Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-04-17 / 135. szám

Vasárnap 135. Április 17. 1842 Megjelenik •’ hírlap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben . Előfizet­hetni helyben L­a­n­der­er Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 481-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’s egyegy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Kinevezés. Vezérczikk. (Nehézségek). Er­délyi főkormányzó beiktatása. Pesti énekiskola. Fővár, uj­­dons. Igazítás. Megyei dolgok: Turócz (1647: 14 ’s per­ felküldés, felírás és kedvetlen episod , gyanusitgatás, táb­­labiróság Sándor és Révay posztógyárak, körlevelek, mér­nökség nem hivatal , kérdés a’ szerkesztőséghez és felelet). Temes (börtön tipicus), Nógrád (tisztválasztásra határ­nap kitűzve). Alsófehérv. (országos ingyen-munkák, követi pótló-utasítás tisztválasztásról, válasz magyarhoni megyékhez az egyesülés dolgában, konkoly-hínzás). Rövid közlés. Arad-, L­i­p­tó-, Trencsin-, ’s Udvar­helyszékből. Magyar ten­germellék. Fiume (biróválasztás, Ürményi-tér, nyilatkozat, oppositio). Kir. vár. köréből: Arad (antimagyarismus). Küföldi napló. Éjszakamerika. Angol-, Franczhon. Érte­kező: Levél-cyclus czim nélkül VI. — Külkereskedés és or­szágos terhek felosztása. — Hivat. tudós. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Thalherr Mihály general-ő­rnagyot magyar bárósággal méltóztatott kegy. megajándékozni. (H.k.) Vezérczikk. (Nehézségek.) Lapjaink utóbbi számában igyekezünk megmutatni, hogy a’ hazánk­ban olly igen kívánatos közlekedési eszközök létre­hozását magány vállalkozástól reméleni nem lehet, kamatbiztositás által eszközölni nem igen jó, ’s igy a’ közköltségen­ építés mutatkozik elméletileg legin­kább ajánlhatónak.— Nézzük a’ dolognak gyakorlati oldalát. Ha közköltségen kell építeni, mindenek előtt a’ legegyszerűbb mód ötlik eszünkbe, t. i. az, hogy a’ közköltséget ki kell vetni mindnyájunkra ér­tékünk szerint. — A’ nemességnek nem-fizetéshez­­szokásából eredő fizetni-nem-akarás erkölcsi akadá­lyát vegyük ideig-óráig boldog hittel legyőzöttnek, ’s maradjunk — ha úgy tetszik — egyedül a’ politi­cai számtan mellett. Ha például Francziaországban a’ ministerium vasútépítésre 100 millió frank éven­­kinti adót kívánna, ’s a’ kamarák megadnák: ezen — akár elvontan, akár viszonylag tekintsük — min­den esetre igen tetemes pénzöszvegnek kiállítása az ország polgáraiban különös békétlenséget nem okozna, ’s a’ költség okszerűségérőli meggyőződés mellett különösen elviselhetlennek nem látszanék; éspedig miért? mivel Francziaország lakossága évenkint egy milliárd (egyenes és mellékes) adót fi­zet , mihez ha még 100 millió járul, a’ dolog vég­eredménye az, hogy minden frank adóhoz 10 centi­me jő , vagyis a’ ki előbb 10 fr. adót fizetett, fize­­tend 11 frankot. Ez pedig, a’ szokás psychologicus hatásánál fogva (meg kell vallani), az emberre elvi­­selhetlenül súlyosan nem igen hat. Nézzük ellenben édes hazánkat. A’ mellékes adót, mint melly az or­szágos és megyei költségvetéssel ekkorig legalább együtt összesítve számba nem vétetett, nem is említ­ve , a’ házi adó, mellynek az ország minden rendű lakosa,által állandón együttviselését a’ teendők fo­kozatában elsőnek hiszszük, teszen mintegy 4 milli­ót. Vegyük már most fel, hogy Fiúménak pestteli összeköttetése 12 millió