Pesti Hirlap, 1842. július (157-165. szám)
1842-07-03 / 157. szám
— meg Carmenin is csak ezt javalja midőn a’ francziákat felszólítja: „Centralisons les grandes affaires, décentralisons les petites“ (centralisáljuk a’ nagy ügyeket, décentralisáljuk a’ kicsinyeket). *) — Kik pedig azt hiszik, hogy a’ concentratio felül soha meg nem fér collegiumokkal vagy népgyűlésekkel alul, azokat Angolországra figyelmeztetjük, hol a’ kormány nem kormányszékekben középül, hanem felelős ministerekben, mind a’mellett a’ végrehajtás mégis a’ szabad városi szerkezet szerint, nem tőlök függő, hanem a’ községektől választott férfiakra van bizva, ’s hogy a’ megyék általános ügyeiket, a’ bekebiráknak évnegyedes üléseikbe (quarter sessions), mellyekhez az esküitek is hozzá mellékeltetnek, szokták elrendezni. — Pulszky farencz. Zala megyének gyászmenete junius 23-kán kisérte 54-ik évében elhalt Deák Antal táblabiráját, Deák Ferencznek tesvér bátyját, nevelőjét, legnagyobb férfiét, Kehidán a’ nemzeti sírboltba. Hát örök álom nyomja a’nagy férfiút, és ezer összeforradt kívánat, ezer óhajtás nem idézheti többé vissza drága életét ? nem idézheti vissza a’ nagy férfiút, kihez a’ tiszta lélek, a’ronthatlan igazság, haza- és felebaráti szeretet mérhetőt mikor találandanak?! Ő a’tántorithatlan erős lelkű műveit magyar hazafinak magas ideáját valósítva ábrázold; ő az alkotmányos hivatalok minden fokozatán buzgósággal ’s kitűnő érdemekkel szolgált a’ hazának , de hivatalvágy soha nem életé, és szolgált egyedül azért, hogy a’ hazafi kötelességeknek tiszta lelkéből előteremtett magas képét adja követendő példakint honfiainak ő ész és erkölcsi ereje által magasabban állt mindenkinél, de nyájas kegyességgel hajolt le az utolsó szegényhez; azért osztatlan szeretetét és tiszteletét birta a’gazdagok és szegények minden osztályainak;— ő a’ romlatlan hajdankor nagyszerű és természetes egyszerűségét terjesztette maga körül; őcensora volt az erkölcsiségnek,és megromlott lélek ő hozzá közelíteni, hajlandóságát igényelni soha sem merészelte. Ő számos hazafiúi kötelességek betöltése után a’ falusi élet örömei közt gazdasággal foglalkozott, de szüntelen részt vett a’ köztanácskozásokban és ítéletének túlnyomó erejével vezette azokat, — utolsó gyűlésben végső szavai voltak: ,,ha kívántatik kész jövedelmének felét ő maga, és kötelesnek tart mindenkit adózni a’haza javára; de nem szabad ajánlás, nem adakozás, nem megyei végzés, hanem egyedül a’ törvény utján; mert csak ez az út a’ nemzetet szakadatlan egyességre, erőre és hatalomra vezetni.“ — Véssük jól szivünkbe ezen arany szavakat, és a’ boldogult nagy férfiúnak a’ nemzet jövendő nagyságában fogunk örök emléket alkotni. — Apátiban , junius 24-kén 1842. Cserfán Sándor: Fővárosi újdonságok. Mint halljuk, fővárosunkból az orvosok és természetvizsgálók közgyűlését Beszterczén számosan látogatandják meg, ’s remélhető, hogy a’ természettudományi osztály gazdasági szakában hazánk több tagyai is részt fognak venni. A’ vidék Besztercze körül, a’természet hajoló szépsége ’s érdekteljes gazdagsága, valamint a’ közellevő hires szliácsi fürdő is, bizonynyal nagy vonzó erővel bírnak; de a’lelkes beszterczeiek is nagyszerű készületeik által ezen nagy gyűlést gyönyörteljessé, városkájokat pedig elfelejthetlenné teendik. A’ gyűlésen egy dr. Zipser által szerkesztett emlékkönyvecske fog a’ tagok közt kiosztatni , mellyben az egész vidék történet- és természettanilag iratik le, ’s az oda utazóknak hasznos Útmutatóul szolgáland. — A’ ki nem hiszi, hogy ámbár néhanémelly utczáinkat víz és sár és épületszerek és kőrakások el nem lepik, azokon mégsem lehet keresztülmenni, az fáradjon le a’ sóházig, és győződjék meg, hogy olly napokon—és ezek nyaranta