Pesti Hirlap, 1842. július (157-165. szám)
1842-07-31 / 165. szám
Vasárnap Julius 31 184?, JL V»U Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Hon 'ch-házban *83-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’* egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért pétir betűkkel 5 pengő krajezár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Nyugalmazás. Vezérczikk. (Még egy szó a’ királyi városokról.) Iparműkiállitás. Duna-balparti vasút. Adakozások. Jótékony czélu sorsjáték. Ág. vall. egyet, közgyűlés. Erdélyi országgy. Megyei dolgok: Árva (tisztválasztás, lélekvásárlás). Sopron (magyar vándorkönyv miatti visszautasítás Gratzból). Temes (egy rabnak, felmentetése után három évvel későbbi elbocsáttatása iránt tett alispáni jelentésre vizsgálat rendelve, lelkes határzat a' turopolyai körlevélre, varazsdi latin levél). Magyar tengerpart: Fiume (fölirás és körlevél a’ pest-fiumei vasút tárgyában). Egyveleg. B. Gyarmat (tűzvész és fölszólitás). Lugos (megint tűz). Beszterczebánya (Heinrich Jakab hagyománya). Enying (napfogyatkozás ’s bőség előítéletekben és ismerethiányban). Nagybánya (jótékonyság). Selme ez (magyar oktatás ügye a’ lyceumban). Népkönyv. Külföldi napló. Angol-, Frank-, Spanyolhon. Értekező: Fiumei levelek. II. Hivat, tudós. Hird. ---- MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezések. A’ nm. m. k. udv. kamara a’ szatmári kir. sóhivatalnál megürült sómázsamesteri helyre Kratz János tárkányi kir. sómázsálót’s helyébe Zornberg Antal báró ugyanottani kir. sópajtaőrt, ez utóbbinak helyébe viszont Jeszerniczky Viktor sóhivatali gyakornokot, a’vichodnai kam. erdőkerülőt megürült hivatalra pedig Tagányi Ferencz luznai kerületi erdésztalkalmazá. Nyugatin. Ő cs. ’s ap. kir. fels. Lelovics László ó-budai koronás uradalmi pénztári beszedet, több mint negyven évi szakadatlan szolgálata tekintetéből, nyugalomra bocsátani legkegy. méltóztatott. (H-n k.) A cs. kir. ap. felsége zsadányi és török-szentmiklósi Almásy József b-r. tanácsnokot, gömöri főispánt és a’ hétszemélyes főtörvényszék közbiráját, saját kérelmére hivatalaitól fölmenteni méltóztatott. (Wien. Zeit.) Vezérczikk. (Még egy szó a’ sz. kir. városokról.) Midőn azt mondók, hogy a’városi szerkezet reformjára nézve helyeseljük, de nem elégeljük, mit Szabadka városa javai, egy alapeszme lebegett szemeink előtt, melly e’ tárgyróli fejtegetéseink végirányának tengelyét tévé- És pedig ha eszünkbe jut, hogy a’ miket úgy jelöltünk ki, mint a’ kir. városok országgyűlési állása emelésének postulatumait, magoknak a’ kir. városoknak köréből is határozott ellenzéssel teljességgel nem, hanem inkább pártolással, forróbbal innen, langyosabbal amonnan, de pártolással találkozzanak, ’s csak épen azon egynek, mit mi alapeszmének tartunk, még csak taglalása is maiglan mintegy szándékosan mellőztetett: e' mellőzésen nem lehetne nem csudálkoznunk, ha nem tudnék, hogy gyönge szózatunk a’ többiek iránt már egy rég alakult közvéleménynek tolmácsa volt; e’pontban pedig csak igénytelen magány vélemény. De mi örvendünk e’ különbségnek. Egy újabb jel az, hogy a’ közvélemény már erősödik, ’a gyámola nélkül elhangzik a’ szó, mint a’ szélvészben él a’sóhajtás. Közvélemény! te ifjú óriás! légy üdvezelve fölserdültebben ; ujjod a’ nemzet óramutatója, a’ népéletnek üzerete