Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)
1843-02-05 / 219. szám
megyének! — Lentse György, lestinei ev. lelkész Árvában.* Két vád van, melly a’ nyelvtusa ügyében a’ magyarok ellen sűrűen fölhordatik; egyik, hogy a’ más ajkúak ellen a’ magyarok részéről jogtalan erőszakoltatások történnek; másik, hogy a’ tót mozgalmak egyedül nyelvművelési czélzatnak. —Az elsőre nézve mi mindig alapos adatokat kérünk, de még eddig senki sem volt szíves azoknak birtokába juttatni. Reméljük , hogy a’ másodikra nézve néha-néha egy-két tényt felhoznunk szabad leszen; reméljük annyival inkább, mert igen szomorú dolog volna, ha a’ magyarnak az ellene saját honában német és tót lapokban emelt vádak ellen magát minden mérséklettel védeni ’s legalább puszta tényeket a’ közönség tudomására juttatni szabad nem volna. Tiszti. Lenso Györgyül' fentebbi nyilatkozatában bizonyos esedezölevélről tesz említést, melly a’ múlt országgyűlés elé vala intézendő , ’s aláírás végett Árvában is körözteték. Az olvasók isten tudja minő rémeket képzelhetnének ez esedezőlevélben rejteni; azért nem teszünk szükségtelen dolgot, ha annak legalább berekesztő sorait a’ közönséggel megismertetjük. A’ németül szerkesztett irat, miután a’ folyamodás okait elősorozza, következő sorokkal végződik: „Ez okok következtében ama’ jól megfontolt és mély meggyőződésből eredő kérelmünkkel járulunk Magyar-, Horvát- és Tótország tekintetes követi kara elébe, hogy nekünk, királyhoz és alkotmányhoz híven ragaszkodó tótoknak, nemzeti nyelvünk iskoláinkban, egyházainkban , törvényes és politiai hatóságainkban meghagyassék, a’ mi veszedelmünkön és az ország veszedelmén többé ne munkáltassék, elavulhatlan népjogaink tiszteletben tartatván, sajátszerű fejlődési pályánkon makacsul ne akadályoztassunk; ’s végre megengedtessék, hogy istenünket kedves anyanyelvűnkön magasztosan dicsérhessük. — De ha Magyar-, Horvát- és Tótország tekintetes követei, mint értelmesb rész , magasb szempontból tekintve , fensőbb és legfensőbb hatóságoknál a’ nyelv egységét szükségesnek tartanák, akkor örömest és engedelmesen alávetjük magunkat e’ határozatnak , ha általa egy élő és művelt nyelv, mint p. o. a’ franczia, vagy— mi még jobb és gyakorlatibb lenne — a’ német nyelv, mellyet nyelvrokonaink az ausztriai császári birodalomban különben is már elfogadának, választatnék; ’s ez esetben annál szívesebben engednénk , minthogy a’ német nyelv az értelmiség és műveltség kincsaknáit tárná föl előttünk, és bennünket a’ számos német nemzettel szoros szellemi érintkezésbe hozna; — de a’ magyar nyelvet az épen most említett okoknál fogva el nem fogadhatjuk. — Ha a’ kísérteteknek és rólunk költött hazugságoknak sikerülne fölöttünk, királyunkhoz mindig hű tótok fölött legfelsőbb helyen diadalt nyerhetni, úgy csak az utolsó eszköz maradna még fen , t. i. tótságunkat külön országgyűlés és a’ legigazságosb király uralma alatt, Horvát- és Tótország példájára kor- és czélszerüleg alkotmányitani csak Erdélyi országgyűlés. (Jan. 7-kei orsz. ülés.) Felolvastatván az országgyűlést febr. 4-keig meghosszabbító R. K. leirat, ’s az országos alapítványok kezelésére történt választásokról jelentés tétetvén: — napirendre került a’ kormányszéki tanácsosok kinevezéséről szóló k. leirat feletti tanácskozás, mellynek eredményéül a’ RR. alázatos felírást határoztak, mellyben legmélyebb fájdalmukat jelentendik