Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-02-08 / 324. szám

lekdíj miatt felhagynunk, hanem tulajdonképen csak ab­ban van véleményeink között különbség, hogy a’gróf most csak a’ telekdíj elvének i­s­thesi elfogadtatását ja­vasolja, valóságos életbe léptetését pedig úgy a’ fizetés­re , mint a’ beforditásra nézve a’ jövő országgyűléstől függeszti fel; —én pedig azt mondom, ezen halogatás­nak valószínűleg nem volna semmi eredménye; tehát azon­nal midőn az elvet elfogadjuk, szükség azt életbe is lép­tetnünk , ’s e’ szerint pénzt teremtvén, nyomban azt is meg kell határoznunk, hogy a’ jövő országgyűlésig a’ pénzzel mi történjék; de abban mindketten egyetértünk, hogy a’ melly orsz.gyűlés a’kincsárt életbelépteti, ugyan­az valamit a’ hova fordításról is határozzon. Óhajtanák , hogy az említett különbséget a’ közönség szemügyre venné, ’s határozatát a’ két oldalról felhozott okok méltánylatával egyikhez vagy másikhoz alkalmazná; valamint figyelembe venné azon második, nem annyira vé­leménykülönbséget, mint inkább lényeges módosítást is, miszerint mi a’ telekdíjas terv hypothecalis ágát fél rész­ben egyenesen az adózó nép javára , különösen pedig az örökváltság eszközlésére kívánjuk fordittatni. És most azon kérdés következnék , hogy mik azon or­szágos vállalatok, mellyeket, ha a’ telekdíjas terv elfogad­­tatik, azonnal munkába veendőknek gondolunk? — Ezek két osztályba sorozhatók: t. i. 1) szellemi javítások; 2) anyagi eszközök. A’ szellemi javítások közé számítjuk azon költséget, melly a’ népnevelés külön ágai körül forog; — ámbár az emberi dolgok lényeges kapcsolatánál fogva, a’ szellemi javítások egyszersmind az anyagi jólétnek is leghatalma­sabb emeltjűi. Ide tartoznának tehát: 1) A’ tágabb értelemben vett népnevelésnek, — a’ mennyiben más, jogszerűn igénybe vehető kútfők által fedezve nem lehetne — azon költségei, mellyek a’ köz­ségi , ’s megyei adóztatás körét, ’s tehetségét túlhágják. 2. A’ magyar gazdasági egyesületnek országos meg­alapítása, ’s példány gazdasággal és földmives iskolával öszkapcsolandó országos gazdaképző intézet felállítása, — melly iránt a’ m. gazd. egyesület folyamodása következ­tében, már kerületi választmány tanácskozik. —E’ tárgy­ról legközelebbi alkalommal bővebben is értekezendünk. 3. Műegyetem (polytechnicum) felállítása, melly iránt a’ terv már szintúgy készen, ’s nyomtatásban van. 4. A’ nemzeti museum felszerezésére még szükséges költségek, mellyeket nem csak a’ nemzet dicsősége, hanem azon körülmény is igényel, hogy a’nemzeti mu­seum polytech­nicummal összekötve, a’ műiparos irányú nevelésnek hatalmas segédeszközét képezendi; az egyko­ron szintúgy felállitatni kellő szépművészeti academiának pedig mellőzhetlen kelléke, sőt alapja. A’ mi pedig az anyagi vállalatokat illeti. — Itt minde­nek előtt 1. Az országos útrendszer (kőutak) kérdése tűnik elé. Mi a’ múlt nyáron két czikkben elmondánk e’ tárgy körüli alapnézeteinket; —minő módokhoz tetszene nyúlni az országnak? nem tudhatjuk; de három szempont iránt meggyőződésünkkel tökéletesen tisztában vagyunk­­) hogy az e’részbeni terheket közösen kell viselnünk mind­nyájunknak; ez nyújtja a’ háziadó el nem fogadásából, az adózó nép kiengesztelésére háruló veszteségnek, némi (de csak némi) surrogótt kipótolását, mellyre a’ telekdí­jas terv mellett kétszeresen szükség van, minthogy kü­lönben ebből a’ már úgyis szerfelett terhelt népre, még egy új teher hárittatik; — 2) hogy az útrendszert sem egyedül vámokra nem alapíthatjuk, sem a’ megyei köz­munkát — különösen a’ nyers anyagok összehordására nézve — jelenleg még nem mellőzhetjük. 