Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-04-17 / 135. szám
Vasárnap 135. Április 17. 1842 Megjelenik •’ hírlap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben . Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 481-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’s egyegy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezés. Vezérczikk. (Nehézségek). Erdélyi főkormányzó beiktatása. Pesti énekiskola. Fővár, ujdons. Igazítás. Megyei dolgok: Turócz (1647: 14 ’s per felküldés, felírás és kedvetlen episod , gyanusitgatás, táblabiróság Sándor és Révay posztógyárak, körlevelek, mérnökség nem hivatal , kérdés a’ szerkesztőséghez és felelet). Temes (börtön tipicus), Nógrád (tisztválasztásra határnap kitűzve). Alsófehérv. (országos ingyen-munkák, követi pótló-utasítás tisztválasztásról, válasz magyarhoni megyékhez az egyesülés dolgában, konkoly-hínzás). Rövid közlés. Arad-, Liptó-, Trencsin-, ’s Udvarhelyszékből. Magyar tengermellék. Fiume (biróválasztás, Ürményi-tér, nyilatkozat, oppositio). Kir. vár. köréből: Arad (antimagyarismus). Küföldi napló. Éjszakamerika. Angol-, Franczhon. Értekező: Levél-cyclus czim nélkül VI. — Külkereskedés és országos terhek felosztása. — Hivat. tudós. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Thalherr Mihály general-őrnagyot magyar bárósággal méltóztatott kegy. megajándékozni. (H.k.) Vezérczikk. (Nehézségek.) Lapjaink utóbbi számában igyekezünk megmutatni, hogy a’ hazánkban olly igen kívánatos közlekedési eszközök létrehozását magány vállalkozástól reméleni nem lehet, kamatbiztositás által eszközölni nem igen jó, ’s igy a’ közköltségen építés mutatkozik elméletileg leginkább ajánlhatónak.— Nézzük a’ dolognak gyakorlati oldalát. Ha közköltségen kell építeni, mindenek előtt a’ legegyszerűbb mód ötlik eszünkbe, t. i. az, hogy a’ közköltséget ki kell vetni mindnyájunkra értékünk szerint. — A’ nemességnek nem-fizetéshezszokásából eredő fizetni-nem-akarás erkölcsi akadályát vegyük ideig-óráig boldog hittel legyőzöttnek, ’s maradjunk — ha úgy tetszik — egyedül a’ politicai számtan mellett. Ha például Francziaországban a’ ministerium vasútépítésre 100 millió frank évenkinti adót kívánna, ’s a’ kamarák megadnák: ezen — akár elvontan, akár viszonylag tekintsük — minden esetre igen tetemes pénzöszvegnek kiállítása az ország polgáraiban különös békétlenséget nem okozna, ’s a’ költség okszerűségérőli meggyőződés mellett különösen elviselhetlennek nem látszanék; éspedig miért? mivel Francziaország lakossága évenkint egy milliárd (egyenes és mellékes) adót fizet , mihez ha még 100 millió járul, a’ dolog végeredménye az, hogy minden frank adóhoz 10 centime jő , vagyis a’ ki előbb 10 fr. adót fizetett, fizetend 11 frankot. Ez pedig, a’ szokás psychologicus hatásánál fogva (meg kell vallani), az emberre elviselhetlenül súlyosan nem igen hat. Nézzük ellenben édes hazánkat. A’ mellékes adót, mint melly az országos és megyei költségvetéssel ekkorig legalább együtt összesítve számba nem vétetett, nem is említve , a’ házi adó, mellynek az ország minden rendű lakosa,által állandón együttviselését a’ teendők fokozatában elsőnek hiszszük, teszen mintegy 4 milliót. Vegyük már most fel, hogy Fiúménak pestteli összeköttetése 12 millió forintot ’s 3 évi munkát