Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-10-31 / 400. szám

nehéz állandóságot szerezni a’ fizetésre , mint e’ tárgyban lényeges lépéseket tenni. — Minden áron kívánnám pedig a’ megyei kicsapongásokat korlátok közé szorítani, és ezt, ha a’ pénzügyi választmány’ javaslata, mint hiszem, életbelép, olly lényegesnek tartom, hogy e’ nélkül a’ fizetést ’s a’ közszükségeket illetőleg, borúsak kilátásaim. — Szükségesnek tartanám azt is, hogy elemek hozassanak működésbe még a’ jelen országgyűlése alatt, mellyek a’ közteherviseléstől természetöknél fogva nem idegenek. — És a’ városok’ rendezését már csak ezen szempontból is kívánnám tökéletesen befejezve látni,úgy szinte ha lehetséges, a’ szabad községek’ alkotmány’sánczaiba vételét is. — A’ honoratiorokkal a’jogot megosztanám,mert ezen osztály mint jelenleg áll, nemeseink’sorában állott, ha a’nemességnek fizetnie kellett, különben pedig csak az volt sorsa mi többi nem nobilis hofitársainké, azaz két szék között mindig pad alatt csücsült — ’S végre minden áron szigoru szabályokat alkotnék, még ez országgyűlésen a’ nemesi nemtelen kihágásokra , kitiltanám tanácskozó teremeinkből a’ cortest melly úgy csödit étik be; vagy legalább a’ köztanácskozásokban ezrek’ torkából egyszerre óriásilag hangzó »nem fizetünk“et megyei határozattá emelni nem engedném. Mert ne is hozza fel nekem senki, hogy nem lehet vonalt huzni a’ közt,hogy, ki a’ cortes, ki a’ nem cortes — mert a’ kinek egy kevés forgottsága van a’ megyéknél, nemcsak azt megkülönbözteti könnyen ki a’ cortes, de még azt is előre megtudhatja , hogy mikor lesz gyűlés cortesekkel, és hogy az hány corteses lesz. Tiz húsz ember nem cortes, mert ha annyi van, fogadom, nem hangzik a’„nem adózunk“ réztorkokból.—Iszonyúan sújtanám a’ bujtogatókat ’s a’ contrarepealistákat, legyenek azok akár fejei,akár lábai a’ megyének. És a’ szabályok’ foganatba vételét— bár erőt használni óvakodva kell—mégis a’legerősebb karhatalommal is kívánnám teljesittetni,mert bizony még ezek mellett sem tiszták, ezek nélkül pedig épen borúsak a’ jövőbe kilátásaim, és minden vállalataink felett sajnálkozva, semmit sem remélve, kétségbe kell esnem. — T. — Országgyűlés 311. kerületi ülés, okt. 21-én; elnökök: Nikolics (Bács), Soltész (Torna); jegyző: Ghiczy. Napirend: főRRi válasz a’ hitelintézet iránti pénzügyi munkálat. Mielőtt a’ pénzügyi munkálat’ utakról szóló része fölött folytattaték a’ tanácskozás , olvastatott a’ hitelintézet iránti főRRi válasz. A’ fŐRR. hosszas válaszuk’végén kijelentik,hogy bár az alsóházi módosítások helyett sok részben óhajtják is megtartani a’ választmányi szerkezetet, mindazáltal a’törvény-» javaslat’ fölterjesztését gátolni egyáltalában nem fogják. A BR. e’ nyilatkozatnál fogva módosításaiktól el nem állottak Nem mulasztható egyszersmind a’rendezési munkálatok’ jegyzője elmondani egypár észrevételét, mi lelkében önként fölmerült, midőn a’ tárgyalás alatti izenetet olvasá. íme — úgymond — itt a’ főRB. másfél ivet összeírtak számos észrevételekkel állanak elő, ’s mind e’ mellett, mivel saját érdekök kívánja készek mindenre, nem emlegetik meggyőződésüket ; ellenben, hol érdek-egyesitésről, jogok’ terjesztéséről van szó, ott fenhangon mondogatják, hogy nem engedhetik magokat