Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)
1844-02-08 / 324. szám
lekdíj miatt felhagynunk, hanem tulajdonképen csak abban van véleményeink között különbség, hogy a’gróf most csak a’ telekdíj elvének isthesi elfogadtatását javasolja, valóságos életbe léptetését pedig úgy a’ fizetésre , mint a’ beforditásra nézve a’ jövő országgyűléstől függeszti fel; —én pedig azt mondom, ezen halogatásnak valószínűleg nem volna semmi eredménye; tehát azonnal midőn az elvet elfogadjuk, szükség azt életbe is léptetnünk , ’s e’ szerint pénzt teremtvén, nyomban azt is meg kell határoznunk, hogy a’ jövő országgyűlésig a’ pénzzel mi történjék; de abban mindketten egyetértünk, hogy a’ melly orsz.gyűlés a’kincsárt életbelépteti, ugyanaz valamit a’ hova fordításról is határozzon. Óhajtanák , hogy az említett különbséget a’ közönség szemügyre venné, ’s határozatát a’ két oldalról felhozott okok méltánylatával egyikhez vagy másikhoz alkalmazná; valamint figyelembe venné azon második, nem annyira véleménykülönbséget, mint inkább lényeges módosítást is, miszerint mi a’ telekdíjas terv hypothecalis ágát fél részben egyenesen az adózó nép javára , különösen pedig az örökváltság eszközlésére kívánjuk fordittatni. És most azon kérdés következnék , hogy mik azon országos vállalatok, mellyeket, ha a’ telekdíjas terv elfogadtatik, azonnal munkába veendőknek gondolunk? — Ezek két osztályba sorozhatók: t. i. 1) szellemi javítások; 2) anyagi eszközök. A’ szellemi javítások közé számítjuk azon költséget, melly a’ népnevelés külön ágai körül forog; — ámbár az emberi dolgok lényeges kapcsolatánál fogva, a’ szellemi javítások egyszersmind az anyagi jólétnek is leghatalmasabb emeltjűi. Ide tartoznának tehát: 1) A’ tágabb értelemben vett népnevelésnek, — a’ mennyiben más, jogszerűn igénybe vehető kútfők által fedezve nem lehetne — azon költségei, mellyek a’ községi , ’s megyei adóztatás körét, ’s tehetségét túlhágják. 2. A’ magyar gazdasági egyesületnek országos megalapítása, ’s példány gazdasággal és földmives iskolával öszkapcsolandó országos gazdaképző intézet felállítása, — melly iránt a’ m. gazd. egyesület folyamodása következtében, már kerületi választmány tanácskozik. —E’ tárgyról legközelebbi alkalommal bővebben is értekezendünk. 3. Műegyetem (polytechnicum) felállítása, melly iránt a’ terv már szintúgy készen, ’s nyomtatásban van. 4. A’ nemzeti museum felszerezésére még szükséges költségek, mellyeket nem csak a’ nemzet dicsősége, hanem azon körülmény is igényel, hogy a’nemzeti museum polytechnicummal összekötve, a’ műiparos irányú nevelésnek hatalmas segédeszközét képezendi; az egykoron szintúgy felállitatni kellő szépművészeti academiának pedig mellőzhetlen kelléke, sőt alapja. A’ mi pedig az anyagi vállalatokat illeti. — Itt mindenek előtt 1. Az országos útrendszer (kőutak) kérdése tűnik elé. Mi a’ múlt nyáron két czikkben elmondánk e’ tárgy körüli alapnézeteinket; —minő módokhoz tetszene nyúlni az országnak? nem tudhatjuk; de három szempont iránt meggyőződésünkkel tökéletesen tisztában vagyunk) hogy az e’részbeni terheket közösen kell viselnünk mindnyájunknak; ez nyújtja a’ háziadó el nem fogadásából, az adózó nép kiengesztelésére háruló veszteségnek, némi (de csak némi) surrogótt kipótolását, mellyre a’ telekdíjas terv mellett kétszeresen szükség van, minthogy különben ebből a’ már úgyis szerfelett terhelt népre, még egy új teher hárittatik; — 2) hogy az útrendszert sem egyedül vámokra nem alapíthatjuk, sem a’ megyei közmunkát — különösen a’ nyers anyagok összehordására nézve — jelenleg még nem mellőzhetjük. 