Pesti Hírlap, 1843. január-június (209-260. szám)

1843-02-12 / 221. szám

némileg hasonló ahoz, ki templomba akarná zárni az igaz istent, hogy azután kűn az életben faragott képeinek an­nál korlátlanabbul áldozhassák? Ezt pedig—úgy hiszem— magáról elmondani senki sem fogja; és pedig az emanci­pate tárgyára nézve sem, habár — kétségkívül az én hibám miatt — az emancipatiónak már első czikkemben kifeje­zett fogalmazása az ő figyelmét elkerülte, ’s e’ miatt a’ helyett, hogy az emancipatiónak életviszonyainkra he­lyes fogalom szerinti alkalmazásában practicus igazo­lását könnyen feltalálhatá , a’ dolog fogalom és irány nélkül tűnt is volna fel előtte, mikép természetesen a’ következtetések is csak légben lebegöknek, vagy könnyen visszás eredményeket szülőknek látszhattak. — Helyes fogalom’s irányzat nélkül még a’legszentebb dolog­ból is viszás következéseket lehet vonni; de épen ezért igen szükséges a’ dolgok értelme felett tisztába jönnink, főkép min­don azok olly nagyok és fontosak mint az emancipatio. És e’ tekintetből kívántam szólani e’ lapokban az­­emancipatio felől, habár csak eszme- ’s figyelem-ébresztés végett is; e’ tekintet alatt valék bátor e’ sorokban ismételni, némi magyarázattal, miben látom és értem én az emancipatiónak lényegét, ’s miben vélem annak fogalmát, alkalmazását ha­tározódni;—és e’ tekintet alatt szándékom folyt m­i e’czik­­keket, alkalmazva már az emancipatiónak kifejezett fogal­mát a’ személyes helyzeteknek és emberi állapotoknak egyik másik külön viszonyaira, mikép azt hiszem, ki fog tetszeni, hogy az átalakulás, melly mindazon viszonyok­ban inkább vagy kevésbé észrevehetőleg, de szünet nél­kül történik , ’s mellyet kormányozni képes csak, de nem akadályozni bármelly hatalom,— ki fog tetszeni, mondom, hogy ezen átalakulásnak annál okszerűbb , jótékonyabb módja ’s eredménye leend, ’s processusa által a’ jelen fen­­álló helyzetekbeni jogok és érdekek megtámadva vagy sértve annál kevesbbé leendnek, minél nyilvánosban fogják az emberek elismerni, ’s minél őszintébben követni az emancipatio érintett elvét ’s fogalmát. Akár — hogy pél­dákat hozzak elő — a’ cselédek sorsa ’s az úri ha­talom szabályozása iránt kelljen a’közhatalomnak intézked­nie , — akár a’ munka körül, mellyet egy ember a’ má­siknak számára viszen véghez, legyen a’ föladat, hogy egy részről az emberi erők elhanyagolásának ’s elpazarlá­­sának eleje vétessék; más részről pedig megóva legyen a’ társas élet az önsaját czélt és annak eszközlésére utat mó­dot kereső vágynak kicsapongásaitól, mellyek épen a’ munka körüli viszonyokban tűnnek föl olly kártékonyan az egyik, mint czélt tévesztve a’ másik részre; vagyis más szavakkal, hogy a’ munkában, és pedig a’ leganyagibban és durvábban is , nemcsak annak, ki a’ munkát téteti, ha­nem annak is, ki azt teszi, önsaját czél legyen engedve ’s kitűzve; és ennek eszközlésében ezen utóbbi is a’mint előmenetelt, úgy megnyugvást találjon.— Cri­­terium pedig minden illy állapotban az emancipatio el­vére nézve, hogy az eredmény mind a’ két fél érdekének megfeleljen. Ilvekről azonban, mint mondám , részlete­­tesebben más alkalommal.— Bár mind azok, kik az eman­­cipatióban valamelly rémképet keresnek, ’s az ellen hatá­rozatlan fölfogások után fölgerjednek, annak mibenlétével valódilag megismerkedni igyekeznének és feltűnését az élet egyes tárgyaiban elfogultlan szemlélnék. — Bizony igen sokan, kik azt határozatlan, tudja iste vele mit min­dent összezavaró fölfogás után kárhoztatják , a’ tiszta alak­jában megismertnek meleg barátivá, hű követőivé válná­nak.