Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-05-01 / 139. szám

Vasárnap 13. Május 1. 1842 Megjelenik e' hírlap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap­ Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 fit, borítékban fi ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben.­­— Előfizet­hetni helyben L­a­n­de­r­er L­ajo­s kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Slorváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek ’s egyegy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számíttatik. TARTALOM. Vezérczikk. (Országos pénztár). Fővár, ujdons.­­ Megyei dolgok: Nógrád (anterestaurationalis gyűlés, végtisztelet Sréternek , a’ tisztválasztás első napi eredménye). Szép­es (tárgysorozat, statutarius körrendelet, vontatók, Gollner-illyrdal-ügy, tized és beregi körlevél), fing (könyített rendelkezés az úti munkákról, népviség, egy lengyel búcsúfa, casino és kórház). Jászkunság (konyuri recidivák, tanács­nokválasztás Jászberényben). Kővár vidéke (országgyűlési utasítások, különösen tisztválasztás és polgárok hivatalképes­sége). Városok köréből: Szeged (Kioszk és sétatér, a’ vétónak egy különös neme, haladás, maradás, utczasártisz­­titás). Temesvár (hivatalbeli visszaéléseknek kir. biztos­ság útjáni megfenyitése). Miskolcz (polgári egyesület). Külföldi napló. Angolhon, Francziaország. Értekező: Le-­­ vél-cyclus czím­ nélkül IX. Nehány szó a’ zsidók felszabadítá­sáról ; első ellenvetés: a’zsidók idegen nemzetisége. Hivatalo­s tudósit. Hirdet. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Vezérczikk. (Országos pénztár.) Lapjaink­­ utóbbi számának vezérczikkét azzal végezők, hogy­­ az „Alföldi levelek“ nagyérdemű szerzőjé­vel azon elvre nézve is tökéletesen egyetértünk, hogy az országos házi adótár indirect adó útján sze­reztessék be. Nem lesz talán felesleges megemlíte­­­ nünk,miképen immár 119 esztendeje,mióta az ország­­ rendes illynemű országos pénztár (fundus regni pu-­­­blicus) felállításának szükségét nyiltan elismerék, ’s a’ nemzet gondoskodásának tárgyául kitűzték. — 1791-ben az ország e’ részbeni óhajtása a’21-ik tör­­vényczikkben ismét kifejeztetett, ’s az e’ tárgybani­­ intézkedés és szabad rendelkezés az országgyűlés­nek világosan fentartatott, ’s ha ki az 1802-ki orszá­­­­gos naplót ’s irományokat megtekinti, azt is látni­­ fogja, mikint a’ kormány septemb. 23-kán kiadott k.­­ resolutiójában e’ tárgyróli tanácskozásra hiván föl az­­ ország rendeit, azok nem csak közakarattal elisme- |­­ték, hogy ,,a’ hazának köz boldogságát ne­ ij­vezetes előmenetellel közönséges fun­dus nélkül foganatosan eszközölni nem­­ lehet“, hanem mig a’ Ki. és Rll. táblájának több­­i­ségét az idők mostohaságának tekintete e’ tárgyban azonnali intézkedéstől tartóztatá,a’főRR. haladékta-­­­lan áldozattételre , még pedig—a’ mint világosan ki­vehető—a’ szabadalmazott néposztályok által egye­nes kivetés szerint viselendőre, készeknek nyilatkoz­tak. Azonban , a’ már említett oknál fogva, egyéb nem történt, mint az, hogy ismét országos választ­mány jön tervezés végett kiküldve, a’ mint már 1791-ben is kiküldve volt, ’s a’mint 25 esztendő múlva ismét egy újabb választmány küldetett ki. Mert mi nagyon szeretjük mindenben az illy vá­lasztmányi kiküldéseket, ámbár az úrbéri tárgyon kívül eredményüket aratni még nem igen sok alkal­munk volt; ellenben a’ váltótörvénykönyv alkotása­­ igen kézzelfoghatóan szemünk elibe állitá ama’ né-­­­met példabeszéd alaposságát, miszerint „gyorsan­­ merni félnyerés.