Pesti Hírlap, 1843. július-december (261-313. szám)
1843-07-13 / 264. szám
’s csakugyan méltányos , hogy mindazok, kik a’ pragmatica sanctio erejénél fogva jogot tarthatnak a’ magyar koronára, a’ nemzet nyelvével is megismerkedtenek legyen. Mások olly véleményben voltak , hogy miután a’ szőnyegen lévő törvényjavaslat első szakaszában különben is benfoglaltatik, hogy Magyarországban országlási nyelv a’ magyar, — már ki van mondva azok részéről, kik magyar királyok lehetnek, a’kötelesség, hogy magyarul tudjanak. ’S miután más oldalról: Magyarországban hivatalos nyelv kirekesztőleg a’ magyar, — következik, hogy azon föherczegek is, kik a’ magyar ügyekre befolyással leendenek, szinte magyarul fognak tudni. — Mások ismét, megelégesznek azzal, ha csak a’ koronaörököstől követeli a’ törvény a’ nemzeti nyelv tudását, — az uralkodó ház többi tagjaira nézve olly formán nyilatkozhatnék a’ törvény, mint azt az elnök királyi személynök , ’s utána mások is indítványozták , t. i. hivatkozással a’ felség ígéretére. — ’S végre csakugyan ide hajlott a’ többség, és a’ szóban lévő szakasz következőleg állapíttatott meg : „Az 1550: 5. és 1569: 33. törvényczikkekben nyilvánított nemzeti közéhajtás folytában a’ koronaörökösök a’ magyar nyelvet sajátukká tenni tartoznak. E’ mellett ő felségének azon királyi kegyelmes ígéretét, hogy az uralkodóházbeli többi föherczegekre és főherczegnökre is a’ magyar nyelvbeni oktatás kiterjesztetik, a’ KK. és RR. törvénybe iktatják.“ Olvastatván folytatólag a’többi pontok, ezek az egyiknek némi módosításával, helybenhagyattak; ’s üzenet és törvényjavaslat, az imént hitelesített üzenetekkel (orsz.gyülési szállások és sérelmek összeszedése) egyetemben a’ főRRhez átküldendők. Törvényjavaslat a’ magyar nyelv és nemzetiség , az ország czímere és a’ nemzeti színeknek ezentúl általános használatáról. Horvátországra nézve némelly külön rendelésekről (mikint az a’ RR. és RR. jul. 8-kai országos ülésében elfogadtatott). Az ország RRei ő felsége kegy. megegyezésének hozzájárultával meghatározták , hogy : 1. §. Az 1550: 5 és 1569: 33 tezikkben nyilvánított nemzeti közohajtás folytában a’ koronaörökösök a’ magyar nyelvet sajátukká tenni tartoznak. E’ mellett e felségének azon k. k. ígéretét, hogy az uralkodó házbeli többi föherczegekre és föhönökre is a’ magyar nyelvbeni oktatás kiterjesztessék , a’ KK. és RR. törvénybe iktatják. 1. §. Magyarországban és a’ hozzákapcsolt részekben úgy országlási, mint hivatalos nyelv ezentúl egyedül és kizárólag a’magyar leend. Minden más nyelven készült hivatalos irat vagy oklevél érvénytelen, ’s csak olly esetekben szabad más nyelvvel élni, mellyekre nézve a’ jelen törvény 5, 6, 7. § ai vagy kivételt, vagy különös rendelkezést tesznek. 3. §. A’közoktatási nyelv is kirekesztőleg magyar, annak az elemi iskolákbani mikép használatáról pedig különösen a’ 9) tcz. rendelkezik. 4. §. Minden magyarországi pénzek magyar jelekkel és közirással veressenek; a’polgári, kincstári, katonai minden intézeteknél, valamint a’ magyar tengeri révpartok ’s a’ magyar kereskedők hajói és egyéb magyar hajók lobogóin egyedül az ország czímere ’s a’ nemzeti színek használtassanak. Minden hivatalos pecséteken végre a’ közirás magyar legyen. 5. §. A’ horvátországi minden törv.hatóságok, ítélő— székek és hivatalnokok, Magyarország kormányi és ítélő— székeivel, törv.hatóságaival és hivatalnokaival magyar nyelven levelezni tartoznak. 