Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-12-26 / 416. szám

Csütörtök Decemb. 20.1844 416. PESTI HÍRLAP. Megjel­­ik e’ lap minden hiten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 forint, borítékban 6 ft, postán borítékban 6­ ft pengő pénzben. — Előfizethetni helyben Land ’rer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani­ utcza Horváth-házban 483. száza alatt, egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a­ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Előfizetés a’„Pesti Hírlap“ 1845-dik évi folyamára. A’ „Pesti Hirlap”-nak úgy szerkesztése, mint alakja ’s előfizetési föltételei 1845-ik évre változatlanul maradnak. Cég­­ébiránt e’ lapnak majdan hetenként négyszer megjelenésére nézve a’ szükséges lépések már raegtétettek) Buda­pesten házhozhordással boríték nélkül egész évre 10, félévre 5 ft, postán küldve egész évre 12 ft, félévre 6 p.ft —A’ czímek’ hibátlan beküldése ’s a’megrendelés’ siettetése kéretik , hogy a’ nyomtatásba’ kellékhez alkalmaztathassék. Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelések csak a’ bécsi cs. főpostahivatal útján történhetnek. Landerer Lajos, a­ „Pesti Hírlap“’kiadó tulajdonosa. TARTALOM. Nyilvános köszönet gr. D. E-nek. A’ magyar aca­demia és reformja. — Törvényhatósági dolgok' Szathmár (folyt). Zágráb (a’ bán főisp. hivatalába bevezettetik,' közgyűlés a’ tisztválasztás' előkészületeinek megtételére). Tur­­mező (tisztválasztás). Komárom (követjelentési közgyűlés). Kis- Kunság (politikai élet és gazdálkodási rendszer.) Bihar (követje­lentési közgyűlés). Heves (tisztválasztás). Esztergom (sz. k. város, követjelentés.) Fővárosi újdonságok. Népnevelési törvényjavaslat. (Folytatása). Vegyes közlemények. A’ helységjegy­­zék' sorsáról. Pozsony (a'malomvölgyi vállalat). Gyáralapító rész­vénytársaság. Külföld. Hivatalos tud. Hirdetések. M­AGYARORSZÁG és ERDÉLY. NYILVÁNOS KÖSZÖNET gr. D. E.-nek. Az iparvéd­egylet’ ügyében apostolkodom, e’ lapokban megjelent czá­­folataimat is használva a’ B. H. híveinek megnyerésére. De találkoztak sokan , kik fejcsóválva mondák: Megvárjuk a’ vezér’ válaszát, ki tudja, milly fordulatot ad az a’ dolog­nak , milly kedvező felvilágosítást önt, fonáknak látszó állí­tásaira. — És megjelent a’ B. H. 83—ik száma. Gr. D. E. 1) alatt engem ugyan leszándékozik dorongolni, de még is hála, ezer hála nékie az ügy’ nevében! — A’ nép ítélt közöttünk. — Meg nem foghatám e’ sikert, mig egy idős táblabiró következőleg nem világosita fel. A’ visszás ügy’ védelme sokkal több ügyességet kivan, mint a’jó, amelly önmagát kivívja. — Vannak hát bizo­nyos­ hadi cselek , mellyeket megyei elnökök, lapirók illy esetekben használnak; ezek el­vakítják a’ tudatlant, de a’ gyakorlottabbak’ szemei előtt csalhatlan bélyegei a’ fedez­­getett — üresnek. Elsorolandok nehányat. Ha a’ megbuktatandó elv olly annyira elismert, hogy józanon fellépni ellene nem lehet, helyeselnünk, magasz­talnunk kell azt; csak egy kis módositáskát kívánnánk, hogy mi is buzgói közzé sorozhassuk magunkat. — De a’ kis módosítás aztán ollyan, mint, ki a’ kalendáriumot igen he­lyeselné , de csak a’ naptárt szeretné belőle kihagyatni. — így tesz gr. D. E. 3., 18, 19-ik pontjában; helyesli a’ honi műipar’ emelését — ki lenne ellene — csak a’ zaj, a’ cse­lekvés , az életjelek kimaradnának, 32, 37 , csak várni, magára hagyni kellene a’ dolgot. — Azaz: nem kellene tenni semmit. Csak az aláirt honfiak azon tényezők, mely­­lyekre vállalatok alapíthatók. — Más mód,— helyeseljük az elvet, és végére bus hangulat­tal egy d e -t ragasztunk ’s hazafiui bik negélykedve, olly környülményt kötünk az elvhez, mellynek lehetetlenségét, vagy czéltalanságát megmutatva, halált mondunk az egészre; világért sem