Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-10-17 / 396. szám

vio situlo pro praeterito solvere deberent, iisdem dementer relaxa­­tis.—Ad 27-um Cl. V-ae et anni 1836. Cl. II-ae 28-um . Judicatu camerali in contrabandis tricesimalibus per articulos 17 . 1609. p. c. 15. 1715. ed­ 3. 1723. diserte stabilito, activitate vero Camerae Regiae Hungarico-Aulicae in linjusmodi contrabandarum­ casibus poenas quoque arbitrarias pro re­nata dictandi in citalis Legibus, vectigali item de anno 1754. et contu­mo imperturbato usis fun­­data, Suam Majestatem Sacralissimam editae ad meritum praesens die 12. Aprilis 1836. ad Nrum 28. Cl. II. benignae Resolutioni ultro etiam inhaerere. — In respectu Gravaminum et Po­­stulatorum ddto 2-ae Maii 1840. repraesen­tatorum. Ad 5-um: Eo, quod Comitatus Posegano circa refundendas expen­­sas occasione grassansis anno 1796. in Comitatu Sirmiensi pestis, in provinciales vigiles, propria caeteroquin auctoritate constitutos conversas, assecuratio data fuerit,­e substratis Suae Majestati Sa­­cratissimae ad­is haud eveniente, postulato ad punctum hioc for­male, deferri haud posse. — Ad 6-um. Actione fiscali respectu objecti caehalis ex parte civici Magistratus Eszekiensis determinio dirigentis Regni Dicasterii, quo idem alioquin ex indole sua spe­­ctabal substrali, per comitatum Verőczensem non exspectato ejusdem Dicasterii deciso , contra antelatum civicum Magistratum inactive decreta, quaestu vero farinae in civitate Eszekiensi dar­­danariis et farinae quaestoribus semper et irrestricte; — extraneis autem in hebdomalibus nundinis, quae in singula­­rium civitatis partium bis per septimanam asservantur, libere admisso, eo de­­nique, ut occasione nundinarum tam­ anniversariarum, quam hebdo­­madalium in gremio civitatis celebrari solitarum , rectus politiae ordo manuteneatur, ad activitatem civici Magistratus spectante, nullam gravaminis aut alterandi privilegii caesalis causam subver­­sari. In reliquo etc. etc. Per Sacram Caesaream et Regio-Aposto­­licam Majestatem. Viennae, die 10. Octobris 1840. Michael Torkos m. p. Az országgyűlés’ berekesztésére véghatárnapot kitűző KEGY. KIR. LEIRAT. FERDINANDUS PRIMUS etc. Licet quidem praestitutus ope benigni Nostri dcto 1-ae Augusti a. c. Rescripti, pro conclusione praesentium Comitiorum in 15­ am mensis currentis terminus jam proximus sit, quum tam­en, ut quae ex objectis per Directionem et Fidelitates Vestras tractatis, mutua coalitione, Nostraque de super Resolutione Regia superata, aut mox superanda sunt, suo modo in legum referri tabulas valeant, aliquo adhuc opus esse digno­­sceretur temporis spatio, eam­ ob rem Comitia haec die 10-a affu­­turi mensis Novembris concludere constituimus. Qua die generali huic Regni Conventui inomisse finem imposituri atque praevium ad scopum jam pridie 9-a quippe ejusdem mensis in Augusta Per­sona in Libera Regiaque Civitate Nostra Posoniensi ad futuri , Di- Iectioni et Fidelitatibus Vestris committimus , quatenus acceleratis diaetalium negotiorum pertractationibus , resultata harum Nobis quoocqus exh­ibeant, ut more recepto confid­endis Nobisque sub­­sternendis Legum Articulis Sanctionem Nostram Regiam imperii­­mi valeamus. Quibus in reliquo gratia et dementia Nostra Caes. Regia benigne , jugiterque propensi manemus. Datum in Imperi­­li urbe Nostra Vienna Austriae die 13­ a mensis Octobris anno millesimo octingentesimo quadragesimo quarto. — Ferdinandus 1 m. p. Antonius Comes Mailáth mp. Ladislaus Szőgyényi mp. Törvényh­atósá­gi dolgok. SZEPESBŐL, September 30. Folyó hó’ 17-ben tartott közgyűlésünkben egy a’ szinerszegihez hasonló kato­nai kihágás került szőnyegre, melly általános sensa­­tiót okozván igen élénk közgyűlési vitatkozás után határozatba ment: 1) Ő felségét megkérni , hogy a’ hadi kormánynál ezen zabolátlan kihágás’ vegyes küldött­ség általi megvizsgálására egy részrehajlatlan biztosság’ kiküldetését siettetni méltóztassék. 