Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)

1842-09-01 / 174. szám

ollyan czikk van, mire nézve valóban el­következett a’ védvám ideje: posztó (ha posztó­ról szólunk, ne csak a’ gácsi jusson eszünk­be, hanem a’ kassai dolgozóház is, Kőszegnek 200 posztószövője, az eperjesi posztósok ’stb.), gyapotszövetek, bőr, selyem, vászon, üveg, por­­czellán, kőedény ’stb. ’stb.; jól tudjuk mi ugyan, hogy 4—5 pcent nem minden áruczikkre nézve hatna mint védvám; de e’ dolognak azon jó oldala van, hogy mig nem hat mint védvám, vagy legalább csak gyöngén hat, addig hoz jövedelmet, pedig nekünk erre közlekedési eszközeink végett szükségünk van, a’ melly pillanatban pedig jövedelmet hozni meg­szűnt, bizonyos, hogy a’ külföldi műipar a’belföl­divel a’ versenyt többé ki nem állhatja, ’s ekkor hat mint védvám, a’ honi műipar emelésére. A­­ f. iparegyesület múlt szombaton délután aug. 27-kén közgyűlést tartott. Sajnálkozva értvén az egyesület, hogy tisztelt elnöke gr. Batthyány L­aj­o­s betegség miatt a’ gyűlésben meg nem jelen­het ,Deák Ferencz ur kéretett meg az elnöklés­­re. — A’ gyűlés főtárgya pénztárnokválasztás volt. Az e’ hivatalra jelentkezettek biztosítéki oklevelei­nek megvizsgálása után, titkos szavazattal jön a’ választás, és választaték pénztárnokká igen nagy szó­többséggel ifj. Ruttkay József. — Az egyesület financiális állásáról jelentés létetett. — Akkorig 54 aláírási ív adatott be, mellyen is alá volt irva alapít­vány tőke 10,715 ft, adomány tőke (40 ftnál kisebb öszvegekből) 600 ft, összesen 11,315 pengő forint. Ezenkívül alá volt irva 6 évre mintegy 800 rész­vényes , évenkint 2 pftjával, ’s igy öszvesen 1600 p.ft jövedelemmel, mihez ha a’fen említett 11,315 ft tőkének részint száztól ötös, részint száztól hatos kamatra, mint egy 600 p.forintban hozzávétetik, és a’mi fődolog részvény és alapitvány­­kamat pontosan fizettetik , az egyesületnek rendelkezésére jelenleg még nem több mint csupán 2200 pontnyi jövedelem áll; reméljük azonban, hogy a’ valóságos életnek tettleges jele, melly az iparmű­­kiállitással nyujtatott, olly közel hozandja egyesüle­tünket a’ közrészvéthez ’s bizodalomhoz , miszerint a’ már aláirtak részvényeik befizetésével, a’ még alá nem írtak pedig hozzájárulásukkal módot nyuj­­tandanak, hogy a’ honi műipar emelésére irányzott munkálati tervének többi részeit is, mihamar telje­sedésbe venni, elég erővel bírjon.—Egyesületünket a’ szükség eleven érzete hozá létre, ’s mondhatnék : a’ korszerűség ösztönéből fejlett ki; lehetetlen, hogy ennek jövendője ne legyen. — Kész­pénz ekkorig 3677 ft 18 kr jött be a’ pénztárba; e’ közt van ala­pítvány- ’s adománytőke 2227 ft 42 kr; mi is 2250 ftra kipótoltatván száztól hatos kamatra árvái bizto­sítás mellett pesti házra kölcsön adatott, ’s igy 1427 ft 18 kr az, mi az egyesület már tett, ’s még teendő költségei fedezésére készen áll; okunk van hinni, hogy az iparműkiállitás a’ tapasztalt közrészvétnél fogva, mellyel fogadtatik, maga magát nagy rész­ben fentartandja (az első 3­/2 nap 213 p.nt jött be, belépti díjból ’s a’ kiállítási lajstrom árából), ’s igy módja lesz az igazgató választmánynak , hogy az elébe tűzött munkálati terv más részének is valósítá­sához még ezidén hozzáfoghasson.­­ Ezen közgyű­lés megértvén igazgazgató választmánya jelentésé­ből , hogy az iparműkiállítás sikerültét legnagyobb részben Landerer Lajos úrnak köszönhetjük, ki az elrendezést magára vállalván , nem csak azt tárgyavatott szabatossággal eszközlötte, hanem még a’ kiállítandó tárgyak beszerzéséről is fáradhatlan buzgalommal gondoskodott. — Landerer Lajos urnak közértelemmel köszönetet szavazott; valamint helyessé az igazgató választmány által Emmerling urnak azért szavazott köszönetet is , hogy a’ kiállí­tási teremeket legkisebb bérkövetelés nélkül egé­szen ingyen átengedni szives volt. — Ez úttal elha­tároztatott az is , hogy mivel most az idő sokkal rö­­videbb volt, mintsem hogy kiállításunk az egész honi­­ műiparnak képét adhatná, a’ második iparmű­kiállitás jövő 1843-ik észt. augustusi pesti vásár alatt fog tart­atni, mire műiparűző polgártársaink már jelenleg is jó eleve figyelmeztetvék.