6. §. A’ magyar nyelv Horvátország minden köziskoáiban rendesen taníttassák. 7. §. A’ jelen törvény kihirdetésétől számítandó 10 év leforgásával Horvátországban kir. kinevezéstől függő polgári,valamint egyházi hivatalokat is többé senki sem verhetend , ki a’ magyar nyelvet nem tudja. „1111. Orszástos ules, Jul. S-ban ínélt. tölknél. A’ KK- es RR. küldöttsége által meghozott módosítás a’ feliratban a’ vallást illető pontba nézve , és a’ julius 5-ikröl költ, és 7-kén megérkezett kir. kegy. leiratrai válasza a’ KK. és RRnek, felolvasztván köziratra bocsáttatott, ’s a’ gyűlés eloszlott XI. őrs*, ülés a’ mélt. lélknél, Julio „ A’ fölirás módosításának szükségéről szóló üzenete a KK. és RRnek Széli itélömester által felolvastatván, egy szónok beszélni akar, azonban a’ ház tagjai visszatetszését bizonyító általános morajnak szavakat adó főrendnek nyilatkozata által félbeszakittatik. A’ mélt. föRR. véleménye t. i. abban öszpontosul, hogy mig az üzenethez mellékelt azzal egybefüggő iratok és csatolmányok föl nem olvastatnak, addig a’ tárgyhoz szólani nem lehet. Minek következtén ezek felolvasása után emele szót a’ fentebb érintett egyén. Az üzenet tartalmába nem bocsátkozik, de az e’ képen szerkesztett fölirás felküldését ellenzi: 1) mert az illy felirat eddig pusztán tisztelgő ünnepélyesség volt, most megváltoztatott, és megváltoztatott úgy, hogy nemcsak a’ kir. kegy. előadások egyik érdekes pontja kihagyatott, de egy eddig nem érintett uj pont is beleszőve abban érdemileg tárgyaltatik, mintha azon tárgynak különös elsősége lenne a’ k. kegy. előadásokban foglalt pontok fölött. Ha ez igy marad, akkor halálharangot húznak a’ mért. föRv. az 1790:13 tcz. fölött. Pedig ő hiszi, hogy az azon czikkben biztosított kir. előadás egyik fő, mellőzhetlen tényező a’ törvényhozásnál; ha nem igy állana a’ dolog, akkor törvényjavaslatunkat vagy egyenesen elvetné, vagy szentesítené, a’ kormány kivonatai pedig teljesítetten hevernének; — 2) nem egyezik meg fölküldetésében, mert a’köszönő fölirat természetével ellenkezik, és illedelemsértő, hogy ebben bizonyos pontok érdemileg tárgyaltassanak; — 3) mert az előadás pontjai fontosabbak az itt érintett vallás kérdésénél; — 4) mert a’ vallásügy komolysága illy rögtön el nem dönthető. Emlékezteti a’vn. föRRet, midőn e’ napokban a’ 8 pont tárgyalására felszóliták a’ KK. és RRet, ezek azt válaszolák: nincs utasításuk; valljon e’ tárgy nem érdemli e meg a’ változott körü’mények miatt alkalmasint érkezendő utasítások bevárását. Továbbá, mert e’ tábla elve a’ stabilitás, ő ennek barátja, ezt fentartani kívánja, a’ dolgokat elhamarkodva elveket feláldozni nem akar. Mindezeknél fogva indítványt tesz, szólittassanak fel a’ KK. és RR., hogy különben is a’ jul. 5-kén költ kir. kegy. válasz által sokat nyert vallás ügyet különöznék el a’ köszönőfelirattól. A’ KK. és RR véleményét pártolók nyilatkozatai ezekben öszpontosultak: „Valamint a’múlt, úgy a’jelen orsz. gyűlésen is juncuim terjeszték föl a’ t. KK. és RR. a’ nemzet előkelő sérelmeit és kivonatait a’ válaszföliratban, mit némellyek Dank-Adress-nek keresztelnek. — Azt hiszik, hogy ha az orsz.gyűlési gyakorlattól el nem akarnak állani, el kell fogadni a’ KK. és RR. üzenetét. — Hogy’ áll a’ dolog , megérkezik a’ k. kegy. előterjesztés , erre a’ KR. és RR. által küldik fölirásukat csatolmányaival együtt, ’s a’ föRR. a’ junctim szerkezetre semmi megjegyzést nem téve , a’ dolgot érdemileg elfogadják, felküldésében megegyeznek , csak egyes pontokra közölve észrevételeiket. Majd a’ múlt orsz.gyülésen a’ két tábla által közösen kért válasza ő felségének a’ vallás tárgyában jul. 6-kén megérkezik , s ő szavát beváltja. Most a’ t. KR. és RR. azt teszik, mit a’ m. föRR. tettek, elfogadva első fölirásukat. És más e az , mint ju ne ti m? Vagy az 1790:13 miatt nem lehet fölterjeszteni? tehát nem szinte kir. kegy. előadás e a’ most érkezett válasz a’ vallás dolgában? csak az időközben változást nem szenvedett dolgoknak van e ez elsőségük? ha igen, ezt akkor kellett volna mondani, midőn legközelebb a’ sérelmeknek az alapfölirásbani fölküldésében érdemileg a’ föRR. megegyeztek. — Vagy talán azért kell a’ vallást kihagyni ’s tárgyalását elhalasztani, mert nem a’ múlt orsz.gyűlésen jött a’ kegy. kir. válasz ? Ha sérelmek és kivánatok juncuim fölterjesztésének ellenei a’ m. föRR., miért tevék azt Gallicra és Legniára nézve? A’ t. KK. és RR. nem tesznek egyebet, mint a’ juncuimot a’ vallásra alkalmazzák. Tekintve a’ gyakorlatot’s a’tárgy fontosságát, mit fels. urunk is elismer, nem lehet el nem fogadni a’ KK. és RR. üzenetét csatolmányaival együtt. Válasz ezen előadásra: egy királyi hivatalos a’dolog részleteibe nem akarva bocsátkozni, csak azt jegyzi meg, mikint kettő a’ KK. és RR. czélja felirási üzenetükben. Első , hogy kivánataikat köszönetükkel együtt küldjék; második, hogy a’ vallást beleszőjék. — A’ KK. és RR. abban állapodtak meg, hogy a’ fölirásban a’ kir. előadások feletti örömüket kijelentve, a’ közirajokat megemlítsék; — Így jött hozzánk a’ dolog, ez a’ fölirás alakjából bizonyos. — Igaz, hálaérzet-kijelentésük meg nem felelt a’ mélt. föRR. lelkes örömének; de nem foglaltatvák a’ fölirásban olly tények, mellyeket el nem fogadhatnának, a’mélt. föRR. megnyugvának abban. Most azonban egy újonnan kidolgozott tárgyat csatlanak a’ föliráshoz a’ t. KR. és RR., melylyet egyedül tárgyalva érdemileg, annak mintegy elsőséget adnak a’ többi pont fölött; — ezt egy olly ponttal teszik , melly fontos bár, de a’ kir. előadások fölött elsőséget teljességgel nem érdemel; ’s ha ezt akkor tennék a’ Kir. és RR., midőn proximus ardeticalegon-t kellene kiabálniok, nem szólana ellene. — Ha a’vallás kérdése a’ válasz nem jötte előtt panaszkint emlittetik meg, ez helyes volt; de most, midőn az itt van, változott a’körülmény , és a’ változás fontosságát az bizonyítja, mikint némellyek sokat, mások nagyon keveset találnak benne, és ezen fontosság már magában elkülönzött részletes tárgyalást kiván. Igaz, lehet eset, midőn p. o. a’ kormány az alkotmányt föl akarja forgatni, akkor helyén van, hogy ez tárgyaltassék mindenek előtt; de most, midőn a’ jul. 6-kén megérkezett kegy. kir. válasz által épen ezen vallási kérdés annyira javult, mikint a’Kir. és RR. üzenetükben magok elismerik, hogy a’ kegy. kir. válaszban úgy a’ viszonosság, mint a’ lelkismeret szabadsága kivánatukkint van fölállítva, csak az alkalmazásban nem nyughatnak meg; hol van a’ redkivüli eset, mellynél fogva az 1790 . 13- tól el kellene állniok ? A’kir. előadások mindenek előtti tárgyalását szentesíti a’ gyakorlat. 