Pesti Hirlap, 1842. július (157-165. szám)

1842-07-07 / 158. szám

fizetendőkkel kívánja kiszolgáltatni,határozatta jön, hogy, mivel megyénk s­ei ezen szabad alkutól függő szolgálatok tételére az adózókat, kivált a’jelen mos­toha évszakban, újabb terheltetésük nélkül nem szo­ríthatnák, az említett intézmény kihirdetése né­­melly olvasókkal csakugyan megrendeltetett. — És ezek azon közérdekekkel biró ügyek ’s határozatok, mellyek jelen közgyűlésünk folyama alatt szőnyeg­re kerültek, ’s mellyek megyénk naponkint szoros, összeolvadásra hajlandóknak mutatkozó Réei által pártos felekezetesség nélkül tárgyaltattak.— Csiky Sándor: Szepesből. Jun. 22-kén a’ tisztválasztás leg­nagyobb rendben és egyetértésben ment végbe. Íme itt következik az új tisztikar teljes névjegyzéke : El­ső alispán: Jamniki Jónyi Vincze ; másod alispán: Toporczi ’s Görgői Görgey Arnold ; főjegyző: Engel Sándor; aljegyzők: Kray Miksa és Görgey Hugó; főadószedő: Svabóczy Sváby Károly; levéltárnok: Kassai Raisz Ágoston; főügyész: Glósz Károly ; alügyész: Svabóczi Sváby Ferdinánd. Bányai já­rásban­­, főszolgabíró: Markus­ és Batiszfalusi Mar­­jássy Ádám; alszolgabíró: Olsaviczai Jámborszky­­Lőrincz; esküttek: Vida Antal és Jekelfalusy Emil. Lőcsei járásban: főszolgabíró : Zythaviai Bo­­beszt Mátyás; alszolgabiró: Görgei és Toporczi Görgey Geyza; esküttek : Zaffiry Pál és Glósz Mik­lós. A’ tátraaljai járásban : főszolgabiró : Mátyás­falvi Mattyasovszky Boldizsár; alszolgabiró: Gold­berger Imre; esküttek: Sponer Antal és Kyss Albert. A’ magurai járásban : főszolgabiró: Svabóczi Svá­by Ignácz; alszolgabirák: Lányi Ferencz és Mata­­vovszky János; esküttek: Schneider János , Szé­kely Gusztáv és Engel József. Számvevő: Mátyás­falvi Mattyasovszky Incze. Aladószedők, lőcsei já­rásban : Ujfalusy György; magurai járásban : Gör­gei Görgey Hermán; tátraaljai járásban: Glósz Lajos; bányai járásban: Berzeviczei Berzeviczy István. Úti igazgató: Jancsó József; nemesi pénz­tárnok: Tóthfalusi és Lipniki Tóthfalusy Lajos; kö­zépponti biztos: Doleviczényi Gábor; készmárki biz­tos : Cornidesz Pál; korotnoki biztos: Kosztolányi Ferencz; hajdúk hagynagya: Gundelfinger Ferencz; földmérő: Fabriczy János; főorvos: Fortmayer Jó­zsef; szebészek, bányai járásban: Késmárszky Ru­dolf, lőcsei járásban : Pandex Emanuel, tátraaljai járásban: Maléter Sámuel, magurai járásban: Fuk­­ker Mihály. Jegyzői cancellaria igazgatója: Nagy Lajos. Jegyzői írnokok: Gundelfinger Károly és Zaffiry István. Napidijnok Speigel Károly; levéltári írnok Nagy Hugó; főadószedői írnok: Spiegel Andr. Tiszteletbeli aljegyzők: Robeszt Emánuel, Raisz Konstantin, Probstner Adolf, Sponer Gusztáv. Tisz­teletbeli főügyész: Mercz Pál; tiszteletbeli alügyé­­szek: Szontagh Károly és Lányi Sándor. Elnöki ír­nok : Keill Libert. — G. H. Grömör­böl. Mihály­falva, jun. 25. Martiusi tudósításom szerint (P. H. 126 sz.) előbbi négy, tör­vényszékünk leginkább fenyitó­ perekkel levén elfog­lalva , azon kevés polgári perek jöhettek vizsgálat alá. Ez a’ mostaniról