3) hogy magának az útépítés, ’s fentartás tudományos technikai részének egy országos főutbiztosi hivatalban kell öszpontositatnia, tehát országos kincstárból fedeztetnie. Ez maga olly természetű tárgy, mellynek puszta megemlítése elég arra, hogy kézzel foghatólag érezhető legyen, mikint az országos kincstár előteremtését sem nélkülözni, sem országos választmányok bizonytalan sikerű hosszú padjára tolni nem lehet. ( 2) A’ Duna balparti — máskép középponti-vasut-társaság késznek nyilatkozik Debreczentöl Pesten át Ausztria határszéléig vasutat építeni, ha neki az ország 5 pcent jövedelmet garantiroz, magát arra is kötelezvén, hogy bizonyos évszám múlva a’ vasutat jó karban az országnak által adandja. Nem látjuk által miért kellene a’ kívánt garantia megtagadásával ezen roppant vállalatot késleltetni? midőn igen valószinű, hogy a’ garantia semmi valóságos pénzáldozatba nem kerülend; a’ jövő országgyűlési időközig pedig a’ pénzbe kerülésnek még csak esete sem fordulhat elő; miután a’jövedelmi garantia csak a’ munka tökéletes bevégzetével kezdődnék, mire minden esetre több esztendő kell,’s ép’azért szükséges, hogy a’ törvényben kimondandó, ’s országos kincstár felállítása által biztosítandó garantiával, a’ munka megkezdése siettessék. ( 3) Mivel a’fiumei vasút egészen más tekintetbe jó, minthogy itt az nem lehet czél, hogy a’vasút jövedelmezzen, hanem inkább az, hogy tengerpartunkkal minél olcsóbb közlekedésbe jöjjünk, ’s a’12 krt mellyel Odessa saját kikötőnkbe minden mázsa búzát olcsóbban szállít, leverjük; — ezen vasútra nézve tehát a’ jövedelemgarantirozás czélra nem vezetne, sőt egyenesen czél ellenes volna; minélfogva itt okszerűen csak az országos költségem építés foroghat fen; minek megkezdését késleltetni hasonlókép igen nagy hiba volna, annyival inkább, mivel ezen munka is hosszabb időbe kerül, a’ terv pedig egy pár hónap alatt tökéletesen készen lesz. Ezen országos vállalat kiegészítendő részének tekintendő természetesen a’ fiumei kikötő is. — Végre 4) Most kirendelendő költségül kiteendőnek vélnők azon orsz. vállalatok előkészítését, mellyek tökéletes elődolgozatok hiánya miatt nyomban meg nem kezdhetők; miilyenek például a’ canalisatio, ’s vizi közlekedés szabályozása, különös tekintettel a’ Tiszára. — Ha óhajtjuk hogy e’ tekintetben a’ jövő országgyűlésen történjék valami szükség hogy az elődolgozatok iránt az ország már most rendelkezzék.— Azt hiszszük, áldhatnék istenünket, ha első lépésül ezeket elérhetnék; ámde ezeknek egyike sem hull az égből alá ’s azért pártolják uraim a’ telekdijat. Országgyűlés. LVVllI. Orsz. ülés a’ mélt. fő-öknél, jan. 29-kén d. u. 1 órakor. Tárgy: orsz. küldöttség nádorné , cs. k. fensége uj évi üdvözlésére; főrendi követség a’ szombati határozat teljesítésére. Alig foglalá el nádor ő fensége elnöki székét, már az alsó tábla küldöttsége előtte állott azon kérésével a’ t. RR. és RRnek, hogy miután ők saját körükből ő fensége a’ magyar haza mélyen