Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-04-16 / 239. szám

Vasárnap Április 16.1843. Megjelenik e’ lap minden héten hétszer, csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 frt, borítékban 6 frt, postán borítékban 6 frt pengő pénzben. — Előfizethet helyben Landerer Lajos kiadó tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483-ik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek , ’» egy-egy hasábsorért petit betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezés. Névmagyaritás. Halálozások. Vezérczikk. (Fiumei javaslatok). Megyék: Csongrád (orsz. utasitás, házi adó ’stb mind liberális szellemben). Komárom (orsz, utasítások folytatása). Nyitra (körlevelek). Esztergom (utasitás, kir. városok, kereskedés, népnevelés). Bihar (tized, porták, kényszerben urbéri rendezés, vasutak, Erdély ’s a' részek, orsz. szállások). Közép Szolnok (követszámolás, körlevél a’ magyar megyékhez, a’ bútok- és hivatal-képesség ’s közteher-viselés iránt, a szászok, hathéti oktatás, erdészet, előfogatok, átcsinálás közerővel). Magyar tengerpart: Fiume (kapitányság körlevele a’ kereskedés ügyében). Városok: Körmöczbánya ( statutum a’ követválasztás iránt, népesség). Szeged (egy kis tusa nyilvánosság miatt, bőség követekben). Debreczen (magyarázata a’ debreczeni javaslatnak). Nyilv. köszönet Kieg 1 ügyében. Egyesületek és közintézetek: Iparegyesület Egyesületi hirdetmény. — Külf. nap. Éjszakamerikai egyesült statusok. N. brit. és Izland Frank, ’s Spanyolhan Montenegro. Törökbirodalom. — Hiv. tud .Hirdetések. MAGYARORSZÁG éa ERDÉLY. Kinevezés. Ő cs. ■. ap. kir. felsége Balassa János orvostanárt a’ magyar pesti egyetemnél a’ gyakorlati sebészetnek megürült tanszékére nyilvános oktatóvá legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. (Hrk.) Névmagyaritás. Ő cs. apóst. kir.’ felsége Schrom Imre és Vincze testvéreknek vezetéknevüket Romy-ra változtatni legkegy. megengedte. Halálozások. Örményi János cs. kir. tábornok Pozsonyban guta-ütés következtében, id. Draskóczy Sámuel Gömör megye táblabiráinak Nestora f. hó 4-kén élte 92-dik évében, Hulényi Mátyás Újbánya városának főjegyzője pedig élte 77-ik évében meghaltak. Követválasztások. Megyékből. Mosony Komárom, Tolna ’s Pest megyékből már közlöttük. 5) Vas megyében apr. 8-kán országgy. követekül Békásy Imre első alispán, és Tóth Lajos uy. választattak. Vezérczikk. (Fiumei javaslatok.) Mai számunkban közöljük a’ fiumei kapitányság körlevelét, az ország törvényhatóságaitól pártolást kérőt azon pontokra nézve, mellyeket a’ tisztelt kapitányság, a’ magyar kereskedés felvirágoztatásának biztos eszközeiül kijelöl. — Meg kell vallanunk, óhajtottuk volna, hogy a’ kapitányság egészen magáévá tegye azon delegált bizottmány javaslatát, melly Terzy Vincze úr elnöklete alatt e’ tárgyban a’ kapitányság által kiküldve volt, ’s mellyről okunk van hinni, hogy az ottani derék kereskedői testület gondolkozását ’s áldozat-készségét hivebben tolmácsolja; ámbár azt sem találjuk ollyannak, mellynél kimerítőbbet tenni nem lehetne, midőn a’ nemzeti kereskedés felvirágoztatásának sükeres eszközeiről kell véleményt adni. — Miért nem fogadta el a’ kapitányi tanács egészen a’ bizottmányi javaslatot? annak egyik oka tán az is lehet, hogy a’tisztelt tanácsnak arra, miszerint Fiume városát valósággal akkint képviselje, mint a’ kir. városokra nézve tervezett képviselő testület azok polgárait képviselné, — nézetünk szerint egy kis reformra szintúgy szüksége van, habár nem is ép annyira mint a’ Jász- é s Kunkerületeknek; ’s ez lehet oka, hogy a’kapitányi tanács körleveléből egy igen szép dolog maradt ki, mi a’bizottmány javaslatának valóságos gyöngye volt,’s valami hozzátétetett, a’ mi