Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-01-22 / 215. szám

Ezek szerint tán nem alaptalan; önkecsegtetés,ha remélni merjük, hogy az egyesület alakuland, ’s a’ részvényesek­nek érdemiétt hasznukra, a’ szeretett hon közös javára, munkálatait mihamarabb megkezdhetendi. — Nem tagad­hatjuk, hogy e’ részben Fiume lelkes és vagyonos keres­kedőire különösen szám­itni merünk , mert hiszen a’ minő bizonyos, hogy a’ mi Fiúménak történik, a’ honnak törté­nik , a’ minő tagadhassan, hogy Magyarhon önálló nemzeti kereskedésre csak Fiume által, vagy épen nem számithat , olly kétségtelen az is, hogy minden lépés, melly akár tör­vényhozás, akár egyesületek által a’ magyar kereskedés­nek Fiú­m­é általi emelésére történik, legközvetlenebbül magát Fiumét emeli, virágoztatja; és azért nem is lehet kételkednünk, hogy azon lelkes kereskedői testület, melly lapjaink 202-ik számának vezérczikke szerint egy millió p­f­lot kivan annak (legyen bár az ország, vagy legyen privát egyesület) ajánlani, a’ ki Fiúméhoz vasutat épít.a tettleges részvétét ezen társaságtól sem vonandja meg, melly nem kér senkitől áldozatot, hanem olly vállalkozásra egyesül, melly Fiúménak emelkedésére többet tehetend, mint akár mi más, mint egyesek ereje eszközölhetne. — Szolgáljanak ezek figyelemébresztésül előlegesen *); — egy második czikkben alkalmat veendünk még arról szó­­lani: mi az, a’ mi kereskedés körében ’s különösen a’ mi viszonyaink között egyesektől nem, hanem csak társasá­goktól remélhető? ’s mit kiván kereskedési önállás tekin­tetében a’ magyar nemzet érdeke? mire nézve bizton mondhatjuk , hogy német szomszédink, mind azon dilus­­tionalis kísérletekkel, mellyek a’ német sajtó körében időnkint, ’s most legközelebb ismét Frankfurtban, Lipcsé­ben, Kölnben ’stb. feltünedeznek, minket mystificálni soha sem fognak,­­s csak magokat teszik nevetségesekké, ha olly képtelen thesis mellett harczolnak, hogy kedvelt Fiu­­ménk iránti előszeretetünk: politicai ’s nemzetgazdasági tévedés!! ’s hogy tengerpartunkat veszni hagynunk, és minden erőnkkel csak Németországhoz és mindig csak Né­metországhoz csatlakoznunk kellene!! — A’ tacti­ácska koránsem rész, ha olly igen ármányosan együgyü nem volna. — Nyilatkozat. „Világ“ 103 és 104 számaiban tag­lalva ’s bírálva van a’ „Hírlap“ 205-ik számában megje­lent azon föltételes nyilatkozatom, mellyben nem személy, hanem tárgy iránti magánynézetemet ’s meggyőződése­met, annak kifejezése iránti mindennel közös jogomnál fogva mondottam ki, ’s melly nyilatkozatomat tenni szent érdekek iránti kötelességemnek ismertem. Most következő nyilatkozatra bírnak azon czáfolatok, ’s annak lehetsége, miszerint talán többek és mások is, ’s többször is fogják még ama’ nyilatkozatomat vagy akárhol kifejezett nézetei­met ’s meggyőződésemet, vagy akár személyemet is hirt­lapokbani bírálatokra méltatni. Nyilatkoztatom ugyanis, miszerint, bárki és bármivel lépjen is fel újságlapok­­ban, nézeteimet’s meggyőződésemet czáfolva, hibáztat­va ’s bírálva, vagy akár személyemet is megtámadva, én sem visszatarlón, sem magamat védve, sem egyszer sem másszor, és semmi esetre felelni nem fogok. Kérem a’t. közönséget, ’s kérek minden illetettel: méltóztassanak ezen hallgatásomat kicsiny bevétel- ’s megvetésre ne magyarázni. Illy szintolly botrányos mint nevetséges gőg és kábaság valóban nem tartozik hibáim közé. Remélem, némaságomat