Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-05-01 / 139. szám
Vasárnap 13. Május 1. 1842 Megjelenik e' hírlap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fit, borítékban fi ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben.— Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Slorváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’s egyegy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Vezérczikk. (Országos pénztár). Fővár, ujdons. Megyei dolgok: Nógrád (anterestaurationalis gyűlés, végtisztelet Sréternek , a’ tisztválasztás első napi eredménye). Szépes (tárgysorozat, statutarius körrendelet, vontatók, Gollner-illyrdal-ügy, tized és beregi körlevél), fing (könyített rendelkezés az úti munkákról, népviség, egy lengyel búcsúfa, casino és kórház). Jászkunság (konyuri recidivák, tanácsnokválasztás Jászberényben). Kővár vidéke (országgyűlési utasítások, különösen tisztválasztás és polgárok hivatalképessége). Városok köréből: Szeged (Kioszk és sétatér, a’ vétónak egy különös neme, haladás, maradás, utczasártisztitás). Temesvár (hivatalbeli visszaéléseknek kir. biztosság útjáni megfenyitése). Miskolcz (polgári egyesület). Külföldi napló. Angolhon, Francziaország. Értekező: Le- vél-cyclus czím nélkül IX. Nehány szó a’ zsidók felszabadításáról ; első ellenvetés: a’zsidók idegen nemzetisége. Hivatalos tudósit. Hirdet. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Vezérczikk. (Országos pénztár.) Lapjaink utóbbi számának vezérczikkét azzal végezők, hogy az „Alföldi levelek“ nagyérdemű szerzőjével azon elvre nézve is tökéletesen egyetértünk, hogy az országos házi adótár indirect adó útján szereztessék be. Nem lesz talán felesleges megemlíte nünk,miképen immár 119 esztendeje,mióta az ország rendes illynemű országos pénztár (fundus regni pu-blicus) felállításának szükségét nyiltan elismerék, ’s a’ nemzet gondoskodásának tárgyául kitűzték. — 1791-ben az ország e’ részbeni óhajtása a’21-ik törvényczikkben ismét kifejeztetett, ’s az e’ tárgybani intézkedés és szabad rendelkezés az országgyűlésnek világosan fentartatott, ’s ha ki az 1802-ki országos naplót ’s irományokat megtekinti, azt is látni fogja, mikint a’ kormány septemb. 23-kán kiadott k. resolutiójában e’ tárgyróli tanácskozásra hiván föl az ország rendeit, azok nem csak közakarattal elisme- |ték, hogy ,,a’ hazának köz boldogságát ne ijvezetes előmenetellel közönséges fundus nélkül foganatosan eszközölni nem lehet“, hanem mig a’ Ki. és Rll. táblájának többiségét az idők mostohaságának tekintete e’ tárgyban azonnali intézkedéstől tartóztatá,a’főRR. haladékta-lan áldozattételre , még pedig—a’ mint világosan kivehető—a’ szabadalmazott néposztályok által egyenes kivetés szerint viselendőre, készeknek nyilatkoztak. Azonban , a’ már említett oknál fogva, egyéb nem történt, mint az, hogy ismét országos választmány jön tervezés végett kiküldve, a’ mint már 1791-ben is kiküldve volt, ’s a’mint 25 esztendő múlva ismét egy újabb választmány küldetett ki. Mert mi nagyon szeretjük mindenben az illy választmányi kiküldéseket, ámbár az úrbéri tárgyon kívül eredményüket aratni még nem igen sok alkalmunk volt; ellenben a’ váltótörvénykönyv alkotása igen kézzelfoghatóan szemünk elibe állitá ama’ né-met példabeszéd alaposságát, miszerint „gyorsan merni félnyerés.