Pesti Hirlap, 1842. július (157-165. szám)
1842-07-07 / 158. szám
fizetendőkkel kívánja kiszolgáltatni,határozatta jön, hogy, mivel megyénk sei ezen szabad alkutól függő szolgálatok tételére az adózókat, kivált a’jelen mostoha évszakban, újabb terheltetésük nélkül nem szoríthatnák, az említett intézmény kihirdetése némelly olvasókkal csakugyan megrendeltetett. — És ezek azon közérdekekkel biró ügyek ’s határozatok, mellyek jelen közgyűlésünk folyama alatt szőnyegre kerültek, ’s mellyek megyénk naponkint szoros, összeolvadásra hajlandóknak mutatkozó Réei által pártos felekezetesség nélkül tárgyaltattak.— Csiky Sándor: Szepesből. Jun. 22-kén a’ tisztválasztás legnagyobb rendben és egyetértésben ment végbe. Íme itt következik az új tisztikar teljes névjegyzéke : Első alispán: Jamniki Jónyi Vincze ; másod alispán: Toporczi ’s Görgői Görgey Arnold ; főjegyző: Engel Sándor; aljegyzők: Kray Miksa és Görgey Hugó; főadószedő: Svabóczy Sváby Károly; levéltárnok: Kassai Raisz Ágoston; főügyész: Glósz Károly ; alügyész: Svabóczi Sváby Ferdinánd. Bányai járásban, főszolgabíró: Markus és Batiszfalusi Marjássy Ádám; alszolgabíró: Olsaviczai JámborszkyLőrincz; esküttek: Vida Antal és Jekelfalusy Emil. Lőcsei járásban: főszolgabíró : Zythaviai Bobeszt Mátyás; alszolgabiró: Görgei és Toporczi Görgey Geyza; esküttek : Zaffiry Pál és Glósz Miklós. A’ tátraaljai járásban : főszolgabiró : Mátyásfalvi Mattyasovszky Boldizsár; alszolgabiró: Goldberger Imre; esküttek: Sponer Antal és Kyss Albert. A’ magurai járásban : főszolgabiró: Svabóczi Sváby Ignácz; alszolgabirák: Lányi Ferencz és Matavovszky János; esküttek: Schneider János , Székely Gusztáv és Engel József. Számvevő: Mátyásfalvi Mattyasovszky Incze. Aladószedők, lőcsei járásban : Ujfalusy György; magurai járásban : Görgei Görgey Hermán; tátraaljai járásban: Glósz Lajos; bányai járásban: Berzeviczei Berzeviczy István. Úti igazgató: Jancsó József; nemesi pénztárnok: Tóthfalusi és Lipniki Tóthfalusy Lajos; középponti biztos: Doleviczényi Gábor; készmárki biztos : Cornidesz Pál; korotnoki biztos: Kosztolányi Ferencz; hajdúk hagynagya: Gundelfinger Ferencz; földmérő: Fabriczy János; főorvos: Fortmayer József; szebészek, bányai járásban: Késmárszky Rudolf, lőcsei járásban : Pandex Emanuel, tátraaljai járásban: Maléter Sámuel, magurai járásban: Fukker Mihály. Jegyzői cancellaria igazgatója: Nagy Lajos. Jegyzői írnokok: Gundelfinger Károly és Zaffiry István. Napidijnok Speigel Károly; levéltári írnok Nagy Hugó; főadószedői írnok: Spiegel Andr. Tiszteletbeli aljegyzők: Robeszt Emánuel, Raisz Konstantin, Probstner Adolf, Sponer Gusztáv. Tiszteletbeli főügyész: Mercz Pál; tiszteletbeli alügyészek: Szontagh Károly és Lányi Sándor. Elnöki írnok : Keill Libert. — G. H. Grömörböl. Mihályfalva, jun. 25. Martiusi tudósításom szerint (P. H. 126 sz.) előbbi négy, törvényszékünk leginkább fenyitó perekkel levén elfoglalva , azon kevés polgári perek jöhettek vizsgálat alá. Ez a’ mostaniról megfordítva áll. A’ ,szüksége daczára, melly szülője jónak és rosznak, még kevesebb rab kisértetett fogházainkba, mint máskor. A’ törvényszéki ítéletek kihirdetése gyűlésünk első napját csaknem egészen elvevén, elhatároztatott, hogy közérdekű gyűlési tárgyak ezentúl negyedes közgyűléseinken nem első, hanem másod nap fognak fölvétetni; elhatároztatott továbbá, hogy az elnök minden nevezetesebb rendeletek, körlevelek, szóval: minden érdekesebb közgyűlési tárgyakról „sorjegyzék“-et készitend, ezt a’ gyűlés első napján a’ tanácsteremben felfüggeszted, ’s a’ mik kívántainak, azokat köziratra bocsátandja. — Akkori tudósításomban áll az is, hogy a’ rm. m. k. u. cancellariának szóbeli pert „birtokon belül“ felebbvitetni rendelő parancsát, mint