Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)

1842-09-01 / 174. szám

Csütörtök , September. 1842 Megjelenik e’hírlap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Kétévi előfizetés a’két fővárosban házhozh­ordással 5 frt, borítékban it­­t, postán borítékkal 6 ft pengő pénzben. — Előfizet­hetni bely­ben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok tránt a’megrendelés csak a’bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,­­s egy-egy halálserért péti*­­ betűkkel 5 pengő krajezír számittatik. Lapjaink jelen félévi folyamából teljes számú példányokkal még folyvást szolgálhatunk. HTATAI.OM. Halálozás. 107.crcz.ikk (I­p­a­r in a k i­á 1- litát*). IparegyenQleki kölgyük­*. Hírlapi hirtsenzett v. Pov. ujdon­k. Erdélyi ors/aggy. Megyei dolgok: Nógrád (Ipolyez.abalyo/.sa. Turopolya, Dereg magyar egyháza , egybé körlevelek). Daru (t.biró választás, nézet a'titkos Szavazatról, Turopolya ’ti ejryéb körlevelek, eld­öfatok eltörlére). Vas (az ujonan választott tiszlikar névsora). I* est (Hr.biró választás én esküit—urroga'io, scontrók). Magyar onosok és termés­,'-(vizsgálók közgyűlése Stesz­­terczebányán (folyt.) Külföldi napló, Nagybritan­nia és Izland. Frank- és Xémethon. Értekező: Adalék a' vasút fölötti kérdéshez, 'a néhány szó a' kereskedésről, lliv. tudós. Uird. BIACZARDESZAQ ég ERDELY. Halálozás. Scheyer József, cs kir. főhadnagy, életének 3-1-ik évében, Pesten, napnyitásból eredt hevenyagysírkórságban hirtelen elhunyt augustus 25-kén reggeli 6 órakor. Édes anyján ’s testvérein kívül kesergik őt sok jó baráti, kiket életében jeles és ritka tulajdoninál lógva megnyert.­­­rzérrziLt. (Iparmű kiállítás.) He­te 1 napja, hogy az iparműkiállitás nyitva van , ’s a’ közönség által kitűnő részvéttel látogattatik. Múlt vasárnapon, a’ hétnek azon napján, mellyen a’ kéz­­m­u­nkás megpihen munkától ’s fáradalomtól, mintegy 1200 ember látogatá meg a’kiállítási teremeket, mik­nek szem­ élete úgy a’ felületes szemjártatónak, mint annak, a’ ki mélyebbre lát, egy uj, szokatlan érdeket nyújt, ’s bú vegyes gyönyört a’hazafinak okát ad­juk, uraim'­­búnak gyönyörnek. E’ hon t­ölibe kiönté a’ gondviselés sokféle termék bőségszaruját. A’ nyers anyagnak legkülönszerűbb vegyülete mint­egy felhíni látszik az embererőt, hogy az iparnak tág mezején megkísértené tehetségeit. E ’se’ hon­nak 15 millió lakosa van, megannyi főnyi vásár, melly keretet igér a’ szükségek különféle nemeiben vállalkozandó műiparnak; ’s e’ termékbe hon, e’ 15 millió ember fölött 27 éves béke vonult el; pedig a’ békéről mondani szokták, hogy mint tavasz­­évszakba’ növényvilágot, úgy idéz elő ipart, szor­galmat.— Ha már most valaki olly várakozással lép­ne kiállítási teremeinkbe, hogy egy nagyszerű látvány területid el szemei előtt, —í­gy látvány, melly a’ hon termékbősége felőli fogalomnak megfeleljen, és megfeleljen a’ kiállító erő azon eszméjének, mellyet e’ szóban: 15 millió ember! rejteni ösztönszerüleg érzünk; ’s az, ki illy várakozással lépne teremeink­be, a’ 27 éves béke emlékezetével szemei előtt kér­dené: ’s ez minden, mit 15 millió ember, ez áldott honban , illy hosszú béke után képes mutatni?