vagy. Nős, erősödjél tenmagad által tenmagadban; ihlessen a’ nemzetiség religiója, szivedben verjen érezakarat, üljön szemedben az őszült kornak érett bölcsesége ’s a’ tapasztalás, de tudj akarni ’s termi, mit akarsz, hőn, lelkesülten mintegy ifjú; mert a’ tekintély ideje lejárt. Nemzetet állandón dicsővé ’s boldoggá csak önmaga tesz. Mit más nyújt, az csak szappanbuborék. Játéknak szép, de gyermeknek való, vagy ha több, mint az, úgy gyámi kegy, de kinek gyámja van, az még kiskorú-----------Nőj, erősödjél, ifjú óriás! légy hű támasza királyod székének , szilárd, dönthetlen, mint egy sziklahegy, a’királyi szék erőd magköve, ’s viszont ki neked állná utadat, a’ ki nem hagyna nőni, fejteni, az a’ királyi díszt és hatalmat olly rideg magas székre ültetné , hol ha szélvészek üvöltik körül, nincs baráti kar, melly a’szédelgéstől óvhassa. De ha a’ fejlődő közvéleményt hűség ’s törvényszerűség kisérik , előbb vagy utóbb lábánál törik a’ balitélet, ármány, haszonvágy ’s a’ szakadozott osztályérdekeknek nemzetellenes csábja , fegyvere. E’ szavakban talán némi homály van. — Lehet, hogy van, ’s ha van, azt körülmények okozók. Elég, hogy a’ közvéleménybe egy kis bizalmat szeretnénk önteni önmaga ’s erkölcsi ereje iránt, miszerint az országgyűlés közeledtével feltünedező machinatiók, a’ sötétben kullogó ármány ’s az értelemhiányt eszközül használni nem piruló részakarat ellenére az önérzet erkölcsi erejét ’s az igazság védpajzsát állítsa föl, azon erkölcsi erőt, melly meggyőzethetik, de le nem győzethetik, sőt—mint Antaeus - minden bukásból uj erőt merít. Tehát—a’ mint mondánk— örülünk a’ különbségnek , hogy míg magányvéleményünk elfelejteték, a’ közvélemény igényei még a’ kir. városok jogát monopolizáló testületekben is elfogadásra találtának. Azonban a’jószándékú vélemény, ha okokkal támogatható , megérdemli talán, hogy ismételve megkísértenek , ha nem nyerhet e közvéleményt? A’ dolog a’ körül forog, hogy mi a’ kir. városokban nemcsak az országgyűlési követeket kívánjuk az egész polgárság egyenes befolyásával választatni, hanem egy választott polgár-testületet is, melly a’ most úgynevezett választópolgárságnál sokkal számosabb tagokból állva ’s a’ polgárok összesége által választva, a’ várost minden ügyekben törvényhatóságilag képviselje , mint ilyen, egészen az legyen a’ városokban, mi a’ közgyűlés a’ megyékben, úgy hogy a’ városi tanács, vagyis a’ végrehajtó tisztviselők testülete, ne álljon mint önálló különhatalom a’ képviselő polgár - testület ellenében, hanem legyen annak egészítő, de határozatitól függő része, ép úgy, mint a’ megyékben a’ tisztviselők egészítő részei a’ közgyűlésnek, de határozatitól függenek. -- Szabadka városa, mellyben városaink közt a’ haladási irányú elem szószólóját tiszteljük , midőn nevezetes körlevelében a’ választási jognak a’ polgárságra kiterjesztéséről kedvezőleg szól, más részről ekként nyilatkozik: ,,a’polgárságnak a’köztanácskozásokbani részvéte, ’s igy a’ legújabb megyei példák szerint az anyagi erőnek az értelmiség fölibe helyezése a’ városoktól nem kívántatik, de hogy nem is kivántathatik, mutatja az újabb kor azon törekvése, miszerint alkotmányunkat képviseleti rendszerre átalakítai törekszik.