törvénybe ütközőt, az általános többség el nem fogadó, sőt visszahuzatása iránt felírást határozott. Most ismét két parancs érkezett szóbeli ügyekben hozzánk; egyik al pert „reinterea integre servata“ záradék mellett fölkérő, másik az előbb érintettet törvényszékünkről újólag „birtokon belül“ fölebb vitetni rendelő. — Múltkor általános többséget említek, most azt nem mondhatom. Atkalmul szolgált ez azon indítványra, hogy miután az 1836: XX és 1840: XI czikkek körül a’gyakorlat bővebb intézkedést tesz szükségessé, az országgyűlési utasítások készítése végett kiküldött választmány adjon erre nézve is javaslatot. — Szeretett főispáni helytartónk ő asgának 1838-ban történt beiktatása ünnepén tartatott beszédek közhatározat által akkor kinyomatni rendeltetvén, azokban a’ kir. könyvvizsgáló a’ sajtókorlátozásnak nyomdokait hagyta. Gömör rendei azonban a’ kitörlött szavakat minden példányba jegyzői tollal beiraták. Az ezt rászóló és megsemmisítő intézvény még most érkezett hozzánk a’ nm. helyt.tanácstól. A’ BR. határozatuk törvényszerűségében a’ kellő védbástyát vélvén föllelni, ezen rendelményt alkotmányos jogaik sérelme nélkül elfogadhatónak nem látták. — Legélénkebb tárgya volt ezen gyűlésünknek két kinevezett tiszteletbeli sz.biró feletti vita’s annak még élénkebb kinövése. Ezen kinevezés nemcsak a’ megyei tisztviselőknek — külösen a’ sz.biráknak — szabad választását biztositó törvényeinkkel, hanem a’ gyakorlattal is, miszerint tiszt. sz.birák nálunk még szokásban nem voltak , de a’ melly kinevezések is időközben szükségesekké váltak, azok csak a’BB. előterjesztése után történtek , — összeütközőnek találtatván , az ellen a’ közügyészi hivatal részéről nyilvános óvás létetett. Az érdekes vitatkozások eredménye lön , mikép a’ tisztválasztás alkalmával a’ felső — mint legnagyobb , legnépesebb és különösen a’ rendőri esetek által felette terhelt — járásban a’ BR. beleegyezésével kinevezett t. fősz.biró ugyan meghagyatott, hanem törvényes dolgokban eljárására nézve köre szorosan kiszabatott, politicaiakban pedig csak közgyűlési különös kiküldetések mellett fog eljárhatni; a’ másik kinevezés azonban, minthogy az időközben , a’ BB. tudta ’s megegyezése nélkül történt, el nem fogadtatott , és ez — mind a’ mellett, hogy az érdekelt egyed a’ vitatkozások folyamából átlátva, mikép hivatalát törvény sérelme nélkül nem viselhetné, a’ törvények iránti tiszteletből dicséretesen oda nyilatkozott , hogy kineveztetésétől önkénytel áll — közhatározat által kimondatott. — Szót tevék élénk kinövésről. Egy köztiszteletben álló férfiú ezen kinevezést védve, szeretett főkormányzónknak a’ megye javát czélzó szándékával szemközt ezen kinevezés félrevettetését egy igen nagyon populáris kifejezéssel jellemezvén , többen a’ szóban széksértést találtak, ’s a’ törvényes megtorlást követelték. A’ tisztelt férfiú azonban egy részről a’ szeretett hon nemzeti nyelvében nem legfolyóbb jártasságát hozván föl mentségül, másrészről szavát akkint magyarázván , hogy a’ nem igen udvarias szót ,gyöngédtelensége helyett használta; a’többség e’magyarázattal megelégedett. Magános állásomban én is — ki az említetett férfiúnak nemcsak megyei, hanem országgyűlésen olly tárgyakban ’s azon oldalon, hol minden szó igen becses, kedvderitő elménetséggel párosult hazafias előadásait hallottam ’s örömtől dagadt kebellel terjesztettem— a’ nem mindennel egyformán született sebes szónoklattal visszás arányban álló hazafiúi szellemével bővebben megismerkedni szerencsém lévén, akár a’ hely szentségét, akár egyeseket sérteni nem kívánó szándékáról meggyőződve valók. Az udvaritlanság, a’ gyöngédtelenség vala tehát czáfolandó. Erre nézve eléggé megmondatott, mikép ott, hol alkotmányos jogok forognak