Pesti Hirlap, 1842. szeptember (174-182. szám)
1842-09-11 / 177. szám
ből kisegíteni,“—mondván: „azt gondolhatná az ember, hogy a’ P. H. szerkesztője valóságos pogány, mert minden keresztény ember egy istent hisz, a’ kérdésből pedig polytheismus kandikál.“ — Nyugtassa meg magát, édes jó B. E. ur, a’ P. H. szerkesztője egy istent hiszen, még pedig, mint igaz keresztény, a’ szeretetnek istenét hiszi, mindnyájunk mennyei édes atyját, ki megáldja azokat is, kiket az egy örök istent ajkaikon hordó némelly halandók isten nevében szeretetlenül meg nem áldanak. — A’ kifejezés, mellyben B. E. ur annyira megütközött, csak stylus dolga, mit minden ember tud, ki a’ stylus dolgával bíbelődni magának fáradságot von. Különben is, ha B. E. urnak más emberek theologiája olly igen szivén fekszik, bizonyossá tehetjük aggódó szívét, hogy mai világban már olly emberre, a’ ki igen sok istent hiszen, nem igen fog találni, ellenkezőre?------talán; ollyanra pedig , ki az egy örök istent szeretetlen önzésének házi bálványává szeretné törpíteni , igen sokra. — Azután kérdi B. E. úr, mi oknál fogva mondjuk a’ 171-ik számban bizonyos nevelőnőkről:„nem fértek e meg az isten tág ege alatt?“ Szívesen felelünk, azon oknál fogva mondok, mert az egymás elleni kenyéririgységnek igen rút vonásai jutottak érzésünkre. Egyébiránt B. E. úr szavaiból egy sebhedt szivű atya látszik szólani, ki fájdalommal pillant vissza leányának pesteni nevelésére. — Mi szíves részvéttel osztozunk fájdalmában; ’s a’ nőnevelés fontosságának ’s más atyák hasonló fájdalomtóli megmentésének érdekében kérjük őt, ha tud egy vagy más pesti leánynevelő-intézetről valamelly bűnt, vétket, avvagy csak gondatlanságot is, hozza napfényre, ’s legyen más atyáknak őrangyalává, csak hogy a’ napfényre hozandó tény határozott ’s bizonyos legyen, mert más részről e’ mezőn minden nyilvános szó, talán egy családot foszthat meg kenyerétől. Ezzel koránsem azt akarjuk mondani, hogy a’ vétek iránt engedékenyek legyünk, hanem azt, hogy legyünk óvatosak, nehogy ártatlant foszszunk meg kenyerétől. De hiszen B. E. ur saját tapasztalásából szóland, ’s mi vele mindig örömest kezet fogandunk, hogy megóvjunk más atyákat olly szomorú tapasztalástól, minő az lehet, mellynek emlékezetére B. E. urnak szíve még most is vérzik. A* Világ 's egy gyáva socinsa. Mióta hírlapot szerkesztünk, nem fordult meg lapjaink hasábjain czikk, mellynek minden betűjéért positivabb tudomással, tisztább meggyőződéssel készek lettünk volna kezeskedni, mint a' füredi génre-kép. És százaknak meg százaknak ajkairól hallok azóta is, hogy a’ kép, mellyet adánk, utolsó vonásában is élethű. És mégis akadt, mint tudja az érdemes olvasó, a’ naponkint inkább homályosodó Világnak egy névtelen sociusa , ki sárt dobált felénk ép azon czikkért, mellynek egyetlenegy tényvonását tagadni még csak az anonymitás sövénye megül sem volt ő sodussága eléggé bátor, avvagy szemtelen. Feleltünk ’s alávalóság bélyegét sütők homlokára, ha elég gyáva lesz, illy polémiában sisakát föl nem emelni. — () viszont felel a’ „Virág“-ban, mellyről régen irva ’s constatirozva van, hogy a’ piszkolódások registraturája; de felelete ismét névtelen, ’s mivel illyen, egyszersmind goromba is a’köpedelemig; ’s mivel illy goromba, igen természetes, hogy névtelen ; mert mi nem hiszszük , hogy ember annyira sűlyedhesse, miszerint nevét olly piszokhalomnak alája tenni ne szégyenelné. — Azonban még így is méltánylanék, ha csak egyetlenegy betű volna is benne , melly tényt czáfol, avvagy czáfolni csak akar is. Hol elvről van szó, hol eszmeharcz foly, ott —igaz— nem az a’ kérdés, hogy ki, hanem mit ? — De midőn valaki csak gorombáskodik , pulyaság föl nem mutatni a’ kezet, melly sötétből sárt dobálni elég gyáva volt. — Illy helyzetben árnyéklényekkel harczolni annyit tenne, mint magát nevetségessé tenni. — Azért hát csak azt ismételjük , mit első viszonzásunk végén mondottunk: „miután a’Világ kérdéses sociusa ép olly gyáva, mint rágalmazó, ’s azok közé tartozik, kik az anonymitás palástja alatt magokat minden bélyegző epitheton ellen fedve érezik, ám hordja keblében az alávalóság szégyenösztönét.