kíván, ebből esnék minden évre hasonlóképen 4 millió forint, a’ fizetés tehát 100 pcenttel növekednék, vagyis a’ ki különben fizetett volna 10 ft háziadót, most fizetne 20 frtot. Ez igen érezhető különbség, itt az arány egészen másképen áll, mint azon példánál állott, mellyet Francziaországtól kölcsönözünk. És itt az egyik nehézség, mellyet, midőn javaslatainkban a’ practicabilitásról van szó, tekintetbe nem vennünk nem lehet; annyival inkább pedig (és itt figyelmet kérünk), mivel azon megbecsülhetlen erkölcsi nyereség (a’ nemzetnek egy testté forrása ’s a’ nép és nemesség közti kölcsönös bizodalom és szeretet megszilárdítása), mellyet a’ házi adónak mindnyájunk általi együttviselése által elérni óhajtunk, mellőzhetlen föltétel gyanánt megkívánja, hogy a’ melly terhet a’ népnek vállairól egy kézzel a’ megyei házi adóbani részesülés által leveszünk, azt más kézzel országos közköltség czíme alatt vállaira viszsza ne tegyük; hanem hogy sorsát, terheit szembetünőleg megkönnyítsük. Ez pedig nem volna eszközölhető, hahogy a’4 millió forint házi adónak aránylagos részét elvállalnék, de helyébe az adózó népet 4 milliónyi országos teher aránylagos részének viselésére köteleznék. Azt, a’ mit e’ szavakban mondani akarunk, gr. Sztáray Albert a’ ,Világ£ 30-ik számában igen határozottan imigy fejezé ki: ,,a’ czélszerűség criteriona az, hogy a’ nép önmagától is érezze , hogy rajta könnyítve van, hogy ne legyen szükséges azt vele előleges megmagyarázás által elhitetni, vagy neki azt bebizonyítani, ’s meg kevesbbé ígérgetni , hanem valósággal megadni.“ — E’ szavak értelmében fekszik egyik ok, melly minket azon meggyőződésre vezetett, hogy bármennyire intsen is az idő némelly országos közszükségek fedezésére, a’ házi adóbani állandó részesülést minden szükségek között elsőnek tartsuk. Midőn a’ nemes grófnak fentebb idézett szavaira hivatkoznánk, lehetetlen elismerésünket ’s méltánylásunkat ki nem jelentenünk azon modor fölött , mellyel a’ házi adó iránt most legújabban nyilatkozott, ’s a’ rendithetlen igazságok fölött, mellyeket nyíltan vallott. — Van ugyan a’ nemes gróf ’s a’ mi véleményünk között igen lényeges különbség, melly kiegyenlittetni soha sem fog, mivelhogy merőben ellenkező szempontból indulunk, azonban hol nem praesumptivus tekintély, hanem okok küzdenek, ott a’ vitatkozás soha sem fogja megzavarni azon polgárias engeszteltséget, mellyre e’ sokat hányatott, ön fiai által sokat sebzett honnak olly igen nagy szüksége van. — Lényeges különbség véleményeink közt e’ tárgyban az, hogy a’ nemes gróf az egész házi adót a’ nemesség által, még pedig a’ jobbágytelken lakóknak is kizárásával akarná viseltetni, mivelhogy a’ néppel egygyéforrni, a’ népet politicai jogokra képesíteni nem akarja; mi ellenben azt óhajtjuk, hogy a’házi adót nemes és nem-nemes együtt igazságos arányban viselje ; mivelhogy a’népet—gr. Széchenyi szavaival élve— az alkotmány sánczai közé bevinni, mivelhogy a’ népet nemzetté tenni , vele egy politicai testületté forrni, ’s őt politicai jogokban is részesítésre képesíteni legforróbb óhajtásunk. — A’ nemes gróf azt akarja , hogy a’ költségvetési ’s adókezelési ügynél a’ki milly arányban fizet, olly arányban nyomadéku szóval is birjon, miszerint aztán, ha például egy valamelly megyének felénél