Pesti Hirlap, 1842. november (192-199. szám)

1842-11-13 / 195. szám

kormánynak * *­z ügyben­ nyilatkozásai igen meg­nyugtatók voltak. Eldöntetvén a’ kérdés, hogy a’ kormány nem fogja maga építeni a’vasutakat, kö­vetkezett a’ második: miként fog tehát befolyni az újonnan fölállítandó vasutak építésére ? Erre nézve a’ minister kinyilatkoztatá, miszerint a’ status a’ valutköltségi kamatok biztosítását elvállalja. Ez al­kalommal előterjesztetett az 1843 ik évi budget, mellyből kitűnik, hogy az országnak elengedett 2 millió adón felül 900 ezer tallér felesleg van.­­ Egy berlini levelező tudósítása szerint az országgyűlési választmányok munkálatai egyáltalában nem vonják is magokra azon mértékben a’ közönség figyelmét, mint ez megnyitásuknál remélhető vala. A’ részvét csök­kenésének okai közel feküsznek. Bár a’ választmá­nyokat összehívó rendelet igen csekély h­i­úságot ígért is a’választmányoknak, mégis olly körülmé­nyek forogtak fen, hogy sokan azoknak, csak egy­szer az ülések megnyittassanak , nagyobb fontossá­got jövendöltek. Tudva volt, hogy az összehívás fö­lött a‘ ministeriumban különböző vélemények létez­tek ; hogy egy része a’ ministereknek az összehivást veszélyesnek festegette a’ király előtt; de a’ király ismeretes elhatározottságával el nem állott a’ rend­] szabálytál, mellyel egyszer jónak’s az országra néz­­t­ve üdvösnek elismert. Az sem maradt ismeretlen a’­­ közönség előtt, hogy tervben vala a' választmányok­nak jelentősb hatáskört engedni, csupán egy mini­­sternek komoly intése tett a’ dologban változtatást. Ehez járulnak a’ közvéleményben nyilatkozó nagy remények, a’ királynak ismeretes jellemvonása, mi­szerint az országot az örvendetes­ eseményekkel meglepni szereti; mind ezekből a’túlfeszített vára­kozás — melly hogy a’ dolgok rendes folyamata mellett nem teljesedett, sokaknak fáj — könnyen magyarázható. AZ AUSZTRIAI VASPÁLYA RENDSZERRŐL, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A’ MAGYAR VAS­PÁLYÁKRA. (Vége.) Második kérdésül vetém föl: melly ponton­­e milly irányban kellene Magyarországnak az ausztriai vaspá­lyahálóval összeköttetését ugyanazon egy időben esz­­közleni? Mielőtt e’ kérdésre felelnék, kérem az olvasót: vessen egy pillantást Magyarország ’s a’ hozzá tartozó részek földképére. — Szemünkbe tűnik ezen !) Egy, részint természeti, részint mesterségesen készült vízutháló, melly az ország belsejét széleivel ösz­­szeköti, ’s kivévén két-három téli ’s egy (legfölebb másfél) nyári hónapot, használható. Ezen vízuthálónak főszála a’ Duna , a’ Bécs városából kiágazó vaspálya ál­tal Magyarországgal összeköti: a) az ausztriai tartomá­nyokat ; b) Bajorhont és Würtemberget, mert a’ dunai összeköttetés Donaueschingenig és az Inn folyam által a’ schweizi havasokig, mint eredete pontjáig, szakadatlan vonalban kiterjed; c) összeköti a’ duna-majnai csatorna által (Bajorországban) a’ Rajnavidéket; d) a’német vámegyesü­let vaspályái által ugyanezen egyesület tarto­mányait. 