Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-07-14 / 369. szám

kább a’ törvényhozás’ kötelességei közé tartozik, mennyi­vel bizonyosabb, hogy a’többségnek ezen felsőbbsége min­dig csak bizonyos osztályok’ kárára gyakoroltatik. Minden municipium egy aristocralia’ bölcsője, ez tény, mellyel az egész világ’ története, első lapjától mostanig bebizonyít: Göröghonban, Rómában, a’ középkori olasz- és németho­ni municipalitásokban, Németalföldön, Schweitzban és Angliában; mindenütt, hol municipalis szerkezetet találunk, egy erős, magában álló aristocraticus testület sem hiányzik, melly annak árnyéka alatt fejlődve, végre minden jótéte­ményeit monopolizálta. Ezen aristocratia — nem értem azt, mellyröl a’ törvény szól, hanem mellyet a’ dolgok’ kifejlő­dése idézett elő— létezik nálunk megyéinkben, létezik vá­rosainkban , ’s mindazon községekben, mellyek földesúri hatóságtól megváltva valamivel kiterjedtebb municipalis jo­gokkal bírnak. Ezen — hogy úgy mondjam — tettleges aristocraliának hatalma’s befolyása nagyobb, felsöbbsége sértőbb, kiváltságai szembetűnőbbek, mint azok, mellyeket maga a’ törvény ad, — ’s habár nem a’ törvényhozótól függ ezen aristocratiákat megsemmisíteni — mert mennyi­vel kisebb a’ kör, annyival inkább ki fog tűnni mindig az egyesek’ felsöbbsége — legalább mindig kötelessége lesz a’ törvényhozásnak gondoskodni arról, hogy azon felsöbb­­sé­g, mellyet a’sors vagy nagyobb műveltség egyeseknek adott, a’többiek’ elnyomására ne használtassák, azaz, hogy miután a’ törvényhozás az egyes municipiumokban az aristocratia’ támadását ’s létezését nem akadályozhatja, leg­alább ezen testületeknek olly jogot ne adjon által, mellyek­­kel azon kevesek, kiktől határozásaik függnek, a’többség’ elnyomására visszaélhetnének, legalább hogy ezt ne tegye felelősség ’s felsőbb felügyelés nélkül. Vannak, kik minden — a’ megyei szerkezetben—tör­ténendő változást az egész megyei szerkezetre nézve ve­szélyesnek tartjának, ’s azon ellenvetéssel lépnek föl min­den illy ezésű javaslat ellen, hogy általa a’ megyék’ auto­nómiája veszélyeztetik, ’s e’ részben kénytelenek vagyunk mindenek előtt kijelenteni sajnálkozásunkat a’ felett, hogy azon hatáskörnek kijelölésére, mellyben megyéink szaba­don működnek, épen az „autonómia“ szó választatott, melly tökéletesen független önkormányzást jelentvén, midőn a’ megyékre alkalmaztatott, szükségkép’ számos tévedésekre adott alkalmat. Egyes törvényhatóságnak jól elrendezett országban nincs és nem lehet illy autonómiája, a’ törvényhozás nem illethet két hatalmat a’ statusban, ’s ki a’ törvényhozási jo­got az egész ország’ többségének tulajdonítja, az nem szól­hat törvényhozási jogokról, mellyek egyes kis testületek­ben egyes majoritások által gyakoroltatnak, ’s gyakorol­tatnának kérdésen kívül a’ közállomány’ világos törvényei ellen, ha az annyira ismételt autonómia csakugyan létez­nék, ’s az egyes törvényhatóság’ akarata nem lenne föltét­lenül alávetve a’ törvényhozásnak. Hogy a’ megyék’ illy kiterjedésbeni autonómiája, ha a’megyéknek statutarius jo­ga megszorittatik, elvész, kétséget nem szenved; mi azon­ban távol attól, hogy ezt a’ hazára nézve veszélyesnek tar­tanák , azt hiszszük, hogy a’megyei autonómiának illy kiterjedésben való megszüntetése talán egyike a’ leghatal­masabb eszközöknek nemzetünk’ megerősítésére; ’s hogy a’ megyék’ hatáskörének azon másik része, melly által azok alkotmányunk’ garantiáivá váltak , ez által semmikép’ nem gyöngittetik. Mondatik a’megyei szerkezet’ mostani helyzetének pár­tolására még az is , hogy megyei közönségek a’ helybeli körülményeket jobban ismerve, majdnem minden tárgyakra nézve czélszerűbben rendelkezhetnek. Ezen ok azonban, melly kétségen kívül igen fontos arra nézve, hogy a’ me­gyéknél mindazon dolgok’ elhatározása megmaradjon, mellyek egyedül a’ megyét illetik , inkább a’ mellett szól, hogy olly tárgyak, mellyek az egész országot érdeklik, az ország’ egy 52-ed részére nem bizaltathatnak; a’ ta­pasztalás is azt mutatván, hogy hol és mikor az történt, a’ közjólét mindig provinciális érdekeknek rendeltetett alá. Fenyegettetü­nk végre, hogy minden, a’megyék’szer­kezetén tett változtatás okvetlen tökéletes centrálisadóhoz, ’s minden megyei élet’ elnyomásához fog vezetni. Mi azon­ban, noha illy centralisatiót —mint mondók— jelen hely­zetünkben alkotmányos nézetekből veszélyesnek tar­tunk , — noha meg vagyunk győződve, hogy a’ cen­­tralisatiónak egy bizonyos foka — min­t az például jelen­leg Francziaországban elért — a’ status’ kifejlődésére ká­ros hatást gyakorolhat ; — távol vagyunk, hogy még azon esetben is, ha kivonalunk szerint a’ megyéknek mind kor­látlan statutarius joguk, mind önadóztatási szab­dságuk , mind a’ közmunkák ’s közlekedési eszközök körül gyakor­lott befolyásuk elvétetett, m illy tulvitt centralisatiótól fél­jünk. A’veszély, melly hazánkat fenyegeti, épen a’ré­szeknek szétágazásában ’s minden centralisatio’ hiányában fekszik; ’s nem hihető, hogy közéletünk’ szelleme egy­szerre olly tökéletesen megváltoznék , hogy más veszé­lyektől tarthatnánk. Kár akkor, midőn úgy szólva már a’ Scyllába jutottunk, a’ Charybdis’roppant veszélyei fölött elmélkedni; ha egyenesen feléje tartanánk, nem valószí­nű, hogy egy hamar beleü­tődjünk. Fussunk végig röviden a’ mondottakon: hazánknak je­len körülményeiben központosító eszközökről kell gondos­kodnunk, ’s a’ mennyire jelen megyei szerkezetünk ezt akadályoztatná, bizonyos változásokat tenni megyei szer­kezetünkben is. Megyei szerkezetünk jelen állásában ket­tős hatáskörrel bir; az elsőnél fogva megyéink a’végrehaj­tó hatalomnak azon része által, melly rájok bízatott, a’ kormányt, ha az törvényes körén túl akarna terjeszkedni, ebbeli szándékában megakadályoztathatják; — a’ második: a’megyék’statutarius jogukban az adó’ szabad kivetése ’s minden közlekedési eszközök’ kezelésében áll, mellyek ál­tal azok egy igen kiterjedt positiv hatáskörrel bírnak, s csak a’ megyéknek első negativ hatásköre az, mi alkotmá­nyunk’ garantiájának tekinthető, ’s erre nézve nem felelős kormányunk’ irányában minden lényeges változtatást alkot­mányunkra nézve veszélyesnek tartanánk. Megyéink’ po­sitiv hatásköre alkotmányunk’ fentartására nem szükséges; ’s ez az , mire nézve a’ megyéknek túlnyomó befolyását korlátozni kívánjuk, ez az, hol a’ centralisatiót szüksé­gesnek tartjuk; melly nézetünkben hogy magányosan nem állunk , jelen törvényhozásunk’ követi táblájának eddigi ha­tározatai eléggé bizonyitják, mellyek által a’ városok’ el­rendezése tárgyában mind a’ városok’statutarius jogára, mind a’ házi adó’ kivetésére nézve azon elv állíttatott föl, hogy e’ jogok’ gyakorlata az egyes törvényhatóságoknak minden felügyelés nélkül nem engedtetik át; a’ közmunkák’ ’s köz­lekedési eszközök’ szabályozására nézve pedig egy orszá­gos választmány küldetett ki-Hátra