Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-03-21 / 336. szám

Csü­tü­rtök 30«. Martius 21.1844 PESTI HÍRLAP. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pénzben . Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba 's egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik.— Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,’s egy-egy kis hasábsorért 8 ____________________________apró hetikkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Kinevezések. Vezérczikk. (Telekdíj I.) Pulszky Ferencz. Országgyűlés. Elöleges közlések a’ föRR mart. 12., 13. ’s 14-kiki üléseiről (városi ügy, ter­ritoriális hatóság) ; a’ RR. mart. 14. ’s 15-iki üléseiről (finan­ciális választmány, h­onoratiorok, zsidó orvosok, megveszte­getési törvény). Főrendi ülések: mart. 7-iki ülés folytatása, ’s mart. 8-iki (statutarius jog). Mart. 11. (financialis választmány). Legújabb. A’ főRR. mart. 15.’s 16-ikai üléseiről (a’ polgár qualificatio megszűkittetik). RR. ülése martius 18. Megyei dolgok: Pest (tisztválasztás országgyűlés végére halasztva, a’ telekdij elfogadva). Hont (utasítások, a’ verificatio megbu­kik, a’ telekdij, belmegyei ügyek). Sáros (a’ telekdíj ’s or­­szágos pénztár iránti határozataik bővebben). N.britt. ’s Izland. Frankhon. Hiv. tad Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Kinevezések.­­ fels. Fejes Antal magy. kir. udv. kamrai tanácsost és koronaügyvédet a’ cs. k. kö­zönséges udv. kamarához előadóvá; - udvarnoky Kál­mán, Pozsony megyei aljegyzőt a’fiumei kormányszék­hez tiszt. fogalmazóvá; — a’ pesti első birósági váltótör­vényszékhez Stettner Ignáczot kiadói segéddé, B­u­­janovics Jánost tollnoki gyakornokká, Holiban Jánost jegyzőkönyvi gyakornokká, Gegus Dánielt kiadói első gyakornokká, Rád­ai Sándort pedig másodgya­kornokká kegy. méltóztatott kinevezni. Vezérczikk. (Telekdíj I.) Előkerülvén f. é. febr. 12-ikén gróf Széchenyi terve Sáros megye közgyűlésén, a’ jelen volt RR. közt nem találtatott, a’ kinek akár ezen elv ellen, hogy a’ magyar nemesség, hacsak nevéhez és becsületéhez hű akar maradni, a’ haza boldogságának elő­mozdítására nagyobbszerű terheket felvállalni köteles,­­ akár a’ gr. Széchenyi által tervezett kivetésre nézve, el­lenvetése volt volna; voltak azonban, a’ kiknek a’ kölcsön eszméje visszatetszett, kik száz millió forint felvételé­nek szükségességét kétségbe hozták,­­s aggodalmukat el nem titkolhatták az iránt, hogy országunk kereskedésé­nek szenvedőleges állapotánál fogva, a’ haza investitiójára fordítandó kölcsönvett töke, csakhamar újra kimegy a’ külföldre, nagyobb szegénységet’s egy nemzeti adósság nyomasztó terhét hagyván maga után. — Minthogy tehát gr. Széchenyi tervének csak ezen oldala támadtatott meg, szükségesnek láttam ezen pontokra néhány megjegyzé­seket tenni. Adóssággal fedezni az ország improducti­­vus rendszeres szükségeit, biztos it a’ bu­kásra, ez minden közgazdálkodási rendszernek tanítása; ellenben tagadhatlan, hogy, midőn a’ külföld pénze az ország földmi­velésé­ne­k, iparának ’s ke­reskedésének emelésére fordittatik, akkor az adósság az ország felvirágzásának és nö­vekedő pénzerejének biztos tényezője. Ezen két sarkigazság az, mellyre folyvást figyelni kell, midőn országos kölcsönről van szó, ’s azért szükség vizsgál­nunk : valljon hazánk olly rendkívüli állapotban helyezte­tik e, melly a’ kölcsönvételt szükségessé teszi, ’s valljon ezen kölcsönpénz productiv adósság leszen e, vagy nem? Hazánk financiális állapota , mindnyájunk nézete sze­rint, már régóta nyomorult, panaszaink mindennaposok­ká váltak, ’s az egész külföld és sok hazafi, indolentiánk­­nak ’s hibás politikai institutióinknak tulajdonította sze­génységünket. Ezen nézet pedig, melly különösen gr. Széchényi munkáiban fejtetett ki, végre uralkodóvá lön az egész hazában, ’s oka lett annak, hogy, midőn törvé­nyeinket vizsgálat alá vettük, általánosabban ’s gyökere­sebben igyekeztünk institulióinkat reformálni, mint azt az előbbi országos választmányok tervezték.