“ — A’ „Világ“ szerkesztősége pedig, melly ama’ piszokhalmot előbb csak fölvevé, most már helyesli, ám lássa, mit cselekszik. Világot akarván kezelni, ne hunyja be szemeit a’ világ előtt, és látni fogja , hogy lapjának moralitását, lapjának lovagiasságát immár valóban compromittálta. Fővárosi újdonságok. E’ napokban víg estvélyről hazatérvén, kellemetlen ellenhatást szült bennünk egy a’ testvérvárosi rendőrség által a’ hajóhídon gyakorlott, ’s mint értesitteténk, majdnem estvénkint gyakoroltatni szokott embervadászat, melly abból áll, hogy a’ testvérvárosokban nappal legioszámmal hemzsegő, estve pedig (ha lopni épen nincsen kedvök) a’híd alatti hajókban alvóhelyet kereső koldusgyermekek és kóborlók itt pórázra fogatnak, és a’ városházra vitetnek, honnét másnap reggel — ha azalatt el nem szöktek — ismét kieresztetnek, hogy estve az említett manoeuvre velők a’ rendőrök mulatságára ismételtethessék. Hja, uraim! de jó volna az a’ dolgozóház, ha mindjárt a’ rendőröknek kevesebb mulatságuk lenne is ! — Igaz ugyan, hogy ezen vadászatnál a’rendőrök buzgalmát eléggé méltányolni nem lehet, miután azonban a befogottak közt ritkán van ollyan, ki a’ közönségre nézve bármi tekintetben éjszakán át ártalmas lehetne, tán jobb volna figyelmüket azokra fordítani, kik a’ csatornák és földalatti csapszékekben keresnek menedéket, azaz: ütik fel sátorfájukat, ’s a’lopott holmikat itt rejtik el, vagy eresztik áruba, jól tudván , hogy itt — bizonyos okoknál fogva— nem igen háborittatnak; ugyanis a’ csapszékekben nem, mert az orgazdák, igen barátságos kéznyomásokat szoknak osztogatni, a’ csatornákban pedig azért nem, mivel ha valakit igen könnyű módon el nem lehet fogni, azt többnyire nem szokták bántani. — Erre igen mulatságos kis történetecskével szolgálhatunk. E’ napokban egyik barátunk, Simon ügyvéd, ’a hídon keresztülmenvén , szép tarktékpipáját tartja kezében : egyszerre feléje ugrik egy betyár, a’ pipát kirántja kezéből és fut, a’ mint futhat balról, a’ pesti hídfőhöz közeli dunaparti lépcsőkön le , ’s innét be a’ rekesznélküli csatornatorkolatnál. Barátunk és még száz ember látta a’ tolvajt, hová menekült. Felszólítják tehát a’ rendőröket — azokat t. i., kik mivel a hídon nem szabad dohányozni, annak elején kényelmesen havannáznak — hogy vegyék a’ tolvajt űzőbe... ime a’ válasz: „Hja, uram, nagyon sok dolgunk volna, ha ki akarnók fogni mindazokat , kik már oda beszöktek — ’s aztán az ember nem róka , hogy odújából ki lehessen füstölni. Mit használ, ha bemegyünk is — ki tudja, mellyik lyuknál ugrott ki ismét a’ hunezfut, a’ canális nagyon hosszú és sötét, még valamellyikünknek baja is történhetnék. Szóljon az úr egy zsidó spitzlivel, tán megkapja pipáját, ha kétszer annyit fizet érte, mint a’mennyit ér.“ — Ez volt az utasítás, ’s barátunk még most is lesz állhatna a’,canális* torkolatánál, ha arra kedve volna. Valljon a’ hatóság szívesen veendi e figyelmeztetésünket, ha megkérjük: méltóztatnék ezen a’ tolvajok szoros értelembeni menedékhelyét legalább erős vasrostélylyal ellátni? úgy hiszszük, hogy ennek czélszerűsége felől — a’ mondottaknál fogva — nem igen sokat kell vitázgatnunk. — Az emberszeretet és irgalmasság érzete egyik igen szép tulajdona a’ pesti közönségnek. Még egy jótékony intézetünk sem szenvede hajótörést, melly erre bizodalmasan épített, habár gyakran olly körülmények ellenében kelle is küzdenie , mellyek azt váratlanul —sokszor mint villámcsapás a’ tiszta égből — lepték meg működései közepette. A’vakok pesti intézete növendékeinek Guggenberger pesti posztó-árus tizennyolez dolmányra posztót ajándékozott, ’s ezt nemeskeblű ’s bőkezűségéről ismert derék Kostyálunk, a’ szükséges sinórt és bélést hozzáadván, ingyen megvarratta. Továbbá Karezag testvérek ugyanazok számára nemzeti czímerrel ékesített sapkákat ajándékoztak. Ritkán van ujságlapunk, melly hasonló jótékony tetteket nem közölne, ’s milly jól esik az embernek ezt tehetni! Áldás ollyanokra, kik jólétök közepette meg nem feledkeznek szerencsétlen embertársaikról! — A’ német szinházi épületnél valakinek eszébe jutott, az áruszekrényeket annyira kitolni a’ faltól, hogy azok a’ járda jókora részét elfoglalják, tehát a’ jövő-menőket akadályozzák. Emlékezünk, mikép a’ Nákó-féle ház építésénél a’ tulajdonos hasonló alkalmatlanságról gondolkozott, de az neki a’ rend tekintetéből meg nem engedtetett: miért látjuk tehát ezen rend elleni szekrényeket itt dagályoskodni ? — — Miért? Hát azért, mivel az akkor a’Nákó-féle ház volt, ez pedig most a’ városi szinház-épület!! A m. gazd. egyesület szőlőmüvelési szakosztálya. Nm. Ürményi Ferencz koronaőr ő excja elnöksége alatt f. é. aug. 6-kán ’s folytatólag Síkon ülések tartatván,, mindenek előtt az országos szőlőiskolában állítandó hajlék és pineze építése tárgyaltatott, Steinbach Ferencz kir. tanácsos és ügyigazgató ur kéretvén meg, hogy e’ részbeni gyakorlati nagy jártasságánál fogva az építés helyes és takarékos kivitelére ügyelni méltóztassék. ( 2) Bejelentetvén alulirt által, hogy t. Fábry tb. ur a’ tőle megvett épületszerek árából 35 v.frtot a’ pinczeépitésre visszaajándékozott, az adományozó urnak szíves köszönet szavaztatott. — 3) M. gr. Esterházy Miklós ő excjának abbeli kegyes nyilatkozása, hogy az országos szőlőiskolára még a’ hold. Schamsnak ajánlott 50 p.frt segélypénzt jövőre is folytatni kész, méltó hálával fogadtatott, ’s e’ hazafiui tett közhírré tétetni rendeltetett. 8 4) A’ szőlőiskolának múlt évi bruttó jövedelme kimutattatván, kisült, hogy abból összesen 800 írt 20 kr. pp. vétetett be készpénzben a’ bortermésen kívül, melly még eladatlanul fekszik a’ pinezében, ’s mintegy 250 portra becsülhető. — 5) A’ legközelebbi idei termésre nézve határoztatott, hogy a’ szükséges készületekkel mindeddig nem birván az egyesület, az még ezúttal mindjárt a’ szüretelés után adassék el lehető legjobb áron, ’s csak annyi tartassák fel a’ jelesebb fajta szőlőből, mi kísérletekre kicsiben elegendő. — 6) Az idei őszön ’s jövő tavaszszal az országos szőlőiskolából eladandó mezítelen és gyökeres vesszőkre nézve abban állapodott meg a’ szakosztály, hogy a’ tavaly meghatározott árszabás az idén se emeltessék fölebb. Ennek következtében a’ tisztelt gazdaközönség ezennel figyelmeztetik , ’s illetőleg fölszólittatik, hogy rendeléseit „a’ szőlőművelési szakosztályhoz“ (egyetem téren 503-ik sz. alatti b. Wenkheim-házban) intézendő bérmentes levelekben, vagy pedig személyesen minél korábban megtenni, ’s a’ megrendelendő vesszők árát vagy előre letenni, vagy biztosítani annál inkább méltóztassanak, minthogy a’ kiszolgáltatások is a’ bejelentések sorában fognak történni; remélvén egyszersmind, hogy ez idén nagyobb számú venyigékkel fogunk, mint tavaly, szolgálhatni. Mi a’ venyigék lajstromát illeti, a’ tavalyi ugyan eddigi számaival meghagyatik, de minthogy azokhoz ez idén még néhány új faj járul, az ezekkel bővitendő lajstrom néhány hét múlva újon kinyomatva az ujságlapok mellett közöltetni is fog. — Végre dr. Gall Lajos ur által indítványba hozatván a’ vörös bornak zárt forrás általi készitése és nemesítése, az olly módon, mint a’ „Magyar Gazdában“ is előadatott, az or 67. szőlőiskolában megpróbáltatni, ’s e’ végre dr. Gall ur megkéretni határoztatott. Mi a’ szőlőszörp