Pesti Hirlap, 1842. augusztus (166-173. szám)
1842-08-04 / 166. szám
Csütörtök 166 August. 4 184?, Pesti Hírlap. Megjelenik a’ hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba és egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábserért péti* betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. Lapjaink jelen* felévi valy a mából teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. Kinevezések. Megtiszteltetés. Vezérczikk. CM és egy két ok. Adakozás. Előleges figyelmeztetés a Mezei Naptár ügyében. Fővárosi ujdons. Dunamelléki refm. egyházkerületi gyűlés. Megyei dolgok: Doboka (cavent consoles, nequid respublica detriment capiat, kortesek mint haladási argumentumok, követi lemondás elfogadva ’s később el nem fogadva, ’stb.) Caleidoscop. I. .Jellemrajzvonalak Erdélyből. II. A’ tótok. III. Vegyes házasságok. IV. Az Alig. Zeitung mint locus authenticus, azaz: hazugságok registratora. Külföldi napló. Angol- Frankhion. Értekező: Pozsony városi és a’soproni levél. — Olgyai Gáspár, Hivat. tudós. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezések: 0 cs. ’s apost. kir. felsége a’ kalocsai főkáptalanban megürült két kanonokságra Kardos Károly veprováczi és Ferenczy György sükösdi plebánusokat, — a’ szepesi székes-káptalanban megürült theologus-kanonokságra pedig Labuczky Mihályt, e’ megyei hivatal titoknokát, méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. (H.k.) Ő cs. ’s ap. kir. felsége kegy. megengedni méltóztatott hogy agg-teleki Bujanovics Eduárd és Bártosság József jeles hazánkfiai, a’ muszka gazdasági társaság által nekik küldött társulati diplomát elfogadhassák és igyezimeikben is azzal élhessenek. A’ nm. m. kir. udv. kamara a’ marcheggi kir. harminczados hivatalra Prohászka Miklós magyarfalvi királyi harminczad-ellenőrtés helyébe Langer Antal pozsonyi harminczadi tisztirnokot,—a’ schamaczi megürült k. ideiglenes harminczados hivatalra Petrovich Lázár kosutariczai kir. harminczadi mellékurnokot (Passualist) ’s helyébe Katona István Rajevos ellen hivataloskodott mellékutnokot,—ez utóbbi helyre ideiglenes harminczadossá Mirosavlyevich Konstant orvosai kir. harminczadi első tisztirnokot ’s helyébe Preisler Ferencz helybeli másod tisztirnokot, ennek helyébe pedig Tapavicza István ugyanottan fizetésiben fogalmazó gyakornokot, —a’ kriviputi kir.harminczadi megürült mellékurnok-hivatalra Somossy Károly jakovai kir. harminczad-lovaskerület (Ueberreiter), — végre a’ károlyvárosi k. harminczadi megürült tisztirnoki hivatalra Tropeany Ant. zenggi tisztirnokot alkalmazá. (H.k.) Vezérczikk. (Még egy-két ok.) Azokhoz tartozunk , kiknek politicai hitvallásuk sark dogmáját teszi, hogy szellemi alapra kell fektetni jelenünk ’s jövendőnket, ezen kell emelkedni anyagi kiképzésünknek, ‘s nem megfordítva; ’s azért kecsegtessen bár arany hegyekkel egy vagy más dolog, mi véleményünkben mindent elvetünk, a’ mi csak hizlalót igér ’s egyebet nem. De habár e’ szerint a’ vénhedik Europa hanyatló korának beteges hajlamától , melly csak pénzt istenit ’s anyagi érdekeket bálványoz , bennünk szív és ész elundorodik, hibának , megbocsáthatlan hibának tartanak mégis a’ szellemi alapnak mindenkor szem előtt tartása mellett az anyagi érdekeknek is fontosságát el nem ismerni, ’s azoknak gondos méltánylatát honunk jövendőjénél hatalmas tényezőnek nem tartani. És pedig ha vannak ezen érdekek között olyanok, mellyeknek nevén a’ kor szükségének mutatóujja kiválólag megállapodott , illyenek bizonyosan a’ hon financiális , műiparos ’s kereskedési érdekei, szóval: azok, melylyeket kitünőleg képviselni a’ városok természetes viszonyaiknál fogva különösen mintegy hivatvák. De mentsen isten, hogy midőn ekkép a’közérdekek egyik nemét kiválasztva egyik rendben személyesítni látszatunk, ez által az uj porosz sajtó elsőszülöttének, Bülow-Cummerow elhíresztelt elvtelen könyvének hódolnánk, ki elkülönzött cast-ok karérdekeinek csoportozatába szeretné összíteni a’ nemzet érdekeit, természetesen azon édes reménynyel, hogy e’ közfalazott épületben sikerülend majd túlnyomó súlyra vergődni azon cast-nak, melly a’ mint szabadalmait az ököljog durva korszakában ezreket téve jogtalanokká a’ jog fölibe