Pesti Hirlap, 1842. október (183-191. szám)

1842-10-02 / 183. szám

kivételeket szükségesnek tart, ám nevezze meg; de­­ az eddigi szabályt is fordítsa meg: ne úgy legyen tudnillik, hogy a’ közigazgatásnak csak azon része magyar, melly a’ törvényben világosan kitétetik, ’s betű szerint szorosan csak annyiban , a’ mennyiben kitétetik, hanem úgy, hogy a’ közigazgatás minden ága magyar, kivévén azt, miről a’törvény vilá­gosan mást rendel. Ezen jogszerű ’s törvényes intézkedéshez, melly­­nél kevesebb gyávaság, több jogtalanság, nyomban a’ köznevelés csatlakozik. Nekünk úgy látszik, hogy a’ közigazgatási nyelvtől a’ köznevelési nyelv nem különbözhetik; — e’ kettő egymással elválaszthat­­lan kapcsolatban áll. — E’ részben, úgy tetszik, tör­­vényhozásilag még csak annyi sem történt, mennyit a’ köznevelésnek közigazgatássali viszonya már csak eddig is megkívánt volna; — ideje, legfőbb ideje, hogy a’ mulasztás helyrehozassék , mi annyival könnyebben megtörténhetik, mivel a’ hazafi szívnek örömére válik tanúságot tehetni, hogy e’ részben ta­nítók , iskolai kormányok ’s egyesek buzgósága ál­tal már igen sok előkészítő lépés történt; minélfog­va a’ magyar nemzet közvéleménye alkalmasint sem­miben sem pontosul össze osztatlanabbul, mint azon óhajtásban, hogy hazánkban közoktatási nyelvvé a’ latin helyébe haladéktalanul a’ magyar nyelv tétes­sék.—A’ mi pedig a’falusi népiskolákat illeti: miután a’ statusnak kötelességében áll gondoskodni, hogy az ország közigazgatási nyelvét megtanulhatni min­denkinek alkalma legyen, szükségesnek tartanak azon intézkedést, hogy a’ magyar nyelv minden fa­lusi tanodában is okvetlenül gondosan tanittassék. — E’ végett, valamint általában a’ népnevelés czélsze­­rű elintézése végett azonban pénzalapra van szük­ség; — miről 's a’ népnevelés általános és különös kellékeiről külön mondandjuk meg véleményünket.— Mind ezeket azonban csupán Magyarországra kí­vánjuk értetni. A’mi az ütközés kövét, Horvát-(’s há­la istennek még nem Illyr-) országot illeti: erre néz­ve ismét úgy vélekedünk, hogy demarcationalis vo­nalt kell keresnünk, melly elhatározza, minél ke­vesebbet kívánni gyávaság volna, többet zsarnok­ság. — Ezen határvonalat nézetünk szerint Horvát­országnak Magyarország iránti viszonya határozza el. — A’ magyar kormány, mint illyen, Horvátorszá­got is igazgatja; a’ kormánynak pedig közigazgatási nyelve csak egy lehet. Ez igen természetes, vala­mint az is, hogy a’horvátországi törvényhatóságok a’ magyar törvényhatóságokkal­ hivatalos közleke­désben csak az egyetlen közigazgatási nyelvet használhatják.—Ebből a’ horvát nemzetiségre nézve legkisebb kár sem következhetik, mert mindössze csak annyi kötelesség hárul a’ horvátországi tör­vényhatóságokra, hogy egy magyarul tudó jegyző­jük legyen, ki a’ magyar kormánynyal ’s ma­gyar törvényhatóságokkali levelezést és hivatalos közlekedést vigye , — saját körükbeni közigazgatás­ra nézve, az eddigi gyakorlat (ha szükség) törvény által is helybenhagyatván. Másik, a’ mit Horvátor­szágtól joggal kívánhatni, az, hogy a’ ki a’ közös kormánynál hivatalt viselni akar, minthogy hivata­loskodása nem kirekesztőleg Horvát-, hanem Ma­gyarországra is kiterjed, mint magyarországi tiszt­viselő, magyarul tudni köteleztessék; ’s e’tekintet­ből a’ magyar nyelv a’ horvátországi köziskolákban is rendes tanulmányul tanittassék. — Ennyi és nem több, mit Horvátországtól törvény által parancsoló­­lag követelendőnek óhajtunk; ’s e’ miatt, úgy gon­doljuk , egy horvát sem félthetendi nemzetiségét, ez ellen egy horvát sem emelend szót, ki koronánknak igazán híve, ’s nem idegen isteneket bálványoz. — A­ teendők más két ágáról jövő alkalommal. Adakozás. Kazinczy Victor Bihar me­gyei szolgabiró ur Kliegl javára aláírást nyilván, 40 ft 