van, hogy azon eszközökről szóljunk, mellyek által e’központosítást kivihetőnek gondoljuk, miről a’jövő számban. — E. 223. Kerületi ülés, julius’ 6. Elnökök, napló­­vivő: kik tegnap; jegyző Palóczy; napi­rend: túrmezei sérelem, illirismus. — A’ túrmezei panasz körüli tanácskozás folytattatik, szo­rosan a’ tárgyat illetőleg, azokhoz, mik tegnap mondattak, csupán egy pár észrevételt adának még, kik ma nyilatkoz­tak. Hogy miért jelöltetik ki a’ föliratban az orvoslás’ útja? okul emlité egy nagy megyének követe, mivel magány fo­lyamodás ’s a’ petitionalis jog’ gyakorlása közt különbség van, mivel a’ törvényhozás egyes ember’ törpü­lt helyzetébe nem szállhat alá. ’S ha csak általános alakban történnék a’ fölterjesztés, mondá folytatólag egy más megyének képvi­selője , nem fogná e a’ végrehajtó hatalom hivatva érezni magát beavatkozni a’ municipium’ saját ügyeibe, nem fog­hat e az általános panaszok’ visgálata közben a’ fölirat’ tág köpenye alatt bíráskodni olly dolgok fölött is, mik hatáskö­rén kivü­l esnek ? Itt az orvoslás’ egyedüli alkotmányos útja tartományi gyűlés’ rendelése. Ez okoskodások’ ellenében azon megyei követ, ki teg­nap mint mondá, azért kívánt a’ JöRB-hez közelíteni, hogy czélt érjen, s egészen más térre vezette a’ tanácskozáso­kat. Vádolta a’ képviselő testületet, hogy még mindég esz­­méleti légkörben él, nem akar átlépni a’ gyakorlati térre, csak sok szép szavakkal küzd, ’s papi rendszert követ, mi­től utóbb a’ közvélemény, elfordul. — Innen közötte ’s há­rom régibb követtársa, de főleg ama’ nagy terjedelmű me­gyét képviselő követ között némi szóváltások keletkeztek. Először is egy dunai megyének követe szólalt föl. Sz. követe — úgymond — czélt kíván érni, helyes, ezt mind­nyájan óhajtjuk; de kérdés: minő czélt? A’városok’ren­dezésénél p. o. hamar czélt érnénk szűk qualificatióval, de illy czélok’ elérése által vesztve van maga az ügy. Hogy a’képviselői testület eszméleti, nem gyakorlati té­ren küzd: egyike azon vádaknak — mondá továbbá egy másik követ a mik ügyesen használtatnak a’ nemzet elle­nében, mintha ez mindég ábrándok után kapkodna. Alig van pedig törvényhozás, melly inkább igyekeznék minden alkal­mat megragadni, hogy az ország’ jelen állapotán bármi kis javítást eszközölhessen , miáltal a’ haladás’ további útja el nem záratik. De igen e’ nemzet őrizkedni fog, őrizkednie kell, olly gyakorlati eszméktől, mellyek alkotmányos néze­teibe ütköznek, mik lételét is alááshatnák. Illy áron szó­nok, forduljon el bár tőle a’ közvélemény, törvényt nem kíván. Harmadik szónok végre, ki e’ vitákban legtöbb ’s leg­élénkebb részt ven, a’ sok szavakkali küzdésre nézve meg­­jegyzé: mikép’ nem tudja, a’ törvényhozásra, vagy a’ kor­mányra illik e inkább a’ Roma deliberante ’stb. Például hozá föl az illír mozgalmakat mik iránt gyorsan kelle intézkedni, mikre nézve nyíltan állt előtte a’cselekvés’ tévé, és mégsem történt semmi erélyes lépés. Zay is lemondott, ’s nem mozdittatott el. — Mi továbbá a’ szép szavakat illeti: senki sem hágja meg gyakrabban Sz. követénél phantásiája’ tüzes paripáját. — A’ gyakorlatiság’ eszméje pedig csak ekkép’ átalánosságban elődobva, igen sokat, tehát semmit sem bi­zonyít. Ha azonban e’ gyakorlatiatlanság’ vádját Sz. követe a’ föRR irányában érti, szónok magát ellene nem mentendi, ’s kinyilatkoztatja, mikép’ a’másik tábla’viszhangját nem visz­­hangoztatná ha­bár balatoni echó volna is. Ezek után szó­nok’ Sz. követe’ panaszát hogy részére csak 17 a’votum, és ez a’ totum, tréfásan említvén , némelly országgyűlési kö­rülmények’ tájékozására a’ többséget képező ellenzéknek a’ kormány irányában­ állása’ fejtegetésére tétt által. Soha sem volt — úgymond — száműzve az ellenzék’ köréből minden élesség, mint épen ez országgyűlés alatt; ’s hogy p. o. magát említse, soha nem vala gyávább utasítása’ védel­mében , mint midőn e’ hongyülés’ kezdetén az első válasz­irat ellen kell e szavát emelnie, azóta a’ hongyülés sokat és igen sokat gyakorlati munkákon dolgozott, ’s ellenben más részről fölirataira részint épen nem, részint nem kielégítő válaszok adattak. Avagy az első válaszfölirat az élelmezési ügyben, és a’ részek iránti felterjesztések csak annyit fog­lalnak e magokban, hogy a’ két előbbi még szót sem ér­demle , ’s az utóbbira is csak „ibis redibis“ féle válasz ele­gendőnek tartathatik? Üdvözlő felirat— úgymond — soha nem marad válasz nélkül. Szónok előtt ugyan, ki az angol nemzettől tanulta minden jót a’ fejedelemnek köszönni, min­den részért tanácsosit okolni, ebben is van vigasztaló; a’ fejedelem mindannyiszor biztosítja, hogy a’ nemzet’ törvé-­­ nyei iránt tisztelettel viseltetik. De elég e mind ez? A’ magasztalt gyakorlati téren m­em snyuttatik e több mennyei manna a’ nemzetnek olly igen nagy éhsége’ közepett? Igaz, jött még a’vallás’ tárgyában is leirat; de isten óvjon min­denkit, ki ez után várja földi boldogságát. Végre megróva szónok azon gyakorlati működést is, mit a’ felsőházban a’ városreformra nézve tapasztal ’stb. A’ követ, kinek vádjait czáfolák e’ beszédek, főleg az utóbb mondottakra megjegyzé, mikép’ a’ leiratok’ késedel­mének e nem oka; ott fen—úgymond—nem ülök én a’ ta­nácsban, csak azt óhajtanám, itt alant a’ RR. követnék ta­nácsomat. E’ mentségre, az utóbb szólott követ ismét illy tártal­­mulag válaszolt: Én és Sz. követe egyformán működünk. Néki csak 26 megye kell, ’s nekem, minthogy általánosság’ emberének tart, legalább ötven. Sz. követe, úgy hive, hogy csak a’ magyarnyelv ’s vallás szerencsésen menjen át, meg­lesz a’ 26 szám. Hogy ott fenn nem az ő tanácsát követik, sajnálom, hogy itt nem hallgatnak rá, örvendek. Különben megvolna a’ 26 volum, holott, most csak 17 a’ totum. E’ szóváltások után végre még egy megyei követ nyi­latkozván Sz. követét pártolólag, e’ két ’s a’ tegnap emlí­tett Slavonija megye ellenében, több törvényhatóságok’köz­akaratául mondatott ki a’ végzés. Miszerint a’ BR. előbbi felírásokhoz, kihagyatván belőle az illirismusra általában vonatkozó részt, most is ragaszkodnak. Befejeztetvén ekkép’ a’ tűzmezei panasz’ tárgyalása, az elnökség a’ tegnapi ülés’ kezdetén elfogadott indítványhoz képest, az illirismust átalában illető tanácskozásra hívta föl a’ rendeket. Ez ügyben egy dunai megye’ régibb követe szólalt először föl, nem hogy panaszra fakadjon a’ múltakra nézve, nem kárhoztatni azokat, kik polgári kötelességet mulasztanak, hanem csupán egyszerű indítványt teendő az ügyben ! Mielőtt azonban ezt tévé , szólnia kelle a’ nyilvá­nosságról, a’ világosságról, mellynek fegyverét semmi rész meg nem bírja, ’s mi által a’ hírlapok olly sikeresen hatot­tak az illirismus’ ellenében. ’S a’ hírlapokról ismét eszébe jut a szóló követnek azon férfi, ki a’ nyilvánosság’ leghatá­lyosabb harczosa volt, ki ezért működött, áldozott, sőt szenvedett , ki ezért a’ nemzet’ örök köszönetére számol­hat. Ezt meg