nullificáltatni. Szónok e’ felötlő ellentétet szemökre kívánja lobbantani a’fORR-nek az izenetben. Ez indítványt többen a’ városi ügy’ tárgyalására tartozandónak vélék. Valónak azonban még némelly kérdések, mik iránt a’ kerületi jegyző szükségesnek tartá határozni. A’ JóRB. ugyanis, a’ választmányi vélemény’ nyomán szükségesnek tarták megkérni ő felségét, hogy közbenjárása által eszközleni méltóztassék, miszerint az örökös tartományokban létező , valamelly pénzkezelő nyilvános intézet hitelleveleink’ leszámítolását vállalja el, 's egyszersmind e’ hitellevelek is engedtessenek meg árultatni a’ bécsi börzén. Több követ e’ kivonatot feleslegesnek sőt károsnak is tartá. Miért minden áron arra dolgozni, hogy hitelleveleink az országon kívül maradjanak, nem elég rész e’ már magában , hogy az intézet készpénzt ad hitellevél helyett? ’S mire itt a’ fejedelem’ közbenjárása? Ha hitelleveleinknek nem lesz hitele, ezt parancsolni nem lehet: ha ellenben lesz, a’ pesti börzére is el fognak jőni keresni. Nincs hitelintézet, melly a’ végett állott volna fel, hogy a’ külföldnek kamatozzon, csupán a’ külföldi pénzforgalmat szaporítsa. Az illyen minden áram törvényhozás, monda T.— követe, hasznos nem lehet; ez annyi, mint pénzviszonyainkat idegen érdekek alá helyezni; ’s aztán mi a’ börzét illeti: megkérték e az Angol, Franczia és más nemzetek Ausztriát hogy papirjaikat börzéjén árultatni engedje; vagy a’ pesti börzén és Magyarországon is nem keringenek e ausztriai bankjegyek, statuspapirok ’stb. Ezt eltiltani sem lehet, ’s ha történnék, mindenesetre nyílt ellenséges indulatot árulna el. A’ többség mindezek mellett, hogy — úgymond — jobban biztosittassék a’ hitelintézet, elfogadta a’ fő Rt. felszólítását. Továbbá az intézet’ megnyitására 1845-ki julius’ 1-je napja határoztatott. Az intézet’ igazgatóságát a’ fejedelem nevezi ki, tehát a’ kincstár fizeti. Szükségesnek tartá még a’ jegyző a’ telekkönyv’ behozatalára is tenni előleges lépéseket, hogy legalább azok, kik különös (specialis) betáblázást kívánnak, ’s kik a’hitelintézettől kölcsönözni fognak, magokat bejegyeztethessék. Központi megyénk’ követe, ki a’ sok visszás reformter-Iveket lelkéből gyűlöli, ismét olly kártékony félszabálynak tartja a’ telekkönyv’ ekkép’ behozatalát. Ez nem lehet csak engedményt, ennek kötelezőleg kell behozatni. Az illy darabolt reform csak újabb zavart okoz , mint végrehajtási törvényeink javítása, miáltal csak oldalaslag támadtunk meg más institutiót. Ideje már tisztán és őszintén járni el, ideje lépést tennünk sikeretlen toldozás helyett. A’ BR. mindezek mellett a’ jegyzőt megbizák,hogy gondoskodjék a’ telekkönyv’ behozásáról, — ha I. i. bonyolult birtok- viszonyaink között lehet. Annyi igaz, hogy jegyző sincs igen vérmes reménynyel, hogy sok birtokos találkoz,zék, ki birtoklásának czimét bejegyzendi, mig az ösiség áll. Következett ezekután az előlegesen építendő vonalok’ meghatározása. Irtuk tegnapi közleményünkben, mikép’ Pesttől Galliczia felé három pont jelöltessék ki; irtuk egyszersmind , mikép’ ez azt tenné , hogy a’ vonal Miskolczig egy legyen; ’s aztán ott szakadjon három részre. Ez értelmezést azonban csak a’ tanácskozások’ előzménye után lehet kiokoskodni; minélfogva ma nem egy követ csakugyan