Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-03-17 / 126. szám
Csütörtök Martius 17. 1842. sze. Pesti Hírlap. Megjelenik e’ hírlap minden héten kétsz.er . csütörtökön és vasárnap. Féléri előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal fi ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kivánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári fő postahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’» egyegy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számíttatik. A’ „Pesti Hírlap 44 folyó évi 2ik évnegyedére, valamint az év hátralévő három negyedére is előfizethetni. Évnegyedes előfizetés: a’ két fővárosban házhozhordással 2 ft 48 kr. borítékban, vagy postán borítékkal 3 ft 30 kr. Három évnegyedes előfizetés helyben (ha tetszik) házhozhordással 7 ft 30 kr. borítékban, vagy postán borítékkal 9 ft p. p. — A’ múltról még teljes számú példányokkal szolgálhatok. Landerer Lajos, a’ Pesti Hirlan kiadó-tulajdonnal. TARTALOM. Halálozás. Vezérczikk (Eszmebonczolat). Megyei dolgok: Bihar (a’röviden közlett gyűlés részletei.) Bars (statárium, tisztviselők szaporitása, védvámok). Sáros (megyei rendszer, kénytetett só-szállitás , körlevelek, városi helypénz-szedés, ingyen gyógyszerek, árcsökkentés sikere, vontatókkali visszaélések, recidivák). Gömör (perköltség-kérdés ’s házi pénztár, felebbvitel szóbeli perben, statutar. körrendelet.) Baranya (Comitatus de Posega, stolaris ’stb. igények börtönügy, husárszabás, módosítás.) Pest. Külföldi napló. Éjszakamerika. Angol-, Francz-, Spanyolhon. Portugália. Értekező: Status gazdasági elmélkedések. — Gr. Pejacsevich János.—Óvás a Pesi Ilaghit ügyében.—Nostradamustól. — Szózat az orvosi és természettudományok, ’s egy uj folyóirat ügyében. — Hivat, tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Halálozás. Clementis János Pest vármegye érdemes számvevője, hosszas fedhetetlen tisztviselés után mart. 13-kán élte 68-ik évében meghalt. Vezérczikk. (Eszmebonczolat.) Minél többet gondolkozunk a’ módokról és eszközökről, mellyek a’ közjólétet előmozdíthatnák e’ nemzetben, annál erősebben meggyőződünk, hogy mig az ősiség a’ nemesi földbirtok tulajdonát örökös kétségben , valódi értékét örökös bizonytalanságban tartja; mig az ország, megye, község közszükségeinek fedezéséhez a’nemesség kivétel nélkül egyenesen, értékaránylag hozzá nem járul, mindaddig a’ naponkint sürgetőbbekké váló javítások ösvényén biztosan nem csak nem haladhatunk, sőt vagy már a’ legelső lépéseknél föl kell akadnunk, vagy minden intézkedéseink roppant áron vásárlótt nyomorult foltozásokká törpülnek, mellyeknél süker és eredmény a’ czélnak ’s várakozásnak soha, de soha meg nem felelend. — Tehát ősiség eltörlése és házi adó;—e’kettő az, mit a’ teendők sorában a’ legelsők közé azért számitunk, mivel nélkülük sükerrel mozdulnunk lehetetlen. Szegények vagyunk, ’s a’ nemzeti hitel hiányát minden lépésünknél olly keservesen érezzük. De hiszen nem lehet, nem is lesz soha valódi (reális) hitelünk, mig az ősiség áll. Ha valaki azt várta, azt remélte , hogy a’ váltótörvény egyedül’s magában véve, mint Priesnitz hidegvize , vagyonállapotunk minden betegségeit egyszerre kigyógyitja, az törvényhozási philosophiájának nem igen nagy jelét adta volna; mert kábaság hinni, hogy egyes institute , ha még olly isteni gondolat is, csudákat tegyen, mig a’többi institutiók vele öszhangzásba nem hozatnak, mig el nem hárittatnak mindazon akadályok , mellyeknek elhárítása, és életbe nem hozatnak mind azon segédeszközök, mellyeknek életbe-hozása a’ teljes jótékonysága sükert és hatást mellőzhetlenül föltételezi. Legyen áldott az 1840 ki törvényhozásnak emlékezete, hogy váltótörvényt alkotott, e’nélkül nemzeti hitelről még csak álmodnunk sem lehetett volna; most rajtunk a’sor, annak, mi olly dicsőn kezdve van, kiegészítésére közredolgozni. És azért kell az ősiséget eltörölnünk, mert nélküle e’ kiegészítésben boldogulnunk lehetlen. Sőt anyagi és szellemi érdekek annyira egybevágnak, a’nemzetnek (hogy úgy mondjam) lelki testi organismusa olly harmonikus egész, minélfogva ősiség eltörlése nélkül nem csak a’javak világábani szabadság és biztosság lehetlen, de a’ nemzet