ki, hogy azon négy hivatali helyek közül, mellyekre a’ megerősítés létetett, az egyikre tett választásból két személy, a’ másikból pedig egy sem erösittetett meg, ’s ez által sarkalatos választási joguk legtetemesebb sérelmet szenvedett. A’ KK. és Rt.azonban újabb bizonyságát adandók, hogy mig sérelmök orvoslásának ’s jövendőre való eltávolításának más útoni eszközlését remélhetik, az igazgatás és nemzet közti összeütközéseket kikerülni óhajtják, — a’ megerősített tisztviselők közül azokat is, kik ugyanazon statióra ketten neveztettek ki, hivatalukba beiktatni határozák, azon nyilvános kijelentéssel, hogy ebből jövendőre semmi következtetés ne huzassék, ’s hogy jövendőben hasonló esetben kénytelenek volnának a’ beiktatást meg nem tenni; egyszersmind fiúi bizodalommal kinyilatkoztatják, hogy azon választásokat, mellyekből most kinevezés nem történt, az azokból ezután történhető kinevezésre nézve megsemmisítik , ’s hogy az egyik kinevezésben a’ szózatok többségének figyelembe nem lett vételét fájlalják. — Ezen határozat ellen óvás adatott be. — Továbbá kivántatott, hogy a’ kinevezett kormányszéki tanácsnokok collationalisai ’s az esküforma köziratra adassék. — Az elsőre nézve, a’ kik azokat megtekinteni óhajtanák, elnökileg az itélőmesterhez utasittattak,’s a’ köziratra-bocsátás megtagadtatott; az esküre nézve kijelentetett, hogy azon forma szerint fogják a’ kinevezettek hitöket letenni, melly szerint a’ múlt országgyűlésen kinevezett tanácsnokok megesküdtek , ’s melly az akkori országi irományok 52. sz. alatt található. — A’ BR. ez utóbbiban megnyugodtak, de az elsőre nézve kijelenték, hogy végzéseikhez ragaszkodnak. Jan. 9. A’ kinevezett kormányszéki tanácsnokok hivatalaikba iktattattak. A’Földvári Farkas elölépésével megürült itélömesteri hivatalra a’ szokott módoni választás elrendeltetett. — Hátszeg városa ’s az 1818/i törvények iránti felirat terveire nézve a’ kormányszékkel egyesülés történt. — A’ muzeum, nemzeti színház és országos tanácskozási terem tárgyában ’s a’ rendszeres biztosságok iránt készült törvényjavaslatok kéziratra bocsáttattak. — Doboka megye praetorialis házának sz. kir. Szamosujvár városába leendő átszállítása iránti kérelemre, választmányi jelentés nyomán határoztatott, hogy ezen átszállítás semmi akadályt sem szenvedhet, és Szamosujvár a’ befogadást nem ellenezheti, miután ebből reá semmi te Megyei dolgok. Csömörből, jan. 25. Mi a’ törvénykezések első hetében — legalább egy pár nap — közgyűlést, egyszersmind fenyitótörvényszéket is szoktunk tartani; melly szabály azon panaszt szülte, hogy az úgynevezett fixumok, mellyek már úgysem sokat érnek, még inkább csökkentetnek. Egyébiránt, hogy a’ fixumok már úgysem sokat érnek, sok tekintetben el lehet mondani. A’ hiteltörvények, mind a’ mellett, hogy sok a’ panasz ellenök, azonkívül hogy a’ solennis pörök számát tetemesen leolvaszták, meg is unatták az avas formákat. Számtalan a’ szóbeli pör, mellyek közül sok igen is betű szerint, sok ismét igen fontolva teljesittetik. Mindez in ultima analysi oda megy ki, hogy a’ tömérdek teendők, az előlegesen teendők sorából, az állandó törvényszékek fölállítása és az egész törvénykezési rendszer gyökeres javítása sokáig már ki nem hagyathatik.—Ilyen közgyűlés volt a’ január. 11-kei, mellynek nevezetesebb eredményei ezek voltak: 1) Fel olvastatott J.— P.