megfordítva áll. A’ ,szüksége daczára, melly szülője jónak és rosznak, még ke­vesebb rab kisértetett fogházainkba, mint máskor. A’ törvényszéki ítéletek kihirdetése gyűlésünk első napját csaknem egészen elvevén, elhatároztatott, hogy közérdekű gyűlési tárgyak ezentúl negyedes közgyűléseinken nem első, hanem másod nap fognak fölvétetni; elhatároztatott továbbá, hogy az elnök minden nevezetesebb rendeletek, körlevelek, szó­val: minden érdekesebb közgyűlési tárgyakról „sor­­jegyzék“-et készitend, ezt a’ gyűlés első napján a’ tanácsteremben felfüggeszted, ’s a’ mik kívántai­nak, azokat köziratra bocsátandja. — Akkori tudó­sításomban áll az is, hogy a’ rm. m. k. u. cancella­­riának szóbeli pert „birtokon belül“ felebbvitetni rendelő parancsát, mint törvénybe­ ütköző­t, az álta­lános többség el nem fogadó, sőt visszahuzatása iránt felírást határozott. Most ismét két parancs érke­zett szóbeli ügyekben hozzánk; egyik al pert „reinte­­rea integre servata“ záradék mellett fölkérő, másik az előbb érintettet törvényszékünkről újólag „birtokon belül“ fölebb vitetni rendelő. — Múltkor általános többséget említek, most azt nem mondhatom. Atkal­mul szolgált ez azon indítványra, hogy miután az 1836: XX és 1840: XI czikkek körül a’gyakorlat bővebb in­tézkedést tesz szükségessé, az országgyűlési utasí­tások készítése végett kiküldött választmány adjon erre nézve is javaslatot. — Szeretett főispán­i­ hely­­tartónk ő asgának 1838-ban történt beiktatása ünne­pén tartatott beszédek közhatározat által akkor ki­nyomatni rendeltetvén, azokban a’ kir. könyvvizsgá­ló a’ sajtókorlátozásnak nyomdokait hagyta. Gömör rendei azonban a’ kitörlött szavakat minden példány­ba jegyzői tollal beiraták. Az ezt rászóló és meg­semmisítő intézvény még most érkezett hozzánk a’ nm. helyt.tanácstól. A’ BR. határozatuk törvénysze­rűségében a’ kellő védbástyát vélvén föllelni, ezen rendelményt alkotmányos jogaik sérelme nélkül elfo­gadhatónak nem látták. — Legélénkebb tárgya volt ezen gyűlésünknek két kinevezett tiszteletbeli sz.biró feletti vita’s annak még élénkebb kinövése. Ezen ki­nevezés nemcsak a’ megyei tisztviselőknek — külö­­sen a’ sz.biráknak — szabad választását biztositó törvényeinkkel, hanem a’ gyakorlattal is, miszerint tiszt. sz.birák nálunk még szokásban nem voltak , de a’ melly kinevezések is időközben szükségesekké váltak, azok csak a’BB. előterjesztése után történ­tek , — összeütközőnek találtatván , az ellen a’ köz­ügyészi hivatal részéről nyilvános óvás létetett. Az érdekes vitatkozások eredménye lön , mikép a’ tiszt­választás alkalmával a’ felső — mint legnagyobb , legnépesebb és különösen a’ rendőri esetek által fe­lette terhelt — járásban a’ BR. beleegyezésével ki­nevezett t. fő­sz.biró ugyan meghagyatott, hanem tör­vényes dolgokban­ eljárására nézve köre szorosan kiszabatott, politicaiakban pedig csak közgyűlési kü­lönös kiküldetések mellett fog eljárhatni; a’ másik kinevezés azonban, minthogy az időközben , a’ BB. tudta ’s megegyezése nélkül történt, el nem fogad­tatott , és ez — mind a’ mellett, hogy az érdekelt egyed a’ vitatkozások folyamából átlátva, mikép hi­vatalát törvény sérelme nélkül nem viselhetné, a’ törvények iránti tiszteletből dicséretesen oda nyilat­kozott , hogy kineveztetésétől önkényt­el áll — köz­határozat által kimondatott. — Szót tevék élénk ki­növésről. Egy köztiszteletben álló férfiú ezen ki­nevezést védve, szeretett főkormányzónknak a’ megye javát czélzó szándékával szemközt ezen ki­nevezés félrevettetését egy igen nagyon populáris ki­fejezéssel jellemezvén , többen a’ szóban széksértést találtak, ’s a’ törvényes megtorlást követelték. A’ tisztelt férfiú azonban egy részről a’ szeretett hon nemzeti nyelvében nem legfolyóbb jártasságát hoz­ván föl mentségül, másrészről szavát akkint magya­rázván , hogy a’ nem igen udvarias szót ,gyöngédte­­lensége helyett használta; a’többség e’magyarázattal megelégedett. Magános állásomban én is — ki az em­lítetett férfiúnak nemcsak megyei, hanem országgyűlé­sen olly tárgyakban ’s azon oldalon, hol minden szó igen becses, kedvderitő elménetséggel párosult ha­zafias előadásait hallottam ’s örömtől dagadt kebel­lel terjesztettem— a’ nem mindennel egyformán szü­letett sebes szónoklattal visszás arányban álló haza­­fiúi szellemével bővebben megismerkedni szerencsém lévén, akár a’ hely szentségét, akár egyeseket sér­teni nem kívánó szándékáról meggyőződve valók. Az udvaritlanság, a’ gyöngédtelenség vala tehát czá­­folandó. Erre nézve eléggé megmondatott, miké­p ott, hol alkotmányos jogok forognak kérdésben, complimenteknek, udvariasságnak még a’ gyöngéd­ség sérelmével sincs helye. De nem lehet, hogy ezt sértésnek vehetné maga azon főkormányzó, kinek hogy a’ „választási szabadság“ felőli gondolkozását feltüntessem, a’ tisztválasztó gyűlést megnyitó ’s már kinyomtatva előttem fekvő beszédéből következő sza­vakat idéznem, azt hiszem, elég leend: „ha csak legcsekélyebb figyelemre méltatjuk is — úgy mond a’ főkormányzó gróf — a’ tisztválasztást, lehetetlen meg nem győződnünk, miszerint az törvényes sza­badságunk valóságos ereklyéje, egyszersmind leg­mélyebb alapja honi alkotmányunknak, lehetetlen nem áldanunk eldődeink bölcseségét, mellyel mu­­nicipális rendszerünk ezen életfáját olly gondosan ápolva, erőteljesen hagyák további kifejtésül reánk utódaikra, őrzendő kincs gyanánt, polgári létünkkel olly mélyen egybeszőve, hogy csak vele együtt enyészhetik, emelkedhetik az ’stb. ’stb.“ — Egyéb­iránt helyét látom itt megyénk ama’ közérzelmét nyilvánossá tenni — a’ kötelesség hív teljesítéséről ismert erény méltán igényelvén azt tőlem — mikép szeretett főisp.