többjét egy vagy 2—3 hatalmas dynasta birja, ’s ha például azon megyének összes rovata ezerre menvén,ezek közül azon dynasta 501 rovatot fizet, adókérdéseknél a’ közgyűlésben ő maga többséget tegyen a’ megye összes nemességének ellenében; mi pedig a’ politicai jogegyenlőség barátai vagyunk, ’s azt gondoljuk, hogy ha valahol politicai jogokra nézve a’ törvény valamelly qualificatiót kíván, a’ törvényes qualificatióval bíróknak egyenlő joggal kell birniok; mert még közöttük is filléres fokozatokat emelni annyit tenne, mint az aristocratiában hyperaristocratiát alapítani, az ország törvényes qualificatióju lakosságát jogban, szabadságban árnyékéletre kárhoztatni, ’s a’ roppant többség ellenében minden alkotmányos hatalmat néhányak kezére játszani. Most, a’mint állunk, a’ megyékben nemesség adja meg a’ politicai jogok gyakorlatára megkivántatott qualificatiót; mi mást óhajtanánk, minél tágabbat, ollyat, mellynek önerővek elérésére az út mindenki előtt nyitva legyen; de mig e’ részben a’ törvény változást nem tesz, mig a’ törvény kívánta qualificatio csupán a’nemeslevélben vagy nemes születésben áll, addig legalább ezen qualificatiót kívánjuk tiszteletben tartatni, ’s ahoz véleményünkkel soha sem járulandunk, hogy még ezek között is néhány kevesek hatalmának megalapítására , a’ sokaság jogainak nullificatiójára ij meg uj osztályzatok állíttassanak. — Ez a’ két lényeges különbség a’ nemes gróf véleménye ’s a’ miénk között, melly különbségre nézve azt hiszszük, hogy előreláthatólag a’ mi véleményünknek ’s nem a’ nemes grófénak van jövendője, másokat elhallgatva, azon egyszerű két oknál fogva is: mivel 1) hihető, hogy a’nemesség inkább a’kisebb,mint a’ nagyobb terhet vállalandja el, inkább fizetend aránylag ő is, mintsem hogy csak fizessen; miután úgy a’hon közös érdeke, mint saját zsebérdeke amazt javasolja; — 2) azért, mivel nem igen valószínű, hogy a’ nemesség, a’ helyett , hogy politicai jogait másokra is kiterjesztené, néhány oligarcha kedvéért azon jogokból még önmagát is kirekeszsze. — De midőn ezen lényeges véleményi különbséget ekként kijelölők, más részről örömmel valljuk, hogy a’ nemes gróf ollyakat is nyilatkoztatott , mellyeket dönthetlen igazságoknak ismerünk el. Illyenek: „hogy a’magyar aristocratiának a’Peel Robert által indítványozott adóviselés ellen egyáltalában nem zajongó angol aristocratia példáját kellene követnie; hogy a’teherátvétel ideje eljött; hogy ez Magyarországban a’ teendők alphája; hogy ettől függ az administrate, igazságszolgáltatás, kereskedés javítása; hogy az adó kérdésével a’ köznemességet mellékczélok végett fölizgatni botrány; őt elidegeníteni attól, minek elkerülhetlen szüksége előttünk áll, mi nélkül nemcsak minden (neki is hasznot hajtandó) haladás képtelen, de saját személyes előjogai is veszélyeztetve vannak , ettől őt elidegeníteni több mint hiba; hogy keblünk, lelk ismeretünk csak akkor szabad, ha igazságos is; hogy a’ magyar nemesség jelen helyzete rendszeretlen (abnormis), ’s azt, midőn az idő tenni int, ’s még a’ kényszerítés időszaka be nem állott, továbbra is fentartani akarni nem szabad; hogy tökéletlen félintézkedések eredménytelenek, ’s hogy ollyanra van szükség, miszerint a’ nép magától is érezze, hogy rajta könnyitve van.