kérdésben, complimenteknek, udvariasságnak még a’ gyöngédség sérelmével sincs helye. De nem lehet, hogy ezt sértésnek vehetné maga azon főkormányzó, kinek hogy a’ „választási szabadság“ felőli gondolkozását feltüntessem, a’ tisztválasztó gyűlést megnyitó ’s már kinyomtatva előttem fekvő beszédéből következő szavakat idéznem, azt hiszem, elég leend: „ha csak legcsekélyebb figyelemre méltatjuk is — úgy mond a’ főkormányzó gróf — a’ tisztválasztást, lehetetlen meg nem győződnünk, miszerint az törvényes szabadságunk valóságos ereklyéje, egyszersmind legmélyebb alapja honi alkotmányunknak, lehetetlen nem áldanunk eldődeink bölcseségét, mellyel municipális rendszerünk ezen életfáját olly gondosan ápolva, erőteljesen hagyák további kifejtésül reánk utódaikra, őrzendő kincs gyanánt, polgári létünkkel olly mélyen egybeszőve, hogy csak vele együtt enyészhetik, emelkedhetik az ’stb. ’stb.“ — Egyébiránt helyét látom itt megyénk ama’ közérzelmét nyilvánossá tenni — a’ kötelesség hív teljesítéséről ismert erény méltán igényelvén azt tőlem — mikép szeretett főisp.-helyettesünk valamint kineveztetése Örömárjával boritá egykor megyénk Reit, úgy most az elválás elő fájdalmai fogtak el számtalan keblet. — A’ hozzánk érkezett törv.hatósági körlevelek közül: Tolnáé a’ statusköltségen épitendő vasút, nemzeti bank,—Soproné a’ bécs-triesti vasút,— Somogyé a’ kereskedelmi munkálatnak a’ kir. előadások közé soroztatása , — Temesé a’ katonai kihágások szülte indítvány iránt,—mind a’választmánynak adattak ki. A’ nemzeti bankra nézve kiemeltetvén, hogy azt e’ megye annál forróbban óhajtja, minél fájdalmasabban esett ezen óhajtásának a’ múlt országgyűlésen füstbemenetele, Sopron levelére pedig az, hogy a’ tisztelt megyének minden provincialismustól ment szándékáról e’ megye annál inkább meggyőződve van, mert csaknem egy időben tartott közgyűléséből irt föl e’ megye is az iránt, részint mert azt, hogy az a’ fiúméira nézve megölő lenne , nem tartja, részint mert annak szükségéről az ország ővei is — mint ezt az 1840: 40 törvényczikkely tanúsítja — meggyőződve voltak. — Zalának a’ zágrábi gúnydalt, Győrnek a’ magyar nyelv tanodáivá tételét tárgyazó felszólításaikra mi is felírunk. — Volt, ki a’ zágrábi gúnyt egy nemzet indignatiojára méltónak nem találta; de a’ többség a’ hely és időről, hol és a’mellyben elkövettetett, ’s a’naponkint fejlődő antipathiákból vonva erősséget, a’ megtorlásnak helyét látta. — Beregnek az önállásu magyar anyaszentegyházat tárgyazó körlevelét nem vettük.—Esztergomé a’nem-hivatalos vontatók megszüntetése iránt tudomásul vétetett. — Szabadka körlevele hozzánk már elérkezett. Felolvastatását közfigyelem ’s várakozás kisérte. Noha a’harmadik rend ellen irányzott vádat e’ megyeei sem az egészre sem magokra nem vehetik, minthogy a’ múlt országgyűlésen a’ kir. városok kétes helyzetökbőli kivételét épen azon föltételek mellett kivanak, melylyekből az érdemes város már most igen bölcsen kiindult , mindazáltal a’ sopronival homlokellenes irányt ezen fölhívást örömmel fogadák, ’s tárgyalás végett a’ választmányhoz utasiták. — Aug. 23-kán k.gyülés Rimaszombatban, a’ mikor az orsz.gyülési utasításokat készítő választmány is összeülend. Negyedes közgy. sept. 12-kén. — Bodon Ábrahám. Csongráditól. Szeged, jun. 14. T. szerkesztő ur! Önnek megyénkbeli levelezője — tudtomra — állásánál fogva a’ törvényszéki ügyekbe be nem tekinthetvén, kötelességemnek tartom némellyeket ezekből is közzé tenni. Megyénk börtönében 1831-től 1841-ig raboskodtak összesen 1973-an, kik közül fölmentetett 641, elmarasztaltatott 1184, és 1840-ben, mint az említett évek utolsójában, pör alatt maradt 148. Az elitéltek közt vétségre nézve volt: szándékos gyilkos 20, történetes gyilkos ’s