Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-05-05 / 140. szám

4.254.000 ftot számit, úgy hogy tiszta haszonul csak 5.046.000 frt maradna. E’ szerint a’ költsé­g az ösz­­szes bevételnek csaknem felét (9/26 résznél többet) emészti föl. Az már bizonyos, hogy ezen költségek között sok ollyan van, a­­melly állandón maradva egyáltalában nem növekednék, bárha egy millió 3 vagy 4 százezer mázsa helyett például 2 millió vagy több mázsa só adatnék is el. A’ miből azt véljük kö­vetkezni, hogy ha a’ sófogyasztás növekednék, a’ kir. kincstár kiállítási költségei távolról sem növe­kednének olly arányban, mint a’ fogyasztás növe­kedett, úgy hogy csaknem mondhatnék: midőn a’ költség arithmeticai progressióban nőne, a’ tiszta jö­vedelem geometriai progressióban szaporodnék.­­ Az tehát a’ kérdés: mikép lehetne a’fogyasztást sza­porítani , miszerint az országos közlekedési eszkö­zökre fordittatni óhajtott osztalék miatti jövedelem­­hiány fedezve legyen ? Ez nézetünk szerint—a’ köz­vagyonosság gyarapodásának biztosan számítható hatását számba sem véve—két úton történhetnék: 1) belfogyasztásrai tekintettel a’ só árának leszállításá­val ; mert miután a’ fentebbi hiteles adatok összeál­lításából az világlik ki, hogy jelenleg sokkal kisebb a’ viszonylagos sófogyasztás, mint 1802-ben volt (úgy áll mint 12­ 16 hoz), ezzel újólag bebizonyitott­­nak véljük a’ statusgazdaságnak azon ismeretes axiómáját, hogy nagy terjedelmű fogyasztásra szá­mítható czikkeknél, az árnak egy bizonyos mérté­ken túl szökkenése a’ jövedelmet nem csak nem növeli, sőt csökkenti, mert a’ fogyasztást keves­bíti; mérsékleti leszállítása pedig épen ellenke­ző hatást eszközöl; 2) külfogyasztásrai tekintettel az által, ha a’ jó külkereskedési áruczikké tétet­nék. Angliában, midőn nagy a’ gabnavám, a’ külföld­ről behozott gabnát a’ kereskedők királyi zár alatt tartatják, mindaddig mig a’ vám annyira száll, hogy azt haszonnal megvámoztathatják. Miért ne lehetne közvetlenül a’ királyi kincstár jövedelmét, közvetve pedig az ország nyereségét is az által szaporítani, hogy külkereskedésre (a’ belföldöm visszaélés meg­­gátlása tekintetéből hasonlókép a’ határszélekig kb­. pecsétzár alatt) a’ só olcsóbban adatnék? Valóban sóaknáink kimerithetlen kincse nem megvetendő kül­­kereskedési czikké tétethetnék, holott most az a’ külföldről talán egyetlenegy fillért sem hoz be. Jól tudjuk ugyan, hogy (ha nem csalatkozunk)az 1825-ki országgyűlés sérelemnek vette, hogy a’ kir. kincstár a’ szomszéd töröknek talán 4 fton adá a’sót,mig­yen az országban ára 6 ftot haladott, ezen panasz azon­ban inkább szívérzelmen, mint statusgazdasági combination alapszik ; mert egy kis fontolgatás után igen világosnak hiszszük, hogy miután a’ belfo­­gyasztás kellékei tökéletesen fedeztettek,’s olly áru­­czikk adatott el külföldre, melly már ben a’ hon­ban el nem kelt volna, az országra nézve nem csak nem kár, hanem tiszta nyereség minden mázsa só, melly, habár csak egy két garas tiszta haszonnal is, külföldön eladatott; mert ha egyebet nem, azt, a’ mi­be a’kiállítás és szállítás került, minden esetre az or­szágban­ munkások és szállítók, ’s igy az országos ipar nyeré.