Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)
1844-03-21 / 336. szám
Csütürtök 30«. Martius 21.1844 PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pénzben . Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik.— Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,’s egy-egy kis hasábsorért 8 ____________________________apró hetikkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Telekdíj I.) Pulszky Ferencz. Országgyűlés. Elöleges közlések a’ föRR mart. 12., 13. ’s 14-kiki üléseiről (városi ügy, territoriális hatóság) ; a’ RR. mart. 14. ’s 15-iki üléseiről (financiális választmány, honoratiorok, zsidó orvosok, megvesztegetési törvény). Főrendi ülések: mart. 7-iki ülés folytatása, ’s mart. 8-iki (statutarius jog). Mart. 11. (financialis választmány). Legújabb. A’ főRR. mart. 15.’s 16-ikai üléseiről (a’ polgár qualificatio megszűkittetik). RR. ülése martius 18. Megyei dolgok: Pest (tisztválasztás országgyűlés végére halasztva, a’ telekdij elfogadva). Hont (utasítások, a’ verificatio megbukik, a’ telekdij, belmegyei ügyek). Sáros (a’ telekdíj ’s országos pénztár iránti határozataik bővebben). N.britt. ’s Izland. Frankhon. Hiv. tad Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezések. fels. Fejes Antal magy. kir. udv. kamrai tanácsost és koronaügyvédet a’ cs. k. közönséges udv. kamarához előadóvá; - udvarnoky Kálmán, Pozsony megyei aljegyzőt a’fiumei kormányszékhez tiszt. fogalmazóvá; — a’ pesti első birósági váltótörvényszékhez Stettner Ignáczot kiadói segéddé, Bujanovics Jánost tollnoki gyakornokká, Holiban Jánost jegyzőkönyvi gyakornokká, Gegus Dánielt kiadói első gyakornokká, Rádai Sándort pedig másodgyakornokká kegy. méltóztatott kinevezni. Vezérczikk. (Telekdíj I.) Előkerülvén f. é. febr. 12-ikén gróf Széchenyi terve Sáros megye közgyűlésén, a’ jelen volt RR. közt nem találtatott, a’ kinek akár ezen elv ellen, hogy a’ magyar nemesség, hacsak nevéhez és becsületéhez hű akar maradni, a’ haza boldogságának előmozdítására nagyobbszerű terheket felvállalni köteles, akár a’ gr. Széchenyi által tervezett kivetésre nézve, ellenvetése volt volna; voltak azonban, a’ kiknek a’ kölcsön eszméje visszatetszett, kik száz millió forint felvételének szükségességét kétségbe hozták,s aggodalmukat el nem titkolhatták az iránt, hogy országunk kereskedésének szenvedőleges állapotánál fogva, a’ haza investitiójára fordítandó kölcsönvett töke, csakhamar újra kimegy a’ külföldre, nagyobb szegénységet’s egy nemzeti adósság nyomasztó terhét hagyván maga után. — Minthogy tehát gr. Széchenyi tervének csak ezen oldala támadtatott meg, szükségesnek láttam ezen pontokra néhány megjegyzéseket tenni. Adóssággal fedezni az ország improductivus rendszeres szükségeit, biztos it a’ bukásra, ez minden közgazdálkodási rendszernek tanítása; ellenben tagadhatlan, hogy, midőn a’ külföld pénze az ország földmivelésének, iparának ’s kereskedésének emelésére fordittatik, akkor az adósság az ország felvirágzásának és növekedő pénzerejének biztos tényezője. Ezen két sarkigazság az, mellyre folyvást figyelni kell, midőn országos kölcsönről van szó, ’s azért szükség vizsgálnunk : valljon hazánk olly rendkívüli állapotban helyeztetik e, melly a’ kölcsönvételt szükségessé teszi, ’s valljon ezen kölcsönpénz productiv adósság leszen e, vagy nem? Hazánk financiális állapota , mindnyájunk nézete szerint, már régóta nyomorult, panaszaink mindennaposokká váltak, ’s az egész külföld és sok hazafi, indolentiánknak ’s hibás politikai institutióinknak tulajdonította szegénységünket. Ezen nézet pedig, melly különösen gr. Széchényi munkáiban fejtetett ki, végre uralkodóvá lön az egész hazában, ’s