19 krt p­p. gyűjtött, ’s azt a’ 108 aláíró nevével díszesített aláírási ívvel egyetemben hozzánk bekül­deni szíveskedett. Pótlék az iparműkiállitási műbirálat eredményéhez. Balmagyarázat kikerülése vé­gett megjegyeztetik, hogy a’ kerekegyházi soda­­gyár, mellynek gyárműve különösen jónak találta­tott , Hakker Rudolf, Baky Ignácz és Plan­­czert József urak tulajdona. Felszólítás a’ Mátyás szobrára or­szágosan begyült pénzöszveg gondno­kához. — Zemplén megyének 1840-ik év tavasz­havában tartott közgyűlésén a’ zöld asztal körül egy aláírási ív kerengett, illy rövid felírással: „Adakoz­zatok a’ Mátyás király szobrára.“ — És csakhamar csinos mennyiség folyt össze M­. bizomá­nyos beszedő ur kezeihez, ’s a’ gyűjtőmunkára kibo­csátott aláírási ívecske, fáradsága bérével, gondos méhkint megrakodva, vigan térhetett vissza Pestre anyaköpüjéhez. — Mi azonban meg nem foghatjuk, mikép csekély adománykánk (körülbelül 200 p.frt), a’ felügyelőségnek előre tett ígérete ellenére is, uj­­ságlapilag még ez ideig sem közöltetett, — két és fél évet ugyancsak elegendő időnek vélve, ezen ívnek, a’ legfontolsabb haladás mellett is, Pestre való visz­­szajuthatására. — T. ez. gondnok urat tehát ezennel felszólítjuk, hogy aláírásaink névsorát közölje,— nem azért, mintha mi csekély adakozáskáinkat ország­szerte olvastatni kívánnék, hanem hogy ön felől azon balhiedelembe ne essünk, mintha férfi létére, ígéretével és szavával csak úgy könnyen szeretne játszani, vagy hogy még inkább azon nem is kép­zelhető gondolatra jöjünk, hogy ezen kérdéses mennyiséget zempléni M­. gyűjtőnk még sem küldé el; mert már ez — tisztelet, becsület, de igazság is! — csakugyan kemény dolog volna, ’s ezen nem várt esetben a’ letartóztatott pénz harmadfél évi kamatát, szinte ezen ezélra, a’ gondnok úr által követeltetni ’s a’ tőkéhez csatoltatni kivánnak. — Több zem­pléni aláírók. Felszólítás. A’világszerte ismert iró Zschok­­ke Henrik ezelőtt 7—8 évvel ismeretlen kéztől irt német levelet posta utján vett, mellyhez egy magyar political tartalmú kézirat volt csatolva, azon kére­lemmel , hogy azt mindaddig őrizze, miglen annak bizonyos jeleknél fogva megismerhető tulajdonosa visszavételére jelentkezni nem fog. Zschokke úr barátságos meghagyásából az ismeretlen tulajdonost kézirata visszavételére ezennel felszólítja — egy magyar utazó.­­•­) Fővárosi újdonságok. „Csak ki kell menni, ’s önszemekkel meggyőződni, hogy a’ kaján irigység elnémuljon ’s az irgalmasság ösztöne, melly Budapest közönségének olly szép tulajdona, újabban fölélesztessék. Én a’ pesti gyermekkórházat intéze­teink legjelesbikének tartom, ’s ha azt, mit láttam és tapasztaltam, szavakba önteni képes volnék, az érzés legmelegebb hálanyilatkozatával szólanék fe­lőle , mert — mint mondám — intézetet, melly ma­gas hivatásának olly’fényes és meglepő sikerrel meg­feleljen, alig ismerek.“ —Ezek hozzánk intézett tu­lajdon szavai egy, állása, jelleme és számos jótéte­ményeinél fogva a’ szegénység nyomorlakjában úgy, mint a’fényes salonokban egyaránt ismeretes és tisz­telve áldott urhölgynek. Ő látott és meggyőződött! Né­mi idő előtt egy beteg figyelmek hozatott az intézeti kórházba, ki annyira nyomorék volt, hogy egye­nesen járni nem tudván, csúszni kénytelenittetett. In­tézetünk pártfogónője, fenséges nádornénk, ki a’ beteg gyermek sorsát magas részvétére méltatá, a’ tőlünk említett urhölgyet gyámoltya meglátogatásá­val megbízni kegyeskedett, ki is azon örvendetes és meglepő eredménynek lön tanúja, hogy a’ beteg több ügyes kézzel véghezvitt műtéteken szerencsésen át­esvén, szinte hihetetlen rövid idő alatt nem csak biz­tosabban járni tud, hanem nyavalyája is —mintegy varázserő által— naponkint mindinkább enyészik, ’s tökéletes felgyógyulásához legnagyobb remény