szószerinti értelmet tulajdonita a’ határozatnak, sürgetvén, hogy Pesttől Galliczia felé ne három vonal készíttessék. E’ vonalok, úgymond egy balatonnenti követ, csak három ágú korbácsa lenne a’ hon’ több vidékeinek. Az ország’ több kerülete e’ szerint nem részesülne az utakra adott pénzből, e’ gallicziai hármas vonal kimerítené pénztárunk’ egész úti rovatát. ’S miért lenne a’ kedvezés épen a’ Galliczia felöli megyékben, mit várhatunk mi kereskedés’ tekintetében Gallicziából? Elhatároztatott tehát, hogy Galliczia felé csak egy vonal építtessék. ’S kérdés jön: Kassán Eperjesen keresztül Komárnyik, vagy Tokajon által Vereczke legyen e a’ kitűzendő végpont. Kik Komárnyik mellett szólottak, fölhozák, hogy erre már is jó út van, mellynek elkészítése nem kerül sokba , ’s az átviteli kereskedés Sároson vonul által, mellynek, mint a’ másik vidéknek , hajózható Tiszája nincsen. Vereczke’ pártolói ellenben álliták, hogy Lembergnek Komárnyik felé magában Gallicziában is sokkal hosszabb az út; ’s ennélfogva azon vonalon több vámot kell fizetni, a’ s szállítás drágább lesz. Nagy tekintetet érdemel továbbá, hogy a’ hegyaljai borkereskedésnek is ez útja. A’ többség, főleg az utóbbi tekintetben Vereczkét pártoló. E’ határozat azonban ismét nagy harczot idézett elő. A’ dunáninneni kerület, — a’ bányavárosok ismét út nélkül maradtak. Ez, mondák, igaztalanság, mindent a’ Tisza nyel el. A’ tartományi érdekek’ harcza ekkép’ végtelen fogott volna lenni, ha egy közvetítő indítvány nem létetik vala. Cs.— megye’ követő előadó, mikép’ fődolog a’ vonalok’ meghatározásában, hogy az ország’ legtöbb,legnevezetesebb vidékei köttessenek össze a’ középponttal, Pesttel, ’s hogy az innen szétágazó utak nem egy legrövidebb vonalban vitessenek ki a’ hazából, hanem az ország’ főbb helyeit, városait kapcsolatba hozza. E’ tekintetben a’ választmány által kijelölt vonalok mind szükségesek, ki kell mindazáltal, a’ megajánlott mennyiség’ csekélységéhez képest, nehány vonalt előleges elkészítés végett jelölni. Illy vonal szónoka szerint négy lenne, mindeniknek építése Pesttől kezdetvén, ’s folytattatván, meddig a’ költség engedi. A’ költségeket, hogy egyik vidék, egyik kerület se panaszkodhassék, akkép’véli felosztandónak, hogy az utakra ajánlott ősziésből minden vonalra egyforma mennyiség határoztassék. A' négy millió tehát négy részre osztatnék; ’s minden vonalnak Pesttől megkezdésére és folytatására 1 millió lenne határozandó. A’ vonalok pedig lennének a’ következkezendők. „Halljuk!‘‘ — kiálták. Első lenne tehát a’ Pest-Budát Fiuméval összekötő vonal. Másik út vezetne Pesttől Galliczia felé, összekötvén a’ hon’ legvirágzóbb kereskedésü helyeit. E’ vonal aztán egy közvetítő ponttól — mint a’ szerkezetben van — több felé ágazhatna el. — Harmadik vonal Pesttől Kolozsvárnak építtetnék,olly kikötéssel,hogy, ha a’ debreczeni vasút másfél év alatt építtetni fog, e’ vonal Debreczentöl kezdessék. Negyedik vonalnak a’ választmány a’ Pesttől Bécs felé vezető utat javalja ; szónok azonban e’ vonalt, hol már is gőzhajózás van, hol vasút is terveztetik, elölegesnek nem tekintheti. E’ helyett legczélszerűbb lenne azon vonalt jelölni ki, melly szinte Erdélynek Szeben felé vezet. Ezen indítványban sokan megnyugvának. A’ Dunán inneni