tisztelt nádornéjának újévi üdvözlésére küldöttséget neveztek, a’ m. f.RR. a’ magok részéről ugyanezt tenni szíveskedjenek. A’ küldöttség távoztával országbíró önmga azon kijelentésére, miszerint a’ m. főRR. közkívánatát véli kifejezni, ha mondja, hogy e’ tábla ő fensége a’ nádorné magas személye üdvözlésében a’ t. RR. és RRel minden színkülönbség nélkül egy szívvel és lélekkel osztakozni óhajt, a’ m. főRR. részéről egy ünnepélyes küldöttség kinevezése közfelkiáltással elhatároztatott. Mihez képest az alsó tábla küldöttségi tagjai névsorának a’ nádori itélőmester által tett felolvasása után a’ m. főRR. közül is küldöttség neveztetett. Ezt követte egy másik küldöttség kinevezése a’ múlt szombati ülésben az 1843. oct. 12-ki leiratra készült felirásjavaslat iránt hozott határozat következtében a’ szóbeli üzenetnek átvitelére. A’ tábla fenséges elnöke illy utasítással látá el a’ követséget: Tessék a’ követség elnökének (ez volt Lonovics József Csanádi püspök) a’ minapi határozat nyomán előadni, miszerint én azon reményt nyilatkoztattam ki, hogy a’ t. KK. és KK. a’ múlt évi oct. 12- kén kelt k. k. leirat tárgyában más utat fognak követni, és én felszólítottam a’ m. fölvet, hogy a’ t. KK. és RR. által hozzánk küldött felirásjavaslatot azért küldjük vissza, hogy a’ t. KK. és RR. figyelve a’ dolgok mostani állására, értelmüket nyilvánítsák. A’ távozni akaró követség szónoka e’ közfigyelmet és helyeslést aratott szavakat intézte nádor ő fenségéhez : engedtessék meg nekem kegyesen , hogy egyszersmind azt is nyilváníthassam a’ t. Kir. és RRnek, mikép a’ m. főRR. cs. kir. fenségednek indítványát egyhangúlag elfogadták. (Helyes! helyes!) — Az alatt, mig a’főrendi követség kiküldetésében eljárt, nádor ő fensége kijelenté, hogy a’ holnapi ülésben a’ turmezei panasz fog tárgyaltatni; a’ követség megérkeztével pedig az eljárási jelentés kihallgatása után a’ mai ülést eloszlatá. IX.1/VIH. Ker*, ülés, jan. 29én 11/4 órakor. Elnökök: Szentkirályi László (Hont), Kállay Ödön (Csanád); jegyzők: Palóczy László, Szentkirályi Móricz, Szemere Bertalan és Vukovics Szabbás. Tárgyak: verificationalis választmány jelentése, a’ városok rendezésén munkálkodást kér. küldöttség véleménye Zilah városa rendezése tárgyában, esküttszék, a’ megyei kihágások iránti munkálatban tett módosítások szerkezeti hitelesítése. Mindenekelőtt Palóczy László kér. jegyző olvasá a’ követi megbízó-levelek vizsgálására kiküldött választm. jelentését, miszerint sz. k. Bre.nóbánya városa volt követe Csermák János helyébe, ki főleg egészségi gyöngélkedése miatt követi megbízásáról leköszönt, újabban Kisvády János főbíróját választó képviselőjéül. A’ nevezett követ üdvözlő beszédében lelkesedéssel adá elő küldői buzgalmát a’ magyar nemzetiség, nyelv és alkotmányos szabadság érdekében. Ezután Szentkirályi Móricz a’ városok rendezésével megbízott két. választmánynak Zilah városa kérelmét illető véleményes jelentését terjesztvén elő, az egészben helybenhagyatván, a’ városok rendezéséről szóló ’s már kerületileg is megvitatott munkálatba iktattatni, ’s azzal együtt, Zilah városa kérelmi levele kíséretében, szinte országos ülésbe áttétetni határoztatott. Majd az esküttszék iránt közelebbi két ülésben hozott határzatokra vezetvén vissza az elnökség a’ BR. figyelmét, több észrevétel tétetett főkép az esküttképességet, a’ választott esküttek számát ’s az itéletmondás módját illetőleg. Egyik megyei követ ez alkalommal ismét felhozó küldői akaratát, hogy esküttek csak az esetben választassanak nem-nemesekből, ha a’ szükséges szám a’ táblabirákból ’s aztán a’ többi nemesek és honoratiorokból ki nem telnék; — másik, utasítása értelmében ajánlá, hogy esküttszéki ítélet alapjául a’ meggyőződés egyértelmű nyilatkozata kivántassék; emlittetett továbbá egy, nagyobb részint tót népességű megye követe által azon nehézség is, mellyel küzdeniök kell, ha a’ BB következetesen törv.javaslatukhoz az esküttszék eljárásában is a’ magyar nyelvet teendik köztörvénykezési nyelvvé. Miután azonban e’ tárgyban az észrevételek legfontosbbika az által, hogy az esküttképesség nem-nemesekre is kiterjeszteték vala, a’ közelebbi kér ülésben már eldöntetett, jelenleg nem bocsátkoztak a’ BR. az előadottak vitatásába, ’s azon két. választmányt sem láták szükségesnek bővebb utasítással ellátni, melly az orsz. küldöttségben részt vett tagokból állván, az esküttszék elvét a* büntető eljárás egész rendszerén átszőni megbizaték. Végül Vukovics Szabbás, mint kerületi jegyző, azon javítási szerkezetét olvasá föl, mik a’ megyei kihágás, tárgyában készült törv.javaslatban kerületi tanácskozik közben tétettek, ’s mellyek rövid, leginkább a' szerkezet kifejezéseit világositó igazítások után , helybenhagyattak. Ugyanazon napon LXI.XVIII. Országos ülés a’ t. minél, d. II. 1 Órakor. Azon küldöttség egyházi szónoka , ki a’ múlt országos ülésben a’ katonai élelmezés, fiumei vasút ’s országos választmányok törvényleg rendezése iránt készült fölterjesztéseket a’ BR. üzenetei mellett a’ mélt. főRRhez átvivé, ez eljárásáról jelentést ten. Továbbá a’ személynök előterjesztésére küldöttség által hivatának föl a’ főRR., az alsó tábla kiküldött tagjaihoz részökröl is nevezni egyéneket, kik országunk nádora fenséges nejének az uj évhez tisztelgő közohajtásukat nyilvánítsák. A’ főRR. részéről ez orsz. küldöttséghez kinevezettek névsora iránt a’ főRR. saját küldöttségök által is értesítvén a’ RRet, ezen főrendi küldöttség egyszersmind a’ RR. ama’felirási javaslatát, melly az oct. 12-ki leiratra a’ horvát ügyben válaszul készült, nádor ő fenségének a’ főRR. által közösen pártolt azon szóbeli üzenete mellett hozá vissza, mielőtt érdemileg tárgyaltaték vala, hogy ha talán a’ RR. a’ dolgok jelen helyzetében, mit a’ legújabban leérkezett k. leirat okozhata, e’ felterjesztésökben valami változásokat kívánnának tenni, azokat megtehessék.— Mik után a’ tisztelgő orsz. küldöttség főrendi tagjainak névjegyzéke felolvastatván, a’ rövid országos ülés eloszlott. XXI VMIM. Ker. jan. 30-kán. Elnökök: kik tegnap; jegyző: Palóczy; naplóvivő : Eischl; tárgy : királyi leirat a’ magyar nyelv tárgyában. Kér.jegyző Palóczy László felolvasván a’ magyar nyelv ügyét tárgyazó leiratot, a’ tanácskozást egyik vezérszónok kerdé meg következő tartalmú beszéddel: mindig azt hive, ’s bizonyos benső ösztön ez alkalommal ismét eszébe juttatja, hogy becsül»»- , - — jobb , . ’ -.