1802-, 1805-, 1825- ben nincs,s csak 1836-ban van első nyoma a’ junctimnak. E’ kérdést azonban junctimnak sem lehet tekinteni; mert nincs példa rá , hogy a’ kir. kegy. előadásokra a válaszban junctim küldettek volna föl az érdemileg tárgyalt kivonatok. És ha eddig nincs példa, most nincs miért azt elkezdeni, — most, midőn a’ kir. előadásokban a’ nemzet kivánati foglalvák. Továbbá, nemzet kormány nélkül nem lehet, ’s a’ kormánynak biztosság kell, hogy kivánatai teljesittessenek, ezen biztosság pedig a’ kir. előadások legelőbbi tárgyalásában van; ezért az 1790: 13 tcz. értelme szerint a’ kir. előadásoknak mindenek előtt tárgyaltatniok kell; és ha a’sérelmek junctim küldetnek a’ kir. előadásokkal, sőt ezek előtt tárgyaltatnak, akkor e’ garantiának vége van, akkor a’ kormányzás lehetetlenné válik, ’s a’ kormány nem volna egyéb, mint az orsz.gyűlés tanácsnoka. Nem érti a’szónok, mi fontosságot helyeznek a’t. KK. és RR. e’ feliratukban, hogy ez előtt semmit fölvenni nem akarnak; pedig véleményeként semmi elvet épen nem érdemes áldozni e’ föliratért. Ő egyébiránt nem a’ minél elöbbi tárgyalást, hanem csak a’felirat— fali felküldést ellenzi, ’s a’RRet a’vallás tárgyának a’ felirattali elkülönözésére felszólittatni kivánja. Erre a’ RR. véleményét pártolók illy értelemben nyilatkoztak: — Az 1790-ik törvény a’ nemzet és nem a’ kormány érdekében hozatott, ’s hiszik, ha képzelte volna a’nemzet, hogy az épen ellene fog használtatni, bizonyosan nem alkotá vala azt. — Mondák az ellenvéleménynek, mikint az 1790: 13 a’kormány kivánatai teljesítésének biztosítására alkottatott; ámde a’ kormánynak nincs ’s nem is volt sorozati biztosítékokra szüksége; mert elég garantiája volt és van a’ törvény szentesítésének ’s az országgyűlés berekesztésének jogában. Ellenben a’ nemzetnek volt szüksége biztosításra, ’s e’ végett alkottaték az 1790. 13.czikk. — Ezt a’ törvény világosan mutatja, mert első részében, a’ kir. előadásokat tárgyaltatni, nem pedig teljesittetni rendeli; ellenben 2-ik része a’ sérelmek tárgyalását és orvosoltatását parancsolja. És igy, ha az országgyűlés a’sérelmek orvoslata előtt eloszlik, a’következőnek legelső feladata a’dolgot azon kezdeni, a’minek már a’ múlt országgyűlésen el kellett volna intéztetni. Rémképként állítja fel az ellenvélemény a’ juncum ellen, hogy úgy majd nem lehetne kormányozni, ha a’ kir. előadásokkal a’ nemzet kivánatai tárgyaltatnának; mert ezek amazokat háttérbe szorítanák . A rémképet csak tényekre lehet állítani; arra pedig eset soha nem volt, hogy a’kir. előadások nem tárgyaltattak volna; de, fájdalom az, hogy a’ sérelmek orvosolatlan hevernek , mindennapi dolog. És ha sértetnék is a’ junctim által némi törvényes küldöttség, vannak esetek, midőn nem azt kell kérdezni, quid juris, hanem quid consilii? — illy ügy pedig a’vallás ügye, mellynek sérelme egy sarktörvénynek sérelme, melly tömérdek zavart okozva, sokak nyugalmát felháboritá, ’s azért azt hiszi, hogyha az 1790: 13.cz. megsértetnék is, a’kormánynak érdekében áll, ezen ügy végképeni elintézésével az egyetértést helyreállítani. A’ vallás tárgyának a’ t.hozás asztalára kerülése mindenütt valamitas, de nálunk kétszeresen az, mert a’föRR. eddigi tacticája az volt, miszerint a’ melly nemzeti kivánatot el nem vethettek, legalább elhalasztani törekedtek. Majd érinték, mikint 1825-től fogva mennyit küzdenek