­­ Az urbér azonban nem lett a’ jobbágyság megváltója, a’ hiteltör­vények nem helyezték kereskedésünket szélesebb és szi­lárdabb alapra, ’s az észszerű gazdálkodás előmozdítására alkotott törvények jótékonysága nem terjedett ki az or­szág minden részeire; ’s mindez azért, mert a’ tőke hiányzott, melly nélkül­­ezen törvényeink csak írott malasztok. A’ régi állapotban eladósod­v­a, ’s alig képesek régi terheink kamatjait rendesen megfizetni, az új törvé­nyek rendparancsoló szigorúsága, megsértette apathicus szokásainkat, és történtek feljajdulások úrbér és hiteltör­vények ellen, mert sokan azt várták ezen intézkedések­től, hogy minden bajainkból kisegítenek és pénzt teremt­­nek azoknak számára, kiknek nincs. De midőn ezekhez még az 1840-iki bécsi pénzer is is hozzájárult, melly az országban forgó pénznek nagy részét Bécsbe vonta, mi­dőn a’ határos ausztriai tartományok ’s a’ külföld, közle­kedési eszközeinek rendszeres kiterjedése, ’s vasúthálója építésének tettleges megkezdése által hazánk kereskedési fontosságát még inkább háttérbe szorította; akkor irtózva tekinténk körül, ’s bárhogy akartuk volna is magunkat áltatni, világos lett előttünk, hogy elhanyagolt földműve­lésünk még nagyobbrészint a’ régi slendrián bilincseiben nyög; hogy kifejletlen iparunk tengése mellett, a’ kül­földtől függünk az iparkészitményekre nézve , ’s hogy e’ szerint minden adómentességünk mellett, a’ külföldnek egyenes adót fizetünk; mert hiszen azon adó, mellyet a’ brüni gyáros minden általa készített rőf posztóért fizet, nemde általunk fizettetik, kik az adó által megdrágult posztót veszszük­ és világos jön előttünk, hogy kereske­désünk ezen viszonyok mellett szenvedőleges, ’s hogy illy állapotban, midőn az egész ország több pénzt kény­telen iparczikkekért a’ külföldnek küldeni, mint a’ mennyi termesztményeiért bejön, mindnyájan „a’ közelszegénye­dés örvénye felé sodortatunk.“ Ezen körülményeknél mi csuda aztán, hogy népnevelésről, javító-börtönökről, a’ falusi papság illendő fizetéséről nem gondoskodunk, ’s hogy így lakosok nagy része tudatlanságban nő fel, ne­véről is alig ismerve a’ kereszténységet, hogy tudatlansá­gának következtében bűntettekbe keveredik, mellyek folytán börtöneinkbe, a’ bűn iskoláiba záratik, hogy bün­tetését kiáltván, mint kitanult gazember, kerüljön vissza falujába. Illy állapot ellenkezik a’ művelődés minden fogal­mával , ’s hacsak barbár népnek neveztetni nem akarunk, illy állapotot tűrni lehetetlen. — De van e valaki, a’ ki hinné, hogy ezen állapot nagyobbszerű áldozatok nélkül megváltozhatik? miután pedig azon roppant szabadalmak, mellyekkel a’ magyar nemesség fel van ruházva, mindig áldozatokkal jártak, nem hiszem, hogy a’ nemesség, mellytöl különben is mostan nem kívántatik vér, hanem csak pénz, ezen áldozat alul magát kivonni akarná. Ne emlegesse senki őseinek vérét, melly minden későbbi ál­dozatokat előre megváltott, mert nehéz volna bebizonyí­tani, hogy különösen akkor, midőn ezen haza számunkra megszereztetett, olly sok vér folyt volna; hiszen olcsó áron szerezte a’ magyar ezen hazát szelíd vagy fegyver­telen tótoktól, bolgároktól ’s oláhoktól; 's habár vér sze­rezte volna is első szabadságunkat; mégis megjött már az idő, hol az invesziált vért egy kis pénzbeli aud­iócskával meg kellene toldani, nehogy mások azt ismét vérrel ki­váltsák.