igen gyakoriak szoktak lenni — midőn Szolnokról ’s egyéb helyekről sószállitványok történnek, a’ fuvarosok annyira elállják szekereikkel az utat, hogy egyik utczaoldalról a’ másikra átmenni majdnem teljes lehetetlen. Csak az tudja, milly boszantó ez, kit foglalatosságai e’ városrészhez lekötve tartanak, ’s annál boszantóbb , mivel illy alkalommal csak amúgy elvétve lehet minden harmad negyed napon, ’s akkor is csak pár perezre, egy rendet suhogtató vagyis inkább még nagyobb rendetlenséget okozó városi poroszlót látni, ki azonnal távozik, mihelyt nem ugyan a’ rendet helyreállította, hanem egy pohár papramorgót szörpölt ki a’ szomszéd liberális szatócsnál. És még annál boszantóbb, minél többször történik, hogy ha egyszer nagy ügygyel bajjal és fontolva, azaz kerülgetve haladva átjutottunk a’ szekértömegen, mi rendesen félórába ’s egypár tiszta fejér nadrágba ’s czizmába kerül, alig száz lépésnyire két-három ulcraseprő rabokkal találkozunk, kik mellé többnyire négy — tehát minden rabra egy és egynegyedrésznyi —városi őr van rendelve.valljon nem lehetne e hármat ezek közül a’ rend fentartása végett a’szekerek körül használni? De a rabokkal is akkor sepertelik közönségesen az utcákat, midőn azokat a’szél már kiseperte; illyenkor *J sur la CentraUsaliou par Timon 2. edition p. 74. s azután ollyan port csinálnak csendes tiszta időben , mint akármelly szeles időben sem alkalmatlankodik jobban az utczán menőknek, ’s ezen élvezetért még utunkat állják, ’s mivel koldulni nem szabad, orrunk elibe tartják kalapjokat és garaskáért kunyerálnak; a’ drabant pedig addig a’toronyórára vagy a’kékbe néz, nehogy kénytelen legyen kötelessége szerint az alkalmatlankodókat rendre igazítani. Már az igaz, furcsa, de azért épen nem kellemes contraszt, midőn itt az újra felkavart por miatt majdnem megfuladunk, ’s alig pár száz lépésnyire meg annyira öntözgetik az utczát, hogy az embernek csizmái félbokáig sárosak lesznek, hölgyeknek a’nap bizonyos óráiban az utczán menni nem is lehet. Ki azt hiszi, hogy taszítunk, azonnal meggyőződhetik állításunk valóságáról, ha a’ leopoldutczán végigmegy , de a’ világért se hagyja magát az ennek elején mutatkozó tisztaság által elámittatni, mert ennek bizonyos oka van, hanem menjen végig, ha mehet, ’s a’birt comoediát nyárhoszszában majdnem mindennap láthatja és tapasztalhatja. — A’ budai hídfőknél múlt vasárnap délután mulatságos kis intermezzónak valánk tanúi. A’ vasárnapok többnyire bővelkedni szoktak az illy történetecskékben, tán azért, hogy több nép láthassa, milly jó lábon áll rendőrségi állapotunk. Jön egy styriai fuvarosolóval és fizetni akar, a’vámosok azonban azt akarják, hogy hat lóért fizessen, bizonyosan azért, mivel az első fogatú két ló mellett úgy, mint a’ hátulsó fogatban, egy harmadik is elférhetett volna, ennek helyéért tehát minden esetre fizetni kell; a’styriai azonban egy izmos, talpraesett legény, csak az öt lóért, mint a’valóságosan jelenvoltakért, akart fizetni , és lőnek mulatságos pár- és hármas és négyes beszédek, ’s a’ mindinkább összecsoportosuló nép nem épen kellemetlen időtöltésére és némi satisfactiójára történt, hogy a’ styriai ember a’ vámosokat felülmúlta gorombaságban; ez ugyancsak nem mindennapi esemény!’s mi csak azt sajnáltuk, hogy bizonyos ar,kit—mivel nevét szégyenelve a’ bokor megé bujt, honnan eddig még minden czirógatásunk mellett sem tudtuk kiugrasztani — meg nem nevezhetünk, velünk nem volt; ez alkalommal nemcsak a’ gorombaságban vehetett volna leczkéket, hanem pár jó és egészséges vitzet is eltanulhatott volna a’ nélkül, hogy hetekig kellene vajúdnia egy sóst hitelmes ötleten, melly azonban még egy becsületes suszterfiu-vitznek sem illik be. Rendőrség és katonaság vegyült a’polemizálok közé, a’ styriai győzött, ’s a’ vámosok,öt ló taksáját vetek a’ perselybe. — A’ váczi-utczában a’ Parkfrieder-féle házat építik. Nem régiben a’ falékitvények egyik jókora darabja az utczára zuhant, ’s ismét újat látunk helyibe rakni; ez csak azért van, mivel az első zuhanáskor a’ kődarab valakit épen véletlenül agyon nem ütött! — A’ kör (művészet- és irodalombarátok egylete) julius 3-án délelőtti 10 órakor közgyűlést tartaná. Kelt Pesten jul. 1-ső napján 1842. Fáy András m. k. köreinak. Lauka Gusztáv m. k. jegyző. 