Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-10-06 / 393. szám

M. — G. L. — H. V. ’stb. de mit használ a’ szó, ha siker nem koronázza. Gyönyörű és lelkes szavak valónak ezek; de hi­ányzott a’ részvét — mert a’ szegény tudatlanabb ne­messég’ cselekvőségének — mint említém — már mások által álirány adatott. ’S mi fogja őket valljon a’jó útra visz­­szavezetni? ha még ollyasok is találkoznak, kik nem res­­tellék kimondani, hogy „itt a’capacitatiónak helye nin­csen“ feledvén, hogy a’ nemzetnek, melly a’ szabadság’ eszméjét felfogni tudja is akarja is — mellynek elegendő nyilvános, constituti­o­nalis élete van arra , hogy magát álhitben áltatni ne engedje — a’ legkisebb tárgy fe­lett is tisztába kell jőnie , ’s azért véleményünk szerint ad­dig van helye a’ capacitationak, mig van , ki szólni akar. Értjük? Volt egy intermezzo is, midőn ismét a’ „fogdme­­gok“ kezei felénk nyulamlának; de most az egyszer más­kép’ tekinténk szemközt velük. — Még egypár érdektelen, de sietős tárgy’ elvégzésével befejezteték közgyűlésünk. — Vidéki. HONT, oct. 3. Megyénk’ RRei elfogadván f. hó’ 25- ben a’ követeink által megküldött financiális munkálat’ ügyében beadott megyei választmányunk’ pártoló vélemé­nyét;— utasításul e’következő pontok adattak: 1) négy évig évenként a’ privilegiált osztály által teendő 3 milliók’ fizetését pártoljuk, úgy azt, hogy ez öszvegből 250 ezer az adózót terhelje. 2) a’ közmunkákra, melly az adózók által végzendő közmunkák’ maximumát meghatározza, azon módosítással, miként mi az ötven holdnál kevesebbet biró városi lakost is aránylag a’ közmunkákban részesíteni kí­vánjuk, nincs észrevételünk. 3) A’ táblázat ellen — azon hozzáadással, hogy a’ horvátországi kulcs is a’ magyar hongyülésen készíttessék, nincs kifogás. A’ fenérintett ösz­­veg’ elősegítése’ tekintetéből az országos pénztárnak kút­­forrásul rendeltettek: a) a’só’felemelt ára, b) a’harmin­­czad’ jövedelmei, melly, hogy a’nemességet is terhelje , kívánjuk; c) az absentisták’ adója, megyénk’ ,­el azon­ban azt arra, ki két éven túl kinn van e’ honból, nem két­szerezni , de négyszerezni akarják. — 4) Pénzkezelésre nézve elfogadtuk a’ magányvéleményt. — 5) Az országos útvonalakat pártolólag nem négy, hanem csak 3 alföldi, és egy Pestről Krakkónak vezető felföldi útvonalt kívánnak me­gyénk’ R­ei. — 6) A’ Dunabalpark­ vasúttársaságot, ismét némi vita után, 5 pcentig biztositni határoztuk. — Végtére 7) lehúzván a’ szabályozandó folyók’ öszvegéből 300 eze­­ret, az a’ népnevelési alap’ bővítésére rendeltetett fordít­­tatni. — H. M. GYŐRBŐL, oct. 1. (Jegyzőkönyvi kivonat.) Miután a’ KK. és RR. azt, hogy az­­ ország’ közszükségeinek fedezésé­hez a’nemesség is ajánlattal járuljon, már több rendű uta­sításukban elvileg elfogadták, az ennek alkalmazásáról szóló választmányi munkálatot is a’ következő módosítások , mint kikötések mellett elfogadták (sept. 28-kán tartott közgyü­­lésökben) u. m. 1) A’ nemesek’ harminczadi vámmentessége meg ne szüntettessék, és igy ez jövedelmi forrásul ki ne jelöltes­sék ; ellenben az ország’ határain kívül tartózkodóknál ne csak félévi, hanem 11 hónapi benntartózkodás kivántassék a’ mentességre; végre, hogy a’ tőkepénzesek is tőkepén­­zeiktől fizetés alá vonattassanak, és igy rovatba vétessenek. 2) Hogy a’ fiumei vasút és kikötőn kívül sem a’ Debre­­czen-pesti, sem semmi egyéb vasútra országos segély bár­mi szín alatt is ne ajánltassék. 