3) hogy magá­nak az útépítés, ’s fentartás tudományos technikai részé­nek egy országos főutbiztosi hivatalban kell öszpontosi­­tatnia, tehát országos kincstárból fedeztetnie.­­ Ez maga olly természetű tárgy, mellynek puszta megemlítése elég arra, hogy kézzel foghatólag érezhető legyen, mikint az országos kincstár előteremtését sem nélkülözni, sem or­szágos választmányok bizonytalan sikerű hosszú padjára tolni nem lehet. ( 2) A’ Duna balparti — máskép középponti-vasut-tár­­saság késznek nyilatkozik Debreczentöl­ Pesten át Ausz­tria határszéléig vasutat építeni, ha neki az ország 5 pcent jövedelmet garantiroz, magát arra is kötelezvén, hogy bizonyos évszám múlva a’ vasutat jó karban az or­szágnak által adandja. Nem látjuk által miért kellene a’ kívánt garantia megtagadásával ezen roppant vállalatot késleltetni? midőn igen valószinű, hogy a’ garantia semmi valóságos pénzáldozatba nem kerülend; a’ jövő ország­gyűlési időközig pedig a’ pénzbe kerülésnek még csak esete sem fordulhat elő; miután a’jövedelmi garantia csak a’ munka tökéletes bevégzetével kezdődnék, mire min­den esetre több esztendő kell,’s ép’azért szükséges, hogy a’ törvényben kimondandó, ’s országos kincstár felállítá­sa által biztosítandó garantiával, a’ munka megkezdése si­ettessék. ( 3) Mivel a’fiumei vasút egészen más tekintetbe jó, minthogy itt az nem lehet czél, hogy a’vasút jövedelmez­zen, hanem inkább az, hogy tengerpartunkkal minél ol­csóbb közlekedésbe jöjjünk, ’s a’12 krt mellyel Odessa saját kikötőnkbe minden mázsa búzát olcsóbban szállít, le­verjük; — ezen vasútra nézve tehát a’ jövedelemgaran­­tirozás czélra nem vezetne, sőt egyenesen czél ellenes volna; minélfogva itt okszerűen csak az országos költsé­gem építés foroghat fen; minek megkezdését késleltetni hasonlókép igen nagy hiba volna, annyival inkább, mivel ezen munka is hosszabb időbe kerül, a’ terv pedig egy pár hónap alatt tökéletesen készen lesz.­­ Ezen országos vállalat kiegészítendő részének tekintendő természetesen a’ fiumei kikötő is. — Végre 4) Most kirendelendő költségül kiteendőnek vélnők azon orsz. vállalatok előkészítését, mellyek tökéletes elődolgoza­­tok hiánya miatt nyomban meg nem kezdhetők; miilyenek például a’ canalisatio, ’s vizi közlekedés szabályozása, kü­lönös tekintettel a’ Tiszára. — Ha óhajtjuk hogy e’ tekin­tetben a’ jövő országgyűlésen történjék valami szükség hogy az elődolgozatok iránt az ország már most rendel­kezzék.— Azt hiszszük, áldhatnék istenünket, ha első lé­pésül ezeket elérhetnék; ámde ezeknek egyike sem hull az égből alá­­ ’s azért pártolják uraim a’ telekdijat. Országgyűlés. LVVllI. Orsz. ülés a’ mélt. fő-ök­nél, jan. 29-kén d. u. 1 órakor. Tárgy: orsz. küldöttség nádorné , cs. k. fensége uj évi üdvözlésére; főrendi követség a’ szombati határozat teljesítésére. Alig foglalá el nádor ő fensége elnöki székét, már az alsó tábla küldöttsége előtte állott azon kérésével a’ t. RR. és RRnek, hogy miután ők saját körükből ő fensége a’ magyar haza mélyen tisztelt