Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)
1844-02-08 / 324. szám
Csütörtök Februar. 8.1944. PESTI HIRLAP. 8*4. Megjelenik a’ lap minden héten kétszer , csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint , borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pániban . Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalombaa egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik.— Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,’s egy-egy kis hasábsorért ____________________________________________________apró betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. Folyó félévi lapjainkból még teljes számú példányokkal szolgálhatunk. — Egyszersmind van szerencsénk a’ i cz közönséget értesíteni, miszerint az 1841-, 1842- és 1843-ik évi folyamokból még néhány teljes számú példány rendes áron, egyes számok pedig — szinte azon folyamokból — 10 p.krjával kaphatók. Landerer Lajos, a’ „Pesti Hírlap“ kiadótulajdonosa. TARTALOM. Kinevezések. Halálozás. Vezérczikk. (Pénzalap és beforditás.) Országgyűlés. Január 29-ki kerületi ’ országos ülések (a’főRétfit az October 12-ik leirat iránti felirási javaslat a’ magyar nyelv tárgyában közbejött körülmények tekintetéből visszaküldőik). Ugyanaz nap országos ülés a’ fóRRnél (turopolyai panasz). Rövid közlés a’ legújabb napokról. Kisdedóvó-intézet. Ismét egy adat az Allgemeine Zeitung költeményeiről. Megyék és kerületek: Zólyom (pótló utasítások, körlevelek, népképviseltetés elfogadva). Rövid közlés Sopron ’s Ungból. Czáfolat Zalából (vége). Fiume (esküttszékek pártoltatnak, a’ fiumei vasút elődolgozatainak költségeit a* kapitány-tanács magára vállalja). Kfttf. napló. Nagybrit. ’s Izland Frankhon. Hivat. tud. Hird. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY, Itinevezések. Őfelsége Luka Sándor pesti első biróságú váltótörvényszéki elnököt udvari tanácsosi CZÍZÍSsel felruházni méltóztatott. Kecskés Károly pozsonyi igazgatási— ’s Ringer János aradi kerületi mérnök a’ m. országos építési igazgatóságnál segédekké neveztettek ki. Halálozás. Gróf Ráday Pálné, született báró Prónay Ágnes, tegnapelőtt febr. 6-kán Pesten életének 72-ik évében ideglázban csendesen kimúlt.A’ köztiszteletü asszonyság halála gyermekeit: gróf Ráday Lászlót és Gedeont, Pest vmegye orsz.gyülési követét, vejét b. Prónay Albertet, Pest vm. főispáni helyettesét; unokáit : gr. Nádasdy Annát báró Prónay Istvánnét, ’s gr. Nádasdy Etelkát, ’s Lipthay Imrét, árvájával, Alexandráéval, az elhunyt grófnő szép unokájával, mély gyászba bobtá. Vezérczikk. (Pénzalap és beforditás.) Azt mondók utóbbi lapunk vezérczikkében, hogy megfogjuk mutatni, mikint egy kis szempont tévesztésbeli félreértés van a’ dologban, midőn gróf Széchenyi István úr a’ nemzeti felvirulás kellékei közül egy vagy más tárgynak életbeléptetését, a’ pénzalap előteremtésére való igyekezettel ellentétbe helyezi, ’s azt mondja: hagyjunk fel most amazzal, ’s erre pontosítsuk egyesült hatásunkat. A’ gróf nevezetesen a’ fiumei vasút és kikötő kérdését szemeli ki thesise bizonyításául; ’s hogy a’telekdíj iránt rokonszenvet neveljen, a’fiumei kérdést háttérbe igyekszik szorítani, vagyis ennek ’s (a mi ezzel hasonértelmű) hazánk tengerpartunkkali összeköttetésének rovására argumentálódik a’telekdíj mellett, — mondván, hogy ha fölteszszük, mikint a’ fiumei kérdésre 5 millió ft kellene csak, a’ vármegyéknél inthesi nyert légyen bár a’ dolog többséget, a’ fizetés nem fogna nyerni; ’s ha ott nyerne is, az ideák ezer árnyéklatai, ezer divergensei miatt (mint magát