Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-04-02 / 235. szám
Vasárnap MSÁprilis 2.1843. PESTI HIRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’s egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. 15^* Évnegyedes előfizetés a’ „Pesti Hírlapba. A’ Pesti Hírlap folyó évi második évnegyedére április elejétől junius végéig előfizethetni, helyben házhozhordással 2 frt 48 kr, postán küldve 3 frt 30 krjával pengő pénzben. Mire a’ tisztelt közönséget azon megjegyzéssel bátorkodunk figyelmeztetni, hogy mindent, a’ mi tehetségünkben áll, elkövetendünk, miszerint tisztelt olvasóinkat a’ május 14-kén megnyitandó országgyűlés dolgairól a’ lehetségig gyorsan tudósíthassuk . A’ Pesti Hirlap eddigi folyamából szokott áron még teljes számú példányokkal szolgálhatunk, nemkülönben hiányok kiegészítésére egyes számokkal is, 10 ponrjával. Landerer Lajos, ___ __________ __________________ a’ „Pesti Hírlap“ kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Vezérczikk. (Adalék az ősiség kérdéséhez). Főv. utd. Megyék: Pest (orsz. pénztár kutforrásai ’s kezelése, nemzeti bank). Gömör (országgy.utasítás , az értelmiség dicső diadala az adóügyben). Szabolcs (az irtózatos gyűlés további részletei, a’ mi RR. semmit sem akarnak). Győr (nevelés, magyar nyelv, kir. városok). Pozsony (vegyes házasság, egyházi tized, kir. városok, Horvátország, latinlevelek, pénzverés). Rövid közlések: Vas, Abauj, Nógrád, Hont ’s Tolnából. Városok: Győr (Szabadvárossá emiles százados ünnepe, állapodások a’ városok reformja iránt). Külföldi Napló. Szerbia. Nagybrittania és Izland. Frank ’s Spanyolhon. Törökbirodalom. Hivatalos tudósítások. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Vezérczikk. (Adalék az ősiség kérdéséhez.) Alig van kérdés, mellyet a’ közelmúlt idő annyira megérlelt volna, mint megértené az ősiség eltörlésének kérdését. Ebben egy kis becsületes része kétségtelenül a’ sajtónak is van; mert a’minő igaz,hogy alkotmányos országban törvény csak socialis meggyőződés szüleménye lehet, olly tagadhatlan az is , hogy a’ socialis meggyőződés csak elmélkedés eredménye lehet; ennek pedig a’ sajtó leghatályosb rugonya. — Azonban a’ sajtó erejének titka a’ kor igényéveli viszonyban áll, a’ sajtó csak ollyan, mint az óra, melly időt mutat, de maga nem az idő. — Azért ismételjük: az ősiség eltörlése kérdését az idő érlelé meg; csak ez maga, csak az idő hatalma volt képes azt illy roppant progressióban megérlelni, más semmi sem. Vannak politicusok, kik mint harkály a’ fakérgen, örökké csak az eszmék belülönlösén gyakorolván erejök hegyét, azt gondolják,színük legalább, hogy gondolják) isten tudná, mi nagy bölcseséget árultak el, ha fontos arczredezettel denunciálják a’ remegni szeretők nagy seregének, mikint „a’kor igénye, az idő hatalma“ ’stb. nem egyéb, mint fennen hangzó üres szó, melly alatt rombolás vágyánál egyéb nem rejlik. Valóban szeretnék tudni, a’ rémkiáltás emez apostolai, nem nevetnek e egymás szemébe, hatalálkoznak, mint nevettek a’római augurok? ha nevetnek, úgy nincs mit szólanunk; hadd rémkiabáljanak, hiszen mesterségök , mint auguroknak volt a’ jövendölés; de ha nem nevetnek, vegyék — kérjük — magoknak egyszer a’ fáradságot, ’s gondolkozzanak, mit tesz ez a’ szó: „idő hazama“? mit akart