Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)
1844-05-05 / 349. szám
Vasárnap 340. Május 5 144. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pömfe . Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban *K3-dik szám alatt, egyébütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik.—Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, 's egy-egy kis hasábsoró __________ _______________________________________apró betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM. Vezérczikke. (Zsidó emancipatio.) Fábián Gábor. Országgyűlés: Kerületi ülések április 29., 30. ’s május 1. (a’ városok rendezéséhez tett főrendi észrevételek tárgyalásának folytatása, főfelügyelő, házi adó). Rövid közlés május 2-ikáról. Iparegyesület (vasárnapi leczkék, inasiskola, adakozások). Adatok a’jégkármentés ügyében. Fővárosi újdonságok. Megyei dolgok: Temes (bővebb rajz a’ követválasztásról). Középszolnoki katonatartási viszálkodások, tizedíigy szomorú állapota, a’telekdíj pártolva, gróf Széchenyinek köszönő levél, Hot Ferencz, tüzkármentő egylet. Czáfolat. Egyesületek ’s közintézetek: M. gazd. egyesület. Évnegyedes tudósítás a’ term. tudományi társulat jelen állásáról. Kőfaludy-társaság. Vakok intézete. — Külföldi napló. Nagybritannia és Izland. Franklion. Ilv. tud. Hirdetések. MACTSTAHOHSZÁR és ERDÉLY. Vezérczikk. (Zsidó emancipatio.) A’zsidók polgárosítását néhány év óta nálunk is a' kor fontosb kérdései közé sorozva lenni látjuk, és tekintve a' modort, mellyben az törvényhozásunk által már második orsz.gyűlésen tárgyaltatik, alig csalatkozunk , ha hiszszük, hogy e’ kérdésnek nemcsak jövendője van, de sőt nem messze az idő, melly neki Messiását, a’kedvező fejleményt bizonyosan meghozandja. A’feladat nagy és szép, ’s kiküzdése minden esetre becsületére váland a’ magyar névnek; és ha a’ következmények üdvös volta iránt szinte illy tisztán áll a dolog előttünk, akkor nincs mist mit tennünk, mint hogy az indítványt, melly fogantatását philantropiai érzelmeknek köszöni, ne csak mint emberbarátok , de mint honbarátok is öszszevetett vállakkal pártoljuk ’s létre jöini siettessük. Ez utóbbi pontra nézve azonban két egymással ellenkező ’s úgy szólván, ellenséges vélemény uralkodik közöttünk; egyik, mellynek képviselője az országgyűlési követek többsége, a’ zsidócmancipatióból csak üdvöt, a másik, mellyet a'nemzetnek törvényhozásba be nem folyó nagy része vall magáénak, csak részt jósol a' hazára; és e’ meg részhez tartoznak a' királyi városok is. Ila immár ez utóbbi vélemény pártolóihoz, az alsó és felső tábla velők egyetértő nevezetes töredékeit is oda számítjuk, akkor a’ zsidóügy mellett nyilatkozott megyei képviselők többségével roppant ellenzék, mondhatni, egy egész nép áll szemközt. A’ nép érzelmeit, gondolkodását törvényhozónak figyelemmel mellőzni nem szabad ; mert olly törvényekben, mellyek amazokba ütköznek, köszönet lenni nem szokott, ’s ollyanokat hozni, víz ellenébeni úszás, hálátlan siegaphusi fáradalom. Ila tehát az emancipatióval czért érni akarunk, nem elég annak az orsz.gyűlésen többséget vinni ki, hanem szükség az eszmét megbarátkoztatni a’ néppel is ’s olly köntösben mutatni föl előtte, hogy benne többé ijjedelmes rémalakot látnia oka ne lehessen. A’ polgárosított zsidó képe, úgy, mint