-----»esség, egyenesseg leg—..a, legjobb politica; — úgy egyes ember mint nemzetek élete igazolja ezt. E’ hitben valódi lelki örömet gerjeszte benne a’ felolvasott leirat. És mikint az embernek, kit éhség sokáig gyötre, idő kell, hogy ízlelhesse a’nyújtott eledelt, akkint hosszas megfontolás után támadt keblében az öröm őszinte érzete, mellyel üdvözleni kívánja a’ kormányt e’ téren , hova előbbi helyzetéből átlépett, ’s honnan most a’ nemzethez szól. Eddig nem szemlélhetök a’ rokonszenvet, melly e’ leirat hangulata, úgy látszik, most a’ kormány politikai színezete változott; a’ magyar király ígéri, hogy ezután hozzánk az édes hon nyelvén fog szólani, őszintén a’ magyar nyelvet vallja sajátjának, nincs többé elválasztva fejedelem a’ nemzettől, magyar ő maga a’király, magyar kormánya is. Szónok szomorúan igaznak tapasztala ez ideig is a’ latin közmondást: „regis ad exemplum totus componitur orbis,“ és mikint a’ kormány eddigi rendszerének, melly csak bizalmatlanságot, csak viszályt szülhete, tulajdonítja, hogy találkoztak kormányférfiak, kik e’ rendszernek adván át magokat, ellenzék a’ nemzet leghöbb kivánatit, úgy azon következménynek, melly a’leiratban vallott királyi nyilatkozatból áradni fog a’ nemzetre, jobban érzi örömét, sem mint kimagyarázni képes lenne. ’S épen e’ nagyszerű fontosság érzetében óhajtaná ezer nyelvvel kiáltani a’nemzethez, hogy immár a’ király magyar, magyar kormánya is; mert ebben ösztön van, hogy mindenki az kívánjon lenni e’ hazában. Mind ez azonban nem elég. Szónok ez ünnepélyes pillanatot a’ kibékülés pillanatául kívánja megragadni; feledni javasolja a’ magunk közti viszályokat, miknek eddig a’ közügyre nézve olly káros következései valónak. Most van jelen az időpont, midőn rokonszenvvel fordula hozzánk a’ kormány, magunk közt is egyesülést idézni elő, fátyolt vetve mind arra, mit különösen a’ nemzetiség ügyére nézve magyar magyarnak eddigelé szemére vethetett. Kezdjünk új időszakot e’ tekintetben. És a’ mint a’ kormánynak , a’ fejedelemnek példája sok magyarra hatott és hatni fog, úgy nem kevésbé a’ nemzeti egyesülésnek visszahatása a’ kormányra nézve nem csekélyebb erejű leend. Sőt azt meri mondani szóló, hogy egyesült, összetartó nemzettel a’ kormánynak nem egyesülni nem is lehet. Ezen kibékülés, ezen egyesülés nemzetiségünk tekintetében talán a’ legnagyobb nyereség leendne, mit a’ kir. leirat után remélhetni. Czáfoljuk meg a’ világ közitéletét, mintha egyenetlenségben találnék kedvünket. Történetlapjaink mutatják, mi gyönge volt e’ nemzet viszálkodásai korszakában. Azonban, midőn szóló az alkalmat, mellynek csak elől van üstöke, megragadni javalja e’ leiratban, távol van szándékától ollyatén örömzajt ak mni ülni, hogy immár mintegy békén nyugodjék szerzett borostyánain a’ nemzet, sőt most van idő felfogni a’ nyelv ügyét legkisebb részletéig, és buzgóbban, elhatározottabban, mint valaha. Nemzetben, mellyet öröm elaltat, nincs élet-jövendő; mig ellenben a’ kormánytól, bizalmasban fordulván hozzá kérelmeinkkel mint ekkorig, teljes méltánylatot várhatunk. Illy nézetből szükség hideg megfontolással taglalni a’ leiratot; átnézni, mit adott meg, hogy bizalom hangján sürgethessük, mi elmellőzteték, vagy megtagadtaték. Megadatott, hogy törvényeink nyelve ezentúl csupán magyar legyen; a’ magyar udvari cancellariára nézve szintén megfelelő a’ k. k. leirat. Mi a’ helytartó-tanácsot illeti: szükség, hogy annak egészben ma 84