Pesti Hírlap, 1842. január-június (105-156. szám)

1842-05-08 / 141. szám

Vasárnap Május 8. 1842. MeSj.r,niK . hírlap minden héten kft«« , c.utortokon é. ra.árn.p. Féléér .lófie.té. «* két fóréra,b*a hérhoshordé,«1­5 frt, borítékba* « ft, petén Witékkal « ft p.m­ó pénab.n.­­ BUofinet­­he­ni helyben L. n­derer Lajos kiado tu ajdoio.pé­­ha r.n. utcn. Horvéth-házban 48»-ik «ám alatt, egyebütt minden eaiuéri királyi po.tahivatalnál. A* au..trf.i Urod'o.ba­c.«st külföldi tartományokba küldetni kiránt példányok iránt a’ megrend.lés enk a’ béc.i c.á.zári főpo.tahivatal utján történhetik.­­ Mindenfél hirdetmények fölvét.taek St kwffirt ____________________________________________________________________________ petit betűkkel 5 pengő krajcstár számíttatik. TARTALOM. Kinevezések. Halálozás. Vezérczikk. (Indirect ”epaczukor-gyártás. Igazítás. Erdélyi országgyűlés. Megyei dolgok: Sopron (tisztválasztási előjelentés,­­ a gyűlési határnapok, tárgysorozat, ’s országgyűlési utasítás előkészítése, körlevelek, bécs-triesti vasút, katonasági sérel­mek Zala és Temesből , magyar nyelv­ter­jesztés, népnevelés), Békés (törvényszéki dolgok, erkölcs-szelidülés, deresek, és megfontolva haladás, politicai növénytan), Pest (bűnvádi el­járás , husárszabás, b. Brüdern hagyománya, adószedői cautionalisok), Gömör (tisztválasztási határnap, egyházke­rületi főfelügyelő, névmagyarosítás). Közgyűlési határnapok. Székelyföld Udvarhelyszék (elnökség, gyűlés-tar­tási mulasztás , só-contraband, és orvos-vita, elégedés a’ kö­vetekkel , konkoly a’ buziban). Nyilvános köszönet. M i s­­~ I c­z .i:‘állü-Ügy'. C­áfolat a‘ marostájróli czikkre. Külföl­di nanly. Éjszakamerika, Angol-, Francz-, Spanyolhon. Ér­tekező: Kétszer kettő négy. — K. — Hivatal, tudós. Hirdet. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezések. Ő cs. ’s apost. kir. felsége Ür­­ményi Ferencz fiumei volt kormányzót ideiglenes ko­ronaőrré méltóztatott kegy. kinevezni. (H.k.) A’ nm. m. kir. udv. kamara Pongrácz Ernesztet a’ selmeczi kerületi bányatörvényszéknél irnokság­­ra alkalmazá. (H.k.) Halálozás. Szűcs Lajos tb., és Fehér vmegye egykori első alispánja ’s országgyűlési követe, má­jus 3-kán 65 esztendős korában szélütésben meghalt. A’ szelid jótékony férfiúnak sok ügyefogyott, de ki­vált a’ vértesaljai reform, egyházvidék, mellynek érdemes főgondnoka volt, sokáig áldandja emléke­zetét. Vezérczikk. (Indirect adó.) Lapjaink utóbbi számában a’ sóárról szólottunk, a’ mennyiben egy országos házi adótár egyik jövedelmi forrását tehe­ti, szabad legyen egy-két szót a’ többiekről is ejte­ni , különös tekintettel az indirect adónak azon ne­meire, miket az „Alföldi levelek“ nagyérdemű szerzője javasol. Első ezek között mérsékelt lajstromozási adó , minden nemesi örökösödés, osztály és bármi névvel nevezhető birtokváltozásnál. — A’ birtokváltozási bejegyzés (enregistrement) eszméje — a’ mint tud­juk — már a’ 14-ik században szép Fülöp franczia király idejében keletkezett, ’s azon kevés eszmék egyike, mellyeknek gyakorlatias becsét századok tapaszolása ’s a’társadalmi viszonyok óriás fejlemé­nye , vagy—ha úgy tetszik — teljes átalakulása nem­hogy csökkentette volna, sőt növelé. Nekünk úgy tetszik, hogy a’ polgári institutiók javításainál azon eszmék a’ legjobbak, legczélszerűbbek , mellyekről biztosan elmondhatni, hogy nemcsak azon egyetlen czélra szolgálnak, mellyre közvetlenül irányozot­k, hanem egyszersmind más fontos társadalmi czélokat is előmozdítnak. Mert bármit tartson is valaki Bent­­ham következménydús alapelvéről, melly szerint az álladalomnak más czélja nem lehet, mint a’ legna­gyobb szám lehető legnagyobb boldogsága, azt bizo­nyosan kétségbe nem vonandja, hogy a’ polgári álla­­dalom olly combinált műszer, melly rendben csak ak­kor van, midőn a’ kerekek egymásba vágnak. A’ mi rideg magányos elkülönözésben áll, egyes czélnak megfeleljen bar, az egésznek előbb vagy utóbb üt­­közésköre leszen.