Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-10-06 / 393. szám
M. — G. L. — H. V. ’stb. de mit használ a’ szó, ha siker nem koronázza. Gyönyörű és lelkes szavak valónak ezek; de hiányzott a’ részvét — mert a’ szegény tudatlanabb nemesség’ cselekvőségének — mint említém — már mások által álirány adatott. ’S mi fogja őket valljon a’jó útra viszszavezetni? ha még ollyasok is találkoznak, kik nem restellék kimondani, hogy „itt a’capacitatiónak helye nincsen“ feledvén, hogy a’ nemzetnek, melly a’ szabadság’ eszméjét felfogni tudja is akarja is — mellynek elegendő nyilvános, constitutionalis élete van arra , hogy magát álhitben áltatni ne engedje — a’ legkisebb tárgy felett is tisztába kell jőnie , ’s azért véleményünk szerint addig van helye a’ capacitationak, mig van , ki szólni akar. Értjük? Volt egy intermezzo is, midőn ismét a’ „fogdmegok“ kezei felénk nyulamlának; de most az egyszer máskép’ tekinténk szemközt velük. — Még egypár érdektelen, de sietős tárgy’ elvégzésével befejezteték közgyűlésünk. — Vidéki. HONT, oct. 3. Megyénk’ RRei elfogadván f. hó’ 25- ben a’ követeink által megküldött financiális munkálat’ ügyében beadott megyei választmányunk’ pártoló véleményét;— utasításul e’következő pontok adattak: 1) négy évig évenként a’ privilegiált osztály által teendő 3 milliók’ fizetését pártoljuk, úgy azt, hogy ez öszvegből 250 ezer az adózót terhelje. 2) a’ közmunkákra, melly az adózók által végzendő közmunkák’ maximumát meghatározza, azon módosítással, miként mi az ötven holdnál kevesebbet biró városi lakost is aránylag a’ közmunkákban részesíteni kívánjuk, nincs észrevételünk. 3) A’ táblázat ellen — azon hozzáadással, hogy a’ horvátországi kulcs is a’ magyar hongyülésen készíttessék, nincs kifogás. A’ fenérintett öszveg’ elősegítése’ tekintetéből az országos pénztárnak kútforrásul rendeltettek: a) a’só’felemelt ára, b) a’harminczad’ jövedelmei, melly, hogy a’nemességet is terhelje , kívánjuk; c) az absentisták’ adója, megyénk’ ,el azonban azt arra, ki két éven túl kinn van e’ honból, nem kétszerezni , de négyszerezni akarják. — 4) Pénzkezelésre nézve elfogadtuk a’ magányvéleményt. — 5) Az országos útvonalakat pártolólag nem négy, hanem csak 3 alföldi, és egy Pestről Krakkónak vezető felföldi útvonalt kívánnak megyénk’ Rei. — 6) A’ Dunabalpark vasúttársaságot, ismét némi vita után, 5 pcentig biztositni határoztuk. — Végtére 7) lehúzván a’ szabályozandó folyók’ öszvegéből 300 ezeret, az a’ népnevelési alap’ bővítésére rendeltetett fordíttatni. — H. M. GYŐRBŐL, oct. 1. (Jegyzőkönyvi kivonat.) Miután a’ KK. és RR. azt, hogy az ország’ közszükségeinek fedezéséhez a’nemesség is ajánlattal járuljon, már több rendű utasításukban elvileg elfogadták, az ennek alkalmazásáról szóló választmányi munkálatot is a’ következő módosítások , mint kikötések mellett elfogadták (sept. 28-kán tartott közgyülésökben) u. m. 1) A’ nemesek’ harminczadi vámmentessége meg ne szüntettessék, és igy ez jövedelmi forrásul ki ne jelöltessék ; ellenben az ország’ határain kívül tartózkodóknál ne csak félévi, hanem 11 hónapi benntartózkodás kivántassék a’ mentességre; végre, hogy a’ tőkepénzesek is tőkepénzeiktől fizetés alá vonattassanak, és igy rovatba vétessenek. 2) Hogy a’ fiumei vasút és kikötőn kívül sem a’ Debreczen-pesti, sem semmi egyéb vasútra országos segély bármi szín alatt is ne ajánltassék. 3) A’ Luizaut csak azon esetre váltassák meg, ha az a’ vasútvonal’ tekintetéből elkerülhetlenül szükséges. 