2) A’ törvényhatóságo­kat felszólittatni, hogy felírás által szíveskedjenek ő felsé­génél a’ katonai kihágás iránti törvény’ megerősítése végett közbenjárni. — 3) Az országgyűlési követeknek utasításul adatott , hogy ezen borzasztó esetnek az ország’színe előtti felhozása által az ország’ éveinek figyelmét felhiva, az em­lített törvénynek m­ég ez országgyűlés alatti létrehozásán minden kitelhető erővel iparkodjanak és ebbeli eljárásuk’ eredményéről jelentést tegyenek. — Másnap felvétetvén a’ pénzügyi munkálat — egy táblabiró által — kinek indítvá­nyai e’ megyében többnyire pártolásra találnak — ismét az adónak a’ nemesség általi felvállalása inditványoztatott és néhány pártolóra talált is; azonban a’ többség a’ lebicská­­zott és ledorongoltatott adó’ felvállalását e’ jelen ország­­gyűlésen feltámaszthatónak nem tartván, csak az országos választmány által tervezett ajánlatról kívánt tanácskozni és a’ vitatkozás' első kérdéséül azt kitűzni: valljon az országos pénztárba ajánlott 3 millió közösen az adózó néppel visel­tessék e , vagy csak a’ nemesség által? A' generosusok keblükben égő vágyuknál fogva az adózó népen a’ hol csak lehet segíteni kívánván, a’közös teherviselés ellen nyilat­koztak , mi ellenben a’ közös teherviselés’ védői elmondták, hogy a’ balfogalmakból eredt nagylelkűség okszerűtlen, hogy illyen népbarátoknak nem adhatunk hitelt, kik száju­kon hordják az adózók’ szeretetét, de velük közösen lehert viselni irtóznak, hogy ekkép’ a’ fizetés’ szellemi haszna­­­i, az érdekek’ egyesítése soha elévetni nem fog, hogy ez csak hátulsó ajtó, mellyen más alkalommal kibújni készülnek ’stb. azonban mindezen okoskodások a’ generosusok’ nagylel­kűségén hajótörést szenvedtek, és a’ közös teherviselés’ elve ezen országos ajánlatnál is az előítéletnek áldo­zatul esett Az ajánlat’ mennyiségéről lévén szó, a’ többség két millióra szavazott, a’ beruházások és kiadásokra nézve pártoltatván: a’ kőutak — a’ bécs-debreczeni és vukovár­­fiumei vasút, a’Luizaut’ megváltása, a’Fiumei kikötő, a’ csatornák’, Tisza’ szabályozása — hitelintézet — népneve­lés és azon öszveg’ visszatérítése, mellyel az ország’ pénz­tárába tartozunk. Az ősiségre nézve nem fogadtatott el az „úti possidetis“ elve, mert egy tollvonással ennyi temérdek jogokat sérteni e’ megye’ RRei nem kivánnak; de nem pár­­toltatott, hogy az ősiség az élőkre nézve fenmaradjon, mivel ekkér’ 70 talán 100 esztendőkig sem éreznék a’ czél. — Ezt tehát Szepes’ RR-ei hamarább óhajtván elérni, 10 évi határidő mellett nyilatkoztak — és ezen idő múlva az ősi­­ségnek csak dicső emlékét kívánják fentartani. A Sz. SÁROSBÓL, sept. 30. E’ hó’ 25—ik 26 ik napjain rend-skivüli közgyűlésünk volt, melly a’végre hirdettetett hogy rögtön utasítást adjon az adó’ tárgyában kiküldött ország­gyűlési választmány által benyújtott munkálatra. Rendkívüli volt e’gyűlés idejének megtartására nézve, a’mennyiben évnegyedes , de egészen érdektelen gyűléseink alig három héttel ezelőtt tartattak ; de nem valt rendkívüli, tekintve határozatunk’ eredményét, sőt egészen rendes, eredetileg sáros­­. Nem hinné az ember, mi sok eredetiség lakja keb­leinket, miről