—Az emlékpénzeknek(medail­­les), mellyek a’ bírálandó választmány ítélete szerint kitüntetésül már ezidén kifognak osztatni, nagyobb ün­­nepélyességgeli átadásukra az illető törvényhatóságok meg fognak kéretni.­Végre az alapszabályoknak és az aláírók névsorának kinyomatása elrendeltetett, azon hozzáadással, hogy az igazgató választmány, mun­­kálkodásb­ól az egyesület elnökének folytonosan je­lentést tenni tartozzék , miszerint az szakadatlanul tudomásában legyen az egyesület állapotának, ’s igy annak javát annál sikeresebben előmozdít­hassa. — Gróf Batthyány Lajos egyesü­leti elnök úr pedig tisztelettel megkéremni határoz­­tatott, hogy az egyesület által kiadni czélzott ency­­clopaedicus folyóiratra szükséges szabadalom meg­nyerése végett hathatós lépéseket tenni, és Pest vár­megyénél és Pest városánál pedig az egyesület párt­fogásának elvállalását kieszközölni méltóztassék. Hírlapi h­ircsengetett. „Pinczér!—kiáll a minap egy vendég a’fogadóban— hozz nekem fontolva haladót.“ Nem tudom, mit értett a’jámbor; talán egy kis szenderitő olvas­mányra vágyott ebédje után. — Én, ha pinczér va­gyok , Világot hoztam volna neki. ’S a’ pinczér ? — ment, ’s hozott------egy portré rákot. — Egy öreg prókátor juris perben búvárkodott egy szál gyertya világnál. Es szemei a’ sok „dicitur nobis“-ban megfogyatkoztak, ’s még egy szál gyer­tyát akart gyujtatni. „Uram-öcsém világot­ szólt írno­kának. És uram-öcsém gondolkozott: gyertyavilá­ga már van az öreg urnak, ergo elhozom a’ Vi­lágot, ’s a’mint fontolva haladott vele az öreg úr­hoz , a’ fontolva haladás rokonszenve annyira meg­lepd a’ szerény gyertyát, hogy fontolgatva az is el­aludt, ’s megjött a’ Világ, és jön sötétség a’ szobá­ban. — Gyges.­­ Fővárosi újdonságok. Ha igaz, mit egy igen érdemes úr regére nekünk — mert az erény és emberi méltóság tekintetéből regének szeretnék az egész botrányos esetet tartani — ugyan megérdemlené ám, hogy az illető hatóság annak ne csak utánajárjon more patria, hanem lóvesztében utána siessen is. Szégyenpír özönli el arczunkat, midőn reá gondolunk, és csűrjük csavar­juk a’ dolgot, hogy gyalázatos indok voltát lehető­ségig kímélő szavakkal adjuk elő: hallottuk tehát, hogy a’ nemzeti úszóiskola némelly hősei valami kü­lönös bravourt találnak abban , a’ Dunát átúszni és Budán in statu natural! meglátogatni a’ „fehér kereszthez“ czímzett kávéházat, ott reggelizni, te­­kézni ’s több dévaj tetteket elkövetni. Visszaborzad az ember és elundorodik az emberi természetnek illy elfajulásán . . az istenért­ vad állatok közt vagyunk e, kivetkőzve minden gyengédebb érzés­, minden szeméremből ? Hihetetlen és mégis úgy van, hogy vannak , kik ezen baromi productióknak (mért lehet e azokat a’ legkimélőbb hangon is másnak nevezni?) még tapsolnak, és csak azt sajnálják, hogy úszni nem tudnak, ’s igy ezen gyönyörű mulatságban en compagnie részt nem vehetnek. Tavai ehhez hason­ló eset a’ „Jelenkoriban keményen megrovatott­ fájdalommal tapasztaljuk, hogy a’ szemtelenség azóta nem javult. Mit amott nagyban, azt a’ bu­dai hídfők közelében kicsinyben — de nem cse­kélyebb botránkozásra — gyakorolják a’ kocsi­sok és lovászok, kik lovaikat usztatásra vezet­vén ,­­azokon Tritonok módjára paradiroznak vad gyönyörködésére a’ néptömegnek, méltó botrányára a’jobb érzésüeknek és keserű gúnyára­ a’két ölnyi magas fatáblának, mellyen irva van: „Hier ist das Baden mit nachtem Körper strengstens untersagt.