Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)

1844-05-05 / 349. szám

Vasárnap 340. Május 5 1­44.­­ Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pömfe . Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban *K3-dik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalom­b­a egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik.—Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, 's egy-egy kis hasábsoró __________ _______________________________________apró betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Vezérczikke. (Zsidó emancipatio.) Fábián Gábor. Országgyűlés: Kerületi ülések április 29., 30. ’s május 1. (a’ városok rendezéséhez tett főrendi észrevé­telek tárgyalásának folytatása, főfelügyelő, házi adó). Rövid közlés május 2-ikáról. Iparegyesület (vasárnapi leczkék, inas­­iskola, adakozások). Adatok a’jégkármentés ügyében. Fővá­rosi újdonságok. Megyei dolgok: Temes (bővebb rajz a’ követválasztásról). Középszolnok­i katonatartási viszálkodások, tizedíigy szomorú állapota, a’telekdíj pártol­va, gróf Széchenyinek köszönő levél, H­ot Ferencz, tüzkár­­mentő egylet. Czáfolat. Egy­es­ü­letek ’s közintézetek: M. gazd. egyesület. Évnegyedes tudósítás a’ term. tudományi társulat jelen állásáról. Kőfaludy-társaság. Vakok intézete. — Külföldi napló. Nagybritannia és Izland. Franklion. Il­v. tud. Hirdetések. MACTSTAHOHSZÁR és ERDÉLY. Vezérczikk. (Zsidó­ e­ma­n­c­i­p­at­i­o.) A’zsidók pol­gárosítását néhány év óta nálunk is a' kor fontosb kérdései közé sorozva lenni látjuk, és tekintve a' modort, mellyben az törvény­hozásunk által már második orsz.gyűlésen tárgyaltatik, alig csa­latkozunk , ha hiszszük, hogy e’ kérdésnek nemcsak jövendője van, de sőt nem messze az idő, melly neki Messiását, a’ked­vező fejleményt bizonyosan meghozandja. A’feladat nagy és szép, ’s kikü­zdése minden esetre becsületére váland a’ magyar névnek; és ha a’ következmények üdvös volta iránt szinte illy tisztán áll a­ dolog előttünk, akkor nincs mist mit tennünk, mint hogy az indítványt, melly fogantatását philantropiai érzelmeknek kö­szöni, ne csak mint emberbarátok , de mint honbarátok is ösz­­szevetett vállakkal pártoljuk ’s létre jöini siettessük. Ez utóbbi pontra nézve azonban két egymással ellenkező ’s úgy szól­ván, ellenséges vélemény uralkodik közöttünk; egyik, melly­­nek képviselője az országgyűlési követek többsége, a’ zsidó­­cmancipatióból csak üdvöt, a másik, mellyet a'nemzetnek törvényhozásba be nem folyó nagy része vall magáénak, csak részt jósol a' hazára; és e’ m­eg részhez tartoznak a' ki­rályi városok is. Ila immár ez utóbbi vélemény pártolóihoz, az alsó és felső tábla velők egyetértő nevezetes töredékeit is oda számítjuk, akkor a’ zsidóügy mellett nyilatkozott megyei kép­viselők többségével roppant ellenzék, mondhatni, egy egész nép áll szemközt. A’ nép érzelmeit, gondolkodását törvényho­zónak figyelemmel mellőzni nem szabad ; mert olly törvények­ben, mellyek amazokba ütköznek, köszönet lenni nem szo­kott, ’s ollyanokat hozni, víz ellenébeni úszás, hálátlan siega­phusi fáradalom. Ila tehát az emancipatióval czért érni aka­runk, nem elég annak az orsz.gyűlésen többséget vinni ki, ha­nem szükség az eszmét megbarátkoztatni a’ néppel is ’s olly köntösben mutatni föl előtte, hogy benne többé ijjedelmes rém­alakot látnia oka ne lehessen. A’ polgárosított zsidó képe, úgy, mint azt most az emancipatio barátai élénkbe állítják, megmos­datva, tisztázva ’s ajánló oklevelekkel ellátva, első tekintetre tet­szőnek és kecsegtetőnek látszik ugyan , de bővebb vizsgálat után észrevehető, hogy rajta a’ régi megvetés szennyfoltjából még fityeg valahol egy darab , mellyet öltöztetői róla levenni vagy elfeledtek, vagy nem akartak. Én a’foltot jól látom, és mivel róla minden ember hallgat, ki fogom mutatni, hol van az, ki attól a’ zsidót megmentendi, az lesz az emancipatiónak nemcsak Izrael népétől, de a’ magyar hontól 's egész emberi nemzettől is hálával ’s érez szobrokká­ jutalmazandó igazi Mes­siása. Azokból, miket eddig mondok, lelkemba pillanthatott az olvasó, ’s rólam már annyit tudhat, hogy 1) én is magamat az emancipatio barátai közé számítom; — 2) hogy azzal, mit csu­­rakod­m ez ügy körül eddig elé tettek, megelégedve nem va­gyok. Igaz e az első? ’s igazam van e a’ másodikra nézve ? az a’ majd általam mondandókból ki fog világlani. A’ zsidóknak polgári jogokból történt általános kiszoritta­­tása ’s ezzel együttjáró megvettetése, a keresztények vallásbeli türelmetlenségéből veszi első eredetét. E’ türelmetlenség igen i3 gazdag táplálékot talált magának az ó-testamentomi szent köny­vekben, ha­ a'zsidóság annyi testi lelki mocsokkal rajzoltatik, hogy egy illy nép iránt csak némi rokonszenvet is érezhetői, a’ keresz­ténység eső századaiban, ha nem bűnnek, de valóban olly erény­nek nézethetett, mellyre, a’ világ akkori műveltsége mellett, még talán egy socratesi kebel sem, csupán egy jézusi szelidségü lé­lek lehet vala képes. Az említett szent könyvek t. i. a’ zsidó népet tisztátalan, magába zárkozott, minden más nemzetet gyűlölő, önző, nyakas és háládatlan, ’s ugyanazért istentől számtalanszor elhagyott, elátkozott népnek festegetik. Termé­szetes, hogy illy népfajnak világszerte elszórt töredékeitől, mellyekben csak a' szent könyvbeli isteni alkok megtestesült példányai tűntek föl a’ képzelődés előtt, vallásos borzalommal fordult légyen el minden keresztény nemzet; kivált midőn ez ellenszenv igazolására még az emberiség tiszta elveit hirdető uj-testamentomi szent könyvekben is számos helyek könnyen atkalmul használtathattak, mint p. o. 1 Thess. 2: 15, hol Pál, mint apostol, mint maga is eredetére nézve zsidó, ’s egyébiránt a’ zsidóknak nem épen ellensége, vol­it illy szenvedélyen han­gon nyilatkozik : „Kik az úr Jézust is megölték, és az ő saját prófétáikat és minket is kergettek, se istennek nem kel­lenek, és minden embereknek elle­nségeik.“ Ionét a’ zsidóknak, mint emberiség kikiáltott ellenségeinek állandó meg­­vettetése ’s számtalan üldöztetése a’ kereszténység régi faragatla­nabb századaiban. Később, midőn az ébredő tudományos mű­veit ég világánál a’ vallási ’s politicai fogalmak tisztulni kezdet­tek, a’ statusok e’ népnek tettleges üldözésével felhagytak, de a’ régi megvetés máig is fenmaradt majd minden keresztény né­peknél. És hogy ez, korúak műveltségének daczára is igy van, annak oka ismét ott fekszik, mert azon kellemetlen vonások 's ezégéres erkölcsi tulajdonok, mellyekkel az írás a’ népet jel­lemzi, annak nagyobb részén jelenleg is jobbára feltaláltaik. A' zsidóság ma is minden statusban egy, a’ nép többi részeitől elszigetelt testületet képez; érzésre, gondolkozásra, életmódra