javalva a’ látott hiányok’ pótlását, vagy más czélszerű­ intézkedést. A’ hallgató megygyőződvén, hogy az ügy’barátja szól, nem igen vizsgálja a’ de-t, 's osztja bánatát, hogy az elv nem világra való, így tesz gr. D. E., midőn az elv’ helyeslése után, mint okvetlen következmé­nyeket csatolja a’ védegylethez a’ csalásokat, mellyek czélját meghiusitandják — mélyen hallgat, hogy eddig is csaltak — elmondja a’ borotvát, melly nem fog, ’s a’ posz­tót, melly rongy,’s kifelejti a’ honban is rejlő concurrentiát — 21 , 22 , 24 , 25. És húz következést, mert N. pénteken halt meg , tehát Nt. a’ péntek ölte meg. Jó helyeselni a’ tárgyat, pártolását ígérni olly környül­­ményben, midőn már azt pártolni nem kell, segítségünket ígérni akkorra, midőn már ellenség nem lesz. „Majd ta­nu­nak járni, ha férfi lessz“, vagy: „Majd segitlek, hanem koluulandasz“; ez kényelmes is, és szépeket is lehet igy mondani, sőt a’ statustudománynak némi mázát is nyerhet­jük ezzel, ha okosan használjuk. — így tesz gr. D. E. 29 — 32-ik pontokban, továbbá a’ 29-ikben. Ha a’buktatandó tárgy lélekbeható, izgató: az untasz­­tás’ kásájával, ’s a’ megszaggatás, bonczolgatás’ hosszú levével keverjük azt meg illően; a’figyelem megfárad, ’s a’ türelemvesztett, hogy szabaduljon is igent mond. — így tesz gr. D. E. Kossuth’ egész levelével. — Gyakorta sikeres kivált megyékben, nagyobb tekintélyű embereket hízelgő szóval megcsititni, hogy biztosabban vívjunk; a’ hiúság politicában nagy tényező. — Meg­­kisérté gr. D. E. ezt is, de alig ha emberére akadt. Ha a’ védokokat czáfolni nem tudjuk, lovagiasan meg­vető mosolylyal fennen hirdetjük. A’ felhozott okok, min­denkinek, ki józan észre tart igényt, belátása szerint ma­gukban öszvedülnek; czáfolatuk időpazarlás lenne, ’s a. t., és sok ember kész öneszét eltagadni, és kétkedik magá­ban , hogy a’ dolog igy áll, ’s nem meri kimondani ellen­véleményét , mert józan észt igényel. — így tesz gr. D. E., midőn ifjúi praepotentiát emleget. Ha lehet — ’s mit ne lehetne! — a’ legkomolyabb tár­gyat tegyük nevetségessé, ha részünkön a’ nevetők, miénk a’ győzelem, így tesz a’ B. H harangozója, kiből őrizetle­nül egykor jobb genius szólt. Vagy czáfoljunk meg nehány gyengébb okot, nehány kitépett ’s fonákul öszveállitott gondolatot, az erősekről hallgassunk, mint ha mi sem történt volna, ’s üljük meg a’ győzelmet, sok ember a’ ragyogással tart. — így tesz az érdemes vezér leginkább E. utolsó czikkeivel. — Mindezeknél czélszerűbb, homályos intéseket, baljós­latokat vonni ki a’dologból: ki tudja, mi létezik a’fené­ken? — A’ harmadik lépés jőni fog, e. u. t. ez a’ gyöngé­ket megrettenti, ’s ez a’ többség. — így tesz gr. D. E. a’ 6-dik és más pontokban. Végre, ha némi institutio’fentartásáról kétségbe kell es­nünk, mert úgy kívánja, a’ jog’istene, ’s igy mi megeléged­nénk annak fentartásával módosítva is, ezt a’ világért sem mondjuk ki: vívjunk épben tartásáért körömszakadtig, ’s ha hosszú küzdés után kegyes concessióként megnyugszunk módosításában, ’s a’ haladók örülnek kivívott győzelmükön; mi kaczaghatunk, mert ép’ az történt, mit kívántunk. — Ez általános iránya „és elve a* B. H.-nak, mellyet benne olly sokan hasztalan kerestek.