Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-01-01 / 209. szám

egy nemzet legnagyobb része, sőt a’ haza némi legkitünöbb kapacitásai is jogtalanul ’s erőszakosan ellenem törnek, akkor ezen hazának legnemesebb fia velem érez, hanem ezen érzésben úgy szólván izolálva leli magát. — Hogyha pedig kérdezzük, miilyen uj körülmény, miilyen uj kihágás adott arra okot, hogy a’ gróf bevádolja a’ nemzet legnagyobb részét ’s hazánk némi legkitűnőbb kapacitásait, hogy ellenségeinknek kezébe fegyvert szolgáltasson ellenünk, ’s hogy olajt öntsön a’ magyarok elleni gyűlölet lángjaiba ? akkor hallgatunk; én legalább nem ismerek tényt, melly a’ grófot illy cselekvésre feljogosította volna, de meglehet, hogy történt. A’gróf egyes eseteket nem hoz fel, ’s csak általános vádakat emel, mint előtte már sok tót és német. Ideje azonban, hogy e’ részben is tisztába jöjjünk, hadd bűnhődjék az, a’ ki bűntettet elkövetett; de ha bűntett elkövetve nem volt, akkor némuljanak el azoknak vádjai, kik ollyasmiröl panaszkodnak, a’ mi meg nem történt, ’s azért kérdem most, ’s a’ gróftól tulajdon szavaival kérdem : nem maradtunk e ugyancsak annál, mit a’ törvény parancsolt. i. hogy a’ latin szó helyébe lépjen a’ magyar, vagy mikor kalandoztunk ezen határon túl ? régibb intézetek ’s egyesülések körébe, hol nem magyar volt a’ szó, mert alkotóik sem valának magyar ajkúak, ugyan haltolta a’magyarság magát itt-ott, máról holnapra erővel be ? Mellyik gyülemben, mellyik vigalomban jön a’ magyar kedvéért — habár csak kísérlet végett — kiküszöbölve gyakrabban minden egyéb nyelv, mint mirigy? Ugyan hány szent szónoklat vala elvileg’s parancsra intézve magyar nyelven olly lakosságokhoz, kiknek tized része sem veheté be azt lelki táplálékul ? Bár a’ legkisebbe,mi időhiány és szövevény miatt márul holnapra magyarrá át nem alakulhata, ugyan hol fúrta magát be a’ magyar nyelv nyakra före?’stb. (Lásd 31 és 32 lap.) Kívánjuk, hogy a’ gróf ezekre a’ vádak súlyosságához ’s a’nemzet legnagyobb része ellen emelt panasza terjedelméhez mért súlyos gyakori tények elösorolásával felelhessen, ’s vádját bebizonyíthassa; mert igy tudni fogjuk, kik azok, kiknek hibája miatt az egész haza szenved , ’s ha a’ magyarból a’ becsületérzet még ki nem aludt, akkor a’ közvélemény meg fogja róni ’s jövőre is megzabolázni a’ fanatismus nemzetelleni dühöngéseit, az idegen ajkúak pedig látandják, hogy a’ magyar igazságos lenni tud is, akar is, ’s hogy örömest ad elégtételt az akaratján kívül megsértett érdekeknek. — Ha pedig a’ méltóságos gróf be nem bizonyítja, vádjait akkor — a’ gróf vádja nem lesz bebizonyítva. — A’ mi azon módot illeti, mellyről a’ gróf azt hiszi, hogy kirekesztőleg csak ez biztosíthatja a’ magyar nyelvét ’s ettől elválhatlan nemzetiségét, erről a’ jövő számban. — Pulszky Ferencz. : Fővárosi újdonságok. Azon sok és dicső érzelmek közt, mellyek a’ közelebbi időkben bennünk élesztvék, bizonyos kedvetlen érzés is támadott, melly különösen a’ művészetet igen kellemetlenül érinté. A’ kor, mellyben élünk, majdnem általánosan és kirekesztőleg politicával foglalkozik, ’s ez által költők és irók mintegy kényszerítve vannak, jelesen a’ napi eseményekre fordítani figyelműket és lélektehetségöket, miután a’ közönség csak azt kívánja ’s csak az iránt mutat fogékonyságot, a’ mi új. Néha ezen új nem mindig a’ legjobb is, ’s vajmi sok újságvadász, nem gondolván a’ valódi nagy és szépnek fogalmával , melly mégis minden időnek