Pesti Hirlap, 1842. augusztus (166-173. szám)

1842-08-04 / 166. szám

nyék, mellyek egy hosszú jövendő forró kívánatot ébresztik minden kebelben! A’­a tunam­elléki ref. eg­yh­ázkerületi gyűlés. Ki az időszaki sajtó minden szinti orgá­numaiban ezen egyházkerület superintendensi vá­lasztása ügyében történt majd igazoló majd czáfoló nyilatkozatokat, az olly különböző szempontokból in­dultakat, figyelemmel kisérte, jóslói tapintat nélkül előre látható, mikép e’ kérdés csomója nem fog megoldatni a’ nélkül, hogy személy- és pártérdekek nyílt harczra ki ne törjenek, annyival inkább, mint­hogy a’ vidéken történt izgatások ’s gondosan ter­­jeszgetett gyanusitgatások következtében az egyház­­vidékek küldöttei a’ középponti kormány tagjai elle­nében bizonyos féltékenységgel jelentek meg, mint­ha ezek amazok jogainak korlátozásán törekedné­nek, ’s befolyásukat a’kerületi ügyek elintézésébe csökkenteni szándékoznának. Illy ingerült állapotban lesé julius 16-ka, mint ezen egyházkerületi gyűlés megnyitásának napja, a’ kedélyeket, mellyek fe­szült várakozással néztek a’ superintendens-válasz­­tási ügy catastrophe-jának elébe; mert ez vala a’ gyűlés főtárgya, ez a’ vetélyalma. — Mielőtt azon­ban az e’ tárgy körüli, helylyel-közzel egy kissé kese­rű gyűlés részleteinek leírásába ereszkednénk, tá­jékozás végett szükségesnek látjuk, tisztelt olvasóin­kat azon előzményekre figyelmeztetni, mellyekből a’ később történtek következtének. Ugyanis említve volt lapjaink 147-dik számában, mikép a’ Báthory Gábor superintendens halálával ezen egyházkerület­ben megürült főpapi hivatalra beküldött szavazatok­nak többfelé oszlása miatt, általános többséget vagy­is az összes 238 szavazat felénél többet nyertnek egy sem mondatott;mert—a’mint lapjainkban később kifejtetett— Polgár Mihály úr részén a’ szavazattal biró kerületbeli 238 egyház közül 120-an állottak ugyan, de mivel ezeknek szavazatai közül kettő felfüggesztetett, egy pedig érvénytelennek nyilatkoz­tatott, a’ maradék általános többségnek nem számit­­taték; minek következtében aztán uj szavazás ren­deltetett, ’s a’ választásra csak a’ legtöbb szavazat­tal biró két egyed, u. m. Polgár Mihály és Szeles Sámuel urak (ez utóbbi első szavazáskor 106 szava­zattal birt), jelöltettek ki; a’ szavazatok pedig a’ je­len gyűlésre határoztattak beküldetni. — A’ gyűlést főgondnok Teleki Sámuel gróf ő maga azon je­lentéssel nyitá meg, miszerint több egyházvidékek által a’ másod alkalmi szavazatok be nem küldettek; mi hátráltató körülménynek nem tekintetvén, többek által sürgettetett, hogy az eddigi eljárás nyomán az újabb szavazatok felbontassanak, ’s ezzel meg lön­ kezdve az annyi szenvedélyességgel és személyes­kedéssel két napig folytatott ingerült vita, mellynek busító jeleneteiből okulva, minden jobb érzésű kebel világosan meggyőződhetett arról, mikép a’ ref. egy­házi szerkezetre nézve egy gyökeres reform mulhat­­lanul szükséges, ’s mikép az e’ körül teendőket már sokára nem is lehet halasztani a’ nélkül, hogy az e’ hitvallást követőknek ügyeik elintézésébeni törvény biztosította függetlenségök, ezen egyetlenegy pallá­diumok , koczkára ne tétessék; mert