—De mi magános emberek kereskedelmi vállalkozásának szeretnők e’ mezőt megnyitva látni; mert hiában az alkalmas piacz kikeresése ’s általá­ban a’ tevőleges kereskedés mezején sokkal nagyobb sükerrel mozog a’ magános erő. Kormányok nem termettek kereskedésre. Magánosok eszközlése ál­tal ellenben a’ mellett, hogy az ország kereskedése évenkint egy-két milliónyi értékkel növekednék, ez után bizonyosan a’ kir. kincstár egyenes jövedelmé­re nézve is bőven ki lenne pótolva azon hiány, mely­­lyet a’ só mostani árából még 29 kunak közlekedési eszközökre rendelése okozhatna. — És pedig igy vágnak egymásba a’ józan statusgazdasági combina­­tiók kerekei! mig ez után az országos közlekedés megkönnyittetnék, ez által egyszersmind a’ külföld­­rei sókereskedés tétetnék lehetségessé, ’s igy ama’ kis áldozat miatt a’kir. kincstár jövedelme nemcsak nem csökkenne, sőt növekednék. ■— Ennyit a’ só­ról , mennyiben a’ vitatás alatti kérdéssel összeköt­tetésben van. A’ többiről más alkalommal. Budai jótékony nőegyesület. Múlt 1841-ik évben következő kegyes adakozások gyűl­tek be, mind bécsi értékben: I. Ő cs. királyi fensége nádor-főherczeg évenkinti adománya 2500 forint; ő cs. kir. fensége Mária Dorottya fő­­herczegasszony szinte évenkinti ado­mánya 750 forint; kiskorú főherczeg József és* nőtestvére Örzsébet ő cs. kir. fenségük áldoztak 50 frtot; amirgy Klobusitzky Péter kalocsai érsek 100 frt; Vörös-Hiemer Katalin 250 frt­, Majthényi-Beniczky Mária 62 frt 30 krt; néhai Höhn Éva 100 frt; Bekkers Natalia grófnő tüzelőfára 62 frt 30 frt; Pollák Már­kus 25 frt; Lövy ékárusné 25 frt; Totis úr hagyo­mánya 50 frt; Kielender 2 frt 30 frt; Spietzendorfer Borbála 50 frt; Knotz 25 frt. — II. A’sinylők intézete számára begyült: ő cs. kir. fensége nádor-főher­­czegnétől 341 frt 32 kr; nmltgu Klobusitzky Péter kalocsai érsektől 250 frt; nmltgu Pyrker patriarcha egri érsektől 500 frt; Andrássy-Szapáry Adelheid grófnétől 125 frt; Pálffy-Hajos Ernesztina grófné­től 75 frt. — III. A’ 36 gyámoltnak ruházatára ’s a’ vaságyak megszerzésére, részint az egyesületi ta­gok, részint más nemes emberbarátok mindössze gyűjtöttek 3409 frt 35 krt. — IV. A’ kisdedóvó tano­dák javára adakoztak: főmrrgy Kopácsy József her­­czeg-primás 250 frtot ’s 6 öl tüzelőfát; gr. Bat­­thyány-Tarnóczy Antonia 20 darab aranyat; Vörös- Hiemer Katalin 100 frt; Hollenburger ur 5 frt; Kren­­ner József 2 frt 30 krt; Kimnach Lajos 238 frt 15 krt.