Pesti Hirlap, 1842. augusztus (166-173. szám)

1842-08-04 / 166. szám

Csütörtök 166 August. 4 184?, Pesti Hírlap. Megjelenik a’ hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 ft, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba és egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a­ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy hasábserért péti* betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. Lapjaink jelen* felévi valy a mából teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. TARTALOM. Kinevezések. Megtiszteltetés. Vezérczikk. CM é­s egy két ok.­ Adakozás. Előleges figyelmeztetés a Mezei Nap­tár ügyében. Fővárosi ujdons. Dunamelléki refm. egyházkerü­leti gyűlés. Megyei dolgok: Doboka (cavent consoles, ne­­quid respublica detriment capiat, kortesek mint haladási argu­mentumok, követi lemondás elfogadva ’s később el nem fogadva, ’stb.) Caleidoscop. I. .Jellemrajzvonalak Erdélyből. II. A’ tótok. III. Vegyes házasságok. IV. Az Alig. Zeitung mint locus authenticus, azaz: hazugságok registratora. Külföldi napló. An­gol- Frankhion. Értekező: Pozsony városi és a’soproni levél. — Olgyai Gáspár, Hivat. tudós. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezések: 0 cs. ’s apost. kir. felsége a’ kalocsai főkáptalanban megürült két kanonokságra Kardos Károly veprováczi és Ferenczy György sü­­kösdi plebánusokat, — a’ szepesi székes-káptalanban megürült theologus-kanonokságra pedig Labuczky Mihályt, e’ megyei hivatal titoknokát, méltóztatott leg­kegyelmesebben kinevezni. (H.k.) Ő cs. ’s ap. kir. felsége kegy. megengedni mél­tóztatott hogy agg-teleki B­uj­an­o­v­i­c­s E­d­u­á­r­d és Bártosság József jeles hazánkfiai, a’ muszka gazdasági társaság által nekik küldött társulati di­plomát elfogadhassák és igyezimeikben is azzal él­hessenek. A’ nm. m. kir. udv. kamara a’ marcheggi kir. har­­minczados­ hivatalra Prohászka Miklós magyarfalvi királyi harminczad-ellenőrt­és helyébe Langer Antal pozsonyi harminczadi tisztirnokot,—a’ scham­aczi megürült k. ideiglenes harminczados­ hivatalra Petro­vich Lázár kosutariczai kir. harminczadi mellékurno­­kot (Passualist) ’s helyébe Katona István Rajevos el­­len hivataloskodott mellékutnokot,—ez utóbbi helyre ideiglenes harminczadossá Mirosavlyevich Konstant orvosai kir. harminczadi első tisztirnokot ’s helyébe Preisler Ferencz helybeli másod tisztirnokot, ennek helyébe pedig Tapavicza István ugyanottan fizetés­iben fogalmazó­ gyakornokot, —a’ kriviputi kir.har­minczadi megürült mellékurnok-hivatalra Somossy Károly jakovai kir. harminczad-lovaskerüle­t (Ueber­­reiter), — végre a’ károlyvárosi k. harminczadi meg­ürült tisztirnoki hivatalra Tropeany Ant. zenggi tiszt­irnokot alkalmazá. (H.k.) Vezérczikk. (Még egy-két ok.) Azokhoz tar­tozunk , kiknek politicai hitvallásuk sark dogmáját teszi, hogy szellemi alapra kell fektetni jelenünk ’s jövendő­nket, ezen kell emelkedni anyagi kiképzé­sünknek, ‘s nem megfordítva; ’s azért kecsegtessen bár arany hegyekkel egy vagy más dolog, mi véle­ményünkben mindent elvetünk, a’ mi csak hizlalót igér ’s egyebet nem. De habár e’ szerint a’ vénhe­­dik Europa hanyatló korának beteges hajlamától , melly csak pénzt istenit ’s anyagi