­­ Illy szempontból szeretünk minden javaslatot tekinteni, ’s illy szempontból állít­juk, hogy a’ lajstromozási adó a' lehető legjobb gon­dolatok egyike, nemcsak azért, mivel az országos házi adótárnak bő jövedelmi forrása lehet, és pedig olly forrás , melly kiváltkép a’ vagyonosbak erszé­nyből folyván, nem esik (mint az adónak sok más ’eme) azon nyomatékos ellenvetés alá, hogy a’ szegények terheltetésére van számítva, hanem kü­­’'nösen javaljuk a’lajstromzási adót, már csak az­é­t is, mivel az innen remélt országos jövedelem in­gerül szolgáland talán a’ lajstromozást vagyis telek­könyveket minél hamarabb behozni, mit az országos hitel tekintett, különösen a’nemesi javakra nézve olly sürgetőleg követel. Valóban lehetetlen nem csudál­­kozni, hogy ez mindekkorig behozva nincs, mi­után a’ szükség felőli meggyőződés olly általános, ’s az eszme helyessége itt ben a’ honban mind elméle­tileg rég elismerve, mind gyakorlatban igazolva van. Elméletileg az által, hogy—mikint már lapjaink 139- ik számában emlitek — a’ birtokkönyveknek minden törvényhatóságoknál behozatalát 's a’ bejegyzéstőli díjfizetést már 1715-ben az országos pénztár alakí­tásáról tanácskozó országgyűlési választmány javas­latba hozá, az 1840: XXI­­.cz. pedig a’ királyi váro­s­soknak a’ hol ’s a’ mennyiben még rendes birtok­könyvük nem volna, azoknak legfőlebb két eszten­dő alatt elkészítését mulaszthatlan kötelességül tet­te; gyakorlatilag pedig azáltal, hogy mindennap tapasztalhatjuk, minő roppant különbség van hitel ’s birtokbecs tekintetében a’ birtokkönyvvel nem biz­tosított nemesi ’s a’ biztosított polgári javak között. Ezek szerint tehát miután—Deák Ferencz követ­­jelentésébeni szavaival élve— a’ birtokkönyvek be­hozatalában lelhetjük föl az egyetlenegy biztos mó­dot , melly a’ betáblázásoknak hitelt ’s birtokbecset emelő hatását a’ nemesi javakra is kiterjesztheti; miután a’ birtokkönyvek mint statisticai kútfők is igen nagy becscsel bírnak, azoknak haladéktalan behozatalát buzgóan óhajtva, nagyon­ czélszerűnek véljük, hogy valamint minden e’tárgyban munkál­kodott országos választmányok, legközelebb pedig az „Alföldi levelek“ nagyérdemű szerzője is , javassák, a’lajstromozás egyszersmind statusjöve­­delmi forrásul is használtassák; még pedig, vélemé­nyünk szerint, a’ birtokváltozások bejegyzésével a’tö­­kéletes birtokkönyvek elkészítéséig várni egyáltalá­ban nem kellene, sőt inkább az a’ törvény kihirdetésé­vel azonnal megkezdethetnék. Nincs is az egész ja­vaslat iránt más észrevételünk, mint csupán az, hogy a’ lajstromozási adót nem véljük egyedül a’ nemesi birtokváltozások eseteire szorítandónak, mikint gr. Dessewffy Emil úr javasolja, hanem e’ részben is, úgy financiális mint politicai tekintetekből, a’ sza­bályt általánosnak kívánjuk. — A’ díj osztályozás, telekkönyv-vitel ’s adókezelés aprólékos részleteire az időszaki sajtónak talán nem szükség terjeszkednie. Az indirect adó másik neme, mellyet javasoltatni olvasunk , mérsékelt bélyegadó (Stempel). Ennél