Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-06-11 / 255. szám

hatják magyar nyelven, mert az említett rituale fordításának magyar nyelvem kinyomtatására módjok nincsen; — minélfogva ennek országos költségem kinyomtatása inditványoztatik. Ez, úgy a’fölebb említett sérelem a’ maga helyére utasittalván, más követ un. említették ugyan, hogy hasonló sérelmeket annak idejében ők is terjesztendenek elő, jelenleg a’ szőnyegen lévő tárgyra szorítkoztak előadásaikban , ’s vagy igen parányi vagy épen minden módosítás nélkül ki az 1839/*o-diki törvényjavaslatra, ki a’jelen indítványra szavazott. Emlittetett, hogy a’ horvát ellen párt mozgalmai talán nem annyira külizgatás, mint a'bel-és külföldi német lapok által nyertek mind némi erőt, mind terjedést; — emlittetett, hogy 1839 előtt nem találkozott volna megye, melly a’jelenekhez hasonló körülmények között a’ horvátországi törvényhatóságok diák leveleit vissza nem küldi. — Több követnek utasítása szabadjogra kívánta hagyni a’ horvátoknak, hogy otthon beligazgatási tárgyaknál vagy a’ diák, vagy a’ horvát nyelvvel élhessenek , egy azonban világosan kiköté, hogy a’ magyar, ha és mennyiben ezen tanácskozásokban és hivatalos eljárásban részt veend, magyar nyelvvel élhessen. — Egy megyének követe az ellenmozgalmakban, ’s a’ magyarországi evangelicus papoknak törekvéseiben nem a’ szláv nemzetiség fölébredését látta; mert — úgy mond — a’ világtörténetek nem mutatnak fel példát, hogy ezredekig aludott nép valaha fölébredett volna, ’s ha ez mégis megtörténik, mi szükség a’költött uj névre, melly a’ VI-dik század óta megszűnt szláv népet jelenteni; — a’ katholicus egyházi rend — folytató — melly szinte számos tót helységekben lelkészkedik, nem futott panaszos instantiákkal, hanem otthon maradt és magyarul tanult. Pedig az ő megyéje távolabb esik a’ magyarság színhelyétől, mint a’horvátországi megyék megyéjében és vidékén, vannak a’ szlavismus legmélyebb gyökerei, ’s küldői mégis kötelességük érzetében, és tudván, hogy a’ közjó előmozdításához járulni kinek-kinek feladása , szívesen elfogadják a’ magyar nyelvet elvégre kivívó törvényt, miért is a’ jelen inditványnyal szavaz; csak arra kérvén a’ BKet, hogy a’ magyar nyelv tanításáról vidékükön ’s minél több helyen gondoskodjanak. Azon követ, ki a’ múlt országgyűlési illető törvény czikkely által Ó * Aradon felállittatott magyar tanitószék állapotját emlité , a’ jelen indítványt magában véve jobbnak tartotta a’ múlt országgyűlési törvényjavaslatnál; de félt, hogy alkudozások utján ez majdan tetemes módosításokat fog szenvedni. Horvátországra nézve megjegyzé, miszerint előbb csak azt válaszolták követei: nem tudunk magyarul, engedjetek időt tanulásra, ’s jelenleg a’ magyarul tudó követeket eltiltják a’ magyar nyelv használatától, mi az anyaországot szerfölötti engedékenységre ugyan nem bizondja. Miután egy követ , küldőinek nevében , az iránt tett indítványt, hogy a’ lelkészi hivatal elnyerésére csak öt év elmúltával legyen elkerülhetlenül szükséges kellék a’ magyar nyelv tudása, mert jelenleg nem találtatnának elégséges számmal alkalmatos egyének — végre Horvátország egyik követét éré a’sor, ki a’ fönebbiekre válaszoló, miszerint a’horvát nemzet a’ magyar nemzet kivánatait figyelembe vette, ’s a’ magyar nyelvet minden tanodában rendelé taníttatni, méltón várhatja tehát a’ magyar nemzettől, hogy kényszerítéssel nem fog élni, melly a’ kedélyek