Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-07-14 / 369. szám
kább a’ törvényhozás’ kötelességei közé tartozik, mennyivel bizonyosabb, hogy a’többségnek ezen felsőbbsége mindig csak bizonyos osztályok’ kárára gyakoroltatik. Minden municipium egy aristocralia’ bölcsője, ez tény, mellyel az egész világ’ története, első lapjától mostanig bebizonyít: Göröghonban, Rómában, a’ középkori olasz- és némethoni municipalitásokban, Németalföldön, Schweitzban és Angliában; mindenütt, hol municipalis szerkezetet találunk, egy erős, magában álló aristocraticus testület sem hiányzik, melly annak árnyéka alatt fejlődve, végre minden jótéteményeit monopolizálta. Ezen aristocratia — nem értem azt, mellyröl a’ törvény szól, hanem mellyet a’ dolgok’ kifejlődése idézett elő— létezik nálunk megyéinkben, létezik városainkban , ’s mindazon községekben, mellyek földesúri hatóságtól megváltva valamivel kiterjedtebb municipalis jogokkal bírnak. Ezen — hogy úgy mondjam — tettleges aristocraliának hatalma’s befolyása nagyobb, felsöbbsége sértőbb, kiváltságai szembetűnőbbek, mint azok, mellyeket maga a’ törvény ad, — ’s habár nem a’ törvényhozótól függ ezen aristocratiákat megsemmisíteni — mert mennyivel kisebb a’ kör, annyival inkább ki fog tűnni mindig az egyesek’ felsöbbsége — legalább mindig kötelessége lesz a’ törvényhozásnak gondoskodni arról, hogy azon felsöbbség, mellyet a’sors vagy nagyobb műveltség egyeseknek adott, a’többiek’ elnyomására ne használtassák, azaz, hogy miután a’ törvényhozás az egyes municipiumokban az aristocratia’ támadását ’s létezését nem akadályozhatja, legalább ezen testületeknek olly jogot ne adjon által, mellyekkel azon kevesek, kiktől határozásaik függnek, a’többség’ elnyomására visszaélhetnének, legalább hogy ezt ne tegye felelősség ’s felsőbb felügyelés nélkül. Vannak, kik minden — a’ megyei szerkezetben—történendő változást az egész megyei szerkezetre nézve veszélyesnek tartjának, ’s azon ellenvetéssel lépnek föl minden illy ezésű javaslat ellen, hogy általa a’ megyék’ autonómiája veszélyeztetik, ’s e’ részben kénytelenek vagyunk mindenek előtt kijelenteni sajnálkozásunkat a’ felett, hogy azon hatáskörnek kijelölésére, mellyben megyéink szabadon működnek, épen az „autonómia“ szó választatott, melly tökéletesen független önkormányzást jelentvén, midőn a’ megyékre alkalmaztatott, szükségkép’ számos tévedésekre adott alkalmat. Egyes törvényhatóságnak jól elrendezett országban nincs és nem lehet illy autonómiája, a’ törvényhozás nem illethet két hatalmat a’ statusban, ’s ki a’ törvényhozási jogot az egész ország’ többségének tulajdonítja, az nem szólhat törvényhozási jogokról, mellyek egyes kis testületekben egyes majoritások által gyakoroltatnak, ’s gyakoroltatnának kérdésen kívül a’ közállomány’ világos törvényei ellen, ha az annyira ismételt autonómia csakugyan léteznék, ’s az egyes törvényhatóság’ akarata nem lenne föltétlenül alávetve a’ törvényhozásnak. Hogy a’ megyék’ illy kiterjedésbeni autonómiája, ha a’megyéknek statutarius joga megszorittatik, elvész, kétséget nem szenved; mi azonban távol attól, hogy ezt a’ hazára nézve veszélyesnek tartanák , azt hiszszük, hogy a’megyei autonómiának illy kiterjedésben való megszüntetése talán egyike a’ leghatalmasabb eszközöknek nemzetünk’ megerősítésére; ’s hogy a’ megyék’ hatáskörének azon másik része, melly által azok alkotmányunk’ garantiáivá váltak , ez által semmikép’ nem gyöngittetik. Mondatik a’megyei szerkezet’ mostani helyzetének pártolására még az is , hogy megyei közönségek a’ helybeli körülményeket jobban ismerve, majdnem minden tárgyakra nézve czélszerűbben rendelkezhetnek. Ezen ok azonban, melly kétségen kívül igen fontos arra nézve, hogy a’ megyéknél mindazon dolgok’ elhatározása megmaradjon, mellyek egyedül a’ megyét illetik , inkább a’ mellett szól, hogy olly tárgyak, mellyek az egész országot érdeklik, az ország’ egy 52-ed részére nem bizaltathatnak; a’ tapasztalás is azt mutatván, hogy hol és mikor az történt, a’ közjólét mindig provinciális érdekeknek rendeltetett alá. Fenyegettetünk végre, hogy minden, a’megyék’szerkezetén tett változtatás okvetlen tökéletes centrálisadóhoz, ’s minden megyei élet’ elnyomásához fog vezetni. Mi azonban, noha illy centralisatiót —mint mondók— jelen helyzetünkben alkotmányos nézetekből veszélyesnek tartunk , — noha meg vagyunk győződve, hogy a’ centralisatiónak egy bizonyos foka — mint az például jelenleg Francziaországban elért — a’ status’ kifejlődésére káros hatást gyakorolhat ; — távol vagyunk, hogy még azon esetben is, ha kivonalunk szerint a’ megyéknek mind korlátlan statutarius joguk, mind önadóztatási szabdságuk , mind a’ közmunkák ’s közlekedési eszközök körül gyakorlott befolyásuk elvétetett, m illy tulvitt centralisatiótól féljünk. A’veszély, melly hazánkat fenyegeti, épen a’részeknek szétágazásában ’s minden centralisatio’ hiányában fekszik; ’s nem hihető, hogy közéletünk’ szelleme egyszerre olly tökéletesen megváltoznék , hogy más veszélyektől tarthatnánk. Kár akkor, midőn úgy szólva már a’ Scyllába jutottunk, a’ Charybdis’roppant veszélyei fölött elmélkedni; ha egyenesen feléje tartanánk, nem valószínű, hogy egy hamar beleütődjünk. Fussunk végig röviden a’ mondottakon: hazánknak jelen körülményeiben központosító eszközökről kell gondoskodnunk, ’s a’ mennyire jelen megyei szerkezetünk ezt akadályoztatná, bizonyos változásokat tenni megyei szerkezetünkben is. Megyei szerkezetünk jelen állásában kettős hatáskörrel bir; az elsőnél fogva megyéink a’végrehajtó hatalomnak azon része által, melly rájok bízatott, a’ kormányt, ha az törvényes körén túl akarna terjeszkedni, ebbeli szándékában megakadályoztathatják; — a’ második: a’megyék’statutarius jogukban az adó’ szabad kivetése ’s minden közlekedési eszközök’ kezelésében áll, mellyek által azok egy igen kiterjedt positiv hatáskörrel bírnak, s csak a’ megyéknek első negativ hatásköre az, mi alkotmányunk’ garantiájának tekinthető, ’s erre nézve nem felelős kormányunk’ irányában minden lényeges változtatást alkotmányunkra nézve veszélyesnek tartanánk. Megyéink’ positiv hatásköre alkotmányunk’ fentartására nem szükséges; ’s ez az , mire nézve a’ megyéknek túlnyomó befolyását korlátozni kívánjuk, ez az, hol a’ centralisatiót szükségesnek tartjuk; melly nézetünkben hogy magányosan nem állunk , jelen törvényhozásunk’ követi táblájának eddigi határozatai eléggé bizonyitják, mellyek által a’ városok’ elrendezése tárgyában mind a’ városok’statutarius jogára, mind a’ házi adó’ kivetésére nézve azon elv állíttatott föl, hogy e’ jogok’ gyakorlata az egyes törvényhatóságoknak minden felügyelés nélkül nem engedtetik át; a’ közmunkák’ ’s közlekedési eszközök’ szabályozására nézve pedig egy országos választmány küldetett ki-Hátra van, hogy