azonban majd máskor, most csak marcalis gyűlésünk’ főbb vonásiról. Lehetetlen azonban egypár hó­napok előtt történtekre vissza nem térnem, csak igy lát­hatjuk tisztán lelkedésünk’ torz alakját. — Egy érdemes táblabiránk szóbahozá a’ telekdíjt, ’s egy ellenvéleményt kivéve, nem volt szó ellene, mindnyájan kürtöltük azon dicsőséget, mellyben megyénk részesül, a’ terv’ elfogadá­sát első indítványozandó az országgyűlésén; ’s az egész csupán azért halasztatott el egy rögtön tartandó marcalis gyűlésre, minthogy általa teher rovatik a’nemességre. El­jött a’ marcalis gyűlés, ’s mi visszaijedve mintegy bőkezű­ségünktől , a’ telekdíjt egy évenként fizetendő két millió­nyi subsidiumra szállítónk le, olly nagylelkű hozzá-adással, hogy mi ugyan , ha kedves hazánk szükségli, bármi pilla­natban még nagyobb áldozatokra is készek vagyunk, de csupán a’ kölcsön-eszmétől rettegünk. Utósó fillérünk te­hát a’ honé, csak tulajdonunk legyen az, és ne kölcsön. Most évenként három milliót tervez négy esztendőre a’ vá­lasztmány, mi összegyűlünk, talán, hogy megajánlott két milliónkat háromra emeljük? Nem­­hogy ezt másfélmil­lióra , ’s csak három évig fizetendőre devalváljuk. Bízom conservativ szellemünkben (mint magunkét büszkén nevez­zük), hogy ha az adó’, bocsánatot kérve subsidium’ tárgya még egyszer kerülne szőnyegre, a’ másfél millióból leg­alább a’ hat nullát akarnánk számunkra conserválni, a’ töb­bit hazánk’ felsegélésére ajánlva. Különös szép ’s a’ maga nevében egyetlen vonása ez a’hazafiságnak, melly kebe­leinkben honol. Mi igy okoskodunk. — E’ hazai testnek nem jó eledelt nyújtani, különben megronthatná gyomrát, maradjon tehát örökre a’ lehetőségig ösztövér. ’S ha majd kimúl, öngyilkolási vétkeinket még akkor is erénynyé ma­gyarázva, egy bizonyos valaki’ módjára igy sóhajtunk föl, kár érette, most múlt ki már, midőn megszokta a’ nem­evést ! — Mi az, hogy mi sárosiak, önhazánkat tartjuk el­lenségnek? Hogy úgy állunk irányában, mint egy alkudozó zsugort, ki hosszú perlekedés után kényszerittetvén elis­merni adósságának valóságát, a’ mennyiség felett fillér­­kedik egész a’szerénytelenségig;’s még azt is, mit egyszer már megígértünk, minthogy — hatályosban lépett fel elle­nünk akkor a’ hon — más pillanatban megtagadjuk, ki­puhatolván, hogy talán kevesebbel is megelégszik, a’már olly rég óta sanyargatott hitelezőnk, a’ haza. Mi az, hogy nem tudunk sem nemzetileg, de még önzőleg sem érezni, hogy nem tudjuk érezni az áldozat’ szép erényét, de nem tudjuk belátni azon hasznokat , sem, mellyek­­ben illy áldozatokból mi is részesülnénk. Mi az , hogy magasztos­ szempontra nem vagyunk képesek felver­gődni tespedő helyzetünkben. Mi az, hogy készakarva döntjük meg a’ hont, ’s rohanunk véle a’ sírba. Mindez meg számtalan más—sárosi eredetiség!! — A’ megajánlott mennyiségnek hová fordítása hosszabb szó­ vitát vont maga után, mig végtére országos utak’ készítésére, hitelintézet’ létrehozására, ’s népnevelésre forditandónak határoztatott; ideértvén még azon kiadásokat, mellyeket a’ szükséges hi­vatalnokok bérükben emésztenek fel. A’ hivatalnokok’ ki­nevezése, országgyűlése által minden hivatalra három-há­rom ajánlott egyének közül ő felségét illeti, valamint a’ fe­lelőséget is a’ kir. kincstárral kívánjuk elvállaltatni. Mit, ha orsz.gyülési befolyással tenni nem akarna, korlátlan ki­nevezési jogot adnak a’kormánynak; az illetők mindenesetre szigorú számadással tartozván minden orsz.gyülésnek. Az egész rögtönzött adómunkálat, ’s orsz­gyűlési kerületi ülés által e’ körül használt eljárás ellen municipiumunk’ alapkö­vét az utasításadást sértvén, ünnepélyesen tiltakozunk.