nézve amazzal egészen ellenkező ösvényt követ; közérdeket nem, csak magányhasznot ismer *); a’ fenálló nemzetiséggel sehol össze nem olvad, ’s igy a’ status fentartásának föelvével, az érdekegységgel, merő ellentétes helyzetben áll. És ezek im­már körülbelöl azon nehézségek, miket mint másutt, úgy ná­lunk is az emancipatio kárhoztatni a' zsidók ellen felhozni szok­tak ; és hogy ezek csakugyan nyomnak is valamit, kitetszik on­nét, mert ez észrevételeknél magát a’ tényt az emancipatio ba­rátai is készek nagy részben elismerni, csakhogy nálok könnyű a’felelet, mellynek, véleményök szerint, szükség ez oldalról eloszlatni minden aggodalmat. Halljuk, mivel felelnek ! Ők az emancipatio ellenzőihez im­­igy szólóak: A’ vádak, miket ti a’ zsidók ellen felhoztok, fáj­dalom­­ nagy részben igazak; a’ zsidók, kevés egyes kivéte­lekkel, erkölcstelen népfaj, mellytől a’ haza felvirágzására je­len helyzetében semmit nem várhatni. De mi ennek valódi oka? Elnyomatásuk, melly alatt századok óta sintenek, a megvet­­tetésök, minélfogva minden polgárjogokból kizárva, polgári jólét hiányát, a­ magány jólét bármi alacsony utakoni megszerzése által kénytelenek pótolni, ’s igy magoknak elnyomóikon legalább né­­mi elégtételt venni; ez tartja bennök elfojtva a’ rokonérzetet keresztény­­, a’ közérzetet hon iránt; hanem segítsétek csak ki e’ népet a’ gyalázat mélységéből, emeljétek csak őt fel ma­gatokhoz , ’s lerontván az elkülönzö korlátokat, állítsátok csak et az állomány körén belöl veletek egy sorba, és meglátatnijá­­tok, hogy mindezek máskint lesznek. A’ felszabadított zsidó­ság hazának, alkotmánynak, nemzetiségnek nevezetes nyere­séget fog hozni magával. — Hlyformán beszélnek az emancipa­tio barátai. És én részemről legalább, mint szintén emancipa­­tiót pártoló, örömest megvallom, hogy viszont ezek is nyom­nak a’ latban , különösen pedig mik a’ zsidók megrovott tulaj­donaik mentségéül felhozatnak , azok igazságát általában szük­ség elismerni. A’ zsidóügy mellett és ellen harczoló két véleménypárt ezen rövid vázlatából azt látjuk, mikép­ez egy pontban, hogy az emancipatiótól ezen esetben, ha a’zsidó mostani jellemét eman­cipatio után is megtartaná, semmi üdvöst a’ nemzet nem vár­hatna , mind a’ két párt egyetért, ’s köztök a’ különbség csak a’ körül forog, hogy egyik a’magát még ó-testamentomi idők­ből datáló zsidó természetet az emancipatio törvény általi ki­mondásával egészen a’ status érdekében átalakulni reményű ; másik ellenben ezt magával el nem hitetheti, ’s attól tart, hogy a’zsidó lényegében azután is csak az marad, a’ mi volt ré­­gente és mindenha, ’s a’minőnek ma magát mutatja. Most te­hát azt kell vizsgálnunk , mellyik bit alapos e’ kettő közül; az *) Ezen rajzban igen sok túlzott van; igen sok viszont ollyan, a’mi ha bűn, ha erkölcstelenség, ha gáncsoté dennel, a’ zsidók több­ségének nem mint, zsidóknak, hanem mint embereknek a’keresz­tényekkel közös bűnök, közös tulajdonuk. Sőt mi egyenesen azt me­rük álitani, hogy a’mennyiben értekező ur erkölcsiségi gáncsokat említ, vegyen bár fel egyenvonalba akármúlty más valid­a fe’ekszélet, a’statistk­ai ará­nyt egy hajszálnyival sem fogja m­ásoknál kedvesőbbnek találni, mint a’ zsidóknál; ez pe­dig kimondhatóan erővel szól a’ zsidók mellett, m ért az ő demo­­rali atióiokra másfél ez­rdéves hontalanság, üldözés, szolga­ság, lealacsonyitás