kifejezi) bizonyosan nem fogna a’ kormányban ’s kivált a’ főrendekben találkozni elég hajlam, specialiter a’ fiumei kérdésre 5 millió forintban részt venni De ha törvénybe találna is menni a’ dolog, mikép hajtatnék be a’ pénz? minő nevetséges állásba jőne nem egy független népember (!!), ki egyszersmind incassálni is, ’s valami, például viceispán, is lenni akarna? mikép ’s milly felelőség alatt kezeltessék az 5 millió forint? hát ha a’ kivetendő pénz nem volna elég? sikerülne e újabb kivetést az 52 vármegyén, diaetán, kormányon keresztülhajtani? mi ha nem sikerülne, megakadnánk a’ nagyszombati minta szerint. ’S ha fölépittetnék is a’vasút, ’s fölkészittetnék is a’kikötő, megfelelne e nyomban minden várakozásnak ? ’s ha meg nem felelne, nem akadnánk e meg a’ második lépésnél? nem agitálnának e a’ kortesvezérek egy uj specialitás életbe léptetésénél azzal, hogy reászedettek ? ’s nem volna e ez által előmenetelünk megakasztva?“ — Nem mondhatja senki, hogy híven nem adók vissza a’ gróf okoskodása velejét; akarva legalább nem hallgatánk el semmi fontosat, mert távol van tőlünk gyöngébbnek mutatni okait, mint a’ minek. Meg kell vallanunk , érzékenyen veszszük, hogy a’ gróf ennyi speciális okok összeállításával jónak vélte épen a’ fiumei kérdést támadni meg ; és pedig nemcsak azért veszszük érzékenyen, mivel mi Fiumét hazánk olly megbecsülhetlenül drága kincsének tartjuk, miszerint ha meggondoljuk, hogy Dunánk torkolata mi kezekben van, ha figyelembe veszszük kelet növekedő fontosságát, és az angol és egy éjszaki hatalom közötti összeütközésnek előbb utóbb elkerülhetlenségét, ’s azt hogy honunkra ekkoron az angol piaczon minő szerep várakozik ; ’s ha ezekhez honunkban az ősiség ’s feudalisnus maradványainak mezőgazdaságot ’s műipart sorvasztó lánczait lerázva, földünk terménybőségét potencirozva , ’s a’ tengert egy vasút által Dunánkkal összekötve gondoljuk, tartózkodás nélkül valljuk meg, hogy alig van egy pont széles e’ hazában, mellyre a’ pietásnak szentebb vonzalmával, a’ szeretetnek magasztos!) érzelmével ’s imádságunkban nagyobb buzgalommal emlékeznénk, mint épen Fiuméra. És nem csak azért veszszük érzékenyen a’ felidézett okoskodásnak épen Fiume ellen tett irányzatát, mivel éltünk kevés vigasztalásainak egyike, hogy a’ nemzet figyelmének Fiuméhozi fordítására nem épen süker nélkül működénk; de nem is csak azért veszszük érzékenyen, hogy midőn már ezer baj, ezernyi küzdés után a’kérdés annyira érett, miszerint a’ megyék nagy többsége pártolására nyilatkoznék, a’ kereskedelmi tárgyakban működő kerületi választmány a’vasutat javaslatba tette, az utasítások a’ — legroszabb esetben — használandó pénzforrásokat kijelölték, sőt a’ vasút terve országos pártfogás alatt a’ fiumei törvényhatóság költségén a’ helyszínén már valósággal dolgoztatik is, ’s tavasz derekára isten segedelmével el is készül; — hogy, mondám, ép ekkor a’ nagy bajjal ennyire érlelt, ’s az időközben alakult, de még a’ gróf hozzájárulásával nem dicserhető magyar kereskedelmi társaságra nézve is olly fontos kérdés, a’ teljesedés végperezében, ’s igy már akkor támadtatik meg, midőn a’ közönség annál könnyebben elhidegedhetik, minél bizonyosabb, hogy a’ reálirás okai, mellyek határozatára befolytak, emlékezetben idő múltával eltompultanak. Mégis nemcsak ezek miatt esik nehezen az ellentét , mellybe a’ grófnak saját tervével Fiumét helyezni tetszett vala ; hanem leginkább azért, mivel saját tervének támogatása végett ezen ellentétre szüksége nem volt; mivel a’ fiumei vasút a’ telekdijnak útjában nem áll, sőt azzal a’legtermészetesebb kapcsolatban áll; ’s épen ezt, vagyis más szóval azt akarjuk megmutatni, hogy midőn az ország pénzalapot teremt, a’pénz jövő országyűlésig használható részének hova fordításáról gondoskodnia lehet, sőt kell is. Mielőtt azonban ezt tennék , a’ fentebb előadott okokra röviden ezeket kell megjegyeznünk. 