“ Vannak, kétségtelenül van- nak tárgyak , mikben az országos választmányi elődolgozás elkerülhetlen; de nem minden tárgy ollyan, ’s a’ melly nem ollyan, annál a’ választmányozás né ha tán nem egyéb, mint egy kis nem-akarás; pedig isten szól a’ nép szavában, mondván: „nem-akarásnak nyögés a’vége.“ Tehát 119 esztendeje, hogy egy országos pénztár alakítása untalan a’jámbor óhajtások állandó rovatát tévé, tervet országos választmány csak 1791 óta már háromszor dolgozott, a’ törvényhatóságokkal mind három közöltetett, mind hármat meghánytuk és megvitattuk, és mind a’hármat rég elfelejtettük; és kormány kimondá és országgyűlés megirá számtalanszor, hogy közpénztár nélkül, úgy vízen mint szárazon, könnyű közlekedés, e’ nélkül kereskedés, e’ nélkül pedig nemzeti közjólét lehetetlen; és 119 év után is csak ott vagyunk, hogy — a’ mint felejthetlen Kölcseynk az 1741:18 törvényre viszszapillantva , 1833-ban mondotta — „93 év után is sem Partium sem Erdély!!“ úgy mi is elmondhatnék: közel 120 éve, hogy az ország elhatározó : legyen országos pénztár, és legyenek közlekedési eszközök , és mai napig is sem pénztár, sem könnyű közlekedés ! Illy tényekkel szemeink előtt, csaknem ösztönt érez a’ legepetlenebb ember is keserű szavakra fakadni a’ tespedés hangos hőseinek ellenében, a’ kik rohanást szeretnek emlegetni! De hiszen a’ mi nevetséges, a’ fölött keserűnek lenni bizony nem méltó. Azonban, bár hosszadalmasság bűnébe essünk, bocsánatot remélünk mégis, ha némelly eszméket, mik őseinket e’ tárgy körül foglalatoskodtaták, a’ törvényhozási történetirat homályaiban nem búvárkodható nagy közönség előtt felemlitgetünk. Vannak ezek közt kétségtelenül különösek is, de vannak ollyanok is, miket a’ nemzetgazdasági tan jelen kifejlett doctrinái sem vethetnek el. H ősök példájából az utódokra ösztön és tanúság fénye sugárzik. Az 1802: 30 t. sz. által az országos közpénztár ügyében kirendelt választmány elismeri, hogy az 1715- és 1723-ki országos irományokból kitetszik, miképen hajdan az országos közszükségek fedezésére különös jövedelmek voltak rendelve. Ide tartozott nevezetesen a’ királyi harminczadon felül szedetni szokott fél határvám (media tricesima), de sőt a’ megyék is fizettek házi szükségeik fedezése mellett bizonyos adalékot az országos pénztárba. 1715- ben országgyűlési választmány volt kiküldve, ’s ez az országos pénztár kiállítására következő kútfőket javasolt: 1) a’ kbr. harminczadon felül fizetendő fél harminczadot; 2) 15 krt minden mázsa sótól; 3) ő felségétől némelly fiscalisi javaknak e’ czélra kikérését; 4) hogy a’ szabad hajdúkra e’ czím alatt taksa vettessék; 5) a’ Jász-Kun kerületek a’ német rendtől kiváltassanak, ’s a’közpénztár értékéhez csatoltassanak; hasonlókép 6) Lublyó, Podolin ’s a’ XIII szepesi városok a’ lengyelektől visszaváltandók; 7) hogy a’ törvényhatóságokban nyilvános jegyzőkönyvek tartassanak, mellyekbe mindenkinek birtoka bejegyeztessék, ’s valahányszor akár örökösödés , akár adásvevés utján a’ birtokos változik, úgy mindennemű egyéb szerződésektől, sőt adóslevelektől is bizonyos taksák fizettessenek; 8) az aszszonyi fényűzés (mundus mi’sebris) ’s férfiruhakelmék, mellyek külföldről hozatnak, különös adó alá vettessenek. — Ezekre nézve úgy vélekedünk, hogy az 1-ső ’s ezzel rokon 8-ik pont nem a’ mennyiség ’s mód, hanem a’ bennök rejlő elv tekintetében ma