Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-10-13 / 395. szám

nitását’s a’bukkarni hajózási iskola’felállitását tárgyazó törvényjavaslatok szó nélkül fogadtattak el. A’ városügyben kett 7-dik főrendi válasz köziratra rendeltetett. Végre vegyes ülésből felterjesztettek: a’ kir. válaszoknak a’ törvényjavaslatok, szavaira leendő kiterjesztéséről, — a’ Hrabovszky-féle alapítvány’ kiczikkelyezéséről, — a’ főtörvényszékekről, — és az országgyűlési költségekről szóló feliratok és törvényjavaslatok. 238. Országos ülés a’feRB-nél, oct. 7-én, d.e. 10 gótrakakor. Tárgy: katonai kihágások, birtok-képesség, 1840 . 25. t.cz. módosítása. A’ katonai kihágásokat illető felirási javaslatra nézve az egyesség a’ két tábla között megtörtént, nem ellenezvén többé a’ föRv. a’ szepesi esetnek megemlítését. A’ birtokképességi törvényjavaslathoz a’ kincstár’ alelnöke szólt először, ki elismeri ugyan azon elv’ helyességét, min a’ felolvasott törvényjavaslat alapul; de mivel e’ nagy fontosságú kérdés egész alkotmányunkon átszövödik, ’s mivel az ősiséggel, alkotmányozási joggal’s örökösödéssel szoros kapcsolatban áll, ezek nélkül azt tárgyalhatónak nem tartá, ’s kívánta a’ BR-ket felszólítani, hogy addig míg ezek el nem intéztetnek, a’birtok-képesség’ sürgetésével hagyjanak fel. A’ következő gróf a’ jobboldalon jó eredményt többé a’ birtokképességet megszoritó törvénytől már nem várhat, mivel a’ nemzet’ sympathiáját elveszité; minden lakost szorosan akarván kapcsolni a’ hazához; kívánta, hogy nemcsak a’ kiváltságos osztály, de azok is bírhassanak földet a’ honban , kik azt vérükkel védik, kik vagyonaik’ nagy részét a’ hon’ szükségeire áldozzák. Szóltak a’ halasztás mellett is, kik közül egy dunamenti főispán azért ellenző a’ BR. javaslatát, mivel gróf Szál-nal tartván, nemzetiségünket idegen elemek által gyengíteni nem akarja. Emliték maga a’ históriai nevek’ fentartását is; mire azonban megjegyezteték, hogy históriai nagy nevek koldus boton keveset nyomnak. Mindenekfelett ki kell emelnünk a’ jobboldal’ nagy nevű grófjának következő nyilatkozatát. Én — úgymond a’ gróf — szemeimnek alig hittem, midőn ezen igen rövid izenetet először olvastam, ’s mondhatom ez engem’ lelkesedésre ragadván, egy hires német írónak ama jelszavát juttató eszembe : „ein Vogel trug einen Samenkorn in ein wüstes Land, und es enstand daraus eine neue Creation.“ Ez egypár sorban (a’ törvényjavaslatra mutatva) én Magyarország’egész jövendőjét biztosítva látom ’s azt e’ pillanatban meg nem ragadni több volna, mint bűn; mert vannak pillanatok egyesek’ életében, úgy mint egész nemzetében, mikor a’szerencse kínálkozik, utasítsd viszsza; többé nem jelen meg. Ezen egypár sorban nemzetünk’ regeneratioja fekszik. B— megye’ tisztelt főispánja’ saját fegyveremmel akar meggyőzni; ez bármi másban inkább megtörténhetnék, mert hiszen én is sokat csalatkoztam ; de nemzetiség’ dolgában, mi vérembe ment át, ez nem könnyű; ebben engem ellentétbe nem hoz senki e’ világon. A’ 1. főispán veszélyt lát a’ nemzetiségre nézve e’ törvényjavaslatban, miszerint—mint mondá — minden idegen megvehetné a’ hazát, ’s kivetheti a’ magyart jószágaiból. Én azt tartom, hogy ha most a’ világnak bármelly pénzes embere mától holnap utánig meg nem veszi Magyarországot, nem azért nem teszi, mintha nem lehetne, hanem azért, mivel nem akarja. Hiszen most