Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-06 / 262. szám
450 e belsőbb meggyőződésből ellenemondani kénytelen vagyok; is mert Cicerónak azon véleményét követem, hogy a’ köztársaságróli tanácsadásnál első dolog a’ köztársaságot ismerni Cad consilium de republica dandum primumrrempublicam nossé); már pedig a’bán gróf, ki kevés hónapokkal az országos közgyűlés előtt lépett magas méltóságába, habár az egész Corpus jurist könyv nélkül megtanulta, ha minden országyülési irományokat, mellyek 30 év óta kiadvák, átvizsgálta, ha végre olly szerencsés is lett volna, hogy a’horvátok ama’ magna chartáját, a’hiresztelt pacta convétákat valahol föltalálhatta volna , mégsem tudhatta volna, mit kíván a’ társországokbani szokás és gyakorlat, a’ mi még is törvény erejével bir; és igy másokhoz, az országban lakókhoz kellett értesítés végett fordulnia, Ollyanokhoz, kik, mint tekintélylyel, tudomással ’s tapasztalással fölruházottak, kétségtelenül mindenről legjobb tanácsot adhattak, ámde a’ hon balsorsa Ciniqua patriae fata) úgy akará, hogy ugyancsak azon tanácsadók a’ zágrábi utolsó tisztválasztáson közbejött botrányok miatt legfelsőbb helyre föladva, nem a’ hon javát, nem a’ mindenkinek magáét megadni parancsoló igazságot tárták szemeik előtt, hanem inkább előre meggondolt szándékkal homoeopaták szerint hasonlót hasonlókkal gyógyítani, botrányt botránynyal fedezni elhatározák , egyszersmind azt is kieszközlendők, hogy a’ bán gróf velök egy hajóban evezzen, — a’ mi kívánságuk szerint sikerült is. Ennek bebizonyításául iparkodni fogok az egész dolog folyamát előterjeszteni. Apr. 22-kére a’ társországok KK. és RRei közgyűlésre meghivatnak; az ülés azonban sem az nap, sem a’ következő napon meg nem tartatik, a’ KK. és RRhez semmi üzenet nem bocsáttatik , ők egybe nem gyűjtetnek, sőt egészen ignoráltatnak. Én azt hiszem, ebben fekszik az első törvénytelenség. Mert ha minden elnöknek joga van a’ KK. és RRet egybehívni, kötelessége is a’ gyűlést a’ kitűzött napon megtartani; mert min- den joggal viszonyban áll a’kötelesség. Nem is ment sem- s mit azon ellenvetés, hogy ez valamelly kicsapongás fé-lelme miatt történt ekképen. Mert a’ jó vélemény joga (jus bonae existimationis) nem engedi, hogy illyesmi a’ nemességről előre feltétessék; ha pedig ez elegendő ok volna, úgy az elnök kényétől függene a’ gyűléseket végetlenségig halasztgatni, ’s a’ KK. és RRet tetszés szerint végre még éhséggel is kínzani (f a m e m a c er a r e), a mi képtelenség. Igaz ugyan , hogy azon napokban conferentia tartalék; ez mindazáltal nem az ország gyűléséből eredvén, csak magánycselekvénynek tekintethetik; ’s ha ez igy van, mikint lehetett a’ Bket három napiglan minden elnöki üzenet nélkül hagyni ? nem következik e, hogy ez által a’ kirendelt közgyűlés egyszerűn elhalasztásba ment által? ’s hogy annak három nap után minden meghívás előrebocsátása nélkül lett megtartása törvénytelen? hogy ha ellenben azon conferentiának valamelly hivatalos erő és jellem tulajdonittatik, valljon nem kellett e a’nemesek vezéreinek a’ bán gróf által tett azon nyilatkozást, hogy gyűlés tartatni nem fog, ’s az egész dolog menete ő felségéhez lesz fölterjesztendő, szentül meg is tartani ? — Engem legalább — mond a’szónok — ezen tekintetek oda