Pesti Hirlap, 1842. november (192-199. szám)
1842-11-13 / 195. szám
kormánynak * *z ügyben nyilatkozásai igen megnyugtatók voltak. Eldöntetvén a’ kérdés, hogy a’ kormány nem fogja maga építeni a’vasutakat, következett a’ második: miként fog tehát befolyni az újonnan fölállítandó vasutak építésére ? Erre nézve a’ minister kinyilatkoztatá, miszerint a’ status a’ valutköltségi kamatok biztosítását elvállalja. Ez alkalommal előterjesztetett az 1843 ik évi budget, mellyből kitűnik, hogy az országnak elengedett 2 millió adón felül 900 ezer tallér felesleg van. Egy berlini levelező tudósítása szerint az országgyűlési választmányok munkálatai egyáltalában nem vonják is magokra azon mértékben a’ közönség figyelmét, mint ez megnyitásuknál remélhető vala. A’ részvét csökkenésének okai közel feküsznek. Bár a’ választmányokat összehívó rendelet igen csekély hiúságot ígért is a’választmányoknak, mégis olly körülmények forogtak fen, hogy sokan azoknak, csak egyszer az ülések megnyittassanak , nagyobb fontosságot jövendöltek. Tudva volt, hogy az összehívás fölött a‘ ministeriumban különböző vélemények léteztek ; hogy egy része a’ ministereknek az összehivást veszélyesnek festegette a’ király előtt; de a’ király ismeretes elhatározottságával el nem állott a’ rend] szabálytál, mellyel egyszer jónak’s az országra néztve üdvösnek elismert. Az sem maradt ismeretlen a’ közönség előtt, hogy tervben vala a' választmányoknak jelentősb hatáskört engedni, csupán egy ministernek komoly intése tett a’ dologban változtatást. Ehez járulnak a’ közvéleményben nyilatkozó nagy remények, a’ királynak ismeretes jellemvonása, miszerint az országot az örvendetes eseményekkel meglepni szereti; mind ezekből a’túlfeszített várakozás — melly hogy a’ dolgok rendes folyamata mellett nem teljesedett, sokaknak fáj — könnyen magyarázható. AZ AUSZTRIAI VASPÁLYA RENDSZERRŐL, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A’ MAGYAR VASPÁLYÁKRA. (Vége.) Második kérdésül vetém föl: melly pontone milly irányban kellene Magyarországnak az ausztriai vaspályahálóval összeköttetését ugyanazon egy időben eszközleni? Mielőtt e’ kérdésre felelnék, kérem az olvasót: vessen egy pillantást Magyarország ’s a’ hozzá tartozó részek földképére. — Szemünkbe tűnik ezen !) Egy, részint természeti, részint mesterségesen készült vízutháló, melly az ország belsejét széleivel öszszeköti, ’s kivévén két-három téli ’s egy (legfölebb másfél) nyári hónapot, használható. Ezen vízuthálónak főszála a’ Duna , a’ Bécs városából kiágazó vaspálya által Magyarországgal összeköti: a) az ausztriai tartományokat ; b) Bajorhont és Würtemberget, mert a’ dunai összeköttetés Donaueschingenig és az Inn folyam által a’ schweizi havasokig, mint eredete pontjáig, szakadatlan vonalban kiterjed; c) összeköti a’ duna-majnai csatorna által (Bajorországban) a’ Rajnavidéket; d) a’német vámegyesület vaspályái által ugyanezen egyesület tartományait. 2) Szemünkbe tűnnek Magyarország földképén számos folyamok, megannyi hálószálak, a’ magyar vízúthálónak (mellynek főszálai a’ Duna, Tisza, Dráva, Száva, Vág és Maros) kiegészítésére jóformán alkalmasok, mellyek mintegy várakozni látszanak, hogy csatornázás által a’ Danával összeköttetésbe hozva, tökéletes szállítási rendszert képezzenek; de várakozni látszanak arra is, hogy az, ezen folyóknak, malmokra ’s más gépekre lett hibás alkalmazásuk által a mezei gazdaságon ejtett sebek minél előbb gyógyitlassanak). 3) Szemünkbe tűnik a’ magyar birodalom déli szélpartjait mosó adriai tenger, melly hazánkat az egész kerek világgal egyenes közlekedésbe teszi. Igaz ugyan, hogy ezen tengerrel a’ honi vízútháló közvetlenül nincs összekötve; ezen hiányt azonban a’ remek Luizant pótolja, mellyen— kivált ha a’ társaságtól kiváltatnék, ’s utivámtól mentve országossá tétetnék — a' szállításnak czélszerűbb rendezése olcsóságot, sebességet ’s rendtartást eszközölhetend. 