— Ifj. Bezerédj István. — A’ királyi városok a® országygyű­­­léseit. Elmondok az okokat, mellyek valószínűvé te­szik, hogy ha a’jövő országgyűlésre a’ kir. városok akkint küldenék ’s utasitnák követeiket, mikint Fejérvár tenni késznek nyilatkozott, ’s ezen dicsőséges polgáriasságra támaszkodva, egyenkint teljes tökéletes nyomatékú szava­zatot követelnének, még a’ városok ügyét a’ nemzet köz­érdekében legmelegebben pártoló megyék is kényszerülve lehetnek rokonszenveket közjogi fontos nézeteknek alá­rendelni, ’s azt mondani, hogy a’ jelenlegi jogtalan sőt gúnyos állás megváltoztatása csak törvény által történhe­tik. — Előre látható, hogy a’ dolognak ezen fogalma, minő ellenvetéssel fog ostromol­tatni,— azzal tudniillik, hogy a’ királyi városok nem uj jogot követelnek, tehát szavazataik rehabilitatiója végett nincs uj törvényre szükségük; tett­­leg­ettettek ki a’ törvényes állásból, tehát tettleg kell visszahelyeztetniök; mert az 1608. 1. t. sz., melly a’ kir. városoknak szavazatjogot ad, nincs eltörölve, tehát jogsze­rűség kívánja, hogy az teljesítessék.­­ Nem akarunk legkisebb ellenvetést is tenni ezen nézet ellen, de szüksé­gesnek tartjuk, hogy tisztába jöjünk aziránt, mi volna annak következése, hahogy a’megyei követeket a’ vá­rosi követek e’térre vinnék? — Legöszintébb barátaik, de ött magok sem tal­thatnának e’ kívánatra más alapot, mint a’sarkalatos 1608. 1­­.czikket, és azon újabb tör­vényeket, mellyek által egy vagy más királyi városnak az országgyűlésen ülés és szavazatjog adatik. Igen, de az 1608. 1­­. sz. koránsem ad minden kir. városnak ülést és szavazatot, hanem csak azoknak, mellyek Ulászló VII. d. 3. czikkelyében elszámlálvák; a’ többiekröl azt mondja, hogy állapotuk a’ törvényköny reformjára halasztatik (re­­liquarum civitatum liberarum status resieitur ad emenda­­tionem decretorum); tehát csak az Ulászló Vll. decr. 3-ik czikkelyében elszámlált, ’s a’ későbbi törvények által or­szággyűlési üléssel és szavazattal felruházott kir. városok hivatkozhatnának törvényekre, ’s kívánhatnák azoknak minden újabb törvény nélkül végrehajtását. — Már pedig Ulászló VII. t. 3. czikkelye csak nyolcz kir. várost számlál «­ (sunt igitur oeto cigitates liberae) ’s ké­sőbbi törvények csak 16 városnak adnak országgyűlési szavazatot. — Ez az egész. •— Ellenben van 17 ollyan város az országgyűlésen, melly említetik ugyan a’ tör­vényekben , de részint nem mint királyi város, részint mint ilyen ugyan, de országgyűlési üléssel és szavazat­tal törvény által soha fel nem ruháztatott; van továbbá 5 ollyan város az orsz.gyűlésen, mellyeknek az egész törvény­­könyvben még csak neve sem fordul elő; végre még egy ollyan is van, mellyröl csaknem azt mondhatnék, hogy tőle az országgyűlési jogot a’ törvény megtagadja. — így áll legalább a’ dolog a’ törvénykönyv szerint. Kovachb­b vestigiumai nem változtatnak e valamit ez állapoton? e’ pillanatban meg nem mondhatjuk. — És most kérdez­zük : akadhatna e a’ kir. városok között avvagy csak egy is, a’ melly saját szavazatának bármi tökéletes mértékbeni reh­abiltatióját, ennyi társainak de csak egyetlenegy tár­sának is sérelmével lealacsonyitásával akarhatná megvásá­rolni. — Midőn mi legelőször említők, hogy a’ királyi városok