“ Ez iránt szükséges az eszmékkel tisztába jönnünk. Nekünk úgy látszik , hogy vagy egyetért velünk is Szabadka városa a’ képviselőgyűlésre nézve , ’s ekkor e’ nyilatkozata homályos; vagy egyet nem ért, ’s ekkor okaiban nincs szabatosság, mert dolgokat vészén egyértelműnek, mellyek egymástól véletlenül különböznek. Ugyanis a’ polgárságnak köztanácskozásokbani részvétet óhajtani koránsem tesz annyit, mint az anyagi erőt az értelmiség fölibe helyezni, sőt jó rendezés mellett nézetünk szerint ép ellenkezőt; mi utáljuk az utóbbit teljes lelkünkből , ámde az elsőt forrón óhajtjuk, ’s ez óhajtásunk a’ képviseleti rendszerré alakulás irányával nemcsak nem ellenkezik, sőt annak egyenes postulatuma. Ha tehát Szabadka városa olly értelemben tette e’ nyilatkozást, hogy a’ közdolgok fölötti tanácskozásokra a’ polgárságnak egész tömege össze ne csődittessék , úgy vele tökéletesen egyetértünk ; mert az anyagi erőt értelmiség fölibe helyezve látni nem szeretnék; de ha úgy vélekednék, hogy a’ közdolgokat jövendőben is csak a’ tanács intézze, a’ választott község befolyása legfittebb nemleges és ellenőrző ; a’ polgárság pedig a’ közdolgokbani részvéttől, továbbá is kirekesztve maradjon; úgy vele egyet nem érthetünk, ’s ép azért nem, mivel a’ képviseleti rendszerré alakulás korunk irányához tartozik. — Városi polgárgyűléseket kivánunk tehát, mellyekben képviselők üljenek az egész polgárság által eléggé számosan választandók, hogy megvesztegetésen , csábon és félelmen felülemelkedve, a’ közügyeket intézhessék.—Okaink e’ következők: A’ statuséletben minden intézkedés lényegesen hibás és eltévesztett, melly akármelly institutiót rideg, magános elkülönözésben vészén föl, nem pedig az egész status-testteli öszhangzás szempontjából. — Egy harmonicus egésznek kell a’ közállományt tekinteni , egy óraműnek, melly tökéletes csupán úgy lehet, ha kerekei egymásba vágnak. — No már tagadni nem lehet,— hogy a’ municipalis közéletrendszer , mellynek typusa leginkább megyei szerkezetünkben van kifejezve, hogy ezen municipalis közéletrendszer az, miben a’ magyar közállománynak szíve ver. Ez nemzetiségünk potencirozott működésének tényezője , ez az, mi által nálunk (ha szabad francziás kifejezéssel élnünk) a’ charta valósággá lesz. A’ mi tehát honunkban ezzel öszhangzásban nincs, az egy divergens idegen elem, egy rideg institutio, melly az egésznek lánczolatában sem szem sem horog. — Kérdjük mi: mit tesz Magyarhonban alkotmányos polgárnak lenni? felelet: részesnek lenni a’„semmit rólunk nélkülünk“ jogban. E’ szerint a’ magyar nemes magát a’szó legteljesebb értelmében alkotmányos polgárnak méltán vallhatja; ’s mi teszi azzá ? a’ megyei szerkezet; mert ott találja föl a’ ,semmit róla nélküle‘jognak emeltyűjét. Ezzel az ő alkotmányossága valóság, különben volna „papiros áldás, írott malaszt.“ — Már most kérdezzük : alkotmányos polgár e hazánkban a’ városi polgárság, vagy nem? elméletileg,igen'-t felelünk, mert meg van irva, hogy a’ városok negyedik rend, de gyakorlatilag ,nem‘-et kell mondanunk; mert nincs hely, nincs mód, hol és melly által a’városi polgár a’ ,semmit rólunk nélkülünk' jog gyakorlatában részesülhetne, a reá nézve tehát az alkotmány papiros áldás , írott malaszt. Tegyük valósággá, ha reformálunk, ne mystificáljuk őt, ne magunkat. Valósággá pedig csak úgy lesz, hahogy a’,semmit róla nélküle' jognak részesévé lesz, ennek részesévé pedig a’ magyar