vezérelnek, hogy ezen egész eljárást merőben törvénytelennek ítéljem. A’második törvénytelenséget abban találom, miszerint egész tevőlegességgel ki lön nyilatkoztatva, hogy az úgynevezett köznemességnek hozzájárultával követek teljességgel nem fognak választatni, azon oknál fogva, mivel ezen nemesség nagy számmal ’s fegyveresen jelent meg, ’s mivel állíttatok, hogy joga nincs a’követválasztásban voksaival részt venni. Annak okát, hogy miért jelent meg a’nemesség fegyveresen? minden igaz biró magának könnyen kimagyarázhatja, ha megemlékezik, mikint épen azon nemesség mintegy 10 hónappal az országos közgyűlés előtt a’ zágrábi tisztválasztásra azon hozzátétellel hivatván meg, hogy a’ közbátorlét meg nem háboritásának kezességéül fegyvertelenül jelenjen meg, — fegyveres nemtelen ikrek által megsebesittetett, a’ tisztválasztás helyéről gyalázatosan elűzetett, ’s megyei tisztviselőinek választásából rútul ’s ármányosan kijátszatott. Ha tehát előrelátással volt, hogy az orsz.gyűlésen hasonló gyalázattal ne illettessék, ha olly szándékkal ’s készülettel ment be, miszerint megtámadni ugyan senkit nem fog, de ha megtámadtatnék, magát ’s jogait védelmez- | hesse, kétségtelenül csak gondos, csak óvatos volt; hozzájárul, hogy azon nemesség a’piaczon megállapodván, magát olly szerényen ’s igazán nemesen viselte, hogy csak ebből is kiki megitélheté, mikint ezen nemesség nem kicsapongások, hanem törvényes jogainak gyakorlata végett jelent meg; de egyszersmind készen is volt minden sérelmet, mellyel talán illehetnék, kellőleg megtorlani. Nehezebb azt bebizonyítani, hogy a’ nemességnek az országgyűlésen részt venni joga valósággal van, ’s hogy azt gyakorlottá is; mert ámbár az igen keveset bizonyít, hogy a’ zágrábi püspök köznemest az országyülésen soha sem látott, miután mások sokan láttának; mindazáltal tevőleges bizonyítványt nyújtani azért nehéz, mivel a’ kapcsolatos országok közdolgai egészen a’ legújabb időkig akkint vitettek ’s tárgyaltattak, mintha a’ bánok ’s a’ nemesség közt valamelly patriarchalis szellem uralkodott volna, mi csak abból is kitetszik, hogy azon közgyűlésekről naplókönyvek sohasem vitettek; a’jegyzőkönyvekbe csupán a’ tárgyalások végeredménye lön röviden följegyezve; a’magyar országgyűlésre küldött követeknek adott utasítások pedig a’ bánok befolyását elegendőleg tanussták. Azonban 1837-ben sajtó útján kiadattak az országos küldöttség irományai, a’ társországok közgyűlésének elrendezéséről ’s ottani naplókönyv vezetéséről szólók, mellyekből világosan kitetszik, mikint minden nemesnek joga volt az orsz.gyülésen véleményét kijelenteni, ’s mikint azon egész munkálatnak föczélja oda volt irányozva, hogy a’ nemesség az orsz.gyülésbeni tettleges részvét vagyis szavazatjogától megfosztathassék. Minthogy azonban ezen küldöttségi munkálat ő felségének helybenhagyás végett fölterjesztetvén, a’legfelsőbb sanctiót maiglan sem nyerte meg; világos , hogy a’küldöttséget megelőzött állapot most is törvényesnek tekintendő, ’s a’ nemesség folytonos gyakorlattal erösitett régi jogából erőhatalmasan kivettetett.“ — A’ szóló itt állításainak bővebb bizonyítványául felolvas némellyeket azon országos (társországi) küldöttség munkálatainak csatolmányaiból, mellyek között az A. alattiban ezek állanak: „Tudva van, hogy ezen küldöttség czélja Dalmát-, Horvát- ’s Tótországok közgyűlésének rendezése, ’s hogy ezt fél századon túl leginkább alsó Tótország vmegyéi sürgeték.