— V. Ruhaneműben ’s élelembeliben: ő cs.kir. fensége a’ nádor-főherczegné kegyeskedék, 36 in­get ’s ugyanannyi éji fejkötőt ajándékozni; összes tagjai az egyesületnek az élelembelinek megszerzé­sére összeadtak 478 frtot, amirgy gr. Brunszvik- Majthényi Mária 120 pozsonyi mérő búzát, 50 font szalonnát, 2 pozsonyi mérő borsót, 2 mérő lencsét, 3 mérő darát, 1 mérő árpakását; gr. Forray-Brun­­szvik Julia 42 font szalonnát, 80 font zsiradékot, 74 font sonkát ’s füstölt sertéshúst, 3 mérő babot,­­/1 mérő lencsét ’s 25 szcze aszalt szilvát; gr. Lányi- Csáky Mária 1 mérő kását ’s egy mérő babot; Maj­­thényi-Bartakovics Mária 2 kost, 30 frt zsiradékot, 3 zsák burgonyát ’s 3 akó bort. A’ kebelbeli húsvá­gók czéhe 70 V* font zsiradékot. Borban: amirgu váczi püspök gr. Nádasdy Ferencz 2 akót; Röszler József 2 akót; Pirkhoffer 1 akót; Szeth 1 akót; Oeffner polgármester ur 1 akót; Czillich ur 1 akót; Kisfaludy ur 1 akót; Culmann asszony 2 akót; Ma­yer asszony 1 akót; Haszman u. 1 akót; Valcz mol­nármester 1 akót; Kraker 1 akót; Heinrich Lajos 1 akót; Haltmeyer 1 akót, és szedés által gyűlt 10 akó. Fában: Herczeg-primás Kopácsy József 6 öl fát; váczi püspök gr. Nádasdy Ferencz 5 ölet; Lu­­czenbacher fakereskedő 4 öl rozsét. Végtére gr. Lányi-Csáky Mária a’ felállítandó kápolnába 1 ol­tárt , misemondóruhával, ezüst kehelylyel ’s egyéb megkivántatósággal megajándékozá az intézetet. — Az 1841-ik évre tett számadás fonalán az egyesület­nek következő kiadásai valának: a’ szegények gyá­­molitására 4390 frt 2 kr; a’ szegényeknek kiszolgál­tatott orvosságokra 1421 frt 18 kr; a’ pestivel közös vakgyógyitó-intézetre 968 frt 50 kr; a’ 3 kisdedóvó­tanodának folyamában maradására — ide értvén a’ házbért is — 2172 frt 30 kr. A’36 gyámoltnak szük­ségesekkel­ ellátására 9063 frt 34 kr, különféle ki­adásra 760 frt 10 kr.— Budán 1842-ki april. 14-kén tartott ülésből.— Külkey Henrik, egyesületi ti­­toknok. A’ pesti míregyesület tisztelettel kéri és szólitja fel mindazon t. ez. részvényeseit, kik a’ múlt 1841. évre kiadott egyesületi műlap nyomatait még kezükhöz nem vették, mikint azoknak egye­sületi pénztárnok K­laus­z A. L. urnák­ (Pesten a’ városi szinház-épületbeni tükörraktárban) átvétele ’s egyszersmind a’ f. évre járó 5­0gő forintnyi rész­vénydíjaknak lefizetése iránt intézkedni méltóztassa­nak; ugyanez alkalommal átvehetők a’felérintett helyen a’ prágai és triesti műegyesületektől csere útján váltott azon műlapnyomatok is, mellyek az egyesület által a’ múlt évben tartott kijátszásnak egy részben nyereményi tárgyaiul szolgáltak. Az igazga­tó-választmány rendeletéből Szekrényesy Dá­niel m. k., műegyesületi titoknok.­­ Fővárosi újdonságok. Bizony mond­juk , haladunk! és pedig hétmérföldi léptekkel: a’ ki tamásosan dörgöli szemeit és a’ világba néz és fejét csóválja, azt előlegesen csak azon kísérletek­re figyelmeztetjük, mellyek a’ kor legfontosabb kér­dései, főkép a’ sajtószabadság ügyében, leg­újabb időkben még Pest városa részéről is létetnek. Erről minapi számunkban már egy igen érdekes ada­tot közlöttünk, örvendünk, hogy azt ismét újabbak­kal toldhatjuk. Az érdemes tanács mit sem óhajt in­kább, mint a’ nyilvánosságot, és Jean Paulkint több­ször neheztelt már, miszerint működései és mun­kálatai olly ritkán dicsértetnek vagy gáncsoltatnak, azaz : hozatnak napfényre , hogy ,e’ tekintetben majdnem azt teheti, mi neki tetszik. És e’ mellőzés­szülte panaszokat mindegyik