azt most az emancipatio barátai élénkbe állítják, megmosdatva, tisztázva ’s ajánló oklevelekkel ellátva, első tekintetre tetszőnek és kecsegtetőnek látszik ugyan , de bővebb vizsgálat után észrevehető, hogy rajta a’ régi megvetés szennyfoltjából még fityeg valahol egy darab , mellyet öltöztetői róla levenni vagy elfeledtek, vagy nem akartak. Én a’foltot jól látom, és mivel róla minden ember hallgat, ki fogom mutatni, hol van az, ki attól a’ zsidót megmentendi, az lesz az emancipatiónak nemcsak Izrael népétől, de a’ magyar hontól 's egész emberi nemzettől is hálával ’s érez szobrokká jutalmazandó igazi Messiása. Azokból, miket eddig mondok, lelkemba pillanthatott az olvasó, ’s rólam már annyit tudhat, hogy 1) én is magamat az emancipatio barátai közé számítom; — 2) hogy azzal, mit csurakodm ez ügy körül eddig elé tettek, megelégedve nem vagyok. Igaz e az első? ’s igazam van e a’ másodikra nézve ? az a’ majd általam mondandókból ki fog világlani. A’ zsidóknak polgári jogokból történt általános kiszorittatása ’s ezzel együttjáró megvettetése, a keresztények vallásbeli türelmetlenségéből veszi első eredetét. E’ türelmetlenség igen i3 gazdag táplálékot talált magának az ó-testamentomi szent könyvekben, ha a'zsidóság annyi testi lelki mocsokkal rajzoltatik, hogy egy illy nép iránt csak némi rokonszenvet is érezhetői, a’ kereszténység eső századaiban, ha nem bűnnek, de valóban olly erénynek nézethetett, mellyre, a’ világ akkori műveltsége mellett, még talán egy socratesi kebel sem, csupán egy jézusi szelidségü lélek lehet vala képes. Az említett szent könyvek t. i. a’ zsidó népet tisztátalan, magába zárkozott, minden más nemzetet gyűlölő, önző, nyakas és háládatlan, ’s ugyanazért istentől számtalanszor elhagyott, elátkozott népnek festegetik. Természetes, hogy illy népfajnak világszerte elszórt töredékeitől, mellyekben csak a' szent könyvbeli isteni alkok megtestesült példányai tűntek föl a’ képzelődés előtt, vallásos borzalommal fordult légyen el minden keresztény nemzet; kivált midőn ez ellenszenv igazolására még az emberiség tiszta elveit hirdető uj-testamentomi szent könyvekben is számos helyek könnyen atkalmul használtathattak, mint p. o. 1 Thess. 2: 15, hol Pál, mint apostol, mint maga is eredetére nézve zsidó, ’s egyébiránt a’ zsidóknak nem épen ellensége, volit illy szenvedélyen hangon nyilatkozik : „Kik az úr Jézust is megölték, és az ő saját prófétáikat és minket is kergettek, se istennek nem kellenek, és minden embereknek ellenségeik.“ Ionét a’ zsidóknak, mint emberiség kikiáltott ellenségeinek állandó megvettetése ’s számtalan üldöztetése a’ kereszténység régi faragatlanabb századaiban. Később, midőn az ébredő tudományos műveit ég világánál a’ vallási ’s politicai fogalmak tisztulni kezdettek, a’ statusok e’ népnek tettleges üldözésével felhagytak, de a’ régi megvetés máig is fenmaradt majd minden keresztény népeknél. És hogy ez, korúak műveltségének daczára is igy van, annak oka ismét ott fekszik, mert azon kellemetlen vonások 's ezégéres erkölcsi tulajdonok, mellyekkel az írás a’ népet jellemzi, annak nagyobb részén jelenleg is jobbára feltaláltaik. A' zsidóság ma is minden statusban egy, a’ nép többi részeitől elszigetelt testületet képez; érzésre, gondolkozásra, életmódra nézve amazzal