“ — Elmondatik ezután, minő szellem uralkodik Tótországban, mi legyen annak eredete, ’s miképen az annak következtében magokat a’ báni hatóság alól elvonni szándéklott tótországi két megye ezen hatóságnak további elismerésére utasittattak; ezután pedig utána létetik , hogy azon megyék az országgyűlés ekbe következő helybeli sérelmeiket terjeszték, t. i.: „hogy ők az országos gyűlések helyétől távol vannak, nemességük tehát csekély számban jelenhetik meg, törvényhatósági küldöttjeik pedig vélemény különbözés esetében a’ zágrábi nemességgel tusába nem ereszkedhetnek; mert ezeknek fölkiáltásai, minthogy a’ köznemesség is meg szokott jelenni (etiam gregario nobilitas comparere selet), mindent legyőznek, és igy azon megyék képviseltetése mindaddig súlytalan lesz, mig ezen orsz.gyűlés rendezése méltányosság alapján nem lesz megalapítva.“ — Mondatik továbbá azon küldöttségi munkálatban, hogy „ezen alapos panaszok minden gyűlésen megujíttattak“ — és ismét később: „tudjuk ugyan, miképen a’ kebelbeli nemesség némelly tagjai úgy vélekednek , hogy joguk van az ország közgyűlésein szavazni, ’s hogy a’legrégibb gyakorlat illyen volt légyen. De bizonyos, hogy ezen gyámok az igazságos rendezéssel homlokegyenest ellenkezik, ’s a’ tótországi, sőt a’ távolabb eső felső-tótországi két megyének is képviseltségét teljesen lehetetlenné teszi, úgy hogy gyakorlatban csaknem egyedül Zágráb megyét foglalná magában; de ezen vélemény igazságtalan, alaptalan, ’s minden diplomatikai ’s törvényhozási elmélettel ’s gyakorlattal merőben ellenkezik; és ha mind ezek nem ekkint volnának is, a’ kegyelet ’s egyetértés szent kötelességének mégis mindnyájunkat oda kellene vezérleni, hogy szokásainkat a’haza oltárán feláldozzuk,’s nagyobb nyereség okáért az igazságnak ’s méltányosságnak hódoljunk.“ Ezekből világosan kitűnik, hogy a’ köznemesség is gyakorlatában volt az országgyűlésem részvétnek. — Egy másik csatolmánya ugyanazon országos küldöttségi munkálatnak hasonlót bizonyít. Ugyanis a’ szavazat rendéről szóló javaslat 3—ik §-ban ezek állanak: „Minthogy azonban, midőn a’ KK. és RR. az ország közgyűlésére egybe gyűltek, minden egyesek is (singuli quoque) úgy mágnások mint nemesek, nem csak az országos ülésekben megjelenhettek, ’s né mellyek valósággal meg is jelentek; hanem véleményeiket is kijelenteni szokásukban volt; ’s kijelentett voksaik tekintetbe is vétettek ’stb. — A’ 4-ik §-ban pedig: „Ellent nem állván mindazáltal az ország minden RReinek ezen szavazási szabadsága, mind azon tárgyakban, amellyekben a’ vélemények különböztek, ha csakúgy a’ megyei követeknek, mint a’ többi RK. és RRnek is többsége egy bizonyos véleményben össze nem pontosult, a’ többség meghatározásának más módja nem volt, mint az elnökség okossága (prudens arbitrium) mellynek kényét a’ szavazatok összeszedésében semmi bizonyos, törvény vagy statútum által körülirt határok nem korlátozók; minélfogva a’ többséget akkint fejezte ki, a’ mint azt igazságosnak, ’s méltányosnak ítélte a’ nélkül, hogy a’dolog egyes szavazatok öszszeszedésére került, vagy — semmi szabály sem lévén arra nézve előre