érdekeket bálvá­nyoz , bennünk szív és ész elundorodik, hibának , megbocsáthatlan hibának tartanak mégis a’ szellemi alapnak mindenkor szem előtt tartása mellett az anyagi érdekeknek is fontosságát el nem ismerni, ’s azoknak gondos méltánylatát honunk jövendőjénél hatalmas tényezőnek nem tartani. És pedig ha van­nak ezen érdekek között o­lyanok, mellyeknek ne­vén a’ kor szükségének mutatóujja kiválólag megálla­podott , illyenek bizonyosan a’ hon financiális , mű­­iparos ’s kereskedési érdekei, szóval: azok, mely­­lyeket kitünőleg képviselni a’ városok természetes viszonyaiknál fogva különösen mintegy hivatvák. De mentsen isten, hogy midőn ekkép a’közérdekek egyik nemét kiválasztva egyik rendben személyesítni lát­szatunk, ez által az uj porosz sajtó elsőszülöttének, Bülow-Cummer­o­w elhíresztelt elvtelen könyvé­nek hódolnánk, ki elkülönzött cast-ok karérde­keinek csoportozatába szeretné összíteni a’ nemzet érdekeit, természetesen azon édes reménynyel, hogy e’ közfalazott épületben sikerül­end majd túlnyomó súlyra vergődni azon cast-nak, melly a’ mint sza­badalmait az ököljog durva korszakában ezreket té­ve jogtalanokká a’ jog fölibe emelé , ’s azért a’ vi­lág legnagyobb részében immár el is veszté , úgy most szent jog színében szeretné azokat csillámol­tatni, hogy „eme’ jelben“ letűnt hatalma újra éledjen. Nem, nem! mi, kik politicai hiszek-együn­­ket csak hallgatással sem fogjuk soha megfertőztet­­ni, kik színünket soha zsebre nem dugjuk, nyíltan határozottan köznemzeti szerencsétlenségnek vall­juk , hogy osztályzatok ’s nem a’ nemzet lévén ná­lunk képviselve, egyik egy, másik más érdeknek ’s nem mindnyájan a’ köznek ’s csak a’ köznek va­gyunk képviselői, óhajtjuk is tehát, ’s (miért tagad­nék?) az időnek aggasztani kezdő politicai conjunc­­turái ez óhajtást keblünkben nyugtalan sóvárgássá feszítik, hogy—a’ mint gr. Széchenyi magát ki­fejezi — hazánk „egy elkopott féligmeddig feudális, félig-meddig alkotmányos szövevényből emberhez il­lő minden állénytől kitisztult képviseleti rendszerre varázsoltassék“, vagyis, hogy a’ KK. és RR. helyé­be magyar nemzet lépjen, ha tehát a’ financiális, műipari ’s kereskedési érdekeknek képviselését ki­­sváltképen a’ királyi városok hivatásához tartozónak mondjuk , koránsem azért mondjuk ezt, mivelhogy a’ városok negyedik rend; hanem azért, mivel azon férfiak, kik ezen érdekek gyakorlati mezején mo­zognak , természetesen a’ városi viszonyokhoz csat­­lakozvak. Minden országgyűlésnek van egy bizonyos typu­­sa, van egy fő tárgya, mellytől színét kölcsönözi. Mi azt sejditjük, hogy már csak a’ jövő országgyű­lésnek is (hacsak valami véletlen szerencsétlenséget­­nem küldnek még ránk a’balvégzetek) a’vallásos súr­lódások kiegyenlítésén kívül és a’ financia, nemzeti ipar ’s kereskedés érdekei fognak typust adni, színt kölcsönözni; reméljük, a’ szellemi alapnak, melly nálunk más nem lehet, mint magyar nemzetiség, ’jogszerű önállás és alkotmányosság örökké szem előtt tartása mellett. — Fog e sok, mindjárt a’ legel­ső országgyűlésen, azon érdekek érdekében történ­hetni? az isten tudja; mert a’mától holnapra és saját tűzhelyétől szomszédja tűzhelyéig számitgató rövid látás, meg azok nyomadéka, kiknek úgynevezett