nádornéjának újévi üdvözlé­sére küldöttséget neveztek, a’ m. f.RR. a’ magok részé­ről ugyanezt tenni szíveskedjenek. A’ küldöttség távoztá­­val országbíró ö­nmga azon kijelentésére, miszerint a’ m. főRR. közkívánatát véli kifejezni, ha mondja, hogy e’ tábla ő fensége a’ nádorné magas személye üdvözlésében a’ t. RR. és RRel minden színkülönbség nélkül egy szív­vel­ és lélekkel osztakozni óhajt, a’ m. főRR. részéről egy ünnepélyes küldöttség kinevezése közfelkiáltással elhatá­roztatott. Mihez képest az alsó tábla küldöttségi tagjai névsorának a’ nádori itélőmester által tett felolvasása után a’ m. főRR. közül is küldöttség neveztetett. Ezt követte egy másik küldöttség kinevezése a’ múlt szombati ülés­ben az 1843. oct. 12-ki leiratra készült felirásjavaslat iránt hozott határozat következtében a’ szóbeli üzenetnek átvitelére. A’ tábla fenséges elnöke illy utasítással látá el a’ követséget: Tessék a’ követség elnökének (ez volt Lonovics József Csanádi püspök) a’ minapi határozat nyomán előadni, miszerint én azon reményt nyilat­koztattam ki, hogy a’ t. KK. és KK. a’ múlt évi oct. 12- kén kelt k. k. leirat tárgyában más utat fognak követni, és én felszólítottam a’ m. fölvet, hogy a’ t. KK. és RR. ál­tal hozzánk küldött felirásjavaslatot azért küldjük vissza, hogy a’ t. KK. és RR. figyelve a’ dolgok mostani állására, értelmüket nyilvánítsák. A’ távozni akaró követség szó­noka e’ közfigyelmet és helyeslést aratott szavakat intéz­te nádor ő fenségéhez : engedtessék meg nekem kegye­sen , hogy egyszersmind azt is nyilváníthassam a’ t. Kir. és RRnek, mikép a’ m. főRR. cs. kir. fenségednek indít­ványát egyhangúlag elfogadták. (Helyes! helyes!) — Az alatt, mig a’főrendi követség kiküldetésében eljárt, ná­dor ő fensége kijelenté, hogy a’ holnapi ülésben a’ tur­­mezei panasz fog tárgyaltatni; a’ követség megérkezté­vel pedig az eljárási jelentés kihallgatása után a’ mai ülést eloszlatá. IX.1/VIH. Ker*, ülés, jan. 29én 11/4 órakor. Elnökök: Szentkirályi László (Hont), Kállay Ödön (Csa­­nád); jegyzők: Palóczy László, Szentkirályi Móricz, Szemere Bertalan és Vukovics Szabbás. Tárgyak: ve­­rificationalis választmány jelentése, a’ városok rendezé­sén munkálkodást kér. küldöttség véleménye Zilah városa rendezése tárgyában, esküttszék, a’ megyei kihágások iránti munkálatban tett módosítások szerkezeti hitelesítése. Mindenekelőtt Palóczy László kér. jegyző olvasá a’ követi megbízó-levelek vizsgálására kiküldött választm. jelentését, miszerint sz. k. Bre­.nóbánya városa volt kö­vete Csermák János helyébe, ki főleg egészségi gyöngél­­kedése miatt követi megbízásáról leköszönt, újabban Kisvády János főbíróját választó képviselőjéül. A’ nevezett követ üdvözlő beszédében lelkesedéssel adá elő küldői buzgalmát a’ magyar nemzetiség, nyelv és alkotmányos szabadság érdekében. Ezután Szentkirályi Móricz a’ városok rendezésével megbízott két. választmánynak Zilah városa kérelmét ille­tő véleményes jelentését terjesztvén elő, az egészben helybenhagyatván, a’ városok rendezéséről szóló ’s már kerületileg is megvitatott munkálatba iktattatni, ’s azzal együtt, Zilah városa kérelmi levele kíséretében, szinte or­szágos ülésbe áttétetni határoztatott. Majd az esküttszék iránt közelebbi két­ ülésben hozott határzatokra vezetvén vissza az elnökség a’ BR. figyel­mét, több