felállítva— valaha kerülhetett volna. — Világosan kitetszik ezekből, hogy a’ nemesség kizáratása egészen alapnélküli ’s törvénytelen volt. Végre a’ harmadik igazságtalanság abban áll, hogy ámbár a’ nemesség főnökeinek ünnepélyes ígéret létetett, miképen az egész dolog minden körülményekkel egyetemben ő felsége elbe fog terjesztetni; ’s kegy. rendeleteinek leérkezteig gyűlés tartatni nem fog; mégis miután a’ nemesség eltávozása tudomásra jött, az ilirek egybehivásával (adseitis iliris) a’ gyűlés rögtön megtartatott, ’s ekkép a’ nemesség ki játszatott. Ezen tény fölött nem kell ítéletet mondanom; mert hiú dolog volna szavakra fakadni , midőn a’ tények ek kint szólanak. És ezekkel a’ szóló gróf főispáni helyettes beszédjét végezné, hahogy az előtte szólott püspök ur , az ikirekről ’s azoknak ártatlan czélzatáról említést nem ten vala. — Ezen felhívás ellenében mindazáltal kötelességének ismeri, a’ főherczeg nádor, ’s mélt. főRR. figyelmét ismét nem valamelly ingatag sejtelmekre, vagy gyanúsításokra, hanem ollyanokra felhíni, mik nyomtatásban jelentek meg, ’s igy köztudomás és közbirálat tárgyai. Gróf Draskovics János, véleményét a’ társországok gyűlésének rendezőjéről közre bocsátván, a’ „municipalis compages“ fokonkinti elenyésztéröl szóltában ekképen ir: „görög szertartásu atyánkfiai, kik számosan vannak, ’s a’ magyar nyelv ellenségei 's több nemzetiséggel birnak mint mi (azon municipalitás elenyésztével) ellenségeinkké válnának, ’s midőn látnák, hogy reményeiknek a’nemzetiség körében elég nem létetik, a’ jövendő boszu indulatát egész a’ láthatáron függő politicai catastrophákig elkészítenék“ (futurarum vindictarum Studium usque ad catastrophas politicas in horisonte praegnantes praepararent). — No már fejtse meg kiki magának, minő catastrophák értetnek itt? — Alább pedig ismét ekképen ir: „Nekünk a’ magyar alkotmányt, mindaddig, mig valami szilárdabbhoz biztos után nem jutunk (donee quid firmioris modo securo non capessiverimus) szent horgony gyanánt kell tekintenünk“. Ítéljék meg a’ mélt. főRB. minő remények ezek, mikkel az iró magát ’s pártját biztatja! — Végre iratának azon részében, hol a’ görög nem egyesült főpapoknak ’s egyháziaknak , és a’ határőr ezredeknek az országgyűlésen szavazatot adatai ajánl a’ szerző ezeket írja: „Polgártársaink ezen két osztálya számánál ’s katonai bátorságánál fogva, nálunk a’ physicai erőt képezi; reájok tehát, a’mint törvény szerint ’s tagadhatlanul a’ honhoz tartoznak, úgy legnagyobb tekintettel kell lennünk, nehogy magokat továbbá is elhanyagoltaim higyjék, ’s irántunk és a’ legnagyobb crisisben ellenségekké váljanak (ne in maxima recte crisi nobis intensi evadant) érdekeket tehát a’ miénkez kell csatolnunk.“ — Kérdem én — mond a’ szónok — minő crisis az, mellyet az iró gróf illy nyiltan emleget? — mellynek közepette az országgyűlést physicai erőnek, ’s katonai bátorságnak kellene támogatnia ? — Ezek olly elvek, m. fORR.! mellyeknek fenállával az egyetértés soha föl nem éledhet; mert ezek magyarországtóli elszakadásra látszanak irányozva, holott az igazi horvátok, csupán magyarországgal a legszorosabb kapcsolatban vélik legfőbb boldogságukat elérhetni; ha tehát a’ m. foRR. az ilir factionak képviselőit — kik ellen, mint egyének ellen egyébiránt