oka lett annak, hogy, midőn törvényeinket vizsgálat alá vettük, általánosabban ’s gyökeresebben igyekeztünk institulióinkat reformálni, mint azt az előbbi országos választmányok tervezték. Az urbér azonban nem lett a’ jobbágyság megváltója, a’ hiteltörvények nem helyezték kereskedésünket szélesebb és szilárdabb alapra, ’s az észszerű gazdálkodás előmozdítására alkotott törvények jótékonysága nem terjedett ki az ország minden részeire; ’s mindez azért, mert a’ tőke hiányzott, melly nélkülezen törvényeink csak írott malasztok. A’ régi állapotban eladósodva, ’s alig képesek régi terheink kamatjait rendesen megfizetni, az új törvények rendparancsoló szigorúsága, megsértette apathicus szokásainkat, és történtek feljajdulások úrbér és hiteltörvények ellen, mert sokan azt várták ezen intézkedésektől, hogy minden bajainkból kisegítenek és pénzt teremtnek azoknak számára, kiknek nincs. De midőn ezekhez még az 1840-iki bécsi pénzer is is hozzájárult, melly az országban forgó pénznek nagy részét Bécsbe vonta, midőn a’ határos ausztriai tartományok ’s a’ külföld, közlekedési eszközeinek rendszeres kiterjedése, ’s vasúthálója építésének tettleges megkezdése által hazánk kereskedési fontosságát még inkább háttérbe szorította; akkor irtózva tekinténk körül, ’s bárhogy akartuk volna is magunkat áltatni, világos lett előttünk, hogy elhanyagolt földművelésünk még nagyobbrészint a’ régi slendrián bilincseiben nyög; hogy kifejletlen iparunk tengése mellett, a’ külföldtől függünk az iparkészitményekre nézve , ’s hogy e’ szerint minden adómentességünk mellett, a’ külföldnek egyenes adót fizetünk; mert hiszen azon adó, mellyet a’ brüni gyáros minden általa készített rőf posztóért fizet, nemde általunk fizettetik, kik az adó által megdrágult posztót veszszük és világos jön előttünk, hogy kereskedésünk ezen viszonyok mellett szenvedőleges, ’s hogy illy állapotban, midőn az egész ország több pénzt kénytelen iparczikkekért a’ külföldnek küldeni, mint a’ mennyi termesztményeiért bejön, mindnyájan „a’ közelszegényedés örvénye felé sodortatunk.“ Ezen körülményeknél mi csuda aztán, hogy népnevelésről, javító-börtönökről, a’ falusi papság illendő fizetéséről nem gondoskodunk, ’s hogy így lakosok nagy része tudatlanságban nő fel, nevéről is alig ismerve a’ kereszténységet, hogy tudatlanságának következtében bűntettekbe keveredik, mellyek folytán börtöneinkbe, a’ bűn iskoláiba záratik, hogy büntetését kiáltván, mint kitanult gazember, kerüljön vissza falujába. Illy állapot ellenkezik a’ művelődés minden fogalmával , ’s hacsak barbár népnek neveztetni nem akarunk, illy állapotot tűrni lehetetlen. — De van e valaki, a’ ki hinné, hogy ezen állapot nagyobbszerű áldozatok nélkül megváltozhatik? miután pedig azon roppant szabadalmak, mellyekkel a’ magyar nemesség fel van ruházva, mindig áldozatokkal jártak, nem hiszem, hogy a’ nemesség, mellytöl különben is mostan nem kívántatik vér, hanem csak pénz, ezen áldozat alul magát kivonni akarná. Ne emlegesse senki őseinek vérét, melly minden későbbi áldozatokat előre megváltott, mert nehéz volna bebizonyítani, hogy különösen akkor, midőn ezen haza számunkra megszereztetett, olly sok vér folyt volna; hiszen olcsó áron szerezte a’ magyar ezen hazát szelíd vagy fegyvertelen tótoktól, bolgároktól ’s oláhoktól; 's habár vér szerezte volna is első szabadságunkat; mégis megjött már az idő, hol az invesziált vért egy kis pénzbeli audiócskával meg kellene toldani, nehogy mások azt ismét vérrel kiváltsák. A’ teendőknek olly roppant tömegénél azonban, mellyben »mindegyik első, de egyik sem legelső,“ alig fog a’ nemzet annyi jövedelemmel bírni, hogy abból mindezeknek eleget