“ Vannak, kétségtelenül van-­­ nak tárgyak , mikben az országos választmányi elő­­dolgozás elkerülhetlen; de nem minden tárgy ollyan, ’s a’ melly nem ollyan, annál a’ választmányozás né­­­ ha tán nem egyéb, mint egy kis nem-akarás; pedig isten szól a’ nép szavában, mondván: „nem-aka­rásnak nyögés a’vége.“ Tehát 119 esztendeje, hogy egy országos pénz­tár alakítása untalan a’jámbor óhajtások állandó ro­vatát tévé, tervet országos választmány csak 1791 óta már háromszor dolgozott, a’ törvényhatóságok­kal mind három közöltetett, mind hármat meghány­tuk és megvitattuk, és mind a’hármat rég elfelejtet­tük; és kormány kimondá és országgyűlés megirá számtalanszor, hogy közpénztár nélkül, úgy vízen mint szárazon, könnyű közlekedés, e’ nélkül keres­kedés, e’ nélkül pedig nemzeti közjólét lehetetlen; és 119 év után is csak ott vagyunk, hogy — a’ mint felejthetlen Kölcseynk az 1741:18 törvényre visz­­szapillantva , 1833-ban mondotta — „93 év után is sem Partium sem Erdély!!“ úgy mi is elmondhatnék: közel 120 éve, hogy az ország elhatározó : legyen országos pénztár, és legyenek közlekedési eszkö­zök , és mai napig is sem pénztár, sem könnyű köz­lekedés ! Illy tényekkel szemeink előtt, csaknem ösztönt érez a’ legepetlenebb ember is keserű szavakra fa­kadni a’ tespedés hangos hőseinek ellenében, a’ kik rohanást szeretnek emlegetni! De hiszen a’ mi ne­vetséges, a’ fölött keserűnek lenni bizony nem méltó. Azonban, bár hosszadalmasság bűnébe essünk, bocsánatot remélünk mégis, ha némelly eszméket, mik őseinket e’ tárgy körül foglalatoskodtaták, a’ törvényhozási történetirat homályaiban nem búvár­kodható nagy közönség előtt felemlitgetünk. Van­nak ezek közt kétségtelenül különösek is, de vannak ollyanok is, miket a’ nemzetgazdasági tan jelen ki­fejlett doctrinái sem vethetnek el. H ősök példájából az utódokra ösztön és tanúság fénye sugárzik. Az 1802: 30 t. sz. által az országos közpénztár ügyében kirendelt választmány elismeri, hogy az 1715- és 1723-ki országos irományokból kitetszik, miképen hajdan az országos közszükségek fedezésé­re különös jövedelmek voltak rendelve. Ide tarto­zott nevezetesen a’ királyi harminczadon felül sze­detni szokott fél határvám (media tricesima), de sőt a’ megyék is fizettek házi szükségeik fedezése mel­lett bizonyos adalékot az országos pénztárba. 1715- ben országgyűlési választmány volt kiküldve, ’s ez az országos pénztár kiállítására következő kútfőket javasolt: 1) a’ kbr. harminczadon felül fizetendő fél harminczadot; 2) 15 krt minden mázsa sótól; 3) ő felségétől némelly fiscalisi javaknak e’ czélra kiké­rését; 4) hogy a’ szabad hajdúkra e’ czím alatt tak­sa vettessék; 5) a’ Jász-Kun kerületek a’ német rendtől kiváltassanak, ’s a’közpénztár értékéhez csa­­toltassanak; hasonlókép 6) Lublyó, Podolin ’s a’ XIII szepesi városok a’ lengyelektől visszaváltan­­dók; 7) hogy a’ törvényhatóságokban nyilvános jegyzőkönyvek tartassanak, mellyekbe mindenkinek birtoka bejegyeztessék, ’s valahányszor akár örö­kösödés , akár adásvevés utján a’ birtokos változik, úgy mindennemű egyéb szerződésektől, sőt adósle­velektől is bizonyos taksák fizettessenek; 8) az asz­­szonyi fényűzés (mundus mi’sebris) ’s férfiruhakel­­mék, mellyek külföldről hozatnak, különös adó alá vettessenek. — Ezekre nézve úgy vélekedünk, hogy az 1-ső ’s ezzel rokon 8-ik pont nem a’ mennyiség ’s mód, hanem a’ bennök rejlő elv tekintetében ma is főbb tekintetet érdemelnek. — E’ körül forog az „Alföldi levelek“ nagy érdemű szerzőjének igen korszerű javaslata is; ’s mi is azt valljuk, hogy a’ határvámok elvében kell igen óvatos mérsékleti al­kalmazással , és az ország iparának emelését ’s a’ politicai gazdaságtan nemzeti rendszerének józan el­veit soha szem elől nem vesztve, országos jövede­lem után széttekintenünk.