Pesti Hirlap, 1842. július (157-165. szám)

1842-07-31 / 165. szám

Vasárnap Julius 31 184?, JL V»U Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Hon 'ch-házban *83-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’* egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábsorért péti­­r betűkkel 5 pengő krajezár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Nyugalmazás. Vezérczikk. (Még egy szó a’ királyi váro­so­k­r­ó­l.) Iparműkiállitás. Duna-balparti vasút. Adakozások. Jótékony czélu sorsjáték. Ág. vall. egyet, köz­gyűlés. Erdélyi országgy. M­e­gy­ei do­lgo­k: Árva (tiszt­választás, lélekvásárlás). S­o­p­r­o­n (magyar vándorkönyv miatti visszautasítás Gratzbó­l). Temes (egy rabnak, felmentetése után három évvel későbbi elbocsáttatása iránt tett alispáni jelentésre vizsgálat rendelve, lelkes határzat a' turopolyai körlevélre, va­­razsdi latin levél). Magyar tengerpart: Fiume (fölirás és kör­levél a’ pest-fiumei vasút tárgyában). Egyveleg. B. Gyarmat (tűzvész és fölszólitás). Lugos (megint tűz). Besztercze­­bánya (Heinrich Jakab hagyománya). Enying (napfogyatko­zás ’s bőség előítéletekben és ismerethiányban). Nagybánya (jótékonyság). S­elme ez (magyar oktatás ügye a’ lyceumban). Népkönyv. Külföldi napló. Angol-, Frank-, Spanyolhon. Érte­kező: Fiumei levelek. II. Hivat, tudós. Hird.­ ­ ----­ MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezések. A’ nm. m. k. udv. kamara a’ szatmári kir. sóhivatalnál megürült sómázsamesteri helyre Kratz János tárkányi kir. sómázsálót’s helyé­be Zornberg Antal báró ugyanottani kir. sópajtaőrt, ez utóbbinak helyébe viszont Jeszerniczky Viktor só­hivatali gyakornokot, a’vichodnai kam. erdőkerülőt megürült hivatalra pedig Tagányi Ferencz luznai ke­rületi erdészt­­alkalmazá. Nyugatin. Ő cs. ’s ap. kir. fels. Lelovics Lász­ló ó-budai koronás uradalmi pénztári beszedet, több mint negyven évi szakadatlan szolgálata tekintetéből, nyugalomra bocsátani legkegy. méltóztatott. (H-n k.) A cs. kir. ap. felsége zsadányi és török-szent­­miklósi Almásy József b-r. tanácsnokot, göm­öri fő­ispánt és a’ hétszemélyes főtörvényszék közbirá­­ját, saját kérelmére hivatalaitól fölmenteni méltóz­tatott. (Wien. Zeit.) Vezérczikk. (Még egy szó a’ sz. kir. váro­sokról.) Midőn azt mondók, hogy a’városi szer­kezet reformjára nézve helyeseljük, de nem elégel­jük, mit Szabadka városa javai, egy alapeszme le­begett szemeink előtt, melly e’ tárgyróli fejtegetése­ink végirányának tengelyét tévé- És pedig ha eszünk­be jut, hogy a’ miket úgy jelöltünk ki, mint a’ kir. városok országgyűlési állása emelésének postulatu­­mait, magoknak a’ kir. városoknak köréből is hatá­rozott ellenzéssel teljességgel nem, hanem inkább pártolással, forróbbal innen, langyosabbal amon­­nan, de pártolással találkozzanak, ’s csak épen azon egynek, mit mi alapeszmének tartunk, még csak taglalása is maiglan mintegy szándékosan mellőzte­­tett: e' mellőzésen nem lehetne nem csudálkoznunk, ha nem tudnék, hogy gyönge szózatunk a’ többiek iránt már egy rég alakult közvéleménynek tolmácsa volt; e’pontban pedig csak igénytelen magány véle­mény. De mi örvendünk e’ különbségnek. Egy újabb jel az, hogy a’ közvélemény már erősödik, ’a gyá­­mola nélkül elhangzik a’ szó, mint a’ szélvészben él a’sóhajtás. Közvélemény! te ifjú óriás! légy üdve­­zelve fölserdültebben ; ujjod a’ nemzet óramutatója, a’ népéletnek üzere­te vagy. Nős, erősödjél tenma­gad által tenmagadban; ihlessen a’ nemzetiség reli­­giója, szivedben verjen érezakarat, üljön szemed­ben az őszült kornak érett bölcsesége ’s­ a’ tapaszta­lás, de tudj akarni ’s termi, mit akarsz, hőn, lel­kesülten mintegy ifjú; mert a’ tekintély ideje lejárt. Nemzetet állandón dicsővé ’s boldoggá csak önmaga tesz. Mit más nyújt, az csak szappanbuborék. Já­téknak szép, de gyermeknek való, vagy ha több, mint az, úgy gyámi kegy, de kinek gyámja van, az még kiskorú-----------Nőj, erősödjél, ifjú óriás! légy hű támasza királyod székének , szilárd, dönt­­hetlen, mint egy sziklahegy, a’királyi szék erőd magköve, ’s viszont ki neked állná utadat, a’ ki nem hagyna nőni, fejteni, az a’ királyi díszt és hatalmat olly rideg magas székre ültetné , hol ha szélvészek üvöltik körül, nincs baráti kar, melly a’szédelgéstől óvhassa. De ha a’ fejlődő közvéleményt hűség ’s törvényszerűség kisérik , előbb vagy utóbb lábánál törik a’ balitélet, ármány, haszonvágy ’s a’ szaka­dozott osztályérdekeknek nemzetellenes csábja , fegyvere. E’ szavakban talán némi homály van. — Lehet, hogy van, ’s ha van, azt körülmények okozók. Elég, hogy a’ közvéleménybe egy kis bizalmat szeretnénk önteni önmaga ’s erkölcsi ereje iránt, miszerint az országgyűlés közeledtével feltünedező machinatiók, a’ sötétben kullogó ármány ’s az értelemhiányt esz­közül használni nem piruló részakarat ellenére az önérzet erkölcsi erejét ’s az igazság védpajzsát állít­sa föl, azon erkölcsi erőt, melly meggyőzethetik, de le nem győzethetik, sőt—mint Antaeus - minden bukásból uj erőt merít. Tehát—a’ mint mondánk— örülünk a’ különbség­nek , hogy míg magányvéleményünk elfelejteték, a’ közvélemény igényei még a’ kir. városok jogát mo­nopolizáló testületekben is elfogadásra találtának. Azonban a’jószándékú vélemény, ha okokkal támo­gatható , megérdemli talán, hogy ismételve megkí­sértenek , ha nem nyerhet e közvéleményt? A’ dolog a’ körül forog, hogy mi a’ kir. városok­ban nemcsak az országgyűlési követeket kívánjuk az egész polgárság egyenes befolyásával választatni, hanem egy választott polgár-testületet is, melly a’ most úgynevezett választópolgárságnál sokkal szá­mosabb tagokból állva ’s a’ polgárok összesége által választva, a’ várost minden ügyekben törvényható­­ságilag képviselje , mint ilyen, egészen az legyen a’ városokban, mi a’ közgyűlés a’ megyékben, úgy hogy a’ városi tanács, vagyis a’ végrehajtó tisztvise­lők testülete, ne álljon mint önálló különhatalom a’ képviselő polgár - testület ellenében, hanem legyen annak egészítő, de határozatitól függő része, ép úgy, mint a’ megyékben a’ tisztviselők egészítő részei a’ közgyűlésnek, de határozatitól függenek. -- Sza­badka városa, melly­ben városaink közt a’ haladá­si irányú elem szószólóját tiszteljük , midőn neveze­tes körlevelében a’ választási jognak a’ polgárságra kiterjesztéséről kedvezőleg szól, más részről ekként nyilatkozik: ,,a’polgárságnak a’köztanácskozások­­bani részvéte, ’s igy a’ legújabb megyei példák sze­rint az anyagi erőnek az értelmiség fölibe helyezése a’ városoktól nem kívántatik, de hogy nem is kiván­­tathatik, mutatja az újabb kor azon törekvése, mi­szerint alkotmányunkat képviseleti rendszerre átala­kítai törekszik.