Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-03-24 / 337. szám

gyében; és ennek a’ municipali életre rész behatása lesz előbb-utóbb. Egyébiránt, midőn szóló hazája javát előmozdítani akarja, nem tesz úgy, mint zivatarkor hullámzó tengeren a’ hajósok, kik legdrágább kincseiket szórják ki a’ hajó­ból ; a’ hazának illy hullámzását nem látja még, ’s reméli, hogy az átalakulás békés úton történik meg: nem akarja tehát kiszórni azon drága kincset, mellyet ősei olly sok viszontagságok közt megóva, szent ereklyeként hagytak hátra; szóló mindenkor dicsőségének tartja ezt védeni. Szóló azt hiszi, hogy ősi alkotmányunk, mellynek ár­nyékában eldődink olly bátran nyugodtak, ’s azalatt tán hősi babérokat is arattak, bár díszes és hatalmas csel, a’ jelenkor mesterséges szabadulásait mégis romlás nélkül alig fogja kiáltani. Szóló polgári kötelessége szerint védni fogja azt, azonban a’ javításokat nem ellenzi; legyenek javítások a’ kir. városokban is, de ezek elérésére több nem kívántatik, mint hogy a’nemes, ki ott lakik, csak rendőri tekintetben álljon hatósága alatt; ez elég az ott keletkezhető zavar lecsillapítására. Az 1830-ki országgyűlésen még úgy voltak lelke­sítve az ország rendei, mikép nem hogy a’ nemest magát, de még cselédjét sem kívánták a’ városi hatóság alá vetni. Nem mondja szóló, hogy azóta nem haladtunk, bár legyen ez olly haladás,mellyet egykor a’nemzet hálája kövessen! — Az 1825-ki országgyűlésről tett fölterjesztésnek is ollyan volt tartalma, miszerint a’ nemesi jogok mindenkor megőriztessenek. A’ hozandó törvényeket mindenkor az alkotmányos alapelvhez kell idomítani; mert ha ez nem történik, kérdi szóló a’ m. föleket, mellyek azon alap­törvények a’ magyar alkotmányban, mellyeket többé vál­toztatni nem lehet? Ha szólónak minden országgyűlés al­kalmával reszketni kell, hogy ez, vagy amaz törvény vál­toztatni fog, akkor bizony, alkotmányunkkal nincs mit kérkedni. És hol vannak azon törvényeink, mellyekre feje­delmeink esküsznek, hogy azokat megváltoztatni soha nem engedik? Ne mystificáljuk egymást — mond szóló — csináljunk egy tabula rasa-t, de ha ősi alkotmányunkat menten tartani akarjuk, hol vannak azon »noli me tange­re” alapok, mellyeket olly szívesen védenénk ? — Végül kijelenté szónok, mikép minden illy alkotmányos jogot sértő törvény alkotásánál ellenvéleményét kijelenteni kö­telességének ismeri. Egy más főispán nincs az előtte szólottál egy értelem­ben , és azon szempontból indul ki, miszerint az igazság kiszolgáltatása minden személy- és vagyonkülönbség nél­kül egy legyen. — Vannak — mond szóló — kik az ősi alkotmányt fen akarják tartani; de a’közfalnak, mi olly sokáig elkülönözte a’ nemest és nem-nemest, le kell ros­kadoznia , ezt a’ körülmények hangosan sürgetik. — És szóló itt két szempontból indul ki: közszükség és nyere­ség szempontjából. — A’ városok rendezése közszükség, — és ha azok fölvirágoznak, abból az egész hazára kiárad a’ nyereség. — De valljon kik a’ nemesek büntető kivált­ságát őrzik, kinek őrzik azt olly féltékenyen? felelet: a’ roszaknak; mert becsületes, jó nemes embernek nincs szüksége büntető-kiváltságra; — és valljon egynéhány rendbontó nemes megérdemli e, hogy olly sok millió el­lenében nekik illy kiváltságot tartogassanak?