-----­mondanék ugyan, hogy ez nem minden,mondanék, hogy ez két hónap alatt rögtönzött gyűjtemény, m­elly­­nek időrövidséggel, a’kezdet nehézségeivel ’s a’ szokatlan eszme újdonságával kellett küzdeni, és megkérnék, várakozzék ítéletével csak esztendeig, mikorra — reméljük—az egész honi műipar állapot­­jának tükörképét állil halandjuk fel szemei előtt: — azonban mind e’ nyugtatna mellett is nem lehetne nem sóhajtanunk; mert minél szebb, minél kitűnőbb, minél váratlanabb bizony­it­ványait látjuk e’ kiállítás­ban a’ közöttünk rejlő manufacturalis tehetségek­nek, mellyek olly kitűnők, olly meglepők, hogy egy kis buzdítás, ólalom és méltánylat mellett, ver­senyre léphetnének akárkivel , annál fájdalma­sabban kell éreznünk mind azon conjuncturok mos­­tohaságát, mellyek okozók, hogy ez áldott­hon 15 millió lakosa , mellynek körében annyi kitű­nő kézműves talentum van , 27 éves léke alatt csak annyira sem volt képes sejteni, miszerint ön­erejét ismerve, ön­magának szeresse köszönni, mit mástól vészén, ’s ne veszítsen évenkint a’ keres­kedésben (it) milliót, többnyire olly művekért, mi­ket maga is előállíthat. — És ez a’ bánatos rész a' dologban, melly­ben találó satyra fekszik, h­iresz­­telt patriarchalis atyáskodnátok ellenében, mellynek csak ennyi eredménye van; és ha e’ bánatos érzés­sel keblünkben végigtekintjük a’ kiállítási tereme­ket, lehetetlen ösztönt nem éreznünk , hogy meleg kézszom­lással rázzuk meg munkás jobbjait azon de­rék hazafitársainknak, kik eltemetve az ismeretlen­ség homályában, visszataszítva a’ honit megvető, külföld­hez sziló divatroham­­ó, felejtve törvény­­hozástól, nyomatva nem kedvező conjuncturoktól, küzdve ’s védtelenül küzdve haladottabbak, párt­­fogoltabbak versenyzésével, nem ótalmazva, nem buzdittatva, nem m­éltányoltatva, nem becsültetve, törtek előre csüggedetlenül az iparűzés nehéz ösvé­nyén; ’s most a’legelső felszólításra, mellyel az ébredő nemzeti figyelem kétes relvénynyel feléjük fordult, összesiettek mint a’ fürge méh­, felmuto­gatni a’ nemzet előtt szorgalmuk rögtönzött tanuje­­leit, melly­eknek szemléletére ürömtül tágul a’ honfi kebel, mint örül, ki kertje dudvái között reá bukkan egy csodavirágra, mellynek leírását nem is sejdité.­­ Mi legalább akiint valónk vele, mint a’ szegény fogoly, kinek tömlycze fölött egy évszak múlt el ész­revétlenül, ’s ki midőn először a’szabadba lép, a’ tavasz csírázó zöld világát látja elterülni szemei előtt, hol kopár rögöket vélt csak találni. A’ honi műipar tavasz­ csirázatát gondolok mi is itt észrevenni, mellyet csak a’ részvétlenség derétől kellene meg­óvnunk, hogy belőle a’ nemzeti figyelem, a’ közös érdek öneszméletének napsugarával gazdag gyümöl­csöket érleljen.— Ma iparűző polgártársaink, fe­lejtett, magára hagyott derék néposztály i tt,kikért ez önerejébe nem bízott hon még olly keveset, csak­nem—mondhatnék­­ semmit sem tőn, legyen megál­dott bizodalmátok a’jövendőhöz; — mig publicistáink osztályzatokat keresgetének a’ nép között, kiket ho­­noratiu­ok nevezete alatt, a’ lenézett tömegből ki­szemeljenek, mintha mondanák, hogy a’ künkagyot­­tak,’s azok közt ti is, nem méltók. A’ névre. ..hono­­ratior“, addig ti szerény műhelyeitekben ipar­­kodástokkal honoráltátok a’ nemzetet, ’s készit­­getétek a’ dicsőséget, mellyet ma holnap a’nem­zet büszkén sajátjának mond; mig mi megvetők ke­zeitek művét, mivel