“­ Ez iránt szükséges az eszmékkel tisztába jön­nünk. Nekünk úgy látszik , hogy vagy egyetért ve­lünk is Szabadka városa a’ képviselőgyűlé­sre néz­ve , ’s ekkor e’ nyilatkozata homályos; vagy egyet nem ért, ’s ekkor okaiban nincs szabatosság, mert dolgokat vészén egyértelműnek, mellyek egymástól véletlenül különböznek. Ugyanis a’ polgárságnak köztanácskozásokbani részvétet óhajtani koránsem tesz annyit, mint az anyagi erőt az értelmiség föli­be helyezni, sőt jó rendezés mellett nézetünk sze­rint ép ellenkezőt; mi utáljuk az utóbbit teljes lel­künkből , ámde az elsőt forrón óhajtjuk, ’s ez óhaj­tásunk a’ képviseleti rendszerré alakulás irányával nemcsak nem ellenkezik, sőt annak egyenes postu­­latuma. Ha tehát Szabadka városa olly értelemben tette e’ nyilatkozást, hogy a’ közdolgok fölötti ta­nácskozásokra a’ polgárságnak egész tömege össze ne csődittessék , úgy vele tökéletesen egyetértünk ; mert az anyagi erőt értelmiség fölibe helyezve látni nem szeretnék; de ha úgy vélekednék, hogy a’ köz­dolgokat jövendőben is csak a’ tanács intézze, a’ választott község befolyása legfittebb nemleges és el­lenőrző ; a’ polgárság pedig a’ közdolgokbani rész­véttől, továbbá is kirekesztve maradjon; úgy vele egyet nem érthetünk, ’s ép azért nem, mivel a’ kép­viseleti rendszerré alakulás korunk irányához tarto­zik. — Városi polgárgyűléseket kivánunk tehát, mellyekben képviselők üljenek az egész polgárság által eléggé számosan választandók, hogy megvesz­tegetésen , csábon és félelmen felülemelkedve, a’ közügyeket intézhessék.—Okaink e’ következők: A’ statuséletben minden intézkedés lényegesen hibás és eltévesztett, melly akármelly institutiót ri­deg, magános elkülönözésben vészén föl, nem pedig az egész status-testteli öszhangzás szempontjából. — Egy harmonicus egésznek kell a’ közállományt te­kinteni , egy óraműnek, melly tökéletes csupán úgy lehet, ha kerekei egymásba vágnak. — No már ta­gadni nem lehet,— hogy a’ municipalis közéletrend­szer , mellynek typusa leginkább megyei szerkeze­tünkben van kifejezve, hogy ezen municipalis köz­életrendszer az, miben a’ magyar közállománynak szíve ver. Ez nemzetiségünk potencirozott működé­sének tényezője , ez az, mi által nálunk (ha szabad francziás kifejezéssel élnünk) a’ charta valósággá lesz. A’ mi tehát honunkban ezzel öszhangzásban nincs, az egy divergens idegen elem, egy rideg in­­stitutio, melly az egésznek lánczolatában sem szem sem horog. — Kérdjük mi: mit tesz Magyarhonban alkotmányos polgárnak lenni? felelet: részesnek lenni a’„semmi­t rólunk n­é­lk­ülünk“ jogban. E’ szerint a’ magyar nemes magát a’szó legteljesebb értelmében alkotmányos polgárnak méltán vallhatja; ’s mi teszi azzá ? a’ megyei szerkezet; mert ott ta­lálja föl a’ ,se­mm­it róla nélkül­e‘jognak emel­tyűjét. Ezzel az ő alkotmányossága valóság, kü­lönben volna „papiros áldás, írott malaszt.“ — Már most kérdezzük : alkotmányos polgár e hazánkban a’ városi polgárság, vagy nem? elméletileg,igen'-t felelünk, mert meg van irva, hogy a’ városok ne­gyedik rend, de gyakorlatilag ,nem‘-et kell monda­nunk; mert nincs hely, nincs mód, hol és melly ál­tal a’városi polgár a’ ,semmit rólun­k nélk­ü­­lünk' jog gyakorlatában részesülhetne, a reá néz­ve tehát az alkotmány papiros áldás , írott malaszt. Tegyük valósággá, ha reformálunk, ne mystificál­­juk őt, ne magunkat. Valósággá pedig csak úgy lesz, hahogy a’,semmit róla nélküle' jognak részesévé lesz, ennek részesévé pedig a’ magyar