félelem következésének sem fogja senki tulajdonítani; félni nem szokásom, és itt ok sem lehetne arra. E’ nyilatkozatomnak az sem oka, miszerint a’ ke­letkezendő csata egyenetlen fegyverrel lenne vívandó; mert mit én akarnék 's nekem kellene nézeteim mellett felhoznom, az — mint a’közelebb megjelent töredékre is tapasztalnom kellett — hihetőleg bajosabban láthatna világot, mint az, mi azok ellen megtámadólag mondat­nék. A’harcznak illy egyenetlensége, nemes szivet in­kább a’ megtámadástól tartóztathat el; de a’ megtámadott ollykor csonkított fegyverrel is kénytelennek érezheti magát küzdeni. — Hogy hallgatni fogok, annak egyik oka azon meggyőződés, miszerint a’ feleleteimből eredendő vitatkozás — hitem szerint — a’ legjobb esetben haszon­talan lenne; de vehetne ’s hihetőleg venne is a’ csata , mind az abban megjelenő személyek által, mind a’ vívás czéljára ’s módjára nézve, olly fordulatot, mi által az va­lóban károssá válnék. Másfelől, a’ jelentett hallgatásra kárhoztat azon körülmény, hogy csak egy napról másra kétesen tartogatott szememnek most közelebbről még rosz­­szabbra fordult állapotja ollyan, minek semmi is annyira ’s olly tüstént nem árt, mint kedélyt ingerlő vagy kedvet­­lenítő foglalkozás; minek következtében minden effélé­től szorosan el vagyok tiltva; ’s mindent, mi illy hatású, a’ lehetőségig gondosan kell kerülnöm. Minek következté­ben teljesen alkalmatlan vagyok tollharcz folytatására, sőt magam védelmére is. E’ tekintetben is az élők sorába már nem tartozónak, holtnak vagyok kénytelen magamat tekinteni. De azért nem akarok annak utalma alá bújni, miszerint: ,,a’ holtakról vagy jót vagy sem­mit;“ hanem óhajtásom’s kérésem, hogy „vagy sem­mit, vagy igazat.“ — Minden honi újságaink t. szerkesztőségeit kérem ezen nyilatko­ztomnak becses lapjaikbani felvételére. Frey­­w­ald au, jan. 12-kén 1843. — Wesselényi M­i­k­­­ó­s. Énekiskolai vizsgálat. A’ pestbudai hangászegyesü­let igazgatása alatti énekiskola nevendékeinek nyilvános vizsgálata a’ folyó iskolai esztendő első felére jövő csütör­­tökön (jan.­26.) tartatik Pesten a’ redut-épületben, és pe­dig reggel 9 órakor az ifjak, délutáni 2 órakor a’ leányok részéről, mellyre, valamint általán a’budapesti t. közön­ség, úgy különösen az intézet t. ez. pártfogói és részvé­nyesei tisztelettel meghivatnak. — Vizsgálat tárgyai: el­mélet, gyakorlatok, egy és több hangú dalok, karénekek. — Mátray Gábor m. k., énekiskolai igazgató. Fővárosi újdonságok. Alig múlik nap, melly­ben a’ fővárosi nagykörmü, enyves kezű szegény legé­nyek uj meg uj rablásai — tolvajlásairól részint valódi, részint koholt, vagy nagyított hírek ne keringnének. Ezen, a’ hatodik parancsolattal homlokegyenest ellenkező élet­mód itt télszakon mindig potencirozott erővel űzi gonosz játékát, mert télen több a’ szükség, ’s nagyobb a’ nyomor nem csak a’ henye, de még a’ munkás osztályoknál is. És valóban iszonyú, alig képzelhető nyomor az, melly fővá­rosunk népének egy jó nagy részét a’ balsors legvérzöbb töviseivel környezi. Ki ezt szemtül szembe nem látja, alig hinné, hogy a’díszes paloták, a’túlzott pazar fényűzés közepett, a’ nyomornak emberi alakot magán nem viselő rémképeivel, az éhezők, rongyosak, a’lélek-és test­ben betegek desperatus seregével itt olly sűrűn lehessen találkozni. Igaz, sok rejtezik köztük, ki a’ dolce far ni­­ente miatt méltán viselheti az élet igáját, ellenben