Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-02-05 / 219. szám

megyének! — Lentse György, lestinei ev. lelkész Árvában.* Két vád van, melly a’ nyelvtusa ügyében a’ magyarok el­len sűrűen fölhordatik; egyik, hogy a’ más ajkúak ellen a’ ma­gyarok részéről jogtalan erőszakoltatások történnek; másik, hogy a’ tót mozgalmak egyedül nyelvművelési czélzatnak. —Az elsőre nézve mi mindig alapos adatokat kérünk, de még eddig senki sem volt szíves azoknak birtokába juttatni. Reméljük , hogy a’ másodikra nézve néha-néha egy-két tényt felhoznunk szabad leszen; reméljük annyival inkább, mert igen szomorú dolog volna, ha a’ magyarnak az ellene saját honában német és tót lapokban emelt vádak ellen magát minden mérséklettel vé­deni ’s legalább puszta tényeket a’ közönség tudomására jut­tatni szabad nem volna. Tiszti. L­e­n­­­s­o Györgyül' fentebbi nyilatkozatában bizo­nyos esedezölevélről tesz említést, melly a’ múlt országgyű­lés elé vala intézendő , ’s aláírás végett Árvában is körözteték. Az olvasók isten tudja minő rémeket képzelhetnének ez esede­zőlevélben rejteni; azért nem teszünk szükségtelen dolgot, ha annak legalább berekesztő sorait a’ közönséggel megismertetjük. A’ németül szerkesztett irat, miután a’ folyamodás okait előso­­rozza, következő sorokkal végződik: „Ez okok következtében ama’ jól megfontolt és mély meggyőződésből eredő kérelmünk­kel járulunk Magyar-, Horvát- és Tótország tekintetes követi kara elébe, hogy nekünk, királyhoz és alkotmányhoz híven ra­gaszkodó tótoknak, nemzeti nyelvünk iskoláinkban, egyháza­inkban , törvényes és politi­ai hatóságainkban meghagyassék, a’ mi veszedelmünkön és az ország veszedelmén többé ne mun­­káltassék, elavulhatlan népjogaink tiszteletben tartatván, saját­­szerű fejlődési pályánkon makacsul ne akadályoztassunk; ’s vég­re megengedtessék, hogy istenünket kedves anyanyelvűnkön magasztosan dicsérhessük. — De ha Magyar-, Horvát- és Tót­ország tekintetes követei, mint értelmesb rész , magasb szempontból tekintve , fensőbb és legfensőbb hatóságok­nál a’ nyelv egységét szükségesnek tartanák, akkor örömest és engedelmesen alávetjük magunkat e’ határozatnak , ha általa egy élő és művelt nyelv, mint p. o. a’ franczia, vagy— mi még jobb és gyakorlatibb lenne — a’ német nyelv, mellyet nyelv­rokonaink az ausztriai császári birodalomban különben is már el­­fogadának, választatnék; ’s ez esetben annál szívesebben en­gednénk , minthogy a’ német nyelv az értelmiség és műveltség kincsaknáit tárná föl előttünk, és bennünket a’ számos német nemzettel szoros­ szellemi érintkezésbe hozna; — de a’ magyar nyelvet az épen most említett okoknál fogva el nem fogadhat­juk. — Ha a’ kísérteteknek és rólunk költött hazugságoknak sikerülne fölöttünk, királyunkhoz mindig hű tótok fölött leg­felsőbb helyen diadalt nyerhetni, úgy csak az utolsó eszköz maradna még fen , t. i. tótságunkat külön országgyűlés és a’ legigazságosb király uralma alatt, Horvát- és Tótország pél­dájára kor- és czélszerüleg alkotmányitani csak Erdélyi országgyűlés. (Jan. 7-kei orsz. ülés.) Felolvastatván az ország­gyűlést febr. 4-keig meghosszabbító R. K. leirat, ’s az or­szágos alapítványok kezelésére történt választásokról je­lentés tétetvén: — napirendre került a’ kormányszéki ta­nácsosok kinevezéséről szóló k. leirat feletti tanácskozás, mellynek eredményéül a’ RR. alázatos felírást határoztak, mellyben legmélyebb fájdalmukat jelentendik