“ — Budán egy házat építenek, és az ereszcsatorna végét annyira kitolták a’ háztetőtől, hogy a’ víz esős időben sajtár számra ömlik a’ járdára. Mondják, hogy a’ háztulajdonos ezen a’ helyen zuhanófürdőt akar á la Priesznitz állítani azok számára, kik a’ kövezet miatt netalán inszag­gatást vagy tyúkszemköszvényt kapnának. — — A’ budai ellypsisről levezető sötét lépcső iránt tett észrevételünk nem hangzott el a’ pusztában, mert az illető lámpagyujtogató azt annyira szivére vette, hogy e’ napokban már öt órakor délután is lát­tunk ott lámpát égni, holott ez máskor tíz órakor estve is ritka, ’s holdvilágos éjszakákon épen so­ha elő nem forduló eset! Köszönet a’ derék lámpa­­gyujtogatónak a’ mi és sok apa és anya nevében! — Csak nem jó a’ kis gyermekeket szolgálók­ra bizni: tiz eset közül mindig egy pár szerencsét­len szokott lenni. E’ napokban egy asszonyság azt parancsoló szolgálójának, hogy a’ padlásról né­hány deszkadarabot hozna le. Ez a’nála volt mint­egy kétéves gyermeket az udvaron hagyván játszani, a’ padlásra ment. Restelvén azonban a’ deszkákat a’ lépcsőn leczipelni, kényelmesbnek gondolá, azokat rövid úton a’ padlásablakon ki az udvarra röpíteni, ezek közül egyik szerencsétlenségre az udvaron vi­gyázat nélkül hagyott gyermekre esvén, ezt úgy fejben találta, hogy majdnem szörnyüt halt. Ez eset óvakodóbbakká tehetné a’ szülőket. Mi nem ritkán látunk dajkákat, hol a’ városmajorban, hol a’ vár­­sétatereken kényelmesen sétálgatni szeretőjükkel, mig az őrizetükre bizott kisdedek majd a’ fűben he­vernek és keservesen siránkoznak, majd a’mere­dek partok mellett játszadoznak, hol csak az isteni gondviselés, melly gyermekekre nézve csudálatosan működik , őrzi meg őket a’ lebukástól. Minap is lát­tunk egy illyen dajkát estve felé a’ szép után egyik nyugpadon pásztorór­ázni, és a’ gyermek mintegy tiz lépésnyire tőle az eleven kerítésről bogácsfejeket szakasztott le, és azokon rágódott. Az ember aztán nem tudja, honnan esik baja a’gyermeknek? Mi­dőn mi ezért a’gondatlan cselédet, mitsem gondolván Adonisza mord tekintetével, kipirongattuk , azon vá­laszt nyertük: „Ej uram! vasgyomra van ennek, a’ méreg sem árt neki.“ — Vannak sok gyöngéd érzel­mű anyák is, kik ölebecskéikre sokkal több gondot fordítanak, mint gyermekeikre: hihetetlen ugyan, de igaz. Ismerünk egy i­lyen ebpártolónőt, ki­nek gyermekei egész nap rongyosan és piszkosan járnak, míg az ebecskék, szám szerint há­r­m­an , már korán reggel megmosatnak, fésültetnek ’stb Valóban az ember, kivált egy újságíró, sokat tud elbírni; de az illyesmi fáforditja a’ gyom­rot és önkénytelenül megviszketteti a’ markot. Az illy madame-ok a’ világért sem vennék egyszer is gyermekeiket karukra, de egy ölebecskét, ha mind­járt olly nagy volna is, mint egy mészároskutya, végig hurczolnak az egész sétatéren, hogy a’ drága állatocska valahogy ki ne ficzamitsa lábocskáit a’ kavicsokon. Ez aztán a’ valódi kutyaphilanthropismus! — Nevezetesb literariai újdonságaink: Stan­csics Mihály „Népkönyv“-c II. kötete. Könnyű, világos előadás, mulatva oktató módon, az erkölcsiség és munkásság fölébresztése, gyöngyfogalmak az em­beri hivatás betöltéséről dicséretesen tüntetik ki e’ munkát. Ara egy-egy kötetnek 10 pengő kraj­­czár.