“ — A’ jó öreg elvégzé , ’s én újra köszönetet mondok gr. D. E., mert e’ szép tanokat általa tudám meg. — Még nagy haragjára kell nagy busán visszatérnem. Ha országos tekintélyű ember körmünkre ver, ki ellen fellépni nincs sem erőnk, sem bátorságunk, úgy szoktunk cselekedni,mint a’tanító, ki feleségétől meg­­veretten, nagy haragjában — nem tett semmit, — de is­kolába ment, ’s tanítványait nyomorgatá. Kossuth a’ házi asszony, gr. D. E. a’ tanító, iskolája Timon, ki egyéb­iránt e’ név alá rejtőzni nem akar, már azért sem, nehogy a’ B. H. érdemes vezére, ki bölcsen felfedezé (mint egy angol utazó Pestet), hogy e’név egy görög bölcs’legális tulajdona, — a’ lárva’ büntetésébe idézze. — Gr. D. E. többi pontjaiban nem leltem egyet is, melly Toth L. bará­tom’ alapos értekezeteiben elegendőleg megczáfolva ne lenne. És igy búcsúzóra harmadik köszönetemet mutatom be, hogy az érdemes vezér egyik pontjában az emberfajt vénülni találja, igy bizonnyal nem hiendi éretlennek politicai jogok’ gyakorlatára hazám’ nemtelen lakóit. — K. Cseszt­­vén, dec. 10-én, 1844. — Timon. A’ MAGYAR ACADEMIA’ REF­ORMJA. Hosszabb idő óta ha­zánkban nem ritka azon panasz, hogy a’ magyar academia sem czéljának sem azon reményeknek, mellyekkel az ország iránta volt, mindeddig meg nem felelt, sőt azt is vehettük észre , mikép’ a’ panaszok évről évre növekedtek, és csak a’ legújabb időkben nem annyira elnémultak, mint inkább a’ magyar’ sajátos antipa­­thiájának engedtek helyt , mellyel majdnem minden intézete iránt viseltetik, mihelyest az hosszabb fenállása után sem képes vérmes reményeinek és fennen repülő várakozásainak megfelelni. Illyenkor azután nem igen szoktuk meggondolni, hogy valamint egy részről a’ vád joggal illeti a’ vádlottat, úgy más részről a’ vádlót is sújthatja. Ez az eset a’ magyar academia’ dolgában mind a’ közönségre, mind pedig a’ társaság’ tagjaira nézve. Mert mi­dőn ez utóbbiak joggal vádolhatják a’ magyar közönséget arról, hogy az academia’ pénzerejéről kellőképen nem gondoskodott, hogy ez intézetet mindeddig vonakodott valódi országossá emelni, hogy olly állapotban hagyá, miben inkább csak az első nagylelkű alkotók’ intézetének tekintethetik, ’s midőn végre az academia’ tagjai joggal vádolhatják a’ közönséget, hogy a’ társaság’ mun­kálatai iránti minden részvét eltűnt, a’ közönségnek is viszont vannak alapos vádjai az academia­ ellenében; illyenek pedig, hogy ez intézet eddig a’ kellő alapos tudományosságot, a’ kellő szorgalmat nem mutatta , ’s mind a’ tagok’ választásában mind a’ jutalmak’ kiosztásában némi pártoskodás’ színét nem mindig tö­­rölheté le magáról, mi a’ politikai viszonyokra is igen ártalmasan hathat, de a’ tudományok’ körében csak a’ legkeserűbb, legí­zetlenebb gyümölcsöket hozhatja létre. Helyesen beszélnek az academikusok, midőn igazságtalanságnak mondják, hogy a'fizetéses és nemfizetéses rendes tagok közt, nem a’ munkamennyiségben, mindketteje ugyan annyit lévén köteles dolgozni, hanem egyedül a’ fizetésben vagy nemfizetésben áll a’ különbség, de igaza van vi­­­szont a’ közönségnek is, midőn arról panaszkodik , hogy az aca­­demia’hat osztályai közt van négy,t­ehát az osztályok’két harmada, mellynek első rendes és fizetéses tagja azon szakban mellyhez so­roltatott, 13 esztendő alatt legalább semmi jeleset nem tudott vagy nem akart előállítani. Igazok van az academikusoknak, midőn arról panaszkodnak, hogy a’ közönség munkáik iránt semmi rész­véttel nem viseltetik, hogy ez az academia’ évkönyveit, tudo­mánytárát (mellytöl a’ viszonyainkhoz mért becset eltagadni nem lehet) és más iratait nem pártolja, nem veszi, é s így az intézetet nem segíti elő; de igaza van viszont a’ közönségnek is, midőn nem tetszését nyilvánítja az iránt, hogy az academia öt félévig váratja, a’ helyett, hogy az olly általánosan szükséges szótárnak, elkelte után rögtön uj és javított kiadását eszközölné; és igazsá­gos a’ közönségnek nem helyeslése, midőn még némelly fizetéses tagok is olly indítványokat vetnek el, miilyen például volt, hogy a’ tudománytár' érdekesebbé tételére, minden rendes tag évenkint egy kritikát tisztelettdíj nélkül adjon abba. Igaza van ismét a' közönségnek, midőn a’ politikai mezőn keletkezett pártoskodást távol akarja tartani a' tudományok’ körétől, midőn meggondolván