2) Szemünkbe tűnnek Magyarország földképén szá­mos folyamok, megannyi hálószálak, a’ magyar vízúthá­­lónak (mellynek főszálai a’ Duna, Tisza, Dráva, Száva, Vág és Maros) kiegészítésére jóformán alkalmasok, mellyek mintegy várakozni látszanak, hogy csatornázás által a’ Danával összeköttetésbe hozva, tökéletes szállítási rendszert képezzenek; de várakozni látszanak arra is, hogy az, ezen folyóknak, malmokra ’s más gépekre lett hibás alkalmazásuk által a­ mezei gazdaságon ejtett se­bek minél előbb gyógyitlassanak­­). 3) Szemünkbe tűnik a’ magyar birodalom déli szél­­partjait mosó adriai tenger, melly hazánkat az egész ke­rek világgal egyenes közlekedésbe teszi. Igaz ugyan, hogy ezen tengerrel a’ honi vízútháló közvetlenül nincs összekötve; ezen hiányt azonban a’ remek Luiza­nt pó­tolja, mellyen— kivált ha a’ társaságtól kiváltatnék, ’s utivámtól mentve országossá tétetnék — a' szállításnak czélszerűbb rendezése olcsóságot, sebességet ’s rend­tartást eszközölhetend. 4) Szemünkbe ötlik továbbá amott keleten, messze tűl Magyarhon határain a’ fekete tenger, mellyel a’ magyar vízűtháló összefügg ugyan, de ezen hálónak fó­­szála a’ Duna, már honunkban kezdve, a’jó eleve gon­doskodó , ’s munkálatiba emberi avatkozást nehezen tűrő természet és politicai viszonyok által annyira bonyoló­dott, hogy a’ magyar vízuthálót csaknem félbeszakadott­­nak ’s az összes birodalom ózdijaira csak ügygyes baj­jal használhatónak tarthatjuk. 5) Látunk Magyarország földképén a' vízutháló fő­szálai fektében ’s közeiben számos helységet, de kevés ’S egymástól jobbára távol fekvő városokat csekély né­pességgel és csekély iparszorgalommal; mi arra mutat, hogy a’földművelés, műipar és művészet közti egyen­súlyt tartó arány honunkban egészen hiányzik , ’s hogy a’ földművelési szellemből támadott tespedést ’s helyből nem-mozdulást csak az illendő aránynak előállítása ’s a’ szállítási rendszer tökélyesitése szüntetheti meg. — Különösen pedig: 6) Látunk éjszakán a’Garam és Hernád folyók közt egész a’ Kárpátok csúcsáig elnyúló földet, mindennemű ásványokban bővelkedőt, ’s vashámorokkal és iparszor­galmas városkákkal ellátottal, melly földnek bányater­­ményei, gyár- és kézművei, a’ szállítási eszközök mos­tani tökéletlensége miatt, közhasznúkká nem lebe­nek, ’s a’ nemzeti gazdaságot kellőleg nem emelhetik. 7) Látunk Magyarország keleti szélén, a’Szamos, Körös, Maros és Temes folyamok körében öt népesebb várost, mellyek csekély közönséges kézműipari ágakon kívül kizárólag a’ földet művelik; mellyből azonban igen nevezetes földterületet részint erdődeink közönyössége, részint háborúk okozta mulasztás, újabb időkben pedig nem a’ természet javasolta egyszerű ’s egyedül ezétirá­­nyos, hanem túlságos eszközök alkalmazása #a­ víz alá tett, ’s maiglan víz alatt tart, a’ nemzeti gazdaság nagy kárával; mert a’ haszonvehető föld haszonvél­enül hever; az álló vizek posványos kigőzölgése a’ lakosok egészsé­gét veszélyezteti, szaporodását gátolja; a’ földtermékek­­ ’s idegen árúczikkek ki- é s beszállítását pedig ’s mind az ország belsejével­, mind egymás közti közlekedést a’ legtökéletenebb szállítási eszközök drágítják, ’s nehe­­­­zítik. 1. 