hisz’magában nem rész’s pusztán és egyedül helybeli tekintetből fontos is lehet, de azon magas poleton, mellyre két nagyszerű eszméhez, minden más egyéb kizárásával fölemelteték, egy kissé nagyon is comicus színben jelenik meg. — A’ kapitányi tanács ugyanis kérdésül véli föl magának: mik a’ legfőbb eszközök, mellyek által a’ magyarországi kereskedés nemzetileg, önállólag bizonyosan fölvirágoznék? — és e’ nagy, e’ roppant fontosságú kérdésre ekként felel: 1) építsen az ország biztos kikötőt Fiúméban, 2) váltsa meg a’Luiza-utat, ’s építsen vasutat Fiúméhoz, és----------ugyan mit gondolna harmadiknak az érdemes olvasó ? — és------3) engedje meg Fiúméba a’ siciliai só behozatalát ! mert — úgymond— nincs a’ Siciliába menő kereskedő hajóknak mit visszaszállítaniuk, ’s igy ha sót szállíthatnának vissza, ’s mázsáját a’ kincstárnak csak 30 kijával adhatnák is el; a’ kincstár pedig 2 fijával árultatná, minő nyereség kerül ki — úgy mond — 200,000 mázsánál!!— Hisz jó,— a’dolog ellen semmi szólónk sem volna,ha úgy adatik vala elő, mint több aprólékos részletességek egyike, mint ollyan, a’ mi siciliávali kereskedésünknek javára ’s a’ tengerparti lakosságnak könnyebbségére válnék; de midőn valaki az országhoz — Schillerrel szólva—illy szavakkal fordul: „Drey Worte nenn ich euch inhaltsschwer“, mellyek egy varázs ütéssel a’ magyar nemzeti kereskedést bizonyosan virágzóvá teendik, ’s e’három szó : kikötő, vasút és-------200,000 mázsa siciliai só! — csak ezt tegyétek meg, ’s a’ többit bízzátok reánk, egyéb semmi sem kell; akkor das dritte inhaltsschwere Wort, a’hármas szövetség ama’ harmadika egy kissé comicus polezra jutott.— A’ delegált bizottmány ezt alkalmasint érezé, ’s azért — tudtunkra— javaslatában arról említést sem ten. Ellenben a’másodikra, a’fiumei vasútra nézve, magasztos honszeretettel ’s azon jó számolatú férfias energiával , mellynek egy tengerparti főváros kereskedő testületét jellemezni kell, a’bizottmány egy olly javaslatot ten, mellynek a’ kapitányi tanács körleveléből kimaradását nagyon sajnáljuk. Azt t. i., hogy Fiume egy millióforintot kész adni az országnak segédelmül, ha Fiuméhoz vasutat épit. — Ki nem érzi? hogy ha a’ kapitányi tanács ez ajánlatot sanctionálja, ezzel egyszersmind a’ pest- vagy dunafiumei vasútnak legközelebbi bizonyos jövendőjét sanctionálta vala, ’s Fiúmét a’ nemzet rokonszenvéhez olly erős kapcsolattal csatolá, iránta olly hő, olly köznemzeti részvétet gerjeszt vala, mint más semmi, nevezetesen még a’ magyar sajtónak öszhangzatos működése sem gerjeszthető; ámbár a’megyéknek már tudomásra jött utasításainál fogva kérkedés nélkül állíthatjuk, hogy a’ magyar sajtónak, ’s közte csekély igénytelen szózatunknak is folytonos ügyekezete e’ részben sem maradt hatástalanul. — Az áldozat nagy, az áldozat sokkal nagyobb, mintsem hogy azt méltányosan kívánni lehetett volna, ha önkényt nem ajánltaték; de midőn megajánltatott, a’város legvagyonosb polgárai által ajánltaték meg, kik annak nagy részét elvállalni készeknek nyilatkoztak; ekkor annak még csak szabad ajánlat utjáni megkísérlését is a’ kapitányság által elvetve látni annyival inkább sajnáljuk, mivel a’ nagylelkű ajánlat már az időszaki sajtó utján nyilvánosságra volt hozva, ’s igy midőn azt a’ kapitányi tanács körleveléből kimaradottnak tapasztalandja a’ közönség, lehetetlen hogy ama’ latin közmondás szerint: „turpius effeitur, quam non recipitur hospes“, sajnálkozásunkban ne osztozzék. — De hisz a’ mi hivatalos útón nem sikerült, az a’ magányos energiának ’s férfias vállalkozási szellemnek még mindig sikerülhet, ’s mi reményben vagyunk, hogy lelkesedésöket párakint elgözölögtetni nem engedendik azon lelkes férfiak, kik javaslatukban meggyőződésöket nyíltan kimondák , miszerint hiszik, hogy ha ez úgy hidegen fogadtatnék, akkor beteljesedhetnék Fiúmén, hogy isten sem mentendi meg a’ fölötte függő veszélytől, mert e’ hidegség a’ határozottságnak ’s cselekvő erőnek annál veszélyesebb hiányát mutatná: minél bizonyosabb, hogy a’bécs-triesti vasút körülményei miatt ép a’ végperczen állunk, melly Fiume jövendője fölött határozand; azon perczen, mellyben Fiume minden értelmesebb lakosai érzik, mondják, kiáltják: „most, vagy soha!