Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-01-22 / 215. szám
Ezek szerint tán nem alaptalan; önkecsegtetés,ha remélni merjük, hogy az egyesület alakuland, ’s a’ részvényeseknek érdemiétt hasznukra, a’ szeretett hon közös javára, munkálatait mihamarabb megkezdhetendi. — Nem tagadhatjuk, hogy e’ részben Fiume lelkes és vagyonos kereskedőire különösen számitni merünk , mert hiszen a’ minő bizonyos, hogy a’ mi Fiúménak történik, a’ honnak történik , a’ minő tagadhassan, hogy Magyarhon önálló nemzeti kereskedésre csak Fiume által, vagy épen nem számithat , olly kétségtelen az is, hogy minden lépés, melly akár törvényhozás, akár egyesületek által a’ magyar kereskedésnek Fiúmé általi emelésére történik, legközvetlenebbül magát Fiumét emeli, virágoztatja; és azért nem is lehet kételkednünk, hogy azon lelkes kereskedői testület, melly lapjaink 202-ik számának vezérczikke szerint egy millió pflot kivan annak (legyen bár az ország, vagy legyen privát egyesület) ajánlani, a’ ki Fiúméhoz vasutat épít.a tettleges részvétét ezen társaságtól sem vonandja meg, melly nem kér senkitől áldozatot, hanem olly vállalkozásra egyesül, melly Fiúménak emelkedésére többet tehetend, mint akár mi más, mint egyesek ereje eszközölhetne. — Szolgáljanak ezek figyelemébresztésül előlegesen *); — egy második czikkben alkalmat veendünk még arról szólani: mi az, a’ mi kereskedés körében ’s különösen a’ mi viszonyaink között egyesektől nem, hanem csak társaságoktól remélhető? ’s mit kiván kereskedési önállás tekintetében a’ magyar nemzet érdeke? mire nézve bizton mondhatjuk , hogy német szomszédink, mind azon dilustionalis kísérletekkel, mellyek a’ német sajtó körében időnkint, ’s most legközelebb ismét Frankfurtban, Lipcsében, Kölnben ’stb. feltünedeznek, minket mystificálni soha sem fognak,s csak magokat teszik nevetségesekké, ha olly képtelen thesis mellett harczolnak, hogy kedvelt Fiuménk iránti előszeretetünk: politicai ’s nemzetgazdasági tévedés!! ’s hogy tengerpartunkat veszni hagynunk, és minden erőnkkel csak Németországhoz és mindig csak Németországhoz csatlakoznunk kellene!! — A’ tactiácska koránsem rész, ha olly igen ármányosan együgyü nem volna. — Nyilatkozat. „Világ“ 103 és 104 számaiban taglalva ’s bírálva van a’ „Hírlap“ 205-ik számában megjelent azon föltételes nyilatkozatom, mellyben nem személy, hanem tárgy iránti magánynézetemet ’s meggyőződésemet, annak kifejezése iránti mindennel közös jogomnál fogva mondottam ki, ’s melly nyilatkozatomat tenni szent érdekek iránti kötelességemnek ismertem. Most következő nyilatkozatra bírnak azon czáfolatok, ’s annak lehetsége, miszerint talán többek és mások is, ’s többször is fogják még ama’ nyilatkozatomat vagy akárhol kifejezett nézeteimet ’s meggyőződésemet, vagy akár személyemet is hirtlapokbani bírálatokra méltatni. Nyilatkoztatom ugyanis, miszerint, bárki és bármivel lépjen is fel újságlapokban, nézeteimet’s meggyőződésemet czáfolva, hibáztatva ’s bírálva, vagy akár személyemet is megtámadva, én sem visszatarlón, sem magamat védve, sem egyszer sem másszor, és semmi esetre felelni nem fogok. Kérem a’t. közönséget, ’s kérek minden illetettel: méltóztassanak ezen hallgatásomat kicsiny bevétel- ’s megvetésre ne magyarázni. Illy szintolly botrányos mint nevetséges gőg és kábaság valóban nem tartozik hibáim közé. Remélem, némaságomat