— © FŐVÁROSI ÚJDONSÁGOK. Vasárnap fényes ünnepély’ tanúi valánk. A’ Kör’ uj szállása’ felavatási lakomáját nem nagy ugyan, de mégis veleoszlásig ’s szivvedőkbe hatott hangverseny előzte meg. Schodelné a’ Szózat’ lélekren­­dűtő melódiájával (Schodeltől) bájolt, mint szokott; a’ férfi kardas Garay’ gyönyörű Kör dalával (zenéje Erkeltől) le­pett meg bennünket; Egressi G., Fáncsy, Laborfalvi R., Czuczor’, Vajda’, Vörösmarty’ müveiben remekeltek. Végül Vachot Imre szavalt, de müve’ becsét gyönge orgánuma miatt, fájdalom, több helyt nem élvezhetők! A’ terem mel­lékszobáival tele, szép hölgy-koszorú ’s közte egy nem­zeti virág (az öltözetet értjük, mert a’ nagy rész is nyelv­re ’s szívre magyar volt) növelé ;ünnepünk’ díszét. Hang­verseny után lakoma következék, mit magyar hangászok’ zengedezése mellett fesztelen nyájasság , ártatlan jó kedv, elmés áldomások, egygyé olvadás’s mint a’hangversenyt is, nemzeti tipusz jellemzők; a’ nemes mulatság’ utóhang­­jai késő estig zengtek , fájdalmat csak az okozván, hogy közszeretetü másod elnökünket betegsége távolitá tisztelői­ köréből. Múlt héten, Balassa egyetemi oktató urat, szék­foglalása’ évi ünnepléséül ízletes estélylyel tisztelték ’s Köl-­­ csey’ díszes kötetü munkájával ajándékozták meg ügyfelei.­­ —Micsoda nemét nem találja még fel a’furfangos ész a’ bo- » szuállt’cnak. Napokban egy fiatal arszlán meghasonlván szí­ve’ imádottjával — mi pedig embereknél, kik nem hara­­gusznak egymásra, rendes dolog — tán tőr, gyilok vagy méreghez folyamodik? koránsem! hisz mit lángésznek a’ mindennapi silányság’ prózai találmánya, mit ujoncz novel­­lairó is csomó’ megoldásán töprenkedve végmenedékül használ; járatlan utakon repdesö, ’s beteges dulcineája’ gyógyszerébe, mit a’világhíres r—i csoda akószámra osz­togatott, egy —------meszely paprikát önt! Megtörtént igazán, méltó figyelemre valóban! Egy nyugtatvány fek­szik előttünk f. é. aug. 12-röl, melly szerint a’pesti 2-d. betegápoló ’s temetőegylet a’ jun. 12-d. megholt T—y S. temetésköltsége’ fejében Sz. E. egyleti tagot ’s a’ többit is 12 p.­krig megfizettette , miből igen szép sommácska ke­­rekedék. Szint’ előttünk van az illető tömeggondnok’ bizottnyitványa is , miszerint említett egylet Tay S. temetésére a’ szükséges költséget ’s szokott járandóságot nem adta ki; miért? mert T­h­y S. nem volt egyleti tag. Mi okból szed­tek hát ez ürügy alatt pénzt ’s valljon ez eset nem ébreszti e fel azon gondolatot, hogy illyesmik másszor is történtek ’s történnek? Illy visszaélések’ megzabolázására legegysze­rűbb mód lenne, ha az egyleti tagok’ nyomtatott névsora minden részvényesnél meglenne ’s fizetés’esetében csak azt nézvén, valljon az, kinek halála’ ürügye alatt pénzt szed­nek, benfoglaltatik e? — Múlt tavaszon nemzeti színhá­zunk’ nehány tagjai, ráunván az állandó ’s jófizetésre, mit­­sem gondolván a’ méltányló község iránti figyelemmel, ván­dor botot ragadtak ; az elsátorozott csapat’ egyik töredéke azonban már visszaszorult, ’s óhajtjuk , vegye irgalmába a’ község a’ megtéret. Múlt héten egy budai mészáros’ kocsisa egy pesti aggastyánt tapostatott el, ki két nap múlva lelkét kiadá , mi ugyan nem újság; a’ tettest azon­ban befogták. Napokban egy kötelezvényt volt sze­rencsénk látni, melly igy hangzik „— — megismerem hogy — — adós vagyok, ’s kötelezem magam, mi­kép tartozásomat, ha családperem lefoly, kifi­zetem“. Ismerve perlekedésünk’ csigagyors futtát, ka­mat’ fejében ’s némi kárpótlásul, tán