4) Szemünkbe ötlik továbbá amott keleten, messze tűl Magyarhon határain a’ fekete tenger, mellyel a’ magyar vízűtháló összefügg ugyan, de ezen hálónak fószála a’ Duna, már honunkban kezdve, a’jó eleve gondoskodó , ’s munkálatiba emberi avatkozást nehezen tűrő természet és politicai viszonyok által annyira bonyolódott, hogy a’ magyar vízuthálót csaknem félbeszakadottnak ’s az összes birodalom ózdijaira csak ügygyes bajjal használhatónak tarthatjuk. 5) Látunk Magyarország földképén a' vízutháló főszálai fektében ’s közeiben számos helységet, de kevés ’S egymástól jobbára távol fekvő városokat csekély népességgel és csekély iparszorgalommal; mi arra mutat, hogy a’földművelés, műipar és művészet közti egyensúlyt tartó arány honunkban egészen hiányzik , ’s hogy a’ földművelési szellemből támadott tespedést ’s helyből nem-mozdulást csak az illendő aránynak előállítása ’s a’ szállítási rendszer tökélyesitése szüntetheti meg. — Különösen pedig: 6) Látunk éjszakán a’Garam és Hernád folyók közt egész a’ Kárpátok csúcsáig elnyúló földet, mindennemű ásványokban bővelkedőt, ’s vashámorokkal és iparszorgalmas városkákkal ellátottal, melly földnek bányaterményei, gyár- és kézművei, a’ szállítási eszközök mostani tökéletlensége miatt, közhasznúkká nem lebenek, ’s a’ nemzeti gazdaságot kellőleg nem emelhetik. 7) Látunk Magyarország keleti szélén, a’Szamos, Körös, Maros és Temes folyamok körében öt népesebb várost, mellyek csekély közönséges kézműipari ágakon kívül kizárólag a’ földet művelik; mellyből azonban igen nevezetes földterületet részint erdődeink közönyössége, részint háborúk okozta mulasztás, újabb időkben pedig nem a’ természet javasolta egyszerű ’s egyedül ezétirányos, hanem túlságos eszközök alkalmazása #a víz alá tett, ’s maiglan víz alatt tart, a’ nemzeti gazdaság nagy kárával; mert a’ haszonvehető föld haszonvélenül hever; az álló vizek posványos kigőzölgése a’ lakosok egészségét veszélyezteti, szaporodását gátolja; a’ földtermékek ’s idegen árúczikkek ki- é s beszállítását pedig ’s mind az ország belsejével, mind egymás közti közlekedést a’ legtökéletenebb szállítási eszközök drágítják, ’s nehezítik. 1. 8) Látjuk e’ földnek tőszomszédságában Erdélyt, a' mindennemű ásványokkal ’s fával bővelkedő hegyes s testvérhont, három népesebb, iparszorgalmas várossal, ’a a’ magyar vízuthálót kiegészítő, de csak nagy ügygyes bajjal használható két vízuttal. Erdélynek munkásságát ’s iparszorgalmát nagy részben lankasztja, tisztajövesilelmét kevesbíti, bányaterményeinek és számos egyéb nyers anyagainak és készítményeinek közkeletbe hozá-sát, valamint viszont a’ magyarhoni ’s ausztriai csere-áruv czikkek bevitelét mondhatlanul nehezíti ’s drágítja a’ szállításnak fáradságos és időveszteséges állapotja. — Mire nézve országbiztossági tekintetből nagy figyelmet érdemel az is, hogy Erdélynek az éjszakkeletről benyomulható ellenség ellen, szállítási eszközök hiánya miatt, rögtön segedelmet nem nyújthatnánk; minek következetsében a’ testvérhaza valószínűleg olly sebeket szenvedhetne , mellyeket még a’ későbbi győzelem sem , hanem csak hosszú időknek orvosló keze volna képes meggyógyítani. — Végre) látunk egy kir. szabaditékos társaság által léte-sített gőzhajózási intézetet, mellynek középpontja Ó-Budán van *), itt állomásoznak annak számos hajói, innen indulnak ki ’s járnak a’ magyar vízutháló főszálán a’ Dunán Vaskapuig lefelé, Bécsig és Linczig fölfelé, ’s egyenesen összekötik a’ magyar vízuthálót a’ már ré-szint kész, részint késztlelni határozott ausztriai vaspályahálóval, sőt Bajorhonnal is a’Regensburg és Lincz közt járó gőzhajó által.