igen sok, legjobb akarata, legfeszítetebb szorgalma mellett sem arathat gyümölcsöket létének fentartására. Ezeket lehet­­len részvevő szánakozással nem kisérnünk; de érzelmünk ezen szép virágából koránsem táplálhatja magát az ügye­­fogyott szegénység. Tenni kell hát érettek emberbaráti­­lag, tenni egyesült erővel, ’s a’nyilvánosság útján esz­közöket nyújtani, mik által dologhoz, mindennapi kenyér­hez juthassanak. A’ már gyakran lelkesen említett közdol­gozóházak felállításán kívül e’ czélra még más mód is ajánlkozik, különösen az úgynevezett, ’s Hollandiában gyönyörű sikerrel virágzó szegényi gyarmatok a­­lapitása, mi kivált elhagyott, puszta földekkel bővelkedő hazánkban könnyen ’s leghasznosabban volna létesíthető. A’ dolgozóházak felállításáról a’ városok, a’ szegényi gyarmatokéról pedig maga a’ status, gondoskodhatnának, ’s igy csakhamar enyhítve volna fővárosunkban, sőt hazánk minden részeiből az izlandiak ’s a’ nápolyi lazzaronik hű képmásainak borzasztó,nyomorúságos állapota.—Addig is, mig ez megtörténnék, a’ fővárosi rendőrség élénkebben mozoghatna a’ gyakori rablások meggátlása körül, ’s maga a’ jobblétű polgárság közerővel eszközölhetné azt, hogy ne csak egy-két, de minden utczában éber éjjeli őrök czir­­káljanak. Mi is volna az husz-harminez háznak egy éjjeli őrt kitartani! petákos dolog, uraim! ’s még sincs ember, ki e’ szükséges biztosítás létesítésére indítana, lendítene valamit! Pedig az illy krajezáros fösvénységet, vagy lá­­gyabban szólva, házi gondatlanságot igen keményen szok­ták megbüntetni azok, kik a’ sötét éj védszárnyai alatt rókafiakként csellengenek a’ főváros őrizetlenül hagyott utczáin , ’s kik e’ körülmény miatt szinte felbuzdulnak, ’s jó kedvet kapnak káros merényeik comfortos gyakorlásá­ra. Fővárosunkban leginkább a’ földszinti lakások vannak kitéve a’ rablók többnyire sikerülő kísérleteinek. Ők fö­lötte ügyesen tudják kivágni az ablagok üvegtábláit, ’s hosszú vashorgas póznákkal szokták kihuzogatni könnyen kézrekerült harácsaikat. Legújabban e’ különös őrmester­­ségröl egy igen tragicus ’s egy igen comicus esetet be­szélnek itt. Az első az, hogy midőn bizonyos földszinti lakból az ágybélit akarák kihúzni, a’vashorog egy alvó fiatal hölgyön akadt meg, ’s arczát egészen végighasitá; a’ másik eset az, miszerint egy, mély álomba merült vén anyókról lehorgászták a’ dumnát, a’ nélkül hogy ő ezt észrevette volna; némellyek ugyan az ellenkezőt beszélik, azt állitván, hogy a’ vén nő nem aludt, de ijedtében egy kukkot sem mert szólani. Az utczai hirek állapotrndájából sok illy tolvajlási esetkét lehetne kitálalni, de a’ helyett inkább csak a’ fölebb mondottakra figyelmeztetjük azokat, kiket a’ dolog legközelebbről érdekel.-------Ha valaki a’ magyar irók kihirlelt szegény sorsának némi ellenkezőjé­ről akar meggyőződni, ám tekintse meg nemzeti színhá­zunkban a’ Honderű érdemes szerkesztőjének keleti fényűzéssel decorált vezéri páholyát, melly korántsem em­lékeztet bennünket a’ stereotyp-tudósok sötét, szűk cel­láira , hanem fenhangon hirdeti, hogy az arszlániróknak függönyös, bíboros kalitka kell. Lehetett volna e ennél jobb, czélirányosabb lapszerkesztői czégért kigondolni — a’ pompás salonok lekötelezésére! — P. H. L. ur igazán ügyes h­ona a’ magyar irodalom puszta rengetegének, ’s valóban az éhesebb magyar irók vigasztalásául illy belüket függeszthetne elegáns páholyára: Földerült már valahára! — Azon nap, midőn a’Jelenkor, Széchenyi gróf függet­len függője, uj külsővel és belsővel jelent meg, egy pesti politicai lap szerkesztőjétől ezt lehetett volna kérde­ni: ,No’s hány hét a’ világ?4 — ’s az érdemes szerkesz­tő bizonyára szomorodott arczczal felelt volna : Biz uram! mával is kevesebb.