esküd­t össze ; ’s ha ennyi okok közreha­tása mellett erkölcsiségü­k vagy épen nem, vagy csak annyiban áll rcs­abbul más vallásbeli felekezetieknél, a­mennyiben az említett hosszas elnyomás őket eg bizonyos je­lemsajátságot fejlesztő bizonyos életösvényre szőr­től­a , az valóban a­ zsidók­nak igen nagy becsüle­tré válik Mi tehát az erkölcsi égi hason­lat szempontjából vett minden oko­t"dást igen gyöngének, sőt alaptalannak, sőt annyiban szeretetlennek is valljuk , me­gbizo­­nyo­an nagy szeretellenség volna , ha a’zsarnok, ki embertár­sát nemzedékeken át rabszolgává alacsonyitá, ennek azt vetné szemére, hogy szolgalelkű­; vagy ha annak, kinek tíz uj­át ösz­­szezúé­nk, azt vetnék szemére, hogy ügyetlen kézműves. A’mi pe­dig különösen azt illeti, hogy a’ zsidó közérdeket nem ismerne rokkal többször volt alkalmunk z idákkal vgy a’ cselekvő em- s berszeretet, mint a’ közjó mezején találkozni, mintsem hogy e’ »adat tagad­i lélekismeretes kötelességünknek ne isme­nők — Csak ne feledjük, hogy a' közérdek iránti lelkesedés köztünk is ép ugy mint a' zsidók között, e­gyes szebb jellemek vonása, nem a’ nagy sokaság tulajdona. — Egyébi­ánt vezérnézetünket a' zsi­dóügyről ki fogjuk a’ czikk végén tartózkodás nélkül mondani. S­z­e r­k. e, mellynek kíséretében a’ reményt, vagy mellyében az aggo­dalmat szemléljük ? Ép, bár őszinte barátja az emancipatiónak, az utóbbit vallom magaménak, ’s merész vagyok képzelni, hogy e’ hitet fogom birni igazolni elvrokonaimnál. Ha a’ zsidóság polgárosítása olly móddal fog létesülni, mi­­kin­t most az terveztetik*), úgy a’ magunkra vállalt szép feladat­nak csak felig fogtyok megfelelni, ’s épen azon felét végeztük be, melly a’ hazát veszélyes krisiseknek teheti ki; a'másikat pe­dig, melly az egész hazára a’ koronát felnyomná , és a’ munka áldásit meghozná, végezetlenül hagyták. Ugyanis azt kérdem elvrokonaimtól: valljon azzal, ha az emancipatio csak úgy pusztán, minden előzmény vagy járulék nélkül mondatik ki, le lesz e döntve minden gyűlöletes korlát, mi a’ zsidót tölink ekkorig elkülönözte, ’s jogállapota egyenlő leszen e a’ többi népével? Én azt mondom : nem. Mert mig igy fenhagyatik a’ korlátok leggyűlöltebbike, az, melly a’ zsidót leginkább megalacsonyitja, melly öt a’ statusban megvettetett páriává ’s az emberi nemnek egy legalábbvaló fajává bélyegzi, és melly mig fenáll, addig zsidó és keresztény, egyébiránt legkedve­zőbb polgári viszonyok között is, örökké természetes ellensé­gei lesznek egymásnak. Midőn a’ korlátok lerontásáról van szó, nemde a’ legnagyobbikon, legszemetszúróbban kell kezdeni a’ dolgot? És mégis kinek jutott az emancipatio hősei közül ek­­korig eszébe megpenditni azt, hogy: a’zsidó és keresz­tény közti házasságot tilalmazó törvény tö­röltessék el? Ezen tilalmazó törvény az, mellyben én a’ lerontandó korlátok legnagyobbikát látom, ’s melly előttem vészt jósló sötét folt gyanánt ötlik föl a’ zsidó­ emancipatio meg­állapított kérdésében. E’ törvény ásta meg sírját először a’ zsi­dó emberi és polgári méltóságának; e’ tette őt csak valódi pá­riává a’ népek közt; mert ezzel az volt kimondva , hogy a’ zsi­dó nép az emberi nemnek egy olly söpredéke, mellyel a’ többi­nek összeelegyedni gyalgyat, kárhozat és vétek. — Mely­­lyik emberosztály van ennél már ma mélyebben lealázva ? — Azon félig vad