— Ezen társaság hajói, főkép ha a folyaminkhoz alkalmazva épittetnek, a’ Magyar- és hozzá tartozó országok felén szükségét tökéletesen kielégíthetik ; járhatnak pedig a’ Dunán a’ felemlített helyekig; a’ Tiszán Újlakig; a’ Vágón Sellyéig; a’ Dráván a’ Va- Irasd-Körös véghelyiek határáig; a’ Száván Sziszeken felül Rugviczáig Zágráb közelében; a’ Kulpán (de csak a magasb vízállásnál) Kérolyvárosig; szükséges azonban, hogy e’ vízutak megtisztittassanak a’ tőkéktől 's egyeb akadékoktól, hgy a’ szerfeletti önhaszonlesés a’ folyókon hajózást háborgató munkálatokat remegyen, 's azon tennénzet javasol'a czélszerű folyamszabályozási módok, mellyek az említett munkácskában kijelölvék, törvény által megállapittassanak, ’s minden balfogások a’ szabályozásban kerültessenek. Ezen nézetekből indálra,a’ fölvétett második kérdésre feleletem a’ következő: 1) Budapest mint a’ szellemi ’s iparmozgalom országos gyülhelye azon pont, mellyből a’ magyar vasutaknak kiimlulniok, vagy mellyen átvonulniok kell. 2) Szükséges egy vasút a’ Garam és Hernád közti földön legalább is I.öcséig. 3) Erdély fele Debreczenen, Nagyváradon át legalább Kolozsvárig. 4) Sziszektől Károly városig##), vagy — a’ mi meg czélszerűbb (hacsak legyőzhetlen akadályok, minek az egymást felváltó hegyek, keresztben fekvő hosszú mély völgyekkel ellent nem állanak) Sziszektől Károlyvároson át egész Fiuméig Éli kint utasok és áruknak Fiuméig és Fiuméból csak egyetlenegy átrakodásra volna szükségük ; mire nézve még az is megjegyzendő, hogy (ha különben ellenállhatlatv akadály nincs) a vaspálya hegyoldalon vive alig kerülne sokkal több költségbe, mint egy jó szekérút, mert a’ hegyoldali vaspálya 14 lábnál szélesebb félt nem kíván, ’s 1: 200 arányú emelkedésnél, vontató gőzösük 1 ,— ’ •K órai időveszteséggel a’ szállítást eszközölhetik. *) Ha ki Budapesten volt, 's az ó-budai hajógyári nem látta, az a’ fővárosnak főbb, mondhatni legfőbb díszét nem látta. — Oda kell menni, ki egy nagyszerű intézetet látni akar; és megismerni a’ gyárvállalatok kellékeit, ’s többek között azt is, minő vasat kellene készítenünk, hogy az országnak napról napra növekedő é' részbeni szükségét mindalunk fedezhessük. Találjuk a’tökélyt, melylyel ezen gyár dolgozik, a’ rendet, melly az egész roppant intézeten elterül, s melly szerint az egésznek minden részlete mint az óramű kerekei egymásba vágnak, lehetetlen hogy a’ derék gyárigazgató Rau ur iránt a’ leghőbb tisztelet, ’s méltánylat ne támadjon kebelünkben. — Illy férfiak azok, kikre a’honnak szüksége Van. — S ze rk. **) Ezen vonalak már az J&36-ki törvényben is kijelölvék; mi egyébiránt különösen az első és negyedik pontra nézve — majd ha legközelebb a'fiumei vasútról (múlt számunk vezérczikkének folytában) szólandunk, némi észrevételeket fogunk a’ közönség ítélete alá terjeszteni. — Se rk. Ezek szerint míg a’ tervezett három vaspályának vízuthálónkhoz kapcsoltatása által vagyonforrásaink nem bővülnek; mig a’ panaszos kereskedési bajok, a’ közérdeknek kölcsönös egyezkedés általi kiegyenlítésével, el nem enyésznek; mig személyes bátorlét ’s tökéletes vagyonbiztosítás mellett a’ honi műipar és szorgalom szabad munkássággal ki nem fejlődik: mindaddig a’ Dunának akár jobb, akár bal partján vasút szükségesnek nem mutatkozik). És ámbár a’ vaspálya-hajónak más tájakra is kiterjesztése kívánatos, nehogy azonban egyszerre sokba kapván, semmit se végezzünk: a’ fentebb kijelölt három vonalon kívül, mellyek kereskedés, ipar és országvédelmi tekintetben legnagyobb fontosságúak, minden másnak tervezését időelőttinek tarthatni. Ezen három vasútnak a státusköltségen építendő ausztriaiakkal egyidőbeni építése véleményem szerint elmellőzhetlen, azon okoknál fogva, mellyek az első kérdésre adott feleletben elősorolvák. De magukban véve is együtt’s egyszerre vélném létesítendőknek; mert a’ víz- és vasutrendszer minden részeinek egy időben egymásra hatása eszközölhetendő csak az anyagi népérdekek gyorsabb előmozdítását, szellemi erőnk kifejlését, szilárdítását, ’s nyelvre, szellemre, jellemre különböző néptörzseink egyesítését #). A’ német vámszövetség békés ugyan, de messze vágó intézkedéseinek ellenében részünkről minden halogatás még az eddiginél is szörnyűbb hátramaradással fenyeget. A’harmadik és utolsó kérdésre, t. i. .,kinek költségén építtessék a’ fentervedzett három vaspálya?