9 hellyel dolgok. Esztergomból, jun. 24. Négy napig tartott ’s ma végzett évnegyedes közgyűlésünkön felolvastaték az országos tárgyakkal foglalkozó küldöttségnek a’ szatmári 12 pont feletti véleménye, ’s ezek közűl legelőbb is a’ megczáfolhatlan okokkal eltörlesztetni ajánlott ősiség kérdése taglaltatott. A’gyűlési terem fuladásig telve volt, szegényebb sorsú nemesinket, kiket munkájoktól a’lecsilapult ingerültség és pártérdek már jó idő óta be nem csábított, nagy számmal lehetett látni, mindenféle rendűekkel összevegyülten; egyházi személyek, kiknek számos megjelenésével megyénk mindig dicsekedhetik, jelenleg a’ szokottnál többen vevének részt tanácskozásunkban. Már a’ tanácskozás kezdete előtt hangos kitörések halták végig a’teremet, itt is amott is hangzott a’ „nekünk nem kell az adó, a’ nemes nem fizet!“ Illy előzvények után alig hangzanak el az előadó jegyzőnek ajkain az ősiség eltörlesztését ajánló kiküldöttségi vélemény végszavai, a’robajteljes felkiáltás özönéből csak a’ „nem kell eltörleni, éljen az ősiség!“ hangzók ki. Ekkor A J. bt. t., megyénkben még eddig ritkán tapasztalt lelkesedéssel adá elő, mikép meg leven győződve, hogy a’megye Rilei nem csupa ,nem‘mel ’s ,igen‘-nel,de okok ellen okokkal szoktak vínn* ’s határozataikat a'győzedelmes okok nyomán hozni, megkísértette melegen előterjesztett’s kézzelfogható okaival a’ tömeget meggyőzni, eleven színekkel festvén honunknak majd minden tekintetbeni hátramaradását, ’s ennek főokai egyikét az ősiségben kereste ; előadá, mint fonynyasztja ez a’ hitelt, haladást, kereskedést, ’s igy mennyire gátolja a’ valódi közboldogságot, szóval: mindenkép igyekezett a’ megyei bizalom majdnem elhatárzó részét eddig mindig leírt szónok remek előadása által ez ügyet diadalmasan keresztülvinni is iránta meleg részvétet gerjeszteni; de fájdalom félte leglelkesebb, legmagasztosabb előadását a’ tíz évig majd minden gyűlésen tapasztalt helyeslő nyilatkozatok mostanában nem közvettek. Tüszint felszólaltak több egyházi és nem egyházi személyek, kik az ősiség elterjesztésében a’ majd évezredes ’s vérrel szerzett alkotmány eltiprását látták; szólottunk még többen, kik az indítványtevő nézeteit meleg kebelből fakadó adatok és okokkal támogattuk, előadónk mindent, mit e’ tárgyban csak előadni lehetett; de mindezzel czért nem értünk; mert az adózástól irtózó, tettleg pedig már is adózó úrbéri telket biró felbizgatott nemesek közbevágó „éljen az ősiség!“ ’s az ősiséget pártoló szónokok vetélkedve szaporodó száma következésében végzéssé jön az ősiség fentartása.—Ezt követé a’ szintolly üdvös, mint—fájdalom!—népszerűtlen kérdések kérdése: „adózzon e a’ nemes ?“ Első emelt meleg szót ismét A.— J.