ki, hogy azon négy hivatali helyek közül, mellyekre a’ megerősítés létetett, az egyikre tett választásból két személy, a’ má­sikból pedig egy sem erösittetett meg, ’s ez által sarkalatos választási joguk legtetemesebb sérelmet szenvedett. A’ KK. és Rt.azonban újabb bizonyságát adandók, hogy mig sérelmök orvoslásának ’s jövendőre való eltávolításának más útoni eszközlését remélhetik, az igazgatás és nemzet közti összeütközéseket kikerülni óhajtják, — a’ megerősített tisztviselők közül azokat is, kik ugyanazon statióra ketten neveztettek ki, hivatalukba beiktatni határozák, azon nyil­vános kijelentéssel, hogy ebből jövendőre semmi követ­keztetés ne huzassék, ’s hogy jövendőben hasonló eset­ben kénytelenek volnának a’ beiktatást meg nem tenni; egyszersmind fiúi bizodalommal kinyilatkoztatják, hogy azon választásokat, mellyekből most kinevezés nem történt, az azokból ezután történhető kinevezésre nézve megsem­misítik , ’s hogy az egyik kinevezésben a’ szózatok több­ségének figyelembe nem lett vételét fájlalják. — Ezen ha­tározat ellen óvás adatott be. — Továbbá kivántatott, hogy a’ kinevezett kormányszéki tanácsnokok collationalisai ’s az esküforma köziratra adassék. — Az elsőre nézve, a’ kik azokat megtekinteni óhajtanák, elnökileg az itélőmes­­terhez utasittattak,’s a’ köziratra-bocsátás megtagadtatott; az esküre nézve kijelentetett, hogy azon forma szerint fog­ják a’ kinevezettek hitöket letenni, melly szerint a’ múlt országgyűlésen kinevezett tanácsnokok megesküdtek , ’s melly az akkori országi irományok 52. sz. alatt található. — A’ BR. ez utóbbiban megnyugodtak, de az elsőre néz­ve kijelenték, hogy végzéseikhez ragaszkodnak. Jan. 9. A’ kinevezett kormányszéki tanácsnokok hi­vatalaikba iktattattak. A’Földvári Farkas elölépésé­­vel megürült itélömesteri hivatalra a’ szokott módoni vá­lasztás elrendeltetett. — Hátszeg városa ’s az 1818/i tör­vények iránti felirat terveire nézve a’ kormányszékkel egyesülés történt. — A’ muzeum, nemzeti színház és or­szágos tanácskozási terem tárgyában ’s a’ rendszeres biz­tosságok iránt készült törvényjavaslatok kéziratra bocsát­tattak. — Doboka megye praetorialis házának sz. kir. Szamos­­ujvár városába leendő átszállítása iránti kérelemre, vá­lasztmányi jelentés nyomán határoztatott, hogy ezen át­szállítás semmi akadályt sem szenvedhet, és Szamosujvár a’ befogadást nem ellenezheti, miután ebből reá semmi te­ Megyei dolgok. Csömörből, jan. 25. Mi a’ törvénykezések első hetében — legalább egy pár nap — közgyűlést, egyszers­mind fenyitótörvényszéket is szoktunk tartani; melly szabály azon panaszt szülte, hogy az úgynevezett fixu­­mok, mellyek már úgysem sokat érnek, még inkább csökkentetnek. Egyébiránt, hogy a’ fixumok már úgysem sokat érnek, sok tekintetben el lehet mondani. A’ hitel­törvények, mind a’ mellett, hogy sok a’ panasz ellenök, azonkívül hogy a’ solennis pörök számát tetemesen leol­­vaszták, meg is unatták az avas formákat. Számtalan a’ szóbeli pör, mellyek közül sok igen is betű szerint, sok ismét igen fontolva teljesittetik. Mind­ez in ultima analysi oda megy ki, hogy a’ tömérdek teendők, az előlegesen te­endők sorából, az állandó törvényszékek fölállítása és az egész törvénykezési rendszer gyökeres javítása so­káig már ki nem hagyathatik.—Ilyen közgyűlés volt a’ ja­nuár. 11-kei, mellynek nevezetesebb eredményei ezek voltak: 1) Fel olvastatott J.— P.