‘‘ következő nézeteimet kívánom előre bocsátani: a) irtózatos jele a’saját viszonyunkkali ismeretlenségnek, vagy legalább viszonyaink hibás megítélésének, ha mi a legszükségesebb közlekedési csíkozok létesítését, illy nagyszerű vállalatokból eredhető nyereség fejében , magány vállalkozási szellemre utasítjuk; b) nálunk olly mértékben, mint a’ tervezett vaspálya létesítése megkíván, sem vállalkozási szellem , sem közakarat, sem gyakorlottság, sem anyagi tőkék nem találhatók , mert honunk lakására ipar és nagyszerű kereskedés áldásaikat még ki nem önték; ’s egyik úgy mint a’ másik , még csak ezután juthat a’ nemzetgazdasági fölemelkedés politicai föltételeinek birtokába; c) honunkban már a’ veszteség lehetségének gondolata is elég a’ vállalkozási szellem elfojtására ; mert igen ritka iparűző ’a ház- vagy földbirtokos az, ki a’ részvényeken történhető veszteség ellenében, a’ vállalat országos hasznát, ’a azon részt, melly ebből ő reá is jut, számba venné; d) ha részvényes társaság épít, a’ munkát, hibás költségvetés, tervcsalódás, változás a’ kereskedési combinatiókban, áringadozás, háború ’s előre nem látott akadályok építés közben is félbeszakíthatják; ha habar a’ munka elkészült is, jöhetnek körülmények, mellyeknél fogva a’ részvényes társaság legjobb sikerre kilátás mellett is befektetett pénzének nagy részét elvesztheti. Ellenben országos vállalatoknál illy bajok káros következés nélkül maradnak. Ehez járul még, hogy a’ magányvállalkozók természetes okoknál fogva igen hajlandók a’ vitelbért olly magasra csigázni,mennyire csak saját nyereségűk tekintete megengedi, mi által a’vaspályákból eredhető nemzetgazdasági haszon tetemesen csökken ; a’ status ellenben ép ellenkező szempontból indul, t. i. a’ nemzetgazdasági elvet állítja előre, s az ipar és kereskedés emelkedésétől várja vasúti jövedelmének szaporodását, sőt némelly értékektől, mellyeknek lehetőleg olcsó szétterjesztése a’ nemzetgazdasági elv által parancsoltatik, mint p. o. a’ kőszénnek, csak a’ vontatási ’s pályatartozási költséget téritteti meg. E f D F 1Í ÜI 7 A JoL JL üi JffL Jo Ma Ua *) Valóban (mikint már minap Pozsony vármegyei tisztelt levelezőnk igen helyesen megjegyzé) egy irrigationalis törvény agrariai törvényeinknek halaszthatlan kellékévé vált. — Sze rk. **) Az egyedül czélszerű eszközök 1810-ben megjelent „Hydrotechnicai jegyzetek" czimü munkámban meg-j érintvék. — Erdélyi. *) Nehogy valaki értekező ur ezen mondását balra magyarázza, szükségesnek véljük megjegyezni, mikint értekező ur csak azt mondja, hogy nem szükséges; nem mondja, hogy rém hasznos. — Más szóval: ha az ország, mielőtt az említett, kétségkül szükségesebb, de kevesbbé nyereséges, három vonal közköltségen felépütletnék , már is a Duna-parton akarna vasutat építeni, ez togadhatlanul ollyasmi volna, mintha gróf Festetics I.elmondása szerint (a’ nemzeti színház ügyében a’ lovat farkánál kantároznak. — De az országos közköltségen épités tekintetén (ml az értekező ur ítélete nem megy, és nem is mehet. — Sze rk. Mi megváltjuk, ez óhajtásban szivünk mélyéből osztozunk, de ha megfontoljuk, hogy megfizetni nem akarásunk mellett, annyi pénzt, mennyi illy három vasútra kell, összeteremteni kissé nagy feladat, a’ dolgot nem vennők ép olly szigorún, ’s ha máskint nem lehet, első lépésnek a’ fiumei, másodiknak a’ debreczeni, harmadiknak a’ felső-magyarországi vasuttal is beérnek. — Szerk. 806