vérengző 39, rablógyilkos ’s rabló 113, gyújtogató 2, marha-lopó 86, tolvaj 354, egyéb vétség 1570. — Nem szerint férfi: 1128, nő 56; közöttük 16 éven alól 12 fi ’s 2 leány. — Állapotra: nem nemes 785, nem megyebeli ’s külföldi 186, nemes 213. — A’ katonákkali verekedők rovatát nem találtam; de dicséretére legyen mondva a’ megyénkben tanyázó katonaságnak, részérőli kihágás már egy év óta nem panaszoltatott, minek az e oka , hogy a’ nálunk szállásolok előljárósága közembereivel jobbadán egy nemzetbeli ? — nem mint Temes ’s Torontálban — vitatni nem akarom. — Meg kell még jegyeznem , hogy az említett tíz esztendő alatt rabjaink évi száma 161-ről 344-re növekedett, börtönünk nem a’ legrosszabb karban van ; de erről egyébkor. — A’ befogott egyedek hazulróli élelmezése — a’ rendetlenségek tekintetéből — de regula meg nem engedtetik; mi rájok nézve nem nagy teher, mert várnagyunk minden főtől 8 p.krért napjára — a’ böjtökét természetesen ide nem értvén — becsületes eledelt ad nekik; minek csak egy rész oldala van: az t. i., hogy a’ be nem szedhetett rabtartási költségekre a’ házi adóból évenkint 3.000 p.frt ’s néha több is megy ki ; de ez mit sem tesz, hisz nem mi fizetjük. Legutóbbi évnegyedes közgyűlésünkön a’ számadásokat rostáló küldöttségtől az inditványoztatott, miszerint közmunkára ítélt rabjaink ne csak ivóvizet hordjanak a’megyeház szükségeire, hanem dolgozzanak is valamit, az érintett költségek fedezésére jövedelmezőt, minek következtében deszkát fürészelendnek, ’s mikor? — majd. — Igen igen, örömmel írhatom, elmúlt már itt is azon ködös idő, mellyben — egy érdemes úr szerint — a’ törvényszék veszélyeztetné tekintetét, méltóságát, ha az elébe állítottra csak 12 botot veretne ; már nálunk sem botoznak az utczán, sőt nem is a’megyeház, hanem csak a’ tömlöcz udvarában; ’s ha Szemere Bertalan szelíd gondolkozása még mindnyájunkat meg nem hatott is, lassan-lassan majd csak elszokunk ezen vandalismustól, naponta inkább meggyőződve ennek büntetési czélszerűtlenségéről is. — Évnegyed előtti törvényszékünk tapasztald, mikint egy hónapi tömlöczöltetésre ítélt 60 éves agg a’ fogság helyett botoztatást kért kegyeimül. — kegyeimül ? hát kegyelem volna ez egy 60 éves aggnak? ha igen, úgy az bizonynyal az ifjúnak is, mert ő itt csak anyagi büntetést lát, meg sem álmodja a’ boldogtalan, hogy lelkének jobb része eltemettetik. — Szelídüljünk, uraim! tekintsünk mindenkit embernek, ’s a’ különbséget köztünk csupán érdemmel szerzett tulajdonságok tegyék. Legyünk méltányosak, legyünk igazságosak, nem mivel áldani fog az emberiség, hanem mert menynyet alkot keblünkben minden igazságos, minden nemes tettnek öntudata, melly öntudat ha nem léteznék, még dicsőbb volna jutalom nélkül tenni jót. — Bene István: Magyar tengermellék. Fiume, jun. 13. A’ mai napon tartott kapitánysági gyűlésünk főbb eredményét, mint kedves hazánk közjavát illetőt, ime közleni sietek. — Tekintetbe vévén t. i., menynyire hasznos és szükséges legyen kereskedésünk előmozdítására egy, Magyarország szabad kikötőjét a’ haza középpontjával közvetlen összeköttetésbe hozó vasút, ő cs. kir. felsége a’ nm. h. tanács utján fiúi bizodalommal megkéretni határoztatok, méltóztatnék, a’ végett hogy a’ jövő országgyűlésen e’ tárgy iránt sikerrel intézkedni lehessen, jeles műértő férfiakat megbízni, hogy Pestről Fiuméig az irányt, mellyen a’ vasút vezetendő volna, felmérjék, ’s a’ költségeket, mellyekbe illy vasút kerülni fogna, hitelesen felszámítsák, hogy ennek nyomán az országosan összegyűlendő KK. és RR. az iránt tanácskozhassanak: a) hogy ha egész kiterjedésben Pesttől Fiuméig, avvagy csak Eszéktől vagy Vukovártól ? b) minő vonalok legyenek először készítendők? c) honnan ’s minő módon véli az or- 476