---------------Fővárosunkban még se­hogy sem akar a’ muszkára emlékeztető tél teljes erejével beköszönteni, ’s bár kivül nincs is még köztünk téli hi­deg, de van am sok, igen sok polgártársunk jégvermes kebelében. És hol erre nézve az olvasztó erő ? — Jelent­jük , hogy a’ pestvárosi hatóság hivatalos vizsgálatot te­vén , a’ hurokkali fosztogatás iránti híreket valótlanoknak találta. Erdélyi omággyttség, (D­e­c. 6—9-ke­i ülések vége.) Fölvétetett 5 felsé­gének az 1810— k­-ki törvényczikkek, és hazafiusitásra felküldött egyének iránt leküldött k. k. leirata, mellynek tartalma e’ következő: „Miután az 1810 és 1811-ik évek­ben­ országgyűléseken hozott és királyi megerősítésünket nyert törvényczikkek felöl 1741-ben October 27-ik nap­ján hozzátok intézett kegyelmes királyi leiratunkban hatá­rozottan kinyilatkoztattuk, hogy ezen czikkek félretételé­­hez, vagy uj tárgyalás alá vételéhez, mint a’ mi a’ tör­vényhozási és eltörlési rendszer egész alkatát szétronta­ná, királyi megegyezésünkkel nem járulhatunk, és egy­szersmind titeket arra utasítunk, hogy az említett ország­gyűléseken több idegenek honfiusitásáról készült törvény­­czikkeket, minthogy azok már legfelső megerősítést nyer­tek, törvényes mód szerint ugyanezen országgyűlések­ről változtatás nélkül megerősített többi czikkekkel együtt királyi aláírásunkra egyszerre és egyetemben terjeszszétek föl, teljesleg váratlan volt tehát azon cselekvésiek, midőn f. év sept. 12-éröl kelt felirászok mellett csak a’96 és 97- ik a’ ném­ellyeknek megadott honfiusitásról szóló törvény­­czikkeket azok hiányával terjesztettétek ismét királyi alá­írásunkra fel, mellyek 1810 ’s 11-ben felterjesztve ’s leg­felső helybenhagyásunk által megerősítve voltak, ezen többi megerősített törvényczikkeket pedig az általatok vá­lasztott rendszeres bizottmányhoz utaltátok a’ mostani idők körülményeihez alkalmazott átvizsgálás végett. Melly cselekvésieket annál inkább rosszaljuk (reprobab­us), mi­vel ezen törvényczikkekre nézve minden további tanako­dás ’s tárgyalás országgyülésileg megszűnt, és csupán a’ szokott törvényes formaság t. i. a’ maga rendéni felter­jesztés kir. aláírásunk végett, kinyom­atás, nevünk és pe­­csétünkkeli megerősítés és kihirdetés vala hátra, mint ezt az 1744-iki 9-ik törvényczikk rendeli. Minélfogva midőn a’ kir. legfelső aláírásunk végett felküldött, némellyek hon­­fiusitásáról alkotott törvényczikkeket ezennel ismételve visszaküldjük, egyszersmind titeket Kir. és RR. kegyel­mesen a’ felidézett k. leiratok értelmére utalunk, ’s ko­molyan intünk, hogy törvényes legfelsőbb királyi paran­csolatunknak haladéktalanul eleget tenni tartsátok köteles­­ségteknek.