emelé , ’s azért a’ világ legnagyobb részében immár el is veszté , úgy most szent jog színében szeretné azokat csillámoltatni, hogy „eme’ jelben“ letűnt hatalma újra éledjen. Nem, nem! mi, kik politicai hiszek-együnket csak hallgatással sem fogjuk soha megfertőztetni, kik színünket soha zsebre nem dugjuk, nyíltan határozottan köznemzeti szerencsétlenségnek valljuk , hogy osztályzatok ’s nem a’ nemzet lévén nálunk képviselve, egyik egy, másik más érdeknek ’s nem mindnyájan a’ köznek ’s csak a’ köznek vagyunk képviselői, óhajtjuk is tehát, ’s (miért tagadnék?) az időnek aggasztani kezdő politicai conjuncturái ez óhajtást keblünkben nyugtalan sóvárgássá feszítik, hogy—a’ mint gr. Széchenyi magát kifejezi — hazánk „egy elkopott féligmeddig feudális, félig-meddig alkotmányos szövevényből emberhez illő minden állénytől kitisztult képviseleti rendszerre varázsoltassék“, vagyis, hogy a’ KK. és RR. helyébe magyar nemzet lépjen, ha tehát a’ financiális, műipari ’s kereskedési érdekeknek képviselését kisváltképen a’ királyi városok hivatásához tartozónak mondjuk , koránsem azért mondjuk ezt, mivelhogy a’ városok negyedik rend; hanem azért, mivel azon férfiak, kik ezen érdekek gyakorlati mezején mozognak , természetesen a’ városi viszonyokhoz csatlakozvak. Minden országgyűlésnek van egy bizonyos typusa, van egy fő tárgya, mellytől színét kölcsönözi. Mi azt sejditjük, hogy már csak a’ jövő országgyűlésnek is (hacsak valami véletlen szerencsétlenségetnem küldnek még ránk a’balvégzetek) a’vallásos súrlódások kiegyenlítésén kívül és a’ financia, nemzeti ipar ’s kereskedés érdekei fognak typust adni, színt kölcsönözni; reméljük, a’ szellemi alapnak, melly nálunk más nem lehet, mint magyar nemzetiség, ’jogszerű önállás és alkotmányosság örökké szem előtt tartása mellett. — Fog e sok, mindjárt a’ legelső országgyűlésen, azon érdekek érdekében történhetni? az isten tudja; mert a’mától holnapra és saját tűzhelyétől szomszédja tűzhelyéig számitgató rövid látás, meg azok nyomadéka, kiknek úgynevezett jogaik túlcsapongván a’jog határain, nem épen jogszerűek , magányérdekeik sánczai mögül hatalmas gátokat emelhetnek; emelhetnek pedig annyival inkább , mivel vannak, kik a’ napfény világú okoknak is makacsul szemet hunynak , mintha fáznának a’ nap sugarától, mint a’ divatos political bigottok alakmintája, Demophon, Nagy Sándor hires főasztalnoka (T^sze^dosi, kit hideg didergés futa végig, valahányszor a’nap rásütött. — Annyit azonban e’ kétes conjuncturák közt is bizonyosnak hiszünk, hogy az említett fontos érdekekre nézve ez ismeretlen földet Europa ismeretéhez közelebb hozni, ’s e’ kiskorúsági szemrehányásokkal tetézett hont alapos diplomaticai felvilágosításokkal jobb véleményre felküzdeni a’ jövő országgyűlés alkalmasint Jobbik hivatásának ismerendi. Sok gyümölcs mindjárt ha nem érend is, az érés kora majd elkövetkezik. No már kérjük tisztelettel, tekintsünk végig az országgyűlés alkotó elemein: nem érezzük e, nem fogjuk e naponkint nagyobb mértékben érezni olly követek hiányát, kik a’kereskedési, pénzügyi és industriális érdekek gyakorlati (mondjuk gyakorlati és nem tudományos) mezején annyira otthonosak, hogy azokat kellő politikai nemzeties neveltség mellett az országgyűlésen képviselhessék ? Távolról sem akarjuk ez észrevétellel országos férfiaink érdemét becsmérleni, sőt némi nemzeti büszkeséggel valljuk, hogy vannak honunk polgári bajnokai közt, kiket parlamentáris készültség , tudományos sokoldalúság és politikai neveltség tekintetében az alkotmányos külföld akármelly férfia mellett is becsülettel említhetünk ; de teljesen hiszszük, hogy ép ezek leginkább elismerendik, miképen országgyűlésünkön szükség van és naponkint nagyobb szükség lesz férfiakra , kik midőn az említett érdekek jönek szóba, elv és tudomány mezején, tárgyavatott tapasztalásukkal tájékozó hatást gyakoroljanak. Oly képviselőket küldeni az országgyűlésre, hivatvák nézetünk szerint különösen a’ kir. városok. De minő követeket küldöttek ekkorig rendszerint? (rendszerint mondom, mert egyes kivételek, miként azok emlékezetünk előtt is buzgó tiszteletben állanak, szabálynak nem vehetők.) Küldöttek jogtudósokat — magyarán szólva