elidegenítését vonná maga után. Minden gyanúsítások ellen óvást tesz, a’ horvát nemzet ezentúl is alkotmányos kapcsolatban kiván élni a’ magyarral; de nemzeti és municipalis jogairól szinte nem akar lemondani; ő a’magyar nemzet dicső példáját követve, ezeket ereklyéinek tekinti. Minden határidővel összekötött concessio — úgy mond — kényszerítés lévén, küldőinek nevében a’ szőnyegen levő törvényjavaslattal meg nem egyezhet, ’s az eddigi divat meghagyatását kéri; — végre azon következtetés ellen, miszerint abból, hogy ő magyarul szól, arra hogy utódai is magyarul tartozzanak szólni, tiltakozik. — Az utána szólott követ emlité, hogy Horvátország követei ígéretet tettenek a’ közelebb múlt országgyűléseken, miszerint a’ protestánsoknak Horvátországgali viszonyaira nézve bizonyosan jó utasítást hozandanak magokkal, csak ne kényszerittessenek; — a’ kényszerítés elmaradt, ’s nem történt semmi, így tehát világos, minden habozás nélküli törvénynyel kell segíteni. Egyébiránt nem hiszi, hogy az indítványozott általánosságban lehessen maradni. Küldői a’ törvények magyar textusához nem akarnak diák fordítást iktattatni; ’s a’Corpus jurisnakmagyarra fordítását óhajtják; a’ szóló a’ magyar tanítókra nézve tett indítványt pártolja ’s miután a’ közoktatók is minden bizonynyal a’ köztisztviselők nevezete alatt értetnek, nincsen kétsége, hogy őket ipso facto magyar nyelveni tanításra kényszerithetni. Hivatkozott még I. Ferdinandnak a’ magyar nyelv körüli biztosítására. — Egyike az utóbb felszólalt követeknek,ki egyébiránt a’ kérdéses indítványt színte pártoló, az ingerültség megszüntetésére czélirányosnak vélte annak kimondatását, hogy Horvátország municipalis jogait, ’s nemzetiségét a’ magyar törvényhozás épen nem akarja csonkítani. A’ magyar nyelv fő akadályát követni nem a’ kormányban, hanem a’ felsőbb körök ’s különösen a’ nőnemnek a’ magyar nyelv körüli vétkes hanyagságában találta. — Egyik korábbi előadásra visszatérőig , miután a’ katholicus papságnak idézett buzgóságát szívesen megismerte, oda nyilatkozott a’következő szónok , hogy a’ mi ott némelly protestáns lelkészekről mondatik , azt minden esetre a’ reformátusokról egyáltalában nem, ’s a’ lutheránus lelkészeknek is csak egy részéről állíthatni. Előadá a’ protestantismusnak nyelvbeli érdemeit mint másutt úgy Magyarországban is, melly t. i. vallás elveivel ugyanazonitván a’ nemzetiséget, talán azt, hogy e’ teremben magyarul foly a’ tanácskozás, csak néki köszönhetni. Hogy a’ magyar nemzet a’ horvát municipalis jogokat védi — úgy mond — azon felírásból is kiviláglik, melly a’ turopolyai nemességen elkövetett sérelem orvoslására határozattá vált. Egyébiránt köztudomásra van, miszerint a’ horvát követek utasításai, a’ báni conferentiában készíttetnek, ha tehát jövendőben a’ magyar nyelvveli éléstől eltiltatnának Horvátország követei, ám a’ conferentia megkérdendő , hogy a’ tilalmat hagyja ki az utasításból. Egyébiránt nem tart azon megyével, melly indítványozó , hogy mondatnék ki, miszerint a’ törvényhozás a’ horvát nemzetiség ellen nem akar lépéseket tétetni; mert törvényben annak kell állani mit akarunk, nem annak mit nem akarunk. — Mások említették, hogy a’királyi curia sententionalisainak bevezetése, a’ legújabb törvények daczára is még mindig diák, hogy a’ Horvátországra nézve megállapítandó határidőt most tiz év helyett hétre vagy hatra kell szabni; mert a’ szőnyegen forgó törvényjavaslat keletkezése óta már három, négy év folyt le.