“ ’S itt szóló egyszerűn szép, a’józan ész, és örök igazság elmagya­­rázhatlan tiszta forrásából merített előadása után a’követ­kező szerkezetet ajánlá: „a’ város területében elkövetett minden bűntetteket és rendőri kihágásokat a’ városi bíró­ság ítéli minden birtok- és személykülönbség nélkül, egyedül a’ még zászló alatt álló katonákat kivéve.“ A’ mai, olly érdekes vitatkozásoknak e’ két indítvány volt tárgya , ’s ez utóbbi indítványnak mindkét, jobb és baloldalon olly meleg pártolói támadtak, miilyeneket csak az ügy szentsége idézhetett sorompóba; vívtak lelkesen, és a’ diadal dicsőségükre övék jön. Legelőször is egy ifjú báró kezdé meg a’ csatát következő előadásával: Az előttem szólott .— megyei igen érdemes főispán mondá, hogy valahányszor a’ m. föRR. körében nemes társai jogainak védelmére szólal fel, különös lelkesedést érez keblében, és kötelességének érzi ezen nemes társai jogait védelmezni. Mélt. föRR! hasonló lelkesedést, ha­sonló kötelességet érzek én akkor, midőn nem tisztán nemes társaimnak jogairól, hanem midőn az egész nem­zetnek jogairól van szó,­ midőn nem tisztán nemes tár­saink kiváltságai, hanem egész nemzetünk jóléte forog fen. A’ m. ur azt mondá, hogy a’ magyar nemzetnek vé­rében van a’ szabadságnak érzete, és épen a’m. urnák ezen állítása azon reménységet gerjeszti bennem , hogy miután isten a’ magyarnak vérébe adta a’ szabadság utáni vágyat, bizonyosan vérébe teremtette azt is, mi nélkül sza­badság nem lehet, t. i. a’ rend utáni vágyat. A’ kérdés tisztán historicus alapra alapittatott, tisztán a’magyar ne­messég jogai vétettek eddig tekintetbe, és tisztán ezen térre fogok szorítkozni én is , miután az, mit az általam igen tisztelt tói gróf ő maga indítványozott, olly­annyira világos előttem, mikép arra positív argumentumokat fel­hozni hamarjában nem is tudnék, és igy szokásom ellen czáfolatokba fogok bocsátkozni. B­ megye főispánja azt állitá, hogy a’ magyar nemesség már igen igen sok jo­gától megfosztatott; de hogy némellyek még ezen jogok közül megmaradtak, és hogy azok között talán legfőbb joga a’ nemességnek azon jog, melly szerint biráját ön­maga választ­ja, miután tehát a’ törvényhozás feladása in­­­kább a' jogokat kiterjeszteni, mint megszorítani, ha a’ nemességet ezen jognak gyakorlatától megfosztani akarná a’ törvényhozás, egészen túl lépne a’ maga körén. Mi a’ m.­ur okoskodásának alapját illeti: tökéletesen igaza van, csak egyben hibázott, abban t. i., hogy itt egyáltalában nincs szó megfosztásról; mert nem az inditványoztatott, hogy a’ városban lakó nemes a’ városi biróválasztásban részt ne vegyen, hanem hogy azon jogot minden esetre csak olly korlátok közé akarja a’ m. föRR. többsége szo­rítani, melly korlátok között ezen jog nemcsak a’ nemes­ségnek , hanem az egész hazának hasznára lesz. A­ m. ur azt mondja , hogy a’ városi lakosok közt lehetnek ollya­­nok, kik nem bírnak qualificatióhoz mért elegendő birtok­kal; és lehetnek ollyanok , kik semmi mesterséget nem gyakorolnak; lehetnek o­lyanok, kik azért, mert elég mű­veltséggel nem bírnak, a’választásban részt venni nem fognak; de midőn a’m. ur azt állítja, akkor a’ m. urnak tovább kell menni; akkor megodnak, ha majd a’ városok választásairól lesz szó, hogy következetes maradjon, ki kell mondani, miszerint egyáltalában a’ városokban semmi qualificatiót felállítani nem kell, mikép igazságtalan az , hogy olly ember, ki valamit bír, joggal bírjon; az pe­dig, ki illyen joggal bir,fosztassék meg attól. Ezen okos­kodása tehát magodnak tovább megy, mint maga kívánná; és ha tovább