bizony-bizony ha a’ dolgok még sokáig igy folynának, a’ felsőbb beavatkozás nehezen fogna elmaradni, mire márig is némellyek hivatkozni nem átallották. — A’ szava­zatok felbontását különösen azon vidékek követei el­len tették, kik illető egyházaik szavazatait be nem adák, ’s küldőik nevében az újabb szavazatszedést rendelt kerületi kisgyűlés határozata ellen óvást té­ve követelék, hogy a’bizottsági eljárásról jelentés tétessék, ’s az első alkalommal beküldött szavaza­tok előterjesztessenek, főkép azon okból, mert azon szavazatok feletti bírálat, mellyek ellen kifogás lé­tetett, a’ nagy gyűlést illeti, annyival is inkább, mivel —úgy mond—a’ kisgyűlési jegyzőkönyv szerint a’ su­perintendensi hivatal arra ruházandó , ki a’ bekül­dött szavazatok felénél nyert többet. — Amazok ellenben, kik t. i. a’ másod alkalommal beküldött szavazatok felbontását sürgeték, a’ kisgyűlési ren­delkezést ’s az ennek nyomán történt választmányi eljárás helyességét azzal védelmezék, ’s vizsgálat alá már csak annyiból sem vehetőnek nyilatkoztaták, mivelhogy magok a’ tiltakozó vidékek annak eljá­rását akkor, midőn a’ főgondnoki körlevél folytában szavazatot szedtek, tettleg helyesnek elismerék; ’s hogy a’ kánon a’ püspökválasztásban a’ nép rész­vétét rendeli; hogy pedig a’jegyzőkönyv az általá­nos szótöbbséget értette, azon részéből is kitet­szik, melly minden egyházat szavazni rendelt. ’S ezzel megszakadt az első napi tanácskozások folya­ma. — Másnap ezen egyházkerület nyolcz megyéi közül a’ baranyai, külsősomogyi, kecskeméti, tol­nai ’s vértesaljai egyházmegyék küldöttei ’s a’ da­­basi és halasi egyes egyházak által beadott óvások olvastattak fel, mellyekben kijelentetett: mikép a’ kisgyűlés akkor, midőn a’ szavazatjogot, a’ ref. egy­házi szerkezet presbyteri rendszerének ellenére, az egész népre kiterjeszté, ’s a’ szavazatbontást, az egyháziak mellőzésével, csupán világiakra bizta, ha­tósági körén túlterjeszkedett, ’s olly lényeges újítá­sokat ten, mellyek iránt egyedül csak synodus hoz­­­hat rendelkezést; mikép ők azon egyházak ujrasza­­vaztatását, mellyeknek szavazatai ellen kifogás nem létetett, erkölcsi kényszerítésnek nyilvánítják, é s mi­kép ők, mielőtt az újabban beküldött szavazatok felbontatnának, megkívánják, hogy az első szava­zás eredményei e’ gyűlés elébe terjesztessenek. Az imént említetteken felül ezen óvások közül némely­­lyekben még az is kereken kijelentetett, hogy, mi­után az első alkalommal beküldött szavazatok több­sége, sőt ha a­ felfüggesztettek is tekintetbe vétetnek, még az általános többség is Polgár Mihály úr mel­lett áll, csak őt ismerendik püspöküknek és senkit mást; továbbá, hogy ők csupán az elnökség iránti tisztelet és engedelmesség tekintetéből határozták el magukat a’ második szavazatszedésre; de minden ebből netalán jövendőre vonható következtetés ’s a' most történtek ellen is előre ünnepélyes óvást tesznek. — Nem akarván itt ismét fölmelegíteni azon határt nem ismerő személyeskedéseket, mellyek a’ hely szentségét, hol a’ tanácskozások tartattak, nem tekintve a’ szintolly terjedelmes mint keserű vitat­kozásokat, bélyegzék, röviden csak azon eredményt emeljük ki, melly