már nem találjuk fel a­zon­ tulajdonságot, melly a’ lajstromozási adót kitünőleg ajánlja, t. i. hogy a’jö­­vedelmezésen kivül valamelly más statusczélt is elő­mozdítson; ’s ha egy részről europábani csaknem általános divatozása ’s úgy a’ beszedési mint el­lenőrségi könnyűség mellette szól, más részről nem tagadhatjuk, hogy ennek behozatalát Magyar­­országon igen népszerűtlen eszmének ves­szük; ’s úgy vélekedünk, hogy mivel erre nézve — hacsak a’ méltán utált rendőri kutatásokat honosítani nem akarnék — a’ sanctiónak más nemét alig lehetne föltalálni, mint azt, hogy törvény ’s felsőbbség előtt semminemű oklevél érvényes, sem folyamodás el­fogadható ne legyen, hacsak bélyegzett papirosra nem íratnék; ez a’magyarhoni szokástól, népjel­lemtől ’s gondolkozástól annyira eltér, hogy mig közszokásban gyökeret verne, és’ a’ legszegényebb néposztály között igen sok kedvetlen elutasításra ad­hatna okot, a’ mi a’ tudatlanabb néptömeg előtt a’ megtagadott vagy legalább megnehezített igazság­szolgáltatás színében jelennék meg; ez pedig, véle­ményünk szerint, a’felsőbbség iránti bizodalom kocz­­káztatásához olly közeljár, hogy a’népérzelem illy módoni megsértéséből eredő erkölcsi kárt ’s a’ hoz­zászokás nehézségeitől elválaszthatlan egyedi vesz­teségeket is a’ remélt statusjövedelem által elegen­dőkép ellensúlyozhatóknak annál kevesbbé hihetnek, minél tagadhatlanabb, hogy az indirect adónak ezen nemét az aránytalanság vádja is kitünőleg nyomja; mert azt csakugyan nem lehet arányos, tehát igazsá­gos adónak nevezni, mellynél az adózónak értéke tekintetbe egyáltalában nem jó, melly tehát, mig a’ vagyonosabb osztályoknál szót sem érdemel, külö­nösen a’ legszegényebb néposztályt nyomja. Ezen tekinteteknél fogva a’ bélyegadó behozatalát elegen­­dőleg motiváltnak nem tekinthetjük , ’s úgy véle­kedünk , hogy sokkal inkább elfogadható volna a’ közjegyzőkönyvekbe való bejegyzést nemcsak a’ bir­tokváltozási esetekre, hanem (mikép az 1715-ki or­szágos választmány javaslá) mindennemű terhes szer­ződésekre ’s kölcsönvételekre is kiterjeszteni, ’s az országos pénztár számára szedendő bizonyos díjfi­zetéssel egybekötni. Az adóslevelek, kivált a’ váltó­­törvény behozatala óta, többnyire már­ ekkorig is betábláztatnak, úgy hogy e’ részben sem a’ népszo­káson észrevehető változtatás nem történnék , sem a’ szerződő felek ekkorig számbavenni nem szokott költséggel nem terheltetnének, hahogy a’ betáblázási törvény — hogy úgy mondjuk — engedelmezőből kötelezővé tétetnék, a’ mennyi­ben tudnillik most a’ betáblázás csak a’ kielégíté­si elsőbbség biztosítása, nem pedig magának a’kö­telezőlevelnek érvényessége végett szükséges; mi pedig a’törvényt oda kívánnák módosíttatni, hogy biró előtt érvényességgel se birjon a’ kötelezőlevél, hacsak egy bizonyos idő alatt be nem tábláztatok. — f­izettessenek (a’ mi különben is alig mellőzhető) kis­sé jobban minden törvényhatóságoknál a’ jegyzői hi­vatalok , s a betáblázási díj, mostani mennyiségben hagyatva, egészen, vagy—ha úgy tetszik— felében, vagy kétharmadában vitessék be a’ törvényhatósá­gok (de mi­nden törvényhatóságok) által féléven­­kint a betáblázási jegyzőkönyv hiteles kivonata mel­lett az országos pénztárba, és nevezetes jövedelmi kátforrásra tevénk szert, a’ nélkül, hogy nem mond­juk a jelenlegi institutiókon legkevesebbet változtatni, de még a’hivatalos személyzetet e’ végett az egész or­szágban csak egyetlenegygyel is szaporítani kellett volna ; e’ mellett nekünk