erőteljes kifejtése úgy politikailag, mint általában szellemileg sem lehetséges, mert erre ép, erős középrend kell, ebben fekszik nemzetiségünknek, alkotmányos életünknek, haladásunknak, szóval: egész jövendőnknek biztossága; ennek pedig erőteljes keletkezését képzelni sem tudjuk, mig az ősiség áll, így van a’ dolog a’ házi adóval is. Beszélünk népnevelésről, kereskedésről, utakról, folyók szabályozásáról, csatornákról, kikötőről és isten tudja mi mindenről, a’ mire halaszthatóan szükségünk van; hiábavalóság, uraim! „vanitas vanitatum“ minden szóbeszéd! mert önkényesen, önkénytelenül visszabukunk azon kérdésre: honnan, miből? ’s a’végső felelet mindig csak az: fizessünk, mert valamint házunkat költség nélkül fen nem tarthatjuk, valamint házunk jólétét költség nélkül nem eszközölhetjük, ép’úgy van a’ dolog az országgal ’s országos jóléttel is. — E’ tárgyakról már sokszor szólánk lapjainkban. Nevezetesen, mi ’s tisztelt barátunk Szentkirályi Móricz, lapjaink 23 ’s 24-ik számaiban az ősiségről, szólottunk a’ 75—80 számokban az adóról, ha bár nem kimeritőleg is, de bizonynyal részletesebben, mint eddig történt, ’s mint tán hazánkon kivül hirlapban szólam helyes volna. De a’ balitéletek — mikint már , úgy tetszik, mondok valahol — hasonlítanak Milton ördögeihez, kikről halhatatlan művében, az ,Elvesztett paradi csomóban irva van, hogy bálaz angyalok kardjától derékon kettészeletve földre hullottak, ép testté forrva keltek ismét föl mindanynyiszor, így a’ balitéletek is. És azért még gyakran fogunk magunk, ’s fognak—reméljük—elvbarátaink e’fontos tárgyak felől szólani, és kikeresni minden gyámokat, felvilágositni minden homályt, ’s méltánylani minden ellenvetést; mert becsületes emberek véleménye csak oknak hódol, másnak semminek , de annak igen. Jelenleg legyen szabad egy ellenvetésnek szemébe néznünk, melly ha alapos, kábaság volna az ősiség eltörléséről gondolkoznunk, habár az anyagi nyereség még olly bizonyos, még olly szembetűnő legyen is; mert illy áron a’ világ minden kincseit sem kívánnék nemzetünknek. Mondják t. i., hogy az ősiség eltörlésével a’ fekvőbirtok , idegen ajkú tőkepénzesek kezeire kerülendvén, nemzetiségünk nem csak veszélyeztetnék , sőt a’ magyar nemzet megszűnnék magyar lenni. Hogy ezen ellenvetés csak fel is hozathatik, és pedig az ősiség védelmére hozatik fel, onnan ered, mivel még a’ legjobb akaratú ’s ép belátásu férfiakon is megtörténik, hogy nem vesznek magoknak időt ’s fáradságot bizonyos alapeszme fogalma fölött tisztába lőni, ’s igy aztán hibásan választván okoskodásuk indulópontját, természetesen képtelenségbe kell bonyolódniok. Illy tévedések kikerülésének titka pedig csupán abban áll, hogy mindenek előtt az eszmét, mellyet elmélkedésünk tárgyául veszünk, értelmezzük (definiáljuk). Ennek elmulasztása még a’ világ leghíresebb bölcselkedői ’s egész philosophicus iskolák között is századokon át szenvedélyesen vitt haszontalan controversiákat okozott; illyen volt a’ stoicusok és peripateticusok közti viszálkodás, miről a’ derék Keid igen helyesen jegyzi meg, hogy az egész dolog csak definitió hiányából eredeti *).— Értelmezzük tehát az ősiséget is, és értelmezvén , meglátandjuk, hogy az annyi bizakodással ’s itt ott annyi tiszta jó szándékkal is felhozott ellenvetés az ősiségre ép’ úgy nem alkalmazható, mint a’ hangok meghatározására nem illik a’ színek neve. Definitióról szólva, koránsem szándékunk az ősiség értelmének iskolailag szabatos határozását hírlapi rögtönzés által megkísérteni, jól tudjuk, hogy ez, mint a’ chamaeleon, örök változatú alakban ámitgat ezerféleket, minélfogva legerősb jogtudósaink is hasztalan kisértgeték tehetségüket a’ nehéz föladaton , mellynek képtelen abnormitását tán semmi sem bizonyítja szembetűnőbben, mint épen ez a’ meghatározhatlanság ; mert a’ miről olly defictttiót adni lehetetlen, hogy a’ legközelebbi nem (genus proximum) ’s a’ végső különbség (ultima differentia) szabályainak megfeleljen, az minden bizonynyal képtelenség; olly értelmezését mindazáltal adhat*) Már Cicero is hasonlón itt (Academic. 11. 