annyi súrlódás után bekövetke­zett, ’s oda ütött ki, miszerint mind az első, mind a’ második szavazás törvénytelennek nyilatkoztatván, megsemmisittetett, ’s ennek következtében uj szava­zás rendeltetett, melly — nehogy ellene ismét uj ki­fogások tétethessenek — különösen e’ czélra kidol­gozandó ’s meghagyás végett előbb közgyűlés elé­be terjesztendő utasítás szabályai szerint történjék, ’s ezzel a’ másodnapi ülés eloszlott. — A’ többség hozta határozat tehát, midőn a’ harmadnapi ülés megnyittatott, már ott állt a’jegyzőkönyvben; de nagyon csalatkoznék, ki azt hinné, hogy általa a’ kedélyek már megnyugtatva, a’ tárgy pedig befejez­ve vagyon; mert íme újra szőnyegre hozatik, ’s öt egyházmegye küldöttei által óvás nyuttatik be a’ ke­rületi gyűléshez az előbbi napon hozott határozat el­len; de az óvástevők ez úttal czért nem értek, mert óvásaik kereken visszautasittattak, annak ki­jelentése mellett, mikép többség­ hozta határzat el­len óvás el nem fogadtathatik. *) — A’ gyűlés töb­bi tárgyai közül még kettőt kívánunk érinteni; egyi­ke az, hogy a’ lapjaink 164 számában említett ’s másod jutalmat nyert jeles pályamunka szerzői Ta­­tay András és Karika János urak, a’ kecskeméti r. főiskola oktatói, férfias őszinteséggel előterjesztvén, mikép a’ kecskeméti főiskolában divatozó tanítási rendszer a’ mostani kor kivánatinak meg nem felel, a’kerületi gyűlést az iránti kérték meg, nevezne ki kebléből egy küldöttséget, melly szem előtt tartva az újabb kor szükségeit’s kivánatait, tervet készítsen e’ főiskola czélszerűbb elrendezése tárgyában; a’ korszerű kívánat kellő méltánylásra talált. Másika az annyira elhanyagolt népnevelést tárgyazza, ’s annyival örvendetesebb, minthogy épen azoknak hi­vatalbeli buzgóságából indul ki, kiknek ama’ szint­olly nemes mint elég sajnosan még eddig nálunk fe­lette háladatlan néptanítói hivatás jutott, ’s kiknek bizony meg kellene bocsátni, ha rögös pályájukon a’mindennapi szükséggel küzdve, minden magas röp­tét szárnyaszegetten néznének. Ugyanis a’ pesti ref. egyházvidék néptanítói (rectorok) önmagok közt a’ népnevelés előmozdítására egyesületet alakítani szándékozván, azon kérelemmel járultak a’ kerü­leti gyűlés elébe, miszerint ez küldöttséget nevezne, melly az e’ szent ügynek előmozdítása tárgyában si­kert biztosító egyesületi tervet kidolgozná. — A’ lel­kes kérelem teljesittetett **). Megyei dolgok f­. Dobokából, julius 18. Közgyűlésről aka­rom önt értesíteni, m olly közgyűlésről, minővel a’ szomszéd testvérhazában is csak Szatmár et compa­­gnie dicsekhetik. E’ megyei gyűlések — mellyek , mikint ön egykor igen helyesen megjegyzé, hajdani ősnépgyűléseink typusát viselik — tagadhatlanul nagy áldásai a’ polgári társaságnak; bennök a’ sza­? Ez ugyan erdélyies modor is volna, hol a’ kevesebbség, végetlen óvásaival szokta a’ többséget paralyzálni, ne mond­juk tyrannizálni. — De kérdjük: illy jeleneteknél nem ér­zik e az egyházvidékek, hogy önromlásukon dolgoztak , midőn aprócska érdekek miatt az egység közérdekét szem elől vesztve, az egyetemes conventet,hol mint egyházi felsőbb hatóságnál, a’ többségtől sérelmet szenvedni vélt kevesebbség törvényes utalmat kereshetne, hatóságtalan conferentiácska vonalára sűlyeszteni törekedtenek?