verbőczistákat — minőknek (isten panaszképen ne vegye) különben is tán szerfölött bővében vagyunk. Nekünk legalább, meg kell vallanunk , hogy a’ fájdalomnak egy bizonyos neme borsódzott végig tagjainkon, midőn uj törvényjavaslatoknál, hol nem sérelemorvoslásról, hanem arról van szó: mi szabály hozassák jövendőre? Igen gyakran hallók ellenvettetni, hogy e’ ’s ama’ szabály nem hozható, mert Verbőcziben írva más vagyon; mintha mondanák , hogy a’ napnak kell a’ föld körül forogni; mert írva van, hogy Józsue annak kiálta „megállj“-t!! — A’ verbóczisták seregén kívül küldöttek még a’ kir. városok követül nem jogtudósokat bár, de mégis városi tisztviselőket (’s ez igen természetes , mert tisztviselők testülete ’s nem a’ város küldött), kik —mikint a’választási jog kiterjesztésének kérdésében láttuk—saját testületök hatalmát ellentétben képzelék a’ polgárság szabadságával, ’s veszteségüknek tárták mindazt, mit a’polgárság jogban, politicai befolyásban nyer. És — ismét elismerjük, hogy vannak kivételek - ez annyira igaz, miszerint alaposan véljük mondhatni, hogy a’ polgárság érdekeit legújabb időben talán még inkább képviselék a’ vármegyei követek, mint a’ városiak. Pedig állítani merjük, hogy habár elrendeztetik is a’ városok belszerkezete, de a’ nélkül rendeztetik el, hogy a’ polgárság a’ közdolgokbani befolyáshoz közelebb vitetnék, ezen követküldési viszony még igen sokáig a’ régi marad, nemcsak azért, mivel a’városi tanács ha egyedül intézendi a’ közdolgokat, bizonynyal a’ választásokra is túlnyomó befolyását fentartandja; hanem azért is, mivel teljességgel nem leszen mód és alkalom, hol a’ tanácsi testületeken kivül álló férfiak , és azok, kik a’ financiális, kereskedési és industrial érdekek hathatós képviseltére kitünőleg alkalmatosak, képességöket ’s parlamentaris tehetségűket megismertessék, ’s megismertetve polgártársaik bizodalmát megnyerhessék. Pedig ép ezen elem az, mellynek az országgyűlésen hathatós feltűnését a’ kor igényei naponkint sürgetőbben követelik. Azonban tegyük föl az alig valószínűt, higyük, hogy kiterjesztetvén a’ választási jog, a’ polgárság ép ollyan városi férfiakat fogna országgyűlésre küldeni, minekre részükről a’ honnak szüksége volna: hol vegyék a’ mostani bárha javított rendszer mellett ezen férfiakat? Hiában, uraim! arra , hogy valaki a’ nemzet törvényhozó tanácsában becsülettel részt vegyen, politikai képzettség kell, mellyet valamint iskolákban nem tanulhatni, úgy a’ kereskedői izószobában, a’ gyárak gépei között, vagy a’ pénzváltóasztal mögött nem szerezhetni. — Ennek egyedüli iskolája tettleges részvét a’ közdolgok iránti tanácskozásban, mellynek hiányát semmi, de semmi ki nem pótolja. — És ime az egyik toldalék ok, melly az általunk javaslatt képviselő polgárgyűlések behozatalát támogatja. Ezek nélkül mi nálunk, hol sem a’ különböző néposztályoknak polgári foglalatosságbani összevegyülése, sem a’ szabad sajtónak egy általánosan elterjedett közös nemzetiség melletti roppant hatása, sem a’ politicai clubbok, sem a’ népgyülekezetek (meeting), sem egy századokon át fejlődő ’s minden institutiók által támogatott általános politicai nagykorúság (mikint mind ez Angliában megvan) előkészítő hatással még nem voltak, nálunk—mondom—polgárgyülések nélkül a’ városok még sohá nem lesznek képesek országgyűléseinken azon polezot elfoglalni, melly a’ köznemzeti felvirágzás végett rendeltetésükben feküszik. De tulajdon azon politicai nevelést, mellyet a’ polgárság sajátlagos helyzetünkben csak polgárgyűlések által érhet el, javasolja még a’ nemzetiség, a’ liberalismus ’s a’ polgárméltóság tekintete. Nemzetiség és alkotmányosság e’ nép életforgásának két günczöse. Mi nemcsak szabadok , hanem szabad magyarok akarunk lenni. Elveszhetünk, de magyarok lenni meg nem szűnhetünk. Más részről e’ honban alkotmánynak kell mindig uralkodni, ’s a’ magyar— hiszünk istenben — soha sem jövend azon helyzetbe , hogy szabadságát szolgasággal váltsa föl. — Ha hát tételünknek ama’ két szóban van föltétele, történnék bár, hogy e’ honban a’ magányélet minden viszonyaiban minden alakról magyar szó zengjen, ami hihetőleg történni soha sem fog, ez még az alkotmányosság érdekét nem fedez- 123