és milly kevés sikerrel. — Már hivék, hogy megszünendnek a’ m. föRR. a’ KR. és RR. akaratát szünetlen gátolni, és ismét keserűen csalódénak. Mi annál sajnosabb, mivel már az orsz.gyülésen a’ sérelmek juncuim tárgyalása fölött a’ teremben nemcsak okoskodást hallottunk, hanem el is fogadták az illy szellemű feliratot a’ m. föRR. az „igazságos“ szóval salválván magokat. Azoknak véleményére, kik azon akadnak fen, hogy a’ vallás tárgya egyedül tárgyaltatik a’ feliratban érdemileg, megjegyezteték: mikint a’ kiselőadásokban a’ KK. és RR. választmányilag működnek; ’s hogy ezen pontoknak, miket természetöknél fogva máskép tárgyalni nem is lehet, alig kezdhetett működését felkivánni annyi volna, mint semmit sem kívánni. Ámde a’ KK. és RR. kívánaténak két ok vetteték ellene ; egyik az illedelem, másik a’ törvény. A’ törvény czélja értelme már kifejteték; a’ mi pedig az Hiedelmet illeti: midőn kb. resolutio tárgyaltatik, és pedig olly resolutio , melly világosan felhivá az ország eveit, hogy az iránti törvényjavaslatukat minél hamarabb fölterjeszteni siessenek ; egy illy resolutio haladéktalan tárgyalása egyezik meg az Hiedelemmel, nem pedig az, hogy formák ürügye alatt elhalasztassék. Végül egy, a’ két testvér haza t.hozásában munkás gróf, az ellenvéleményüek okoskodásának visszatorlásába bocsátkozott. — Volt — úgy mond — ollyan, ki előre bocsátó, mikint részletekbe ereszkedni nem akar; azonban a’legszélsöbb kicsinykedésig beereszkedett, mi azon embert juttató a’ szóló gróf eszébe, ki midőn borral kináltaték, igy adá tagadó válaszát: köszönöm, nem iszom 1) mert soha sem iszom; 2) mert veszélyes; 3) mert nem szabad; végre 4) mert már ittam. Ha az adresse csak pusztán köszönő felirat lenne, mint sokan allilák, úgy az egy pohárköszöntésnél többet nem érne; már pedig a’ szóló azt hiszi, hogy, minden felirat olly diplomatikai jelentőségű, mellyben törvénynek anyaga van. Ő Hiedelemnek nem áldoz fel elveket, — de különben is legszentebb Hiedelemnek az igazságot tartja, a’ mi ezentúl van, az nem illedelem; ’s általában a’ föRR. itt törvényhozók, nem pedig cerimoniamesterek. — Végre kéri a’ m. föRRket ne áldozzák fel a’ junctimot, melly utolsó végsáncza alkotványos létünknek; hol, mint Varsó sánczaiban a’ lengyeleknek, meg kell állaniok, mert ezen kívül nincs számunkra hely. Ne kárhoztassák hát a’ föRR. ostracismusra a’ junctimot; ne gyakorolják a’ veto jogát jusgladium gyanánt, melly a’ nemzet alkotványos jogait, leghőbb kivánatai teljesítését elörje. Illyneműek valának a’ vitatások e’ fontos napon. A’ püspöki pad egészen hallgatott. A’ megyei kormányzók soraiból emelkedett szózatok,talán egyet kivéve,a’juncuim mellett nyilatkoztak; ’s nádor ő cs. kir. főhűsége a’ világos többség értelmében a’ végzést akkint mondotta ki, hogy a’ föRR. a’ formalitás előleges kérdésében fenakadni nem kívánnak, hanem a’ RRnek az addressehez csatoltatni kivánt felírását holnapi napon érdemiei landják. Fővárosi ural «Misáitok. Borzasztó esetről kell tudósítani tisztelt olvasóinkat, minő e’ lap fenállása óta nem történt fővárosunkban. Hajóhidunk a’ szokatlanul áradt víz miatt ’s beleragadt hajók által az utóbbi időben egészen rendszeresen szinte minden nap megromlott, ’s a’ közlekedés majd hosszabb, majd rövidebb időre, egyszer majd két napra akadályoztatok; múlt szombaton hajnalban 113* 469