ügyét nem tanácsos régi törvények avas obseuritásaiba visz­­szavezetni, voltak emberek, kik nagy lármával föltáma­­dának, mondván, hogy ez forradalmi elv, ez tiszteletlen­ség a’ törvény iránt. — Véleményben tévedni emberi do­log ; de ha ki véleményét tényre építi, annyit mindeneset­re megkívánhatni tőle, hogy a’ tényt ismerje, a’ mellyröl beszél; mert nagyon csudálatos színbe kerül, ha törvény­re hivatkozik, ’s valaki a’ törvényt fejére találván olvasni, kisül, hogy abban egészen ellenkezője van annak, mint a’ mit gondolt talán ? — nem, hanem álmodott. — Ők mago­kat conservativeknek nevezik, ’s ha szerintök menne a’do­log, 23 kir. várost kellene a’ követi székekről leconser­­válniok. — — az egek őrizzenek illy törvénysze­rű­s­é­g­töl minden jámbort! Hahogy a’ jövő országgyűlésen a’ választási módnak Fejérvár javaslatához képest gyökeres változtatása követ­keztében, minden új törvény hozatala nélküli rögtönös re­­habilitatio sürgettetnék, a’ fentebbi nehézségek alkal­masint elögördittetnének; ’s igy mi azokat azért hoztuk fel, hogy vagy megczáfoltassanak, vagy pedig ösztönül szolgáljanak, a’jövő országgyűlést nem az egy test tagjai közti criminatiókkal ’s recriminatiókkal kezdeni, hanem a’ gyakorlatilag eredménytelen ’s meddő vitatkozást kerülvén, vállat vállhoz vetve, iparkodni a’ kérdésnek törvény általi haladéktalan megoldásán; mit hogy czéltalan ingerültségek ne akadályozzanak , minden igaz hazafinak tisztán kívánnia kell; mert a’ városok kérdésének az események mindin­kább nagyobb fontosságot adnak, úgyhogy mármost is bízvást elmondhatnók: e’ kérdés átalakulásunkra nézve életkérdés. — A’ szavazatarányról más alkalommal. Figyelmeztetés. Mai Értekezünk közli a’ Jégverés ellen kölcsönösen biztositó úton alkotott magyar egyesület alaprajzát, jövő számunk pedig közrendi alap­szabályait. — Engedjék tisztelt olvasóink kérnünk, hogy azt szives figyelműkbe ’s buzgó részvétökbe ismételve ajánljuk. Erdélyi országgyűlés. Jan. 11-ki orsz. ülés. Miután ő felségének a’ ma­gyar nyelv ügyében dec.22-kéröl költ’s az augustus 1-e napján költnek tartalmához ragaszkodó k. leirata felolvas­tatott , ’s kéziratra bocsáttatott; — az országos muzeum , nemzeti színház és orsz. tanácskozási terem került napi­rendre; — ’s e’ tárgy az, mellynél a’ szász követek ellen­­véleményt adtak be, a’ felírás mellett szintúgy ő felségé­hez juttatandót, ’s általa harczot és háborút idéztek elé, mellynek ké­nytelensége olly kórállapotot fedezett fel, melly fölött fájdalommal telik el a’ hazafi szív; mellynek azonban elvégre is véget kell szakítani, mert az nem le­het hogy a’nemzeti lélek­n e’viszonozás mirigye soká dúl­ni megengedtessék. — Az országos RR. hosszabb, ’s in­gerült, és méltán ingerült,vitatkozás után ekép határoztak: A’ kérdés alatti ellenvéleményben előforduló ezen szavak : Inclyti con­status, valamint az azt beadó követek­nek nevök aláírása eb­be tett ezen kitétel: Deputati nationis saxonicae — a’ RR. és RR. előtt azon ag­godalmat szülik, hogy a’szász törvényhatóságok követei polgári alkotmányunk ellenére magukat az országgyűlésen egy ollyan külön statusnak tekintik, mellyröl az ország­­gyűlésének az ő megegyezésökön kívül végezni joga nem lenne, a’mint azt nem csak ellenvéleményük rendében, de a’mostani vitatkozás folytában is kijelentették; ’s jól­lehet a’ fenebbi kitételek a’ formasághoz tartoznak, azok alatt mégis a’ KK. és RR. a’ polgári alkotmányunkkal­ any­­nyira ellenkező curiatum votum veszedelmes elvét lappan­­gani találják, annálfogva meg is határozták, hogy annak belső érdemébe legkisebb ereszkedés nélkül, azon ellen­­vélemény mint ezen alakjában el nem fogadható, az azt beadó szász követeknek törvényes forma szerinti megiga­­zítás végett, visszaadassék, annyival inkább, mivel ez az országgyűlési gyakorlattal, és legközelebbről a’ magyar nyelv iránti törvényczikk ellen csakugyan általok beadott ellenvéleményekben követett modorral is merőben ellenke­zik. Erre Szebenszék egyik követe, K­o­n­r­á­d Vilmos, nyil­­vánlá , hogy azt teljességgel vissza nem veszik, hanem ezen határozat ellen óvást és folyamodást jelent, mit pártoltak: Schr­eiber Simon, Schvar­cz János, Ma­ri­e­n­b­u­r­g József és L­ö­w János is. A’ RK. és RR. az ellenvéleményt itélőmester G­á­l­f­a­l­vi Imrének letették, ’s egyszersmind kijelentek, hogy az óvás és ellenvélemény törvényességét elismerik ugyan, de törvényhozási tárgy­ban országos határozat ellen recurrálni nem lehetvén, ezen folyamodás jelentésnek semmi alkotmányos értelme nincs. 98 jan. 12-ki ülés: B­esz­ter­czevi déli követe, Re­gi­us János, kinyilatkoztatá, hogy a’ szász törvényható­ságok több követei által beadott, ’s a’ formaságok mellő­zéséért megigazitás végett visszaadatni határozott, de még eddig vissza nem vett ellenvéleményt az azt aláírt követek némi igazítás végett készek visszavenni; a’ KK. és RR. el­várják, hogy óhajtásuknak mennyire kívánnak a’ szász kö­vetek eleget tenni, addig is az ellenvéleményt megigazi­tás végett visszaadatni rendelek. Ezután jelentés létetett a’ kormányszék észrevételei­ről, miket az országos múzeumról szóló t.czikk iránt tön — mellyekben a’ KK. és RR. is megegyeztek , hanem a’ mennyiben a’ kormányszék az insurrectionalis fundusra nézve azon észrevételt tette, hogy annak mennyisége még tisztában nincs; mert ellenkövetelések az ellen is forog­nak fel; a’KK. és RR. előbbi határozatuk mellett marad­tak , ’s a’ kormányszék által sem akadályozott felírást fel­küldés végett letisztáztatni rendelék. — Majd a’ szemel­vények ’s némelly indítványok fölvétele iránt némi előle­­ges rendelkezések tétetvén, mások sorozatra utasittatván, az ülés eloszlott. Jan. 13—ki ülés. Jegyzőkönyv-hitelesítés után elnök ö­nmaga jelenti, hogy a’ múlt ülésben igazítás végett visz­­szavett ellenvélemény némi módosítással ismét beadatott; a melly ellenvélemény felolvastatása elkezdődvén, a’ KK. és RR. úgy látták, hogy azon törvényes kívánatnak, mellyet a’ jan. 11-ki ülésben felfejtettek, a’ szász követek eleget nem tettek; ugyanis abban a’ constatus nevezettel való elést újból meghagyták, ’s minthogy az által az ahoz való szoros ragaszkodásokróli nyilatkozatukkal tiszán bizonyít­ják , miszerint czéljok nem kevesebb , mint a’ nyilván ti­lalmazott és alkotmányunk sarkelveivel merőben ellenkező curiatum votumnak közvetlegesen nyitni utat. A’ mi pedig a’ különvélemény alá tett aláírást illeti, a’ kifejezést: De­putati nationis saxonicae, megváltoztatták ugyan, ’s ezáltal a’KK. és RRnek ebből vett aggodalmait elenyész­­tették, fenmaradván mindazáltal az elsőre nézve aggodal­muk; annálfogva a’ KK. és RR. ezúttal is ragaszkodva e­­lőbbi határozatukhoz, azt, mint a’ jelen törvénytelen alak­jában el nem fogadhatót, megigazitás végett újból vissza­adni határozták. Melly alkalommal Szebenszék követe Schreiber