— ág. hitvallású tiszai superintendens urnak múlt évi dec. 19-kétől kelt ’s Gö­­mör megye Rveihez intézett terjedelmes apológiája, — mellyben — miután az, a’ megyei bizottság eljárását sem várva be terjesztetett a’ törvényhatóság eb­be—a’dolog valódi fekvését valahára föltün­tetö, és vagy a’ panasz alaptalanságáról meggyőző, vagy a’ ténynek mibenlétét őszintén föltáró fölvilágosítás után , a’ törvényesen teen­dők fonálát reménylök sokan föllelhetni. — Mennyiben valósult ? ’s valósulhatott e ? — ezen várakozásunk, a’ levél tartalmából, mellynek főbb vonásait ’s elveit — mellyeken, mint sarkon, az egész forogni látszik — ezen­nel kiemelem, ki fog tetszeni. -­■ Mindenek előtt fájdal­masan veszi a’ nyilatkozó a’ megye határozatát, azért: „hogy kihallgattatása ’s a’ vizsgálat megtétele előtt már is vétkesnek, minden alapos adatok nélkül a’ legnagyobb bűnökkel terheltnek, adott szava megszegőjének, törvény, nemzetiség és közcsendesség elleni mozgalmak és meré­­nyek ébresztőjének, szóval a’ haza legroszabb 's legvesze­delmesebb polgárának, ’s mint illyen, semmi tiszteletet, becsületet és bizalmat nem érdemlőnek bélyegeztetett, a’ haza és világ előtt kikiáltatott.“— Ezen — szóról szóra fölhívott — szavakra legelőször is azt jegyzem meg, hogy itt a’ nyilatkozó nem mindenütt a’ megyei határozat sza­vaival él; ilyenek ezek: ,,a’ legnagyobb bűnökkel terhelt, a’ haza legroszabb ’s legveszedelmesebb pol­gára.“ — A’ mi pedig azon panaszát illeti, hogy kihallgattatása és vizsgálat előtt mondatott ki rá a’ „vétkes“, ezt csak akkor mondhatná talán, ha az indítvány úgy a’ mint a’ határozatban kitétetik , ’s igaz sokak által azért, mert köztudomásra lévő tény hozatott szőnyeg­re, pártoltatott — végzésbe is ment volna; de miután a’ BB. többsége a’„nemonisi legitime citatus et juris ordine convictus“ ’stb. sarkalatos elvet követve, előbb rendszeres nyomozást rendelt, és csak azután kívánt e tárgyban tör­vényesen intézkedni, a’ panasz alaptalansága önkényt föl­tűnik; sőt miután a’ nyilatkozó maga elismeri, hogy a’ vád alapját tevő tény „legynagyobb bűn“ —’s az illy vád­lott ,,a’ haza legrosszabb, legveszedelmesebb polgára,“— hogy (a’ határozat szavaival élve)az annyira elhatalmazott nemzetiség elleni törekvések indítóit, az elkövetett tör­vénytelen mozgalmak ébresztőit kinyomozni, fölfedezni a’ megye Rremnek törvényes kötelességekben állott, arról önkényt meggyőződhetik.— De menjünk az apologia mag­­kövére. Ama’ közhiedelmet, miszerint a’ nyilatkozó a’ magyar nyelv virágzása ’s terjedése gátlójának tartatik, megczáfolandó, czélszerűnek tartjáé’ részbeni érzelmeit’s gondolkodásmódját kijelenteni. „Kimondhatlan örömmel néztem—u. m.—hogy országnagyaink, kik hajdan a’ francz, angol és más külföldi nyelveket művelve, hazájok egyik fő nyelvén (e’ szerint több, még pedig fönyelvei van­nak az országnagyok hazájának? )alig tudtak szólni, most már az ország dolgairól magyar nyelven tanácskoznak, több fényes társaságokban kijelentém az iránti öröme­met, nemcsak, de minden nyelv, mint az emberiség leg­főbb kincse és­­ e 11 e­m e iránt tisztelettel és szeretettel viseltetve, főképen a’ magyar, mint hazánk egyik fő nemzete (és igy nem csak nyelv, de több, még pe­dig fönemzet is van a’ magyar hazában ? ) nyelvének is­meretét hasznosnak, szükségesnek ’s" körülményekhez képest, miután az diplomaticai polczra emeltetett, nélkü­­lözhetlennek tekintve, annak virágzását, sőt korlátok közti terjedését is mind magány-, mind közéletpá­lyámon a’ lehetőségig elősegítem , ’s azt a’ mennyire ko­rom ’s hivatalos foglalatosságaim engedik, magam is mű­velem.