8) Látjuk e’ földnek tőszomszédságában Erdélyt,­­ a' mindennemű ásványokkal ’s fával bővelkedő hegyes s testvérhont, három népesebb, iparszorgalmas várossal, ’a a’ magyar vízuthálót kiegészítő, de csak nagy ügygyes bajjal használható két vízuttal. Erdélynek munkásságát ’s iparszorgalmát nagy részben lankasztja, tisztajöve­­si­­lelmét kevesbíti, bányaterményeinek és számos egyéb nyers anyagainak és készítményeinek közkeletbe hozá-­­­sát, valamint viszont a’ magyarhoni ’s ausztriai csere-áru­­v czikkek bevitelét mondhatlanul nehezíti ’s drágítja a’ szállításnak fáradságos és időveszteséges állapotja. —­­ Mire nézve országbiztossági tekintetből nagy figyelmet­­ érdemel az is, hogy Erdélynek az éjszakkeletről benyo­mulható ellenség ellen, szállítási eszközök hiánya miatt, rögtön segedelmet nem nyújthatnánk; minek következet­­­sében a’ testvérhaza valószínűleg olly sebeket szenved­hetne , mellyeket még a’ későbbi győzelem sem , hanem csak hosszú időknek orvosló keze volna képes meggyó­gyítani. — Végre­­) látunk egy kir. szabaditékos társaság által léte-­­­sített gőzhajózási intézetet, mellynek középpontja Ó-Budán van *), itt állomásoznak annak számos hajói,­­ innen indulnak ki ’s járnak a’ magyar vízutháló főszálán­­ a’ Dunán Vaskapuig lefelé, Bécsig és Linczig fölfelé, ’s­­ egyenesen összekötik a’ magyar vízuthálót a’ már ré-­­­szint kész, részint kész­tlelni határozott ausztriai vaspá­­­­lyahálóval, sőt Bajorhonnal is a’Regensburg és Lincz­­ közt járó gőzhajó által.— Ezen társaság hajói, főkép ha a folyaminkhoz alkalmazva épittetnek, a’ Magyar- és hoz­­­­zá tartozó országok felén szükségét tökéletesen kielégít­hetik ; járhatnak pedig a’ Dunán a’ felemlített helyekig;­­ a’ Tiszán Újlakig; a’ Vágón Sellyéig; a’ Dráván a’ Va- I­rasd-Körös véghelyiek határáig; a’ Száván Sziszeken­­ felül Rugviczáig Zágráb közelében; a’ Kulpán (de csak a m­agasb vízállásnál) Kérolyvárosig; szükséges azonban,­­ hogy e’ vízutak megtisztittassanak a’ tőkéktől 's egyeb­ akadékoktól, h­gy a’ szerfeletti önhaszonlesés a’ folyó­kon hajózást háborgató munkálatokat re­megyen, 's azon tennénzet­ javasol'a czélszerű folyamszabályozási módok, mellyek az említett munkácskában kijelölvék, törvény által megállapittassanak, ’s minden balfogások a’ szabá­lyozásban kerültessenek. Ezen nézetekből indálra,a’ fölvétett második kérdés­re feleletem a’ következő: 1) Budapest mint a’ szellemi ’s iparmozgalom orszá­gos gyülhelye azon pont, mellyből a’ magyar vasutak­­nak kiimlulniok, vagy mellyen átvonulniok kell. 2) Szükséges egy vasút a’ Garam és Hernád közti földön legalább is I.öcséig. 3) Erdély fele­ Debreczenen, Nagyváradon át leg­alább Kolozsvárig. 4) Sziszektől Károly városig##), vagy — a’ mi me­g czélszerűbb (hacsak legyőzhetlen akadályok, minek az egymást felváltó hegyek, keresztben fekvő hosszú mély völgyekkel ellent nem állanak) Sziszektől Károlyvároson át egész Fiuméig Éli kint utasok és áruknak Fiuméig és Fiuméból csak egyetlenegy átrakodásra volna szüksé­gük ; mire nézve még­ az is megjegyzendő, hogy (ha különben ellenállhatlatv akadály nincs) a­ vaspálya hegyoldalon vive alig kerülne sokkal több költségbe, mint egy jó