renden találandja, a’ ki tudja, mikép az érintett éj városi tanács, vala­mint egy részről igen-igen szereti a’ közönséges vé­leményt kihallgatni, úgy ismét azon dicsőségben is óhajt részesülni, mellyel bölcs intézményeinek gya­koribb tekintetbevétele és buzgó törekvéseinek nyilvános méltánylata által magának leginkább megszerezhetni remél. Mivel azonban a’ új tanács igen sajnosan érzi, hogy még mindig olly korban élünk, hol a’ nyilvános dicséretet inkább el­tűrjük, mint a’nyilvános gáncsot, melly utóbbi, kivált is Pest városánál, száz eset közül úgyis csak egyszer volna helyén, — előlegesen abban álla­­podék meg, hogy kénytelve az idők mostoha körül­ményei által, mostanra csak az elsőnek, t. i. a’ dicséretnek gyakorlatba-vételét szorgalmazza, ’s en­nélfogva — csupán a’ jó rend megtartása végett — mindazon, kákán is csomót kereső philistaeusi lelke­ket , kik idétlen gáncsoskodásaik által a’ rendfolya­mot zavarni, és a’ mit ex offo dicsérni kellene, abban is gáncsot és hibát találni nem átallanak, brevi manu, mennyire t. i. hatalmában áll, megfeg­y­­yítse. És ki hinné, hogy a’ nemes tanács ezt mind a’ sajtószabadság törvényei behozatalával tartja legczélszerűbben kieszközölhetőnek? Fur­csának tetszik ugyan, hogy a’ nyilvánosságot a’ sajtószabadság által korlátolni lehet; de be­széljen a’ tény maga. Említettük, mikép kezdették a’ szabad sajtó törvényeit minapában egyik érdemes collegánkon, Saphir uron, a’ „pesti napilap“ szerkesztőjén, foganatba venni. Szegény Saphir ur! akkor még egy kis idézgetési kellemetlenséggel és barátságos szemrehányásokkal menekvélt meg, mi­vel egy nyilvános városi intézet, a’ német színház ellen mert kikelni, nem gondolhatván, hogy egy olly intézet, melly minden criticán alul van, egy­szersmind minden criticán fölül is állhat; most azonban, mint igen hiteles kútfőből értettük, mire szükség esetében hivatkozni engedelmünk van , — személyes szabadsága is veszedelemben fo­rog. A’ multheti tanácsülésben t. i. a’ választópolgá­rok küldöttsége azt kívánta, közöltetnék velök a’ nm. helytartó-tanácsnak a’ mészárosok garázdálko­dásai ellen költ kegyes leirata, mellynek lételére eddig — mi elég sajnos — csak a’ „Tageblatt“ tudó­sításai nyomán jöhettek. No, ugyan volt mit a’ kül­döttségnek e’ hivatkozásnál hallania! Egynémelly tanácsnok úr a’ legboszúsabb kifakadásokkal illeté a’ szegény „zsidószerkesztőt“, és kimondatott, mi­helyt még egyszer illy a’ város hitét és tekintetét illető czikkelyeket lapjaiba fölvenni merészel, minden cerimonia nélkül becsukatik,’s aztán ott ke­reshet elégtételt, a’ hol akar. Voilá! a’ censura ve­szedelemben, és további lépések a’ szabad sajtó ügyében, mellyek habár ollyanok is, hogy felfo­hászkodni késztetnek: ments meg, uram! az illy lé­pésektől, mégis első kísérletnek elegendők; ha az ösvény megtörve lesz, a’ többi önkényt követ­kezni fog. — Halljunk csak egy szép esetet a’ német színházról! Két főbb rendű asszonyság, egyike egy országosan tisztelt férfiúnak közel rokona, a’ múltkor