“ (Kérem, ne szánják önök hasábjaikat, ha kevéssé többet idézek fel ezen hosszú levélből, mint a’ napi­ren­den lévő tárgyak halmaza engedné; mert úgyis az pa­naszuk, hogy a’ hírlapok, mellyek iránt különben iszony­nyal viseltetnek, mentségeiket föl nem veszik. Nem aka­rom terhelni, de azt a’ vádat sem magamra venni, hogy csonkán és félszegen és igy részrehajlólag közlöttem.) „Adatokul hozza fel az 1841-ik évben Rozsnyón tartatott egyházkerületi gyűlésben beadott, de akkor az idő szűke miatt olvasatlanul maradt nyilatkozatát, ugyszinte azon év végén minden esperességekhez szétküldözött latin körle­velét, mellyben a’ „törvényalkotta országos nyelv“-nek a’ tanodákban leendő tanítását hivatalosan ajánlotta, nemkü­lönben a’ tanítási rendszernek zay-ugróczoni kidolgozá­sa alkalmával az illetőkhöz küldött azon utasítását, hogy a’ magyar nyelvnek a’ magyar főbb tanodákban leendő be­hozatalát ne ellenezzék.— Midőn egy részről ezeket téve, nem nézhető más részről közönyös szemmel, mikép egyesek a’ jogok és jogok közti határvonallal nem gondolva, a’ magyar nyelvet minden áron, sőt a’ vallás rovására is terjeszteni, — a’ sz. egyházat nyelviskolává lealacsonyítani, ’s igy milliókat hitükben megtántorítani törekesznek, ollyanok — kik vagy maguk vallással nem bírnak, vagy mások lelki nyugalmára vészes experimen­tumokat tenni óhajtanak. — Következik a’ levél doctrinak­ része, mellyben a’ BR. a’ következő országtudományi elvre emlékeztetnek , miszerint a’ józan országlással össze nem fér a’ hasonéletre jogosított szomszéd érdekek, bármennyire tisztelendő érdek miatti elnyomása, szokások eltörlése a’ szenvedelmeket felizgatja, mennyivel inkább, elidegeníthetetlen jogok megtámadása ? — Illy jogaik tá­­madtattak meg egyszerre azon polgároknak, kiknek a’ nyilatkozó egyházi főnöke, u. m. anyanyelvűk és vallásuk szabadsága. Nevezhetne — úgy mond — egyházakat, hol az istentisztelet magyar nyelven­ tanítása erővel hozatott be, vagy behozatni kivántatott, hol a’ megzavart békét hatósági erővel kellett helyreállítani; nevezhetne helyeket, hol a’ szláv istentisztelet kiküszöbölése ’s igy a’ nép sys­­tematicus magyarosítása mathematical calculus szerint ter­veztetett. De mind ezeket elhallgatja, nem kímélésből, hanem azért, mert köztudomású dolgok, és azért, mert ezt több, minden kifogások felett álló férfiak, mint gr. Széchenyi István Kelet nép­ében, és Kossuth a’ 184-ik számú P. H.-ban roszalják.“ — Sokkal czélszerűbb lett volna azonban megnevezni törvényhatóság előtt azon ese­teket — ha ugyan vannak ollyanok — mellyekben a’ jo­gok (—de jogok!!—) bárki által elnyomatni czéloztat­­tak; mert ámbár a’ nyilatkozó ezeket köztudomásuaknak mondja, illy eseteket nálunk senki nem tud, hanem szo­kásuk már ezen uraknak egyes eseteket, de megnevezés és bizonyítás nélkül felhozni, ’s azokból átalános panaszt alakítani. Köztörvényhatóság előtt—melly valamint a’ tör­vényeknek őre, úgy az áthágóknak szigorú megboszuló­­ja — bűntényeket emlegetni és föl nem fedezni, hunyori­­tás a’bűnre. — Hát még a’ „magyar academia kö­rüli“ beszédből milly éles fegyvereket fordítnak majd ellenünk ? — Jön aztán a’ bécsi legatio. Ezt szükséges és törvényes lépésnek nyilatkoztatja, mert védelmeik a’ hír­lapokba be nem fogadtatván, kénytelenek