minden idegenek, csak egy kerület kell, ’s minden pénzes ember kap nemességet , és megveszi — ha kell — egész Bács országot; sőt magának a’főispán urnak is megveszi minden jószágát, mert hiszen van az, miért az ember mindent elad. Sőt mondhatom , hogy mostani körülményeink közt nemességet ’s nagyobb jószágokat egyedül csak külföldi szerezhet, mert bár lelkes nép vagyunk, jeles tulajdonokkal ellátva, de pénzünk nincs. Tehát most magyar magyartól jószágot nem vesz, de részén más idegen, 20 ’s több nevet lehetne erre például elősorolni. Hiszen erre most is annyi mód van, hogy bármelly izraelita kiugrathatja a’magyart jószágából in optima forma. Magyarország most nagy mozgalmaknak indúl, ’s mi hasonlítunk utasaihoz azon hajónak, mellyen a’ kapitány elkiállá amaz angol commando-szót „all hands an deck“ mindenkinek helyén kell állni nem sokára. A’ status quo — ha rá gondolok — mint valami tartarum emeticum felforgatja egész belsőmet. Kell valami, mi ártalmatlanná tegye az átalakulást, ’s a’ crisist, mellyen át esünk. Mert azon beteg, ki egészségre fordul, lehetetlen, hogy ingadozás nélkül visszanyerje egészségét, csak arra kell vigyázni, hogy az ingadozás ne legyen olyan, melly életébe kerül. E’ törvényjavaslatot az, ki saját tulajdonát biztosságban látja, bizonyosan nem ellenzi, mert becsületesen szerzett tulajdon köztünk mindenekfelett szükséges , ’s mert „les petites propriétés sont, les sauvegardes des grandes propriétés.44 Most ha valamelly faluban kastélyt látunk , körűlre nádviskók diszlenek, ’s a’ kastély emlékeztet a’ bécsi polytechnicumra, mert hiányzanak körűlé azon kisebb birtokok , mikről mondja a’ franczia, hogy: „sont les sauvegardes de grandes propriétés.“ Én részemről azt szeretem, hol a’ kastélyok körül csinos házak vannak,mint ott, hol az emberek kedvelik a’ status quo-t. Ezt fogja eszközölni ez egyszerű törvény. Tapasztalásból szólok. Van egy jószágom; földje rész; holdjáért 2 pengő forintnál többet évenként nem adnak. És eleim ott egy templom’ fentartására majorsági földjökböl 40 holdat szakítottak ki; de a’ 40 hold keveset jövedelmezvén eladatott, és kik vették meg? Paraszt emberek. A’megye — mivel a’mennyiség kicsiny volt,—nem igen tudta a’dolgot,’s különös adót nem vetett reá. E’ 40 hold föld kézről kézre ment,’s bár fordulókban hosszas barázdák közt feküdvén,igazi tulajdonnak sem lehet mondani, csak „supit proprietatem“, ’s a’ sajátságnak rajta levő kis íze mégis azt eszközlé, hogy most 250—300 pfton kél holdja. Valóban csudálni lehet, milly varázs ereje van ezen kis szónak: „enyém.“ Kérdezem a’ vevőktől, hogy van az barátim, hogy földeitek tő szomszédomban vannak, tudjátok, hogy a’ rendes kamatláb 5 —6 száztél, ’s mégis 300 pfton veszitek holdját, ’s igy tulajdonképen 18 ftot fizettek évenként minden holdért, ’s ha én a’ magamét ki akarom adni, nem adtok holdjáért többet 2 ftnál? A’ felelet az volt: uram ! mi igen jól tudjuk, hogy 18 százlélét fizetünk, de az urnak 2 ftnál többet mégsem adhatunk; mert lássa az ur, ez a’ föld hypothecas, ’s ha kereskedni akarunk, 50 száztélit kapunk reá, de a’ nagysád’ földére nem adnak semmit. Aztán—monda egy becsületes öreg paraszt—én mondhatom, hogy 10 évig nem voltam korcsmába, éjjel nappal dolgoztam, de ha meghalok is, legalább két fiamnak marad valami. • Ez csak egy jelenet. És milly számtalan határ van az országban , hol kivált a’ Duna’ és Tisza’ partjait véve, szabályozás által nagy darab földeket lehetne megnyerni. Ide alkalmazható Jean Paulnak azon fentebbi jelszava: „Ein Vogel trug ein Saamenkorn in ein wüstes Land, und es enstand daraus eine neue Creation.