egészen ellenkező ösvényt követ; közérdeket nem, csak magányhasznot ismer *); a’ fenálló nemzetiséggel sehol össze nem olvad, ’s igy a’ status fentartásának föelvével, az érdekegységgel, merő ellentétes helyzetben áll. És ezek immár körülbelöl azon nehézségek, miket mint másutt, úgy nálunk is az emancipatio kárhoztatni a' zsidók ellen felhozni szoktak ; és hogy ezek csakugyan nyomnak is valamit, kitetszik onnét, mert ez észrevételeknél magát a’ tényt az emancipatio barátai is készek nagy részben elismerni, csakhogy nálok könnyű a’felelet, mellynek, véleményök szerint, szükség ez oldalról eloszlatni minden aggodalmat. Halljuk, mivel felelnek ! Ők az emancipatio ellenzőihez imigy szólóak: A’ vádak, miket ti a’ zsidók ellen felhoztok, fájdalom nagy részben igazak; a’ zsidók, kevés egyes kivételekkel, erkölcstelen népfaj, mellytől a’ haza felvirágzására jelen helyzetében semmit nem várhatni. De mi ennek valódi oka? Elnyomatásuk, melly alatt századok óta sintenek, a megvettetésök, minélfogva minden polgárjogokból kizárva, polgári jólét hiányát, a magány jólét bármi alacsony utakoni megszerzése által kénytelenek pótolni, ’s igy magoknak elnyomóikon legalább némi elégtételt venni; ez tartja bennök elfojtva a’ rokonérzetet keresztény, a’ közérzetet hon iránt; hanem segítsétek csak ki e’ népet a’ gyalázat mélységéből, emeljétek csak őt fel magatokhoz , ’s lerontván az elkülönzö korlátokat, állítsátok csak et az állomány körén belöl veletek egy sorba, és meglátatnijátok, hogy mindezek máskint lesznek. A’ felszabadított zsidóság hazának, alkotmánynak, nemzetiségnek nevezetes nyereséget fog hozni magával. — Hlyformán beszélnek az emancipatio barátai. És én részemről legalább, mint szintén emancipatiót pártoló, örömest megvallom, hogy viszont ezek is nyomnak a’ latban , különösen pedig mik a’ zsidók megrovott tulajdonaik mentségéül felhozatnak , azok igazságát általában szükség elismerni. A’ zsidóügy mellett és ellen harczoló két véleménypárt ezen rövid vázlatából azt látjuk, miképez egy pontban, hogy az emancipatiótól ezen esetben, ha a’zsidó mostani jellemét emancipatio után is megtartaná, semmi üdvöst a’ nemzet nem várhatna , mind a’ két párt egyetért, ’s köztök a’ különbség csak a’ körül forog, hogy egyik a’magát még ó-testamentomi időkből datáló zsidó természetet az emancipatio törvény általi kimondásával egészen a’ status érdekében átalakulni reményű ; másik ellenben ezt magával el nem hitetheti, ’s attól tart, hogy a’zsidó lényegében azután is csak az marad, a’ mi volt régente és mindenha, ’s a’minőnek ma magát mutatja. Most tehát azt kell vizsgálnunk , mellyik bit alapos e’ kettő közül; az *) Ezen rajzban igen sok túlzott van; igen sok viszont ollyan, a’mi ha bűn, ha erkölcstelenség, ha gáncsoté dennel, a’ zsidók többségének nem mint, zsidóknak, hanem mint embereknek a’keresztényekkel közös bűnök, közös tulajdonuk. Sőt mi egyenesen azt merük álitani, hogy a’mennyiben értekező ur erkölcsiségi gáncsokat említ, vegyen bár fel egyenvonalba akármúlty más valida fe’ekszélet, a’statistkai arányt egy hajszálnyival sem fogja másoknál kedvesőbbnek találni, mint a’ zsidóknál; ez pedig kimondhatóan erővel szól a’ zsidók mellett, m ért az ő demorali atióiokra másfél ezrdéves hontalanság, üldözés, szolgaság, lealacsonyitás