tegyen, mert az országban keringő pénz, habár erről hiteles adataink nincsenek is, mégis alig tétethetik többre, mint tizenegy millióra, ’s hogy lehetne ebből 5—6 milliót évenkint az ország investitiójára fordítani, holott a’ példabeszéd szerint is,a’hol nincs, ott ne keress,“ hogy lehet tehát sikert remélni a’ nélkül, hogy a’külföld tőkéit használjuk, mellyekre olcsóbb kamat mellett számolhatunk, mint minő a’ hazában divatozó törvénytelen, és csak kivételképen előforduló törvényes kamatláb. Csak akkor, ha nagyobbszerü pénzöszveg, például a’ gr. Széchenyi által tervezett száz millió hozatnék be az országba, csak akkor lehet remélni, hogy magunk is azon helyzetbe jövünk, miszerint nagyobbszerü áldozatot hozhatunk, mert a’ nagyobb pénzmennyiségnek jótékony hatása kiterjed mindjárt az egész országra , a’ kamatláb leszáll, a’ termesztmények ára növekedik , a’ jószágok nőnek beesőkben, a’ pénz egy szóval olcsóbb, ’s az ország investitiója mellett mi is investiálhatunk egy pár ezer forintocskát részjószágainkba. De mindezek által még nincs megszüntetve azon ellenvetés, hogy, midőn száz millió hozatik be az országba, több mint másfél annyi veszi útját a’ külföldnek , kamatok ’s törlesztési részletek alakjában, sőt, hogy maga a’ keringésbe hozott ’s invesziálandó száz millió is kereskedésünk szenvedöleges állapotja mellett, még a’ harminezöt év előtt, mind ki fog menni az országból, ’s hogy már a’ legközelebbi ivadék tanúja lesz azon nyomorult látványnak , midőn hazánk egész népessége egyedenkint csőd alá kerül. Ezen ellenvetésben azonban benfoglaltatik már annak czáfolatja is, mert hiszen az invesztálandó pénz rendeltetése épen az, hogy kereskedésünk szenvedőleges állapotjából tevőlegesbe menjen át, hogy az észszerű mezei gazdaság, a’ gazdasági egyesület vezérlete alatt, terjedjen; hogy a’közlekedési eszközök czélszerű javítása, a’ vasutak építése és folyók szabályozása által termesztményeink mind hazánkban, mind külföldön élesen, és annak idejében találjanak jó piaczot, hogy gyárak emelkedjenek, ’s ez által a’ vasnak, fának, lennek, bőrnek, gyapjúnak, szóval mindazon termesztményeknek, mellyek most az érettek külföldig fizetendő fuvarbér miatt értékekben nyomatnak, ára tetemesen felszökjék, ’s iparunk felvirágozása mellett a’ pénz külföldi gyárczikkekért többé az országból ki ne menjen. Ezen javítások azok, mellyekre a’ száz millió fordítandó, mellettök pedig a’ népnevelés, mellynek tényezői közé a’ javitó-börtönöket is kell számítanunk, szintúgy mint az elemi iskolákat, ’s habár ez által semmi pénz nem folyna is vissza az országos pénztárba, a’ hazának pénzereje azonban az értelmiség és erköltsiség terjesztése által mégis öregbittetnék ’s morális ereje kettöztetnék. Fölvirágozván illy formán földmivelésünk és iparunk, ’s megváltozván mindezek által országunk kereskedési viszonyai, a’ száz milliónak kamatja ’s törlesztési részletei sem mennének többé pénzalakban a’ külföldre, hanem kivitt termesztményekben és gyárczikkekben, mellyeknek ára kevés évek leforgása alatt külföldi tartozásunk letisztázására elégséges leend. Mert fogalomzavar volna hazánknak mostani állapotját, mellynél több milliónak évenkinti kiküldetése az ország elszegényedését vonná maga után, azon állapottal párvonalba helyezni, mellybe akkor jövend, midőn száz millió a’ közszükségekre investiálva lesz; épen olly fogalomzavar , mintha valaki kételkednék abban, hogy olly jószág, mellyben egy darab marha sem tartatik, ’s mellynek allodiaturáján a’ trágya hiánya miatt csak zabot termesztenek, ’s melly alig hoz be egyebet a’ regáléknál és szénánál, sokkal többet fog jövedelmezni, ha kiterjedéséhez mért számú