­­ A’ teendőknek olly roppant tömegénél azon­ban, mellyben »mindegyik első, de egyik sem legelső,“ alig fog a’ nemzet annyi jövedelemmel bírni, hogy abból mindezeknek eleget tegyen, mert az országban keringő pénz, habár erről hiteles adataink nincsenek is, mégis alig tétethetik többre, mint tizenegy millióra, ’s hogy lehetne ebből 5—6 milliót évenkint az ország investitió­jára fordítani, holott a’ példabeszéd szerint is,­­a’hol nincs, ott ne keress,“ hogy lehet tehát sikert remélni a’ nélkül, hogy a’külföld tőkéit használjuk, mellyekre ol­csóbb kamat mellett számolhatunk, mint minő a’ hazában divatozó törvénytelen, és csak kivételképen előforduló tör­vényes kamatláb. Csak akkor, ha nagyobbszerü pénz­­öszveg, például a’ gr. Széchenyi által tervezett száz millió hozatnék be az országba, csak akkor lehet remélni, hogy magunk is azon helyzetbe jövünk, miszerint na­gyobbszerü áldozatot hozhatunk, mert a’ nagyobb pénz­­mennyiségnek jótékony hatása kiterjed mindjárt az egész országra , a’ kamatláb leszáll, a’ termesztmények ára nö­vekedik , a’ jószágok nőnek beesőkben, a’ pénz egy szó­val olcsóbb, ’s az ország investitiója mellett mi is in­­vestiálhatunk egy pár ezer forintocskát részjószágainkba. De mindezek által még nincs megszüntetve azon ellen­vetés, hogy, midőn száz millió hozatik be az országba, több mint másfél annyi veszi útját a’ külföldnek , kamatok ’s törlesztési részletek alakjában, sőt, hogy maga a’ ke­ringésbe hozott ’s invesziálandó száz millió is kereskedé­sünk szenvedöleges állapotja mellett, még a’ harminezöt év előtt, mind ki fog menni az országból, ’s hogy már a’ legközelebbi ivadék tanúja lesz azon nyomorult látvány­nak , midőn hazánk egész népessége egyedenkint csőd alá kerül. Ezen ellenvetésben azonban benfoglaltatik már an­nak czáfolatja is, mert hiszen az invesztálandó pénz ren­deltetése épen az, hogy kereskedésünk szenvedőleges állapotjából tevőlegesbe menjen át, hogy az észszerű me­zei gazdaság, a’ gazdasági egyesület vezérlete alatt, ter­jedjen; hogy a’közlekedési eszközök czélszerű javítása, a’ vasutak építése és folyók szabályozása által termeszt­­ményeink mind hazánkban, mind külföldön élesen, és an­nak idejében találjanak jó piaczot, hogy gyárak emelked­jenek, ’s ez által a’ vasnak, fának, lennek, bőrnek, gyapjú­nak, szóval mindazon termesztményeknek, mellyek most az érettek külföldig fizetendő fuvarbér miatt értékekben nyomatnak, ára tetemesen felszökjék, ’s iparunk felvi­­rágozása mellett a’ pénz külföldi gyárczikkekért többé az országból ki ne menjen. Ezen javítások azok, mellyekre a’ száz millió fordítandó, mellettök pedig a’ népnevelés, mellynek tényezői közé a’ javitó-börtönöket is kell szá­mítanunk, szintúgy mint az elemi iskolákat, ’s habár ez által semmi pénz nem folyna is vissza az országos pénz­tárba, a’ hazának pénzereje azonban az értelmiség és er­­költsiség terjesztése által mégis öregbittetnék ’s morális ereje kettöztetnék. Fölvirágozván illy formán földmivelé­­sünk és iparunk, ’s megváltozván mindezek által orszá­gunk kereskedési viszonyai, a’ száz milliónak kamatja ’s törlesztési részletei sem mennének többé pénzalakban a’ külföldre, hanem kivitt termesztményekben és gyárczik­­kekben, mellyeknek ára kevés évek leforgása alatt kül­földi tartozásunk letisztázására elégséges leend. Mert fo­galomzavar volna hazánknak mostani állapotját, mellynél több milliónak évenkinti kiküldetése az ország elszegé­nyedését vonná maga után, azon állapottal párvonalba helyezni, mellybe akkor jövend, midőn száz millió a’ közszükségekre investiálva lesz; épen olly fogalomza­var , mintha valaki kételkednék abban, hogy olly jószág, mellyben egy darab marha sem tartatik, ’s mellynek allo­­diaturáján a’ trágya hiánya miatt csak zabot termesztenek, ’s melly alig hoz be egyebet a’ regáléknál és szénánál, sokkal többet fog jövedelmezni, ha