4) A’ folyók’ szabályozásáról szóló törvény egybefoglalva a’ Tiszát is egyéb folyókkal, általában úgy alkalmaztassák , hogy ezekre egy summában tétessék ajánlat olly világos rendelkezéssel, hogy a’ Duna , melly iránt már hozott törvény rendelkezik , és a’ k. kir. előadás is utasít, mint főleg országos folyó, mindenekelőtt szabályoztassék. 5) A’ lótenyésztést egyéb gazdasági ágak közül kiszemelni czélszerűnek nem látván a' Kir. és RR, e’ helyett kívánják, hogy általában a’magyar gazdasági egyesület vétessék országos pártfogás alá, ’s részére évenkénti segedelem ajánltassék. 6) A’ nemzet mindent elkövetvén, hogy mindazon intézetek, mellyek Pest városának emelkedését, gazdagulását elősegithetik, létesüljenek , ’s nagy részben kebelébe helyheztessenek, árvíz elleni biztosítását méltán önmagától lehet kívánni, ’s ennélfogva a’nemzetnek minden oldalról igénylést adakozása más sürgetősb és magára maradt czélra fordítandó. Melly módosításokhoz képest a’ KR. és RR. az adózók’ tökéletes kihagyásával, egyedül a' nemesség, és azok által, kiket a’ törvény ezen nevezet alatt ért, fizetendő évenkénti 2 millió forintnak, és igy összesen négy évre 8,000,000 azaz nyolcz millió és nem több forintoknak ezüst pénzben nemesi ajánlatképem fizetéséhez olly módon kívánnak járulni , hogy nevezetesen fordittassék a’ négy év alatt: Országos útvonalakra . . . 4,000,000 ft, Luiza-út’ megváltására . . . 1,350,000 — Fiumei kikötőre .... 250,000 — Országút’ és csatornatervek’készítésére 150 000 — Folyók’ szabályozására . . . 1,000,000 — Hitelintézetre .... 200,000 — Népnevelésre .... 400,000 — Magyar gazdasági egyesületnek segítségül 200,000 — Statisticai hivatal’ felállítására . 40,000 — Maradékpénzül .... 410,000 ft ezüst pénzben. BIHARBÓL. V.Olaszi, sept. 30. Előbbi közlésem’ folytatásául fogadja ön e’ következőket. Követeinknek a’ hadi adóra nézve utasításul adatott, hogy mivel az adózó 689 nép a’ múlt orszggűlésen megajánlott adót sem képes szállitni, azonban az ország’ közjavát előmozdító eszközök’ létesítésére az adózó nép’ tehetsége 250,000 pfttal megrovatni czéloztatik, a’ múlt hongyülésen megállapított menynyiségnél többet ne ajánljanak, sőt e’ mennyiséget is leszállítani törekedjenek. Majd egy tény voná magára a’ megye’ RReinek általános rászalását. Szalontai kereskedő R— J— folyamodványából’s ahhoz kapcsolt, ’s jegyzői aláírással hitelesített tanácsi ítéletből megtudák a’ Bt.,hogy a’ szalontai tanács bizonyos, előtte állítólag elkövetett kisebbítésért az említett kereskedőt 24 pálcza’elszenvedésére ítélte, majd midőn az elitélt az ítéletnek magát—az ítélet’ szavai szerint — alávetni nem akarta , a’ város’ fogházába vitette ; hanem egy órai börtönzés után atyja’ ’s többek’ felszólalására kibocsátván, a’ 24 pálczának 12 váltóforinttali megváltását a’ nevezett kereskedőnek megengede. E’ törvénytelen tette a’ körültekintő tanácsnak általános boszankodást költött fel; és látván a’megye’ Rei, hogy illy apró kényuraknak , kik sem törvényre, sem humanitásra nem hallgatva, minden pillanatban készek szégyenbélyeget ülni a’ becsületre , a’ „ne tovább“ határát kell kiszabniok, elfogadák az indítványt, miszerint a’ községi elöljárók’ kezéből kivétetik azon gyakorlatból származott hatalom, hogy botbeli büntetéseket saját belátásuk szerint osztogathattak. Végzésileg tehát meghagyák tisztviselőiknek, hogy a’ községek’ elöljáróit a’bot’használásától tiltsák el, minden testi fenyítéket igénylő vétséget az illető tisztviselőnek jelentvén be; a’ szalontai elöljárók pedig az elkövetett törvénytelen tettért a’ járásbeli főszolgabíró által megdorgáltatni rendeltettek; kinek egyszersmind kötelességébe tétetett, hogy a’ megyének dorgáló végzését egész terjedelmében a’ tanács’ jegyzőkönyvébe ikttatassa, ’s az igazságtalanul vett 12 ftot a’ nevezett kereskedőnek visszafizettesse. — Ezután szőnyegre került egyik fösz.biránk’ jelentése , melly szerint közgyűlési végzés’ folytán minden telkeket, mellyek nemesek, vagy ezen osztályba sorozott tisztesdek által leiratnak, tehát a’ deák káptalan’ lakására szolgáló telkeket adó alá irta, ’s az adószedőket az adó’ behajtására kiküldvén , azok több kanonok’ távollétében honlevő megbízottjaiktól az illető adót beszedték. Későbben pedig az adóaláirásnak a’ deák káptalan ellenmondván, a' kifizetett öszveget visszafizettetni kéri. Tüstént támadtak pártolói a’ káptalannak , kik elmondván, hogy a’ kérdéses telkeket a’ nyáradi káptalannak gr. Forgács püspök még 1752-ben jure condominii által adta, ’s hogy a’portalis összeírást elhatározó 1827-ki törvény az illy telkeket összeírás alól kiveszi, sürgetők a’ káptalani lakok’ telkeinek az összeírásbéli kihagyását. Ezen okok azonban meg nem győzhetők a’ megye’rendért, mert Forgács püspök az adó’alapjából, hova ezen telkek is tartoztak, egy előbbi, t. i. 1715: 16 törvény ellenére, elidegenitést nem tehetett, azonban a’ káptalan közös úri jogot, mellyet V.Olasziban a’ gr. Forgács’engedményénél fogva gyakorolna, nem bizonyít; mert továbbá az 1836: XI tcz az 1827-ki törvényben említett telkeket az adófizetés’ terhe alól ki nem vette. Ezeknélfogva a’ főbírói eljárás helybenhagyatván, a’ kérdéses telkek továbbra is összeírás alatt maradtak. KÖZÉPSZOLNOKIBÓL, sept. 21. Megyénk 1 hó’9-kén tartá évnegyedes, de egyszersmind tisztújító közgyűlését, mellyen legelébb is a’ megyében állomásozó katonaság’ élelmezésének kirovása felett történt rendelkezés. Ezután a’ magyarországi orsz.gyűlésenn meg nem jelenés miatti elmarasztaló ítélet’ végrehajtásának el- vagy nem-fogadása felett folyt a’ vitatkozás. Ha e’ tárgyban mostani ’s előbbi tényeinket’s körülményeinket összeegyeztetjük, e’részben nem igen követendő példát nyújt megyénk többi testvéreinek. — Ugyanis régebben megyénk’ többsége Erdély nélkül a’ visszakapcsoltatást nem kívánta , ’s mégis a’ magyar országgyűlésre küldendő követek’ kérdése fölötti tanácskozás végett hirdetett közgyűlés’ elhalasztásáért ’s meg nem tartásáért 900 aláírással ellátott petitiót adott be a’ magyar orsz.gyűlésre; utóbb követet nem küldöttünk, most pedig a’ reánk jövendő végrehajtás’ tárgyábani bejelentő levelet, mellyet egy a’ hűség’ emberei közül az illetőktől megkeresett megye’ hajdúja által el nem fogadtatni, ’s utczára vettetni javasolt, és a’ melly odavettetvén , egy Zilah városi cseléd által megtaláltatott, ’s igy ez által kézbesittetett, vitatás’ tárgyává tettük, ’s 314 szózattal 276 ellenében a’ bejelentett végrehajtást a’megye’ közös vagyonába, a’ megye’ házába bebocsátani elhatároztuk; majd másnap ezen határozat ellen 595-en, tehát 11—el többen, mint tegnap, öszvesen szavaztunk, tiltakoztunk; — végre a’ főispán’ azon kérdésére: „hogy ha a’ főkorm.széktöl a’ BR.’ határozatával ellenkező rendelés érkezendik, mit tevő legyen?