észrevétel tétetett főkép az esküttképességet, a’ választott esküttek számát ’s az itéletmondás módját illetőleg. Egyik megyei követ ez alkalommal ismét felho­zó küldői akaratát, hogy esküttek csak az esetben válasz­tassanak nem-nemesekből, ha a’ szükséges szám a’ táb­­labirákból ’s aztán a’ többi nemesek és honoratio­­rokból ki nem telnék; — másik, utasítása értelmében ajánlá, hogy esküttszéki ítélet alapjául a’ meggyőződés egyértelmű nyilatkozata kivántassék; emlittetett továbbá egy, nagyobb részint tót népességű megye követe által azon nehézség is, mellyel küzdeniök kell, ha a’ BB kö­vetkezetesen törv.javaslatukhoz az esküttszék eljárásában is a’ magyar nyelvet teendik köztörvénykezési nyelvvé. Miután azonban e’ tárgyban az észrevételek legfontosbbi­­ka az által, hogy az esküttképesség nem-nemesekre is kiterjeszteték vala, a’ közelebbi kér­ ülésben már eldön­tetett, jelenleg nem bocsátkoztak a’ BR. az előadottak vi­tatásába, ’s azon két. választmányt sem láták szükséges­nek bővebb utasítással ellátni, melly az orsz. küldöttség­ben részt vett tagokból állván, az esküttszék elvét a* büntető eljárás egész rendszerén átszőni megbizaték. Végül Vukovics Szabbás, mint kerületi jegyző, azon javítás­i szerkezetét olvasá föl, mik a’ megyei kihágás,­ tárgyában készült törv.javaslatban kerületi tanácskozik közben tétettek, ’s mellyek rövid, leginkább a' szerke­zet kifejezéseit világositó igazítások után , helybenha­­gyattak. Ugyan­azon napon LXI.XVIII. Or­szágos ülés a’ t. minél, d. II. 1 Órakor. Azon küldöttség egyházi szónoka , ki a’ múlt orszá­gos ülésben a’ katonai élelmezés, fiumei vasút ’s orszá­gos választmányok törvényleg rendezése iránt készült föl­­terjesztéseket a’ BR. üzenetei mellett a’ mélt. főRRhez átvivé, ez eljárásáról jelentést ten. Továbbá a’ személynök előterjesztésére küldöttség ál­tal hivatának föl a’ főRR., az alsó tábla kiküldött tagjai­hoz részökröl is nevezni egyéneket, kik országunk ná­dora fenséges nejének az uj évhez tisztelgő közohajtásu­­kat nyilvánítsák. A’ főRR. részéről ez orsz. küldöttséghez kinevezet­tek névsora iránt a’ főRR. saját küldöttségök által is érte­sítvén a’ RRet, ezen főrendi küldöttség egyszersmind a’ RR. ama’felirási javaslatát, melly az oct. 12-ki leiratra a’ horvát ügyben válaszul készült, nádor ő fenségének a’ főRR. által közösen pártolt azon szóbeli üzenete mellett hozá vissza, mielőtt érdemileg tárgyaltaték vala, hogy ha talán a’ RR. a’ dolgok jelen helyzetében, mit a’ legújabban leérkezett k. leirat okozhata, e’ felterjesztésökben vala­mi változásokat kívánnának tenni, azokat megtehessék.— Mik után a’ tisztelgő orsz. küldöttség főrendi tagjainak névjegyzéke felolvastatván, a’ rövid országos ülés el­oszlott. XXI­ VMIM. Ker. jan. 30-kán. Elnö­kök: kik tegnap; jegyző: Palóczy; naplóvivő : Eischl; tárgy : királyi leirat a’ magyar nyelv tárgyában. Kér.­jegyző Palóczy László felolvasván a’ magyar nyelv ügyét tárgyazó leiratot, a’ tanácskozást egyik ve­zérszónok kerdé meg következő tartalmú beszéddel: min­dig azt hive, ’s bizonyos benső ösztön ez alkalommal is­mét eszébe juttatja, hogy becsül»»- , - — jobb , . ’ -.