Simon egy nyilatkozatát kívánta jegyző­könyvbe íratni, miszerint kijelenti, hogy ha ellenvélemé­­nyöket a’ BR. el nem fogadják a’ constatus szó használá­sáért, úgy világosan tanúsítják, hogy — a’ szász nemzet — nem lenne része az országgyűlésének. Mivel tehát illy határozat által a’ szász nemzet alkotmányos élete koczkára jut ’s a’ törvényhozás mezejéről eltiltatni intéztetik, a’ szász nemzeti gyűlés határozatánál fogva kijelenti, hogy a’ felküldendő törvényezikk megerősítésére a’ nemzeti pe­csétet nem adhatja. Ezen nyilatkozatára Szebenszék követének, elnök ö­nmaga előre bocsátván, hogy ezen dolog igen szokatlan fordulatot vett, midőn a’ KK. és RR. többsége meghatározván azt, mit jónak látott, melly jo­gával eddig is igy élt mint most, az ellen a’szász tör­vényhatóságok követei, olly alkotmány-ellenes tettet kö­vetnek el, midőn a’ pecsétet kiadni nem akarják, melly minden törvényeinket sérti; mielőtt azért ezen tárgyat a’ KK. és RR. vitatás alá vennék, hivatalosan felszólítja a’ szász követeket, hogy ezen határozatuktól elállva a’ pe­csétet, mellynek előadásával kötelesek, adják elő; min­denesetre pedig, mielőtt vitatkozásra menne a’dolog, ad­janak erre feleletet, ’s fontolják meg azon kedvetlen állá­sát a’ dolognak, mellybe e’ részben helyheztetett. Mire a’ szász követek újból is kinyilatkoztatván, hogy a’ pecsétet kiadni nem fogják, ’s ebből élénk vitatkozások támadván, elnök ö­nmaga felszólítja a’ KK. és RKet, hogy miután a’ jelen tárgy, fontossága és szokatlansága által úgy meg­lepte ö­nmagát, hogy annak czélszerű elintézésére előle­­ges megfontolás lenne szükséges, jónak látja, hogy ezen tárgy a’ jövő ülésig félre tétetvén, engedtessék ide komo­lyabb megfontolásra, egyszersmind azon reményét fejez­vén ki, hogy ezen idő alatt szász követek is bővebb fon­tolóra vévén azt, mit tenni kivánnak, azon tettől önkény­­tesen el fognak állani, és igy ezen kedvetlen vitatkozás­nak talán csendes utón vége szakadhat. Erre a’ KK. és RR. a’ jelen tárgy feletti tanácskozásokat félbeszakasztván, e­­zen tárgyat a’ jövő ülésig bővebb megfontolás végett füg­gőben hagyni határozták. (Érd. Hir.) Mesjei Ilolgnk. Vesanrém. febr. 7. Tegnap kezdődött közgyű­lésünkre az országgyűlési utasitások tárgyaltatása volt már a’ múlt közgyűlésről kitűzve; elnök első alispánunk a’szo­katlan számmal megjelent közönséghez intézett üdvözlő be­szédével nyitván meg az ülést, általános tetszés közt érin­tő azon közkívánatot, hogy a’ választmány által eddig be­adott utasítások pontjai közül mindenek előtt a’ házi adó elvállalása ’s az ősiség eltörlése vagy korlátozása iránti ja­vaslatok vétessenek föl. Miután az utasításokat készítő választmány elnöke, kir. k. F. A— ur, a’ nemes­ség figyelmét századok óta gyakorlott alkotmányos Sza­badsága körüli őrködésre , és igy az adózás el nem vál­lalására , valamint az ösiségnek is épségben tartására felhívta volna: nem lehetett egyebet hallani a’ n­e­m a­dó­zunk és nem fi­zetünk harsány kiált­o­soknál; pedig egy részben eszközül használva ’s elvezetve, ollyanok is kiál­­tozának, kik többnyire adózó telken lakván, mint már adózók, a’házi adó aránylagos együttviselésének elválla­lása által némi könnyebbséget nyertek volna; — ügyes ta­pintató első alispánunk a’ huzamos ideig tartott lárma le­­csilapitása után kötelességének tartotta előadni, hogy mi­után a’ nála ez alkalommal bizodalmasan megjelent nemes­

Next