mondani ama’ német minister (ki bizony nem volt a’ forradalom embere) , midőn a’ bajor kamarában azt mondá, hogy a’ valódi statusférfiunak ujját a’ kor üterén kell tartania? — A’ társas életnek vannak időnkint bizonyos kellékei, miket elvitatni lehetetlen, vannak szükségek, mellyeket részint a’ polgárisodás terjedése ’s más nemzetekkeli érintkezés, részint nemzetgazdasági viszonyok ’s a’ törvényhozás intézkedései teremtettek; szóval vannak kellékek, vannak szükségek, mellyek magokat a’ mindennapi élet viszonyaiban annyira éreztetik, mellyeknek súlyát, magán, barátain , ismerőin, minden ember után útfélen annyiszor tapasztalja, miszerint lehetetlen, hogy az élet, eme’ leggyakorlatiabb oktató, reánk ne kényszerítse a’ meggyőződést, hogy ezen kellékek kielégítését, hogy ezen szükségek elhárítását, mindnyájunk java sürgetőleg követeli. — Ezen közérzelem, ezen meggyőződés teszi a’ kor igényét; ’s a’ természetes ösztön, imitt a’ biztos és jólét, amott az önfentartás ösztöne, melly egyéneket úgy, mint egyének aggregátumát, a’ társadalmat, minden elevenen érzett közszükség elhárítására késztet, ezen ösztön az, mit idő hatalmának nevezünk. A’ ki tehát azt mondja, hogy a’ kor igénye ’s az idő hatalma vagy semmi, vagy üres elméleti phrasis, vagy épen romboló forradalmi eszme, az valóban nem tudja, mit beszél; mert normális állapotban , minő a’ nemzetek békés fejlődésének állapota, a’ kor igényénél nincs semmi practicumabb; mert ez az élet maga, az idő hatalmánál nincs semmi conservativabb; mert ez az önfentartás természetszerű működése. Alkalmazzuk ezeket egy kissé az ősiség kérdésére, mellyröl Deák mindent megmondott, midőn classicus követjelentésében azt mondá, hogy „önérdekünk által sürget az idő,’s a’ nemzet megérti az időnek komolyan intő szavát,’s miután azok mik a’ múlt országgyűlésen történtek, az ősiséget gyökerében megrázták, a’ nemzet valóságos érdekének tisztább felfogása e’ részben is legyőzi a’ hajdankornak szomorú hagyománykép reánk szállott előítéleteit.“ — És valóban úgy van; az idő hatalma a’ kérdést megérteté, ’s a’ kor igénye az ősiség eltörlését hatalmasan követeli. — Honnan ezen igény ? miben nyilatkozik ezen hatalom ? könnyű megérteni. Szegények valánk, mert pénztelenek; hazánk természeti kincsei harmadában sem voltak folyókká téve; ’s vagy ínségben sorvadozánk, vagy teli vermeink ’s pinczéink mellett földünk zsírjában fuladozánk; — nyomorult állapot mind a’ kettő. — És kiáltának a’nép bölcsei: „hitelt, hitelt máskint nyomorán tengődve veszünk el“; ’s a’ nép bölcseinek igazuk volt, ’s a’ hitel szükségének érzete lön a’ kor igényévé, jön az idő hatalmává, ’s koránsem destructiv, hanem egyenesen conservativ irányban; hasonlón az éhezőhöz , ki kenyeret keresni, didergőhöz, ki fagylalt tagjait fölmelegitni, magában ösztönt érez. — Az időnek ezen hatalma, vagyis a’ társas élet viszonyaiban naponkint feltünedezett szükség érzete, a’ socialis meggyőződést törvénynyé alakitá, és meghozattak a’ hiteltörvények; — mert a’ dolog igen tisztán állott, hogy habár balgaság volt volna is azt remélem, hogy a' hiteltörvények egyes-egyedül, isolált állásukban máról holnapra (angolosan szólva: mig egy koczka fordul) hitelt teremtenek e’ nemzetnek, mellynek még tegnap hitele teljességgel nem vala; arról