félelem következésének sem fogja senki tulajdonítani; félni nem szokásom, és itt ok sem lehetne arra. E’ nyilatkozatomnak az sem oka, miszerint a’ keletkezendő csata egyenetlen fegyverrel lenne vívandó; mert mit én akarnék 's nekem kellene nézeteim mellett felhoznom, az — mint a’közelebb megjelent töredékre is tapasztalnom kellett — hihetőleg bajosabban láthatna világot, mint az, mi azok ellen megtámadólag mondatnék. A’harcznak illy egyenetlensége, nemes szivet inkább a’ megtámadástól tartóztathat el; de a’ megtámadott ollykor csonkított fegyverrel is kénytelennek érezheti magát küzdeni. — Hogy hallgatni fogok, annak egyik oka azon meggyőződés, miszerint a’ feleleteimből eredendő vitatkozás — hitem szerint — a’ legjobb esetben haszontalan lenne; de vehetne ’s hihetőleg venne is a’ csata , mind az abban megjelenő személyek által, mind a’ vívás czéljára ’s módjára nézve, olly fordulatot, mi által az valóban károssá válnék. Másfelől, a’ jelentett hallgatásra kárhoztat azon körülmény, hogy csak egy napról másra kétesen tartogatott szememnek most közelebbről még roszszabbra fordult állapotja ollyan, minek semmi is annyira ’s olly tüstént nem árt, mint kedélyt ingerlő vagy kedvetlenítő foglalkozás; minek következtében minden effélétől szorosan el vagyok tiltva; ’s mindent, mi illy hatású, a’ lehetőségig gondosan kell kerülnöm. Minek következtében teljesen alkalmatlan vagyok tollharcz folytatására, sőt magam védelmére is. E’ tekintetben is az élők sorába már nem tartozónak, holtnak vagyok kénytelen magamat tekinteni. De azért nem akarok annak utalma alá bújni, miszerint: ,,a’ holtakról vagy jót vagy semmit;“ hanem óhajtásom’s kérésem, hogy „vagy semmit, vagy igazat.“ — Minden honi újságaink t. szerkesztőségeit kérem ezen nyilatkoztomnak becses lapjaikbani felvételére. Freywald au, jan. 12-kén 1843. — Wesselényi Mikós. Énekiskolai vizsgálat. A’ pestbudai hangászegyesület igazgatása alatti énekiskola nevendékeinek nyilvános vizsgálata a’ folyó iskolai esztendő első felére jövő csütörtökön (jan.26.) tartatik Pesten a’ redut-épületben, és pedig reggel 9 órakor az ifjak, délutáni 2 órakor a’ leányok részéről, mellyre, valamint általán a’budapesti t. közönség, úgy különösen az intézet t. ez. pártfogói és részvényesei tisztelettel meghivatnak. — Vizsgálat tárgyai: elmélet, gyakorlatok, egy és több hangú dalok, karénekek. — Mátray Gábor m. k., énekiskolai igazgató. Fővárosi újdonságok. Alig múlik nap, mellyben a’ fővárosi nagykörmü, enyves kezű szegény legények uj meg uj rablásai — tolvajlásairól részint valódi, részint koholt, vagy nagyított hírek ne keringnének. Ezen, a’ hatodik parancsolattal homlokegyenest ellenkező életmód itt télszakon mindig potencirozott erővel űzi gonosz játékát, mert télen több a’ szükség, ’s nagyobb a’ nyomor nem csak a’ henye, de még a’ munkás osztályoknál is. És valóban iszonyú, alig képzelhető nyomor az, melly fővárosunk népének egy jó nagy részét a’ balsors legvérzöbb töviseivel környezi. Ki ezt szemtül szembe nem látja, alig hinné, hogy a’díszes paloták, a’túlzott pazar fényűzés közepett, a’ nyomornak emberi alakot magán nem viselő rémképeivel, az éhezők, rongyosak, a’lélek-és testben betegek desperatus seregével itt olly sűrűn lehessen találkozni. Igaz, sok rejtezik köztük, ki a’ dolce far niente miatt méltán viselheti az élet