is főbb tekintetet érdemelnek. — E’ körül forog az „Alföldi levelek“ nagy érdemű szerzőjének igen korszerű javaslata is; ’s mi is azt valljuk, hogy a’ határvámok elvében kell igen óvatos mérsékleti alkalmazással , és az ország iparának emelését ’s a’ politicai gazdaságtan nemzeti rendszerének józan elveit soha szem elől nem vesztve, országos jövedelem után széttekintenünk. Az idézett javaslat második pontja elvben valósággal életbe is ment, mert először is József császár által 1787 ’s 1788-ban egyenesen és kirekesztőleg útépítésre’s a’ hajózás előmozdítására minden mázsa só árából 11 kr. rendeltetett, ’s ez utóbb az 1792. 14.cz. által továbbá is e’ czélra fordittatni határoztatok. A’ 3-ik pont a’ mint akkor, úgy jelenleg is ő felsége kegyelmétől függ. A’ 4-, 5- és 6-ik pont az idő változott körülményeinél fogva természetesen elenyészik; de a’ 7-ik pont elve különös figyelmet ’s méltánylást érdemel, annyival inkább, mivel a’ rendes telekkönyvek behozatalára az országos hitel kellékei különben is sürgetőleg intenek.— 1741-ben ismét alkalom nyilt az országos pénztárról tanácskozni , ’s ekkor a’ sóár toldalékon ’s a’ honosítások és egyházi javadalmak taksáján kivül a’ KK. és RR. némelly kiviteli áruczikkektől az országos pénztárba folyandó határvámot indítványoztak, nevezetesen minden pár lótól vagy ökörtől egy ftot, sertés párjától 3 krt, juhétól egy krt, egy mázsa dohánytól 6 krt. — E’javaslatban is olly elv rejtezik, melly hasonlóképen figyelmet érdemel. — Az 1791: 67 t. sz. által kirendelt választmány maga nem ten javaslatot , hanem csak azt véleményezd, hogy a’ választmánynak úgy saját tagjai mint más honpolgárok által benyújtott tervek a’ törvényhatóságokkal megfontolás ’s követutasitás végett közöltessenek, a’ mi hihetőleg meg is történt, de mi nem juthatván azoknak birtokába, tartalmukat sem ismerjük. — Az 1802: 30.cz. által újólag megbízott országgyűlési választmány mindenek előtt 5 millió prt tőkepénzt a’ szabadalmazott néposztályoktól rendes kivetés szerint beszedetni, egy nemzeti kereskedési intézet alapjává tétetni, kamatokra kiadatni ’s kamatjait országos rendelkezés szerint közlekedési eszközökre fordittatni javaslotta; mit az 1827-ki országos választmány is elfogadott, azon különbséggel, hogy a’ tőkemennyisége iránt határozott javaslatot nem ten; ellenben kamatjai hova fordításának czéljául szoros határozottsággal az útépítést, folyó vízi hajózás előmozdítását, csatornaásást és töltésrakást tűzte ki. — Mi már lapjaink 134 ’s 135 ik számában említők a’ nehézségeket, mellyek az országos pénztárnak egyenes adózás (vagy—ha jobban hangzik— subsidium) általi kiállítását ellenzik, ha kit azok e’ nézet alaposságáról meg nem győznének, fontolja meg mindazon nehézségeket, mik az egyenes adózástól elválaszthatlanok, ’s a’ könnyűségeket , mik az indirect adózás rendszerét ajánlani látszanak, a’mint ezt az „Alföldi levelek“ igen alaposan fejtegetik, ’s nem lehet nem hinnünk, hogy mind ezeket együttvéve győző okoknak találandja. De még van egy, mit az 1802-ki ’s illetőleg 1827- ki országgy. választmány javaslata iránt nem lehet meg nem jegyeznünk. Nézetünk szerint az országos közszükségek fedezését, a’mi előlegesen örök időkre meg nem határozható mennyiség, egyszerre tőkével, tehát határozott mennyiséggel leróni akarni képtelenség; ha képtelenség nem