azon eszközökről szóljunk, mellyek által e’központosítást kivihetőnek gondoljuk, miről a’jövő számban. — E. 223. Kerületi ülés, julius’ 6. Elnökök, naplóvivő: kik tegnap; jegyző Palóczy; napirend: túrmezei sérelem, illirismus. — A’ túrmezei panasz körüli tanácskozás folytattatik, szorosan a’ tárgyat illetőleg, azokhoz, mik tegnap mondattak, csupán egy pár észrevételt adának még, kik ma nyilatkoztak. Hogy miért jelöltetik ki a’ föliratban az orvoslás’ útja? okul emlité egy nagy megyének követe, mivel magány folyamodás ’s a’ petitionalis jog’ gyakorlása közt különbség van, mivel a’ törvényhozás egyes ember’ törpült helyzetébe nem szállhat alá. ’S ha csak általános alakban történnék a’ fölterjesztés, mondá folytatólag egy más megyének képviselője , nem fogná e a’ végrehajtó hatalom hivatva érezni magát beavatkozni a’ municipium’ saját ügyeibe, nem foghat e az általános panaszok’ visgálata közben a’ fölirat’ tág köpenye alatt bíráskodni olly dolgok fölött is, mik hatáskörén kivül esnek ? Itt az orvoslás’ egyedüli alkotmányos útja tartományi gyűlés’ rendelése. Ez okoskodások’ ellenében azon megyei követ, ki tegnap mint mondá, azért kívánt a’ JöRB-hez közelíteni, hogy czélt érjen, s egészen más térre vezette a’ tanácskozásokat. Vádolta a’ képviselő testületet, hogy még mindég eszméleti légkörben él, nem akar átlépni a’ gyakorlati térre, csak sok szép szavakkal küzd, ’s papi rendszert követ, mitől utóbb a’ közvélemény, elfordul. — Innen közötte ’s három régibb követtársa, de főleg ama’ nagy terjedelmű megyét képviselő követ között némi szóváltások keletkeztek. Először is egy dunai megyének követe szólalt föl. Sz. követe — úgymond — czélt kíván érni, helyes, ezt mindnyájan óhajtjuk; de kérdés: minő czélt? A’városok’rendezésénél p. o. hamar czélt érnénk szűk qualificatióval, de illy czélok’ elérése által vesztve van maga az ügy. Hogy a’képviselői testület eszméleti, nem gyakorlati téren küzd: egyike azon vádaknak — mondá továbbá egy másik követ a mik ügyesen használtatnak a’ nemzet ellenében, mintha ez mindég ábrándok után kapkodna. Alig van pedig törvényhozás, melly inkább igyekeznék minden alkalmat megragadni, hogy az ország’ jelen állapotán bármi kis javítást eszközölhessen , miáltal a’ haladás’ további útja el nem záratik. De igen e’ nemzet őrizkedni fog, őrizkednie kell, olly gyakorlati eszméktől, mellyek alkotmányos nézeteibe ütköznek, mik lételét is alááshatnák. Illy áron szónok, forduljon el bár tőle a’ közvélemény, törvényt nem kíván. Harmadik szónok végre, ki e’ vitákban legtöbb ’s legélénkebb részt ven, a’ sok szavakkali küzdésre nézve megjegyzé: mikép’ nem tudja, a’ törvényhozásra, vagy a’ kormányra illik e inkább a’ Roma deliberante ’stb. Például hozá föl az illír mozgalmakat mik iránt gyorsan kelle intézkedni, mikre nézve nyíltan állt előtte a’cselekvés’ tévé, és mégsem történt semmi erélyes lépés. Zay is lemondott, ’s nem mozdittatott el. — Mi továbbá a’ szép szavakat illeti: senki sem hágja meg gyakrabban Sz. követénél phantásiája’ tüzes paripáját. — A’ gyakorlatiság’ eszméje pedig csak ekkép’ átalánosságban elődobva, igen sokat, tehát semmit sem bizonyít. Ha azonban e’ gyakorlatiatlanság’ vádját Sz. követe a’ föRR irányában érti, szónok magát ellene nem mentendi, ’s kinyilatkoztatja, mikép’ a’másik tábla’viszhangját nem viszhangoztatná habár balatoni echó volna is. Ezek után szónok’ Sz. követe’ panaszát hogy részére csak 17 a’votum, és ez a’ totum, tréfásan említvén , némelly országgyűlési körülmények’ tájékozására a’ többséget képező ellenzéknek a’ kormány irányában állása’ fejtegetésére tétt által. Soha sem volt — úgymond — száműzve az ellenzék’ köréből minden élesség, mint épen ez országgyűlés alatt; ’s hogy p. o. magát említse, soha nem vala gyávább utasítása’ védelmében , mint midőn e’ hongyülés’ kezdetén az első válaszirat ellen kell e szavát emelnie, azóta a’ hongyülés sokat és igen sokat gyakorlati munkákon dolgozott, ’s ellenben más részről fölirataira részint épen nem, részint nem kielégítő válaszok adattak. Avagy az első válaszfölirat az élelmezési ügyben, és a’ részek iránti felterjesztések csak annyit foglalnak e magokban, hogy a’ két előbbi még szót sem érdemle , ’s az utóbbira is csak „ibis redibis“ féle válasz elegendőnek tartathatik? Üdvözlő felirat— úgymond — soha nem marad válasz nélkül. Szónok előtt ugyan, ki az angol nemzettől tanulta minden jót a’ fejedelemnek köszönni, minden részért tanácsosit okolni, ebben is van vigasztaló; a’ fejedelem mindannyiszor biztosítja, hogy a’ nemzet’ törvé- nyei iránt tisztelettel viseltetik. De elég e mind ez? A’ magasztalt gyakorlati téren mem snyuttatik e több mennyei manna a’ nemzetnek olly igen nagy éhsége’ közepett? Igaz, jött még a’vallás’ tárgyában is leirat; de isten óvjon mindenkit, ki ez után várja földi boldogságát. Végre megróva szónok azon gyakorlati működést is, mit a’ felsőházban a’ városreformra nézve tapasztal ’stb. A’ követ, kinek vádjait czáfolák e’ beszédek, főleg az utóbb mondottakra megjegyzé, mikép’ a’ leiratok’ késedelmének e nem oka; ott fen—úgymond—nem ülök én a’ tanácsban, csak azt óhajtanám, itt alant a’ RR. követnék tanácsomat. E’ mentségre, az utóbb szólott követ ismét illy tártalmulag válaszolt: Én és Sz. követe egyformán működünk. Néki csak 26 megye kell, ’s nekem, minthogy általánosság’ emberének tart, legalább ötven. Sz. követe, úgy hive, hogy csak a’ magyarnyelv ’s vallás szerencsésen menjen át, meglesz a’ 26 szám. Hogy ott fenn nem az ő tanácsát követik, sajnálom, hogy itt nem hallgatnak rá, örvendek. Különben megvolna a’ 26 volum, holott, most csak 17 a’ totum. E’ szóváltások után végre még egy megyei követ nyilatkozván Sz. követét pártolólag, e’ két ’s a’ tegnap említett Slavonija megye ellenében, több törvényhatóságok’közakaratául mondatott ki a’ végzés. Miszerint a’ BR. előbbi felírásokhoz, kihagyatván belőle az illirismusra általában vonatkozó részt, most is ragaszkodnak. Befejeztetvén ekkép’ a’ tűzmezei panasz’ tárgyalása, az elnökség a’ tegnapi ülés’ kezdetén elfogadott indítványhoz képest, az illirismust átalában illető tanácskozásra hívta föl a’ rendeket. Ez ügyben egy dunai megye’ régibb követe szólalt először föl, nem hogy panaszra fakadjon a’ múltakra nézve, nem kárhoztatni azokat, kik polgári kötelességet mulasztanak, hanem csupán egyszerű indítványt teendő az ügyben ! Mielőtt azonban ezt tévé , szólnia kelle a’ nyilvánosságról, a’ világosságról, mellynek fegyverét semmi rész meg nem bírja, ’s mi által a’ hírlapok olly sikeresen hatottak az illirismus’ ellenében. ’S a’ hírlapokról ismét eszébe jut a szóló követnek azon férfi, ki a’ nyilvánosság’ leghatályosabb harczosa volt, ki ezért működött, áldozott, sőt szenvedett , ki ezért a’ nemzet’ örök köszönetére számolhat. Ezt meg