honi volt, ’s külföldre költve elszegényedénk, és velünk a’ hon­ ti tűritek vala a’ hátratétel méltatlanságát, ’s azon voltatok, hogy szorgalmatok termékink értékét megsokszorozza; mig mi nem gondoskodónk, hogy fedve legyetek a’ haladott külföld vetélkedésének verőfényétől, mig műipartok fiatal növénye megerősödendik , addig ti védtelenül sem rettenétek el a’ versenytől, ’s példát adtatok, hogy mellyik út az, mellyen e’ pénztelen hon a’ millókat megkímélheti; de nekünk úgy tetszik, hogy az iparműkiállitással, legyen bár tökéletlen , mint illy kedvetlen körülmények között, időrövid­ség , kezdetnehézség tökéletesbet nem is engedő, minden esetre igénylevelet mutattatok be, hogy­­pártfogást, becsülést és óraimat a’ nemzettől kiván­­ni jogotok van; ’s nagyon roszul ismernek c’ hont, ha nem hihetnők, hogy a’ nemzet ez igénylevelet megbecsülendi;’s nemcsak értendi, hanem teljesiten­­di is a’kötelességet, mellyel nemes szorgalmatok irányában , isten és ember előtt tartozik. És pedig kettős — nézetünk szerint — e’ köteles­ség. Egyik (hogy úgy nevezzük) a’ socialis polgár­morált , másik a’ törvényhozást illeti. Amannak tel­jesítését Tolnának százh­arminczkilenczei immár egy részben megkezdették; de­­ilyesminek sem 139-nél, sem csak az ipar egyik ágánál nem szabad maradni; hanem oda kell jőni a’dolognak, hogy di­vattá legyen, dicsőségnek tartani a’honi gyártmányt, avvagy kézmüvet; valamint most divat és salon­­szabály csak ollyat venni,a’ mi külföldi. — Ilonánk hölgyei!jusson eszetökbe a’ hatalom,mellyet a’ gond­viselés kezetekbe tön, hogy jót tegyetek e' szegény honnal! az nem lehet, hogy a’ kedelyes asszonyke­belben piperevágy győzzön, a’ honszerelem igénye fölött, — és különben is nem nélkülözés, miért es­deklőnk, hanem a’ honi mű méltánylata, — és ne­­ mondja senki, hogy ez vagy amaz még a’honban­­ nincs; lesz, mihelyt tudva lesz, hogy nektek kell,­­ ,csak tegyétek, hogy a’ honi mű divattá legyen; mert ismét mondjuk mit már mondottunk, divat hatal­masabb, mint 1 o g i­c­a. — Éteriem! minő lökést adhatna a' honi műiparnak, ha csak két-három száz hől­g határozná is magát ollyanra, mint Tolna 139 fér­fi­a. — De nézetünk szerint, már csak azon kis tapasz­talás után is, mellyet az első magyar iparműkiálli­tás nyújt, igen szembetűnő, hogy a’honi műipar azon fokon van, mellyen már a’ törvényhozás utal­­mát is nem csak megérdemli, hanem azt méltán kí­vánhatja is; és szerencsére itt is teljesedhetik, mit a’ statusintézkedési bölcseség criteriumának mon­dottunk: t.i. hogy az a’jó eszköz, melly által többféle közczélok éretnek el. — Emlékezni fognak talán tisztelt olvasóink, miképen a’ közpénztár nélkül egy­általában nem eszközölhető közlekedési eszközökre pénzforrást keresvén, több másokkal is egyetértő­­leg, védvámokat bátorkodónk javaslani, mely­­lyek a’ mellett hogy országos­­ fi vedél mi forrásul szol­­gálandanak, egyszersmind a’ honi m­űipar megerő­södését, kifejtését is eszközlendik, ’s ez által m­a csak a’ most nagy részben heverő munkatőkét teen­­dik gyümölcsözővé, hanem a’ földművelési nyers termékek biztos és állandó keretét is előmozditand­­ják; mert tudva van, hogy a’ virágzó gyár- és kéz­­müvesipar sokkal terjedtebb, biztosabb, állandóbb vásárt nyújt a’ termesztőnek, mint