jogaik túlcsapongván a’jog határain, nem épen jog­szerűek , magányérdekeik sánczai mögül hatalmas gátokat emelhetnek; emelhetnek pedig annyival in­kább , mivel vannak, kik a’ napfény világú okoknak is makacsul szemet hunynak , mintha fáznának a’ nap sugarától, mint a’ divatos political bigottok alak­mintája, Demophon, Nagy Sándor hires főasztal­­noka (T^sze^d­osi, kit hideg didergés futa végig, va­lahányszor a’nap rásütött. — Annyit azonban e’ ké­tes conjuncturák közt is bizonyosnak hiszünk, hogy az említett fontos érdekekre nézve ez ismeretlen föl­det Europa ismeretéhez közelebb hozni, ’s e’ kisko­rúsági szemrehányásokkal tetézett hont alapos diplo­­maticai felvilágosításokkal jobb véleményre felküz­­deni a’ jövő országgyűlés alkalmasint Jobbik hivatá­sának ismerendi. Sok gyümölcs mindjárt ha nem érend is, az érés kora majd elkövetkezik. No már kérjük tisztelettel, tekintsünk végig az országgyűlés alkotó elemein: nem érezzük e, nem fogjuk e naponkint nagyobb mértékben érezni olly követek hiányát, kik a’kereskedési, pénzügyi és in­­dustriális érdekek gyakorlati (mondjuk gyakorlati és nem tudományos) mezején annyira otthonosak, hogy azokat kellő politikai nemzeties neveltség mellett az országgyűlésen képviselhessék ? Távolról sem akar­juk ez észrevétellel országos férfiaink érdemét becs­mérleni, sőt némi nemzeti büszkeséggel valljuk, hogy vannak honunk polgári bajnokai közt, kiket parlamentáris készültség , tudományos sokoldalúság és politikai neveltség tekintetében az alkotmányos külföld akármelly férfia mellett is becsülettel említ­hetünk ; de teljesen hiszszük, hogy ép ezek legin­kább elismerendik, miképen országgyűlésünkön szük­ség van és naponkint nagyobb szükség lesz férfiak­ra , kik midőn az említett érdekek jönek szóba, elv­­ és tudomány mezején, tárgyavatott tapasztalásuk­kal tájékozó hatást gyakoroljanak. Oly képviselőket küldeni az országgyűlésre, hivatvák nézetünk sze­rint különösen a’ kir. városok. De minő követeket küldöttek ekkorig rendszerint? (rendszerint mondom, mert egyes kivételek, miként azok emlékezetünk előtt is buzgó tiszteletben állanak, szabálynak nem vehe­tők.) Küldöttek jogtudósokat — magyarán szólva verbőczistákat — minőknek (isten panaszké­pen ne vegye) különben is tán szerfölött bővében vagyunk. Nekünk legalább, meg kell vallanunk , hogy a’ fájdalomnak egy bizonyos neme borsódzott végig tagjainkon, midőn uj törvényjavaslatoknál, hol nem sérelemorvoslásról, hanem arról van szó: mi szabály hozassák jövendőre? Igen gyakran hallók ellenvettetni, hogy e’ ’s ama’ szabály nem hozható, mert Verbőcziben írva más vagyon; mintha mon­danák , hogy a’ napnak kell a’ föld körül forogni; mert írva van, hogy Józsue annak kiálta „meg­­állj“-t!! — A’ verbó­czisták seregén kívül küldöttek még a’ kir. városok követül nem jogtudósokat bár, de mégis városi tisztviselőket (’s ez igen természe­tes , mert tisztviselők testülete ’s nem a’ város kül­dött), kik —mikint a’választási jog kiterjesztésének kérdésében láttuk—saját testületök hatalmát ellentét­ben képzelék a’ polgárság szabadságával, ’s vesztesé­güknek tárták mindazt, mit a’polgárság jogban, politi­cai befolyásban nyer. És — ismét elismerjük, hogy vannak kivételek - ez annyira