szekérút, mert a’ hegyoldali vaspálya 14 lábnál szélesebb félt nem kíván, ’s 1: 200 arányú emelkedésnél, vontató gőzösük 1 ,— ’ •K órai időveszte­séggel a’ szállítást eszközölhetik. *) Ha ki Budapesten volt, 's az ó-budai hajógyári nem látta, az a’ fővárosnak főbb, mondhatni legfőbb díszét nem látta. — Oda kell menni, ki egy nagyszerű intézetet látni akar; és megismerni a’ gyárvállalatok kellékeit, ’s többek között azt­ is, minő vasat kellene készítenünk, hogy az országnak nap­ról napra növekedő é' részbeni szükségét mindalunk fedez­hessük. Találjuk a’tökélyt, melylyel ezen gyár dolgozik, a’ rendet, melly az egész roppant intézeten elterül, s melly szerint az egésznek minden részlete mint az óramű kerekei egymásba vágnak, lehetetlen hogy a’ derék gyárigazgató Ra­u ur iránt a’ leghőbb tisztelet, ’s méltánylat ne támadjon kebelünkben. — Illy férfiak azok, kikre a’honnak szüksé­ge Van. — S z­e r­k. **) Ezen vonalak már az J&36-ki törvényben is kijelölvék; mi egyébiránt különösen az első és negyedik pontra nézve — majd ha­ legközelebb a'fiumei vasútról (múlt számunk ve­­zérczikkének folytában) szólandunk, némi észrevételeket fogunk a’ közönség ítélete alá terjeszteni. — S­­­e r­k. Ezek szerint míg a’ tervezett három vaspályának vízuthálónkhoz kapcsoltatása által vagyonforrásaink nem bővülnek; mig a’ panaszos kereskedési bajok, a’ közérdeknek kölcsönös egyezkedés általi kiegyenlítésé­vel, el nem enyésznek; mig személyes bátorlét ’s töké­letes vagyonbiztosítás mellett a’ honi műipar és szorga­lom szabad munkássággal ki nem fejlődik: mindaddig a’ Dunának akár jobb, akár bal partján vasút szükségesnek nem mutatkozik­­). És ámbár a’ vaspálya-hajónak más tájakra is kiterjesztése kívánatos, nehogy azonban egy­szerre sokba kapván, semmit se végezzünk: a’ fentebb ki­jelölt három vonalon kívül, mellyek kereskedés, ipar és országvédelmi tekintetben legnagyobb fontosságúak, minden másnak tervezését időelőttinek tarthatni. Ezen három vasútnak a­ státusköltségen építendő ausztriaiakkal egyidőbeni építése véleményem szerint elmellőzhetlen, azon okoknál fogva, mellyek az első kérdésre adott feleletben elősorolvák. De magukban véve is együtt’s egyszerre vélném létesítendőknek; mert a’ víz- és vasutrendszer minden részeinek egy időben egy­másra hatása eszközölhetendő csak az anyagi népérdekek gyorsabb előmozdítását, szellemi erőnk kifejlését, szi­lárdítását, ’s nyelvre, szellemre, jellemre különböző néptörzseink egyesítését #­). A’ német vámszövetség békés ugyan, de messze vágó intézkedéseinek ellenében részünkről minden halogatás még az eddiginél is ször­nyűbb hátramaradással fenyeget. A’harmadik és utolsó kérdésre, t. i. .,kinek költ­ségén építtessék a’ fentervedzett három vas­­pálya?