akárminő kül­­kereskedés; föltevén természetesen, hogy e’ szóban: „virágzó műipar“ a’ honi műiparczikkek bel­földi kereté­ben foglaltatik; mert hiszen különben le­­hetten volna virágoznia, ’s igy, csak így áll azon thesis, hogy műipar mozdítja elő legsikeresebben a’ földművelést: t.i. ha a’földmíves azon pénzen, mely­­lyet termekeiért a’ gyámoktól, kézművestől ka­pott, honi kézműczikkeket részén, miszerint a’ gyámoknak és kézművesnek legyen min a’ földmű­velő termékét megvenni, így vág ez egymásba, mi­nt az óramű kerekei. — A’ javaslott v­é­d­v­ántok el­len alig is lehetett volna mást felhozni mint talán azt, hogy a’hol honi műipar még épen nincs, ott nem tanácsos véd vámhoz nyúlni, nehogy üvegházi növényt teremtsünk, melly soha sem erősödendik meg annyira, hogy istennek szabad egét kiállja. — Ám­de ha ki ezen elméletileg igen is alapos ellenvetésre hajlani készült, legyen szíves meglátogatni az első magyar iparműkiállitást, és látni fogja, miképen itt e’honban műipar már van, ’s csak éjjeli fagytól, déli verőfénytől kell a’ növénynek megavatni, hogy erősödve szétterjedhessen. — Szerencsénk leszen kevés napok múlva az iparműkiállitásról részletes jelentést juttatni a’ közönség tudomására, ’s általa derék műiparos polgártársainkat közelebb hozni a’ közméltányláshoz*); most legyen szabad csak egyet­len czikket említenünk, mellyet szándékosan a’ ke­­vesbbé ismert kevesb figyelmet ébresztő iparművek közül választánk. —Vegyük föl például a’ szik­sót (soda). — Tudva van, mikint a’ sziksónak kü­ln­féle nemes fehérítésnél, szappanfőzésnél, üveg­gyártásnál , szövetfestésnél, gyapotkelme-szine­­zésnél , gyógyszerészetben ’s vegytani pre­parátumoknál használtatnak , ’s az egész ausztriai monarchiában sehol, hanem csak Spanyolország­ban (az úgynevezett Barilla, mellyet a’ L­a I­­s­o­­­a soda növény hamvából készítenek) Te­neriffa szigetén , a’ jó reménység fokán , egyiptus­­ban, Siciliában, a’ Caspi tengernél, Nagybritan­­niában (az úgynevezett Kelp), déli Franczia­­országban és honunkban találtatik. — A’ kerek­egyházi soda-gyár tulajdonosai (Hakker Rud­olf, Baky Ignácz és Planczert József ut ) beküldet­tek az iparműkiállitásba sodát, úgy nyers, mint égetett, jegesztett, tiszta és porlott állapotban; nézze meg akárki, ’s kénytelen leend elismerni, hogy illy soda mellett a’ franczia sodát nem csak mi a’ hon­ban , hanem az egész ausztriai monarchia is nélkü­lözhetné; pedig kétséget nem szenved, hogy ha ezen iparág kissé védetnék, mig jobban kiterjed ’s megerősödik, honunk az egész monarchia e’ részbeni szükségét képes fedezni; de így, a’mint van, a’ sej­­lésnek indult iparágnak mondhatlan nehézséggel kell küzdenie, mert a’ Franczia országból behozott soda, mázsánkint csupán 12 Vi­ki vámot fizet, holoott ha a’ magyar soda 2—3 frt védvám által némileg bizto­síttatnék, ezen iparág minden bizonynyal nagyszerű fejlődést nyerne honunkban,’s ama’ nevezetes pénz­­öszveg, mi most Francziaországba megy, megma­radna a’ monarchiában! — Van, uraim! tömérdek *) Ha kivel a’ kiailito urak közül még nem volt volna szeren­csém összejöni, ’s valame­ly különös adatot kívánnának a’ jelentés utján köztudomásra hozni,szívesen kérem, hogy ar­ra nézve mihamarabb tudósítani véltóttassanak.—Kossuth, 139

Next