Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)
1842-05-08 / 141. szám
Vasárnap Május 8. 1842. MeSj.r,niK . hírlap minden héten kft«« , c.utortokon é. ra.árn.p. Féléér .lófie.té. «* két fóréra,b*a hérhoshordé,«15 frt, borítékba* « ft, petén Witékkal « ft p.mó pénab.n. BUofinetheni helyben L. nderer Lajos kiado tu ajdoio.péha r.n. utcn. Horvéth-házban 48»-ik «ám alatt, egyebütt minden eaiuéri királyi po.tahivatalnál. A* au..trf.i Urod'o.bac.«st külföldi tartományokba küldetni kiránt példányok iránt a’ megrend.lés enk a’ béc.i c.á.zári főpo.tahivatal utján történhetik. Mindenfél hirdetmények fölvét.taek St kwffirt ____________________________________________________________________________ petit betűkkel 5 pengő krajcstár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Halálozás. Vezérczikk. (Indirect ”epaczukor-gyártás. Igazítás. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: Sopron (tisztválasztási előjelentés, a gyűlési határnapok, tárgysorozat, ’s országgyűlési utasítás előkészítése, körlevelek, bécs-triesti vasút, katonasági sérelmek Zala és Temesből , magyar nyelvterjesztés, népnevelés), Békés (törvényszéki dolgok, erkölcs-szelidülés, deresek, és megfontolva haladás, politicai növénytan), Pest (bűnvádi eljárás , husárszabás, b. Brüdern hagyománya, adószedői cautionalisok), Gömör (tisztválasztási határnap, egyházkerületi főfelügyelő, névmagyarosítás). Közgyűlési határnapok. Székelyföld Udvarhelyszék (elnökség, gyűlés-tartási mulasztás , só-contraband, és orvos-vita, elégedés a’ követekkel , konkoly a’ buziban). Nyilvános köszönet. M i s~ I cz .i:‘állü-Ügy'. Cáfolat a‘ marostájróli czikkre. Külföldi nanly. Éjszakamerika, Angol-, Francz-, Spanyolhon. Értekező: Kétszer kettő négy. — K. — Hivatal, tudós. Hirdet. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezések. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Ürményi Ferencz fiumei volt kormányzót ideiglenes koronaőrré méltóztatott kegy. kinevezni. (H.k.) A’ nm. m. kir. udv. kamara Pongrácz Ernesztet a’ selmeczi kerületi bányatörvényszéknél irnokságra alkalmazá. (H.k.) Halálozás. Szűcs Lajos tb., és Fehér vmegye egykori első alispánja ’s országgyűlési követe, május 3-kán 65 esztendős korában szélütésben meghalt. A’ szelid jótékony férfiúnak sok ügyefogyott, de kivált a’ vértesaljai reform, egyházvidék, mellynek érdemes főgondnoka volt, sokáig áldandja emlékezetét. Vezérczikk. (Indirect adó.) Lapjaink utóbbi számában a’ sóárról szólottunk, a’ mennyiben egy országos házi adótár egyik jövedelmi forrását teheti, szabad legyen egy-két szót a’ többiekről is ejteni , különös tekintettel az indirect adónak azon nemeire, miket az „Alföldi levelek“ nagyérdemű szerzője javasol. Első ezek között mérsékelt lajstromozási adó , minden nemesi örökösödés, osztály és bármi névvel nevezhető birtokváltozásnál. — A’ birtokváltozási bejegyzés (enregistrement) eszméje — a’ mint tudjuk — már a’ 14-ik században szép Fülöp franczia király idejében keletkezett, ’s azon kevés eszmék egyike, mellyeknek gyakorlatias becsét századok tapaszolása ’s a’társadalmi viszonyok óriás fejleménye , vagy—ha úgy tetszik — teljes átalakulása nemhogy csökkentette volna, sőt növelé. Nekünk úgy tetszik, hogy a’ polgári institutiók javításainál azon eszmék a’ legjobbak, legczélszerűbbek , mellyekről biztosan elmondhatni, hogy nemcsak azon egyetlen czélra szolgálnak, mellyre közvetlenül irányozotk, hanem egyszersmind