“ Mondhatom, hogy e’tekintetben isteni hatása leend e’ törvényjavaslatnak, mit a’ legmélyebb combinatio szült, ’s ha most ezt meg nem ragadnák, én e’ pillanatban reményt veszitnék, annyi súlyt helyzek benne. Ha philantropicus szempontból nézzük a’dolgot, lehetlen meg nem indulni, midőn látjuk, hogy az, ki erkölcsileg kiképezve, falu helyütt becsületesen dolgozik éjjel nappal, ’s családja van, saját birtokot nem szerezhet, mit csak azok bírhatnak, kik véletlenül kiváltsággal születtek. De én ezt mégsem tartom legerősebb oknak,hanem én az önérdek’ argumentumával esedezem a’föRv. elölt, ne hagyják elsuhanni e’ szerencsés pillanatot, mert az orsz.gyűlés bármit tegyen, annyit nem viend haza, mint e’ törvénynyel. Ne legyünk igazságtalanok önmagunk iránt. Hány családot, melly maholnap koldusbotra jutna, mentünk meg e’ törvény által, mi varázserővel fogja az a’ földbirtok’becsét feljebbemelni. Ne büntessük ennek félrevetésével önmagunkat! legalább a’ főrendi táblán ne teljesedjék ama’ német példabeszéd: „der gröszte Feind ist der Mensch sich selbst.“ Mondják, hogy ezen tárgy össze van bonyolódva tudja isten miféle viszonyokkal. Az meglehet, hogy némi bonyodalmakat fog okozni, de azért itt nincs semmi nehézség. Mert például ha a’ hires hollandus banquier Van-Pengen, maga—mikép’ most is tehetné — megvesz Magyarországban egy földbirtokot, e’ törvénynél fogva legalább minden ember nem fogja kipiszkálni, kiugratni, kifüstölni, ’s ha az eladó család’ tagjai—mig az ősiség áll— csakugyan kifüstölnék is , legalább addig, mig a’jószágot bírta, tőle adózott, ’s igy hasznot hajtott a’ hazának. Lesznek talán némelly nehézségek a’ hitrebizottságokra nézve, de itt is lehet a’ dolgon segíteni. Én ugyan a’majorátusoknak barátja vagyok, de az olly majorátus, mi az országnak harminczadrészét teszi, igen káros tulság. E’ részben könnyen lehetne rendelni , hogy minden megyében a’ hitrebizottságoknak csak egy harmada , vagy tizedrésze tartsa meg előbbi természetét, ’s a’ többit el lehessen adni. Ez sem megvetendő javítás volna. De e’ mellett e’ törvény több olly égből hullott javításokat szülne, miket előre nem láthatni. ’S valóban csuda, hogy a’váltótörvény olly lelkesedéssel fogadtatott a’ múlt orsz.gyűlésen, ’s ez az itt levőket hidegen hagyja ! E’ törvény a’ nemzetiséget is előmozdítja, beszivárogtatván azt az alsóbb osztályokba is. Mert ha a’ tisztelt bői főispánnak valamelly távolesö részjószágát egy vagy több becsületes magyar ember megakarná venni, azt ezen törvény szerént, eladhatja, ’s rajta egész magyar telepitvényt állíthat. Azt mondják : a’ magyarnak nincs pénze. Hiszen erre nem is kell pénz Most semmit se lehet pénz nélkül eladni csak ingatlan vagyont. Az ember itt mondhatja a’vevőnek: „barátom e’jószág tízezer forintot ér, hány forintod van?