készítését illeti, mellynek nagybani üzéséből az érintett dr. ur borainknak tengerentúli kereskedésre alkalmatossá tételét reményű, czélszerűnek találtatott, dr. Gall ur ebbeli nézeteit a’ M. Gazdában minél előbb közleni. Pesten, aug. 22-kén 1842. — Török János, egyes, előadó: Erdélyi országgyűlés. Az aug. 17-kén tartott országos ülésben Közép- Szolnok megye újonnan választott követe b. Apor Pál megbízólevelét mutató be a’ RRnek. Erre a’ RR. az elnök felszólítására az úrbéri javaslatok fölötti tanácskozást folytatván , a’ földesúri visszaélések korlátozására egy törvényjavaslatot alkottak, melly — a’ jelen körülmények közt, ’s tekintve az erdélyi, kivált oláh jobbágyságnak századok óta megszokott függését földesúri önkénytől, mint átmeneti fokozat egy jobb és nemesb társasági állapotra, üdvösen fog hatni, föltéve minden esetre, hogy a’ törvény a’jobbágyra nézve nem marad — mint eddig többnyire — írott malaszt. Többek közt meg lön határozva, hogy az 1791: 27 által törvényesített zselléri napszámtartozás hetenkint három tenyeres, vagy két marhás napszámot nem haladhatván meg, ezen és az 1769-ki szabályozó rendeletben meghatározott tartozásokon túl az úrbéresektől semminemű tartozás ne követeltessék. „Meghatároztatott továbbá — szól a’ javaslat — hogy a’ tartozás szerinti napszámok, a’ munkanapokon egymás folytában dolgoztatva, előre ki ne szedessenek, sem ellenben egy héti hátrramaradtságnál több, más hétre át ne vitessék, ennyinél többet az úrbéres pótlólag sem lévén köteles szolgálni, hanemha az ő egyezésével vagy hibájából *) gyűlt volna össze a’ hátramaradtság. — Ide nem értetvén a’ szakmány szerint dolgozó, vagy hétszámon át szolgáló úrbéresek, kikre nézve a’ fenálló gyakorlat, mennyiben az terhesebb nem volna a’ törvényszerinti tartozásnál, megtartandó. — Ki a’ mondottak elleni szolgálatra erőtetné úrbéresét, vagy a’ közmunkákra kitett napszámok fele részét szabott idejében fel nem tudná minden gyalog napszámért, melly mértéken felül vétetik, egy igásért két magyar frtot lesz köteles fizetni.“ Ugyszinte többnemű bírságok, sőt közkereset által is büntettetni rendeltetnek az úri hatalmukkal visszaélő földesurak, kihágásaik minőségéhez és fokozatához képest. A földesúri bíróság alá nem tartozó vétségek fenyítése, ugyszinte az úrbéresnek pénz-, napszám- vagy fogságbeli jogtalan elmarasztaltatása, mentségül szolgáló okok hiányában, az elmarasztalást vagy kártételt kétszeresen megtéríteni, a’ fogsági napszámért pedig kétkét mosrtot fizetni tartozik; mind a’ kárpótlás egyszerűsíttetik, mind a’ birság felére száll, ha mentségül vehető, ámbár nem elégséges okok forognak fen. Ha mind ezen esetekben az illető tiszt ráitélése és megintése nyomán rögtön eleget nem tenne a’földesur, legrövidebb pör utján 24 m. frt megyedíjban (constitutionalis poena) mindannyiszor a’ költség megtérítésén felül is elmarasztaltassék. Ha a’ főldesur fenyítés eseteiben a’ kiszabott formákat mellőzné, vagy határon túl fenyítené úrbéresét, a’ kárnak kétszeri, a’ költségnek pedig egyszeri megtérítésén felül, kisebb hatalmaskodási díjban is legrövidebb úton elmarasztaltatik; utóbbi esetben, ha kihágása úgy érdemelné, közkereset is rendeltetvén ellene. Ha a’ földesúr úrbérese fenyítésében a’ formát is mellőzné, a’ kiszabott határt is áthágná, a’ kár kétszeres és költség egyszeres megtérítésén felül 109 m. frt díjban , ki pedig a’ formák mellőzésén felül földesúri hatalmon kívül eső fenyíték nemével büntetné úrbéresét, a’ kár kétszeres és költség egyszeres megtéritésén kívül 200 m. Irt országos díjban (articularis poena) marasztaltassék el legrövidebb utón, e’ fölött ha kihágása úgy érdemelné, mind *) Föl itte tág értelmű záradék, kivált kinek kedve van magyarázgatni. de könnyű mindent a’ szegény jobbágyra hibául fölróni ! * Serk. 648