rész azonban felszólalt, íme a’ Tiszántúl ismét két utat kíván. Említetett az oroszlány’ osztálya a’ mesében. Hasztalan mondok, hogy ott kell országosan gondoskodni utakról , hol legroszabb állapotban vannak a’ közlekedési eszközök, hol a’ kereskedés nagy bőség közepett sárban fuladoz. Máskép’ az aggodalmakat, panaszokat megszüntetni nem lehete kéntelen volt az indítványozó még egy vonalt kijelölni a’ bányavárosok felé. E’szerint tehát már ötfelé fog osztatni az utakra adott csekély mennyiség. ’S most már több megyék az ellen szólaltak fel, hogy ennyi utat építeni lehetetlen, hogy az egész törvényjavaslat csak oda fog szolgálni, hogy egyedül Pestnek lesznek jó utai, ’s mondatott, hogy ekkép’ legczélszerűbb fogna lenni, magát Pest megyét megajándékozni a’ megajánlott öszlette. Az illető központi megye’ követének eszébe jutott Agrippa’ meséje, midőn a’ tagok fellázadtak a’ gyomor ellen, honnan életnedvet, honnan tápot nyernek mindnyájan. Kérte szóló követ a’ panaszló képviselőket, menjenek egy debreczeni, vagy pesti vásárkor e’ megye’ utaira és lássák meg, hogy a’ középpont’ utait egész ország’ szekere mennyire rongálja. A’ többség ezeknélfogva megnyugvék ez idő szerint a’ Cs.— megye által tett osztályzaton, mint az később egy ötödik vonal’ hozzáadásával módosíttatott. 31. kerületi ülés, odt 22-én; elnökök : Nikolics , Soltész; jegyző: Ghiczy. Napirend: hitelesítések, központi vasút, ’s a’pénzügyi munkálat’ folytatása. Hitelesíttetett: a’ nemzet’ közszükségeinek fedezésére tett országos ajánlatról ’s annak kezeléséről szóló üzenet, továbbá a’ közmunkák’ szabályozását illető törvényjavaslat. Tárgyalás alá került mindenekelőtt a’ központi vasúti vállalat iránti főRRi válasz. A’ főRR. kamatot biztosítnak az egész vonalra nézve , de a’ párvonalak’ eltiltását nem helyeslik. A’ jobbparti megyék pártolák a’töBB-ket, központi megyénk’ követe ellenben mellőzvén a’ kicsinyes megyei érdekeket, mellyek az egész vállalat iránt ellenséges indulattal viseltetnek; mutogató, hogy, miután a’ nemzet a’ kamatbiztositást elvállaló, többé már nem is a’ társaságnak, hanem önmagának az országnak érdeke kívánja , hogy a’ párvonalok’ eltiltása kimondassák. ’S illy értelemben nyilatkozott a’ RR. igen nagy többsége, a’párvonalú vaspályák ellen. Mielőtt azonban ez iránt az egyezkedés a’főRR- rel tovább folytattatnék: a’ dolog’ siettetése végett, a’ többség elfogadd egy kárpátvidéki követ’ indítványát, miszerint a’ RR. szükségesnek vélik, hogy az orsz. választmány’ eljárása az egyezkedéstől ne függesztessék fel, hanem a’ társaság azon pontokra nézve is, mik iránt még kérdés van, meghallgattatván , az alkudozás’ végeredménye szerződvény’ alakjában mielőbb mutattassék be. Ez alkalommal egyszersmind a’ gömöri vasgyárosok’ s folyamodványa is figyelembevétel végett e’ választmánynak kiadatni határoztatott. Ezek után az orsz. útvonalak’ építéséről szóló törvényjavaslat olvastatott. Az 5.