“ ,ezért „jól van, add ide , kilencz ezerrel adósom maradsz, ’s ha azt lassanként nem fizeted, ki foglak ugratni a’jószágból“, így ki saját vérének kedvez, ki a’ magyarságot szivén hordja, könnyen segíthet rajta, ’s lesz eset, midőn a’ magyar saját vérén segíthet, úgy hogy magának is használ. Az teszi ezen néhány sor’ varázs erejét, hogy szerinte az ember embertársain segít; ’s hogy leghatalmasabb ok mellette az önérdek ez és erszényünk’ üres, sorvasztó állapotra parancsolja , hogy fogadjuk el a’ BR-nek javaslatát ’s ne hagyjuk legördülni ezen pillanatot, miilyen századok alatt szokott egyszer előfordulni. (Folytatása következik.) ELŐLEGES KÖZLÉS. Az oct. 7 -én tartott kerületi ülésben a’ hitelintézet’ tárgyalása befejeztetett. Ülés’ vége felé szavazatra tűzetett a’ házi adó’ közösen viselésének kérdése. Csak 15 megye pártoló, de azért még nincs elzárva az országos pénztár’ költségeinek közösen viselése. A’ fö-RR-nél oct. 8-án a’ világos örökösödésiczikkek’ módosítása ’s az ausztriai levonási adó voltak napirenden; — oct. 9-én pedig hitelesítések és hajózási törvény. Octob. 8., 9. és 10-én, kerületi ülésekben a’ BRnél a’ pénzügyi munkálat’ vasutakról szóló része tárgyaltatott. A’ munkálat első helyen emlité a’központinak nevezett,’s Pesttől a’ Duna’ balpartján Ausztria’ széléig,’s Pesttől Debrecze- 706 fnig vezetendő nagy vonalt. Erre nézve a’ helytartó-tanácácsal kötött szerződés bemutattaték. A’ Rt. azonban ebben az ország’ részére elegendő kedvezéseket nem találván , újabbakat kívánnak részekről is adott újabb kedvezményeken vásárolni. Ez okból határoztatott, hogy legfelebb is 18 millió forint tőkének száztól ötös kamatjából a’ negyedik és ötödik kamatláb a’ gőzerőre építendő egész vonalra nézve, 30 évre, a párvonalu vaspályák ellen pedig 15 évre biztosittassék; párvonal alatt értvén azon vonalt, melly a’ Dunának Ausztria’ szélétől Pestig vonuló jobbpartjától hat mértföldnél kisebb távolságban a’ Duna mentében, bárhol, részenként is vezettetnék. A’ társaságtól azonban kívánják a’RR.,hogy az egész vonal’alapzatát 2/a részben két év alatt, ’s az egész vállalatot 8 év alatt létrehozza; egyersmind pedig nem 80 , hanem 60 év alatt az egész pálya ingyen jusson a’nemzet’birtokába; végre a’ vállalkozó társaság, biztosításul, egy millió posztot, pénzben tegyen le, vagy beruházásokban mutasson ki. Kiköttetett továbbá a’vasúti biztosított költségek’ országos ellenőrzete , ’s hogy ha a’ biztosított 30 éven túl a’ pályának tiszta jövedelme a’ tőkének 10 száztokát meghaladja, a’ vitelbér’ szabályozása , vagy a’ fölöslegnek törlesztésre fordítása iránt az ország rendelkezhessék. Az egyezkedést ez alapeszméken folytatni olly megbízással vélik a’ BR. kiküldendőnek a’ választmányt,hogy kész,’s a’ vállalatokra nézve már kötelező szerződést terjesszen elénnök , megbirálás és jóváhagyás végett. A’ fiumei vasútra nézve kimondatott, hogy nem országos költségen, hanem vállalkozók által lehető kedvezmények mellett kívánnak egy folytonos , és szakadatlan vonalt Vukovártól a’ magyar tengerpartokig vezettettni. A’ szerződés’ föltételei a’ status’ részéről meghatároztatnak, üresen hagyatván a’ vállalkozók’neveinek helye. Jelenleg a’ szerződvény fölött folynak a’ tanácskozások, POZSONYBÓL, oct. 7. A’honi ipar’ előmozdítására alakult országos védegylet tegnap tartá alakulási közgyűlését gr. Batthyányi Kázmér’ elnöklete alatt a’RR. tanácskozó teremében. Azon férfiútól kezdve, ki az egyesületi szellemnek közöltünk első ada életet, jelenvoltak a’ hazának számos kitűnő férfiai, jelenvolt gr. Károlynétól kezdve a’ lelkes hölgyek’ egész serege, és nagyszámú minden rendű közönség. A’lelkesedés’ szűnni nem akaró zaja kisérte az elnök’ szavait, midőn az egyletet alakultnak nyilvánitá.