“ Ezek mind olly arany igazságok, mellyeket a’„Pesti Hírlap“ ’s elvbarátai egyik legkitűnőbb politicai ellenének tollából olvashatni, lehetetlen szívünk mélyéből nem örvendenünk. Ezen kitérést, az ügyért, melly e’ fejtegetések főtárgyát teszi , tisztelt olvasóink — reméljük — megbocsátandják, ’s most vissza a’gyarkorlati nehézségek taglalására. Azt mondók, hogy a’ közlekedési eszközök országos erőveli létesítésének legegyszerűbb, legszembeötlőbb módja: a’ megkivántatott költségeknek mindnyájunkrai aránylagos kivetése; de egyszersmind emlitők a’ nehézségeket, mellyek e’ részben ellentállanak, hogy most, midőn a’ megyei háziadóbani részesülésre az idő halasztást nem tűrhető komolysággal int, valamelly nagy országos előnyilatkozást remélhetnénk. — Hozzá járul még azon nehézség is, hogy a’ megyék közti kivetés kulcsának igazságos megállapítására (nemes, és nem-nemes által közösen viselendő terhekről szólván) a’ szükséges előintézetek még meg nem tétetvék; a’ mi milliókra menő, ’s több éveken, legalább országgyűléstől országgyűlésig folytonosan tartandó adózásnál, alkalmasint az elvállalásra nézve nagyobb nehézségnek mutatkoznék, mint minőnek néhány százezer forintnyi csekélység egyszeri fizetésénél méltányosan mutatkozhatott. Nézzünk tehát szét, mikint lehetne e’ nehézségek között a’ dolgon segíteni? — Itt ismét legelőbb is az országos kölcsön ötlik eszünkbe. Már erősbek által régen megmutattatok, hogy a’ minő rósz számolás, sőt nemzeti szerencsétlenség, gyümölcslélén kiadások végett (minő például roppant állandó hadseregtartás) adósságokba keveredni, olly rész számolás, adósságot nem tenni, midőn általa nem csak több nyereség szereztethetik, mint mennyi kamat érette fizettetik, hanem a’ nemzeti vagyontőke is nevezetesen szaporodik. Hogy pedig könnyű, jó ’s olcsó közlekedési eszközök a’ kereskedést hatalmasan elősegítik, ez viszont földművelésre ’s műiparra élesztőleg visszahat, ez által ismét a’ nemzeti vagyontőke ’s annak következésében a’ gyümölcsözés is folytonosan növekedik; mind ez sokkal világosabb ’s közönségesen elismertebb, hogysem bizonyítgatni kellene. — Illy czélra tehát országos kölcsöntől egyáltalában nincs mit irtózni. Van pedig egy körülmény, melly nagy pénzöszvegbe kerülő országos nagy vállalatoknál, midőn a’ szükséges tőkének adózás útján egyszerrei kiállítása vagy épen nem, vagy csak nagy áldozattal lehetséges, az országos kölcsönhöz folyamodást nagyon ajánlja. Ez pedig abban áll, hogy kölcsön által képesekké leszünk egyszerre azon kamatnyi pénzöszvegnek tőkéjével rendelkezhetni, mellyet évenkint e’ czélra fordithatnánk. — Ez országos vállalatoknál, kivált a’ kereskedés érdekébenieknél, megbecsülhetlen nyereség, mert amaz amerikai mondás „time is money“ „az időpénz“ mindenütt igaz, de kivált igaz Magyarországban, mert „Magyarország pillanatai drágák.“ — Tegyük föl például, hogy hazánkban évenkint 1,500,000 mázsa só kél el, mellynek árából mázsánkint 11 kv az 1792 : 14 t. sz. által közmunkákra van rendelve, a’ mi évenkint 275,000 forintot teszen. Vegyük föl, hogy ezen pénzerővel csak olly utat vagy csatornát akarnánk bár építeni, a’ melly 4,000,000 forintba kerülne, közel 17 év telnék belé , mig a’ munkával elkészülnénk , ha ugyan elkészülnénk valaha, mert hihető, hogy mikorra végére érnénk, eleje már