­­ Az idézett javaslat má­sodik pontja elvben valósággal életbe is ment, mert először is József császár által 1787­ ’s 1788-ban egye­nesen és kirekesztő­leg útépítésre’s a’ hajózás előmozdítására minden mázsa só árából 11 kr. rendeltetett, ’s ez utóbb az 1792. 14­­.cz. által továbbá is e’ czélra fordittatni határoz­tatok. A’ 3-ik pont a’ mint akkor, úgy jelenleg is ő felsége kegyelmétől függ. A’ 4-, 5- és 6-ik pont az idő változott körülményeinél fogva természetesen el­enyészik; de a’ 7-ik pont elve különös figyelmet ’s méltánylást érdemel, annyival inkább, mivel a’ ren­des telekkönyvek behozatalára az országos hitel kel­lékei különben is sürgetőleg intenek.— 1741-ben is­mét alkalom nyilt az országos pénztárról tanácskoz­ni , ’s ekkor a’ sóár toldalékon ’s a’ honosítások és egyházi javadalmak taksáján kivül a’ KK. és RR. né­melly kiviteli áruczikkektől az országos pénztárba folyandó határvámot indítványoztak, nevezetesen­­ minden pár lótól vagy ökörtől egy ftot, sertés párjá­­­­tól 3 krt, juh­étól egy krt, egy mázsa dohánytól 6 krt. — E’javaslatban is olly elv rejtezik, melly ha­sonlóképen figyelmet érdemel. — Az 1791: 67 t. sz. által kirendelt választmány maga nem ten javasla­tot , hanem csak azt véleményezd, hogy a’ választ­mánynak úgy saját tagjai mint más honpolgárok ál­tal benyújtott tervek a’ törvényhatóságokkal meg­fontolás ’s követutasitás végett közöltessenek, a’ mi hihetőleg meg is történt, de mi nem juthatván azok­nak birtokába, tartalmukat sem ismerjük. — Az 1802: 30­­.cz. által újólag megbízott országgyűlési választmány mindenek előtt 5 millió prt tőkepénzt a’ szabadalmazott néposztályoktól rendes kivetés sze­rint beszedetni, egy nemzeti kereskedési in­tézet alapjává tétetni, kamatokra kiadatni ’s ka­matjait országos rendelkezés szerint közlekedési eszközökre fordittatni javaslotta; mit az 1827-ki or­szágos választmány is elfogadott, azon különbség­gel, hogy a’ tőkemennyisége iránt határozott javas­latot nem ten; ellenben kamatjai hova fordításának czéljául szoros határozottsággal az útépítést, folyó vízi hajózás előmozdítását, csatornaásást és töltés­rakást tűzte ki. — Mi már lapjaink 134­ ’s 135 ik számában említők a’ nehézségeket, mellyek az or­szágos pénztárnak egyenes adózás (vagy—ha jobban hangzik— subsidium) általi kiállítását ellenzik, ha kit azok e’ nézet alaposságáról meg nem győznének, fontolja meg mindazon nehézségeket, mik az egye­nes adózástól elválaszthatlanok, ’s a’ könnyűsége­ket , mik az indirect adózás rendszerét ajánlani lát­szanak, a’mint ezt az „Alföldi levelek“ igen alaposan fejtegetik, ’s nem lehet nem hinnünk, hogy mind ezeket együttvéve győző okoknak találandja. De még van egy, mit az 1802-ki ’s illetőleg 1827- ki országgy. választmány javaslata iránt nem lehet meg nem jegyeznünk. Nézetünk szerint az országos közszükségek fedezését, a’mi előlegesen örök idők­re meg nem határozható mennyiség, egyszerre­ tő­kével, tehát határozott mennyiséggel leróni