nem lesz helyen kí­vül, ha hitelezőnek nagyobb béketürést óhajtunk mint rél­­je. Egy előkelő ruhatárnak az orsz.gyűlés tízezer p.ft fize­­tetlen árjegyzéket eredményezett. Térjünk irodalmi újdon­ságokra. Jelen évnegyed’ elején nem kis zajt ütött a’ tar­talmas Pesti Divatlap pompás borítékjával. A’ beállandó unalmas őszi és téli estékre aligha szerezhetnek fővárosi ’s vidéki szépeink olcsóbb ’s kielégítőbb mulatságot, mintha a’ Pesti Divatlapra előfizetnek, az Életképeket megrendelik, mindkettőt pedig szorgalmasan olvasgatják. Még mi, j.Gyé­vés újdonsággal is szolgálhatunk. Frankenburg’ összes művei ,Estikék‘ czim alatt láttak napvilágot. Szerző’ neve, ép humorával, leghalhatósb ajánlólevél; ’s nekünk csak azon édes kötelesség jutott, hogy iránta t. ez. olvasóinkat figyelmeztethetjük. Hátra van a’java! Vörösmarty’ ösz­­szes műveinek első kötete már megjelent. A’ tiz kötetes nemzeti kincs’előfizetési ára csupán 8 p.fz. — HIRDETMÉNY. ..A’ székesfejérvári Bezerédy Miklós ur’ házába lévő casinói egyletnek félévi közgyűlése f. oct. 20-án fog tartatni, mellyre alulirt által a’ t. ez. részvényes urak tisztelettel meghivatnak. Költ Székesfejérváron 1844- k évi October 1 5-én tartott választmányi ülésből. Ekler Mi­hály, igazgató: Szűcs Péter, casinói jegyző. 714 KÜLFÖLD. FRANCZIAORSZÁG. Oct. 6-ig. Nemours­ág a* király* távolléte’ idejére ez utóbbi által helytartóvá van kinevezve. Oc­.­jén Lajos Fülöp teljes kegyelmet adott azon politicai vétkekért bebörtönzötteknek, kik 1) az 1847-ki jan. 1-je napjáig fogságuk’idejét kitöltenék; 2) még tizenkét más, hat, tíz, tizenöt ’s húsz évre és deportatiora ítélteknek. — A’kegyelem tehát kiterjed Dupotyra, a’ Journal du Peuple’ volt szerkesztőjére, ki az 1841—ik évi decemberben öt évi deportatiora volt ítélve; más részről azonban Napóleon La­jos herczeg tovább is Hamban marad. Születve 1773-ban, ma azaz oct. 6-kán Lajos Fülöp a’ francziák’ királya 72-ik évébe lépett. ANGLIA. Mihelyt köztudomásra jutott, hogy O’Connell mezei lakása szándékozik Derrynanc-be, a’közbeeső vá­rosokban azonnal mindenütt készületeket tettek fényes fo­gadásához. Az egész itt merő diadalmenet volt. A’ házak virágokkal valának ékesítve, és az út fölé helylyel közel diadalívek voltak emelve. Roscreaban az O’Connell’ megér­kezése előtti napon gyűlést tartottak a’ lakosok, mellyben közakarattal elhatároztatott, hogy a’ lelkész üdvözlő be­széddel fogadja a’„szabaditót.“ O'Connell a’várakozásnak megfelelőleg válaszolt Hasonlóul történt Nenaghban is, hol válaszában többek között ezt is m­ondá: Csak néhány hétre utazom hegyi lakomba, csak harmincz napig fogok ott nyu­godni , és ezen idő alatt is hazám’ javáról gondolkodom. Vadászni akarok egy keveset; kopóim soha sem voltak jobb állapotban, mint most. Harmincz pár legjobb kopom van. (Egy hang: „Óhajtanám, vezettetnének a’ Peel’ nyomaira“. Csupán harmincz napig leszek oda , ’s visszatértemkor mint sétatért szándékozom bejárni az egész országot. Szemeibe akarok nézni a’népnek mindenütt, ha valljon olvashatom e azokban, hogy lehet Lennek bízni. (Dörgő tetszés és har­sogó kiáltások: Mind a’sírig követjük Önt) Meg fogom kezdeni szülőhelyemen Cahirdveen-ben, 's onnan Killar­­neybe megyek, onnan Limerickbe, onnan Nenaghba, és a’ legjobb beszédet, mellyet valaha mondottam, azon alka­lommal itt remélem tarthatni. (Uj neme a’ hízelgésnek és udvarlásnak.) Innen Toomevaraba megyek , hol ismét re­mélem önöket láthatni, ’s onnan Dublinba. Ki akarom ta­nulni az izlandi népnek érzelmeit. Látni akarom, mikép’ az

Next