— Szerk. **) Nekünk pedig e’czivakodásokkal telt gyűlés sajnos jelenete fölött lehetetlen föl nem sóhajtanunk: tehát ismét egy újabb szakadás, ismét erőt vesz fölöttünk kisebb nagyobb körben a’ régi átok, hogy ne legyen egység soha közöttünk? Se­regeknek ura! légy velünk, mert esteledik!­­ — Szerk. 1) Átnézvén a’gyűlési határnapok jegyzékét, úgy találjuk, hogy voltak még jul. első felében is honunkban közgyűlések, mely­­lyekről tisztelt levelezőink tudósítása hozzánk maiglan sem ér­kezett. Ha ennek postai rendetlenség oka (minőnek jelét most is tapasztalok, mert pozsegai levelezőnk jul. elsejétöli leve­lét csak augustus 2-án vettük), úgy a’ dologról természete­sen senki sem tehet; de ha máskint van, engedjék tisztelt munkatársaink közül azok, kiket illet a’ szerény figyelmezte­tés , hogy journalisticában, a’ hitelesség mellett a’ gyor­saság is élet-föltétel. Azért ha valaki, bármennyire méltányol­ja is az időszaki sajtó szép hivatását, legyőzhetlen körülmé­nyek miatt, a’gyorsaságnak meg nem felelhet: kérjük alázat­tal, méltóztassék minket akadályozottságáról értesíteni, mi­ * szerint hivatásunk érdekében intézkedhessünk. — Szerk.­tus és nemzeti szabadság ingadozó körülményekben legbiztosb támaszát, viharokban legerősb védpajzsát szokta találni, és teljesen osztozom önnel ama’ meg­győződésben , hogy —ha a’ magyarnak e’ száz tűz­ben próbált és edzett institutiója a’ szabad kifejlő­désnek kellő fokozatait elérendezte— nem lesz e’ föl­dön állomány vagy nép, melly biztosabban pihen­hetne alkotmánya dús tölgyének árnyékában, mint a’ magyar. De kétségkívül egyetért velem ön, ha azt mondom, hogy egy hatalmas és a’ buta tömeg elő­­ítéleteit ravaszul használni tudó, állásánál és külön érdekeinél fogva minden közhasznú és közszüksé­­gű javításnak vak dühhel ellenszegülő párt egy­felől , másfelől pedig az élet mindennapi szükségei­vel küzdő ’s ennélfogva minden ügyes lélekvásárló­­nak, kótyavetyézők közt pedig a’ többet ígérőnek könnyű zsákmányul eső szegény tömeg, csekély ér­telmi súly és számos előítéletek amott, általános tu­datlanság és ebből eredő lélekmeredtség emitt — hogy mindezek nem azon elemek, mellyekből jó mu­­nicipalis szerkezet készül *). Oh! e’ municipalis élet olly dicső volna, ha azt a’ sötétség mogorva szellemei nem háborgatnák, ha oligarchiái önkény és erőszak és a’ fölizgatott tömeg butasága annak csendes medrétől egyaránt távol maradnának. És én meg vagyok győződve, hogy a’ hatósági rendszer kifejlődését és erőebülését semmi más a’ világon nem gátolja, mint e’ két nemleges erő reactiója: ön­zés és önkény fent, balitélet és butaság alant. Irtsuk ki e’ konkolyt, és hatósági rendszerünk mentve lesz. Remélem, nem veszi ön rész néven e’ kis beveze­tést , mellynek egyszerű kihagyása önnek raszónjá­tól függ **). ’S most a’ dologra. Közgyűlésünk f. hó 12-kén nyittaték meg a’ főispáni­ helytartó által. A’ megnyitó beszéd után a’ középponti választmány ur­­bérjavaslata olvastaték ***), ’s ezzel vége is jön a’ rend és nyugalomnak. Mert a’ gyűlési helyen bő­szült kortes-tömeg jelent meg gróf B.— L.