esküdt össze ; ’s ha ennyi okok közrehatása mellett erkölcsiségük vagy épen nem, vagy csak annyiban áll rcsabbul más vallásbeli felekezetieknél, amennyiben az említett hosszas elnyomás őket eg bizonyos jelemsajátságot fejlesztő bizonyos életösvényre szőrtőla , az valóban a zsidóknak igen nagy becsületré válik Mi tehát az erkölcsi égi hasonlat szempontjából vett minden okot"dást igen gyöngének, sőt alaptalannak, sőt annyiban szeretetlennek is valljuk , megbizonyoan nagy szeretellenség volna , ha a’zsarnok, ki embertársát nemzedékeken át rabszolgává alacsonyitá, ennek azt vetné szemére, hogy szolgalelkű; vagy ha annak, kinek tíz uját öszszezúénk, azt vetnék szemére, hogy ügyetlen kézműves. A’mi pedig különösen azt illeti, hogy a’ zsidó közérdeket nem ismerne rokkal többször volt alkalmunk z idákkal vgy a’ cselekvő em- s berszeretet, mint a’ közjó mezején találkozni, mintsem hogy e’ »adat tagadi lélekismeretes kötelességünknek ne ismenők — Csak ne feledjük, hogy a' közérdek iránti lelkesedés köztünk is ép ugy mint a' zsidók között, egyes szebb jellemek vonása, nem a’ nagy sokaság tulajdona. — Egyébiánt vezérnézetünket a' zsidóügyről ki fogjuk a’ czikk végén tartózkodás nélkül mondani. Sze rk. e, mellynek kíséretében a’ reményt, vagy mellyében az aggodalmat szemléljük ? Ép, bár őszinte barátja az emancipatiónak, az utóbbit vallom magaménak, ’s merész vagyok képzelni, hogy e’ hitet fogom birni igazolni elvrokonaimnál. Ha a’ zsidóság polgárosítása olly móddal fog létesülni, mikint most az terveztetik*), úgy a’ magunkra vállalt szép feladatnak csak felig fogtyok megfelelni, ’s épen azon felét végeztük be, melly a’ hazát veszélyes krisiseknek teheti ki; a'másikat pedig, melly az egész hazára a’ koronát felnyomná , és a’ munka áldásit meghozná, végezetlenül hagyták. Ugyanis azt kérdem elvrokonaimtól: valljon azzal, ha az emancipatio csak úgy pusztán, minden előzmény vagy járulék nélkül mondatik ki, le lesz e döntve minden gyűlöletes korlát, mi a’ zsidót tölink ekkorig elkülönözte, ’s jogállapota egyenlő leszen e a’ többi népével? Én azt mondom : nem. Mert mig igy fenhagyatik a’ korlátok leggyűlöltebbike, az, melly a’ zsidót leginkább megalacsonyitja, melly öt a’ statusban megvettetett páriává ’s az emberi nemnek egy legalábbvaló fajává bélyegzi, és melly mig fenáll, addig zsidó és keresztény, egyébiránt legkedvezőbb polgári viszonyok között is, örökké természetes ellenségei lesznek egymásnak. Midőn a’ korlátok lerontásáról van szó, nemde a’ legnagyobbikon, legszemetszúróbban kell kezdeni a’ dolgot? És mégis kinek jutott az emancipatio hősei közül ekkorig eszébe megpenditni azt, hogy: a’zsidó és keresztény közti házasságot tilalmazó törvény töröltessék el? Ezen tilalmazó törvény az, mellyben én a’ lerontandó korlátok legnagyobbikát látom, ’s melly előttem vészt jósló sötét folt gyanánt ötlik föl a’ zsidó emancipatio megállapított kérdésében. E’ törvény ásta meg sírját először a’ zsidó emberi és polgári méltóságának; e’ tette őt csak valódi páriává a’ népek közt; mert ezzel az volt kimondva , hogy a’ zsidó nép az emberi nemnek egy olly söpredéke, mellyel a’ többinek összeelegyedni gyalgyat, kárhozat és vétek. — Melylyik emberosztály van ennél már ma mélyebben lealázva ? — Azon félig vad emberfajokkal, mellyeket, úgy