“ — A’kapitányi tanács véleményére , a’ Luizaut ’s vasutak tekintetében egyéb észrevételünk annyival kevesbbé lehet, minél örvendetesb vala szemlélnünk, hogy nézetei, a’ lapjainkban annyiszor nyilvánítottakkal egészen megegyeznek. A’ mi a’ kikötőt illeti: nem kételkedünk, hogy azon csekélyded öszveget (216,000 ftot), mit a’kapitányi tanács e’ czélra ajánltatni kér, az önérdekét már e’részben melegen érző nemzet önmagáért önmagának igen örömest meg fogja ajánlani. Azonban óhajtottuk volna, hogy a’új kapitányi tanács a’ kikötőre nézve javaslatában tovább ment volna; mert egyenesen ő tőle várhatja méltán a’ nemzet, hogy tökéletes terv, adatok ’s költségvetés által győzze le, vagy legalább némitsa el azoknak ellenkezését, kik Fiuménak világkereskedési piaczczá alakítását ’s vele a’ magyar önálló kereskedés megalapítását azzal ostromolják, hogy Fiume nemcsak révének fedezetlensége, hanem a’ bejárás nehézsége miatt is országos kikötővé soha sem lehet. — A’ mi a’ kikötőt illeti, arra nézve a’ kapitányi tanács az ellenvetést eloszlatja; de arról: mit kelljen a’ hajók biztos bejárásának könnyítése végett tenni ? sem véleményt nem mond , sem tervet ’s költségvetést nem indítványoz. — Hogy a’ fiumei öbölbe jutás viharos időben a’ guarneroi szoroson nincs nehézség nélkül, az tagadhatlan; de hisz igen virágzó hatalmas partvárosok vannak Európában, mellyekhez jutni csak sokkal nagyobb nehézségeken keresztül lehet, ’s e’ nehézségek mégsem valának képesek hatalmas fölvirágzásukat gátolni. Nézzük a’ világhíres Amsterdamot, nem is fekszik nyílt tengerparton, hanem mélyenben a’ Zuyder tó sarkán, mellynek tömérdek zátonyai közt kijelölt keskeny útvonalán viharos időben csak ezer veszély közt lehet a’ nagyhajóknak, miután előbb már a’ gyakran igen ellenséges calaisi szoroson átvergődtek, bejutni; — nézzük Hamburgot, melly 7 mérföldnyire fekszik a’tengertől, az Elbe partján, hová hogy a’ kereskedői hajók eljuthassanak, a’ tengerdagály pillanatát kell perczekre kiszámított szabatossággal ellesniük; nézzük a’ keleti tenger kikötőit, mellyekbe csak a’ Caltegaton ’s az ezerszer veszélyes Lundon keresztüljuthatni; S tett int, mellynek tengerkapujához képest a’ Cuarnero-szoros csak gyermekjáték; Danzigot, Königsberget, Rigát,’s kiváltkép a’ hatalmas Petersburgot; hasonlítsuk ezeknek bármellyikével össze Fiuménk helyzetét, ’s aztán mondjuk meg, nem volna e több mint gyávaság a’ quarneroi szoros csekélyded nehézségeit semmit nem tevő tunyaságra ürügyül vennünk, ’s kereskedésünk jövendőjét azok vetélkedésének,kik indolentiánkra számítnak,kedvre kényre megadnunk. Mindazáltal nem akarnánk oda magyaráztatni, mintha a fiumei öbölbe juthatás nehézségeire nézve csak azzal kivánnók magunkat nyugtatgatni, hogy más hatalmas és virágzó partvárosok még nagyobb nehézségekkel küzdenek, sőt inkább szívből letekből óhajtjuk , hogy a’ nemzet határozott férfias akarattal mindent megtegyen, mit a’ fiumei kikötőre nézve tenni szükséges , tenni lehet; ’s ép ezért nem felel meg a’ fiumei kapitányság körlevele óhajtásunknak,mivel az ottani révet a’ délkeleti szél (Lei Brocco) dühétől fedezendő halászgát felépítésén túl, a’ nemzet részvétét ’s közremunkálását nem is igényli; holott ép a’ tisztelt kapitánysághoz