alkotmányos közélet-rendszerrel egybehangzólag csak úgy lehet, ha olly hatóságu gyűléseket kap, minővel bir a’ nemesség a’ vármegyékben. Különben az ő alkotmányossága kártyavár marad ’s jogalkotmány. Pedig kirekeszteni valakit az alkotmányos élet áldásaiból csak igazságtalanság, de szinleg befogadva, üres puszta hanggal mystificálni nemcsak igazságtalanság , hanem még gúny is. — Istenért! ugyan miben áll most honunkban a’ városi polgár alkotmányossága? talán abban , hogy vámot nem fizet ? vagy abban, hogy subsidiumot is fizet ’s adót is fizet? vagy hogy sátoros ünnepeken egyenruhában izzad, vagy didereg? vagy talán abban, hogy nem maga választja tisztviselőit , kik neki nem tisztviselői, hanem kényurai, ’s kik viszont követeket küldenek az országgyűlésre s az «''alkotmányossága, az ő választási joga ellen szavazandókat ? Mi többet nem tudunk, hacsak valaki azt nem mondaná, hogy a’ városi polgárságot a’lőcsei fordítás szerinti jobbak ’s méltóságosabbak törvényesen képviselik. Ám hiszen legyen kinek kinek ő hite szerint; de nem hiszszük, hogy a’ polgárság , ha kérelmi jogát gyakorolni akarná— mikint múlt országgyűlésen már a’ zsidók is gyakorolták — ezen képviselet iránt igen nagy rokonszenvet tanúsítana. A’ városi polgárgyűléseket tehát a’ polgárok alkotmányosságának tekintete kívánja meg. Ehez nyomban egy más tekintet is csatlakozik. Ugyanis ha még nem enyhülne felettünk a’ régi átok, miszerint inkább szeretjük a’ szabadságokat, mint a’ szabadságot, ha továbbá is inkább kevélyek maradunk, hogy a’ civilisatio által kinevettessünk , mint egybeforrva erősödnénk, hogy tiszteltessünk: meglehet, a’ szűkkeblűség, balgaság , rövidlátás és részakarat egy ideig még elég erősek lesznek akadályozni , hogy kik az alkotmány sánczain kívül veszteglenek juhtürelemmel, azok be ne foglaltassanak; de arról már csakugyan jót mernénk állani még azoknak is, kik szűjs magyar vállak, adójárom ’stb. emlegetésével a’ köznemesség együgyüségét ez úttal bővebben még nem jellemzendő czélzataik vak eszközévé alacsonyítani nem pirulnának, vagy a’ progressivus irányt lélekvásárlás és babona által regressivussá változtathatni remélenék; jót mernénk —mondám—állani, hogy ha nem vehetjük is be alkotmányunk sánczaiba a’ ki kívül van, de kilökniök bizony nem sikerülend azt, ki már ben van. Alkalmazzuk ezt a’ kir. városokra. Az assimilatio, osztályzatok egybeforrása, nemzeti egység, igazság ’s jó rend egyiránt sürgetik, hogy a’ kir. városok szerkezete akkint rendeztessék , miszerint a’ városi lakosok között törvényhatósági tekintetben különbség ne legyen; no már kérdezzük: ki kívánhatná, vagy ha kívánná, ki remélhetné a’ magyar nemességtől, melly alkotmányos állását a’,semmit rólunk nélkülünk'jog tettleges gyakorlatában találja, hogy ez alkotmányosságból kivetkőzve, magát olly hatóságnak vesse alá, melly mindenben róla nélküle rendelkeznék ? Meg kell vallanunk, hogy bár hő barátai az osztálykülönbség nélküli nemzetegységnek, bár a’ territoriális biróhatóság elvének teljes lélekkel hódolunk,de olly alávetésre, melly alkotmányos jogainkból kivetköztetne, egyáltalában rá nem állanánk. Egységet, uraim! egységet ’s az osztályzatok egybeforrását!! mondjuk ezerszer; de egységet jogban és szabadságban, nem szolgaságban. — Valósítani kell tehát a’,semmit rólunk nélkülünk jogot 121