nincs semmi ellenvetésem — Horvátország követeinek elfogadják; vegyék eszékbe, hogy ez által az ilir nemzetiséget fogadták be (civitate donarunt) ,— ha pedig ezt teszik; vegyék ismét eszékbe, hogy az adriai tengertől a’ vaskapuig 60 ezernél több fegyveres szláv létezik; hogy egész Felsö-Magyarország szlávokkal van teli, ’s hogy két nemzetiség a’ magyar szent korona alatt virágzani, ’s gyarapodni nem képes, a’ nélkül, hogy egyik a’ másiknak sérelmére ne működjék; — ha pedig mind ezekre figyelmezni nem akarnának, úgy valóban nem lesz nehéz, kevés idő múltán a’ magyar nemzetiség enyészetét megjövendölni.“ Nádor e cs. kir. főherczegsége ezen előadásra két észrevételt ten, egyik az, hogy azon elvben, mintha a’ megbízó-levelek verificatiója általában az országgyűlés hatóságához tartoznék , a’ fens. nádor egyet nem érthet; mert ez a’ vármegyék autonómiájával ellenkezik, mellyet csonkitlan épségben kívánunk fentartani. Elfogadott, ’s törv. gyakorlatban lévő elv az, hogy a’ melly követ megyéjének megbizó-levelét kellő alakban kiadva előmutatja, az a’ többség, tehát a’törvényhatóság követének tekintetik, a’ nélkül hogy a’ BR. vizsgálatokba ereszkednének. — Minek legbizonyosabb legújabb tanúságául hivatkozik ő fensége, a’ múlt országgyűlés idejéből Tolna vra. történetére, holykét párt küzdött a’ többség iránt, ’s a’ ki credentionalis nélkül jelent meg, az követnek el nem fogadtatott; a’ki ellenben azt elömutatá, az Tolna vm. törvényes követének elismertetett , ’s a’ KK. és RR. semmi további vizsgálatokba nem ereszkedtek; mert igy hozta ezt magával a’ megyei autonómia. Később a’ vitatás folytában ezen verificationalis elv némi vidorságra is adott alkalmat; mert egy gróf fő ispán helyettes nádor ő fensége nyilatkozására hivatkozva ’s bővebben kifejtve, minő különbség van verificatio tekintetében a’ magyar és más európai közjog közt, mikint másutt a’ választó testület, választás után lenni megszűnik, ’s igy sem választás közbeni vélt sérelmét maga hatóságával nem orvosolhatja, sem követeit vissza nem hivhatja; nai Magyarországon (természetesen a’ megyéknél) egészen másképen van. — Csakhogy a’ szóló gróf ebből azon következést vonta ki, hogy tehát a’ turopolyaiak panaszát itt tárgyalni sem lehet; mert ha a’ panaszkodóknak többségük volna, a’ horvátországi gyűlésre adnák be folyamodásukat, ’s ott az elfogadtatott volna, és ők a’ követeket visszahívták volna; de minthogy mind ez nem történt, jele, hogy ők kevesebbségben vannak, és a’ követek a’ többség választottjainak tekintendők. — Erre nádor ő fensége megjegyzé, hogy a’ miket ö cs. kir. föhbsége mondott, abból illy következéseket levonni egy általában nem lehet — Egy gróf pedig feleletül adá, hogy a’ szólott főispáni helyettes beszédének eleje tökéletesen áll; de abból épen ellenkező következik, mint a’ mit ő következtetett. Mert épen a’horvátországi diaeta nem ollyan testület, melly a’ választás után is teljes hatóságban együtt maradott volna; ép az nem ollyan, hová turopolya folyamodhatott, ’s melly a’ követeket visszahivatta volna; mert horvátországi diaeta nincs; ’s ép ezért kell a’ KK. és RR. felírását elfogadni, hogy annak következtében Horvátországban gyűlés tartassék, ’s az a’ dologban ítélhessen , ’s a’ követeket visszahívhassa. — Mire csak az