látszik, maga a’ természet nálunk európaiaknál egy fokkal alább sorozott — az amerikai indusokkal, szerecsenekkel összeházasodnunk szabad: csak az egy zsidófaj az, mellynek fején e’ részben a’ keresztény törvények általános anathemája fekszik. Lehet e csudálni, hogy illy törvény mellett egymást zsidó és keresztény kölcsönösen gyűlöli, ’s hogy az emancipatiónak annyi ellenzői vannak? És vallyon remélhetőt, hogy daczára ama’ törvénynek, melly e’ kölcsönös gyűlöletnek örök élesztőjéül szolgáland, a’ tervezett emancipatio helyrehozzon mindent, ’s azon üdvös gyümölcsöket, mellyeket tőle várunk, mellyekért érette harezolnnie, megteremje a’ haza számára? Ilisz igy a’ zsidó, elnyert polgárosítása után is, keresztény polgártársai ellenében csak a’ régi lealázott népfij marad, mellynek a’ nemzet többi részeivel összeolvadnia szabad nem lévén, továbbá is előbbi elszigetelt alacsony körébe kell szorulnia, oda, hova öt megvetés taszította, — azon körülsánczolt térre, hol százados hajlamai és a’ hosszú nyomás alatt elfajult polgári és családi erkölcseinek gazdag burjánja tenyészik , — hol, ha mindjárt akarná is, fajának emelésére semmi sükeres lépést nem tehetne. A’ faj nemesitésnek valamint állatoknál, úgy embereknél is legbiztosabb módja a’ különfajok párosítása; korcs ivadék maga magát soha meg nem nemesíti, és ennek kiáltó bizonysága maga a’ zsidóság. Íme a’szerencsétlen emberfaj, mellynek eredeti vére soha idegen elemmel föleresztve és vegyítve nem volt, arczképének sajátságos typusát minden nemzetnél máig megtartotta, úgyhogy arról a’ zsidóra mindenütt ráismerhetni. Miért nem tapasztaljuk ezt azon egy országban élő más különböző népfajoknál ? Azért, mert ezeknél az eredeti typusok egymástól elütő nagy különbségeit a’ kölcsönös párosodás kiegyenlítette. A’ szegény zsidó tehát, ha az említett házasságot tiltó törvény megmarad, polgárosittatása után is eltörölhetlen bélyegét fogja viselni megvettetett helyzetének ’s páriaságának a’ maga kirívó arcvonásaiban. Sorsa az leend, mi az amerikai fölszabadított szerecsené; polgári jogokkal biránd, de a’reá ujjal mutató gúny keserűvé teendi neki azok gyakorlatát. Hogy már illy körülmény mellett a’ zsidó elem a’ nemzeti elemmel egybeolvadhasson , az merő lehetetlen; és ha egybe nem olvad, akkor az, maga egész patrifiált zsidó valóságával, előbbi ellenséges állásában marad, ’s ezen állásában a’ reá ruházott polgári jogokkal bizonyosan csak fegyvert fogtunk adni kezébe magunk ellen. Valóban, akármiét okoskodjunk, itt az óhajtott assimilatiót egyedül a’ házassági tiltó törvény megszüntetése képes csak eszközölni. Haezen korlátot lerontottuk, akkor a’zsidónak nyitva lesz az út a’ nemzet érdekébeni tökéletes átalakulásra. Ezáltal régi szennye lemosatván, egy rangba fog jőni az emberiség többi récével; a rangegyenlőség közelebb hozza őt más vallás polgártársaihoz; a’ közel érintődés rokonvonzalmat szülend, mellyből családi szövetkezések — a’ társas élet e’ legszorosabb kapcsai — fognak keletkezni; és végre a’ családi erkölcsök módosítói fogják a’ néperkölcsöt a’ többség szellemében mind addig, mígnem egyszer, a’ vonszás physicai törvényénél fogva, a’ nagyobb elem *) Mióta e’ csikk írva jön, sok változott. Lásd az april. 24-kei kerületi ülés leírását. — Szerk. 72