-helyettesünk valamint kineveztetése Örömárjával boritá egykor megyénk R­eit, úgy most az elválás elő fájdalmai fogtak el számtalan keblet. — A’ hozzánk érkezett törv.hatósági körlevelek kö­zül: Tolnáé a’ statusköltségen épitendő vasút, nem­zeti bank,—Soproné a’ bécs-triesti vasút,— Somogyé a’ kereskedelmi munkálatnak a’ kir. előadások közé soroztatása , — Temesé a’ katonai kihágások szülte indítvány iránt,—mind a’választmánynak adattak ki. A’ nemzeti bankra nézve kiemeltetvén, hogy azt e’ megye annál forróbban óhajtja, minél fájdalmasab­ban esett ezen óhajtásának a’ múlt országgyűlésen füstbemenetele, Sopron levelére pedig az, hogy a’ tisztelt megyének minden provincialismustól ment szándékáról e’ megye annál inkább meggyőződve van, mert csaknem egy időben tartott közgyűléséből irt föl e’ megye is az iránt, részint mert azt, hogy az a’ fiúméira nézve megölő lenne , nem tartja, ré­szint mert annak szükségéről az ország ővei is — mint ezt az 1840: 40 törvényczikkely tanúsítja — meggyőződve voltak. — Zalának a’ zágrábi gúny­dalt, Győrnek a’ magyar nyelv tanodáivá tételét tárgyazó felszólításaikra mi is felírunk. — Volt, ki a’ zágrábi gúnyt egy nemzet indignatiojára mél­tónak nem találta; de a’ többség a’ hely és idő­ről, hol és a’mellyben elkövettetett, ’s a’napon­kint fejlődő antipathiákból vonva erősséget, a’ meg­torlásnak helyét látta. — Beregnek az önállásu ma­gyar anyaszentegyházat tárgyazó körlevelét nem vettük.—Esztergomé a’nem-hivatalos vontatók meg­szüntetése iránt tudomásul vétetett. — Szabadka kör­­­levele hozzánk már elérkezett. Felolvastatását köz­figyelem ’s várakozás kisérte. Noha a’harmadik rend ellen irányzott vádat e’ megye­­­ei sem az egészre sem magokra nem vehetik, minthogy a’ múlt or­szággyűlésen a’ kir. városok kétes helyzetökbőli ki­vételét épen azon föltételek mellett kivanak, m­ely­­lyekből az érdemes város már most igen bölcsen ki­indult , mindazáltal a’ sopronival homlokellenes irá­nyt­ ezen fölhívást örömmel fogadák, ’s tárgyalás végett a’ választmányhoz utasiták. — Aug. 23-kán k.gyülés Rimaszombatban, a’ mikor az orsz.gyülési utasításokat készítő választmány is összeülend. Ne­gyedes közgy. sept. 12-kén. — Bodon Ábrahám. Csongráditól. Szeged, jun. 14. T. szer­kesztő ur! Önnek megyénkbeli levelezője —­ tudtom­ra — állásánál fogva a’ törvényszéki ügyekbe be nem tekinthetvén, kötelességemnek tartom némellye­­ket ezekből is közzé tenni. Megyénk börtönében 1831-től 1841-ig raboskodtak összesen 1973-an, kik közül fölmentetett 641, elmarasztaltatott 1184, és 1840-ben, mint az említett évek utolsójában, pör alatt maradt 148. Az elitéltek közt vétségre nézve volt: szándékos gyilkos 20, történetes gyilkos ’s vérengző 39, rablógyilkos ’s rabló 113, gyújtoga­tó 2, marha-lopó 86, tolvaj 354, egyéb vétség 1570. — Nem szerint férfi: 1128, nő 56; közöttük 16 éven alól 12 fi ’s 2 leány. — Állapotra: nem­ nemes 785, nem megyebeli ’s külföldi 186, nemes 213. — A’ katonákkali verekedők rovatát nem találtam; de dicséretére legyen mondva a’ megyénkben tanyázó katonaságnak, részérőli kihágás már egy év óta nem panaszoltatott, minek az e oka , hogy a’ nálunk szállásolok előljárósága közembereivel jobbadán egy nemzetbeli ? — nem mint Temes ’s Torontálban — vitatni nem akarom. — Meg kell még jegyeznem , hogy az említett tíz esztendő alatt rabjaink évi szá­ma 161-ről 344-re növekedett, börtönünk nem a’ legrosszabb karban van ; de erről egyébkor. — A’ befogott