‘‘ következő nézeteimet kívánom előre bocsáta­ni: a) irtózatos jele a’saját viszonyunkkali ismeretlen­ségnek, vagy legalább viszonyaink hibás megítélésének, ha mi a­ legszükségesebb közlekedési csíkozok létesíté­sét, illy nagyszerű vállalatokból eredhető ny­ereség fe­jében , magány vállalkozási szellemre utasítjuk; b) ná­lunk olly mértékben, min­t a’ tervezett vaspálya létesí­­tése megkíván, sem vállalkozási szellem­ , sem közaka­rat, sem gyakorlottság, sem anyagi tőkék nem találha­tók , mert honunk lakására ipar és nagyszerű kereske­dés áldásaikat még ki nem önték; ’s egyik úgy mint a’ másik , még csak ezután juthat a’ nemzetgazdasági föl­emelkedés politicai föltételeinek birtokába; c) honunkban már a’ veszteség lehetségének gondolata is elég a’ vál­lalkozási szellem elfojtására ; mert igen ritka iparűző ’a ház- vagy földbirtokos az, ki a’ részvényeken történhe­tő veszteség ellenében, a’ vállalat országos hasznát, ’a azon részt, melly ebből ő reá is jut, számba venné; d) ha részvényes társaság épít, a’ munkát, hibás költség­­vetés, tervcsalódás, változás a’ kereskedési combina­­tiókban, áringadozás, háború ’s előre nem látott akadá­lyok építés közben is félbeszakíthatják; ha habar a’ mun­ka elkészült is, jöhetnek körülmények, mellyeknél fog­va a’ részvényes társaság legjobb sikerre­ kilátás mellett is befektetett pénzének nagy részét elvesztheti. Ellen­ben országos vállalatoknál illy bajok káros következés nélkül maradnak. Ehez járul még, hogy a’ magányvál­­lalkozók természetes okoknál fogva igen hajlandók a’ vitelbért olly magasra csigázni,mennyire csak saját nye­reségűk tekintete megengedi, mi által a’vaspályákból eredhető nemzetgazdasági haszon tetemesen csökken ; a’ status ellenben ép ellenkező szempontból indul, t. i. a’ nemzetgazdasági elvet állítja előre, s az ipar és keres­kedés emelkedésétől várja vasúti jövedelmének szaporo­dását, sőt némelly értékektől, mellyeknek lehetőleg olcsó szétterjesztése a’ nemzetgazdasági elv által parancsol­­tatik, mint p. o. a’ kőszénnek, csak a’ vontatási ’s pálya­tartozási költséget téritteti meg. E f D F 1Í ÜI 7 A JoL JL üi JffL Jo Ma Ua *) Valóban (mikint már minap Pozsony vármegyei tisztelt le­velezőnk igen helyesen megjegyzé) egy irrigationalis törvény agrariai törvényeinknek h­alaszthatlan kellékévé vált. — S­z­e r­k. **) Az egyedül czélszerű eszközök 1810-ben megjelent „Hy­­drotechnicai jegyzetek" czimü munkámban meg-­j érintvék. — Erdélyi. *) Nehogy valaki értekező ur ezen mondását balra magyarázza, szükségesnek véljük megjegyezni, mikint értekező ur csak­­ azt mondja, hogy nem szükséges; nem mondja, hogy rém hasznos. — Más szóval: ha az ország, mi­­­­előtt az említett, kétségkül szükségesebb, de kevesb­­bé nyereséges, három vonal közköltségen felépüt­­letnék , már is a Duna-parton akarna vasutat építeni, ez togadhatlanul ollyasmi volna, mintha gróf Festetics I.el­mondása szerint (a’ nemzeti színház ügyében­­ a’ lovat farkánál kantároznak. — De az országos közköltsé­gen­ épités tekintetén (ml az értekező ur ítélete nem megy, és nem is mehet. — S­z­e r­k. Mi megváltjuk, ez óhajtásban szivünk mélyéből osztozunk, de ha megfontoljuk, hogy megfizetni nem­ akarásunk mellett, annyi pénzt, mennyi illy három vasútra kell, összeteremte­ni kissé nagy feladat, a’ dolgot nem vennők ép olly szigorún, ’s ha máskint nem lehet, első lépésnek a’ fiumei, második­nak a’ debreczeni, harmadiknak a’ felső-magyarországi vas­­uttal is beérnek. — S­z­e­r­k. 806

Next