------Szelestey László egy kötet verse­ket adott ki. Meglepő szép gondolatok, jól rímezve. — Nagy Ignácz „Beszélyei“ 111. kötetben. Gyűj­teménye e’ kedvelt írónk több folyóiratok és zseb­könyvekben megjelent beszélyeinek, mellyek né­hány újakkal is toldvák. Tartalom és kivitelre nézve egyaránt érdekes és kedves olvasmány. Ha azonban tanácsolni szabadna, szívesen elvennék a’jeles be­­szélyirót a’ komoly múzsától, és állandóan marasz­talnék a’ humor virányiban. Neki ehhez , tagadha­tatlan , kitűnő tehetsége van, azonfelül az efféle génre nálunk még jóformán parlagon hever, mert egy pár tollpróbát még e’ mezőni haladásnak nem ne­vezhetni. íróink többnyire szomorú képét adják az életnek , pedig higgyék el, van ám annak vig olda­la is. Nehezebb az embert jóízűen megnevettetni, mint megsiratattni; ki az elsőt teheti, sokkal nagyobb jótevője, mint a’ másik,­ ­Erdélyi országgyűlés. A’ középponti biztosságnak közmunkákat tárgyazó terve aug. 9-kén került a’ főkormányzó indítványára tanácskozás alá. Három ülésen át folyt a’ vita az elv­nek gyakolati alkalmazása iránt,’s e’közben többen az egyházi (curialis) nemeseket föl akaják mentetni a’ közmunkák terhe alól, mire nézve némellyek jogot tartanak fen magoknak, e’ tárgyban — ha a’ szük­ség és körülmények úgy kívánnák — óvásaikat is be­adni. A’ BB. végre a’ biztossági munkálat második pontjára nézve abban állapod­nak meg, hogy az in­gyen közmunkák hordozásában a’ hon minden rendű polgárai részt vegyenek; minthogy azonban e’ fölötte fontos tárgynak minél czélszerűbb sikeritése a’ ré­szesülés igazságos mértékének és módjának kidol­gozását és elhatározását teszi mulhatlanul szüksé­gessé, hogy a’ KK. és RR. annál biztosabban hatá­rozhassanak, a’ közigazgatási tárgyakban kinevezett biztosság kötelességévé tétetett, hogy az előrebo­­csátott elv útmutatása szerint a’ részesülés igazsá­gos mértéke és helyes módja iránt minél előbb kime­rítő véleményt és tudósítást terjeszszen a’ BR. elébe. — Aug. 16-kán a’ követek közül többen csakugyan óvást adának be a’ közmunkák közös viseletének el­ve ellen. Azután a’ közmunkákat tárgyazó terv hát­ralevő részére nézve még a’ BR. következőkben ál­lapodtak meg: Minden törvényhatóságokban, minden évben, az első gyűlésre, az azon évre kivántató köz­munkák felől — ide nem értvén az egyes helységek külön szükségeire való közmunkákat —előszámítást adjanak bé ezután a’ tisztek. Ezen közmunkák meny­­nyisége ott meghatároztatván, többre terjeszkedni, ’s illetőleg a’ teherviselő egyéneket tartozásaikon túl erőtetni a’ tiszteknek csak rendkívül és olly sür­gető esetekben, mellyekkel gyűléstartásra várni nem lehet, és csak igy lesz szabad, hogy a’ hely­­behagyás reménye alatti felülrovás öszvege a’ köz­gyűlési rovatai Jen­ed részét és a’ személyektőli munkakivétel az alábbi módon megállított és semmi esetre nem nevelhető legnagyobb mennyiséget meg ne haladja, és ez esetekben is az előlegezések az il­lető személyek következő évi tartozásaiba pontosan betudassanak; hátramaradtságra nézve pedig ha­­tároztatik : a) Hogy ezek a’ kirótt napszámok feles­­legessége esetében a’ tehetségig arányosan hagyas­sanak hátra minden közteherviselő személyeken. b) Saját hibájukból hátramaradott személyek tarto­zásai következő évben minél előbb ’s minden esetre kivétessenek, hibájukon kivül hátramaradtak pedig utánpótlásra ne kényszerittessenek. c) A’ napszá­mok aránytalan kivetése körüli tetemes rendetlen­ségben talált tiszt vagy végrehajtó személy a’ hátra­­maradtságot magáéból pótolja ki, nyilvános részre­hajlás esetében pedig azonfelül megyedíjjal is bün­tetessék legrövidebb úton. Az úrbéresek ingyen nap­számai legnagyobb mennyisége, mellyen felül egy év alatt senki semmi esetre nem terheltethetik, kö­vetkezőleg arányosíttassák: aa) Igában használt akárminemű marhát tartók köteleztethetnek egy év alatt tenni legfölebb 6 igás napszámot, még pedig a’ négy igás marhánál többel bírók négy, — négy­gyel vagy kevesebbel bírók két marhával, bb) Kik­nek igavonómarhájuk nincs, de külsőségük vagy mesterségük és kereskedésük után tehetségük az 622

Next