igáját, ellenben igen sok, legjobb akarata, legfeszítetebb szorgalma mellett sem arathat gyümölcsöket létének fentartására. Ezeket lehetlen részvevő szánakozással nem kisérnünk; de érzelmünk ezen szép virágából koránsem táplálhatja magát az ügyefogyott szegénység. Tenni kell hát érettek emberbarátilag, tenni egyesült erővel, ’s a’nyilvánosság útján eszközöket nyújtani, mik által dologhoz, mindennapi kenyérhez juthassanak. A’ már gyakran lelkesen említett közdolgozóházak felállításán kívül e’ czélra még más mód is ajánlkozik, különösen az úgynevezett, ’s Hollandiában gyönyörű sikerrel virágzó szegényi gyarmatok alapitása, mi kivált elhagyott, puszta földekkel bővelkedő hazánkban könnyen ’s leghasznosabban volna létesíthető. A’ dolgozóházak felállításáról a’ városok, a’ szegényi gyarmatokéról pedig maga a’ status, gondoskodhatnának, ’s igy csakhamar enyhítve volna fővárosunkban, sőt hazánk minden részeiből az izlandiak ’s a’ nápolyi lazzaronik hű képmásainak borzasztó,nyomorúságos állapota.—Addig is, mig ez megtörténnék, a’ fővárosi rendőrség élénkebben mozoghatna a’ gyakori rablások meggátlása körül, ’s maga a’ jobblétű polgárság közerővel eszközölhetné azt, hogy ne csak egy-két, de minden utczában éber éjjeli őrök czirkáljanak. Mi is volna az husz-harminez háznak egy éjjeli őrt kitartani! petákos dolog, uraim! ’s még sincs ember, ki e’ szükséges biztosítás létesítésére indítana, lendítene valamit! Pedig az illy krajezáros fösvénységet, vagy lágyabban szólva, házi gondatlanságot igen keményen szokták megbüntetni azok, kik a’ sötét éj védszárnyai alatt rókafiakként csellengenek a’ főváros őrizetlenül hagyott utczáin , ’s kik e’ körülmény miatt szinte felbuzdulnak, ’s jó kedvet kapnak káros merényeik comfortos gyakorlására. Fővárosunkban leginkább a’ földszinti lakások vannak kitéve a’ rablók többnyire sikerülő kísérleteinek. Ők fölötte ügyesen tudják kivágni az ablagok üvegtábláit, ’s hosszú vashorgas póznákkal szokták kihuzogatni könnyen kézrekerült harácsaikat. Legújabban e’ különös őrmesterségröl egy igen tragicus ’s egy igen comicus esetet beszélnek itt. Az első az, hogy midőn bizonyos földszinti lakból az ágybélit akarák kihúzni, a’vashorog egy alvó fiatal hölgyön akadt meg, ’s arczát egészen végighasitá; a’ másik eset az, miszerint egy, mély álomba merült vén anyókról lehorgászták a’ dumnát, a’ nélkül hogy ő ezt észrevette volna; némellyek ugyan az ellenkezőt beszélik, azt állitván, hogy a’ vén nő nem aludt, de ijedtében egy kukkot sem mert szólani. Az utczai hirek állapotrndájából sok illy tolvajlási esetkét lehetne kitálalni, de a’ helyett inkább csak a’ fölebb mondottakra figyelmeztetjük azokat, kiket a’ dolog legközelebbről érdekel.-------Ha valaki a’ magyar irók kihirlelt szegény sorsának némi ellenkezőjéről akar meggyőződni, ám tekintse meg nemzeti színházunkban a’ Honderű érdemes szerkesztőjének keleti fényűzéssel decorált vezéri páholyát, melly korántsem emlékeztet bennünket a’ stereotyp-tudósok sötét, szűk celláira , hanem fenhangon hirdeti, hogy az arszlániróknak függönyös, bíboros kalitka kell. Lehetett volna e ennél jobb, czélirányosabb lapszerkesztői czégért kigondolni — a’ pompás salonok lekötelezésére! — P. H. L. ur igazán ügyes hona a’ magyar irodalom puszta rengetegének, ’s valóban az éhesebb magyar irók vigasztalásául illy belüket függeszthetne elegáns páholyára: Földerült már valahára! — Azon nap, midőn a’Jelenkor, Széchenyi gróf független függője, uj külsővel és belsővel jelent meg, egy pesti politicai lap szerkesztőjétől ezt lehetett volna kérdeni: ,No’s hány hét a’ világ?4 — ’s az érdemes szerkesztő bizonyára szomorodott arczczal felelt volna : Biz uram! mával is kevesebb.