követem előadását, és azon állítását veszem a’ m. urnak, hogy a’ nemesek azon esetre is, ha qualifi­­catióba jönnének, mégis ezen joggal élni nem foghatná­nak azért, mert a’ városban hihetőkép kisebbségben lesz­nek a’ városi polgárok irányában, ez ismét azt bizonyítja, hogy Magyarországban csak a’ nemességnek van választá­si joga, és hogy a’ mágnások és egyházi rend választási joggal nem bir; mert ezen okoskodás szerint, miután a’ mágnások és egyházi rend mindig kisebbségben van a’ választásoknál, sem mágnások, sem egyházi rend-férfiak a’ biróválasztásban részt nem vesznek; a’ m.­ur pedig alig fogja inditányozni, hogy a’ mágnások és papok annyi jog­gal bírjanak, és különösen a’mágnások és papok külön bírákat válaszszanak, ’s a’nemesi többség által választott bíráknak alávetve ne legyenek; ez tehát többet bizonyít, mint a’ m. ur bizonyítani akar. A’ m. ur azt mondá, hogy a’ magyar nemességnek vannak jogai és vannak különös kötelességei. Mi a’ jogokat illeti: minden kérdésen kívül azt nem fogja senki tagadni, hogy a’ magyar nemesség­nek jogai vannak , — vannak, és pedig felfogásom szerint felette­sek jogai; de ha magad azt mondotta, hogy a’ ne­mességnek vannak különös kötelességei, ezt tagadom : mert mi kötelessége van a’ magyar nemességnek? subsi­­dium? de hasonlítsuk ezt össze azon tömérdek adóval, mellyet a’ nemtelenek fizetnek, és hasonlítsuk össze a’ fölkelést, azon nemes vért, melly a’ csatamezökön el­folyt, azon nemnemesek vérével, melly a’ hazáért szinte ott ömlött el. A’ magyar nemességnek vannak jogai, de kötelességei egyáltalában nincsenek mérve azon jogok­hoz ; és épen azért vagy emelni kell a’ kötelességet, vagy leszállítani a’ jogokat, mert jog és kötelesség közt arány­talanság nem lehet, és a’ mi volt olly sokáig, annak meg kell szűnni minden esetre; vagy devalválni kell tehát a’ jogot, vagy felemelni a’kötelességet. Én jogaimból en­gedni nem akarok, hanem részesülni akarok kötelesség­ben ! És ugyan kérdem: melly alkalommal hozattak fel ezen okok a’magyar nemesség mellett? mit akar a’te­­mesi gróf? jelen pillanatban a’ nemességtől mit kívánunk? azt, hogy büntető tekintetben kiváltsággal ne bírjon, hogy ő, ki a’ törvényeket maga alkotta, álljon azon törvények alatt, mellyeket alkotott, hogy nemesi kiváltsága ne le­gyen egyszersmind kiváltság arra, hogy gonosz tetteket követhessen el, hogy a’ büntetés vagy épen nem , vagy későn érje. Midőn ezt kívánjuk, akkor a’magyar nemes­ség jogának megszüntetése emlittetik? mondom, m. fő- RR! ha a’megyék és nemes bírák eddig kötelességöket teljesítették az által, hogy a’ városi bíráknak vetették alá a’ nemeseket, a’ nemességnek alapja nem változott *); ha pedig a’ megyei bírák eddig kötelességöket nem telje­sítették , akkor jó és kívánatos, hogy a’ nemesek, ha vá­rosban laknak, olly bíráknak vettessenek alá, kik ezen kötelességet teljesítik; a’m­­ur sem akarja állítani azt, hogy a’ mostani állapot a’ nemességre nézve megma­radjon , és úgy önmaga elhagyja a’ históriának hasi­sát, és azt mondja, hogy a’ nemességnek kiváltsága csak rendőri tekintetben szüntessék meg, és hogy a’ nemesség rendőri tekintetben vettessék alá a’ városi bíróságnak, én felszólítom a’ méltó urakat, adják elő ezen indítványuknak practicabilitását, jelöljék ki tisztán és világosan azon ha­­tárvonalt, melly a’ rendőri és büntető kérdéseket egy­mástól elválasztja, egy rövid §-ban azt jelöljék