3) A’ Luizaut csak azon esetre váltassák meg, ha az a’ vasútvonal’ tekintetéből elkerülhetlenül szükséges. 4) A’ folyók’ szabályozásáról szóló törvény egybefog­lalva a’ Tiszát is egyéb folyókkal, általában úgy alkalmaztas­sák , hogy ezekre egy summában tétessék ajánlat olly vilá­gos rendelkezéssel, hogy a’ Duna , melly iránt már hozott törvény rendelkezik , és a’ k. kir. előadás is utasít, mint főleg országos folyó, mindenekelőtt szabályoztassék. 5) A’ lótenyésztést egyéb gazdasági ágak közül kisze­melni czélszerűnek nem látván a' Kir. és RR, e’ helyett kí­vánják, hogy általában a’magyar gazdasági egyesület vé­tessék országos pártfogás alá, ’s részére évenkénti sege­delem ajánltassék. 6) A’ nemzet mindent elkövetvén, hogy mindazon inté­zetek, mellyek Pest városának emelkedését, gazdagulását elősegithetik, létesüljenek , ’s nagy részben kebelébe hely­­heztessenek, árvíz elleni biztosítását méltán önmagától le­het kívánni, ’s ennélfogva a’nemzetnek minden oldalról igénylést adakozása más sürgetősb és magára maradt czélra fordítandó. Melly módosításokhoz képest a’ KR. és RR. az adózók’ tökéletes kihagyásával, egyedül a' nemesség, és azok által, kiket a’ törvény ezen nevezet alatt ért, fizetendő évenkénti 2 millió forintnak, és igy összesen négy évre 8,000,000 azaz nyolcz millió és nem több forintoknak ezüst pénzben nemesi ajánlatképem­ fizetéséhez olly módon kívánnak já­rulni , hogy nevezetesen fordittassék a’ négy év alatt: Országos útvonalakra . . . 4,000,000 ft, Luiza-út’ megváltására . . . 1,350,000 — Fiumei kikötőre .... 250,000 — Országút’ és csatornatervek’készítésére 150 000 — Folyók’ szabályozására . . . 1,000,000 — Hitelintézetre .... 200,000 — Népnevelésre .... 400,000 — Magyar gazdasági egyesületnek segítségül 200,000 — Statisticai hivatal’ felállítására . 40,000 — Maradékpénzül .... 410,000 ft ezüst pénzben. BIHARBÓL. V.­Olaszi, sept. 30. Előbbi közlésem’ folytatásául fogadja ön e’ következőket. Követeinknek a’ hadi adóra nézve utasításul adatott, hogy mivel az adózó 689 nép a’ múlt orszggűlésen megajánlott adót sem képes szál­­litni, azonban az ország’ közjavát előmozdító eszközök’ létesítésére az adózó nép’ tehetsége 250,000 pfttal megro­vatni czéloztatik, a’ múlt hongyülésen megállapított meny­­nyiségnél többet ne ajánljanak, sőt e’ mennyiséget is le­szállítani törekedjenek. Majd egy tény voná magára a’ me­gye’ RReinek általános rászalását. Szalontai kereskedő R— J— folyamodványából’s ahhoz kapcsolt, ’s jegyzői alá­írással hitelesített tanácsi ítéletből megtudák a’ Bt.,hogy a’ szalontai tanács bizonyos, előtte állítólag elkövetett kiseb­bítésért az említett kereskedőt 24 pálcza’elszenvedésére ítél­te, majd midőn az elitélt az ítéletnek magát—az ítélet’ szavai szerint — alávetni nem akarta , a’ város’ fogházába vitet­te ; hanem egy órai börtönzés után atyja’ ’s többek’ felszó­lalására kibocsátván, a’ 24 pálczának 12 váltóforinttali meg­váltását a’ nevezett kereskedőnek megenged­e. E’ törvény­telen tette a’ körültekintő tanácsnak általános boszankodást költött fel; és látván a’megye’ R­ei, hogy illy apró kény­uraknak , kik sem törvényre, sem humanitásra nem hallgat­va, minden pillanatban készek szégyenbélyeget ülni a’ be­csületre , a’ „ne tovább“ határát kell kiszabniok, elfogadák az indítványt, miszerint a’ községi elöljárók’ kezéből kivé­tetik azon gyakorlatból származott hatalom, hogy botbeli büntetéseket saját belátásuk szerint osztogathattak. Végzé­­sileg tehát meghagyák tisztviselőiknek, hogy a’ községek’ elöljáróit a’bot’használásától tiltsák el, minden testi fe­nyítéket igénylő vétséget az illető tisztviselőnek jelentvén be; a’ szalontai elöljárók pedig az elkövetett törvénytelen tettért a’ járásbeli főszolgabíró által megdorgáltatni rendel­tettek; kinek egyszersmind kötelességébe tétetett, hogy a’ megyének dorgáló végzését egész terjedelmében a’ ta­nács’ jegyzőkönyvébe ikttatassa, ’s az igazságtalanul vett 12 ftot a’ nevezett kereskedőnek visszafizettesse. — Ezután szőnyegre került egyik fösz.biránk’ jelentése , melly sze­rint közgyűlési végzés’ folytán minden telkeket, mellyek nemesek, vagy ezen osztályba sorozott tisztesdek által lei­­ratnak, tehát a’ deák káptalan’ lakására szolgáló telkeket adó alá irta, ’s az adószedőket az adó’ behajtására kiküld­­vén , azok több kanonok’ távollétében honlevő megbízott­jaiktól az illető adót beszedték. Későbben pedig az adóalá­­irásnak a’ deák káptalan ellenmondván, a' kifizetett öszve­­get visszafizettetni kéri. Tüstént támadtak pártolói a’ kápta­lannak , kik elmondván, hogy a’ kérdéses telkeket a’ nyára­­di káptalannak gr. Forgács püspök még 1752-ben jure con­­dominii által adta, ’s hogy a’portalis összeírást elhatározó 1827-ki törvény az illy telkeket összeírás alól kiveszi, sür­getők a’ káptalani lakok’ telkeinek az összeírásbéli kihagyá­sát. Ezen okok azonban meg nem győzhetők a’ megye’ren­dért, mert Forgács püspök az adó’alapjából, hova ezen telkek is tartoztak, egy előbbi, t. i. 1715: 16 törvény elle­nére, elidegenitést nem tehetett, azonban a’ káptalan közös úri jogot, mellyet V.Olasziban a’ gr. Forgács’engedmé­nyénél fogva gyakorolna, nem bizonyít; mert továbbá az 1836: XI tcz az 1827-ki törvényben említett telkeket az adófizetés’ terhe alól ki nem vette. Ezeknélfogva a’ főbírói eljárás helybenhagyatván, a’ kérdéses telkek továbbra is összeírás alatt maradtak. KÖZÉPSZOLNOKIBÓL, sept. 21. Megyénk 1 hó’9-kén tartá évnegyedes, de egyszersmind tisztújító közgyűlését, mellyen legelébb is a’ megyében állomásozó katonaság’ élelmezésének kirovása felett történt rendelkezés. Ezután a’ magyarországi orsz.gyűlésenn meg nem jelenés miatti elmarasztaló ítélet’ végrehajtásának el- vagy nem-fogadá­sa felett folyt a’ vitatkozás. Ha e’ tárgyban mostani ’s előb­bi tényeinket’s körülményeinket összeegyeztetjük, e’rész­ben nem igen követendő példát nyújt megyénk többi testvé­reinek. — Ugyanis régebben megyénk’ többsége Erdély nélkül a’ visszakapcsoltatást nem kívánta , ’s mégis a’ ma­gyar országgyűlésre küldendő követek’ kérdése fölötti ta­nácskozás végett hirdetett közgyűlés’ elhalasztásáért ’s meg nem tartásáért 900 aláírással ellátott petitiót adott be a’ ma­gyar orsz.gyűlésre; utóbb követet nem küldöttünk, most pedig a’ reánk jövendő végrehajtás’ tárgyábani bejelentő le­velet, mellyet egy a’ hűség’ emberei közül az illetőktől megkeresett megye’ hajdúja által el nem fogadtatni, ’s ut­­czára vettetni javasolt, és a’ melly odavettetvén , egy Zilah városi cseléd által megtaláltatott, ’s igy ez által kézbesit­­tetett,­­ vitatás’ tárgyává tettük, ’s 314 szózattal 276 el­lenében a’ bejelentett végrehajtást a’megye’ közös vagyo­nába, a’ megye’ házába bebocsátani elhatároztuk; majd más­nap ezen határozat ellen 595-en, tehát 11—el többen, mint tegnap, öszvesen szavaztunk, tiltakoztunk; — végre a’ fő­ispán’ azon kérdésére: „hogy ha a’ főkorm.széktöl a’ BR.’ határozatával ellenkező rendelés érkezendik, mit tevő le­gyen?