tulajdona, elfelületesedik ephemer, pereznyi hatásra számított mozgalmai között! És valóban nem egy szomoritó és leverő körülmény ellen küzdenek azok, kik a’ művészetet az isteni béke honának tartják, melly a’ határain túl dühöngő vihar elöl magát védeni óhajtja; de milly csekély azon kevés választottak száma is, kik, midőn a’ művészet nálunk egészen háttérbe szorult, ezen égi szülöttnél védhelyet keresvén, lelköket háborítatlanul fölemelhessék a’ minden nagynak és szépnek ideáljához. Eleven példái a’ mondottaknak majdnem minden intézeteink (ámbár ezeknek száma is igen kevés), mellyek tisztán művésziek ’s anyagi haszonnal öszszekapcsolva nincsenek, illyenek a’ többi közt hangászati egyesületünk, mellynek kétes állásáról csak nem régiben keserves jeremiádokat olvasánk az újságokban, és ilyen, legalább eddig ilyen volt nemzeti színházunk is. Ennek most új igazgatója van: fog e ez minden művészetszeretete és connexiói mellett a’ folyam ellen úszhatni ? ha egészen lehetetlennek tartani nem is, de kétségbe vonni néhány körülményeknél fogva, igen sok okunk van. Nemzetiségi tekintetben eddig kevés történt; értsük meg jól egymást, azt mondok, nemzetiségi tekintetben; e szerint tehát sem az operákra, mellyek eddig minden középszerű tehetségek mellett is virágoztak és kedveltettek, sem az eredeti vígjátékok hiánya miatt színpadunkat elözönlő külföldi darabok előadására nagy súlyt nem vetünk, — de igenis szeretnők, ha nevezetes, honi íróinknak a’ „Jelenkor“ által említett kaláccsal és mézzeli csalogatása általánosan ugyan az eredeti színművek érdekében történnék, azonban különösen a’ honi történeteink és polgári életünkből merített szomorújátékokat illetne , mert a’ szomorújátékok képesek egyedül a’ nemzetre a’ legszebb, legnagyobbszerű hatást gyakorolni, ’s benne olly dicső érzelmeket kelteni, mellyek rugójára a’ régi görögök büszkék voltak,’s mellyek miatt szomszédjainknál Goethe és Schiller is a’ szomorújátékot olly magasztos polezra emelni törekvőnek; de vallyon jelen politicai viszonyainknál fogva pártolhatunk e valami szebbet és méltóbbat , mint ha azon lelkesedést, mellyel a’ politica ideálját olly melegen pártoljuk, egy részben a’ művészet iránti részvét közt felosztjuk? Mert bizony ez és főkép ennek legjelesebb ága a’ drámai, melly a’ múltak tükrében elevenen visszasugározván elődeink erényeit és lovagiasságát, bennünk magasztos öntudatot, tettvágyat’s a’ valódi nagy és szép iránti fogékonyságot ébreszszen, —• nálunk még igen gyönge lábon áll, ’s ha nem talál pártolókra, a’ kora enyészetnek elibe siet,’s vele nemzetiségünk egyik jelesebb factorát is eltemetjük. Mi tiszta szívből, a’ legörvendetesb sikert kívánjuk az új igazgatónak,’s ha latba kell is vetnünk néha az erőtmuló vállalatok eredménytelenségét , mégis a’ jó szándékot és becsületes akaratot mindig tisztelni fogjuk. A’ magyarnak szívén kell fekünni, mindent, mi nemzeti érdekeit legkisebb részben is előmozdíthatja , emelni és gyámolitani, ’s annak okáért ezen, Baray ur kezei alatt újraszületendő nemzeti színházunk iránt is a’ legnagyobb és legkitelhetőbb részvéttel illik viseltetnie , ’s ezt annál inkább teheti, minél közönségesebben elismerve van, hogy színészeink ipar és szorgalom által annyira felesbültek már, miszerint a’ concurrentiát a’ németekkel bátran kiállhatják, ’s ezen oknál fogva bizony a’ legparányibb áldozatba sem kerül, hogy ezek fölött pártoltassanak. Mert csak úgy emelkedhetik és virágozhatik