igaz, miszerint alaposan véljük mondhatni, hogy a’ polgárság érdekeit leg­újabb időben talán még inkább képviselék a’ várme­gyei követek, mint a’ városiak. Pedig állítani mer­jük, hogy habár elrendeztetik is a’ városok belszer­­kezete, de a’ nélkül rendeztetik el, hogy a’ polgár­ság a’ közdolgokbani befolyáshoz közelebb vitetnék, ezen követküldési viszony még igen sokáig a’ régi marad, nemcsak azért, mivel a’városi tanács ha egyedül intézendi a’ közdolgokat, bizonynyal a’ vá­lasztásokra is túlnyomó befolyását fentartandja; ha­nem azért is, mivel teljességgel nem leszen mód és alkalom, hol a’ tanácsi testületeken kivül álló férfi­ak , és azok, kik a’ financiális, kereskedési és in­dustrial érdekek hathatós képviseltére kitünőleg alkalmatosak, képességöket ’s parlamentaris tehet­ségűket megismertessék, ’s megismertetve polgár­társaik bizodalmát megnyerhessék. Pedig ép ezen elem az, mellynek az országgyűlésen hathatós fel­tűnését a’ kor igényei naponkint sürgetőbben követe­lik.­­ Azonban tegyük föl az alig valószínűt, hi­­gyük, hogy kiterjesztetvén a’ választási jog, a’ pol­gárság ép ollyan városi férfiakat fogna országgyűlés­re küldeni, minekre részükről a’ honnak szüksége volna: hol vegyék a’ mostani bárha javított rend­szer mellett ezen férfiakat? Hiában, uraim! arra , hogy valaki a’ nemzet törvényhozó tanácsában be­csülettel részt vegyen, politikai képzettség kell, mellyet valamint iskolákban nem tanulhatni, úgy a’ kereskedői izószobában, a’ gyárak gépei között, vagy a’ pénzváltóasztal mögött nem szerezhetni. — Ennek egyedüli iskolája tettleges részvét a’ közdol­gok iránti tanácskozásban, mellynek hiányát sem­mi, de semmi ki nem pótolja. — És ime az egyik tol­dalék­ ok, melly az általunk javaslatt képviselő pol­­gárgyűlések behozatalát támogatja. Ezek nélkül mi nálunk, hol sem a’ különböző néposztályoknak pol­gári foglalatosságbani összevegyülése, sem a’ sza­bad sajtónak egy általánosan elterjedett közös nem­zetiség melletti roppant hatása, sem a’ politicai club­­bok, sem a’ népgyülekezetek (meeting), sem egy századokon át fejlődő ’s minden institutiók által tá­mogatott általános politicai nagykorúság (mikint mind ez Angliában megvan) előkészítő hatással még nem voltak, nálunk—mondom—polgárgyülések nélkül a’ városok még sohá nem lesznek képesek országgyű­léseinken azon polezot elfoglalni, melly a’ köznem­zeti felvirágzás végett rendeltetésükben feküszik. De tulajdon azon politicai nevelést, mellyet a’ polgárság sajátlagos helyzetünkben csak polgárgyű­lések által érhet el, javasolja még a’ nemzetiség, a’ liberalismus ’s a’ polgárméltóság tekintete. Nemzeti­ség és alkotmányosság e’ nép életforgásának két gün­­czöse. Mi nemcsak szabadok , hanem szabad ma­gyarok akarunk lenni. Elveszhetünk, de magyarok lenni meg nem szűnhetünk. Más részről e’ honban alkotmánynak kell mindig uralkodni, ’s a’ magyar— hiszünk istenben — soha sem jövend azon helyzet­be , hogy szabadságát szolgasággal váltsa föl. — Ha hát tételünknek ama’ két szóban van fölté­tele, történnék bár, hogy e’ honban a’ magány­élet minden viszonyaiban minden alakról magyar szó zengjen, a­­mi hihetőleg történni soha sem fog, ez még az alkotmányosság érdekét nem fedez- 123

Next