—Elnök gr. Batthyányi Kázmér, alelnök gróf Teleky László, igazgató Kossuth Lajos lett. A’ választmányi tagok között, az országgyűlés’ kitűnöbb személyzetén kívül, számos pesti polgár, ’s irodalmunk’ és a’ politicai élet’ több jelesei vannak. Közöttök van a’ két tábla’sok nevezetesb tagja; közöttök: Deák Ferencz, Fáy András, Fényes Elek, Pulszky, Szabó Pál, Vörösmarty, Wesselényi Miklós ’stb. Törvényhatósági dolgok. ZEMPLÉNBŐL. (Berette, oct. 3.) Kossuth’ elhallgattatásánál nagyobb csapás, jelen körülményeink közt, a’ haladás’ ügyét nem érheté. E’ zománczos stylt, s’ il vous plait modort, minek minden szótaga ezüst virágként zengett vissza az olvasó’ keblében; e’roppant publicistái készületet, melly a’ szőnyeg’ bármi újdonságát olly meglephetlen otthonossággal szövé körül; ’s főleg e’ páratlan talentet, a’ „legapróbb szegell is használhatni, ott és úgy a’mint kel * lett, annyi nagy és parányi erőt mint gyúpontban központítni — e’ három életkellékét a’ journalistának ha birandja e olly mértékben utódainak valamellyike ? Elhallgatása, mit sejténk söttudánk, olly váratlan volt, hogy a’Te föllépésedet némi elfogultságnak kellett körülárnyaznia. — Barátaid, kik ismertek, ’s tehát bíztak, nemével a’ kétes örömnek várták a’ háborgó közvélemény’ előleges nyilatkozatát, miben — bár igazságtalanul többnyire — többnyire a’ jövő’ prognosticona rejlik, azok meg’, kiknek erejök abban áll: nem ismerni semmit, a’ mit nem akarnak, előre is „De profundis“-t sápitozának keresztyénileg. — Ha ismeritek e egy postanap’ jelentékenységét előttünk, proletariusok előtt ? Nálatok, az eszmegyárak körül, halmazokban fekszik a’ nyers anyag , láttatva, ismertetve mindenkitől; feldolgozva tehát nem nyújthatja többé az újdonság’ azon picant elvét, mit mi hetenként kétszer megannyi tüneményül várunk. Természetes. A’ színfalak mögött komédiává prosásodik a’ drámai csattanóság; az ágyúgolyó, mint egy valaki megjegyzé, nem ott sújt, hol kezelőit bekormozza a’ lőpor. — Őszintellenségröl nem vádoltathatol; programmotok éles ellentétbe hoza legbecsesb szenveinkkel, mik, az amabilis confusiók’daczára is, a’ hatósági élethez fűznek szakaszthatlanul. Mennyiben mond igazat a’ Galatti Emilia’ fejedelme: „valamivel kevesebb, több lett volna'; valljon azt, a’ mit eddig elé kitűztetek, nem mondhattátok volna el halkabban,f elitélni nem az én dolgom. — Én értelek, mert kebled zárt könyv nekem; de ha ismeréd e te ez emésztetlen olvassmányt, miből a’megyei cultura, nagy részben, áll? És föl— kapá a’ centralisatio’ pengő igéit, ’s réteges állományi reform helyett jobbra balra nyesegetné a’ hatósági élet’ jog’s hatálykörét; mert neki centralisatio kell quand mérne; egy gombolyba szőné mind e’ zila szálakat, hogy e’ szép rendes gomboly idegen kezekbe ne sikamljék át... a’ jó isten’ gondja. És e’párt ellenében áll a’ másik, mit az élet és Kossuth a’ hatóság’ szerelmében nevele föl, melly reformot akar itt és mindenütt, a’ lényeg’, a’ magv’ megőrzésével ; ’s azt afféle centralisatióvali kaczérkodás nélkül is életbeléptethetni véli. ’S ezért megoszlott társaitok közt is a’ vélemény. Egy nagy eszme’ zászlaját kitűzni a’ nélkül, hogy az egész téren, hol mozognunk kellene, mozognunk szabadna, ’s már csak a’„bizonyos körülmények”