időnkben a’ honi művészet, ha a’ közönség mintegy kötelességének ismeri, valamelly műintézetet inkább buzdítani, mint hidegség által visszaijeszteni, ’s a’hol még hiányt vagy hézagot lát, ott inkább remélem, mint kétségbeesni ; — mert semmi sem tökéletes, de igenis a’ tökéletest csak idő és gyakorlat érlelhetik meg. — — Azon nevezetes lopás, melly Halbauer nagykereskedő boltjában történt, ’s mellyet annak idejében mi is közlöttünk, egy zsidóüzér által fölfedeztetett; ki azonban tévedésből majdnem pórul járt ’s a’ tolvajok sorsára jutott. A’ fenyitőbiztosság igen lelkesen lát az ügyhöz, és joggal remélhetni, hogy a’ kárvallott kereskedő rövid idő alatt az egész öszveggel tisztában leend. — A’ „Tageblatt“ említi, mikép a’ tolvajok vakmerősége már annyira növekszik fővárosunkban, hogy estvénkint az embereket hurokkal fogják, mellyel addig szorítják össze nyakukat , mig az áldozatot egészen ki nem fosztották. Szomoritó, ha igaz, de hajlandók vagyunk hinni, miszerint ezen hír is azon fonóházi mesék közé tartozik, mellyekkel az agg anyókák egymást ijeszteni vagy mulattatni szokták. Mi legalább ismervén derék rendőrségünket, az egészet csak mesének tartjuk. — A’ hangversenyek közül, mellyek a’ kezdő téllel beköszöntőnek, különösen említendőnek tartjuk a’ pestbudai hangászegyesület által múlt kedden tartott szellemzenélyzeli előadást, mellynek fődísze Rossini méltán elhíresedett .Stabat matekije volt. Régen nélkülöztük már azon elvet, mellyben ezen classical előadás alkalmával részesültünk, minden a’ legkitűnőbb pontosság és szorgalom jeleit viselő, és csak azt sajnáltuk, hogy az előadás a’ német és nem a’ magyar színházban történt, a’ nemzeti intézetek mégis csak jobban szítanának egymáshoz. A’ páholynép igen gyéren mutatkozék. — A’ másik műéldelet Stilke-Sessi Teréz, a’ berlini énekacadémia tagjának múlt csütörtökön 5/2 órakor adott magányhangversenyében kinálkozék. Ámbár a’ versenyzőné szava már nem olly csengő és hajlékony, mint ezelőtt meg csak egypár évvel, midőn az egész hangászati világ figyelmét magára vonta, de methodusa és iskolája igen helyes. Ő városunkban énekórákat szándékozik adni, ’s föfeladatul tűzte ki magának, fiatal sokat ígérő talentumokat a’ nemzeti színház számára kiképezni, ’s már e’ hangversenyében is a’ közönséget pár tanítványával megismerkedteté, kik őt e’ tekintetben igen dicséretesen ajánlják. — Derék nemzeti zeneköltönk Trávnyik János ismét uj művel lépett föl a’ táncz- és zenekedvelők előtt. Legújabb „körtáncz”-a, mellynek igen csinosan metszett negyven példányai árát a’ gyermekkórház javára szentelő, a’ mai muzsikai próbán Morelly által a’ reduttermekben fog eljátszatni. — Megjelent Nagy Ignácz ,Szinműtária 36-ik füzete. Tartalma :Lorenzino 4, dráma 5 felv. Dumas Sándor után Egressy B.— Először adatott Párisban a’ Theatre-francaisban 1842-ki febr. 24-kén, a’ pesti nemz. színházban pedig junius 20- kán 1843. *) Ha majd tisztelt barátunk e’ tárgyróli fejtegetését bevégzendi, magunk is előadandjuk gr. Széchenyi István ur beszédjéről saját egyéni nézőpontunk szerinti véleményünket; jelenleg csak annyit tartunk említendőnek, hogy ámbár a’ mllgos gróf azt, ha valaki egy, nyilvános helyen, ünnepélyes alkaommal, hivatalos székből mondott, ’s igy minden szavára neve az ajkán kiejtés pillanatától köztulajdonná vált, közbirálat alá tartozó beszédről hallomás után véleményt mond , immár nyomtatásban is megjelent beszédjének előszavában elég