“ közmegegyezéssel elhatároztatott, hogy ez esetben repelláljon. Mi tehát vagyunk is a’ reincorporatio mellett, meg nem is; a’ magyar orszgyűlésre követeink által meg is jelentünk volna, meg nem is; a’ magyarországi kir. tábla’ bíróságát el is fogadjuk, meg nem is. Ítéletének eleget is kívánunk tenni, meg repelláljuk is. Azonban senki se gondolja, hogy ezen határozatok talán értelem- vagy logica-hiány’ szüleményei, — hivatal-éhség’ eredményei ezek, ’s az ebből folyó éorteskedésé, melly már nálunk is életkérdéssé alakult; — egy rész azzal ámít, „hogy ezek ’s ezek Magyarországhoz kívánnak kapcsoltatni, mint tisztek elősegitni fogják a’ visszakapcsoltatást, „ne válaszszátok, mert majd ha sikerül a’ visszakapcsoltatás, a’jónak kétannyi ára lesz, a’ vallásszabadság megszorittalik ’stb.“ Más rész azzal ámít, „hogy ne válaszszátok, mert Erdélynél kíván maradni, majd örökösen fizetned kell a’ portrót, Magyarországban pedig minden nemes adómentes, — és a’ két párt’ nagyobb része ezt használta fel az említett végrehajtás’ bevagy nem bocsátása’ elhatározásában is. Köztünk kevés ment ezen szellemtől, különben minek is határoztatott volna el: „hogy ha a’ főkormányszéktöl az executio’ bebocsátására nézve ellenkező rendelés jönne a’ főispánnak, ez repelláljon?“ hiszen midőn a’ megye a’bebocsátást ’s elégtételt elhatározta, maga részéről eleget tett, ’s nem úgy tette, hogy kibúvó ajtócskát hagyjon, mert fél határozatától; a’ főispán pedig ellenkező rendelést kapva kormányszékétől, megyei határozat nélkül is tudni fogja, mit köteles cselekedni. Vagy nem akarunk tisztában lenni soha semmi határozatunkban ? Így virrad, igy haladunk dicsően!! — Mindezekből még az is kitetszik, hogy a’ reincorporatio’ halogatása magokban a’ visszacsatolandó megyékben menynyire csökkenti az erkölcsiséget, pedig azt könnyű lett volna megelőzni—Végre a’ tisztválasztás’ kérdése jött szóba , de alkalmasint a’ felfejtett okok miatt, hogy a’ kitűzésnek elégtétessék (?), ezen gyűlésről közmegegyezéssel elhalasztatott. — Ülnöki. BORSODBÓL. Miskolcz, sept. 28. Orsz.gyülési követeink az orsz. financiális választmány’ munkálatát tárgyalás és utasítás végett leküldvén, e’ végre f. hó’ 26-dikán rendkívüli közgyűlésünk volt. A’ keresztülolvasott munkálat rövid szóváltás után csekély módosítással helybenhagyatott, ’s a’ 12 millió a’ kezelés iránti különvéleménynyel elfogadtatott. Ez eredményt kétszeresen örvendetessé teszi azon jelenet, miszerint a’jelenvolt szép számú nemesség’ körében — bár ez a’ leégett megyeház’ fölépítésére nemeskeblűleg ajánlott 30 ezer pártnak a’ kivetés’ példátlan aránytalansága miatt reánehezedett súlyát épen a’ jelen időben viseli — a’ fizetési ellenszenvnek árnyéka sem mutatkozik; pedig volt beszéd most is , dagályosan ömlengő ’s izgatási anyagokkal impraegnált, melly e’ nagy summát kissé devalválni óhajjá. Azon derék urak pedig, kiknek a’ jelen évre választott tbirói karból lett kimaradása egyik hazai hírlapunkban jeremiási keservekkel megénekeltetett, ’s kik e’ szegény nemességet , valahányszor oldalukon nem áll, „részeg cortes’stb.