adott „Belisár“ operára, mellyet Hasselt-Barth föllépte­tett olly ér­dekessé, páholyt többé nem kaphatván, két zárt­széket váltott, ’s miután nagynehezen eljutottak a’ tolongás közt üléseikhez, azokat már két suhanczos kinézésű hősök által elfoglalva láták. A’ zártszék­­nyitóné felszólítására durván felpattannak, a’szé­keket övéiknek mondják, és nyersen kijelentik, hogy azokat semmi esetre elhagyni rém fogják, és ezt a’ két urhölgy kérésére is szintolly nyersen és durván ismétlék. Mit volt mit tenni? Az asszonyságok pi­rulva a’ gyöngédtelen kifejezések és azon figyelem miatt, mellyet a’kedvetlen eset rajok vont, visz­­szamenni kénytelenittettek, a’ színházat is elhagyan­­dók, ha egy tisztes férfiúnak szívessége által helyet nem kapnak. Az eset felpanaszoltatott az igazgató­ságnak, és kisült, hogy a’ zártszékek az „Ungar“ czímű német lap szerkesztőségének szabad zárt­székei voltak, ’s a’ pénztárnok által tévedésből adattak el. És gondoljuk e, hogy az igazgatóság érde­mesnek találta, magát a’ tévedés miatt az urhölgyek­­nél kimenteni? Oh, koránsem! az igazgatóságnak a’ jelen színházi körülmények közt a’ német recen­­sensekkel nem igen lehet ujjat huzni, főkép az olly recensensekkel nem, kik az egész világ által olva­sott „Ungar“-ba írnak, ’s kik máskép nem írnak, ha szabad zártszéket nem kapnak és még valamit, mihez a’ publicumnak, türelmén kívül, ha t. i. amúgy sans géné, mais avec privilége maltrattk­oztatik, vé­res verítékkel kell adóznia! — Remellay Gusztáv ur egy kötet beszélyeket szándékozik kiadni ’s a’ tiszta bevételt a’ pesti dologház javára szenteli. A’ ns. czél pártolást érdemel. — Szorgalmas Wagner műáro­sunk néhány nap múlva a’ békési iktatási ünnepre utazandik, hova az uj főispánnak gróf Károlyi Györgynek Eybl által művészi tökélylyel rajzolt arczképének egy csomó példányát viendi le. Bizton remélhetjük, hogy a’ derék kiadó, jeles arczkép­­gyüjteményének többi eddig megjelent példányait is ez alkalommal jó sikerrel eladandja, mit az illy ha­zafi­ vállalat buzgó kiadójának lelkünkből kívánunk. — W e i­s s­e­n­b­e r­g J. G. nyilvános rajztanító, szom­baton (3-tól 5-ig) és vasárnap (9-től 12-ig) a’ váro­si redutépületben láttató tanitványai próbamutatvá­nyait, mellyek minden tekintetben kielégítők, és a’ derék tanítónak jeles tanítási modorát tanusíták.­­ A’ városházból már költöznek, a’ tanács- és válasz­­tottpolgársági ülések a’ kir. curiaépületben fognak tartatni; mondják, hogy a’ nevezett épület homlok­fala több sérülést fog szenvedni. — A’ múlt pénte­ken jött ’s az „angol királyné“ fogadó erkélyén pi­­páztában száz meg száz bámész ácsorgók által száj­­tátva bámult török követ hétfőn Bécsbe folytatá útját. Megyei dolgok. A­ógrádból. B. Gyarmat, april. 29. Tisztuji­­tásunknak vége, — vége az olly csöndesen véghez­­ment tisztujitásnak, miilyenre még nem igen emlé­kezünk ; igaz, volt egy pár fej-bezuzási történetecs­­ke ’s egy jenői köznemesnek az ellenpárt ál­tali — hirlelt — kútba-buktatása, de mi ez a’ múl- 314

Next