—Volt, a’ ki a’ misének magyar nyelven mondását tárgyszó indítvány ellen azon oknál fogva nyilatkozott, mivel valamint nem akarja, hogy az egyházi rend a’ világi tárgyakba avatkozzék, úgy ő sem kíván a’vallásiak vitatásába ereszkedni. A’ sz. k. városok sorából többen melegen nyilatkoztak a’ nyelv és nemzetiség mellett; az egyik kijelenté, hogy valamint küldői már évek előtt Abauj vármegyével nemzeti színház alapításához tettlegesen járultak, úgy ezentúl is a’ magyar nemzetiség érdekében felállítandó intézetekhez költségekkel is kívánnak hozzájárni; — egy másik, mellynek 40,000 lakosai között talán egyet sem találhatni, ki magyarul nem tudna, azon óhajtását fejezé ki, hogy ne csak tolmácsai legyünk a’ nyelv ügyének , hanem lépjünk fel már valahára a’ gyakorlati élet mezején cselekvőleg is. A’káptalanok szinte buzgó részvéttel nyilatkoztanak, ’s részükről is pártolás pártolást ért. Többen kijelentették, hogy mind consistoriumbeli ügyeiket, mind a’gazdaságiakat magyarul viszik, hogy magyar megbízó-levelekkel érkeztek az országgyűlésre, hogy az egyházi törvénykönyvnek ’stb. magyar szerkesztéséről gondoskodtak. Fel is szólították az ülés színe előtt a’ zágrábi káptalant, azon szeretet nevében, melly a’ katholicus clerus tagjait összefűzi, hogy magyar nyelven vegyen ezentúl részt a’ tanácskozásban. Azon vád ellen, mintha a’ nemzetségi ellen-töredéket pártolnak, hogy ez még a’protestantismust tovább is kirekeszsze Horvátország határaiból, ünnepélyesen tiltakoztak. — Azon indítványra, hogy a’ mise magyar nyelven mondassák, egyik tagjok oda nyilatkozott, miszerint a’ misének diák nyelven mondása nem dogma religiosum, ellenben dogma politicum az, hogy erőszakolni nem kell; — ’s egyszersmind az 1599. 45.czikkelyre emlékeztető a’ Ret. Miután még hivatkozás történt a’ Zrínyiekre és Frangepánokra, kik horvátok ugyan, de egyszersmind magyarok is voltak, azon utódára a’szigeti hősnek, ki mint horvátországi bán a’ magyar irodalom mezején is működött , — miből az világlik ki, hogy a’ magyar nyelv jure postliminii is befogadást követelhet Horvátországban,— miután egy megyei követ elmondotta , hogy a’ magyar tudományos társaság, melly egy másik követ óhajtásához képest ne csak mivelje hanem terjeszsze is a’ nyelvet, ’s ne csak magyar-német, hanem magyar tót, magyar-oláh szótárakat is adjon ki, a’ corpus jurisnak magyarra fordításáról már gondoskodott, —’s egy, Ausztriának szomszédságában lévő megyének követe a’ magyar nyelvnek megyéje határai közötti terjedéséről, úgy főlig Károlynak legújabb alapítványáról a’ magyar nyelv ügyében szót tett volna, — végzésképen kimondatott, hogy általános egyetértés van a’ magyar nyelvnek törvénykezési, közigazgatási és közoktatási nyelvvé emeltetése iránt. Félre nem ismerhető szavazat-többség mutatkozott a’ mellett is, hogy ne részletekben, hanem általánosan, mint a’ szóban forgó indítvány tartja, szerkesztessék a’ törvényjavaslat, — de azon kivételt illetőleg, melly Horvátországra nézve lenne megállapítandó, még folyvást többfelé, ’s inkább mint a’ tanácskozás közben ágaztak a’ vélemények, és szavazatra bocsáttatván a’ tárgy, többek által többfélekép formuláztattak a’ szavazásra bocsátandó kérdések, a mig végre három indítvány közül, mellyeknek egyike azzal kívánt beelégedni, hogy a’ horvát iskolákban tanittassék a’ magyar nyelv; a’ horvát követek a’ magyar országgyűlésen