volna, igazságtalannak kellene neveznünk, miután arra csakugyan nem lehet a’ társaság tagjait igazságosan kötelezni, hogy valamelly adónak (mert a’ maga meztelenségében véve csakugyan adó az, akármikép takargassuk subsidiumi vagy benevolum oblatumi nevezetek köpönyegével) nem lehet — mondjuk — kötelezni, hogy valamelly adónak tőkéjét tartozzanak lefizetni; ez ellenkezik az adózás kötelességének fogalmával; mert adóztatni csak addig ’s csak annyit szabad, a’ meddig ’s a’ mennyire elviselhetőleg szükség van, a’ ki pedig adója tőkéjének letételére kényszerittetnék, az örök időkre megadóztatnék; — de ha igazságtalan nem volna is, volna bizonyosan politicai hiba’s rész számolás, mert vegyük föl, mi súlyos teherként nyomna, ha csak 5—6 millió pftot kellene is, egyszerre , egyenes adózásképen letennünk; ’s mégis mit tehetnénk, mit hajthatnánk végre általa, miután csak kamatjáról, tehát nem többről mint 2—3 ezerről, lehetne évenkint rendelkeznünk? mikorra készülne el ez után csak egy pest-fiumei vagy pestdebreczeni vasútvonal is? Nézetünk szerint az adózás philosophiájának a’ statusgazdaság kellékeivel egybevetése talán inkább olly intézkedést látszik javaslani, miszerint a’ hon polgáraitól könnyű szerrel beszedett csekély kamat által magáról a’ tőkéről azonnali közhaszonra rendelkezhessünk, nem pedig hogy a’ tőke lefizetésével terheljük a’ polgárokat, ’s aztán mégis csak kamatjait használhassuk; a’ miből igen természetesen semmi más nem következnék , mint vagy az, hogy a’ csekély kamattal semmire sem mennénk, vagy pedig az, hogy a’ tőkét magát (hamarabb, mint egyelőre hinnék) elolvasztanék. Ezen tőkeadóztatási tervhez tehát véleményünkkel egyáltalában nem járulhatnánk, ’s ha csakugyan jónak ítéltetnék, hogy a’ szükséges pénzerő kiállításához valamivel egyenes adózásképen is járuljunk, azt tartanók, hogy valamint Francziaországban helyhatósági költségekre az országos adórovat után vettetik ki némi toldalék, úgy minálunk merőben megfordítva— a’ megyék, szabad kerületek ’s kir. városok házi adójok mellett tartozzanak bizonyos toldalékfilléreket az országos pénztár számára kivetni és beszedni, például minden fél forint házi adó után egy kft. — Ez volna igénytelen véleményünk szerint jelen körülményeink között, midőn a’ megyei házi adóbani részesülés az egyenes adózást mindenek előtt igényli, egyetlenegy elfogadható neme az országos pénztár számára kivethető egyenes adózásnak, amit némileg az is támogat, hogy az 1802- [ diki országgyűlési választmánynak az 1715- és 1723-ai országos irományokra hivatkozó bizonyítása ] szerint, az országos közköltségekhez járulás ezen neme hazánkban hajdan valósággal divatozott is. Ha már gróf Dessewffy Emil ur hiteles kúti főkből merített számítása szerint a’ megyék összes házi adója 3,100,000 pftot halad , a’ Részeket, sza- Ibad kerületeket, királyi és szepesi városokat és a’ tengermelléket, némi tekintetben pedig tán a’ hati járőrvidékeket is együvé véve, az összes háziadésért mintegy 4,500,000 ftra tehetjük; ’s ekkor a’ toldalékfillérek minden félforint után egy krral 150,000 ftra, minden forint után egy garast számítva pedig 225.000 ftra mennének; a’ mi viszont az utóbbi esetben közel 4 millió, az előbbiben pedig több mint harmadfél millió 5 pcentualis kölcsönt fedezhetne; úgy hogy csupán a’ sóárból e’ czélra törvényileg