forintot ’s 3 évi munkát kí­ván, ebből esnék minden évre hasonlóképen 4 mil­lió forint, a’ fizetés tehát 100 pcenttel növekednék, vagyis a’ ki különben fizetett volna 10 ft háziadót, most fizetne 20 frtot. Ez igen érezhető különbség, itt az arány egészen másképen áll, mint azon példá­nál állott, mellyet Francziaországtól kölcsönözünk. És itt az egyik nehézség, mellyet, midőn javaslata­inkban a’ practicabilitásról van szó, tekintetbe nem vennünk nem lehet; annyival inkább pedig (és itt fi­gyelmet kérünk), mivel azon megbecsülhetlen er­kölcsi nyereség (a’ nemzetnek egy testté forrása ’s a’ nép és nemesség közti kölcsönös bizodalom és szeretet megszilárdítása), mellyet a’ házi adónak mindnyájunk általi együttviselése által elérni óhaj­tunk, mellőzhetlen föltétel gyanánt megkívánja, hogy a’ melly terhet a’ népnek vállairól egy kézzel a’ me­gyei házi adóbani részesülés által leveszünk, azt más kézzel országos közköltség czíme alatt vállaira visz­­sza ne tegyük; hanem hogy sorsát, terheit szembetü­­nőleg megkönnyítsük. Ez pedig nem volna eszközöl­hető, hahogy a’4 millió forint házi adónak aránylagos részét elvállalnék, de helyébe az adózó népet 4 millió­nyi országos teher aránylagos részének viselésére kö­teleznék. Azt, a’ mit e’ szavakban mondani akarunk, gr. Sztáray Albert a’ ,Világ£ 30-ik számában igen határozottan imigy fejezé ki: ,,a’ czélszerűség crite­­riona az, hogy a’ nép önmagától is érezze , hogy rajta könnyítve van, hogy ne legyen szükséges azt vele előleges megmagyarázás által elhitetni, vagy neki azt bebizonyítani, ’s meg kevesbbé ígérgetni , hanem valósággal megadni.“ — E’ szavak értelmé­ben fekszik egyik ok, melly minket azon meggyő­ződésre vezetett, hogy bármennyire intsen is az idő némelly országos közszükségek fedezésére, a’ házi adóbani állandó részesülést minden szükségek között elsőnek tartsuk. Midőn a’ nemes grófnak fentebb idézett szavaira hivatkoznánk, lehetetlen elismerésünket ’s méltány­lásunkat ki nem jelentenünk azon modor fölött , mellyel a’ házi adó iránt most legújabban nyilatko­zott, ’s a’ rendithetlen igazságok fölött, mellyeket nyíltan vallott. — Van ugyan a’ nemes gróf ’s a’ mi véleményünk között igen lényeges különbség, melly kiegyenlittetni soha sem fog, mivelhogy merőben ellenkező szempontból indulunk, azonban hol nem praesumptivus tekintély, hanem okok küzdenek, ott a’ vitatkozás soha sem fogja megzavarni azon polgári­as engeszteltséget, mellyre e’ sokat hányatott, ön fiai által sokat sebzett honnak olly igen nagy szüksé­ge van. — Lényeges különbség véleményeink közt e’ tárgyban az, hogy a’ nemes gróf az egész házi adót a’ nemesség által, még pedig a’ jobbágytelken lakóknak is kizárásával akarná viseltetni, mivel­hogy a’ néppel egygyéforrni, a’ népet politicai jo­gokra képesíteni nem akarja; mi ellenben azt óhajt­juk, hogy a’házi adót nemes és nem-nemes együtt igazságos arányban viselje ; mivelhogy a’népet—gr. Széchenyi szavaival élve— az alkotmány sán­­czai közé bevinni, mivelhogy a’ népet nemzetté ten­ni , vele egy politicai testületté forrni, ’s őt politi­cai jogokban is részesítésre képesíteni legforróbb óhajtásunk. — A’ nemes gróf azt akarja , hogy a’ költségvetési ’s adókezelési ügynél a’ki milly arány­ban fizet, olly arányban­ nyomadéku szóval is bir­­jon, miszerint aztán, ha például egy valamelly me­gyének