— ve­zérlete alatt, kinek nem vala csekélyebb czélja, mint megyénk lelkes két követét báró Wesse­lényi Ferenczet és Zeyk Józsefet a’ követ­ségből elmozdítani és ellenök megyeileg bizodalmat­­lanságot határoztatni. Alig végződék az urbérja­­vaslat olvasása, azonnal fölszólalt gr. B— L— elővesz egy irgalmatlan papírtekercset, ’s „tanquam e rostris“ perorálni kezd egy philippicát a’ követek ellen per „mi“ (mert mikint kijelenté, kortesei ne­vében is szólott) , és a’ hányszor ezen „mi“ vagy „nos“ előfordult, a’ háta megett álló ’s botokkal föl­fegyverkezett Senatus Populusque Rouimnus mindany­­nyiszor unisono utána mondá: „mi!“ És mondatának a’ követek ellen vádak, jelesül, hogy egy az adó tár­gyában országgyűlésen tett indítvány ellen nem tilta­koztak , a’ magyarországgali uniót pótlékutasításuk daczára pártolták, és mit tudom én, még mik. Summa summarum: a’ szólónak a’ követekhez nincs bizo­dalma (’s természetesen korteseinek sem), mi­nélfogva ő (valamint a’ kortesek is) új követeket kíván választani. De kettőt hármat és a’ botos hő­söket kivevén , az egész közönség a’ követek mellett nyilatkozott. Erre zaj, vegyes kiabálás, botemelés és hasonló fontolva­ haladási demonstratiók , minők­nek apológiáját a’ civilizált Európában sehol másutt nem láthatni, mint egyedül csak a’ demoralizált * és *-ben és ennek hasonszagú magyarországi pálya­társában. Nagy nehezen sikerült végre Z­e­y­k Jó­zsef követnek szóhoz juthatni, és a’ vádak alap­talanságát megmutathatni; mert hiszen mikor az em­lített indítvány az adó tárgyában szőnyegre hozaték, akkor ő és követtársa a’ BB. parancsából épen a’ megye közgyűlésén valának; az unió pártolása pe­dig az anyautasitás nyomán a’ pótlék utasítás kelése előtt történt. Egyébiránt a’ szóló a’ többség (a’ kor­tes csapatot nem kell kifeledni) bizodalmatlanságát látván, a’ követségről lemondott, ’s e’ példát követ­társa l. Wesselényi Ferencz is követé. Az ér­­telmes­ rész mindent elkövete , hogy a’ lemondókat szándékuktól elmozdítsa, és a’ gyűlés szent helyét a’ durva erőszak gyáva merényeitől megóvja; de sem ez, sem amaz nem sikerült. Végre a’ vádak alap­talansága határozatilag el lön ismerve; de egyszers­mind a’ lemondás is elfogadva, és a’ megye évei f. hó 15-kére követválasztásra rögtön összehivatni ha­tároztattak , a’ közgyűlés addig is az urbérjavaslat tárgyalásával és e’ részbeni pótlékutasitás készítésé­vel foglalkozván. — Másnap csak a’ múlt napi tra­­gicomoedia folytatása adatok: kortesek és botok. Jegyzőkönyvhitelesités vala szőnyegen. A’ kortes­vezér vádpontjait jegyzőkönyvbe kívánván iktattatni, a’ követek védbeszédeik számára hasonlót igénylé­nek, ’s most vita keletkezek aziránt, ha mind a’ két fél beszédei és óvásai az első napi jegyzőkönyv­be iktatandók e '. A’ nadrágtalan tens rendek termé­szetesen nem láták helyesnek, hogy mind a’ két fél­nek egyenlő igazság szolgáltassák , és azt határo­­ z) Ezért mondok csak a’ múltkor is: magyar nemzetet a’ magyar népből, urak! nemzetet, mert a’ mit cselekszetek, öngyilkolás. — Szerk. **) Álljon, mert jókor ’s jó helyütt áll. — Szerk. ***) Ezt fővonalaiban majd közölni fogjuk. —Szerk. 123* 549

Next