---------------Fővárosunkban még sehogy sem akar a’ muszkára emlékeztető tél teljes erejével beköszönteni, ’s bár kivül nincs is még köztünk téli hideg, de van am sok, igen sok polgártársunk jégvermes kebelében. És hol erre nézve az olvasztó erő ? — Jelentjük , hogy a’ pestvárosi hatóság hivatalos vizsgálatot tevén , a’ hurokkali fosztogatás iránti híreket valótlanoknak találta. Erdélyi omággyttség, (Dec. 6—9-kei ülések vége.) Fölvétetett 5 felségének az 1810— k-ki törvényczikkek, és hazafiusitásra felküldött egyének iránt leküldött k. k. leirata, mellynek tartalma e’ következő: „Miután az 1810 és 1811-ik években országgyűléseken hozott és királyi megerősítésünket nyert törvényczikkek felöl 1741-ben October 27-ik napján hozzátok intézett kegyelmes királyi leiratunkban határozottan kinyilatkoztattuk, hogy ezen czikkek félretételéhez, vagy uj tárgyalás alá vételéhez, mint a’ mi a’ törvényhozási és eltörlési rendszer egész alkatát szétrontaná, királyi megegyezésünkkel nem járulhatunk, és egyszersmind titeket arra utasítunk, hogy az említett országgyűléseken több idegenek honfiusitásáról készült törvényczikkeket, minthogy azok már legfelső megerősítést nyertek, törvényes mód szerint ugyanezen országgyűlésekről változtatás nélkül megerősített többi czikkekkel együtt királyi aláírásunkra egyszerre és egyetemben terjeszszétek föl, teljesleg váratlan volt tehát azon cselekvésiek, midőn f. év sept. 12-éröl kelt felirászok mellett csak a’96 és 97- ik a’ némellyeknek megadott honfiusitásról szóló törvényczikkeket azok hiányával terjesztettétek ismét királyi aláírásunkra fel, mellyek 1810 ’s 11-ben felterjesztve ’s legfelső helybenhagyásunk által megerősítve voltak, ezen többi megerősített törvényczikkeket pedig az általatok választott rendszeres bizottmányhoz utaltátok a’ mostani idők körülményeihez alkalmazott átvizsgálás végett. Melly cselekvésieket annál inkább rosszaljuk (reprobabus), mivel ezen törvényczikkekre nézve minden további tanakodás ’s tárgyalás országgyülésileg megszűnt, és csupán a’ szokott törvényes formaság t. i. a’ maga rendéni felterjesztés kir. aláírásunk végett, kinyomatás, nevünk és pecsétünkkeli megerősítés és kihirdetés vala hátra, mint ezt az 1744-iki 9-ik törvényczikk rendeli. Minélfogva midőn a’ kir. legfelső aláírásunk végett felküldött, némellyek honfiusitásáról alkotott törvényczikkeket ezennel ismételve visszaküldjük, egyszersmind titeket Kir. és RR. kegyelmesen a’ felidézett k. leiratok értelmére utalunk, ’s komolyan intünk, hogy törvényes legfelsőbb királyi parancsolatunknak haladéktalanul eleget tenni tartsátok kötelességteknek.