czélszerű javítások ösvényén minden lépésnél felakadunk. — Még egy rövid év, ’s az országgyűlés kapunk előtt áll; annak pedig, mint minden törvényhozásnak, kötelessége kettős leszen; úgymint: követni a’ közvéleményt, és azt jövőre előkészitni. E’fontos időszak ne találjon bennünket készületlenül, határozatlanul, nem csak arra nézve, mit jó volna tenni általában, hanem az iránt is, mit volna legjobb tenni épen most, szem előtt tartva, hogy nem csak magányos emberek vagyunk, kiket a’pillanat kis nyeresége kecsegtethet, hanem polgárok is, kik a’ honban túl a’ röppenő perez eldeletén azt is szeretjük, a’ mellynek lenni kell, midőn mi többé immár nem leszünk. — Korán sem kecsegtetjük azonban magunkat olly sangvinius reménységekkel, hogy a’ mit elsőnek óhajtunk, bár óhajtásban — mint bizton mondhatjuk — sokakkal a’ hon legderekabbjai közül találkozunk, minden bizonynyal megtörténendik; sőt, őszintén szólva, a’ conjunkturák annyira nem biztatók, a’ tömegek értetlenségével a’ részakaratnak visszaélnie olly igen könnyű, minélfogva a’ kilátásokat kedvezőknek épen nem állíthatjuk , bár az ügy elvégres diadaláról bizonyosak vagyunk. — Csak az lesz a’ kár, hogy az idő vész, pedig „Magyar hon pillanatai drágák“, mikint ép’ olly szépen, mint igazán irva van. Legroszabb esetben vigasztalásunkul szolgálhatand, hogy a’ bukható, de el nem veszhető ügy bajnokai közt olly férfiak is állandónak, kikre tekintve el fognak mondhatni: „A’ győzelmes ügy tetszett isteneknek, ámde Catónak a' meggyőzetett’**).—Minden esetre tehát az említett eszmepontositást tekintendjük munkálatunk jelen stádiumában lapjaink legfőbb feladatának; mihez a'jövő számban azonnal hozzá látni annyival inkább sietendünk, mivel meglehet egy vagy másik tárgy kitünőleg korszerűvé fog válhatni, mikor aztán — ki *) Századunk 1811. 06 szám. 599. hasáb. **) Világ 1842. 3. száza. *) Az élet olly komor, hogy az igazi humor melegítő sugurára néha tán a’ komoly bölcselkedésnek is szüksége van; azért meg fog, reméljük, egy tisztelt barátunk bocsátani, ha egy genialis magányközleményéből , minden czélt,. ’s alkalmazás nélkül, csupán kedvderülés okáért, nehány sort ad vélem. ..verik a’ kapotost/ közönségekbe juttatunk. „Az emberi nemzet kapotos faja — igy szólt — két egymástól lényegesen különböző részre oszlik: tiszta kapatosokra t. i. és piszkos kapatosakra. Hogy a’ tiszta kapatost legkisebb szükség sincs verni, magában értetik, hanem hogy a'piszkos kaput kiporozására alkalmazott érintői (tangentialis) erő, egyenes arányban van a’ kaputra száradott sárral, szinte szembetűnő. Tömérdek könnyelműség lenne pedig a’ kaputot csak amúgy tisztitatlan hagyni, kivált ha azon kapuinak de jure et de facto, tehát kétségtelen birtokosa, jól magyarul mondván, visiteket csinál, ’s úgy nem tud békével otthon maradni; különös vigyázattal kell pedig lenni a’ Iberia pecsétlenségére, mert ezt nem egy lakásra szabják, ’s az illy portéka — kivált ha aranyos — sok pénzbe kerül.“ **) Victrix causa diis piacuit, sed ricta Catoni.11