azonban minden ép értelem meg volt győződve, hogy hiteltörvények nélkül hitelre, vagyis hitel jövendő lehetségére számilni képtelenség. — A’ kor igénye tehát megteremté a’ hiteltörvényeket. —’S im megvannak — ’s hála istennek, hogy meg vannak! — és alig kezdik hatásukat gyakorolni, már magunkon, barátinkon, szomszédainkon naponta tapasztaljuk , hogy hacsak az ösiséget el nem töröljük, ’s eltörlésével a’ birtokot szabaddá ’s biztossá nem teszszük, a’ földbirtokososztály fele részének semmivé kell lenni okvetlenül; mert legalább fele része el van adósodva; ’s ezer forint adósság után két három ezer frtnyi birtoka utána vész, hacsak az ösiség eltörlésével birtokának becse, értéke, ára’s ekkép hitele is nem növeltetik. — Ebben fekszik az idő hatalma, melly az ősiség eltörlésének kérdését megérteté. Ez az, mit Deák ekként fejezett ki: ,,a’ matt országgyűlésen történtek gyökerében megrázták az ősiséget.“ Azaz: a’ hitel törvények olly viszonyokat teremtettek, olly állapotot idéztek elő, miszerint az ősiség eltörlését az önfentartás ösztönénél fogva kétszerte elevenen kell kívánnunk, és mivel az ősiség eltörlése e’ szerint a’ hiteltörvények szükséges kiegészítő részének (complementumának) mutatkozik, az a’ kor igényévé vált, azt az idő hatalma követeli. Már máskor is mondok, hogy midőn egy statusgépezetbe valamelly egészen uj institutio illesztetik be, mellynek hatása előbbi tények következményeivel is érintésbe jő, lehetetlen, hogy a’gyakorlatbavétel első szaka némi krisissel ne járjon; és lehetetlen, hogy míg az uj institutiónak az életteli assimilatiója végbe nem megyen (a’ mire minden esetre idő kell), az egész nemzetre átadandó jótékonyságnak némi egyesek viszonyai — sajnálatosan bár, de nem jogtalanul — áldozataivá ne legyenek. — Ezt tudva, koránsem csudálkozunk, ha némellyek azok közül, kik vagy felületesen gondolkoznak, vagy nem eléggé honpolgár-érzelműek, hogy a’törvények jótékonyságát a’ majdankori közös eredmény, nem pedig a’ magányügyi érintés szűk szempontjából tekintenék; nem csudálkozánk —mondom—ha ezek köréből az új hiteltörvények ellen panasz emelkedett; hanem csudálkozánk ’s fájdalmasan meglepetve érzők magunkat, midőn minap a’ hiteltörvények ellen kikelni láttuk még azon tisztelt hazafit is, kivel viszálkodásban állami szerencsétlenségünk van, de kit akár a’ felületes gondolkozók, akár a’ szűkkeblűek osztályába senki sem sorozand.— A’ tisztelt férfiú bizonyosan igen jól tudja, hogy a’ fentebb említett crisis minden illyes új intézkedésnél kikerülhetlen átalakulási stadium, mellyet magának a’ jótékony törvény hitelének csökkentésére fegyverül használni státusférfinak nem kellene; ő bizonyosan igen jól tudja, hogy minden olly törvény, melly a’fenálló viszonyokat módosítja, teljes hatását máról holnapra ki nem fejtheti, hanem arra idő kell, tetemes idő, mig az élettel tökéletesen ugyanazonul; ő igen jól tudja, hogy az balga ember volna, ki azt képzelné, hogy ha ma az ősiséget eltöröljük, a’házi adót együtt fizetjük, sőt ha az egykor javaslati XII. törvény mind megalkottatik is , már édes’ hazánk mindjárt holnap reggel Eldoradóvá változik; mert arra is idő fog kelleni, hogy az ősiség eltörlésének, a’ házi adó együttviselésének roppant jótékonyságú következményei kifejlődjenek ; — ő továbbá