ki, mit eddig semmi criminalista kijelölni nem tudott; mert a’ rendőri és büntető tekintetek között olly vékony és cse­kély a’ határvonal, hogy azt sok casuisticával is alig le­het tenni. Miután tehát meg vagyok győződve, hogy rend nélkül szabadság sem lehet; miután meg vagyok győ­ződve , hogy rend a’ városokban mostani állásuknál fogva nem lehet; ’s a’ helyett, hogy ott minden bűntett biráját találja, minden bűntett után conflictusok támadnak a’ tör­vényhatóságok között; — miután végre meg vagyok győ­ződve , hogy a’ magyar nemesség azon kiváltságaitól, mellyeket megtartani érdemes, bizonyosan nem fosztatik meg az által, hogy a’ nemesek a’ város törvényhatóságá­nak alávettetnek: egész kiterjedésben pártolom az általam tisztelt t—­ gróf ő mltgának indítványát. Egyébiránt még egyre vagyok kénytelen B — megye főispánjának felelni; nem ugyan arra, mit ő maga az 1832-ki törvényhozásról mondott; nem is arra, mit az 1825-ki orsz.gyülésről fel­hozott : mert a’ m. ur maga sem fogja tagadni, hogy vál­tozott körülmények mellett az 1844-ki törv.hozásnak hi­*) Itt a' leiró valamiben tévedett; nem tudjuk kivenni jól az értel­met. — Szerk.­zonyosan joga van más elveket állítani fel, mint a’ mely­­lyeket az 1832-ki törvényhozás követett, főkép miután úgy látom , hogy maga a’ m. ur is , ki az 1832-ki orsz.­­gyűlés haladását felhozta, egészen valami mást indítvá­nyozott, mint a’ t. kir. és RR. 1832-ben inditványoztak; és igy csak arra akarok felelni magodnak, miszerint azt mondá: mik tehát azon törvények, mellyekre a’ fejede­lem esküszik ? mik azon „noli me tangere“ a’ magyar nem­zetnek , mellyekhez nyúlni nem szabad, és mellyeknek megtartására nézve magának biztosítást kér? Felfogásom szerint illy „noli me tangere“, illy törvény, mellyre ö fel­sége esküszik, ’s mellyet ö felsége fen akar és fen fog tartani, — szabadságunk, alkotmányos jogunk; ez a’ »no­li me tangere“, miszerint a’ mi megegyezésünkkel hozat­nak a’ törvények, mellyeknek engedelmeskedünk, és hogy nem zsarnok hatalom , hanem önakaratunk és meg­győződésünk kifolyásai ezen törvények, mellyeknek ma­gunkat alávetjük; azonban azon egyedüli „noli me tan­gere“ alkotmányunk, mellyért őseink véreztek, mellyért vérezni fognánk mi is, ha szükség volna; de ezt senki nem bántja, senki meg nem támadja, de olly egyes tör­vényes provisio, mellyet megváltoztatni nem lehet, fel­fogásom szerint az egész Corpus-jurisunkban nincsen; és valamint őseink, midőn törvényeket alkottak, csak ön­körülményeiket tekintették, és nem gondoltak sem múlt­ra , sem jövőre, úgy kötelességünk nem visszatekintve al­kotni törvényeket, hanem alkotni törvényeket a’jelen pil­lanatra ; mert csak az , mi a’ törvényhozás jelen pillana­tának kifolyása, mi a’jelen pillanathoz alkalmas, élhet; minden más törvény holt betű, mellyet megalkotni akar­hatunk, de mellyet fentartani képesek semmi esetre nem vagyunk. Ez véleményem. Egy báró főispáni-helyettes hasonló szellemben nyi­latkozott : Nem hiszem — úgymond — hogy hibás legyen fo­galmam, ha azt állítom, hogy az általunk elrendezni kí­vánt k. városokban a’ kellő jó rend, személy- és vagyon­­beli bátorság csak a’ territoriális jurisdictio behozatala által fog tökéletesen elévethetni; ’s pedig olly territoriá­lis jurisdictio által, melly mind rendőri, mind büntető te­kintetben át fog azoknak adatni. Mert ha nem áll is az egészen , hogy a’ rendőri ’s büntetőtörvények,­­s