udvariasan (á la: pontos) „idétlen beekottyanásnak“ méltóztatott is keresztelni: mindazáltal a tisztelt gróf ur beszédjének értelmét mind Q jegyű barátunk jól fogta fel, mind mi magunk is. Wessényi Miklós úr nyilatkozata folytában tett kijelentésünkben a kérdéses beszéd illető részének tartalmáról csak ollyat mondank , a’ minek értelme a’ már nyomtatott beszéd értelmével tökéletesen egybehangzik,és igy—fájdaltml—nem vagyunk azon örvendetes helyzetben , hogy tévedést avvagy csalatkozást kellene megváltanunk , a’ mi e’ jelen esetben valódi örömünkre szolgálna. — Egyébiránt tisztelt olvasóinknak bszonynyal kedves tudomásul szolgáland megérthetni, hogy úgy Pulszky Ferencz urnak becses dolgozatait lapjainkban gyakrabban olvasandják, mint más közkedvességü nevekkel is hírlapunk hasábjain részint egészen ujul, részint sűrűbben mint ekkorig találkozandnak; lapjaink pedig az uj, nyúlánkabb betűk, szélesebb sorok és hosszabb hasábok által annyi bővítést nyertének, hogy a’mit rég okajtánk , úgy a' politicával szoros kapcsolatban lévő literaturát ’s művészetét is folytonos figyelemmel kisérhetendjük, mint a' külföldi rovatnak is terjedtebb 's önállón eredetiebb mezőt adhatandunk, miszerint tisztelt olvasóink legnagyobb része a’ külföldi lapokat nélkülözhesse. — Szerk. Erdélyi onzággyűllés. A’ nov. 30-kán tartott országos ülésből több, jelesül czimeres nemességre, úgy szinte a’ honfiusításra ajánlott egyének, a’ kormányszéki tanácsnokságra tett választás, ’stb. tárgyában határozott föliratok és törvényezikkek ő felsége elébe leendő fölterjesztés végett a’ kir. biztosnak átküldettek. Következő napokon a’ megyei tisztválasztás tárgyában leküldött k. leirat és törvényezikk vétetvén tárgyalás alá, dec. 3-kán a’kir kormányzó elnöklete alatt a’ RR. következőleg határoztak: „Midőn az ország rendei 4 838—ik év martius 30-ról felterjesztett alázatos föliratokra ő felségének ugyanazon év november 6-ról költ kegyelmes válaszát vevők, nem lehete fájdatommal nem érezniük, miszerint százados alkotmányukba gyökerezet ’s számtalan honi törvények által biztosított legfontosabb jogaik tárgyában költ alapos felterjesztésök a’ fejedelem méltánylását nem nyerő meg, de mind e’ mellett is sugárzott némi remény az említett kegyelmes leirat tartalmából, midőn a’ legkegyelmesebb fejedelem az utat, mellyen a’ hon panaszai fölterjesztettek, nem helyeselve, azoknak elenyésztetésére maga jelölé ki a’ törvényhozás útját, melly hogy biztos leend, ugyan a’ leirat szavai üdvös reménynyel kecsegtetők a’ rendeket. E’ remény okozá , hogy legnyilvánosabb törvénynyel biztosított kétségtelen jogaikat, utóbbi törvényhozásutjára vivék; ez okozá azt, hogy noha azok tehetek vala egy uj törvény méltó anyagát a’ mikre a’ haladott idő körülményei felszólítottak, mindazáltal törvényjavaslatunk körét azon korlátok közé szorítok, hová sokképen megcsonkított ősi alkotmányos jogunk az 1791—beli 12—ik törvényczikk által helyeztetett. Sőt nem kételkedtünk, azon törvényczikkben kiszabott határokat még némelly tekintetben, a’ közigazgatás megkönnyebbítése végett még szorosabbaká tenni, így történt, hogy a’ tisztválasztások három évenként tartatni rendeltettek, így esett a’ helyettesítésnek, mellyről törvényeink nemcsak hallgatnak, sőt azt a’ szabad választás körüli több rendbeli szabályok által merőben tilalmazzák, bizonyos korlátok közti elfogadása, így a’ választott tisztek legottani beiktatásával ellenkező szabály hozatala ’s több