van. Mélyen tisztelt urhölgyünk, egyik társnője kíséreté­ben , kinek neve nem kevésbbé fényesen tündököl az irgalmasság és könyörületesség istenjegyzette csil­lagkönyvében, — ez alkalommal bővebben megismer­­kedék az intézet belelrendezésével, ’s mindketten a’ pontos felvigyázat ’s feltűnő tisztaság által olly kel­lemesen meglepetvék, hogy nem találtak elég buz­dító szavakat, mellyekkel az igazgató fő- és segéd­orvosoknak a’ szenvedő emberiség iránti buzgó fára­dozásait hálásan nyilvánítsák. Mi pedig ismét és újó­lag ajánljuk intézetünk jótékony működéseit a’ tisz­telt közönség figyelmébe és részvétébe, ’s minden nemeskeblű emberbarátot bizodalmasan felszólítunk, ne sajnálja az intézeti kórházig vezető rövid utat megtenni ’s azt látogatásával szerencsésíteni; fárad­sága minden bizonynyal jutalmazva leend, mert bi­zony „csak ki kell menni, ’s önszemekkel meggyő­ződni , hogy az irgalmasság ösztöne fölélesztessék“, és az intézet kiküzdhesse magának azon bizodalmát, melly nélkül czélszerűen hatni és munkálni nem le­het. — A’ pestvárosi rabpénzekben 800 pontnyi hiány találkozott. A’ vétkes egyed megszökött, e’ napokban azonban elfogatván, törvényszék­ek­be került.Vallatás alkalmával kisült, hogy ezen pénzöszveg többnyire a’ játékasztalnál tékozoltatott el, ’s igy legiószáma azon szerencsétleneknek, kik szenvedélyes játék­dühök martalékává lőnek, ismét uj áldozattal szapo­­rult. Hallottuk ez alkalommal, mikép a’ többi, ré­gebben fogva tartott hűtlen pénzkezelő, néhány or­vosi bizonyítványra támaszkodva , a’ lánczok levé­teléért folyamodott, mellyek azonban újabban tett vizsgálatok nyomán továbbra is meghagyattak. — E’ napokban furcsa kis eljárásnak valánk tanúi. Egyik budavárbani csapszékből egy tisztességesen öltözött fiatal embert látunk kitántorogni — olly állapotban t. i., melly állapotja felől semmi kétséget sem hagyott hátra — utána mindjárt egy bőszült pinezér rohant, ki a’ fiatal ember szájában fityegő tajtékpipát ki­­rántá, őt pedig úgy arczulcsapá, hogy a’ vér azonnal elbob­tá képét. A’ megtámadott hihetőleg nem fizetett, mit abból is lehet következtetni, mivel az arczulcsapás után húszast von ki zsebéből, ’s azt a’ szakermentirozó pinczérnek odanyujtá; de ezen félember nem volt megelégedve, ’s mivel a’ tőle már amúgy miskolcziasan kikezdett fiatal ember sem helyéből nem mozdult, sem ellent nem állott, ezt csak véré biz ő, agyba főbe, ’s tán még most is verné, ha az összecsődült nép nem híja el a’ közel­i városház szögleténél ácsorgó drabantot, ki is lassú léptekkel megérkezvén a’ hely­szinére, azonnal gallé­ron ragadja a’ fiatal embert, ’s midőn figyelmezte­tett, hogy nem ezt, hanem az embertelen pinezért kell becsipni, azt válaszoló: „es mit, tudjuk mi a’ szokást!“ ’s csakugyan a’ vérbeborított fiatal em­bert vezeté be a’ városházba. A’ pinezér pedig kifúj­ván magát, mosolyogva sompolygott vissza odújába, ’s haladatossága jeléűl a’ drabantok contójából pár izeze bor árát nagylelkűen letörte; hatóságunk igaz­­ságszeretetétől azonban remélhetni, hogy e’tényre figyelmeztetve, drabant és pinezér uraimékat illőleg meg fogja fenyíteni, ’s a’ megvérezett egyednek tel­jes elégtételt szerezend. — Mivel épen a’ figyelmez­tetésnél vagyunk, nem hallgathatjuk el azon tényt is, minél fogva bizonyos lopáson kapott’s városi rendőrnek átadott vétkes , attól kezességre a’ a’ szomszédházba bocsáttatott, honnét visszajövetele most is váratik. Ha a’ hatóság polgárai élet- és va­gyonbiztosítására mindjárt a’ legüdvösb rendelmé­­nyeket bocsátja is ki, szolgáinak illyetén eljárása szükségkép csökkenti azok erejét, de csökkenti a’ hatóság iránt tartozó tiszteletet is. — Múlt pénteken, sept. 23-kán, Saphir urat, a’ „Pesther Tageblatt“ szerkesztőjét, estve 10 óra után a’ német