“ — Erre a’ KK. és RR. tanácskozásának eredménye kö­vetkező határozat jön: ,,A’ mint a’ KK. és RR. a’ jelen or­szággyűlési 102-ik ülésökböl sept. 12-röl és a’ múlt 1838-iki országgyűlés 153-ik üléséből mart. 30-ról is igéhez felterjesztett alázatos felirataikban azon okokat, mellyeknél fogva a’ fenforgó törvényjavaslatokat el nem fogadhatják, elég bőven felfejtették, úgy most is a’ tisz­telt k. k. leirat által újabb, azok feletti tanácskozásra fel­szólítva , azon okokat csak alaposabbnak, már két rend­beli határozataiknak szükségük felöl meggyőzőbbeknek és a’ naponta fejlődő körülmények által igazoltabbaknak talál­ják, és azokhoz ez alkalommal is állhatatosan ragaszkodva ismételve kinyilatkoztatják, hogy a’fenforgó 181"/',-beli törvényjavaslatokat, mellyeket idő és körülmények a’ haza jelen szükségei és kivánatai kielégítésére elégtelenekké, egy biztosabb jövendőre juthatás eszközlésére czéltala­­nokká tettek, alkotmányuk ’s jogaik törvényes elveivel megegyeztethetőknek nem találják, következőleg hivat­koznak a’ KK. és RR. említett határozataik bővebben fel­fejtett értelméhez és szavaihoz, mellyek szerint készítendő alázatos feliratban keressék meg alázatosan és őszinte fiúi bizodalommal ő ige, hogy méltányolva a’ KK. és RR. any­­nyiszor felterjesztett’s most is ismételt okaikat, azon tör­vényjavaslatok elfogadásának sürgetésétől elállani méltóz­­tassék.“— (Érd. Hir.) Ezután olvastatok a’ rendszeres bíráló biztosságnak Marmaros vármegye némelly helységes per alatt volt hatá­rának Radna vidékéhez leendő visszakapcsoltatásáról költ­ő. leiratra nézve tett jelentése, mellyben előadatik, hogy ezen határkédés , Magyarország részéről előadott 15— 16-ik századbeli határjáró-leveleken indulván, még 1637- ben Rákóczy György által elláttatott, ’s a’ kérdéses hely Erdélyhez ítéltetett; ezen ítélet M. Therézia által is ha­sonló értelemben vétetett, ’s a’ kérdéses hely a’ mostani k. leiratban is az Erdély részéről követelt kiterjedésben ítél­tetett meg;’s igy nincs egyéb hátra, mint biztosokat válasz­tani, kik a’Magyarország által kinevezendőkkel egyetértve, a’kérdéses hely átvétele körűli teendőket ellássák. A’ bizto­sok szózatolás útján megválasztattak. — Végre az or­szággyűlés meghoszabbitása iránti felirás fogalmazására nézve a’ kir. kormányszékkel a’ BB. megegyesültek, a’ tisztválasztás irántit a’ kormányszékhez átkü­ldöttek; — a’ muzeum, országos tanácskozási terem ’s nemzeti színház iránti t­örvényjavaslatok pedig köziratra bocsáttattak. Legújabb ’s legnevezetesb. Ő Felsége múlt hó 29-kéröl költ kegy. leirata által az erdélyi országgyű­lést febr. 4-ik napján mulhatlanul berekesz­­tetni rendeli. — A’magyar nyelv ügyében au­­gustus 1-jétöl költ k. leirat értelméhez pedig olly kijelen­téssel ragaszkodni méltóztatik, hogy a’ mit Erdély viszo­nyai, a’ magyar nyelv művelődésének előmozdítására cselekedni megengednek, — idézett k. leirata által im­már betölté. — ’­ Mit fásnál ajánlok, tehetségűm szerint tettleg is szeretem elő— m­ozditni , — csakhogy e’ részben erőm akaratomnak nem fe­lel meg; s igy csak 6 részvényt, azaz: 3000 pengő forintot irhatok alá. — Kossuth, 50 Megyei dolgok. Vasból. Szombathely, dec. 22. Törvényszékeink ma végződtek, mellyeknek két első napján az úgynevezett törvényszék előtti rendes közgyűlés, a’ czélellenes kis— gyűlések helyettese tartatott. Ezen gyűlés első tárgya an­nak saját élete ’s halála fölötti kérdés volt. Tudva van, mi­­kint a’ nm. h.tanács a’ kisgyűlések eltörlését helytelenít­vén, megyénk e’tárgyban a’fökormányszékkel viszályba bonyolódók. Kétfölirás, m­ellyekben a’végzés czélszerü­­ségét okokkal ’s adatokkal kívánta kivíni, óhajtott czélt nem eszközre. Az ügy a’királyi szék elébe került, ke­gyes leirata e’gyűlésen olvastatott föl, miszerint annál-

Next