említendőnek vélé a’ szóló követ, mert azon férfiú ez idő szerint a’ nemzethez immár nem szól. Nem kívánja azonban e’ megemlítése által sérteni azt, ki helyét foglalá el; együtt működött szóló követ e’ férfival is büntető codex’ kidolgozásában, ’s barátságára büszkének érzi magát, ’s e’ fölött tudja azt is , hogy a’ hatalom , melly a’ sajtó’ ügyét kezeli, a’ lelépett férfiú iránt loyalitást fog tanúsítani. — ’S ezek után csak rövid szavakban inditványoz a szóló követ egy feliratot szerkesztetni, mellyben a’ kormánytól fölvilágositás kivántassék azon nyugtalanító állapotra nézve, mi főleg Horvátországban az úgynevezet illír mozgalmak által előidézteték, kivántassék nyugtató válasz az iránt, mi lépések történtek e’ lázas állapot’ megszüntetésére. — Egyszersmind pedig óhajtá a’ szónok megkéretni ő felségét, hogy vigyázó gondoskodását hazánk’ bel- és külviszonyaira egyiránt kiterjeszteni méltóztassék. Belviszonyainkat illetőleg különösen : szigorúan tartassa fen nyelvünk’ügyében hozott törvényeinket, fordítsa el kegyelmét azoktól, kik nem tisztelik nemzetiségünket, sújtsa, kik belőle gúnyt űzni is vakmerösködnek, biztos lévén, hogy e’ téren minden utami, kisérendi a’ nemzet’ rokonszenve, támogatni fogja ereje. Más részről azonban kisérje éber figyelemmel a’ külföldi viszonyokat is ; vizsgálja, ha idegen kezek nem részesek e a’ mozgalmakban, mik anyagai a’ nyugtalanságnak; ’s tekintsen az aldunai tartományokra, tekintsen a’ fekete tengerre, ’s messze éjszak felé. Sok, igen sok mulasztás történt már, történt a’ szencsétlen nemzetre , melly szomszédunkban lakik, ’s az aldunai tartományokra nézve is, lépjen föl tehát hatályosan szinte biztos lévén, mikép’ a’ nemzet e’ cselekvéseiben minden áldozattal támogatandja. Most az indítvány’ védelmére egy másik megyei követ emelt szót, fejtegetvén a’ horvátországi mozgalmak’ okait ’s állításait nyomban adatokkal is igazolván. Ezen követ’ beszéde következő: Az illirismus mindannyiszor megemlitetett, valahányszor a’ magyar nyelvről vagy a’ turopolyai séreleméről volt szó, és mind a’ hazára, mind közvetve az ausztriai monarchiára veszélyesnek bélyegeztetett , de kimeritőleg nem tárgyaltatott; mert azon jelenségek, mik Horvátországban mutatkoznak, csak részei az egésznek , az egészt pedig a’ résznek alárendelni nem lehete. Az idő óta pedig érkezett a’ magyar nyelv’ tárgyábani kir. válasz, melly noha minden kivánatunkat nem teljesité, mégis biztosításul szolgál, hogy a’ kormány nemzetiségünk’ kifejlődését a’ panszlavismus elleni kétes harcznak kitenni nem akarja; és a’ körülmények’ illy helyzetében mondhatná talán valaki, hogy az illirismus és panszlavismus feletti tanácskozások időntuliak és feleslegvalók. Ámde ha azon eszmének, melly e’ két nevezet alatt foglaltatik, egész kiterjedését vesszük figyelembe, ha figyelembevesszük, hogy a’ gondolat maga , melly az eszmének lényege, ha a’ külső jelenetek változtak is, el nem enyészett, és hogy fontosságát nem az egyes jelenetekben, hanem önmagában kell keresni, a’ vizsgálódás sem későnek, sem feleslegesnek nem tartathatik; hogy ha ártalmasnak találjuk, az eszmének ne későn, és ne physicai erőszakkal, hanem idejében és eszmével álljunk ellen. Az illirismust és panszlavismust sokan ártatlan litteratúrás mozgalomnak tekintik. Hogy első kezdet ez volt: u. m. kimivelni, ’s mind inkább tökéletesíteni a’ szláv nyel Országgyűlés. 478