— ág. hitvallású tiszai superintendens urnak múlt évi dec. 19-kétől kelt ’s Gömör megye Rveihez intézett terjedelmes apológiája, — mellyben — miután az, a’ megyei bizottság eljárását sem várva be terjesztetett a’ törvényhatóság ebbe—a’dolog valódi fekvését valahára föltüntetö, és vagy a’ panasz alaptalanságáról meggyőző, vagy a’ ténynek mibenlétét őszintén föltáró fölvilágosítás után , a’ törvényesen teendők fonálát reménylök sokan föllelhetni. — Mennyiben valósult ? ’s valósulhatott e ? — ezen várakozásunk, a’ levél tartalmából, mellynek főbb vonásait ’s elveit — mellyeken, mint sarkon, az egész forogni látszik — ezennel kiemelem, ki fog tetszeni. -■ Mindenek előtt fájdalmasan veszi a’ nyilatkozó a’ megye határozatát, azért: „hogy kihallgattatása ’s a’ vizsgálat megtétele előtt már is vétkesnek, minden alapos adatok nélkül a’ legnagyobb bűnökkel terheltnek, adott szava megszegőjének, törvény, nemzetiség és közcsendesség elleni mozgalmak és merények ébresztőjének, szóval a’ haza legroszabb 's legveszedelmesebb polgárának, ’s mint illyen, semmi tiszteletet, becsületet és bizalmat nem érdemlőnek bélyegeztetett, a’ haza és világ előtt kikiáltatott.“— Ezen — szóról szóra fölhívott — szavakra legelőször is azt jegyzem meg, hogy itt a’ nyilatkozó nem mindenütt a’ megyei határozat szavaival él; ilyenek ezek: ,,a’ legnagyobb bűnökkel terhelt, a’ haza legroszabb ’s legveszedelmesebb polgára.“ — A’ mi pedig azon panaszát illeti, hogy kihallgattatása és vizsgálat előtt mondatott ki rá a’ „vétkes“, ezt csak akkor mondhatná talán, ha az indítvány úgy a’ mint a’ határozatban kitétetik , ’s igaz sokak által azért, mert köztudomásra lévő tény hozatott szőnyegre, pártoltatott — végzésbe is ment volna; de miután a’ BB. többsége a’„nemonisi legitime citatus et juris ordine convictus“ ’stb. sarkalatos elvet követve, előbb rendszeres nyomozást rendelt, és csak azután kívánt e tárgyban törvényesen intézkedni, a’ panasz alaptalansága önkényt föltűnik; sőt miután a’ nyilatkozó maga elismeri, hogy a’ vád alapját tevő tény „legynagyobb bűn“ —’s az illy vádlott ,,a’ haza legrosszabb, legveszedelmesebb polgára,“— hogy (a’ határozat szavaival élve)az annyira elhatalmazott nemzetiség elleni törekvések indítóit, az elkövetett törvénytelen mozgalmak ébresztőit kinyomozni, fölfedezni a’ megye Rremnek törvényes kötelességekben állott, arról önkényt meggyőződhetik.— De menjünk az apologia magkövére. Ama’ közhiedelmet, miszerint a’ nyilatkozó a’ magyar nyelv virágzása ’s terjedése gátlójának tartatik, megczáfolandó, czélszerűnek tartjáé’ részbeni érzelmeit’s gondolkodásmódját kijelenteni. „Kimondhatlan örömmel néztem—u. m.—hogy országnagyaink, kik hajdan a’ francz, angol és más külföldi nyelveket művelve, hazájok egyik fő nyelvén (e’ szerint több, még pedig fönyelvei vannak az országnagyok hazájának? )alig tudtak szólni, most már az ország dolgairól magyar nyelven tanácskoznak, több fényes társaságokban kijelentém az iránti örömemet, nemcsak, de minden nyelv, mint az emberiség legfőbb kincse és e 11 em e iránt tisztelettel és szeretettel viseltetve, főképen a’ magyar, mint hazánk egyik fő nemzete (és igy nem csak nyelv, de több, még pedig fönemzet is van a’ magyar hazában ? ) nyelvének ismeretét hasznosnak, szükségesnek ’s" körülményekhez képest, miután az diplomaticai polczra emeltetett, nélkülözhetlennek tekintve, annak virágzását, sőt korlátok közti terjedését is mind magány-, mind közéletpályámon a’ lehetőségig elősegítem , ’s azt a’ mennyire korom ’s hivatalos foglalatosságaim engedik, magam is művelem.