felénél többjét egy vagy 2—3 hatalmas dy­­nasta birja, ’s ha például azon megyének összes ro­vata ezerre menvén,ezek közül azon dynasta 501 ro­vatot fizet, adókérdéseknél a’ közgyűlésben ő ma­ga többséget tegyen a’ megye összes nemességének ellenében; mi pedig a’ politicai jogegyenlőség bará­tai vagyunk, ’s azt gondoljuk, hogy ha valahol po­liticai jogokra nézve a’ törvény valamelly qualifica­­tiót kíván, a’ törvényes qualificatióval bíróknak egyenlő joggal kell birniok; mert még közöttük is filléres fokozatokat emelni annyit tenne, mint az ari­­stocratiában hyperaristocratiát alapítani, az ország törvényes qualificatióju lakosságát jogban, szabad­ságban árnyékéletre kárhoztatni, ’s a’ roppant több­ség ellenében minden alkotmányos hatalmat néhá­­nyak kezére játszani. Most, a’mint állunk, a’ me­gyékben nemesség adja meg a’ politicai jogok gya­korlatára megkivántatott qualificatiót; mi mást óhaj­tanánk, minél tágabbat, ollyat, mellynek önerővek­ elérésére az út mindenki előtt nyitva legyen; de mig e’ részben a’ törvény változást nem tesz, mig a’ tör­vény kívánta qualificatio csupán a’nemeslevélben vagy nemes születésben áll, addig legalább ezen qualifica­tiót kívánjuk tiszteletben tartatni, ’s ahoz vélemé­nyünkkel soha sem járulandunk, hogy még ezek között is néhány kevesek hatalmának megalapításá­ra , a’ sokaság jogainak nullificatiójára ij meg uj osztályzatok állíttassanak. — Ez a’ két lényeges kü­lönbség a’ nemes gróf véleménye ’s a’ miénk között, melly különbségre nézve azt hiszszük, hogy előrelát­hatólag a’ mi véleményünknek ’s nem a’ nemes gróf­énak van jövendője, másokat elhallgatva, azon egy­szerű két oknál fogva is: mivel 1) hihető, hogy a’ne­­messég inkább a’kisebb,mint a’ nagyobb terhet válla­­landja el, inkább fizetend aránylag ő is, mintsem hogy csak­ fizessen; miután úgy a’hon közös érdeke, mint saját zsebérdeke amazt javasolja; — 2) azért, mi­vel nem igen valószínű, hogy a’ nemesség, a’ he­lyett , hogy politicai jogait másokra is kiterjesztené, néhány oligarcha kedvéért azon jogokból még önma­gát is kirekeszsze. — De midőn ezen lényeges véle­­ményi különbséget ekként kijelölők, más részről örömmel valljuk, hogy a’ nemes gróf ollyakat is nyi­latkoztatott , mellyeket dönthetlen igazságoknak is­merünk el. Illyenek: „hogy a’magyar aristocratiának a’Peel Robert által indítványozott adóviselés ellen egyáltalában nem zajongó angol aristocratia példáját kellene követnie; hogy a’teher­átvétel ideje eljött; hogy ez Magyarországban a’ teendők alphája; hogy et­től függ az administrate, igazságszolgáltatás, kereske­dés javítása; hogy az adó kérdésével a’ köznemes­séget mellékczélok végett fölizgatni botrány; őt elidegeníteni attól, minek elkerülhetlen szüksége előttünk áll, mi nélkül nemcsak min­den (neki is hasznot hajtandó) haladás kép­telen, de sajá­t szem­ély­es előjogai is ve­szélye­z­te­tv­e van­nak , ettől őt elidegení­teni több mint hiba; hogy keblünk, lelk isme­retünk csak akkor szabad, ha igazságos is; hogy a’ magyar nemesség jelen helyzete rendszeretlen (ab­­normis), ’s azt, midőn az idő tenni int, ’s még a’ kényszerítés időszaka be nem állott, továbbra is fen­­tartani akarni nem szabad; hogy tökéletlen félintéz­kedések eredménytelenek, ’s hogy ollyanra van szükség, miszerint a’ nép magától is érezze, hogy rajta könnyitve van.