szarvas marhával ’s juhnyájjal láttatik el, mint azon tőkének kamatjait, melly a’ nyáj és falka megszerzésére megkivántatott. Azon száz millió továbbá nem pazaroltatik, gr. Széchenyi terve szerint, olly intézetekre, mellyek semmit sem kamatoznak, ’s az utak, vasutak ’s vizszabályozások, közvetett hasznuk mellett, melly a’két garas fizetését megkönnyíti, még bizonnyára közvetlenül is jövedelmezendnek, habár kevés percenttel, az országos pénztárnak; szóval: az egész adósság productiv lesz, ’s öregbitendi a’ nemzeti tökét, míg azon nemzetek, melylyek rémképül hozatnak fel némellyek által, csak folyó szükségeiket fedezték adósságaikkal, ’s így nem az adósság hozta őket a’ bajok tömkelegébe, hanem a’ kölcsönvett pénznek rész kezelése ’s olly czélokra történt fordítása , mellyek a’ nemzet felvirágoztatásával semmi kapcsolatban nem állottak. Van továbbá gr. Széchenyi István ismert tervének még egy második tagja, az t. i., hogy, mivel az egész száz millió az országos javításokra szükséges ugyan, azokba azonban egyszerre be nem fektethetik, kilenczven millió addig is, míg az országnak ezen öszvegre szüksége leend , a’ törvényes kamatlábon alól birtokosainknak kölcsön adassék, természetesen úgy, hogy az a’ törlesztési idő alatt, azaz harminezöt esztendeig, felmondhatlan legyen, hogyha az adós kamatjait, ’s ezeken felül a’ felvett tökének egy harminezötödét, törlesztésül évenkint pontosan fizeti. A’ tervnek ezen része pedig, melly a’ kölcsönvett pénzt egy ideiglenes hypothecalis kölcsönbank alapjává teszi, leginkább birtokosainknak, kik legnagyobb részt adósságokba merültek, szolgál javára, mert biztos töke hosszú évekre , melly mérsékelt kamat mellett, csekély törlesztési részletek által fizettetik vissza, ez volt földbirtokosainknak azon kedvencz álma, mellynek teljesedéséhez most ime’ olly közel állanak; a’ tervnek ezen tagja az, mellytöl minden megye közvetlenül legtöbb hasznot várhat. S erre nézve szükségesnek látom, nehogy az egész kilenczven millió kevés nagybirtokos kezébe kerüljön, kik most is nagy részint külföldön költik el jövedelmeiket, hogy azon személy vagy biztosság, mellyre az egész financiális műtétel bízatva lesz, azon utasítással láttassák el, miszerint a’kiadandó töke, a’ mennyire ez a’ kölcsönadandó pénz biztosságával összefér, aránylagosan osztassák fel a’ megyék közt, úgy, hogy egy megye se legyen, mellynek birtokosai, hogyha elegendő biztosságot hitelesen kimutatni képesek, egy millió pengő forintot kölcsön ne kapnának "*). Ezen öszleg elégséges arra, hogy az intézkedésnek jótékony hatása az ország minden részeire kiterjesztessék; elégséges arra, hogy telekdiji illetőségét pontosan lefizethesse. Csak röviden érintem gróf Széchenyi nagyszerű tervének némelly fényoldalait, ’s azon javaslattal zárom be ez alkalommal észrevételeimet, hogy gr. Széchenyi István telekdiji tervének elvbeni elfogadása mellett, a’ következő feltételek volnának megalapitandók: 1. A’ kiküldött országos választmány még a’ jelen országgyűlésen, a’ telekdij kivetésének legczélszerűbb kulcsáról és módjáról gondoskodjék, ’s jelesen a’megyéket, fekvésök, termékenységök és kereskedésükhöz képest osztályozza, ’s ezen osztályozás szerint a’ minden holdra eső mennyiséget elhatározza, úgy, hogy két garas legyen az átmérőszám, ’s az elveket kifejtse, mellyek szerint minden megye az egyes birtokokat osztályozza és megrója. *) Ez a’minimum; a’ nagyobb megyékre természetesen több esnék ; egyébiránt a’ nagyon serupulosus provinciális érdekloz megelőzése végett, elvül véthették fel, hogy minden megye azon arányban részesüljön a’ killcsön-tőkében , melly arányban részen részt a’ teherben.— Szerk. 46