“ közmegegyezéssel elhatároztatott, hogy ez esetben repelláljon. Mi tehát vagyunk is a’ reincorporatio mellett, meg nem is; a’ magyar orsz­gyűlésre követeink által meg is jelentünk volna, meg nem is; a’ magyarországi kir. táb­la’ bíróságát el is fogadjuk, meg nem is. Ítéletének eleget is kívánunk tenni, meg repelláljuk is. Azonban senki se gondolja, hogy ezen határozatok talán értelem- vagy logi­­ca-hiány’ szüleményei, — hivatal-éhség’ eredményei ezek, ’s az ebből folyó éorteskedésé, melly már nálunk is élet­kérdéssé alakult; — egy rész azzal ámít, „hogy ezek ’s ezek Magyarországhoz kívánnak kapcsoltatni, mint tisztek elősegitni fogják a’ visszakapcsoltatást, „ne válaszszátok, mert majd ha sikerül a’ visszakapcsoltatás, a’jónak kétannyi ára lesz, a’ vallásszabadság megszorittalik ’stb.“ Más rész azzal ámít, „hogy ne válaszszátok, mert Erdélynél kíván maradni, majd örökösen fizetned kell a’ portrót, Magyaror­szágban pedig minden nemes adómentes, — és a’ két párt’ nagyobb része ezt használta fel az említett végrehajtás’ be­vagy nem bocsátása’ elhatározásában is. Köztünk kevés ment ezen szellemtől, különben minek is határoztatott vol­na el: „hogy ha a’ főkormányszéktöl az executio’ bebocsá­tására nézve ellenkező rendelés jönne a’ főispánnak, ez repelláljon?“ hiszen midőn a’ megye a’bebocsátást ’s elég­tételt elhatározta, maga részéről eleget tett, ’s nem úgy tette, hogy kibúvó ajtócskát hagyjon, mert fél határoza­tától; a’ főispán pedig ellenkező rendelést kapva kormány­székétől, megyei határozat nélkül is tudni fogja, mit köte­les cselekedni. Vagy nem akarunk tisztában lenni soha sem­mi határozatunkban ? Így virrad, igy haladunk dicsően!! — Mindezekből még az is kitetszik, hogy a’ reincorporatio’ halogatása magokban a’ visszacsatolandó megyékben meny­nyire csökkenti az erkölcsiséget, pedig azt könnyű lett volna megelőzni—Végre a’ tisztválasztás’ kérdése jött szó­ba , de alkalmasint a’ felfejtett okok miatt, hogy a’ kitűzés­nek elégtétessék (?), ezen gyűlésről közmegegyezéssel elhalasztatott. — Ülnöki. BORSODBÓL. Miskolcz, sept. 28. Orsz.gyülési kö­veteink az orsz. financiális választmány’ munkálatát tárgya­lás és utasítás végett leküldvén, e’ végre f. hó’ 26-dikán rendkívüli közgyűlésünk volt. A’ keresztülolvasott munká­lat rövid szóváltás után csekély módosítással helybenha­­gyatott, ’s a’ 12 millió a’ kezelés iránti különvéleménynyel elfogadtatott. Ez eredményt kétszeresen örvendetessé teszi azon jelenet, miszerint a’jelenvolt szép számú nemesség’ körében — bár ez a’ leégett megyeház’ fölépítésére ne­­meskeblűleg ajánlott 30 ezer p­ártnak a’ kivetés’ példátlan aránytalansága miatt reánehezedett súlyát épen a’ jelen idő­ben viseli — a’ fizetési ellenszenvnek árnyéka sem mutat­­kozik; pedig volt beszéd most is , dagályosan ömlengő ’s izgatási anyagokkal impraegnált, melly e’ nagy summát kis­sé devalválni óhajjá. Azon derék urak pedig, kiknek a’ jelen évre választott tbirói karból lett kimaradása egyik ha­zai hírlapunkban jeremiási keservekkel megénekeltetett, ’s kik e’ szegény nemességet , valahányszor oldalukon nem áll, „részeg cortes’stb.