“ (Kérem, ne szánják önök hasábjaikat, ha kevéssé többet idézek fel ezen hosszú levélből, mint a’ napirenden lévő tárgyak halmaza engedné; mert úgyis az panaszuk, hogy a’ hírlapok, mellyek iránt különben iszonynyal viseltetnek, mentségeiket föl nem veszik. Nem akarom terhelni, de azt a’ vádat sem magamra venni, hogy csonkán és félszegen és igy részrehajlólag közlöttem.) „Adatokul hozza fel az 1841-ik évben Rozsnyón tartatott egyházkerületi gyűlésben beadott, de akkor az idő szűke miatt olvasatlanul maradt nyilatkozatát, ugyszinte azon év végén minden esperességekhez szétküldözött latin körlevelét, mellyben a’ „törvényalkotta országos nyelv“-nek a’ tanodákban leendő tanítását hivatalosan ajánlotta, nemkülönben a’ tanítási rendszernek zay-ugróczoni kidolgozása alkalmával az illetőkhöz küldött azon utasítását, hogy a’ magyar nyelvnek a’ magyar főbb tanodákban leendő behozatalát ne ellenezzék.— Midőn egy részről ezeket téve, nem nézhető más részről közönyös szemmel, mikép egyesek a’ jogok és jogok közti határvonallal nem gondolva, a’ magyar nyelvet minden áron, sőt a’ vallás rovására is terjeszteni, — a’ sz. egyházat nyelviskolává lealacsonyítani, ’s igy milliókat hitükben megtántorítani törekesznek, ollyanok — kik vagy maguk vallással nem bírnak, vagy mások lelki nyugalmára vészes experimentumokat tenni óhajtanak. — Következik a’ levél doctrinak része, mellyben a’ BR. a’ következő országtudományi elvre emlékeztetnek , miszerint a’ józan országlással össze nem fér a’ hasonéletre jogosított szomszéd érdekek, bármennyire tisztelendő érdek miatti elnyomása, szokások eltörlése a’ szenvedelmeket felizgatja, mennyivel inkább, elidegeníthetetlen jogok megtámadása ? — Illy jogaik támadtattak meg egyszerre azon polgároknak, kiknek a’ nyilatkozó egyházi főnöke, u. m. anyanyelvűk és vallásuk szabadsága. Nevezhetne — úgy mond — egyházakat, hol az istentisztelet magyar nyelven tanítása erővel hozatott be, vagy behozatni kivántatott, hol a’ megzavart békét hatósági erővel kellett helyreállítani; nevezhetne helyeket, hol a’ szláv istentisztelet kiküszöbölése ’s igy a’ nép systematicus magyarosítása mathematical calculus szerint terveztetett. De mind ezeket elhallgatja, nem kímélésből, hanem azért, mert köztudomású dolgok, és azért, mert ezt több, minden kifogások felett álló férfiak, mint gr. Széchenyi István Kelet népében, és Kossuth a’ 184-ik számú P. H.-ban roszalják.“ — Sokkal czélszerűbb lett volna azonban megnevezni törvényhatóság előtt azon eseteket — ha ugyan vannak ollyanok — mellyekben a’ jogok (—de jogok!!—) bárki által elnyomatni czéloztattak; mert ámbár a’ nyilatkozó ezeket köztudomásuaknak mondja, illy eseteket nálunk senki nem tud, hanem szokásuk már ezen uraknak egyes eseteket, de megnevezés és bizonyítás nélkül felhozni, ’s azokból átalános panaszt alakítani. Köztörvényhatóság előtt—melly valamint a’ törvényeknek őre, úgy az áthágóknak szigorú megboszulója — bűntényeket emlegetni és föl nem fedezni, hunyoritás a’bűnre. — Hát még a’ „magyar academia körüli“ beszédből milly éles fegyvereket fordítnak majd ellenünk ? — Jön aztán a’ bécsi legatio. Ezt szükséges és törvényes lépésnek nyilatkoztatja, mert védelmeik a’ hírlapokba be nem