akarni képtelenség; ha képtelenség nem volna, igazságta­lannak kellene neveznünk, miután arra csakugyan nem lehet a’ társaság tagjait igazságosan kötelezni, hogy valamelly adónak (mert a’ maga meztelenségé­ben véve csakugyan adó az, akármikép takargas­suk subsidiumi vagy benevolum oblatumi nevezetek köpönyegével) nem lehet — mondjuk — kötelezni, hogy valamelly adónak tőkéjét tartozzanak lefizetni; ez ellenkezik az adózás kötelességének fogalmával; mert adóztatni csak addig ’s csak annyit szabad, a’ meddig ’s a’ mennyire elviselhetőleg szükség van, a’ ki pedig adója tőkéjének letételére kényszerittetnék, az örök időkre megadóztatnék; — de ha igazság­talan nem volna is, volna bizonyosan politicai hiba’s rész számolás, mert vegyük föl, mi súlyos teherként nyomna, ha csak 5—6 millió pftot kellene is, egy­szerre , egyenes adózásképen letennünk; ’s mégis mit tehetnénk, mit hajthatnánk végre általa, miután csak kamatjáról, tehát nem többről mint 2—3 ezerről, lehetne évenkint rendelkeznünk? mikorra készülne el ez után csak egy pest-fiumei vagy pest­­debreczeni vasútvonal is? Nézetünk szerint az adó­zás philosophiájának a’ statusgazdaság kellékeivel egybevetése talán inkább olly intézkedést látszik ja­­vaslani, miszerint a’ hon polgáraitól könnyű szerrel beszedett csekély kamat által magáról a’ tőkéről azonnali közhaszonra rendelkezhessünk, nem pedig hogy a’ tőke lefizetésével terheljük a’ polgárokat, ’s aztán mégis csak kamatjait használhassuk; a’ miből igen természetesen semmi más nem következnék , mint vagy az, hogy a’ csekély kamattal semmire sem mennénk, vagy pedig az, hogy a’ tőkét magát (hamarabb, mint egyelőre hinnék) elolvasztanék.­ Ezen tőkeadóztatási tervhez tehát véleményünkkel egyáltalában nem járulhatnánk, ’s ha csakugyan jó­nak ítéltetnék, hogy a’ szükséges pénzerő kiállítá­sához valamivel egyenes adózásképen is járuljunk, azt tartanók, hogy valamint Francziaországban hely­­hatósági költségekre az országos adórovat után vet­tetik ki némi toldalék, úgy minálunk merőben meg­fordítva— a’ megyék, szabad kerületek ’s kir. váro­sok házi adójok mellett tartozzanak bizonyos tolda­lékfilléreket az országos pénztár számára kivetni és beszedni, például minden fél forint házi adó után egy kft. — Ez volna igénytelen véleményünk szerint jelen körülményeink között, midőn a’ megyei házi adóbani részesülés az egyenes adózást mindenek előtt igényli, egyetlenegy elfogadható neme az or­szágos pénztár számára kivethető egyenes adózás­­­­­nak, a­­mit némileg az is támogat, hogy az 1802- [ diki országgyűlési választmánynak az 1715- és 1723-ai országos irományokra hivatkozó bizonyítása ] szerint, az országos közköltségekhez­ járulás ezen neme hazánkban hajdan valósággal divatozott is.­­ Ha már gróf Dessewffy Emil ur hiteles kút­­i főkből merített számítása szerint a’ megyék összes­­ házi adója 3,100,000 pftot halad , a’ Részeket, sza- I­bad kerületeket, királyi és szepesi városokat és­­ a’ tengermelléket, némi tekintetben pedig tán a’ ha­ti járőrvidékeket is együvé véve, az összes háziadé­sért mintegy 4,500,000 ftra tehetjük; ’s ekkor a’ tol­dalékfillérek minden félforint után egy krral 150,000­­ ftra, minden forint után egy garast számítva pedig 225.000 ftra mennének; a’ mi viszont az utóbbi eset­ben közel 4 millió, az előbbiben pedig több mint harmadfél millió 5 pcentualis kölcsönt fedezhetne;­­ úgy hogy csupán a’ sóárból e’ czélra törvényileg

Next