1) Nyer e a’ fiumei vasút végetti fizetés többséget, ’s törvénybe mehet ez igaz, hogy nem bizonyos; de hiszen ez semmire, a’ telekdíjra nézve sem bizonyos; ebből azonban koránsem következik, hogy ne iparkodjunk azt, a’mi bizonytalan, bizonyossá tenni; mert hiszen különben semmihez sem kellene kezdenünk, a’ mit önakaratilag nem decretálhat akármellyikünk. 2) A’ pénz-behajtás, kezelés ’s felelőség körüli nehézségek nem vétethetnek föl argumentumul, mert azok az indítványozott telekdíj behajtása, kezelése ’s felelősége iránt is — csakhogy sokkal nagyobb mértékben—mind megvannak, ’s ha ezek a’ hon investitiójának egész tervét nem teszik lehetetlenné, biz annak egy részét még kevesbbé; mert hiszen akármihez nyúljunk is, ezen nehézségeket mindenesetre meg kell oldanunk. — ’S mellékesen mondva, igen sajnálanók, ha a’telekdíj behajtásának módjára nézve magunkat azzal mystificálnók , hogy abból a’ megyék kizárhatók; mert ezt akarni annyit tenne, mint a’telekdíj tervét sziklára vezetni, hol ez okvetlenül megtörnék. E’részben tehát nem az a’ feladat — legalább nem az a’ kivihető feladat — hogy a’ pénzbehajtást a’ tisztviselőválasztás elvével össze nem egyeztethetőnek hirdessük, mert ekkor okvetlenül a’ megyei autonómia ’s a’ választási elv döntené meg a’ fizetés elvállalását, hanem az a' feladat, hogy e’ kettőt egymással összeegyeztessük, mi—mint már máskor mondánk — az által lesz eszközölhető , ha az illető tisztviselők saját vagyonukkal lesznek felelősek a’ pontos behajtásért. 3) A’mi azt illeti, hogyha egy bizonyos országos vállalatra (fiumei vasútra) reálhhatnék is a’ nemzet, ezzel a’ szükséges dolgok kimerítve nem lévén, valószínű, hogy egy második vállalat iránt ismét előkerülvén a’ fizetés vagy nem fizetés kérdése, a’ nemesség nem volna hajlndó ismét fizetni, tehát haladásunk valószinüleg megakasztatnék;— ezen aggodalomban mi tökéletesen osztozunk a’ nemes gróffal, ’s ez egyik legnyomatékosb ok, melly minket a’ telekdij pártolására elhatározott; igyekeztünk ugyan , még mielőtt a’ telekdíj szóba jött volna, ezen eventualitás veszélyét a’ lehető legkisebb fokra szállítani az által, hogy nem egyenes adózás útján javaslók a’ pénzt előteremteni, hanem kijelöltünk olly indirect mellékes kútfőket, mellyekböl a’ nemeség legkisebb új terheltetése nélkül 10—15 millió főnyi orsz. kölcsönt fedezni lehetene; — azonban nyiltan megvalljuk, hogy ezen okot annyira súlyosnak találjuk, miszerint ha a’ telekdij a’ fiumei vasúttal ellentétben állana, azaz: ha a’ kérdésnek illy módoni felállítása: »telekdíj e vagy fiumei vasut’? csak képzelhető volna is, minden hő vonzalmunk mellett, mit Fiume iránt érezünk, azt mondanék: inkább, százszorta inkább a’ telekdíj; annyival inkább pedig, mivel a’ ki a’ telekdijra szavaz, az ép az által egyszersmind a’ fiumei vasútra is szavaz, de nem viszont. Istennek hála azonban a’ kérdés illy ellentétben nem is képzelhető, és azért a’ gróf jó okait roszul alkalmazottaknak hiszszük , ’s a’ fiumei vasút kérdését nemcsak nem véljük arra fordithatónak, hogy annak elnyomásával a’ telekdíjnak igyekezzünk utat nyesni, hanem inkább arra véljük alkalmatosnak, hogy a’fiumei vasútból egy új gyámokot merítsünk a’ telekdíjra. Én