úgy tetszik, hogy illy intéz­kedés egyszersmind a’ hitelügyre is jótékonyan hat­na, nemcsak az által, hogy a’csalárd bukások azon nemét, melly holmi activ követelések eltitkolását használja, egy kissé megnehezítné; hanem az ál­tal is, hogy kinek kinek követelő ’s tartozó állapot­­ját tisztába hozván, a’ hitelezésnek ’s mindazon jók­nak, mik ez által eszközölhetők, a’jelennél szilár­dabb alapot nyújtana. — És ez volna egyik mód, mit az „Alföldi levelek“-ben javaslótt idegen­­szerű ’s azért igen népszerűtlen bélyegadó helyébe ajánlani bátorkodnánk; másik az, mit már az 1802- ki országos választmány is javasolt, mi pedig lap­jaink 139-ik számában helyeselve kiemelénk, t. i., hogy minden esetben, hol a’ kir. kincstárba bizo­nyos taksa fizettetik, toldalékul még egy negyed­rész az országos pénztár számára kiszabassék. Legyen bár ez a’ fizetéses királyi hivatalok kivéte­lével, mikint ott javasoltatik, vagy ezekre is kiter­jesztve, mint mi gondolnák: ez a’dolgot lényegé­ben nem változtatja. Ám vétessenek ki — ha tetszik — a’ fizetéses hivatalok, a’ mennyiben csakugyan igaz, hogy nagy részben nem igen dúsan vannak el­látva, de a’ czímeket, rendeket, kitüntetéseket , szabadalmakat, javadalmakat és mindennemű gratio­­nalékat csakugyan méltán megdíjazhatni. Boldogult Kölcsey ae mondá, hogy sujtásos nemzet vagyunk. Ám hiszen gyönyörködjék sujtásaiban, kinek kedve tartja: csak fizessen valamicskét az országos pénz­tárba is. Az adóphilosophia hozza magával, hogy leginkább a’ fényűzési czikkeket kell adóztatni. — Legyenek hát sujtások és sujtásosak; de fizessenek. Ez igazságos ’s tán tanácsos is. És most még néhány szót a’ vámokról. Ismétel­jük, mit már máskor mondottunk: a’ határvámok el­vében kell kiváltképen országos jövedelem után szétnéznünk. E’ tárgyat azonban egyedül jövedelem tekintetéből ítéletünk szerint egyáltalában nem sza­bad tekinteni; sőt inkább, ha valahol, épen itt szük­ség , hogy a’ nemzetgazdaság igényeit, a’ financiá­lis szemponttal öszhangzásba hozzuk, nehogy a’ pillanatnyi haszonvadászat ösztönétől elragadtatva, úgy járjunk, mint ama’ mesebeli ember, ki megölé a’ tyúkot, melly neki arany tojást tojt. — E’ tárgyról nem rég, a’ vámszövetséghezi csatlakozás kérdését fejtegetvén, sokkal terjedelmesebben szólottunk, hogysem most rövidek ne lehetnénk. Főelvünk az, hogy valamint a’ német vámszö­vetséghezi csatlakozást nem kevésbbé nemzetisé­günkre mint a’ keletkezni óhajtott honi műipar­a nézve veszélyesnek, nyers termék-eladás tekinteté­ben pedig kevéssé hasznosnak itéljük, úgy azt, hogy a’ magyar korona birtokai az ausztriai birodalom tartományaival, a’ mint egy fejedelmet uralnak, úgy egy nagy vámszövetségba is egyesüljenek, mindkét részre hiasinosnak ’s jótékonynak, hiszszük és vall­juk. Ha tehát ezen óhajtás melly­ben számos mil­liók osztoznak, valósulhatna, és leomlanának a’vám­­sorompók, mellyek hazánkat a’ birodalomtól elvá­lasztják, akkor természetesen egyetlenegy határ­vámvonal veendvén körül az egész egyesületet, or­szággyűlésünk befolyásával ’s nemzetünk érdekei­nek mérlegbe­ vetésével határoztatnék meg az oszta­lék­­arány, melly szerint a’ vámjövedelmek a’ ma­gyar királyi kincstárt illetnék; ekkor bizonyosan he­lyén volna, ’s a’ kincstári jövedelmek csonkítása nélkül lehetne is, a’ vámok meghatározását előlege­­sen akkint intézni, hogy áraczik ki különbség nélkül a’ vámjövedelem bizonyos része, honunknak úgy czéljaiban mint kezelésében országos rendelkezés- 73

Next