azoknál létező eljárás közt határvonalat húzni nem lehet, ’s hogy ez nem áll, maga a’ büntetőtörvényt kidolgozott orsz. vá­lasztmány is megmutatta; mindkettőnek mégis, vélemé­nyem szerint, csak egy kéz által lehet czélszerűn kezel­tetnie, ’s e’ kéz pedig nem lehet másé, mint a’városi hatóságé. — Ha azt tűztük ki magunknak, hogy olly hely­zetbe tétessenek k. városaink, miszerint önmagukat ön­­állólag kormányozzák, szükség, hogy a’ módokat is ad­ják kezükbe, mellyek szerint e’ czélt utolérhessék Hogy fog felelhetni a’ város jó rendért, személy- ’s vagyonba­­torságért? ha a’ lakosok egy része olly kiváltságos állás­ban fog létezni területén, hogy az tőle, hatóságától sem­mi függésben nem leend; és igy a’ város nemes és nem­nemes lakosainak egyiránt az fekszik érdekükben, hogy ezen czélba vett elrendezés alkalmával a’ territoriális ju­risdictio behozatalán működjünk. Mert hiszen egyiknek, mint másiknak azt hozza érdeke magával, hogy azon vá­rosban, mellyben lakik, a’ jó rendnek, ’s teljes bátorság­nak élvezhessék gyümölcseit; mit pedig — miről én leg­alább úgy vagyok meggyőződve — a’ territoriális juris­dictio behozatala nélkül soha elérni nem fogunk; ’s bár­­mint szeressem is a’ bri főispán előadása alapjául válasz­tott I: 9-t, de ha ez magamra ’s polgártársaimra nézve a’ jó renddel, ’s a’ társas élet egyéb kellékeivel jó össze­ütközésbe , nem leszen nehéz a’ kettő közti választás. Mi­dőn azonban e’ tekintetben igy nyilatkozom, fölteszem és tételezem azt is, hogy azon bíróság, melly alá a’ magyar nemességet — ’s ezt igen is a’ 1­­9 czíme értelmében veszem , ’s alatta nemcsak a’ curialis telken lakó szegény nemességet, hanem hanom minden kiváltságos polgárait értem — vetni kívánom, minden kellékekkel el lesz látva, mellyek e’ tekintetben elég garantiát lesznek nyújtani ké­pesek. — Nem áll tehát az, mit gróf A.K. mondott, hogy: ,ért, nem ért bár a’ városi bíróság az igazság kiszolgálta­tásához , szándékunk a’ nemességet annak alá vetni,­ ha­nem az kívánságunk, hogy, miután most kezünkben van az egész dolog, alkossuk magokat a’ városi bíróságokat is olly módon, hogy azokban kiki közülünk teljes meg­nyugvást lelve, azoknak önmagát is bizton alávethesse. És nemde csak akkor lehet e az újonnan alkotandó bíró­ságban, annak egybeszerkesztési módjában, magának a’ polgárságnak is teljes bizalma, ha azt látandja, hogy an­nak a’ kiváltságos osztály is, minden kivétel nélkül, alá­rendezte magát. Törvény előtt minden embernek egyen­lőnek kell lenni, ’s e’ tekintetben a’ 1­­9 sem tehet sen­kire nézve különbséget; a’ honnan e’ tárgyra nézve ime’ ez rövid hitvallásom. Ha nem úgy lesz a’ városi bíróság szerk­eztve, miszerint bizton vethessem annak a’ nemes­séget ’s önmagamat is alá, alkalmatlannak fogom azt arra is ítélni, hogy nemcsak a’ polgárság, de sőt az utolsó czigány fölött is ítéljen. Ha pedig azt kimondom egyszer, hogy a’ városi bíróság itélend a’ polgárok fölött, egy pil­lanatig sem fogok késni, azt magam birájának is elismerni De mennyi anomalia is jöne abból ki, ha egy városban két — ső’ lehetne eset — még több bíróság is léteznék; nem említem a’complicitásoknak eseteit, nem szólok a’ tá­madható collisiókról sem; csak azon egyet említem meg, hogy nem minden k. városban van, gróf A. K. állítása szerint, a’ megye háza három lépésre a’ városétól; a’ hol pedig ez igy van, e’ collisiok esetei csak az igazság kiszol- 202

Next