“ czímmel szokták megtisztelni — hatalmas torkukkal és értelmiségökkel a’ gyűlési teremtől ezúttal nagy részben elmaradának; mert a’ kitűzött, külön­ben sem igen kedves gyűlési tárgyon a’ személyes érdek’ parfümes illatja ezúttal nem vala szagolható. Illy tények mutatják aztán, hol a’rothadt tag a’beteg testen; illy ta­pasztalatok bizonyítják , hogy nem a’ köznemességben, ha­nem a’ magasabb osztályúak’ önzésében rejlik a’ haza’ rész daemona. — E’ tárgy’ bevégeztével a’ köznemesség elvo­nult, ’s gyűlésünk tárgy- és számra nézve szokott közna­­pias alakját ölté magára. És a’taxadús betáblázások, alis­­páni helyettesítések, osztályos bírói kiküldetések ’stb.egész nyugalommal perdültek el a’ zöld asztalon egymásután, mi­dőn a’ másodalispán hirtelen halte-ot kiált, ’s az olvasás megszűnik. A’jegyző t. i. a’többi iratok’ sorában egy sz.­­birói tudósításra bukkan, mellyben az bizonyos végrehajtá­si ügyben a’ megyétől karhatalmat kér. A’ fentebb érdek­­lett­ hivatalnok azonban e’ tárgyat a’ már felolvasottak­nál fontosabbnak, és e’kis számú gyűlésen föl nem vehe­tőnek mondja; mert ez a’ szóban forgó alperes urnák (még pedig igen jónak) egész családi élete fölött határozhat. És a’hatalmas szóra hatalmasan kiállá a’viszhang: „úgy lé­gyen.“ És valóban úgy jön, híjában jegyeztetvén meg né­­mellyek által, hogy a’közgyűlések közt — kivált ugyan­azon ülés’ folyama alatt — különbséget tenni milly vesze­delmes’s milly alkotmányelleni *); hogy e’ tárgy mitsem különbözik a’már felolvasottaktól, sőt a’ hitel’érdekében amazok felett elsőbbséget érdemel ’stb. Mindez, mondom, híjában­ a’ tudósítás boldogabb időkre elveh­etett. — Vad­na­y Miksa. FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Múlt hó’ 29-kén volt házi uraink’ évnegyedes névnapja, tárczadagály ’s apály; amaz, hol úgyis elég,—­imez, hol különben is kevés van. Na de hisz’ meg van írva : nem gyorsaké a’futás. Több változás, valódi jelképe nőszeszélynek, történvén illy alkalomkor, a’ furfangos ész sem marad el cseleskedésivel, így p. o. egy, több évnegyedről adós lakó kapufélfától akarván búcsúzni, a’ másik’ holmija közt szándékozott podgyászát kibővülni, de bizony rajta vesztett. Budán pedig — hol, közbevetőleg legyen mondva, egy nemzeties érzelmű városi tisztviselőt névnapján deák üdvözlő-irattal tiszteltek meg a’ hivatal­nokok — a’ városi hatóság’ egy parányi töredéke, a’ nél­kül hogy megbízva lett volna, F. pesti ügyvéd’ gondnoksá­ga alatti ház’ lakóitól kezdé roppant pecsétes levél’ elömu­­tatása mellett szedegetni a’ házbért, melly szerfölötti szol­gálatkészséget a’ tömeggondnok megtudván, szükséges ren­deleteket ten; a’ budai városi hatóságról pedig sokkal jobb vé­leményben vagyunk, mintsem fellennék, hogy illy vétkes visz­­szaélést büntetés nélkül hagy. Nem lesz tán czélszerűtlen fi­gyelmeztetnünk a’ központi vasúttársaságot, hogy az igazga­­tóság’köréhez jó lenne magyarul is tudó, legalább egypár egye­­det alkalmazni,’s utasításait, mik szerint ez vagy amaz szállít­­ványt eszközöltetni óhajtja, magyarul is készíteni; ezáltal nemcsak tettleges hasznot élvezne, nagyobb tért nyilván ver­senynek , hanem a’ nemzetiség’ követeléseinek is eleget te­vén, nem lenne kitételve olly kellemetlenségnek, millyet a’ német feliratok idéztek elő. — Sept. 27-kén éjfél előtt a’ muzeum’ épületében tűz ütött ki, de szerencsére a’ czir­­káló őrök észrevevék, ’s a’ szükséges segély’ rögtön ér­­kezté meggáttá a’ veszélyt. Aligha mutat éber vigyázatra,hogy középület, a’ nemzet’ kincse, belől gyulád ki; mert külvészt elszigeteltsége szintén lehellenii; — 28-kán egy Miskólczról kedvese’ meggyilkolása miatt elillant Othellót fogtak el a S váczi-uton; — 29-kén pedig R. G. hires bankjegy-csinálój­a *) Ha jól emlékezem , Pest megye ez alkotmányos elvből a* házi adó’ fölvételét sem látá szükségesnek eleve hirdettetni. 161*

Next