emberfajokkal, mellyeket, úgy látszik, maga a’ természet nálunk európaiaknál egy fokkal alább sorozott — az amerikai indusokkal, szerecsenekkel összeházasodnunk szabad: csak az egy zsidófaj az, mellynek fején e’ részben a’ keresz­tény törvények általános anathemája fekszik. Lehet e csudálni, hogy illy törvény mellett egymást zsidó és keresztény kölcsö­nösen gyűlöli, ’s hogy az emancipatiónak annyi ellenzői van­nak? És vallyon remélhető­t, hogy daczára ama’ törvénynek, melly e’ kölcsönös gyűlöletnek örök élesztőjéül szolgáland, a’ tervezett emancipatio helyrehozzon mindent, ’s azon üdvös gyü­mölcsöket, mellyeket tőle várunk, mellyekért érette harezo­­lnnie, megteremje a’ haza számára? Ilisz igy a’ zsidó, elnyert polgárosítása után is, keresztény polgártársai ellenében csak a’ régi lealázott népfij marad, mellynek a’ nemzet többi részei­vel összeolvadnia szabad nem lévén, továbbá is előbbi elszige­telt alacsony körébe kell szorulnia, oda, hova öt megvetés taszította, — azon körülsánczolt térre, hol százados hajlamai és a’ hosszú nyomás alatt elfajult polgári és családi erkölcseinek gazdag burjánja tenyészik , — hol, ha mindjárt akarná is, fa­jának emelésére semmi sükeres lépést nem tehetne. A’ faj­ ne­­mesitésnek valamint állatoknál, úgy embereknél is legbiztosabb módja a’ különfajok párosítása; korcs ivadék maga magát soha meg nem nemesíti, és ennek kiáltó bizonysága maga a’ zsidó­ság. Íme a’szerencsétlen emberfaj, mellynek eredeti vére soha idegen elemmel föleresztve és vegyítve nem volt, arczképének sajátságos typusát minden nemzetnél máig megtartotta, úgyhogy arról a’ zsidóra mindenütt ráismerhetni. Miért nem tapasztaljuk ezt azon egy országban élő más különböző népfajoknál ? Azért, mert ezeknél az eredeti typusok egymástól elütő nagy különb­ségeit a’ kölcsönös párosodás kiegyenlítette. A’ szegény zsidó tehát, ha az említett házasságot tiltó törvény megmarad, pol­­gárosittatása után is eltörölhetlen bélyegét fogja viselni meg­vettetett helyzetének ’s páriaságának a’ maga kirívó arcvoná­saiban. Sorsa az leend, mi az amerikai fölszabadított szerecse­­né; polgári jogokkal biránd, de a’reá ujjal mutató gúny ke­serűvé teendi neki azok gyakorlatát. Hogy már illy körülmény mellett a’ zsidó elem a’ nemzeti elemmel egybeolvadhasson , az merő lehetetlen; és ha egybe nem olvad, akkor az, maga egész patrifi­ált zsidó valóságával, előbbi ellenséges állásában marad, ’s ezen állásában a’ reá ruházott polgári jogokkal bizonyosan csak fegyvert fogtunk adni kezébe magunk ellen. Valóban, akár­miét okoskodjunk, itt az óhajtott assimilatiót egyedül a’ házas­sági tiltó törvény megszüntetése képes csak eszközölni. Haezen korlátot lerontottuk, akkor a’zsidónak nyitva lesz az út a’ nemzet érdekében­i tökéletes átalakulásra. Ezáltal régi szennye lemosatván, egy rangba fog jőni az emberiség többi récével; a­ rangegyenlőség közelebb hozza őt más vallá­s polgártársai­hoz; a’ közel érintődés rokonvonzalmat szülend, mellyből csa­ládi szövetkezések — a’ társas élet e’ legszorosabb kapcsai — fognak keletkezni; és végre a’ családi erkölcsök módosítói fog­ják a’ néperkölcsöt a’ többség szellemében mind addig, mígnem egyszer, a’ vonszás physicai törvényénél fogva, a’ nagyobb elem *) Mióta e’ csikk írva jön, sok változott. Lásd az april. 24-kei ke­rületi ülés leírását. — Szerk. 72

Next