§.ellen a’ városok’követei szót emeltek. Ezen szakasz szerint sz. k. városokban a’város’ határán keresztül vezető or. utak’ készítésére minden háztól egy gyalog, ’s minden 50. holdtól, melly egyes polgár’ birtoka, egy marhás napszám szolgáltatandó. A’ városi követek e’ szolgálatot törvénytelennek álliták kiváltságaiknál fogva, ’s igazságtalannak , midőn olly teher rovatik reájok, melly nem közös a’ nemesekkel, kik azt reájok róvják. ’S különben is ellenkezik a’ méltányossággal, hogy minden bármi nagy és bármi kicsiny ház’birtokosa egyenlően terheltessék, úgy szinte az 50. holdat is kevesellé némelly városi követ. Kívánták ez oknál fogva, hogy városokban az eddigi szokás tartassák fen. A’ BR. e’ változtatást nem fogadók el, sőt többen az adózó nép’ terheltetéséhez aránylag még jobban kívánók a’ városokat megróvni. Maradt a’ szerkezet. Majd a’ tábla’ öreg jegyzője említvén Borsod megye’ jó utait, egész komolysággal sürgető, hogy a’ kivetésben azon megyékre, mellyeknek utai jobbak a’ többiek fölött, legyen illő tekintet. Ezt ő méltányosnak és igazságosnak nevezé. A’ RR. pedig igen is municipalis büzünek tárták Az érdemes követ, mondának, computust kíván, ’s ha valemelly megyének adózó népe, talán erősebben zaklatva, jobban fentarta az utakat, ezt azon megye’ nemességének érdemül kívánja betudni. A’ jó utak sok helyen, elég anyag lévén, a’természet’ajándékai; ellenben sok megye’ szegény adózóinak , ha compulusra kell menni, ki képes beszámitani a’ sárba , a’ viz elleni töltésekbe pazarlótt tömérdek erőt. Az indítványozó ugyan állitá , hogy az utak’ készítése körül a’ nemességnek, különösen a’ földes uraknak is van érdemük, kik többször anyagot szolgáltattak; de ez ajánlatot, mi tömérdek papirosába került a’megyének, ollyannak ismeri egy nagy megye’ követe , mint, midőn az egyszeri diák mondá gazdasszonyához : itt van a’ kapor, csináljon kelmed derelyét. Az indítvány tehát nagy kisebbségben maradt. Inditványozá továbbá központi megyénk’ követe, hogy miután az utak’ fentartása igen nagy költséggel jár , sőt mondhatni többe kerül, mint a’ készítés , engedtessék meg a’ már kész, ’s meglehetős állapotban lévő utakon vámot szedni. Szónok, úgy hiszi, hogy folytonos adózás, vagy vámrendszer, — de egyiket okvetlenül meg kell állapítanunk , ha utainkat jó karban kívánjuk tartani. Egy dunai megye’ ifjabb követe ’s a’ jegyző ellenben sokkal fontosabbnak tarták e’ vámügyi kérdést, semmint felette illy rögtön közbevetve könnyen határozni lehetne. E’ kérdést mind elméletileg szükség esébb megvitatni, mind a’ tapasztalás’ adataival föl kell világosítani. Erre jelenleg már idő nincs; e’kérdést megvitatni a’jövő törvényhozásnak leend feladata. A’ vámfizetés különben is úgy tűnik fel a’ nemzet’egy része előtt, mint az adózás’leggyűlöltebb nemeinek egyike, melly népszerűséget már azért sem nyerhet, mivel terhe naponta, ’s minden alkalommal érezhető. De még ez is mellékes tekintet; kezökben valónak szónokoknak az alsó-ausztriai utak’ igazgatóságának adatai, ’s ezekből is meggyőzödhetének, hogy a’ vámszedés végett felállított számos épületekre és hivatalnokokra szükséges kiadások, az útfentartási költségekhez hozzájárulván, ezen költségek’ mennyiségét, — tekintve még a’ vámszedésnél alkalmazott tisztekre nézve gyakorlandó ellenőrség’ nehézségeit is — igen nagy mértékben növelik. Innen van aztán, hogy, midőn 1841-ben Alsó-Ausztriában, hol úti vámok szedetnek, egy mértföldnyi útnak fentartása, melly úti vám’ fejében 3,833 forintot jövedelmezett, 6,507 forintba került , Velenczében, hol úti vám nem szedetik, egy mért- 744 -