eddigi törvényeinktől eltérő intézkedések tétele. Mind ezt pedig azért tevék a’ Rendek , mert ezt tárták a’ kegyelmes fejedelmi felszólítás által feltételezett bizodalommal megfelelőnek és czélravezetőbbnek. Illy előzmények után mennyivel fájdalmasabban kelle a’ módosítva leküldött törvényjavaslatból ’s ezt kísérő királyi leiratból érteni az említett kegyelmes biztosítás és számtalan törvények által egyaránt jogosított reményeinknek meghiúsítását. Az Aprobata 3—ik része 42—ik és 43—ik czíme a’ törvényhatósági altisztek évenkénti bucsuzását rendelé,‘s ámbár e’ törvények a’ megyéket a’szabad választás többszöri gyakorolhatásába helyezvén, e’ sarkalatos jognak kedvezőbbek, mint a’ megyei választásnak hosszasabb időkre szabása, mégis a’ rendek, tekintve különösen az igazgatásnak szilárdabb és szakadatlanabb folyamát , felküldött törvényjavaslatukban az említett tisztválasztásokat három évekre szabók. A’ leküldött törvényjavaslat első szakában a’ rendek javaslata ennyi részben csekély szókülönbséggel elfogadtatván, a’ királyi pénztárnokok és jegyzők e’ hosszabb időre terjesztett választás alól is kivétetnek, melly fenebbi törvényeinkkel és megyei rendszerünkkel merőben ellenkezik. Az Aerob. Const. fenebb idézett czikke minden megyei hivatalasokat különbség nélkül és egyáltalában tisztválasztás alá rendel, ’s midőn e’ részben a’ leopoldi körlevél semmi ellenkezőt nem tart, sőt úgy ez alapszerződés, mint az 1791—beli 12—ik törvényczikkely, a’ rendek szabad választását mind azokban, mellyek későbbi törvények által változást nem szenvedtek megerősíti, azon következtetés, melly magában a’ leküldött törvényjavaslatban e’ nyilvános törvény ellenére a’ gyakorlatból vonatik, annyival kevesebbé állhat meg, mennyivel tisztábban fejtették fel a’ rendek, mind a’ múlt, mind a’ jelen országgyűlés alatt e tárgyban tett alázatos fölterjesztésekben, miszerint ha az említett hivatalokra nézve valamelly gyakorlat létezne is, az nyilvános törvényeink ellen nem törvényes gyakorlatot, hanem világos visszaélést foglal magában, melynek mielőbbi megszüntetése hon és igazgatás közös érdekében fekszik. Ugyan e’ fenebbi erősségek állanak a’ felküldött törvényjavaslat első szakaszában megemlített mérnökök, orvosok és sebészekre nézve, midőn az Aprobata 3—ik r. 43-ik czíme első czikkellye a’ tisztek választását átalánosan a’ törvényhatóságoknak tulajdonította, és csupán a’ föispányok tételét számlálja a’ fejedelmi jogok közé, kiknek változtatását csak rendkívüli esetekre szorítván, a’ rendek úgy hiszik, valamint egy felöl a’ megyék választási jogának, úgy másfelől a’ közigazgatás érdekeinek is eleget tettek, miről törvényczikkben rendelkezni annál szükségesebbnek találták, mivel nem hiányoznak példái annak, hogy orvosok, kiknek hivatásuk a’ megye rendei és a’ szegényebb sorsú polgárok buzgó ápolásában áll, magokat egyszer nyert hivatalukban örökösöknek tekintvén, fontos kötelességök teljesítésében káros hanyagságot mutattak. A’ rendek tehát a’ leküldött törvényjavaslatnak a’ három évenként tartisztválasztásra szóló részét meghagyván, a’ többiekre nézve előbbi törvényjavaslatuk első szakaszának kifejezéseihez ragaszkodnak, ’s azokat a’ visszaküldendő javaslatba iktatni határozzák. Mit hogy ő felsége kegyelmesen elfogadni méltóztatand , annyival inkább reményük, mivel azok legkevesebbé nem jogszélesitést, hanem kétségtelen jogaik nyilvános kifejezését foglalják magokban“ (Folytatjuk.) Erd, Hiradó.