“ — Erre a’ KK. és RR. tanácskozásának eredménye következő határozat jön: ,,A’ mint a’ KK. és RR. a’ jelen országgyűlési 102-ik ülésökböl sept. 12-röl és a’ múlt 1838-iki országgyűlés 153-ik üléséből mart. 30-ról is igéhez felterjesztett alázatos felirataikban azon okokat, mellyeknél fogva a’ fenforgó törvényjavaslatokat el nem fogadhatják, elég bőven felfejtették, úgy most is a’ tisztelt k. k. leirat által újabb, azok feletti tanácskozásra felszólítva , azon okokat csak alaposabbnak, már két rendbeli határozataiknak szükségük felöl meggyőzőbbeknek és a’ naponta fejlődő körülmények által igazoltabbaknak találják, és azokhoz ez alkalommal is állhatatosan ragaszkodva ismételve kinyilatkoztatják, hogy a’fenforgó 181"/',-beli törvényjavaslatokat, mellyeket idő és körülmények a’ haza jelen szükségei és kivánatai kielégítésére elégtelenekké, egy biztosabb jövendőre juthatás eszközlésére czéltalanokká tettek, alkotmányuk ’s jogaik törvényes elveivel megegyeztethetőknek nem találják, következőleg hivatkoznak a’ KK. és RR. említett határozataik bővebben felfejtett értelméhez és szavaihoz, mellyek szerint készítendő alázatos feliratban keressék meg alázatosan és őszinte fiúi bizodalommal ő ige, hogy méltányolva a’ KK. és RR. anynyiszor felterjesztett’s most is ismételt okaikat, azon törvényjavaslatok elfogadásának sürgetésétől elállani méltóztassék.“— (Érd. Hir.) Ezután olvastatok a’ rendszeres bíráló biztosságnak Marmaros vármegye némelly helységes per alatt volt határának Radna vidékéhez leendő visszakapcsoltatásáról költő. leiratra nézve tett jelentése, mellyben előadatik, hogy ezen határkédés , Magyarország részéről előadott 15— 16-ik századbeli határjáró-leveleken indulván, még 1637- ben Rákóczy György által elláttatott, ’s a’ kérdéses hely Erdélyhez ítéltetett; ezen ítélet M. Therézia által is hasonló értelemben vétetett, ’s a’ kérdéses hely a’ mostani k. leiratban is az Erdély részéről követelt kiterjedésben ítéltetett meg;’s igy nincs egyéb hátra, mint biztosokat választani, kik a’Magyarország által kinevezendőkkel egyetértve, a’kérdéses hely átvétele körűli teendőket ellássák. A’ biztosok szózatolás útján megválasztattak. — Végre az országgyűlés meghoszabbitása iránti felirás fogalmazására nézve a’ kir. kormányszékkel a’ BB. megegyesültek, a’ tisztválasztás irántit a’ kormányszékhez átküldöttek; — a’ muzeum, országos tanácskozási terem ’s nemzeti színház iránti törvényjavaslatok pedig köziratra bocsáttattak. Legújabb ’s legnevezetesb. Ő Felsége múlt hó 29-kéröl költ kegy. leirata által az erdélyi országgyűlést febr. 4-ik napján mulhatlanul berekesztetni rendeli. — A’magyar nyelv ügyében augustus 1-jétöl költ k. leirat értelméhez pedig olly kijelentéssel ragaszkodni méltóztatik, hogy a’ mit Erdély viszonyai, a’ magyar nyelv művelődésének előmozdítására cselekedni megengednek, — idézett k. leirata által immár betölté. — ’ Mit fásnál ajánlok, tehetségűm szerint tettleg is szeretem elő— mozditni , — csakhogy e’ részben erőm akaratomnak nem felel meg; s igy csak 6 részvényt, azaz: 3000 pengő forintot irhatok alá. — Kossuth, 50 Megyei dolgok. Vasból. Szombathely, dec. 22. Törvényszékeink ma végződtek, mellyeknek két első napján az úgynevezett törvényszék előtti rendes közgyűlés, a’ czélellenes kis— gyűlések helyettese tartatott. Ezen gyűlés első tárgya annak saját élete ’s halála fölötti kérdés volt. Tudva van, mikint a’ nm. h.tanács a’ kisgyűlések eltörlését helytelenítvén, megyénk e’tárgyban a’fökormányszékkel viszályba bonyolódók. Kétfölirás, mellyekben a’végzés czélszerüségét okokkal ’s adatokkal kívánta kivíni, óhajtott czélt nem eszközre. Az ügy a’királyi szék elébe került, kegyes leirata e’gyűlésen olvastatott föl, miszerint annál-