más fontos társadalmi czélokat is előmozdítnak. Mert bármit tartson is valaki Bentham következménydús alapelvéről, melly szerint az álladalomnak más czélja nem lehet, mint a’ legnagyobb szám lehető legnagyobb boldogsága, azt bizonyosan kétségbe nem vonandja, hogy a’ polgári álladalom olly combinált műszer, melly rendben csak akkor van, midőn a’ kerekek egymásba vágnak. A’ mi rideg magányos elkülönözésben áll, egyes czélnak megfeleljen bar, az egésznek előbb vagy utóbb ütközésköre leszen. Illy szempontból szeretünk minden javaslatot tekinteni, ’s illy szempontból állítjuk, hogy a’ lajstromozási adó a' lehető legjobb gondolatok egyike, nemcsak azért, mivel az országos házi adótárnak bő jövedelmi forrása lehet, és pedig olly forrás , melly kiváltkép a’ vagyonosbak erszényből folyván, nem esik (mint az adónak sok más ’eme) azon nyomatékos ellenvetés alá, hogy a’ szegények terheltetésére van számítva, hanem kü’'nösen javaljuk a’lajstromzási adót, már csak azét is, mivel az innen remélt országos jövedelem ingerül szolgáland talán a’ lajstromozást vagyis telekkönyveket minél hamarabb behozni, mit az országos hitel tekintett, különösen a’nemesi javakra nézve olly sürgetőleg követel. Valóban lehetetlen nem csudálkozni, hogy ez mindekkorig behozva nincs, miután a’ szükség felőli meggyőződés olly általános, ’s az eszme helyessége itt ben a’ honban mind elméletileg rég elismerve, mind gyakorlatban igazolva van. Elméletileg az által, hogy—mikint már lapjaink 139- ik számában emlitek — a’ birtokkönyveknek minden törvényhatóságoknál behozatalát 's a’ bejegyzéstőli díjfizetést már 1715-ben az országos pénztár alakításáról tanácskozó országgyűlési választmány javaslatba hozá, az 1840: XXI.cz. pedig a’ királyi várossoknak a’ hol ’s a’ mennyiben még rendes birtokkönyvük nem volna, azoknak legfőlebb két esztendő alatt elkészítését mulaszthatlan kötelességül tette; gyakorlatilag pedig azáltal, hogy mindennap tapasztalhatjuk, minő roppant különbség van hitel ’s birtokbecs tekintetében a’ birtokkönyvvel nem biztosított nemesi ’s a’ biztosított polgári javak között. Ezek szerint tehát miután—Deák Ferencz követjelentésébeni szavaival élve— a’ birtokkönyvek behozatalában lelhetjük föl az egyetlenegy biztos módot , melly a’ betáblázásoknak hitelt ’s birtokbecset emelő hatását a’ nemesi javakra is kiterjesztheti; miután a’ birtokkönyvek mint statisticai kútfők is igen nagy becscsel bírnak, azoknak haladéktalan behozatalát buzgóan óhajtva, nagyon czélszerűnek véljük, hogy valamint minden e’tárgyban munkálkodott országos választmányok, legközelebb pedig az „Alföldi levelek“ nagyérdemű szerzője is , javassák, a’lajstromozás egyszersmind statusjövedelmi forrásul is használtassák; még pedig, véleményünk szerint, a’ birtokváltozások bejegyzésével a’tökéletes birtokkönyvek elkészítéséig várni egyáltalában nem kellene, sőt inkább az a’ törvény kihirdetésével azonnal megkezdethetnék. Nincs is az egész javaslat iránt más észrevételünk, mint csupán az, hogy a’ lajstromozási adót nem véljük egyedül a’ nemesi birtokváltozások eseteire szorítandónak, mikint gr. Dessewffy Emil úr javasolja, hanem e’ részben is, úgy financiális mint politicai tekintetekből, a’ szabályt általánosnak kívánjuk. — A’ díj osztályozás, telekkönyv-vitel ’s adókezelés aprólékos részleteire az időszaki sajtónak talán nem szükség terjeszkednie. Az indirect adó másik neme, mellyet javasoltatni olvasunk , mérsékelt