“ czímmel szokták megtisztelni — hatalmas torkukkal és értelmiségökkel a’ gyűlési teremtől ezúttal nagy részben elmaradának; mert a’ kitűzött, különben sem igen kedves gyűlési tárgyon a’ személyes érdek’ parfümes illatja ezúttal nem vala szagolható. Illy tények mutatják aztán, hol a’rothadt tag a’beteg testen; illy tapasztalatok bizonyítják , hogy nem a’ köznemességben, hanem a’ magasabb osztályúak’ önzésében rejlik a’ haza’ rész daemona. — E’ tárgy’ bevégeztével a’ köznemesség elvonult, ’s gyűlésünk tárgy- és számra nézve szokott köznapias alakját ölté magára. És a’taxadús betáblázások, alispáni helyettesítések, osztályos bírói kiküldetések ’stb.egész nyugalommal perdültek el a’ zöld asztalon egymásután, midőn a’ másodalispán hirtelen halte-ot kiált, ’s az olvasás megszűnik. A’jegyző t. i. a’többi iratok’ sorában egy sz.birói tudósításra bukkan, mellyben az bizonyos végrehajtási ügyben a’ megyétől karhatalmat kér. A’ fentebb érdeklett hivatalnok azonban e’ tárgyat a’ már felolvasottaknál fontosabbnak, és e’kis számú gyűlésen föl nem vehetőnek mondja; mert ez a’ szóban forgó alperes urnák (még pedig igen jónak) egész családi élete fölött határozhat. És a’hatalmas szóra hatalmasan kiállá a’viszhang: „úgy légyen.“ És valóban úgy jön, híjában jegyeztetvén meg némellyek által, hogy a’közgyűlések közt — kivált ugyanazon ülés’ folyama alatt — különbséget tenni milly veszedelmes’s milly alkotmányelleni *); hogy e’ tárgy mitsem különbözik a’már felolvasottaktól, sőt a’ hitel’érdekében amazok felett elsőbbséget érdemel ’stb. Mindez, mondom, híjában a’ tudósítás boldogabb időkre elvehetett. — Vadnay Miksa. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Múlt hó’ 29-kén volt házi uraink’ évnegyedes névnapja, tárczadagály ’s apály; amaz, hol úgyis elég,—imez, hol különben is kevés van. Na de hisz’ meg van írva : nem gyorsaké a’futás. Több változás, valódi jelképe nőszeszélynek, történvén illy alkalomkor, a’ furfangos ész sem marad el cseleskedésivel, így p. o. egy, több évnegyedről adós lakó kapufélfától akarván búcsúzni, a’ másik’ holmija közt szándékozott podgyászát kibővülni, de bizony rajta vesztett. Budán pedig — hol, közbevetőleg legyen mondva, egy nemzeties érzelmű városi tisztviselőt névnapján deák üdvözlő-irattal tiszteltek meg a’ hivatalnokok — a’ városi hatóság’ egy parányi töredéke, a’ nélkül hogy megbízva lett volna, F. pesti ügyvéd’ gondnoksága alatti ház’ lakóitól kezdé roppant pecsétes levél’ elömutatása mellett szedegetni a’ házbért, melly szerfölötti szolgálatkészséget a’ tömeggondnok megtudván, szükséges rendeleteket ten; a’ budai városi hatóságról pedig sokkal jobb véleményben vagyunk, mintsem fellennék, hogy illy vétkes viszszaélést büntetés nélkül hagy. Nem lesz tán czélszerűtlen figyelmeztetnünk a’ központi vasúttársaságot, hogy az igazgatóság’köréhez jó lenne magyarul is tudó, legalább egypár egyedet alkalmazni,’s utasításait, mik szerint ez vagy amaz szállítványt eszközöltetni óhajtja, magyarul is készíteni; ezáltal nemcsak tettleges hasznot élvezne, nagyobb tért nyilván versenynek , hanem a’ nemzetiség’ követeléseinek is eleget tevén, nem lenne kitételve olly kellemetlenségnek, millyet a’ német feliratok idéztek elő. — Sept. 27-kén éjfél előtt a’ muzeum’ épületében tűz ütött ki, de szerencsére a’ czirkáló őrök észrevevék, ’s a’ szükséges segély’ rögtön érkezté meggáttá a’ veszélyt. Aligha mutat éber vigyázatra,hogy középület, a’ nemzet’ kincse, belől gyulád ki; mert külvészt elszigeteltsége szintén lehellenii; — 28-kán egy Miskólczról kedvese’ meggyilkolása miatt elillant Othellót fogtak el a S váczi-uton; — 29-kén pedig R. G. hires bankjegy-csinálója *) Ha jól emlékezem , Pest megye ez alkotmányos elvből a* házi adó’ fölvételét sem látá szükségesnek eleve hirdettetni. 161*