említendőnek vélé a’ szóló követ, mert azon férfiú ez idő szerint a’ nemzethez immár nem szól. Nem kívánja azonban e’ megemlítése által sérteni azt, ki helyét foglalá el; együtt működött szóló követ e’ férfival is bün­tető codex’ kidolgozásában, ’s barátságára büszkének érzi magát, ’s e’ fölött tudja azt is , hogy a’ hatalom , melly a’ sajtó’ ügyét kezeli, a’ lelépett férfiú iránt loyalitást fog ta­núsítani. — ’S ezek után csak rövid szavakban inditványoz a szóló követ egy feliratot szerkesztetni, mellyben a’ kor­mánytól fölvilágositás kivántassék azon nyugtalanító álla­potra nézve, mi főleg Horvátországban az úgynevezet illír­ mozgalmak által előidézteték, kivántassék nyugtató válasz az iránt, mi lépések történtek e’ lázas állapot’ megszünte­tésére. — Egyszersmind pedig óhajtá a’ szónok megkéretni ő felségét, hogy vigyázó gondoskodását hazánk’ bel- és külviszonyaira egyiránt kiterjeszteni méltóztassék. Belvi­­szonyainkat illetőleg különösen : szigorúan tartassa fen nyelvünk’ügyében hozott törvényeinket, fordítsa el kegyel­mét azoktól, kik nem tisztelik nemzetiségünket, sújtsa, kik belőle gúnyt űzni is vakmerösködnek, biztos lévén, hogy e’ téren minden utami, kisérendi a’ nemzet’ rokonszenve, támogatni fogja ereje. Más részről azonban kisérje éber figyelemmel a’ külföldi viszonyokat is ; vizsgálja, ha idegen kezek nem részesek e a’ mozgalmakban, mik anyagai a’ nyugtalanságnak; ’s tekintsen az aldunai tartományokra, tekintsen a’ fekete tengerre, ’s messze éjszak felé. Sok, igen sok mulasztás történt már, történt a’ szencsétlen nem­zetre , melly szomszédunkban lakik, ’s az aldunai tartomá­nyokra nézve is, lépjen föl tehát hatályosan szinte biztos lévén, mikép’ a’ nemzet e’ cselekvéseiben minden áldozattal támogatandja. Most az indítvány’ védelmére egy másik megyei követ emelt szót, fejtegetvén a’ horvátországi mozgalmak’ okait ’s állításait nyomban adatokkal is igazolván. Ezen követ’ beszéde következő: Az illirismus mindannyiszor megemlitetett, valahány­szor a’ magyar nyelvről vagy a’ turopolyai séreleméről volt szó, és mind a’ hazára, mind közvetve az ausztriai monar­chiára veszélyesnek bélyegeztetett , de kimeritőleg nem tárgyaltatott; mert azon jelenségek, mik Horvátországban mutatkoznak, csak részei az egésznek , az egészt pedig a’ résznek alárendelni nem lehete. Az idő óta pedig érkezett a’ magyar nyelv’ tárgyábani kir. válasz, melly noha minden kivánatunkat nem teljesité, mégis biztosításul szolgál, hogy a’ kormány nemzetiségünk’ kifejlődését a’ panszlavismus elleni kétes harcznak kitenni nem akarja; és a’ körülmények’ illy helyzetében mondhatná talán valaki, hogy az illirismus és panszlavismus feletti tanácskozások időntuliak és feleslegvalók. Ámde ha azon eszmének, melly e’ két nevezet alatt foglaltatik, egész ki­terjedését vesszük figyelembe, ha figyelembevesszük, hogy a’ gondolat maga , melly az eszmének lényege, ha a’ külső jelenetek változtak is, el nem enyészett, és hogy fontossá­gát nem az egyes jelenetekben, hanem önmagában kell ke­resni, a’ vizsgálódás sem későnek, sem feleslegesnek nem tartathatik; hogy ha ártalmasnak találjuk, az eszmének ne későn, és ne physicai erőszakkal, hanem idejében és esz­mével álljunk ellen. Az illirismust és panszlavismust sokan ártatlan littera­­túrás mozgalomnak tekintik. Hogy első kezdet ez volt: u. m. kimivelni, ’s mind inkább tökéletesíteni a’ szláv nyel­ Országgyűlés. 478

Next