bélyegadó (Stempel). Ennél már nem találjuk fel azon tulajdonságot, melly a’ lajstromozási adót kitünőleg ajánlja, t. i. hogy a’jövedelmezésen kivül valamelly más statusczélt is előmozdítson; ’s ha egy részről europábani csaknem általános divatozása ’s úgy a’ beszedési mint ellenőrségi könnyűség mellette szól, más részről nem tagadhatjuk, hogy ennek behozatalát Magyarországon igen népszerűtlen eszmének vesszük; ’s úgy vélekedünk, hogy mivel erre nézve — hacsak a’ méltán utált rendőri kutatásokat honosítani nem akarnék — a’ sanctiónak más nemét alig lehetne föltalálni, mint azt, hogy törvény ’s felsőbbség előtt semminemű oklevél érvényes, sem folyamodás elfogadható ne legyen, hacsak bélyegzett papirosra nem íratnék; ez a’magyarhoni szokástól, népjellemtől ’s gondolkozástól annyira eltér, hogy mig közszokásban gyökeret verne, és’ a’ legszegényebb néposztály között igen sok kedvetlen elutasításra adhatna okot, a’ mi a’ tudatlanabb néptömeg előtt a’ megtagadott vagy legalább megnehezített igazságszolgáltatás színében jelennék meg; ez pedig, véleményünk szerint, a’felsőbbség iránti bizodalom koczkáztatásához olly közeljár, hogy a’népérzelem illy módoni megsértéséből eredő erkölcsi kárt ’s a’ hozzászokás nehézségeitől elválaszthatlan egyedi veszteségeket is a’ remélt statusjövedelem által elegendőkép ellensúlyozhatóknak annál kevesbbé hihetnek, minél tagadhatlanabb, hogy az indirect adónak ezen nemét az aránytalanság vádja is kitünőleg nyomja; mert azt csakugyan nem lehet arányos, tehát igazságos adónak nevezni, mellynél az adózónak értéke tekintetbe egyáltalában nem jó, melly tehát, mig a’ vagyonosabb osztályoknál szót sem érdemel, különösen a’ legszegényebb néposztályt nyomja. Ezen tekinteteknél fogva a’ bélyegadó behozatalát elegendőleg motiváltnak nem tekinthetjük , ’s úgy vélekedünk , hogy sokkal inkább elfogadható volna a’ közjegyzőkönyvekbe való bejegyzést nemcsak a’ birtokváltozási esetekre, hanem (mikép az 1715-ki országos választmány javaslá) mindennemű terhes szerződésekre ’s kölcsönvételekre is kiterjeszteni, ’s az országos pénztár számára szedendő bizonyos díjfizetéssel egybekötni. Az adóslevelek, kivált a’ váltótörvény behozatala óta, többnyire már ekkorig is betábláztatnak, úgy hogy e’ részben sem a’ népszokáson észrevehető változtatás nem történnék , sem a’ szerződő felek ekkorig számbavenni nem szokott költséggel nem terheltetnének, hahogy a’ betáblázási törvény — hogy úgy mondjuk — engedelmezőből kötelezővé tétetnék, a’ mennyiben tudnillik most a’ betáblázás csak a’ kielégítési elsőbbség biztosítása, nem pedig magának a’kötelezőlevelnek érvényessége végett szükséges; mi pedig a’törvényt oda kívánnák módosíttatni, hogy biró előtt érvényességgel se birjon a’ kötelezőlevél, hacsak egy bizonyos idő alatt be nem tábláztatok. — fizettessenek (a’ mi különben is alig mellőzhető) kissé jobban minden törvényhatóságoknál a’ jegyzői hivatalok , s a betáblázási díj, mostani mennyiségben hagyatva, egészen, vagy—ha úgy tetszik— felében, vagy kétharmadában vitessék be a’ törvényhatóságok (de minden törvényhatóságok) által félévenkint a betáblázási jegyzőkönyv hiteles kivonata mellett az országos pénztárba, és nevezetes jövedelmi kátforrásra tevénk szert, a’ nélkül, hogy nem mondjuk a jelenlegi institutiókon legkevesebbet változtatni, de még a’hivatalos személyzetet e’ végett az egész országban csak egyetlenegygyel is szaporítani kellett volna ; e’ mellett nekünk úgy tetszik, hogy illy intézkedés egyszersmind a’ hitelügyre is jótékonyan hatna, nemcsak az által, hogy a’csalárd bukások azon nemét, melly holmi activ követelések eltitkolását használja, egy kissé megnehezítné; hanem az által is, hogy kinek kinek követelő ’s tartozó állapotját tisztába hozván, a’ hitelezésnek ’s mindazon jóknak, mik ez által eszközölhetők, a’jelennél szilárdabb alapot nyújtana. — És ez volna egyik mód, mit az „Alföldi levelek“-ben javaslótt idegenszerű ’s azért igen népszerűtlen bélyegadó helyébe ajánlani bátorkodnánk; másik az, mit már az 1802- ki országos választmány is javasolt, mi pedig lapjaink 139-ik számában helyeselve kiemelénk, t. i., hogy minden esetben, hol a’ kir. kincstárba bizonyos taksa fizettetik, toldalékul még egy negyedrész az országos pénztár számára kiszabassék. Legyen bár ez a’ fizetéses királyi hivatalok kivételével, mikint ott javasoltatik, vagy ezekre is kiterjesztve, mint mi gondolnák: ez a’dolgot lényegében nem változtatja. Ám vétessenek ki — ha tetszik — a’ fizetéses hivatalok, a’ mennyiben csakugyan igaz, hogy nagy részben nem igen dúsan vannak ellátva, de a’ czímeket, rendeket, kitüntetéseket , szabadalmakat, javadalmakat és mindennemű grationalékat csakugyan méltán megdíjazhatni. Boldogult Kölcsey ae mondá, hogy sujtásos nemzet vagyunk. Ám hiszen gyönyörködjék sujtásaiban, kinek kedve tartja: csak fizessen valamicskét az országos pénztárba is. Az adóphilosophia hozza magával, hogy leginkább a’ fényűzési czikkeket kell adóztatni. — Legyenek hát sujtások és sujtásosak; de fizessenek. Ez igazságos ’s tán tanácsos is. És most még néhány szót a’ vámokról. Ismételjük, mit már máskor mondottunk: a’ határvámok elvében kell kiváltképen országos jövedelem után szétnéznünk. E’ tárgyat azonban egyedül jövedelem tekintetéből ítéletünk szerint egyáltalában nem szabad tekinteni; sőt inkább, ha valahol, épen itt szükség , hogy a’ nemzetgazdaság igényeit, a’ financiális szemponttal öszhangzásba hozzuk, nehogy a’ pillanatnyi haszonvadászat ösztönétől elragadtatva, úgy járjunk, mint ama’ mesebeli ember, ki megölé a’ tyúkot, melly neki arany tojást tojt. — E’ tárgyról nem rég, a’ vámszövetséghezi csatlakozás kérdését fejtegetvén, sokkal terjedelmesebben szólottunk, hogysem most rövidek ne lehetnénk. Főelvünk az, hogy valamint a’ német vámszövetséghezi csatlakozást nem kevésbbé nemzetiségünkre mint a’ keletkezni óhajtott honi műipara nézve veszélyesnek, nyers termék-eladás tekintetében pedig kevéssé hasznosnak itéljük, úgy azt, hogy a’ magyar korona birtokai az ausztriai birodalom tartományaival, a’ mint egy fejedelmet uralnak, úgy egy nagy vámszövetségba is egyesüljenek, mindkét részre hiasinosnak ’s jótékonynak, hiszszük és valljuk. Ha tehát ezen óhajtás mellyben számos milliók osztoznak, valósulhatna, és leomlanának a’vámsorompók, mellyek hazánkat a’ birodalomtól elválasztják, akkor természetesen egyetlenegy határvámvonal veendvén körül az egész egyesületet, országgyűlésünk befolyásával ’s nemzetünk érdekeinek mérlegbe vetésével határoztatnék meg az osztalékarány, melly szerint a’ vámjövedelmek a’ magyar királyi kincstárt illetnék; ekkor bizonyosan helyén volna, ’s a’ kincstári jövedelmek csonkítása nélkül lehetne is, a’ vámok meghatározását előlegesen akkint intézni, hogy áraczik ki különbség nélkül a’ vámjövedelem bizonyos része, honunknak úgy czéljaiban mint kezelésében országos rendelkezés- 73