fogadtatván, kénytelenek valának magukat a’ panslavismus vádja alól ezen az úton kitisztítani. Mind ezek által tökéletesen igazolva lenni hiszi azt, mikép sem a’ törvény ellen nem vétett, sem adott szavát meg nem szegé, mert soha sem szegődött a’túlságos buzgalom zászlója alá. Ezeknél fogva ártatlanságát jegyzőkönyvileg kimondatni ’s a’ vizsgálatot megszüntetni kéri, annál inkább, mert a’ dolog ő felsége előtt van, ki ha azokat, mellyek a’megyei határozásban foglaltatnak, tapasztalta volna, el nem mulasztaná azokat megvizsgáltatni ’s megfenyittetni. — A’ RRet ezen nyilatkozat előbbi végzésöktöli elállásra semmikép sem bírhatván, sőt miután abban részint olly elveket láttak elhintve, mellyek törvényeinkkel ’s ősi alkotmányunkkal meg nem férhetnek, mint példáúl a’ „több fő nemzet“ ’stb, részint olly állításokat , mellyek a’ felvilágosítást méginkább igénylik, azt az e’ tárgyban kiküldött biztosságnak olly utasítással adák ki, hogy a’ martiusi évnegyedes gyűlésre eddigi munkálata sikerét beadni el ne mulaszsza. —Van még egy elv úgy ezen nyilatkozatban mint mellékleteiben elhintve, mellyet érintetlenül szinte nem hagyhatok. — Erényül látszanak felhozni ezen urak azt, hogy a’ törvénynek, melly a’ magyar nyelvet diplomaticai polczra emelte, engedelmeskedni ’s annak szoros korláti kört működni kívánnak. De azt, hogy ezen törvény alapját méltányosnak igazságosnak valaha elismerték volna,azt tölök soha sem hallhatni. Már pedig a’ hozott törvénynek engedelmeskedni, nem érdem, nem erény, hanem polgári kötelesség. Azon méltányosság, mellyel a’ törvényhozó test ’s, a’ törvényhatóságok az idegen ajkú polgárok iránt viseltetnek, méltán igényelheti ama’ viszonosságot, miszerint úgy az eddig már meghozott törvénynek, mint a’ nemzet felvilágosított irányának alapját is már valahára méltányosnak, igazságosnak és jogszerűnek ismerjék el. Ennek a’ különbségnek meg kell lenni a’ zsarnoki parancs és alkotmányos törvény iránti engedelmesség közt. Gyanúsítani nem akarok; de hogy azokról, kik Magyarhonban több fő nemzeteket emlegetnek, coordinált jogokról álmodoztak, — ha ezt nem tudatlanságból, hanem meggyő 8é hez, semmi kötelesség nem hárul. — Ellenkezése esetére a’ választmány azt javaslá, hogy a’ város törv.czikk által is köteleztessék. Ezt a’ BR. nem láták szükségesnek, hanem felszóliták a’ kormányszéket, hogy a’ kívánt átszállításra nézve minden lehető akadályokat elhárítson. —• Ez ellen Szamosujvár követei óvásukat iraták jegyzőkönyvbe. — A’ kolozsvári ev. ref. főiskola elöljárói az iránt folyamodtak, hogy typographiájok által a’ KK. és RRkel tett egyezkedés nyomán 500 példányban kinyomtatott országgy. jegyzőkönyv és irományok könyvének megmaradott példányait az országos pénztár átvegye. — Hajnikkároy gyorsíró pedig az iránt folyamodott hogy a’KK. és RRkel tett egyezkedés következtében saját költségén 500 példányban kinyomatott országgy. Beszédtár nagyobb része előfizetők hiánya miatt el nem kelvén, ’s e’ miatt már eddig is 3000 v.frtig károsodván; a’ még hátra lévő több száz ív kinyomatását tetemes veszteség nélkül eszközölni nem képes tárgyalás végett mindkettő a’ bíráló biztosságnak adatott át. Januar 10-kén. Választás ment végbe az itélőmesteri hivatalra (eredményét már közlöttük), ’s a’ systematica deputatio tárgyában készült felirat ’s törvényczikk iránt, a’ k. kormányszékkel egyesülés történt. (Folyt.) Érd. Híradó.