-----»esség, egyenesseg leg­—..a, legjobb politica; — úgy egyes ember mint nemzetek élete igazolja ezt. E’ hitben valódi lelki örömet gerjeszte benne a’ felolvasott leirat. És mikint az ember­nek, kit éhség sokáig gyötre, idő kell, hogy ízlelhesse a’nyújtott eledelt, akkint hosszas megfontolás után tá­madt keblében az öröm őszinte érzete, mellyel üdvöz­­leni kívánja a’ kormányt e’ téren , hova előbbi helyzeté­ből átlépett, ’s honnan most a’ nemzethez szól. Eddig nem szemlélhetök a’ rokonszenvet, melly e’ leirat hangulata, úgy látszik, most a’ kormány politikai színezete változott; a’ magyar király ígéri, hogy ezután hozzánk az édes hon nyelvén fog szólani, őszintén a’ magyar nyelvet vallja sa­játjának, nincs többé elválasztva fejedelem a’ nemzettől, magyar ő maga a’király, magyar kormánya is. Szónok szomorúan igaznak tapasztala ez ideig is a’ latin közmon­dást: „regis ad exemplum totus componitur orbis,“ és mikint a’ kormány eddigi rendszerének, melly csak bi­zalmatlanságot, csak viszályt szülhete, tulajdonítja, hogy találkoztak kormányférfiak, kik e’ rendszernek adván át magokat, ellenzék a’ nemzet leghöbb kivánatit, úgy azon következménynek, m­elly a’leiratban vallott királyi nyi­latkozatból áradni fog a’ nemzetre, jobban érzi örömét, sem mint kimagyarázni képes lenne. ’S épen e’ nagyszerű fontosság érzetében óhajtaná ezer nyelvvel kiáltani a’nem­zethez, hogy immár a’ király magyar, magyar kor­mány­a is; mert ebben ösztön van, hogy mindenki az kí­vánjon lenni e’ hazában. Mind ez azonban nem elég. Szónok ez ünnepélyes pillanatot a’ kibékülés pillanatául kívánja megragadni; feledni javasolja a’ magunk közti viszályokat, miknek eddig a’ közügyre nézve olly káros következései valónak. Most van jelen az időpont, midőn rokonszenvvel fordula hozzánk a’ kormány, magunk közt is egyesülést idézni elő, fátyolt vetve mind arra, mit különösen a’ nem­zetiség ügyére nézve magyar magyarnak eddigelé sze­mére vethetett. Kezdjünk új időszakot e’ tekintetben. És a’ mint a’ kormánynak , a’ fejedelemnek példája sok ma­gyarra hatott és hatni fog, úgy nem kevésbé a’ nemzeti egyesülésnek visszahatása a’ kormányra nézve nem cse­kélyebb erejű leend. Sőt azt meri mondani szóló, hogy egyesült, összetartó nemzettel a’ kormánynak nem egye­sülni nem is lehet. Ezen kibékülés, ezen egyesülés nem­zetiségünk tekintetében talán a’ legnagyobb nyereség leendne, mit a’ kir. leirat után remélhetni. Czáfoljuk meg a’ világ közitéletét, mintha egyenetlenségben találnék ked­vünket. Történetlapjaink mutatják, mi gyönge volt e’ nem­zet viszálkodásai korszakában. Azonban, midőn szóló az alkalmat, mellynek csak elől van üstöke, megragadni ja­valja e’ leiratban, távol van szándékától ollyatén öröm­zajt ak mni ülni, hogy immár mintegy békén nyugodjék szerzett borostyánain a’ nemzet, sőt most van idő felfogni a’ nyelv ügyét legkisebb részletéig, és buzgóbban, el­­határozottabban, mint valaha. Nemzetben, mellyet öröm elaltat, nincs élet-jövendő; mig ellenben a’ kormánytól, bizalmasban fordulván hozzá kérelmeinkkel mint ekkorig, teljes méltánylatot várhatunk. Illy nézetből szükség hideg megfontolással taglalni a’ leiratot; átnézni, mit adott meg, hogy bizalom hangján sürgethessük, mi elmellőzteték, vagy megtagadtaték. Megadatott, hogy törvényeink nyelve ezentúl csupán magyar legyen; a’ magyar udvari cancel­­lariára nézve szintén megfelelő a’ k. k. leirat. Mi a’ hely­tartó-tanácsot illeti: szükség, hogy annak egészben ma­ 84

Next