egyedek hazulróli élelmezése — a’ ren­detlenségek tekintetéből — de regula meg nem en­­gedtetik; mi rájok nézve nem nagy teher, mert vár­­nagyunk minden főtől 8 p.krért napjára — a’ böjtökét természetesen ide nem értvén — becsületes eledel­t ad nekik; minek csak egy rész oldala van: az t. i., hogy a’ be nem szedhetett rabtartási költségekre a’ házi adóból évenkint 3.000 p.frt ’s néha több is megy ki ; de ez mit sem tesz, hisz nem mi fizetjük. Leg­utóbbi évnegyedes közgyűlésünkön a’ számadásokat rostáló küldöttségtől az inditványoztatott, miszerint közmunkára ítélt rabjaink ne csak ivóvizet hordjanak a’megyeház szükségeire, hanem dolgozzanak is va­lamit, az érintett költségek fedezésére jövedelmezőt, minek következtében deszkát fürészelendnek, ’s mi­kor? — majd. — Igen igen, örömmel írhatom, elmúlt már itt is azon ködös idő, mellyben — egy érdemes úr szerint — a’ törvényszék veszélyeztetné tekintetét, méltóságát, ha az elébe állítottra csak 12 botot veret­ne ; már nálunk sem botoznak az utczán, sőt nem is a’megyeház, hanem csak a’ tömlöcz udvarában; ’s ha Szemere Bertalan szelíd gondolkozása még mindnyájunkat meg nem hatott is, lassan-lassan majd csak elszokunk ezen vandalismustól, napon­ta inkább meggyőződve ennek büntetési czélsze­­rűtlenségéről is. — Évnegyed előtti törvényszé­künk tapasztald, mikint egy hónapi tömlöczöltetésre ítélt 60 éves agg a’ fogság helyett botoztatást kért kegyeimül. — kegyeimül ? hát kegyelem volna ez egy 60 éves aggnak? ha igen, úgy az bizonynyal az ifjúnak is, mert ő itt csak anyagi büntetést lát, meg sem álmodja a’ boldogtalan, hogy lelkének jobb ré­sze eltemettetik. — Szelídüljünk, uraim! tekintsünk mindenkit embernek, ’s a’ különbséget köztünk csu­pán érdemmel szerzett tulajdonságok tegyék. Le­gyünk méltányosak, legyünk igazságosak, nem mivel áldani fog az emberiség, hanem mert meny­­nyet alkot keblünkben minden igazságos, minden nemes tettnek öntudata, melly öntudat ha nem lé­teznék, még dicsőbb volna jutalom nélkül tenni jót. — Bene István: Magyar tengermellék. Fi­ume, jun. 13. A’ mai napon tartott kapitánysági gyűlésünk főbb eredményét, mint kedves hazánk közjavát illetőt, ime közleni sietek. — Tekintetbe vévén t. i., meny­nyire hasznos és szükséges legyen kereskedésünk előmozdítására egy, Magyarország szabad kikötőjét a’ haza középpontjával közvetlen összeköttetésbe hozó vasút, ő cs. kir. felsége a’ nm. h. tanács utján fiúi bizodalommal megkéretni határoztatok, méltóz­­tatnék, a’ végett hogy a’ jövő országgyűlésen e’ tárgy iránt sikerrel intézkedni lehessen, jeles műértő férfiakat megbízni, hogy Pestről Fiuméig az irányt, mellyen a’ vasút vezetendő volna, felmér­jék, ’s a’ költségeket, mellyekbe illy vasút kerül­ni fogna, hitelesen felszámítsák, hogy ennek nyo­mán az országosan összegyűlendő KK. és RR. az iránt tanácskozhassanak: a) hogy ha egész kiterje­désben Pesttől Fiuméig­­, avvagy csak Eszéktől vagy Vukovártól ? b) minő vonalok legyenek először készítendők? c) honnan ’s minő módon véli az or- 476

Next