szinház terén három bérleti útonálló megtámadá, ’s mielőtt védelemre készülhetne, annyira megverek, hogy több napig kénytelen volt ágyban feküdni. Nem akar­juk el gazmerény iránti gyanúnkat nyilvánítani ,­ vannak körülmények, mellyek kiáltva szólnak; mi pedig nem kételkedünk, hogy az éber szemmel őr­ködő hatóság nem fog ariadnei vez­érfonalra szo­rulni. Rút dolog , hogy napjainkban már annyira ju­tottunk a’ nyilvánossággal, miszerint a’ helybeli vi­szonyokkal bibelődő journalisták ezután fegyverke­­zetten kénytelenittessenek járni, hogy a’ megsértett vétek, visszaélés ’s erkölcstelenség gy­áva boszúja el­len védve legyenek. Hát a’ rendőrök illy nevezetesb helyen, mint a’ színháztér, este 10 órakor hol vannak? Morpheus vagy Bacchus karjai közt? Még igen jól emlékezünk, midőn egy ízben egyet közü­­zülök este bizonyos botrány megakadályozására felszólítottunk ’s tőle ezen laconicus választ nyertük: „Warten wir, bis es Tag wird!“ Ezt nem kell commentálni. — Mult csütörtökön délután 5 óra után iszonyú és csak az 1837-iki pünkösdhétfőihez hason­ló zivatar lepé el testvérvárosainkat és környékét. Budán tömérdek kárt okozott a­ hegyekből sebes fo­­lyamkint lerohanó jéggel vegyes zápor, házakat ’s marhákat sodorván magával, sőt több emberélet is jön martalékává. A’ pesti katonai táborzatban valamint ez , úgy az előbbi szüntelen tartó eső­zés is nagy pusztításokat vitt véghez. — — A’ lopások általában napi vagyis éji renden van­nak , igy múlt szerdán is Halbauer nagykereskedő boltjába betörtek, ’s onnan nevezetesb pénzöszveget raboltak el; erről ugyan a’ rendőrség nem tehet, de igenis tehet arról, hogy Pestnek nem csak elszige­teltebb, hanem főbb utczáiban sem mutatja magát esténkint biztos vagy poroszló, mit a’ tolvajok ’s egyéb csőcselék nép igen jól tudnak már, ’s bátran gyakorolják ott bűnös mesterségöket, ’s pedig néha olly megátalkodott elszántsággal, hogy tervök sike­­rülhetése végett még kis halálos fej bever­őcské­­tő­l sem iszonyodnak. — Budavárban a’ főtemp­lomi óra már öt nap óta áll. — Az orvostudományi világban legnevezetesb literatúrai újdonság : „Tör­vényszéki orvostan (Medicina feren­sis). Orvosok, seborvosok, birák ’s törvénytudósok számára. Irta Eltér Józs., orvosdoctor’s­pestmegyei tiszt, főorvos.“ E’ munkai­ lényeges hézagát pótolandja ki a’ statusor­vostani szakban eddig , néhány egyoldalú ’s ennél­fogva elégtelen értekezésen kívül, a’ magyar iroda­lomban idáig meg nem jelent könyveknek, ’s azon te­kintetnél fogva , miszerint nem csak a’ korszerű kö­veteléseknek megfelel, hanem nyelvbeli használa­tára nézve is egyaránt jeles és kitünő dolgozat , me­leg pártolásra érdemes. Olcsó ára általános haszná­latát könnyebbíti. — A’ pest-budai hangászegyesület i. é. October 9-kén délelőtti 10 órakor , a’ pestvárosi redutépületi teremben tartandja közgyűlését, mellyre minden t. ez. egyesületi tag szívesen meghivatik. — Bátrak vagyunk, a’t. közönséget újólag figyelmez­tetni, hogy a’ pesti vakok intézetének alapkőletétele holnap délután 4 órakor, ő cs. kir. fensége, országunk nádora által fog véghez vitetni. Az inté­zeti igazgató Dolezsálek Antal ur által magyar és német nyelven Írott illy czímű munka: „A’ magyar vaknövendéki nevelőintézet jelen állapotja“ a’ régi és uj intézeti épület rajzával, az alapkőletétel után Heckenast könyvkereskedésében és a’ kiadónál kapható­ nyilatkozás az— színész iránt. A’ „fő­városi újdonságok“ írója által bizodalmasan fel­­szólittatván, nyilatkoznánk „határozottan és férfia­san“ az a színész botrányos hevenyészett iránt, kit ő „egyedül lapunk előzményei után“ rótt meg a’ P. Hírlap 179-ik számában, mert a’ nevezett szí­nész által úgy értesitteték, hogy ez ezen egyetlen ártatlan kifejezésért ,,a’ Regélő Tárczájában is ki- 698

Next