5.), mondván: „P er i p a t e t i cos et academicos nominibus differentes, recongruentes, aqnibus stoici verbis magis quam sententiis dissenserunt“. ’S az ember szinte nevethetne, midőn az annyi viszálkodásra alkalmid szolgált bölcselkedési tanokat mélyebben bonczolgatva látja, hogy a scepticismus atyját, kinek legjobb tudománya az volt, hogy tudatlanságát elismerd, bízvást a’porticus alapítói közé számíthatnék, mellynek hívei az ó világ legátalkodottabb dogmatistáit képezik. Mi véljük, minélfogva világosan kitűnjék, hogy kört ’s négyszöget kever együvé, ki az ősiség eltörlése miatt a’ magyar nemesi fekvőbirtokot idegen kezekre juthatónak, ’s igy nemzetiségünket veszélyeztethetőnek állítja. Csak ennyi ’s nem több igénynyel fogván tehát az értelmezéshez, ősiségnek nevezzük: a’nemesi ingatlan birtok azon természetét, minélfogva minden birtok a’ koronától eredvén ’s arra is kellvén visszaszállnia, az ország koronája tulajdoni jogának valóságos rakományosai a’nemzetségek, nem az egyedek, ’s ezek tulajdonkép csak haszonvevők; miből az következik, hogy rendelkezési szabadsággal adományos javakban (kivévén a’ „legatariis, cessionariis“ záradékunkat) csupán az első szerzeményes, nem-adományosokban pedig ez és az utolsó magszakadó bírván, a’ nemesi jószág az adományos család magvaszakadtával a’ koronától, osztály által pedig a’ nemzetségtől rendszerint elidegenithetlenné válik. Az ősiség eszméjét a’ birhatlanság (incapacitas possessorii) eszméjétől tehát szorosan meg kell különböztetni; mert e’ kettő egymással esannyira semmi rokonságban nincs, hogy a’ birhatlanságot az ősiségnek, ezt viszont amannak épségben hagyása mellett tökéletesen eltörölhetni , viszont akármellyiknek eltörlése mellett a’ másikat mostani állapotában meghagyhatni. — Ugyanis töröltessék el a’ birdatlanság, ’s hagyassék épségben az ősiség , mi lesz a’dolog következése ? az, hogy nem-nemes ember is vehetend nemesi birtokot, de tőle a’ királyi fiscus, vagy a’ gyökeres jog tulajdonosa, vagy az eladó maradékai ’s osztályosai ép’ úgy visszavehetik , mikint most a’ nemes vevőtől vagy a’ nemes vevőt személyesitőktől visszavehetik. Ellenben töröltessék el az ősiség , ’s hagyassék meg a’ birdatlanság,mi következendik? az, hogy a’nemnemes vevőt az ingatlan nemesi jószág birtokából akármelly nemes ember kizavarhatja; de nemesi kezeknél a’vett jószág örökös tulajdonná változik. E’ rövidke eszmebonczolatból is világosnak hiszszük tehát, hogy habár valaki alaposnak venné is azon hiedelmet,mintha a’ magyar nemzetiséget csak az által lehetne fentartani, ha a’ magyar nemesi birtok örökkön örökre nemesi kézen marad, mégsem kellene nemzetiségi tekintetből az ősiség eltörlésétől visszaborzadnia! mert valamint nem az ősiség áll ellent, hogy nemetlen polgártársaink most nemesi birtokot nem vehetnek, hanem a’ törvény ellenére becsúsztatott birhatlanság: ép’ úgy, ha az ősiség eltöröltetik, e’miatt még nem nemes, vagy épen idegen kezekre egyetlenegy hold föld sem vándorolhatna, hanem az egész nemesi birtoktulajdon csak azon kezek közt,foroghatna, a’ mellyek közt jelenleg forog. — És mi nem tartózkodunk kijelenteni, miképen habár lelkünk mélyére érzékenyül bántólag hat is a’ gondolat, hogy lehessen magyar polgár, ki bár egy egész hosszú életen át segité viselni a’ hon terheit, birhatási joggal mégsem bir; bár a’ múlt század közepe boldogtalan szellemének eme’ fattyasarjadéka, törvényeinkkel — mikint már lapjaink 9-ik számában megmutatok — merőben ellenkezik, ’s igy gunynyal tetézett igazságtalanság, mindazáltal, ha csakugyan arra volna e’ nemzet kárhoztatva, hogy a’ gyökeres javítások üdvösségénekélvezete helyett, gyáva foltozgatásokkal tengesse hervatag nyomorúságát, e’szerencsétlen esetben, mondom, az ősség eltörlését, a’birhatlanság meghagyása mellett is némi bár igen-igen csekély nyereségnek tekintenek. Ezek szerint jelen értekezésünket azon egy eszmének tisztába-hozatalára szorítjuk , hogy a’ kik az ősiség eltörlésében nemzetiségünkre azon oknál fogva látnak veszélyt, mivelhogy a’ nemesi birtoknak idegen kezekre kerülésétől rettegnek, vagy elfelejtek az ősiség fogalmát végigfontolni, vagy pedig egy egészen idegen ’s ide teljességgel nem alkalmazható eszmét kötöttek az ősiség nevezetéhez: aggodalmuk tehát a’ puszta értelmezés által elenyé-