tartoznék, az ország törvényhatóságait, a’ quarneroi szorosnak, olly igen sokba nem telhető szabályozására ’s világitó tornyokkali ellátásának szükségére is figyelmeztetni, ’s e’ részben is, úgy, mikint a’ kikötőre nézve igen helyesen tőn, specialis irányt adni. — Szeretjük remélni, hogy Fiume városa a’ hiányt kipótolni szives leend; minden esetre pedig országgyűlési követeit olly tervekkel, adatokkal ’s költségvetésekkel ellátva bocsátandja el, mellyek a’ fiumei kérdés elintézésében—mire nézve nemcsak a’ nemzet közvéleménye kedvező jósjelt nyújt, de még a’ házi adó valószínű megbukása is könnyítő conjuncturává alakulhat—az ország rendeinek biztos vezér fonalul szolgálhassanak. Egyébiránt meg kell vallanunk, hogy a’ kikötő szabályozásán, a’ Luiza-út megváltásán ’s duna-fiumei vasúton kívül, még vannak fontos momentumok, mellyek a’ fiumei kapitányság körlevelében a’ harmadik helyet alkalmasint sokkal inkább megérdemlették volna , mint a’ siciliai sószállitás. — Mi ezúttal csak hármat akarunk említeni: 1) óhajtottunk volna felszólítást olvasni arra, hogy a’ magyar nemzet, a’ magyar lobogónak, az emberi nem nagy világijára a’ tengerekre jövendőt készítsen; azaz : hajózási iskoláról gondoskodjék. — A’ magyar kereskedés önállón, csak Fiume’s Fiuméban magyar hajózás által fejlődhetik ki; — de kérdem: mi fogalmunk van nekünk magyarokul a’ hajózásról? és hogy is volna, hisz a’tudomány az égből nem hull, azt tanulni ’s tanulva fejteni kell; — ámde hol tanulhatók mindekkorig? — A’ magyarban nem hiányzik a’ fogékonyság; mutathatnánk leveleket, gyönyörű bizonyítványokul szolgálatokat, hogy csak e’ lapoknak gyönge szózata is elég erős volt a' fiumei ügyek iránt annyi részvétet ébreszteni, miszerint akadnának derék lelkesült magyar ifjak, kik az ifjú kebel szent buzgalmával tevének fogadást, éltöket a’ magyar tengerészeti pályára szánni (isten adjon férfias kitürést az ifjú szándéknak!); és nézzünk szét ifjaink között, minő torlódás van még mindig közöttük az ügyvédi pályára, és mennyi nemes erő vész el e’ pályán nyomorogva haszontalanul; nyissunk, uraim! hazánk javára a’ duzzadó erőknek más munkatért is, — nyissuk a’ hajózás, a’tengerészet pályáját is; Dunánkon talán még egy gőzös sincs, mellyet magyar kapitány vezérlene, Adria habjait még egy hajó sem hasítja, mellynek fedezetén magyar parancsszó hallatszanék, ’s a’ magyar három szín a’ világtengeren ismeretlen. — Mi már megettük kenyerünknek jobbját, rég lehanyatlott komor életünkből a’ phantasia rózsakora , nem álmodunk hát a’magyar nevére tengeri dicsőséggel dús jövendőt; de arról a’kénytelenség meggyőződése él keblünkben, hogy ha nemzetünknek jólétben, önállásban, kereskedésben némi kis szerény jövendője van, eme’ jövendő ábrázolatjából a’ nemzeti hajózás vonása ki nem maradhat; és azért valahányszor emlékezetünk Fiume nevénél azon pietással, mellyet szivünkben e’név mindig ébreszt, megállapodik, Fiúmét, minő az lesz, minővé a’ nemzet ápoló szárnyai alatt lennie kellend, egy nagy nemzeti hajógyár nélkül nem is tudjuk képzelni; e’ hajógyárt pedig egy magyar tengerészeti iskola nélkül szintúgy nem.— És ez az, miről azt véljük, hogy a’ fiumei kapitányság körlevelében talán inkább helyt érdemelt volna, mint a’ siciliai só. — A’nevelés ügyét a’nemzet figyelme már fölkarolá, ’s a’ szomorú jelenetek Zalától Szabolcsig intve intenek, hogy késni nem szabad , késnünk nem kell. A’ nevelés müvének gyümölcsét máról holnapra nem arathatjuk, a’gyönge makkot terebély tölgygyé csak évek fejthetik, ’s minél több idő kell valamelly munkához, annál hamarabb kell hozzálátni.— Nemzetünk a’ nevelés ügyéről gondoskodandik, és gondoskodván reméljük, a’hajózás, a’tengerészet momentumát sem felejtendi.