magyar nyelvvel éljenek; ’s a’horvát közhatóságok és közhivatalok a’ magyarokkal magyarul levelezzenek; másika , hogy ezeken kívül még minden királyi kinevezéstől függő hivatalra mindjárt a’ törvény keletkezése után csak magyarul tudó horvátok alkalmaztassanak; harmadikra, hogy ezen végpontra nézve tiz évi időköz engedtessék, csak ennek eltelése után válandvan kényszerítővé. — szavazatok többségével az utolsó elfogadtatott. Fővárosi újdonságok. E’ napokban a’ pesti vakok intézetének növendékei, egyik tanitójok felügyelése alatt a’városliget környékén sétálván, egy cabriolettben vágtató félarszlánnal akadtak szembe, ki, ha testi szemeire ép is, de lelkileg vakabb mint azon szerencsétlenek testileg, nem csak ki nem tért elöltök, hanem egyenesen a’szegény szerencsétlenekre hajta, ’s csak a’ tanító sebes közbejötte által gátoltaték meg rész következése. — Illy minden emberi érzést tiporó gonoszság szigorú büntetést, és nyilvános megbélyegezést érdemlene, mit a’ divatos kocsis el sem kerülend, csak a’ kilétének megtudására tett nyomozások sikerüljenek. Nem reméljük ugyan,hogy az érdeklett félvér arszlán e’ sorainkat maga olvassa; mert szerencsénkre, mint alaposan gyanithatjuk,ő nem tartozik a’ magyar lapokat olvasók számába, de talán megsugandja neki valamelly tigris vagy sinkorán barátja. — Pesten a’ József városi vigutezában ismét tűz volt, de örömmel mondhatjuk: az oltás nem a’ régi hanyagsággal történt; mert a’ vizipuskák kevés nappal előbb vizsgáltatván, a’ hibásak kijavíttattak, ’s az egész oltási működésnél czélszerű rendeletek hozatván, a’keletkező szél daczára, ’s mind a’ mellett is hogy az ottani vidéki házak mind gyúlékony anyagúak , a’ tűz a’ felgyűlt házon túl nem terjedhete ’S mivel az újított tanácstól minden jót várunk, bátrak vagyunk az illetőket, egy más csekély de igen alkalmatlan dologra figyelmeztetni, melly sokszor rovaték meg a’ sajtó által sikeretlenül. Ez a’ váczi-utczai bolternyőket illeti, mellyek olly alacsonyra feszittetvék, mintha Liliput fővárosában léteznének. E’ tárgyban maga a’ hires dr. Panglos is felszólalt ’s jutalmat is hirdetett, nem akarjuk hinni hogy a’ baj orvoslása akkorra halasztatik , midőn gróf M.— J.— ott jutalmul kitűzött munkája megjelenend; mert addig sok baleset érhetné a’ közönséget , mint a’ minap egy urat, ki fejével az alacson bolternyő vasába ütközvén a’ vácziutcza gyalázatára elesett. ’S miután kereskedőink — kivált a’ vácziutczaiak — portékáik árát olly magosra szabták, kár volt bellernyeiket olly alacsonra feszíteni; mi legalább következetlennek tartjuk, ’s ha nem is mindig homlokaink, de legalább a’ tőlök olly drágán vásárlót! kalapjaink érdekében e’ bajnak elhárításáért alázatosan esedezünk, a’ közönség — azaz nem a’közönség, mert megróna valaki, hanem azon elesett ur ’s magunk nevében. — — Színházunkban már néhányszor mulattatá a’ közönséget Weiszné bécsi ballet— mesterné táncztársasága. Ez 24 leánykából áll, kik 10— 12 évűek csak, de kivált csoportozataikban annyi ügyességet ’s pontos összevágást tanúsítanak, hogy fővárosunkban ekkorig nagyobb tánczosainktól sem láttunk hasonlót; ’s valóban mi a’ pontosságot ’s az ezt szülő szorgalmat illeti : nem egy öreg művésznek szeretnék például tüntetni föl e’ gyermekeket, kik csinos, egyenlő ’s a’ táncz jelleméhez szabott ruháikban olly sajátszerűn kedves látványt képeznek, hogy nem mulaszthatjuk el mindazokat, kik eddig nem