“ Ezek mind olly arany igazsá­gok, mellyeket a’„Pesti Hírlap“ ’s elvbarátai egyik legkitűnőbb politicai ellenének tollából olvas­hatni, lehetetlen szívünk mélyéből nem örvendenünk. Ezen kitérést, az ügyért, melly e’ fejtegetések főtárgyát teszi , tisztelt olvasóink — reméljük — megbocsátandják, ’s most vissza a’gyarkorlati ne­­­hézségek taglalására. Azt mondók, hogy a’ közlekedési eszközök or­szágos erőveli létesítésének legegyszerűbb, legszem­beötlőbb módja: a’ megkivántatott költségeknek mindnyájunkrai aránylagos kivetése; de egyszer­smind emlitők a’ nehézségeket, mellyek e’ részben ellentállanak, hogy most, midőn a’ megyei házi­­adóbani részesülésre az idő halasztást nem tűrhető komolysággal int, valamelly nagy országos elő­nyilatkozást remélhetnénk. — Hozzá járul még azon nehézség is, hogy a’ megyék közti kivetés kulcsának igazságos megállapítására (nemes, és nem-nemes által közösen viselendő terhekről szólván) a’ szükséges előintézetek még meg nem tétetvék; a’ mi milliókra menő, ’s több éveken, legalább országgyűléstől országgyűlésig folytonosan tartan­dó adózásnál, alkalmasint az elvállalásra nézve na­gyobb nehézségnek mutatkoznék, mint minőnek né­hány százezer forintnyi csekélység egyszeri fizeté­sénél méltányosan mutatkozhatott. Nézzünk tehát szét, mikint lehetne e’ nehézsé­gek között a’ dolgon segíteni? — Itt ismét legelőbb is az országos kölcsön ötlik eszünkbe. Már erősbek által régen megmutattatok, hogy a’ minő rósz számolás, sőt nemzeti szerencsétlenség, gyü­mölcslélén kiadások végett (minő például roppant állandó hadseregtartás) adósságokba keveredni, olly rész számolás, adósságot nem tenni, midőn ál­tala nem csak több nyereség szereztethetik, mint mennyi kamat érette fizettetik, hanem a’ nemzeti vagyontőke is nevezetesen szaporodik. Hogy pe­dig könnyű, jó ’s olcsó közlekedési eszközök a’ kereskedést hatalmasan elősegítik, ez viszont föld­művelésre ’s műiparra élesztőleg visszahat, ez ál­tal ismét a’ nemzeti vagyontőke ’s annak követke­zésében a’ gyümölcsözés is folytonosan növeke­dik; mind ez sokkal világosabb ’s közönségesen elismertebb, hogysem bizonyítgatni kellene. — Illy czélra tehát országos kölcsöntől egyáltalában nincs mit irtózni. Van pedig egy körülmény, melly nagy pénzöszvegbe kerülő országos nagy vállalatoknál, midőn a’ szükséges tőkének adózás útján egyszer­­rei kiállítása vagy épen nem, vagy csak nagy áldo­zattal lehetséges, az országos kölcsönhöz folyamo­dást nagyon ajánlja. Ez pedig abban áll, hogy köl­csön által képesekké leszünk egyszerre azon ka­­matnyi pénzöszvegnek tőkéjével rendelkezhetni, mellyet évenkint e’ czélra fordithatnánk. — Ez or­szágos vállalatoknál, kivált a’ kereskedés érdeké­­benieknél, megbecsülhetlen nyereség, mert amaz amerikai mondás „time is money“ „az idő­pénz“ mindenütt igaz, de kivált igaz Magyaror­szágban, mert „Magyarország pillanatai drágák.“ — Tegyük föl például, hogy hazánkban évenkint 1,500,000 mázsa só kél el, mellynek árá­ból mázsánkint 11 kv az 1792 : 14 t. sz. által közmunkákra van rendelve, a’ mi évenkint 275,000 forintot teszen. Vegyük föl, hogy ezen pénzerő­vel csak olly utat vagy csatornát akarnánk bár építeni, a’ melly 4,000,000 forintba kerülne, kö­zel 17 év telnék belé , mig a’ munkával elké­szülnénk , ha ugyan elkészülnénk valaha, mert hihető, hogy mikorra végére érnénk, eleje már

Next