kiterjedéséhez mért számú szarvas marhával ’s juhnyájjal láttatik el, mint azon tőkének kamatjait, melly a’ nyáj és falka megszerzésére megkivántatott. Azon száz millió továbbá nem pazaroltatik, gr. Széchenyi terve szerint, olly intézetekre, mellyek semmit sem kamatoznak, ’s az utak, vasutak ’s vizsza­­bályozások, közvetett hasznuk mellett, melly a’két ga­ras fizetését megkönnyíti, még bizonnyára közvetlenül is jövedelmezendnek, habár kevés percenttel, az országos pénztárnak; szóval: az egész adósság productiv lesz, ’s öregbitendi a’ nemzeti tökét, míg azon nemzetek, mely­­lyek rémképül hozatnak fel némellyek által, csak folyó szükségeiket fedezték adósságaikkal, ’s így nem az adós­ság hozta őket a’ bajok tömkelegébe, hanem a’ kölcsön­vett pénznek rész kezelése ’s olly czélokra történt fordí­tása , mellyek a’ nemzet felvirágoztatásával semmi kap­csolatban nem állottak. Van továbbá gr. Széchenyi István ismert tervének még egy második tagja, az t. i., hogy, mivel az egész száz millió az országos javításokra szükséges ugyan, azokba azonban egyszerre be nem fektethetik, kilenczven millió addig is, míg az országnak ezen öszvegre szüksége le­end , a’ törvényes kamatlábon alól birtokosainknak köl­csön adassék, természetesen úgy, hogy az a’ törlesztési idő alatt, azaz­ harminezöt esztendeig, felmondhatlan legyen, hogyha az adós kamatjait, ’s ezeken felül a’ fel­vett tökének egy harminezötödét, törlesztésül évenkint pontosan fizeti. A’ tervnek ezen része pedig, melly a’ kölcsönvett pénzt egy ideiglenes hypothecalis kölcsönbank alapjává teszi, leginkább birtokosainknak, kik legnagyobb részt adósságokba merültek, szolgál javára, mert biz­tos töke hosszú évekre , melly mérsékelt kamat mellett, csekély törlesztési részletek által fizettetik vissza, ez volt földbirtokosainknak azon kedvencz álma, mellynek telje­sedéséhez most ime’ olly közel állanak; a’ tervnek ezen tagja az, mellytöl minden megye közvetlenül legtöbb hasznot várhat. S erre nézve szükségesnek látom, nehogy az egész kilenczven millió kevés nagybirtokos kezébe ke­rüljön, kik most is nagy részint külföldön költik el jöve­delmeiket, hogy azon személy vagy biztosság, mellyre az egész financiális műtétel bízatva lesz, azon utasítással láttassák el, miszerint a’kiadandó töke, a’ mennyire ez a’ kölcsönadandó pénz biztosságával összefér, arányla­­gosan osztassák fel a’ megyék közt, úgy, hogy egy megye se legyen, mellynek birtokosai, hogyha elegendő biztosságot hitelesen kimutatni képesek, egy millió pengő forintot kölcsön ne kapnának "*). Ezen ösz­­leg elégséges arra, hogy az intézkedésnek jótékony ha­tása az ország minden részeire kiterjesztessék; elégséges arra, hogy telekdiji illetőségét pontosan lefizethesse. Csak röv­iden érintem gróf Széchenyi nagyszerű ter­vének némelly fényoldalait, ’s azon javaslattal zárom be ez alkalommal észrevételeimet, hogy gr. Széchenyi István telekdiji tervének elvbeni elfogadása mellett, a’ következő feltételek volnának megalapitandók: 1. A’ kiküldött országos választmány még a’ jelen or­szággyűlésen, a’ telekdij kivetésének legczélszerűbb kul­csáról és módjáról gondoskodjék, ’s jelesen a’megyéket, fekvésök, termékenységök és kereskedésükhöz képest osztályozza, ’s ezen osztályozás szerint a’ minden holdra eső mennyiséget elhatározza, úgy, hogy két garas legyen az átmérőszám, ’s az elveket kifejtse, mellyek szerint minden megye az egyes birtokokat osztályozza és megrója. *) Ez a’minimum; a’ nagyobb megyékre természetesen több es­nék ; egyébiránt a’ nagyon serupulosus provinciális érdekl­­oz megelőzése végett, elvül vé­­thett­ék fel, hogy minden megye azon arányban részesüljön a’ killcsön-tőkében , melly arányban részen részt a’ teherben.— S­z­e­r­k. 46

Next