látták, megnézésökre felszólítani; mert maga nemében ez első látvány városunkban, mit ismét Bartay ur buzgóságának köszönhetünk. — Szabad legyen — távol minden megrovási szándéktól — a’ budai rendőrséget egyre figyelmeztetnünk. A’ budavári heti vásárok a’ hely szűke miatt különben is elég el nem hárítható alkalmatlansággal járnak, mégis megengedtetik azok legnépesebb helyein a’ kocsikkal és szekerekkel járás, bár a’ közlekedésre ez nem is szükséges. Így láttunk minap a’ vásár legélénkebb idejében , épen a’ városház előtt, hol adók vevők legsűrűbb tömegben gyűlnek össze, egy parasztot az indogermán faj egész kedélyes nyugalmával hajtani a’nép között ökörszekerét. Kérjük a’budaiakat, vigyázzanak szép hölgyeik ’s leányaikra, kik — eléggé nem dicsérhetöleg — magok járnak hetivásárra , ’s a’ női emancipatio eszméjétől menten, még nem terjeszték anynyira a’ képviseleti rendszert, hogy magokat a’ háztartásban cselédeik által képviseltessék, — ’s ne hagyják őket veszélynek kitetetni vanó marháktól. — Pesten Geibel Károly könyvárusnál jelent meg „Utazási vázlatok Olaszországról.“ Irta az Abauj vármegyei kisdedóvó-intézet és kórház javára báró Vécsey Anna, gróf Csáky Antalné. A’jótékony czél, mellyre a’ nemes hölgy műve jövedelmét száná , maga is elég buzdító ok a’’könyv megszerzésére, de ezenkívül tartalma is eléggé ajánlja; mert lapjait nem borítják unalmas és százszor hallott úti kalandok leírásai, nem minden városok salonainak ’s bennök veszteglő társaság fárasztó festése; annak van szentelve a’ munka, minek Olaszország temploma, a’művészetnek, ’s ennek remekeit rövid ’s egyszerű, de ismertető vonásokban festi , azt sem mellőzve el, mi az utazást, mint utazást érdekessé teszi. # Pozsonyi újdonságok , junius 4. E’ napokban két lélekemelő nyilvános nemzeti mozgalom tanúi valánk. A’ magyar színkörben ugyanis Egressy Gábor junius 1-jén adá első vendégszerepét mint Bolingbroke az „Egy pohár viz“ czimü érdekes franczia vígjátékban, és játék végén Vörösmarty közkedveséggy „Szózata“ Egressy Benjamin legújabb pályanyertes szerzeménye szerint énekelteték a’ férfiszinészek által. Egressy Gábor föllépése a’ magyar arénát egész ünnepi alakba öltöztető; az összes játszó személyzet,kik közt Bartháné is, mint rendes tagja a’ társaságnak, ma lépe föl először, minden lehetőt elkövetett, hogy az említett nagy színészhez méltólag működjék, a’ színi diszitmény és öltözködés is sokkal csinosabb vala most, mint eddigelé, sőt a’ játszótéren még a’ homokra is vászon és szőnyeg teritteték. Azonban mi sem volt olly meglepő, mint az amphitheatralis nagy színkör nézőhelyét, az országgyűlés kezdete óta ma látni először tömötten; ezt lehet aztán valódi szép közönségnek mondani, csupa magyar faj az ország minden részéből és osztályából ! Most a’ nők tarka koszorúja sem hiányzék, de legnagyobb számmal sereglett itt össze az országgyűlési ifjúság; ’s a’ roppant szinköri gyülekezet olly kitűnő figyelemmel kiséré a’ derék előadást ’s különösen Egressy remeklését, hogy illy kellő csendet tapasztalni magyar színi mutatványok alkalmával a’ legnagyobb ritkaság. — A’ felemlített előadás végén Egressy Benjáminnak a* „Szózata“ készített ’s legújabban ünnepélyesen megkoszorúzott pályaművét nagy hatással éneklék a’ szinésztársaság férfitagjai. A’ szivrázó költemény és melódia hallatára egészen el volt ragadtatva a’ közönség, es annyira , hogy a’ végső verseket a’ hallgatók közül többen 390