ugyanis a’ nemes gróf helyzetében abból, hogy a’ pénzáldozattal járó nagyobbszerű tárgyak között egy sincs, melly annyiak előtt állana kedvencz színben , mint a’ fiumei vasút és kikötő, koránsem igy okoskodtam volna : „hazámfiai! hagyjátok el ezen specialitást, és pártoljátok a’ telekdíjat“; hanem ekképen okoskodtam volna: »hazafiak! szeretitek e a’ fiumei vasút és kikötő ideáját? pártoljátok hát a’telekdíjt, és lesz fiumei vasút és kikötő; de lesz még sok egyéb is, lesz zálog-költsönbank, lesz örökváltság, lesznek országutak, csatornák, népnevelés, polytechnicum, országos példánygazdaság ’stb.“ Ezen szempontnak eltévesztéséböl eredeti nézetünk szerint a’ nemes gróf okoskodása a’fiumei vasút ellen; állítsuk helyre ezen szempontot, és vége lesz a’ félreértésnek , és teljesedik a’ mit mondottunk, hogy nem annyira véleménykülönbség , mint inkább egymást megértés forog fen e’ tárgy körül közöttünk; mert hiszen a’nemes gróf is akarja a’ fiumei vasutat és kikötőt, csakhogy nem a’ telekdij ellen, hanem a’ telekdíj által; és ebben mi tökéletesen egyetértünk, ’s a’ telekdij mellett annál örömestebb agitálunk, mert ebben a’ fiumei kérdés is benfoglaltatik; de nem akarunk ’s nem fogunk agitálni ez utóbbinak kárával; mert azt hiszszük, hogy ha szerencsétlenségünkre a’ telekdíj keresztül nem menne, hanem más, például indirect kútfőkből gyüjtetnék csak össze a’ (telekdíj nélkül bizony csak nyomorúságos miniature) országos kincstár , jobb, sokkal jobb volna (a’ jövendő kifejtésének lehetségig útját nem zárva) Fiúméhoz vasutat ’s kikötőt építeni, mint semmit sem tenni. Legyen elég ennyi Fiuméról, melly, mint olvasóink alább örömmel látandják , tengerpartunk kormányzójának eszközlése következtében a’ vasút tervét saját költségén már dolgoztatja. — Szólanunk kellene még általában is, minthogy a’ nemes gróf általánosan álltá fel a’ tant, hogy hagyjunk fel egy vagy más specialis vállalat iránti óhajtásunkkal , ’s lássunk inkább a’ pénz előteremtéséhez, ’s e* tanhoz a’ fiumei kérdés csak példa gyanánt volt mellékelve ; azonban a’ már mondottak után elég annyit megjegyeznünk , hogy miután abban köz mindnyájunk között az egyetértés , hogy akármi kútfőkből teremtessék is öszsze az országos kincstár, annak hova fordításáról okvetlenül csak az orsz.gyülés fog időnkint rendelkezni, nem szenvedhet kétséget, hogy a’ melly orsz.gyülés a’ kincstárt valósággal megteremtette, annak nem azután, hanem együtt ’s egyszersmind arról is kell rendelkeznie, hogy a’ megteremtett kincstárnak disponibilis része a’ következő országgyűlésig mire fordittassék; mert nem lévén minden esztendőn országyűlésünk, a’ törvények pedig—igen fontos politicai okoknál fogva — nem nyomban a’ midőn megállapittatnak, hanem csak országyülés végével sanctionáltatván, a’két kérdésnek egymástóli elválasztása igen érzékeny időveszteségbe kerülne. Maga a’ nemes gróf is azt javalja, hogy azon választmány , mellyre az országos kincstár létesítése iránti tervet bizandónak véli, egyszersmind a’hova fordítás iránt is tervet készítsen; tehát mikor határozna ez utóbbi iránt az országgyűlés? akkor, midőn az elsőről, vagyis a’pénzforrás megnyitásáról határoz; — és ezen véleménye a’ nemes grófnak teljesen összevág azon alitásunkkal, hogy a’ pénzalap teremtését a’hova fordítás kérdésétől nem kell elkülönözni, sőt inkább össze kell forrasztani; ’s illy magyarázat után kitetszik , hogy e’tekintetben közöttünk tulajdonképen véleménykülönbség nincs, tehát némelly szükséges országos vállalatok életbeléptetésével sem kell a’te- 21