valának magukat a’ panslavismus vádja alól ezen az úton kitisztítani. Mind ezek által tökéletesen igazolva lenni hiszi azt, mikép sem a’ törvény ellen nem vétett, sem adott szavát meg nem szegé, mert so­ha sem szegődött a’túlságos buzgalom zászlója alá. Ezeknél fogva ártatlanságát jegyzőkönyvileg kimondatni ’s a’ vizsgá­latot megszüntetni kéri, annál inkább, mert a’ dolog ő felsé­ge előtt van, ki ha azokat, mellyek a’megyei határozásban foglaltatnak, tapasztalta volna, el nem mulasztaná azokat megvizsgáltatni ’s megfenyittetni. — A’ RRet ezen nyi­latkozat előbbi végzésöktöli elállásra semmikép sem bír­hatván, sőt miután abban részint olly elveket láttak el­hintve, mellyek törvényeinkkel ’s ősi alkotmányunkkal meg nem férhetnek, mint példáúl a’ „több fő nemzet“ ’stb, részint olly állításokat , mellyek a’ felvilágosítást még­­inkább igénylik, azt az e’ tárgyban kiküldött biztosságnak olly utasítással adák ki, hogy a’ martiusi évnegyedes gyű­lésre eddigi munkálata sikerét beadni el ne mulaszsza. —Van még egy elv úgy ezen nyilatkozatban mint mellék­leteiben elhintve, mellyet érintetlenül szinte nem hagyha­tok. — Erényül látszanak felhozni ezen urak azt, hogy a’ törvénynek, melly a’ magyar nyelvet diplomaticai polcz­ra emelte, engedelmeskedni ’s annak szoros korláti kört működni kívánnak. De azt, hogy ezen törvény alapját méltányosnak igazságosnak valaha elismerték volna,­­azt tölök soha sem hallhatni. Már pedig a’ hozott törvénynek engedelmeskedni, nem érdem, nem erény, hanem pol­gári kötelesség. Azon méltányosság, mellyel a’ törvényho­zó test ’s, a’ törvényhatóságok az idegen ajkú polgárok iránt viseltetnek, méltán igényelheti ama’ viszonosságot, miszerint úgy az eddig már meghozott törvénynek, mint a’ nemzet felvilágosított irányának alapját is már valahára méltányosnak, igazságosnak és jogszerűnek ismerjék el. Ennek a’ különbségnek meg kell lenni a’ zsarnoki parancs és alkotmányos törvény iránti engedelmesség közt. Gya­núsítani nem akarok; de hogy azokról, kik Magyarhonban több fő nemzeteket emlegetnek, coordinált jogokról ál­­modoztak, — ha ezt nem tudatlanságból, hanem meggyő­­ 8é hez, semmi kötelesség nem hárul. — Ellenkezése esetére a’ választmány azt javaslá, hogy a’ város törv.czikk által is köteleztessék. Ezt a’ BR. nem láták szükségesnek, ha­nem felszóliták a’ kormányszéket, hogy a’ kívánt átszál­lításra nézve minden lehető akadályokat elhárítson. —• Ez ellen Szamosujvár követei óvásukat iraták jegyzőkönyv­be. — A’ kolozsvári ev. ref. főiskola elöljárói az iránt folyamodtak, hogy typographiájok által a’ KK. és RRkel tett egyezkedés nyomán 500 példányban kinyomtatott or­­szággy. jegyzőkönyv és irományok könyvének megmaradott példányait az országos pénztár átvegye. — Hajnikká­­r­o­­­y gyorsíró pedig az iránt folyamodott hogy a’­KK. és RRkel tett egyezkedés következtében saját költségén 500 példányban kinyomatott országgy. Beszédtár nagyobb ré­­sze előfizetők hiánya miatt el nem kelvén, ’s e’ miatt már eddig is 3000 v.frtig károsodván; a’ még hátra lévő több száz ív kinyomatását tetemes veszteség nélkül eszközölni nem képes­ tárgyalás végett mindkettő a’ bíráló biztos­ságnak adatott át. Januar­ 10-kén. Választás ment végbe az itélőmes­teri hivatalra (eredményét már közlöttük), ’s a’ systema­tica deputatio tárgyában készült felirat ’s törvényczikk iránt, a’ k. kormányszékkel egyesülés történt. (Folyt.) Érd. Híradó.

Next