—. Ki e’ férfiút két országgyűlésen át, mint a’conservativ párt vezérét, látta küzdeni, ki mostani pályáját ismeri, az tudni fogja, hogy ő helyzeténél ’s közönségesen ismert iránya’s meggyőződésénél fogva az úgynevezett túlságos törekedések felé nemcsak nem közelített soha, de azok ellen mindig küzdött’s küzd jelenleg is, belőle tehát a’ tiszta, a’ tetszeni sem nem vágyó, sem nem gondoló, ’s a’ keblen erőt vett férfias meggyőződés Szólott, mindenek előtt előadá, hogy ő, midőn a’ közterhekben a’ hon közjavával élő nemest is aránylagosan részesíteni kivánja, távolról sem akar a’ kormány érdekében szólani, mert a’kormány, szükségeihez képest, elegendőkép el van látva; ezután elsorolá a’ szó varázs erejével a’ nemesség által viendő adó üdv teljes következéseit, mikép ez által az annyira szétágazott érdekek némileg egymáshoz közelítendnek , érdekeinkhez 10 millió érdeke olvadand; megmutató, mint gyarapodandik az ipar, mint virágzandik honunk, szóval: mint fog majd a’ nemzeti közjólét az adóbani részvét által emelkedni; a’legelevenebb színekkel testé, hogy minő szerencsétlenségeknek kitétetvék a’ részek napjaiban azon nemzetek, mellyeknél a’ nép idegensége követi a’ nemzet kiváltságos osztályait’s nevezett képviselőit; érzékeny hangon elmondá a’szomszéd szerencsétlen lengyel nemzet gyászos történetit, Katalintól kezdve a varsói ’s osztrolenkai vérfürdőkig , mellyekben egy örök életre alkotott nemzet vonaglott ’s fuladt el, melly keserves nemzeti tor fölött leginkább a’magyar illatja könyekkel tölt poharát; mindezek okát a’legalaposabban a’ nép jogai elnyomatásában, a’ nemességtőli elidegenítésében kereste és találta fel; finom ’s gyöngéd érintésekkel figyelmeztetett bennünket a’ növekedő óriási hatalmú szomszédra, nemzetisedésünk korszakára, a’ felebaráti szeretetre, a’ hajdankorra, mellyben 700 évig egyedül a’ nemesség viselé a’katonáskodás terhét ’s az adót, mely akkor létezett,—s emlékeztetett bennünket nindenre, mi az adóval rokon összeköttetésben volt; de ismét, fájdalom! a’lelkesedettek kitört éljeneit elnyomta a’ többség „nem kell a’ nemesnek adó , nem fizetünk!“ robaj teljes lármája. —Utána tüstint többen szólottak az adó ellen; szólott A.— M.— Jj, és pedig hosszasan; végszavai ezek valának: ,Mig a’ magyar magyar marad , szűz vállait az adó rabigájába nem vetendi.“ Szólott több egyházi személy is, magokat szabad ajánlás utján a’ többi szólókkal egyetemben minden honi vállalatokra ’s áldozatokra készeknek nyilatkoztatván most és mindenkoron , de az adót alkotmányunk talpküvének végképeni megrázkódtatása nélkül el nem vállalhatónak vélvén, attól mentek maradni kívántak. Szólottak többen az indítvány pártolói közül, és köztük az alulírt is, kilátván, hogy nem okok győznek, hanem erő és ingerültség, megkisérté valamikép a’ nemesség lelkébe hathatni, ’s a’ legnépszerűbb előadásban sorolta el okait; de az illy esetekben hatását még soha nem vesztett meleg egyszerű előadásnak ez órában sikere nem volt; sokan más kívánatosabb alkalomra hagyák lelkeik meggyőződését nyilvánítani, ’s nőttön nőtt az adózni nem akaró szónokok vetélkedő száma; elmondaték: milly boldog paradicsomban él a’ magyar, ki ha adóznék, utat is csinálna, katonát is tartana , ’s eltemetné alkotmányát. Végzéssé jön tehát, hogy Esztergom kész minden nemzeti vállalatot tetemes szabad ajánlás utjáni kész adakozással előmozdítani, de adózni csak az eddigi szokás szerint. Gr. S.— M.— , ki az adó elvállalása tárgyában nem nyilatkozott, kívánta, hogy a’ nemes minden utakon ’s hidakon vámot fizessen, igy reményié az utakat az adózó terhének tetemes könnyítésével jobb karba helyeztethetni ; de ezen korszerű kívánat is csak kevesek által siártoltatván, elhangzott. — A’ sajtószabadság tárgyában határoztatok, hogy egy országgyűléstől a’ másikig az ország Rvei által szabadon választassák egy felsőbb bírálaté független választmány, melly elébe a’ kerületi könyvvizsgálók által kinyomatni vagy nem engedett, vagy megcsonkított munkák lennének terjesztendők ’s igy kinyomathatók; az előleges vizsgálat tehát az 1791-ki országos válaszmány véleménye szerint törvényesittetni rendeltetett. Ezekhez képest tehát a szatmári levél nálunk egy kis ingerültségen kívül még most mit sem szülve