alkotmányos köz­élet-rendszerrel egybehangzólag csak úgy lehet, ha olly hatóságu gyűléseket kap, minővel bir a’ nemes­ség a’ vármegyékben. Különben az ő alkotmányos­sága kártyavár marad ’s jogalkotmány. Pedig kire­­keszteni valakit az alkotmányos élet áldásaiból csak igazságtalanság, de szinleg befogadva, üres puszta hanggal mystificálni nemcsak igazságtalanság , ha­nem még gúny is. — Istenért! ugyan miben áll most honunkban a’ városi polgár alkotmányossága? ta­lán abban , hogy vámot nem fizet ? vagy abban, hogy subsidiumot is fizet ’s adót is fizet? vagy hogy sáto­ros ünnepeken egyenruhában izzad, vagy didereg? vagy talán abban, hogy nem maga választja tisztvi­selőit , kik neki nem tisztviselői, hanem kényurai, ’s kik viszont követeket küldenek az országgyűlés­re s az «''alkotmányossága, az ő választási joga el­len szavazandókat ? Mi többet nem tudunk, hacsak valaki azt nem mondaná, hogy a’ városi polgárságot a’lőcsei fordítás szerinti j­obbak ’s méltóságo­­s­a­b­b­a­k törvényesen képviselik. Ám hiszen legyen kinek kinek ő hite szerint; de nem hiszszük, hogy a’ polgárság , ha kérelmi jogát gyakorolni akarná— m­ikint múlt országgyűlésen már a’ zsidók is gyako­rolták — ezen képviselet iránt igen nagy rokonszen­­vet tanúsítana. A’ városi polgárgyűléseket tehát a’ polgárok alkotmányosságának tekintete kívánja meg. Ehez nyomban egy más tekintet is csatlakozik. Ugyanis ha még nem enyhülne felettünk a’ régi átok, miszerint inkább szeretjük a’ szabadságokat, mint a’ szabadságot, ha továbbá is inkább kevélyek ma­radunk, hogy a’ civilisatio által kinevettessünk , mint egybeforrva erősödnénk, hogy tiszteltessünk: meglehet, a’ szűkkeblűség, balgaság , rövidlátás és részakarat egy ideig még elég erősek lesznek aka­dályozni , hogy kik az alkotmány sánczain kívül vesz­teglenek juhtürelemmel, azok be ne foglaltassanak; de arról már csakugyan jót mernénk állani még azok­nak is, kik szűjs magyar vállak, adójárom ’stb. emlegetésével a’ köznemesség együgyüségét ez úttal bővebben még nem jellemzendő czélzataik vak eszközévé alacsonyítani nem pirulnának, vagy a’ progressivus irányt lélekvásárlás és babona által re­­gressivussá változtathatni remélenék; jót mernénk —mondám—állani, hogy ha nem vehetjük is be al­kotmányunk sánczaiba a’ ki kívül van, de kilökniök bizony nem sikerülend azt, ki már ben van. Alkal­mazzuk ezt a’ kir. városokra. Az assimilatio, osztály­zatok egybeforrása, nemzeti egység, igazság ’s jó rend egyiránt sürgetik, hogy a’ kir. városok szerke­zete akkint rendeztessék , miszerint a’ városi lako­sok között törvényhatósági tekintetben különbség ne legyen; no már kérdezzük: ki kívánhatná, vagy ha kívánná, ki remélhetné a’ magyar nemességtől, melly alkotmányos állását a’,semmit rólunk nélkü­­lünk'jog tettleges gyakorlatában találja, hogy ez alkotmányosságból kivetkőzve, magát olly hatóság­nak vesse alá, melly mindenben róla nélküle ren­delkeznék ? Meg kell vallanunk, hogy bár hő bará­tai az osztálykülönbség nélküli nemzetegységnek, bár a’ territoriális biróhatóság elvének teljes lélek­kel hódolunk,de olly alávetésre, melly alkotmányos jogainkból kivetköztetne, egyáltalában rá nem álla­nánk. Egységet, uraim! egységet ’s az osztályza­tok egybeforrását!! mondjuk ezerszer; de egységet jogban és szabadságban, nem szolgaságban. — Va­lósítani kell tehát a’,semmit rólunk nélkülünk jogot 121

Next