miképp a’ politikának még elég tér maradt fenn hazánkban , ha azt az academiaeba­ét nem visszük , kívánja , hogy a' tagok’ vá­lasztásában, és jutalom’ elosztásában semmi más mellékes tekin­tet ne legyen mint az irodalmi vagy tudományos érdemre, de vi­szont igaza van az academikusnak is , midőn ő meg’ a’ közönsé­get arról vádolja, hogy ez, habár felületesen is, politikai viszo­nyok iránt hasonlíthatlanul több részvéttel viseltetik, mint tudo­mány és komoly búvárkodás iránt; igaza van midőn kimondja, hogy a’ közönség az általános divat’ bélyegét rákényszerité az akadémiára is, és hogy ez más pénzzel nem élhetvén mint a’ melly­nek cursusa megállapittatott, akaratlanul vagy tespedni vagy azon után járni, azon színt magára ölteni kéntelen, melly előtte meg­­nyittatik, és melly az általános divatnak megfelel. Hasonló, részint bevallott, részint némán igazaknak elismert nézetek mindkét részszel óhajtatták, hogy a’ magyar academia re­­formáltassék; igy keletkezett Vállas r. tagnak ez ügyet tárgyazó munkája, igy keletkeztek magának a’ társaságnak keblében több szózatok , mellyek a’ reformot minden ellenzés nélkül sürgették. Az académia tehát f.é.martiusban Döbrentey, Fáy, Schedel, Szro­­kay, és Vállas alakból álló bizottmányt nevezett, és kötelessé­géül téve,hogy az általánosan kívánt reformot készítsé elő. Saj­nálhatni , hogy ezen nagyfontosságú terv’ felvétele a’ kisgyülések’ épen legutoljára halasztatott , mert a’ nagy gyűlés dec. 16-kán vévén kezdetét,a’ múlt héti hétfői kisgyülés az utolsó rendes kis­­gyűlés volt; és hogy azon kívül még két rendkívüli kisgyülés dec. 11-kén és 13-kán tartatott, ez a’ bajon, mint látandjuk, legalább gyökeresen nem segített, hanem azt magyar szokás szerint megint a' jövő ország­a itt nagygyűlésre halasztá el. Mindazáltal a’ kez­det meglevén, most már hazafias kötelességünk remélni, misze­rint a’ czélszerű változás sem az academia' sem a’ közönség’ ré­széről talán nem maradand el. A’ bizottmány’ tervének czélja kétségkívül gyökeres refor­mot léptetni életbe, mit főképen három elv’ alkalmazása által tö­rekszik elérni, elseje abban állván,hogy az academia’ munkásságá­nak legnagyobb részét a’ helybeli tagokra szorítsa, vagyis centra­­lisáljon; másodika, hogy egyes osztályait újra rendezze, és azok’ tudományos mozgalmait az egész testülettől függetlenekké tegye ; harmadika, hogy a’ heti gyüléseket az úgynevezett nagy gyűlések’ káros befolyása alól felszabadítsa, ’s ez által az academia’ már efféle intézetekéihez mérve úgyis csekély tudományos erejét ösz­­pontositsa, melly erők még annál csekélyebbek, mivel most mint vari nantes, az egész társaság’ tengerében majd nem egészen elsü­­lyedni kéntelenittetnek. Eddig a' vidéki tagnak nem annyira elősegítő, mint épen el­lenkezőleg hátráló befolyása volt, majd minden munka, melly megbirálásra vagy a’ dijakért versenyzésre volt beadva, legalább egy vidéki taggal közöltetvén. Ezenkívül a’ vidéki tag’ gyakorla­tilag megállapított kötelessége még a'nagy gyűlésre megjelenésé­ben állván (más, idejöket épen fel nem emésztő munkálatokat ki­véve, mellyek’ némellyikében azonban a’ lev. tagok is majd min­den emolumentum nélkül részesíttetnek) az arány, melly a'fizetéses helybeli és fizetéses vidéki tagok közt fizetéseikre és kötelessége­ikre nézve fenállott, nem vala a’ legigazságosabb; más részről pedig a’ munkálatok’ ide 's tova küldetése, valamint alkalmas szolgált mentegetésre, ha a' határidőre vissza nem kerülhettek, úgy a' végelintézést tetemesen hátrálta is. A' reform' első elve szerint a’ rendes tagok idővel mindnyájan helybeliek leendnek, és valamint a’ munka, úgy az érte járó jutalom is sokkal könnyeb­ben, sokkal igazságosabban*, és sokkal aránylagosabban is leend 206

Next