igen jól tudja azt is, hogy a’ törvény iránti tiszteletlenség a’ magyar nemzet nagy része jellemének árnyékoldalához tartozik; — mindezek szerint tehát azt is tudnia kellett volna, hogy igen lélekben járó dolog ezen tiszteletlenséget növelni; ’s igen sajnos látni, miként ő nem várva, hogy az új törvény jótékony hatását kifejthesse, ’s a’ szükséges törvényhozási complementumokat is maga után vonhassa, azon törvényt decreditálni iparkodik, ’s pedig egy olly törvényt, melly ellen alkotásakor szót nem emelt, holott a’ törvényhozás részese volt; ’s melly ép azon czélnak nélkülözhetlen kelléke, mellyet ő maga egy évtized óta folyvást vitat, a’ nemzeti hitelnek tudnillik. — Nem valánk olly helyzetben, hogy ezen hiteltörvények alkotásához akármi közvetett utón módon legkisebb részben járulhattunk volna; de lehetlen nem sajnálnunk, hogy azon férfiak népszerűségének megtámadására , kiknek bokros érdemeik közt ezen törvények alkotásába!» munkás fáradozásuk minden bizonynyal nem legutolsó helyen áll, fegyverül az alig alkotott törvény iránti tisztelet ’s bizodalom csökkentését látjuk használni. — A’ mi minket illet: mi meg vagyunk győződve, hogy ha a’ múlt országgyűlés a’ hiteltörvényeket a’ nemzeti bank ’s ősiség kérdésével, szóval mind azzal egybekötötte volna, a’ mi teljes kiegészítésükhöz tartozik, hiteltörvényekkel sem bírnánk, ’s az ősiség eltörlésének kérdése se érett volna tizedrésznyire, mint a’mennyire ép az által ért, hogy hiteltörvényeink megalkotvák. Mert ezek fejték ki a’közszükség érzetét, vagyis az idő hatalmát, melly az ősiség lélekharangját immár megkondította. Tagadni nem lehet, hogy az ősiség kérdése Lajos király ideje óta birtokviszonyaink minden ágazatain annyira keresztülszövődött, miszerint ha tökéletes eltörlése elvül kimondatik, alkalmasint az egész polgári magányjognak ehez alkalmazott átnézése leszen szükséges; ’s ezt a’ legközelebbi országgyűlésen megtörténhetőnek nem igen gondolhatjuk; de azért igen sok ’s igen fontos ága van az ősiségnek, mire nézve eltörlő törvényt haladéktalanul hozni szükséges, hozni lehet, habár a’ fi- ’s nővérek közötti osztálykérdések, leánynegyed, hajadon- ’s özvegyi jog ’stb. azonnali intézkedés alá nem kerülnek is. — Mik legyenek az ősiségnek azon legkártékonyabb ágai, melylyek haladéktalanul lemetszhetők ? — erre nézve elég legyen Pest megyének lapjainkban közlött utasítására hivatkoznunk, — angol biki forma részletes törvényjavaslatokat formulázni pedig nem hiszszük a’sajtó hivatásához tartozónak; — és igy szabad leszen ezúttal csak az örökvallások tárgya körül egyetlenegy kérdésre szorítkoznunk. Hogy az örökvallásoknak (csalás eseteit kivéve) fel—bonthatlansága azok közé tartozik, miknek törvény általi kimondása , az ősiség eltörlésének legelső, legszükségesebb dictatumai közé számítható,—nehezen lesz, a’ki kétségbe vegye. — A’ kérdés tehát csak oda megy ki: minő tekintetre kell az örök-eladások felbonthatlanságának elhatározásánál ügyelni? — nézetünk szerint ügyelni kell azon tekintetre, hogy senkinek a’ létező törvénybe vetett erkölcsi bizodalma meg ne hiusittassék; a’fenálló érdekek közül minél kevesebb sértessék, ’s ezen perennalisatio — melly nélkül Magyarhonban birtokát biztos tulajdonának senki sem mondhatja — akkint eszközöltessék. 53